Irta vitéz BORNEMISSZA BÓDOG m. kir. folyamőrkapitány.
Mi, magyarok — a maga egészében értve a népet — nem vagyunk ten-gerész nemzet, mint az angol vagy norvég. De ha nem is születtünk a tenger habjaitól körülölelt földön, azért annyi derék tengerészt adtunk már, hogy senki sem kételkedhetik a magyar e m b e r tengerészeti rátermettségében. A nemzet zöme részére a tengerészet csaknem teljesen ismeretlen, maga a tengerészpálya is majdnem felfedezhetetlen. Innét van, hogy a nemzetek nagy versenyfutásában a boldogulásért, az érvényesülésért, nekünk magyaroknak a tenger beláthatatlan rónáin ma nincsen hely. Pedig ez reánk nemcsak új pálya, hanem gazdaságilag is fontos tényező volna.
„Ez az útarn is megerősített abban a meggyőződésben, hogy ma egész Európa a tudománypolitika jegyében áll. A háború bebizonyította a természet-tudományok sorsdöntő jelentőségét és ezért minden állam kötelessége, hogy tudománypolitikáját kiépítse. Vagy lemond egy ország a boldogulásról, vagy pedig követi a kor szellemét", mondá Klebelsberg Kunó gróf kultuszminiszter Olaszországból való hazaérkezésekor.
A természettudománynak egyik speciális ága a tengerkutatás. Ma minden kultúrállam tengeri kutatásokat végez. A fent idézett miniszteri kijelentés tehát feltétlenül erre a speciális ágra is vonatkozik, hiszen a természettudományok egész sorozata összefügg vele. Elsősorban megfontolás tárgyává kell tenni, hogy miért volna szükséges Magyarországnak tengeri kutatást végeznie.
A tenger nem különíti el a népeket, hanem ellenkezően, a nemzeteket és világrészeket összekötő kapocs. A világ országútja. Ez az út a miénk is, nekünk is jogunk van hozzá. Ezen az úton nagy forgalom bonyolódik le, a világ összes nemzetei ott találkoznak, akarva, nem akarva, tudomást szereznek s ha ott velünk találkoznak, rólunk is. Minden nagyobb tengeri hatalom tengerészeti értesítőket ad ki, melyekben a tengerre vonatkozó minden változást, stb. a világ
NÉHÁNY SZÓ A T E N G E R K U T A T Ó H A J Ó K É R D É S É H E Z . 133 összes tengerészeteivel közlik'. Ha a magyar kutatóhajó munkához látna, azt az egész világ megtudná azonnal. „Magyarország tengeri kutatást végez . . . Ez csakis kultúrállam lehet . . . " E nagy propagandaértéken kivül, amit a tenger-kutatóhajó képviselne, még a következő tények is tekintetbe veendők:
Saját tudósaink és ifjúságunk lelkében felébredne a tenger iránti érdeklő-dés és szeretet. A kutatási eredmények alapján külföldi tudományos intézmé-nyekkel eszmecsere támadna, s ezen a réven részben propagandához, részben pedig ahhoz jutnánk, hogy tudósainkat külföldön is megismernék. Az utazások révén számos magyar tudós külföldön tapasztalatokat szerezhetne. Múzeumaink a hazahozott gyűjteményekkel gyarapodnának.
Vizsgáljuk most meg, hogy milyen kutatásokat lehetne végrehajtani. Itt elsősorban az Északi- és Keleti-tengerre gondolok. A Keleti-tenger területén mag-netikus megállapításokat lehetne végezni, főként az úgynevezett „zavaros" helye-ken, mint pl.: Scholpinnél (Németország), Bornholmnál (Svédország) s az Aland-szigeteknél, Finn- és Svédország közelében. Az ilyen kutatáshoz csupán jó inklinációs tű, rézszöges cipők és egy tutaj kell. Az Északi-tengeren igen kedvelt és modern probléma a Doggerbank, Skagerrak és a norvég fjordok apály és dagály viszonyainak megállapítása. Ez a vizsgálatok az ú. n. „nyílttengeri mércével" történik. Az ilyen mércéket rendszerint az azokat gyártó cégek kölcsön-képpen bocsájtják a kutatók rendelkezésére.
Az Északi-tengeren az angol, a német, a dán, a norvég és a holland kikötők volnának felkereshetők. Mindkét tengeren a már említett kutatásokon kívül só-tartalom megállapítása és halászati kutatások könnyűszerrel volnának végezhetők.
Hogy mit jelentene Magyarország részére az a körülmény, hogy a magyar lobo-gót viselő állami hajó 7 ország kikötőit látogatná, a magyar szakemberek sze-mélyesen érintkezhetnének az ottani tudósokkal, ezt bizonyára nem kell külön magyarázgatni.
