C S O N K A - M A G Y A R O R S Z Á G F Ö L D R A J Z I H E L Y Z E T E 8 5 boldogulását, de sohasem tartóztatta fel hatalmi és kultúrális törekvéseit. Ennek legfőbb bizonysága, hogy a magyar államiság megerősödésével királyaink legelső törekvése volt az államterület délnyugati határainak kiterjesztése, előbb Horvát-ország megszerzése Szent László idejében, majd nem sokkal rá Dalmácia és a tengerpart birtokbavétele Kálmán uralkodása alatt. Ennek a hódításnak nem a tengere bocsátkozás vágya vagy szükségessége volt az indító oka — hiszen népünk a termékeny medencében mindig megtalálta megélhetési feltételeit és tengeri kereskedelemmel a tengerpartvidék hosszú ideig tartó birtoklása alatt sem foglalkozott •— ennek okát csakis a tengerparti határok bölcs felismerésében kell keresni, mely államföldrajzi helyzetünket már abban az időben is jelentékenyen megjavította. Délnyugati határaink a kultúrális érintkezést sem akadályozták meg, aminek bizonysága az a szoros szellemi kapcsolat, melyben az Anjouk és Hunyadiak Magyarországa állott a renaissance-kori Itáliával.
Tengerpartunk elvesztése együtt járt a magyar impérium meggyengülésével.
A mohácsi vész utáni Magyarország, melyre a másfélszáz éves török uralom és a Habsburg elnyomatás nehezedett, a létért való küzdelem belső bajaival volt elfoglalva, ezért a tenger évszázadokra kikapcsolódott életéből és érdekköréből.
Bár Mária Terézia alatt a tengerpart egyrésze ismét birtokunkba jutott, de csak akkor lett az ország életében számottevő jelentősége, mikor az 1867-i kiegyezés után a politikailag és gazdaságilag megerősödött ország áldozatokat hozhatott kereskedelmi berendezése és tengeri kereskedelmünk fejlesztése érdekében.
Minthogy Dalmáciát Fiúméval együtt nem tudtuk visszaszerezni, ezért a világháború előtti időkben Magyarország helyzete a tenger szempontjából koránt-sem volt olyan kedvező, mint az Árpádok és Anjouk korában, De viszont a tengerhez vezető útak kiépítése, a közlekedés technikájának fejlődése és a világ-kereskedelembe való bekapcsolódásunk által a kis tengerpart dacára is sokkal nagyobb jelentősége lett a tengernek számunkra, mint bármikor a régebbi idők-ben. Bizonysága ez annak, hogy az emberi akarat és munka kedvezőtlenebb földrajzi adottságok mellett is nagyobb eredményeket érhet el.
Magyarország feldarabolása következtében elvesztettük tengerpartunkat, miáltal földrajzi helyzetünk a tenger szempontjából rendkívül megrosszabbodott.
Nemcsak Fiume került idegen kézre, hanem Horvát-Szlavonország is velünk ellenséges viszonyban állott államterület alkatrészévé lett. Tehát a tengertől politikailag és földrajzilag is erősen el vagyunk választva, akárcsak történelmünk egyik legszomorúbb korában: a török uralom idején. De a mai helyzet lényege-sen különbözik az akkoritól. Ma a tengernek egészen más jelentősége van a népek életében, mint amikor a parttól távolabb eső országok tisztán önmagukra utalva szárazföldi életet éltek, amikor világkereskedelemről még nem igen lehe-tett beszélni, amikor a tengerek árúforgalma néhány város vagy kereskedelmi társaság monopóliuma volt és sem nagyság, sem érték tekintetében a maival nem versenyezhetett. Ma minden művelt államnak szüksége van a tengerre, mert ez a földön a mindenfelé való szabad mozgást, a gazdasági expanzió sokféle lehetőségét és a kereskedelmi függetlenséget jelenti. A közlekedés technikai fej-lettsége, a vasútak és víziútak még a partoktól távolabb eső vidékek számára is lehetővé teszik a tenger könnyű elérhetőségét, csak az ember támasztotta
86 , A T E N G E R
akadályok: a politikai vámhatárok, a szomszédos népek féltékenysége és ellenséges érzülete támasztanak e tekintetben sokszor nehezen leküzdhető akadályokat.
