T EJKÉPZŐDÉS

A tejképződés folyamatai a tejelválasztás (szekrecio) és tejleadás (exrecio). A tejelválasztás folyamata a tőgy alveolusok mirigy hámsejtjeiben megy végben. A mirigyhámsejtek a vér útján a tőgybe szállított tápanyagokat alakítják át tejjé. Tehát a tej az alveolusokban képződik. Tulajdonképpen azok belső falán elhelyezkedő mirigyhámsejtek választják ki; lásd: apikális- sejtek apex-funkcióját. Ehhez az alapanyagot a vér szolgáltatja. Kb. 20-100 milliárd alveolus található a tehén tőgyében. A tej kiválasztása, a vér tápanyagainak tejjé történő „metabolizálása”

összetett biokémiai és biofizikai folyamat. A tőgy mirigyhámsejtjei egyes tápanyagokat szelektív módon asszimilálnak, amelyeket tovább alakítva, képeznek új összetételű anyagokat. Ezek az anyagok az alveolusokba ürülnek. A tejmirigy sajátságos tulajdonsága, hogy bőséges tejelválasztásra alkalmas. Ennek bizonyítéka az, hogy a nagy tejtermelő teljesítményű tehenek naponként termelt tej mennyisége, két-háromszor nagyobb, mint a tőgy tömege. A tejmirigyben a véráramlás vénás jellegű, a vérnyomás alacsony és a sejteknek ideje van a kivánatos tápanyagok

„megszerzésére”. A tőgynek fejlett a vénás rendszere és kb. 50-100-szor tágabb, mint az artériás érrendszeré. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy pl. napi 30 liter tejet termelő, 600 kg-os tehén teljes vérmennyisége 4-5 percenként a tőgyön átáramlik.

Naponta 9000 l vér áramolhat keresztül a tőgyön. Egy liter tej előállításához 400-500 liter véreredetű tápanyag szükséges. Folyamatos a tejképződés az alveolusokban, a tejleadás viszont időszakos, amely, valamely külső inger és a tőgyben keletkező belső nyomás hatására indul meg. A tejképződés, valamint a tejleadás hormonálisan szabályozott folyamat. Az agyalapimirigyben (adenohypophysis) képzödő prolaktin indítja meg a tőgyben a tejleválasztás folyamatát. A tőgy mirigyállománya vemhesség alatt fejlődik ki. Folyik a prolaktin képzése, a mirigyállomány alkalmas a tejtermelésre, viszont ennek ellenére nem történik tejtermelés. Ez azzal magyarázható, hogy a magzatburokban ösztrogén hormonok termelődnek, és ez gátolja a prolaktin hatását. Az ellés után a magzatburok eltávozásával megszűnik a magzatburok hormon termelése. Így a prolaktin gátlás nélkül fejtheti ki hatását és ennek eredményeképpen megindulhat a tejszekreció. Tehát a prolaktin hormon váltja ki a tejképződést. A fejési inger fokozza – neurohormonális alapon – a szekreciót. A tejleadást, a fejési inger, mint pl. a fejő érzékelése, meglátása, a fejőgép hangja, a tőgy lemosása, masszálása hatására képződő oxitocin indítja meg, amely az agyalapimirigy hátulsó lebenyéből (neurohypophysis), a véráram útján jut a tőgybe. Ennek következménye, hogy a hormonhatás kiváltja a kosársejtek összehúzódását, a tej elválasztását. A szekreciót a pajzsmirigy hormonjai pl. tiroxin, pl. T3, rT3, T4 is tudják befolyásolni. Ennek bizonyítéka az, hogy a jód-kazein adagolásával 15-20 %-kal is lehet fokozni a tejtermelést, de ennek következtében az állat egészségkárosodása sem kizárható!