Vegyünk példát Németországtól, mely minden gyarmatát elveszítette és mégis kiküldte „Meteor" nevű kutatóhajóját a déli Atlanti-Óceánra, hogy ott rendszeres kutatásokat végezzen és a következő eredményeket érte el:
A „Meteor" 777 napig tartó útján 67,500 tengeri mérföldéit tett meg, vagyis annyit, mintha háromszor kerülte volna meg a földet az egyenlítőn. E több, mint két esztendő alatt a Meteor expedíció 14 szelvényen 310 állomást dolgozott fel, amelyeken 10,000-nél több adatot gyűjtött a I). Atlanti-Oceán hőmérsékletére, sótartalmára, a hidrogénion-koncentrációra és a gáztartalomra vonatkozóan. A hajó laboratóriumában 4000 foszforsavmeghatározást végeztek, a biológusok pedig 2000 planktonszámlálást hajtottak végre. A Meteort 10 alkalommal horgonyozták le, hogy a nyilttengeren sorozatos áramlásméréseket eszközöljenek. Összesen 67,833 mélységmérést végeztek és 433 fenékpróbát vettek. A meteorológusok a legmagasabb légrétegek vizsgálatára a hajó fedélzetéről 800 léggömböt és sár-kányt eresztettek fel különféle önjelző készülékekkel. A legnagyobb magasság, amelyből adatokat szereztek, 21,000 méter volt.
Nem csoda, hogy ez a gigantikus méretű munka az egész tudományos világ élénk érdeklődése mellett folyt le, sőt a napilapok is állandóan foglalkoztak vele. Mindenütt, ahol a „Meteor" megjelent, lelkesen ünnepelték a német
tudo-134 , A T E N G E R
mány képviselőit még olyan helyeken is, ahol a célzatos háborús propaganda elhomályosította a tisztánlátást. A német expedíció tagjai midenütt előadásokat tartottak és a közvetlen érintkezés egyszeriben véget vetett a mesterségesen szított ellenszenvnek. Nincs az a sajtókampány vagy akármilyen más propaganda-eszköz, amelyik annyit tudott volna használni a német ügynek, mint a „Meteor"
tudósainak imponáló felvonulása, szerény és méltóságteljes megjelenésük, s az az óriási tudmányos, de egyben nagy gyakorlati jelentőségű munka, amelyet az Atlanti-Oceán déli medencéjében végeztek s aminek statisztikai áttekintését fen-tebb nyujtottuk. Németországnak ma politikailag semmi köze a déli Atlanti-Oceánhoz, propaganda céljából mégis ott végeztetett kutatást, mert az ország élni akar s azt ilyen módon is elősegíti. Sajnos, nekünk épp oly közünk van bármelyik tengerhez, mint a németeknek a déli Atlantihoz, de ha élni akarunk, nekünk is meg kell jelennünk a tengereken és kutatásokat kell végeznünk.
Feltétlenül szükséges még felemlíteni, hogy milyen hajó lenne erre a szol-gálatra alkalmas. Oly kutásokhoz amelyeknél kikötőt hónapokon át nem érinte-nek, általában nagyobb hajókra van szükség, mint pl.: a német „Meteor", amely
1150 tonnás, az amerikai „Seneca" 1445 tonna, mely az atlanti jégzajlás idején (februártól júliusig) az ujfundlandi partvidék táján végez kutatásokat. Az 1280 tonnás angol „Endeavour", melyet szintén a távoli vizeken használnak fel. A mi céljainknak megfelelne kb. 5 0 0 tonnás hajó is.
Nézzük a különböző államok tengerészeteit és a következőket állapít-hatjuk m e g :
Olaszországnak 5 darab kutató-hajója van, s ezek 470—370 tonnásak.
Norvégiának 1 darab 640 tonnás, Svédországnak 1 darab 384 tonnás, Német-országnak 2 darab kutatóhajója v a n : a „Panther" (280 tonnás) és a „Ziethen"
(430 tonnás), Franciaországnak van 6 darab 337—450 tonnáig. Magától értetődik, hogy mindezek a hajók, ha aránylag kicsinyek is, mégis kiválóan jól bírják a tengerjárást. Itt főleg a német halászatvédelmi és kutatóhajóra, a „Ziethen"-re gondolok. A „Ziethen" átalakított aknakereső hajó, amelyből a kazánokat és dugattyús-gépeket kiszedték, helyükbe két erős Diesel-motort építettek be. A fel-szabadult helyiségekbe kórtermeket építettek hajótöröttek elhelyezésére, azonkívül a fedélzeti felépítményt is meghosszabbították, úgy, hogy ott is több kabin van.
