138 , A TENGER
kutatók még nem jártak. A Fehér-tengeren dolgozó expedíció főfeladata a tenger-járási áramlások tanulmányozása. Oroszország szempontjából legnagyobb gyakor-lati jelentősége a Balti-tengernek van s ezért ott a legélénkebb a tengerkutató tevékenység, amely 1828 óta tart. A első nagyobb expedíció 1853-ban 8 hadi-hajóval indult el és háromszögelte az Keleti-tenger orosz partjait a Botni-öböl kivételével. Ez az expedíció számos mélységmérést végzett. 1908-ban csak részletkutatások folytak, ekkor azonban nagyarányú újabb térképező munka indult meg, amelynek a háború vetett végett. A világháború óta a Finn-öböl orosz részében fogtak hozzá a régi térképek felülvizsgálásához.
A Fekete- és az Azovi-tengeren a lefolyt évszázad alatt két nagyszabású rendszeres kutatás történt. Az első 1825 tői 1836-ig tartott, a második 32 hajóval
1871-től 1887-ig dolgozott. A munka eredménye a Fekete-tengerről 74, az Azori-ról pedig 10 térképlap. A Fekete-tengerről készült lapok egy részét 1927-ben adták ki. A Fehér-tengeren az első orosz expedíció 1827-től 1831-ig térképezett.
Már akkor megállapították, hogy olt a tengerjárás igen bonyolult tüneményekben jelentkezik. A térképezést 1887-ben folytatták és a háború alatt sem szűnt meg.
A javított térképek egy része 1924-ben jelent meg. A Fehér-tengerről összesen 42 lap készült. A Murman-partokon az első térképfelvételek 1822-, 1823- és 1825-ből származnak. Ezeket 18 o9 — 1840-ben tették közzé. Az első térképek tetemes hibáit 1905 ben külön expedíció javította ki. Ezen az expedíción 9 hid rográfus vett részt. Munkájukat a világháború szakította meg, de azóta újra megindult, sőt észak felé is kiterjeszkedett. Összesen 26 térkép jelent meg, az utolsó lap 1925-ben látott napvilágot.
Az Ob és a Jenisszei, valamint torkolati vidékük kikutatására 1894 ben két hajóval expedíciót rendeztek. A Barrents-tenger hidrográfiai tanulmányozása 1827-ben indult meg és lú05-ig tartott. A munkát 1918-ban folytatták és a kutatások jelenleg is folyamatban vannak. A Szibériai-tenger térképezését az 19) 1-től
1914-ig tartó expedíció hajtotta végre. Ugyanekkor a Léna és a Kalima torkolatát is tanulmányozták a hidrográfusok. A Sarki tengerről 30 lap készült. A Csendes-tenger óriási kiterjedésű orosz partjain az első rendszeres munka 1855-ben kez-dődött meg. Vladivosztokban 1880-ban erre a feladatra külön bizottságot alakí-tottak, a Nagy Péter-cár-öblöt és az Amúr-folyó limánját igen részletesen átku-tatták. A bizottság 1898-ban a Liagdun-öblöt is munkája körébe vonta és 1904-ig 22 térképlappal készült el. Az orosz—japán háború után a bizottság az Ohocki-, majd a Béring-tengert kutatta. A legutolsó lap 1923-ben került forgalomba.
A Káspi-tenger térképe, amely még 1826.ból való, még igen tökéletlen volt.
20—40 km-es hibák hemzsegnek rajta. Az újrafelvételi 1857—1870 közt hajtot-ták végre. Az eredmény 26 lap lett, de ezek sem kifogástalanok, úgy, hogy
1909-ben új bizottságot küldtek ki, amely egészen 1915-ig dolgozott a revízión.
A térképezést és mélységmérést 1920-ban újra megindították. 1926-ban az Asztara—Hasszan—Kuuli közti partrészleten, 1927-ben pedig a nyugati parton dolgoztak. Az ujabb munkálatok eredménye gyanánt idáig 33 lap jelent meg.
Párhuzamosan az Arai-, a Ladoga- és az Onega-tavon is folyt a munka. A Bajkál-tavat 1896-ban külön expedíció tanulmányozta. A partok térképezése és a mély-ségek megállapítása még nincs befejezve.
A HIDROGRÁFIA C E N T E N Á R I U M A OROSZORSZÁGBAN 139 A hidrográfiai szolgálatnak összesen 167 rendes állomása van. Ezek közül 50 a jégviszonyok tanulmányozásával foglalkozik. Kronstadtban 1865-ben mág-nességi megfigyelésekre külön állomást létesítettek. A hidrográfiai szolgálat már a cári időkben nagy költségvetéssel dolgozott. Számos hiorográfus-nemzedéket nevelt és sok nagyszerű tudós állott szolgálatában. Kutatásai tulnyomórészben úttörőek, mivel szűz területeken dolgozik, ahol más nemzet szakemberei rend-szeres vizsgálatokat nem végeztek. Térképei és kiadványai ép ezért fontos forrá-sok minden kartografus és hidrografus számára, bár a cirillírás és a nyelvi nehézségek a tüzetesebb elmélyedésnek útjában állanak, s ezeket az idegennyelvű kivonatok csak tökéletlenül hidalják át. Az orosz hidrográfiai kutatásokról éppen ezért az első részletesebb áttekintést csak Aklimaiov fent idézett művében kapjuk meg.
