T ISZTÍTÁSI ÉS FERTŐTLENÍTÉSI TECHNOLÓGIA

Öblítés

E művelet a fejés, a kezelés befejezése után rögtön tiszta, langyos vízzel, a látható tejmaradványok eltávolítása után végzett munka.

Tisztítás-fertőtlenítés

A műveletet 1%-os töménységű lúgos kémhatású tisztító-fertőtlenítőszerrel, 40-60°C hőmérsékleten megy végbe. A művelet során kefe alkalmazásával fokozni lehet a tisztító hatást. Speciális kefék alkalmazása szükséges a fejőgépek kelyheinek, csöveinek kézi módszerrel való tisztításához. Az szükséges, hogy a tisztítás-fertőtlenítés kézi módszernél legalább 5 percig, pulzálásos tisztításnál legalább 10 percig tartson.

Ismételt öblítés

Végül bő tiszta, hideg vízzel történik az öblítés, úgy, hogy a felületen tisztító- fertőtlenítőszer ne maradjon vissza.

Az eljárások során a mosóvízből és tejből, tej- és vízkő válik ki, amely az edényzetek és eszközök felületén is lerakódhat. A baktériumoknak táptalajt jelenthet

24

a visszamaradt tej. Az ilyen tej-, valamint a vízkő lúgos kémhatású tisztító, valamint fertőtlenítő hatású szerekkel nem oldható fel. Ehhez savas kémhatással rendelkező tisztítószer szükséges. Így e helyzet megoldására, heti időintervallumban egyszer lúgos tisztítás-fertőtlenítés, majd öblítés után savas tisztítás alkalmazása szükséges.

Foszforsavas-alapú tisztítószer a legalkalmasabb e célra. FENYVESSY és JÁVOR irodalmi utalásai szerint (2006) a savas tisztítás hasonlóan a lúgoshoz, 1 %-os töménységű, 40-60°C-os oldattal legalább 5, illetve 10 perces behatási idővel végezzük, amelyet bő hidegvizes öblítés kell, hogy kövessen. A folyamat során a sav, a tejet kicsapja.

A modern tejvezetékes fejőberendezéseknél a tejjel érintkező felületek öblítését, mosását, fertőtlenítését mosóautomata végzi. Ami magában foglalja a beállított program szerint, a tisztító folyadék hőmérsékletének, vegyszer koncentrációjának beállítását, a folyadékok (beleértve az öblítővíz) áramoltatását.

A folyamat a program szerint meghatározott ideig tart. A tisztítás lépései: a rendszer vizes átöblítése (43-45^oC), lúgos mosás (55-60 ^oC), újbóli öblítés, savas mosás (a tej- és vízkő kiválás ellen heti egy alkalommal ajánlott), és a fejés előtt a rendszer újbóli átöblítése.

Modern fejőházi technológiák Tőgymosás nélküli tőgyelőkészítés

Figyelembe véve a tartástechnológiában bekövetkezett nagymértékű változásokat, a fejőberendezések korszerűsödését és a gyakorlati tapasztalatokat a tőgymosás nélküli tőgyelőkészítésen alapuló fejési technológia terjedt el a hagyományos vízzel történő tőgymosás helyett. A fejés előtti előkészítés része a tőgybimbó megtisztítása.

A vizes mosás hátrányai már közismertek, a szennyeződések vizes lemosása a baktériumokat a tőgybimbóról nem távolítja el, viszont, ha a fellazult piszkot-trágyát nem sikerül (márpedig nem sikerül) maradéktalanul eltávolítani, az a fejés során a vákuumingadozásnál, a kehely meglazulásakor, vagy a fejőkehely levételekor beszívódik a tőgybimbóba, és ezzel lehetővé teszi, hogy a környezeti kórokozók bejussanak a tejutakba, melyek tőgygyulladást okozhatnak. A tőgybimbón lévő kórokozók a tejbe is bemosódnak a fejés során. Ennek elkerülése érdekében most már nemigen van tőgyegészségüggyel foglalkozó szakirodalom, amely ne a fertőtlenítőszeres előkészítést javasolná. A mártogatással, permetezéssel, vagy impregnált papírral a tőgybimbóra juttatható anyag célja az, hogy 25-30 másodperc alatt a tőgybimbón lévő baktériumokat elpusztítsa. Ezután a bimbó bőrét száraz papírtörlővel kell megtisztítani. Ebből adódik, hogy a szernek igen komoly fertőtlenítő kapacitás mellett – hiszen sokszor piszkos, trágyás felületen kell megküzdenie a baktériumokkal/gombákkal/algákkal – rövid hatásidejűnek, bőrkímélőnek, sőt, lehetőleg bőrápoló hatásúnak, maradékanyagot nem képezőnek, lehetőleg nem színezettnek kell lennie. Az előfertőtlenítő szereket lehet habosító mártogató edénnyel is a tőgyre juttatni, ekkor úgy fogy kevesebb anyag, hogy a szer a felületet azért maradéktalanul befedi, és fertőtlenítő hatását is ki tudja fejteni.