9

A tejleadás idegi és hormonális szabályozásának folyamatát öt szakaszra lehet elválasztani:

1. külső ingerek felvétele, mint a látás, hallás, tőgymasszázs, takarmányozás, stb.;

2. ingerek idegpályán való bejutása az agyba;

3. az agyban az ingerület kiváltja a neurohypophysisből az oxitocinnak a vérbe jutását;

4. az oxitocin kb. 45 másodperc alatt, a véráram útján a tőgybe jut;

5. az oxitocin hatására a kosársejtek összehúzódnak, a tej és a tőgymedencébe áramlik és kifejhető (FENYVESSY– JÁVOR, 2006).

7-8 perc alatt elbomlik a szervezetben az oxitocin (biológiai felezési idő (T1/2). A fejést ezért szükséges 6-8 perc alatt lefolytatni. A tejleadás akkor is megszűnhet, ha a tehenet a fejés alatt zavaró hatás éri. Ilyen lehet víz, hideg víz, rúgás, hanghatás, ütés, stb. Zavaró hatás eredményeképpen egy másik hormon az adrenalin, az oxitocin-receptorokat inaktiválja. Nagyon fontos a fejés jó előkészítése, a zavarmentes fejés és e mellett gépi és a kézi fejés helyes technikájának az alkalmazása. Korábban azt feltételezték, hogy a tej nagyobbik része a fejés ideje folyamán képződik. Napjainkban közismert, hogy a mirigyhámsejtek működése, illetve ennek eredménye a tejelválasztása, folyamatos.

A tejelválasztás ütemét a tőgyben uralkodó nyomás erősen befolyásolja. Ez legerőteljesebb a fejést követő első 5 órában. Ennek az a magyarázata, hogy ilyenkor a sejtek és az alveolusok üresek és a tejelválasztás nincs gátolva. A sejtek és az alveolusok folyamatos feltöltődésével a szekreció állandóan csökken. Ezzel magyarázható az, hogy a gyakoribb fejéssel több tej is nyerhető. A legtöbb tej 6 óránkénti fejéssel nyerhető. A tőgyre ennél gyakoribb fejés nem gyakorol nyomáscsökkentő hatást. Ez az időtartam egyedenként erősen változó, mert a tőgyben tartható tej mennyisége erősen függ a tőgy kapacitásától, amely tehenenként változó. Ha a tőgyben a nyomás eléri a 30-40 Hgmm-t (higanyoszlop), akkor a szekreció teljesen megszűnik, sőt megindul a reabszorbció is, amely fokozatos elapasztást eredményez. A laktáció ideje folyamán a nagyteljesítményű

2. ábra. A tejleadás idegi és hormonális szabályozása (FENYVESSY – JÁVOR, 2006)

10

teheneknél a fejések számának indokolt emelésével törekedni kell arra, hogy a reabszorpció a tőgyben ne indulhasson meg, mivel ez súlyos tőgybetegségek okozója is lehet (MERÉNYI–SCHNEIDER, 1999). A tejképződés a laktáció folyamán viszonylagosan egyenletes. A tejelési időszak vége felé, a magzatburokban ismét megindul a magzatburok hormon (choriogonadotropin/ok) képződése. Ennek eredménye, hogy a prolaktin, tejtermelést serkentő hatását fokozatosan közömbösíti.

Ekkor az állatnak a szervezet a felvett tápanyagokat nem a tejképzés irányába, hanem a magzat táplálására fordítja. Ekkor következik be a fejések számának a csökkenése, amelynek együttes hatására megszűnik a tejelválasztás és a tehén elapaszt.