A hajó a halászokra ügyel fel, vagyis a viharos hónapokban az Északi-tenger északi részén és a Jeges-tenger déli részén hajózik abból a célból, hogy a ve-szélyben levő halászoknak segítséget nyújtson. Mit jelent ez ? Azt, hogy a hajó kiválóan bírja a nagy hullámverést és a vihart. A csendesebb időszakban pedig a P'ehér-tengeren halászati kutatásokat végez. A 430 tonnás h a j ó 12 tengeri mért-föld gyorsasággal jár, gépei 8 4 0 lóerőt fejtenek ki. Legénysége 41 főből áll.
A német „Panther" nevü kutató- és mérő-hajó 1925-ben Norvégiában, 1926-ban a Doggerbankon végzett árapály megfigyeléseket. A hajó 980 tonnás és 13,5 tengeri mértföldet tesz m e g óránként. A „Panther" annak idején — ez-előtt 25 évvel és a világháború befejezéséig — ágyús-naszád volt, s bejárta már az egész világot.
Az a hajó, amelynek Magyarország részére való megvétele szóba kerül-hetne, az úgynevezett „kormányhajó" lenne, amely nyáron — június, július és
NÉHÁNY SZÓ A T E N G E R K U T A T Ó H A J Ó K É R D É S É H E Z . 135 augusztus hónapokban — kutatásokat végezhetne, majd pedig mint iskola-, illetve propaganda-hajó gyanánt működhetnék.
A propaganda nem csak a külföldiekkel szemben érvényesülne, hanem a különböző országokban élő magyarokat is beleértve. Magyar hajó megjelenés következtében az ott élő honfitársaink összetartása és nemzeti érzése növeked-nék. A magyar koloniát a hajóra meghívhatnák, erkölcsileg támogathatnák, stb.
A német mintát teljes egészében átvehetnők. Igen nagy hazafias feladat megol-dása hárulna ilyenformán a tisztikarra.
A telet a hajó Fiúméban tölthetné, onnan indulhatna útnak fedélzetén az új magyar tengerész-generációval, amely rajta gyakorlati kiképzését nyerné, majd nyáron a kutatások alkalmával, a magyar tudósok révén, a tengerrel tudományos alapon is megismerkedhetnének, eltekintve attól, hogy az ih'en expedíciókon való részvétel az egész életre rendkívüli nagv behatással van.
A magyar kormány-hajó tehát a következő feladatokat végezhetné:
1. Hazánk lobogóját körülhordozná a tengeren;
2. a magyar színeket otthonossá tenné a külföldi kikötőkben;
3. a nemzetközi tudományos világgal új kapcsolatokat létesítene;
4. alkalmat nyújtana szaktudósainknak tudásukat gyakorlatilag is felhasz-nálni ;
5. tudósainknak alkalmat nyújtana arra, hogy idegen országokat megis-merjenek ;
6. az új magyar tengerész-nemzedék kiváló gyakorlati és tudományos okta-tásban volna részesíthető;
7. magyar honfitársaink, kik külföldön élnek, őshazájuk iránt megint job-ban érdeklődnének;
8. a kint élő hazánkfiai „magyaroknak" érezhetik magukat, ha tudják, hogy külföldön is felkeresi őket az anyaország érdeklődése. Az anyaországból kiván-dorolt németekben is az őket időnként meglátogató hazai hajók élesztik a hazafi-ság lángját.
*
* *
A Szerkesztőség megjegyzése. Örömünkre szolgál, hogy folyóiratunk hasábjain az idén az iskola- és tengerkutató-hajó kérdéséről vita bontakozott ki. Az első hozzászólás Gramantik Mihálytól származik és Közlönyünk idei I - II. számában (41. o.) jelent meg.
A kutatóhajó ügye — sajna — éppenséggel nem aktuális, mindamellett a vitát nem akar-juk lezárni, sőt újabb hozzászólásokat és ötleteket várunk. A kutató-hajó kérdését ébren akarjuk tartani és az érdeklődés napirendjén fogjuk szerepeltetni. A kérdés megvitatásához szükségesnek tartjuk ismertetni az egyesület álláspontját, amely egyenlő mértékben veszi figyelembe úgy a tengerészképzés, mint a tudományos érdekeket és a nemzeti propaganda céljait. Ebben a tekintetben álláspontunk teljesen egyezik a fenti cikk felfogásával. Az eltérés a munkaterület kérdésében van. Abban egyetértünk, hogy az egykor eljövendő magyar kutató-hajó az összes európai, sőt az amerikai kikötőkben is lobogtassa meg a magyar trikolort, de állandó munkaterületűi az Északi- és a Keleti tenger szakembereink számára nem alkalmas.