Azonban a nagyon trágyás, sáros tőgyet kellemes, langyos vízzel le kell mosni, mivel a fertőtlenítő szer ezt nem tudja eltávolítani. A fertőtlenítést, szárazra törlést ezután kell elvégezni.

Az állomány szintű védekezési program részét képezi a fejés utáni tőgybimbó utófertőtlenítés is. Ennek célja egyrészt a fejés során a tőgybimbóra került kórokozók elpusztítása, másrészt a bimbócsatorna nyílás zárása, annak saját magától történő záródásáig, megakadályozva ezzel a kórokozók bejutását a tőgy belső tereibe.

Fontos, hogy fejés után rögtön fertőtlenítsük a tőgybimbókat, még a bimbócsatorna nyílásának bezáródása előtt (kehelylevételtől számítva 1 percen belül), mert így a

25

szer a bimbócsatorna nyílásába is bejut, ahol dugót képezve zárja el a baktériumok útját. Továbbá egybefüggő filmbevonatot kell képezniük a tőgyön, amely a két fejés közötti időben védelmet nyújt a bimbónak a környezeti kórokozókkal szemben.

Lehetőleg a szer színes legyen, hogy messziről lássuk, fertőtlenítették-e a tőgybimbókat fejés után.

A tőgymosás nélküli gépi fejés munkaművelet elemei: a tőgy fejés előtti fertőtlenítése, tőgybimbók törlése törlőpapírral, az első tejsugarak különfejése, a fejőkészülék felhelyezése, fejőkészülék eligazítása, fejőkészülék automata levétele, fejés utáni tőgybimbó fertőtlenítése.

Számítógépes telepirányítási rendszer

A modern tejtermelő gazdaságok fejőházaiban számítógépes telepirányítási rendszer működik. Használatával, a tenyésztési adatok pontos követése mellett megvalósítható az egyedi állatazonosítás, mozgás-aktivitás, ivarzás megfigyelés, pulzáció irányítás, automatikus kehelylevétel, tejregisztráció, abrakadagolás, állatválogatás tetszőleges paraméterek alapján (pl. ivarzó állatok kiválogatása a lépésszám alapján). Az adatok megfelelő szintű feldolgozásához elengedhetetlen, minden egyes tehén azonosítóval történő felszerelése. Ezt vagy az állat nyakába akasztják, vagy a lábára csatolják. A teheneket a fejőházba való belépéskor, a kapunál felszerelt azonosító antennán keresztül a rendszer rögtön azonosítja. A rendszer, különböző konfigurációkban áll rendelkezésre, fokozatosan kiépíthető, bővíthető a felhasználó igényeinek megfelelően.

A fejőrobotokról

Magyarországon ez a technológia még újdonságnak számít és igen költséges beruházás. Azonban, ha jobban belegondolunk, a robot minden munkaműveletet egyedül, emberi beavatkozás és az állatok stresszelése nélkül precízebben és pontosabban hajt végre. Ezek a műveletek: tőgybimbók mosása, szárítása, első tejsugarak kifejése, tőgynegyedenkénti fejés, tej vezető-képességmérés, utófertőtlenítés, abrakadagolás, ivarzás megfigyelés, tejmérés, egyedi válogatás stb.), mint amire egy fejőházi fejés, a maga hátrányos sajátosságaival (napi többszöri kényszerő felhajtás, vakfejés, emberi hanyagság, 2-3 fejőmester) képes.

A fejőrobotba nem kell behajtani a teheneket, a betanítás után az állatok önmaguktól, a biológiai igény és az abrakcsalogató hatása miatt rendszeresen látogatják azt, naponta 2-3 alkalommal.

Az elővárakozóban tartózkodó tehén minden kényszer nélkül belép a fejőállásba, vagyis itt fejőbokszba, ahol a rendszer beazonosítja a lábára szerelt azonosító és mozgás aktivitás mérő berendezésen keresztül. A számítógép kiadagolja a számára beállított abrakmennyiséget, majd a robotkar a lézere és kamerája segítségével beazonosítja a tőgybimbókat. A fejést előkészítő fejőkehellyel elvégzi a fejés előtti munkaműveleteket, melyek a tőgybimbók mosása, szárítása, az első tejsugarak külön fejése.