Mikor mai szomorú helyzetünkbe jutottunk, sokan azt hitték, hogy a tenger-kérdés megszűnt probléma lenni a magyarság számára, mert igazi kontinentális országgá lettünk. Akrk így gondolkoznak ma is, nem számolnak azzal, hogy milyen gazdasági függő helyzetet jelent a tengerről való lemondás egy ország számára. A világháború előtt Szerbia minden törekvése az volt-, hogy tengerhez jusson, jóllehet gazdaságilag sokkal fejletlenebb volt mint a mai Magyarország, mert nyerstermékeit nem tudta megfelelően értékesíteni az agrár Magyarországgal való szomszédság miatt. Csehország a világháború után mindent elkövetett, hogy a cseh-délszláv korridor megvalósítása által megvethesse lábát az Adrián, holott a hajózható Elbén is eljuthat az Északi tengerig. A feltámasztott Lengyel-országnak a győztes hatalmak tengeri kaput nyitottak a keleti tenger felé, nem törődve azzal, hogy „a lengyel korridor" kihasítása által a legnagyobb politikai és földrajzi erőszakot követték el a legyőzött Németországon, Svájcnak és Német Ausztriának sincs tengere, de ezeknek a kis országoknak a szárazföldi közlekedés szempontjából egészen különleges a helyzete. Olyan fontos nemzetközi útvonalak mennek rajtuk keresztül, amelyek a tőlük északra eső országokat a Földközi tenger partvidékével kötik össze. Ennek a tranzitó forgalomnak előmozdítása és megkönnyítése tehát ezeknek a szomszédos államoknak közös érdeke. Svájc annyival van előnyösebb helyzetben mint Ausztria, mert az Alpok alagútjain keresztül közvetlenül lejuthat Olaszországba és annak legnagyobb forgalmú ki-kötőjéhez, Genovához, mely jó részben éppen az említett útvonalaknak köszön-heti jelentőségét. Ausztria pedig csak a közbeékelt Jugoszlávián át vagy pedig hosszabb kerülő úton érheti el a Genova mellett csak másodrendű jelentőségű Triesztet. Ezzel szemben a hazánkon átvezető nemzetközi útvonal (keleti expressz) a Balkán félszigeten át vezet Konstantinápolyba, tehát szárazföldi és nem tengeri összeköttetés céljait szolgálja; az Adriához vezető útainknak pedig ez idő szerint nincs számottevő nemzetközi jelentősége.
Kedvezőtlen tengeri helyzetünkre való tekintettel már több ízben felmerült az a gondolat, hogy az Adria helyett a reánk nézve olyan nagyjelentőségű
Dunára kell alapozni egész vízi kereskedelmünket, beleértve a tengeri külkereske-delmet is. Elvitázhatatlan, hogy kontinentális helyzetünk miatt a tengernek is csak akkor volna reánk nézve igazi jelentősége, ha a Dunán át közlekedhetnénk vele. A P'ekete tenger azonban e tekintetben aligha jöhet figyelembe, nemcsak nagy távolsága és félreeső helyzete miatt, hanem azért sem, mert a partjain elterülő országokhoz nem köthetnek szorosabb kereskedelmi kapcsolatok bennün-ket. Oroszország, Törökország és Bulgária nyerstermelő országok; itt a mi nyers-anyagfeleslegünket nem értékesíthetjük, kivitelre kerülő iparcikkeink pedig nem olyan számottevő mértékűek és értékűek, hogy egész tengeri kereskedelmünket erre alapozzuk. Arról pedig aligha lehet szó, hogy a Dunán és a Fekete ten-geren át keresünk útat a Földközi tenger vagy éppen az atlanti partvidék álla-maiba. A szállítás költségei miatt e téren sem a Balkán álamokkal, sem Orosz-országgal nem vehetnénk fel a versenyt. Más volna a helyzet, ha a Morava és Vardár hajózhatóvá tétele és csatornával való összekapcsolása által a Dunán át
CSONKA-MAGYARORSZÁG F Ö L Q R A J Z I H E L Y Z E T E 87
"közvetlenül is lejuthatnánk az Égei tengerhez. Lehetséges, hogy ez a terv, mely elsősorban a középeurópai országoknak, főleg pedig Németországnak földközi tengeri érdekeit szolgálná, idővel megvalósul; bár a központi hatalmak legyőzése és meggyengülése miatt a közel jövőben erre aligha lehet gondolni. Ha a Duna-Rajna összekötő csatorna vagy még inkább a tervbe vett Elba-Duna csatorna kiépül, a Dunán át összeköttetésbe juthatunk az Atlanti Óceánnal, ami a magyar Duna forgalmára jótékony hatással lesz; de a magyar tengerkérdést ez sem oldaná meg. Ugyanis igen hosszú úton, m á s országokon keresztül juthatnánk idegen kikötőbe, saját tengeri kereskedelmünk nem lehetne, tehát ki volnánk szolgáltatva teljesen más országok önkényének. Igaz, hogy az amerikai áruk így olcsóbban kerülnének hozzánk mint vasúti közvetítéssel, de ezek közül csak a a pamutnak és kávénak van külkereskedelmileg számottevő jelentősége, ellenben a mi gabonánk és lisztünk ez úton sem vehetné fel a versenyt az amerikai gabonával éá liszttel az atlanti vagy még kevésbbé a tengerentúli országokban.