Az 1902 ben megindult nemzetközi tengerkutatás, amelyben 7 nagy tengerjáró nem-zet tudósai külön kutató-hajókkal és inténem-zetekkel vesznek részt, tudományos szempontból
136 , A TENGER
úgyszólván teljesen letarolták ezt a két szegélytengert. Ott, ahol az angol Murray, a nor-vég Mohn, Helland —Hansen, Natisen, Hjort, a dán Knndsen és Schmidt, a svéd Ekman és Petlersson, továbbá a finn Witting és még sokan mások évtizedeken át rendszeres kutatásokat végeztek, már csak részletkérdések maradtak megoldatlanul. Kétségtelen, hogy tennivaló még itt is akad bőven, s hogy különösen a tengerjárás tüneményének behatóbb ismeretéhez mi is szolgáltathatnánk aprólékos adatokat, ámbár a liverpooli Tidal Inslilut munkájával nehéz versenyezni, az is bizonyos azonban, hogy az Északi- és a Keleti-tengeren ilyen nagyszerű és ilyen sok versenytárs mellett a mi tudósainknak csupán sze-rény morzsákkal kellene beérniök, amiket jobban felszerelt és mindenféleképp pártfogolt idegen kollegáik a tudomány asztalán még meghagytak.
A magyar tengerkutatásnak, ha egyszer még feltámad valaha, gyors és éppen a nemzeti propaganda nagy érdekében mutatós eredményekre kell törekedni. Ilyeneket pedig csak kevéssé ösmert tengereken érhetünk el, pl. az Adria déli medencéjében, a Jóni-tengeren és a Földközi-tenger keleti felében. Máshol mindenütt csak részleteredményeket érhetnénk el, amik a tudósok előtt igen becsesek, — hiszen mozaikokból épül fel minden tudomány, — de nekünk, magyar szakembereknek más szempontjaink is vannak, s ezek közt a leges-legelső a magyarság magas kultúrájáról való bizonyságtétel, amit csak jelentős eredmé-nyekkel domboríthatunk ki. A legnagyobb propagativ értéke kétségkívül egy olyan nagy magyar expedíciónak volna, mint a „Meteor" hajóé volt, amelyei a német tudománymentő bizottság szerelt fel, nálunk azonban az oceanográfia tudományát senki sem akarja meg-menteni, s így ilyen méretű vállalkozásra gondolni egyszerűen légvárépítés volna.
A modern tengerkutatás szelvényeken és évszakosan dolgozik, a kutató-hajó tehát mind a négy évszakban, ennélfogva télen is szolgálatban állana. Gramantik kapitány a kutató- és iskolahajón 1 — 2 oceanográfusnak szán helyet, ami természetesen nem volna elegendő. A vizsgálatok óráról-órára történnek, s erre két ember nem elég. A német keres-kedelmi hajók gyakran visznek magukkal 1 - 1 szakembert, akik a kikötőkben és környé-kükön adatokat gyűjtögetnek, ez azonban szintén csak morzsaszedegetés, és nem tenger-kutatás. A kutató- és iskola-hajónak egyenlőképpen kellene szolgálnia mind a két érdeket, amelyek egymással semmiképp sem ütköznek. Az iskola- és a kutató hajó, — nevezzük egyszerűen nemzeti hajónak — ahogyan mi elképzeljük, a tudományos kutatáson és a tengerészképzésen felül propaganda-hajó is volna, amelyen tudósaink, művészeink, keres-kedőink, gazdáink, sportférfiaink stb. járnák be a fontosabb kikötőket, kiállításokat, hang-versenyeket, mérkőzéseket stb. rendeznének, időnkint pedig úszó árúminta-vásárrá alakulna át és bemutatná a magyar kiviteli cikkeket. Nyaranta, az időszakos tudományos kutatások előtt, vagy után kirándulásokat rendezne tagjaink számára és fedélzetére venne egy csomó főiskolai hallgatót, cserkészt és leventét. Körülhordozná őket nagy kereskedelmi kikötők-ben, világot láttatna velük. Fiatal elméjük hadd gyarapodjék új benyomásokkal, hadd telítődjenek meg hasznos ismeretekkel, hadd nevelődjenek gyakorlatiasságra, ami annyira hiányzik a mi fajtánkból. A tenger széles síkján hadd táguljon az új nemzedék látóköre, amelyet a trianoni méretek közé akartak volna belekényszeríteni a nyertesek.
Szőjjük tovább az álmokat !