Ezután a robotkar egyenként felhelyezi a 4 db különálló fejőkelyhet. A rendszer mind a négy tőgybimbónak külön kezeli a tejátfolyását, így amikor az adott tőgybimbóból a tejátfolyás a beállított érték alá csökken, akkor azt a fejőkelyhet az automata leemeli (a robotfejésnél így elkerülhető a vakfejés). Fejés után a kijárati kapu kinyílik, a tehén pedig vagy a válogató kapun keresztül a válogató helyiségbe vagy az etetőtérre távozik. A kezelésre vagy vizsgálatra szoruló egyedeket, vagy az ivarzókat automatikusan külön lehet válogattatni a fejés után (pl. a lépésszám alapján). A fejőbokszból kilépő állatot, az automata-válogató kapu a válogató helyiségbe tereli.

26

Olyan pontos és sokrétű információk gyűlnek össze a rendszer használatbavételével, melynek felhasználásával javul a tejhozam, a reprodukciós mutató, a tőgyegészség (DeLaval, BOSMARK Kft.).

Szomatikus sejtszám

A tőgygyulladásra vagy mastitisre utal, a szomatikus sejtszám nagymértékű növekedése. Ez mérésre alkalmas jellemző. A tőgy gyulladása esetén a tőgy szöveteiben elváltozások történnek. Ennek következménye a szekréciós zavar, a tej összetételének rendellenes megváltozása. Ezzel párosul a tejmennyiség csökkenése.

A tőgygyulladás esetén a szomatikus sejtek a tőgy belső faláról leváló, valamint a vérből származó és szabad szemmel nem látható testi-, valamint a véralkotórészek száma nő. Általában a baktériumok tevékenysége következtében jön létre a gyulladás. Ezek, a gyulladást előidéző baktériumok a tőgybimbó csatornán keresztül, kontakt kontamináció keretében jutnak be a tőgybe. A tőgybe bejutva a kórokozók elszaporodnak, gyulladást okoznak, majd kiürülnek a kifejt tejjel együtt.

A fertőzött tej közegészségügyi veszélyt jelenthet. Az egészséges állat tejében lévő testi, vagy szomatikus sejtek elsősorban hámsejtek. A tőgygyulladásos tejben azonban a fehérvérsejtek szaporodnak fel Ezek immunsejtek, melyek a kórokozók elpusztítására szűrődnek át a vérből.

Köbhámsejtek. Tőgybőrből, valamint a bimbócsatornából kerülhet a tejbe.

Hengerhámsejtek. Tejmedencéből, illetve a tejutakból kerülnek a tejbe. A tejben való nagyfokú előfordulásuk fertőzésre, illetve mechanikai hatásra utal.

Magnélküli laphámsejtek. A bimbócsatornából származhatnak.

Habsejtek, kolosztrum sejtek. Az olyan hámsejteket, melyek plazmájában zsírcseppek találhatók habsejteknek, illetve kolosztrum sejteknek nevezzük.

Ezek a sejtek, a kisebb tejcsatornácskákból, illetve az alveolusokból jutnak be a tejbe. A laktáció végső periódusában és a kolosztrális időszakon túl, de kis számban fordulnak elő. Tömeges, nagy számban való előfordulások félheveny, vagy idült gyulladásra utal (MERÉNYI–SCHNEIDER, 1999; FENYVESSY–JÁVOR, 2006). A mastitis-diagnosztika szempontjából nézve, a neutrophyl, granulociták, monociták, illetve lymphociták phagocytozisra képesek. A nagy neutrophyl granulocita szám, fertőzéses gyulladásra utal. A neutrophyl granulocita sejtek aránya 22%, az egészséges tej esetében. A neutrophyl granulocyták aránya enyhe hurutnál a sejttartalom 70-75%-a, középsúlyos gyulladáskor 80-85%-a, súlyos gyulladáskor 98

%-a.

Egészséges tőgyből kifejt tej esetében is megtalálhatók a lyphociták. A mennyiségük a granulocitákhoz hasonlítva kisebb arányú (8%). Ezek, a sejtes elemeknek a 16%-át alkotják. Egy bizonyos határig a granulociták szaporodásával párosuló folyamatok során a lymphociták száma rendszerint szintén nő. Viszont egy ponton túl a granulocyták mennyisége lényegesen nagyobb, mint a lymphocitáké.

Tőgygümőkórra, talán leucosisra vezethető vissza az, ha 40 %-nál több a lymphociták aránya. Egészséges tejben ritkán mutathatók ki monocyták. A Langherhans-féle óriássejteket, a tej extrém különleges sejtjeinek csoportjába lehet sorolni. Ezek a brucellosis, valamint gümőkór esetén vannak jelen. A gyulladásos folyamat helyére, mint pl. a tejutak, mirigyállomány, típusára és súlyosságára is lehet következtetni, a sejtek elemeinek összetételéből, valamint a tej sejttartalmából.

A tőgy betegségek befolyásolják a tejhozam mennyiségét, minőségét és higiéniai jellegzetességei is.

27