Földrajzi helyzetünk tehát bennünket az adott viszonyok között egyedül az Adriára utal. Nemcsak azért, mert ez van hozzánk a legközelebb s így leg-legkönnyebben elérhető, hanem külkereskedelmi érdekeltségünk is ezt kívánja meg. Az összes európai országok között Olaszországgal vagyunk ezidőszerint a legbarátságosabb viszonyban; a két ország között nincs semmi politikai és gaz-dasági érdekellentét, sőt sok tekintetben egymásra vagyunk utalva. Ezt a gazda-sági kapcsolatot a tenger által még szorosabbra lehet fűzni. A magyar medence termékei így útat találhatnak a sűrű népessége miatt élelmicikkbehozatalra utalt Olaszország arra leginkább ráutalt vidékeihez, mi pedig Olaszország segítségével hozzájuthatunk mindazon cikkekhez, melyeket akár a közeli, akár a távoli tenger-menti országokból a tengeri kereskedelem által kell beszereznünk.
Az adriai kikötők közül magyar szempontból Trieszt, Spalato és Fiume jöhetnek számításba, mint a magyar medence felől közvetlenül vagy közvetve a tengerhez vezető vasútak végállomásai. A három közül Triesztnek van kétségen kívül a legkedvezőbb, Spalatónak a legkevésbbé előnyös földrajzi helyzete.
Trieszt a keleti Alpokon átvezető útaknak a tengeri kijárója. Egész Ausztria, sőt részben Csehország és Délnémetország is gazdasági vonzóterületéhez tartozik.
Spalatónak ellenben csak a Balkán félsziget észak-nyugati és Horvátország dél-nyugati része esik a vonzókörébe, tehát hegyes, terméketlen és gazdaságilag visszamaradt országrészek; sőt a Dináridák elválasztó szerepe miatt még ez a korlátozott vonzó hatás sem érvényesülhet eléggé. Igaz, hogy az újabban meg-épített, Ogulintól elágazó vasút a parti hegylánc elválasztó szerepét csökkenti némileg, de nem szünteti meg teljesen. Spalató semmiképen sem alkalmas arra, hogy távolabbi vidékek, így a magyar medence tengeri kijárója legyen. Fiúménak meg van az az előnye, hogy a három kikötő között hozzánk legközelebb esik.
Kikötője kisebb mint Trieszté, de előnyösebb és jobban kiépített, mint Spalatóé.
Míg Trieszt forgalmát nagy vonzóterülete eléggé igénybe veszi, addig Fiume nagy mértékben rá van utalva a magyar medencére, melynek az adott helyzetben is legtermészetesebb kijárója marad, — nem is említve azokat a történelmi és ér-zelmi kapcsolatokat, melyek hozzáfűznek és azokat az óriási gazdasági áldozato-kat, melyeket érdekében hoztunk. T e h á t földrajzilag is igazolnunk kell
korjná-88 , A T E N G E R
nyunk elhatározását, mely Spalató helyett Fiumét választotta a magyar tengeri kereskedelem leendő bázisául. Igaz, hogy Fiúméba vezető útunk biztosítása és tengeri kereskedelmünk újjászervezése még nagy politikai nehézséggel van össze-kötve, mert az a reánk az olasz barátság miatt féltékeny és velünk szemben bizalmatlan Jugoszlávia jóindulatától függ, de bizonyára meg lehet majd találni a módot annak leküzdésére. E z életbevágó külpolitikai érdekünk, — ha e téren mulasztásokat követünk el, talán időtlen-időkre elvesz a tenger számunkra.
Összefoglalva az elmondottakat:
Magyarországot már régi idők óta földrajzilag igazolható természetes ter-jeszkedés utalta a tengerpart birtoklására. Tengerhez való viszonyunk az ország hatalmi helyzetéhez mérten idők folyamán hol kedvező, hol kedvezőtlen volt.
.4 tengerre ma nagyobb szükségünk van mint a múltban volt. Hozzá való jogunkról még megcsonkított állapotunkban sem szabad lemondani.
A Duna belső és külső forgalmunknak legfontosabb víziútja, melynek jelen-tősége a tervezett csatorna-összeköttetések kiépítése által a jövőben csak emel-kedni fog, de tengeri kereskedelmünket a Dunára nem alapozhatjuk.
Mai helyzetünkben is az Adriára vagyunk utalva, melynek három számí-tásba eső kikötője közül úgy földrajzi, mint gazdasági szempontbol Fiume a legalkalmasabb leendő tengeri kereskedelmünk céljaira. Ide vezető útunk politikai nehézségeinek leküzdése az ország egyik legéletbevágóbb külpolitikai érdeke.