A tej leadása. A tejleadás (exrecio) folyamán, a mirigyhámsejtekben keletkezett tej az alveolusokba, majd onnan a kivezető járatokba ürül. A mirigyhámsejteknek az alveolus ürege felé néző felülete átjárható a képződött tej számára. A sejtben lévő nyomás következtében a tej az alveolus belsejébe ürül. A lassan megtelő alveolusokban a tej a mirigyhámsejtekre nyomást gyakorol. Ennek hatására a képződött tej egyre nehezebben tud kiürülni. Főleg a tejzsír diffúziója nehezül meg, mert a zsírgolyócskák méretre a tej legnagyobb alkotórészei. Ennek következtében az exrecio folyamán a tejzsír a mirigysejtekben marad vissza. A növekvő nyomás következtében tej az alveolusokból a kivezető járatokba, innen a tejcsatornácskákba, a tejutakba és végül a tőgymedencébe áramlik. A tőgymedence feltöltődése esetén a tejnyomás eléri az egyensúlyi állapotot. Ebben az esetben a tej nyomása megfelel 25-35 mm higanyoszlop nyomásának. A növekvő tejmennyiségkor az alveolusok kifeszülnek, nyomást gyakorolnak a köztük elhelyezkedő járatokra és a tej lassan eljut a tejmedencébe. A képződött tej nagy része a tőgyben már jelen van. Az alveolusokban, a kivezető hálózatban és a tőgymedencében a tej hígabb része, míg a mirigyhámsejtekben a zsírosabb rész található meg. Ez a magyarázata annak, hogy az első tejsugarak zsírban szegényebbek, mint a fejés végén kifejt utolsó sugarak (TANÁCS, 2005).

A tejleadás bonyolult ideg- és hormonális kölcsönhatások eredményeképp jöhet létre. Az agyalapi mirigy hátulsó lebenyében keletkező oxitocin hormon váltja ki a tejleadást. Egyes vélemények szerint a tejleadásban szerepet játszik az ugyanott termelődő és a vérnyomást növelő vasopressin hormon is. A tőgy meleg vizes mosása, simogatása kiváltja az oxitocin termelődését. Az ingerek az érzőidegeken át a gerincvelőbe, majd onnan az agytörzsbe, a látási ingereg pedig a látótelepbe jutnak, majd átkapcsolódás útján az agykéregbe. A hipofizisbe jutva indítják meg az oxitocin termelését. A tejleadást más feltételes reflexek is kiváltják, a fejési előkészületek szintén előidézhetik a fejést. A véráram segítségével az oxitocin 0,5-1,5 perc alatt eljut a tőgy alveolusok falában lévő kosársejtekhez és simaizom elemekhez. Oxitocin hatására összehúzódás következik be, nyomás alakul ki az alveolusokra és az egész mirigyállományra. A tőgyben ilyenkor a tejnyomása ideiglenesen mintegy 50%-kal megemelkedik. A folyamatokkal egy időben a tőgybimbó gyűjtőerei kiürülnek, bimbójárat körkörös izomzata elernyed (paraszimpatikus hatás).

1.2.1 A tejleadás szakaszai fejéskor Fejés előtti állapot

A tej a mirigyhámsejtekben alveolusokban, tejcsatornácskákban és a tőgymedencében található. A tejutak és a bimbómedence üres, még nem tartalmaz tejet.

11 A tej belövellése utáni állapot

E fázisban a tejutak és a bimbómedence is megtelik tejjel. Amennyire a tőgyben lévő feszültség megengedi, annyira ürülnek ki az alveolusok.

A fejés megkezdése utáni állapot

Az alveolusokban, tejcsatornácskákban már nincs tej. Ezzel szemben a tejutak részben, a tejmedence még nem teljesen telt. Az oxitocin hatás ideje alatt befejezett fejésnél a teljes tejmennyiség kifejésre kerül. Az oxitocin hatás alatt meg nem kezdett fejésnél a helyzet, következő: az alveolusokban és a tejcsatornácskákban a tej egy része visszamarad, míg a tej több része kifejhető. A visszamaradt tej a tőgyből csak mesterségesen alkalmazott oxitocin injekció hatására üríthető ki. A megszakított, elkésett, vagy hosszúra nyúló fejéskor, a tej zsírtartalma és a mennyisége 10-30%-kal csökkenhet, a tej belövellésekor megkezdett és még az oxitocin hatás alatt befejezett, fejés után nyert tejmennyiséghez viszonyítva.