* * *
Az orosz oceanográfusok újabban a sarki Jeges-tengerben igen intenzív munkát végeznek. Az újabb kutatásokról a Tengertani Intézet jelentése számol be bő orosz szöveggel és rövid német kivonatban.*) Az első expedíció az 1622 tonnás „Malygín" nevü gőzhajón Messjatzev zoológus vezetése mellett 1921-ben indult el Archangelszkbol és augusztus 11-től szeptember 21-ig volt úton. A h a j ó kényelmes hidrológiai, hidrográfiai, biológiai és ichthiológiai laboratóriummal volt ellátva. Az expedíció ideje főképp a jéggel való küzdelemben telt el és csak szeptember 10-én tudott behatolni a Kari-tengerbe. Visszafelé a szibériai gabona-hajókat kisérték, s ezek közül a jég kettőt áldozatúl követelt. Összesen 60 állo-mást dolgoztak fel, ezek közül harmincat a Barents-tengerben, ahol ú j halpadot fedeztek fel. Az anyag egy részét már feldolgozták és az erről szóló közlemények is megjelentek. A második expedícióra már elkészült a „Persey" nevü gőzös, amelyet egyenesen sarki kutatásokra szereltek fel.
Az orosz Tengertani Intézet kutató hajója eredetileg a Ferenc József-földön való állatfogásra készült. Építését egy magánvállalkozó számlájára, 1918-ban kezdték meg, de nem fejezték be. Az intézet 1922-ben építtette át és szerelte fel. A „Persey" fenyőfából épült 4 — 5 cm. vastag tölgyfaburkolattal, úgy, hogy teljesen jégálló. Gépei leszerelt hadihajókról származnak. Hossza 41'5 m. Űrtar-talma 297 regisztertonna. Legnagyobb sebessége 8 mf, gazdaságos sebessége 6 mf. Kevés megterhelés mellett 2'4 m-re merül. Legénysége 24 főből áll. A hajón 15 szakember számára van férőhely. A fedélzeten öt laboratórium és két preparáló helyiség van. Fő gépe 360 lóerős. Van két gőzdobja; az egyik a vas-macska kötelének, a másik a hálók felhúzására; van dinamó-turbinája (6'6 kw.) és Thomson-féle villamos csigája. A hajót gőzzel fűtik, villamos világítása van és rádióval is felszerelték. A hálókat (ottertrawl, kotróháló, ivadékháló) és a fenék mintágyűjtőket a felső fedélzet csavarjáról bocsátják le. A plankton hálókat, továbbá az Ekrnan- és a Bachmann-féle vízmerítőket az oldalfedélzetről villamos dobbal engedik le és húzzák fel.
A második expedíció a „Persey" próbaútja volt a Fehér-tengerre. A 900 tmf-es vonalon 18 állomást tartottak. Megállapították, hogy a Fehér-tengerben a
*) Berichte d e s W i s s e n s c h a f t l i c h e n M e e r e s I n s t i t u t s . — Bd. I. Lief. I. — M o s z k v a , 1926.
140 , A T E N G E R
különböző hőmérsékletű vízrétegek igen érdekesen következnek egymás után. A felületen 1923. nyarán (június 27.—július 10.) erősen fel volt melegedve, 20—30 méter mélységben azonban már 0 fok alatt volt. Onnan kezdve lassan és foko-zatosan sűlyedt a mélységgel együtt. A fenék állatvilágának főbb képviselői:
Leda pernula, Jolvia arctica, Astarte Montagui, A. compressa, Asterias Livcki.
A harmadik expedíció Archangelszkből, a „Persey" anyakikötőjéből 1923. augusz-tus 21-én indult el és baj nélkül jutott el a Ferenc József-földig, ahonnan Novaja-Zemljáig, a Barents-szigetekig és a Belusja-öbölig hatolt előre. Összesen 775 mf-nyi útat tett meg 41 hidrográfiai állomással. Október 23-án tértek vissza. Az úton igen fontos áramlási adatokat gyűjtöttek.
A negyedik expedíciót (1924. júl. 15.—aug. 11.) L. A. Zenkewitsch zoológus vezette. 1824 tmf-et tettek meg, 50 állomást dolgoztak fel, sőt 24 órás áramlás-megfigyelést is végeztek lehorgonyzott hajóval. Ezen az úton a Pecsora-tengert tanulmányozták, s tőkehal-csapatokra is bukkantak. Az 5-ik expedíció, — megint Messjatzeiv vezetésével — 1924-ben (aug. 24.—okt. 14.) 3147 tmf-et járt be és 63 állomáson dolgozott. A jéggel sokat küzködve hatolt át a „Persey" a Fehér-tengeren, felkereste Svalbardot (Kings-bay), a norvég és a Murman-partokat, s úgy tért vissza Archangelszkbe. A hatodikon (1925. jún. 26.—júl. 11.) is körülbelül
1550 tmf-nyi úton 80 állomást dolgoztak fel és a Murman partok mentén halá-szati biológiai kutatásokat végeztek. A 7-ik expedíció (1925. júl. 29.—aug. 21.) a Spitzbergák (Svalbard) mellett és a Stor-fjordban 46 állomáson kutatott és 2725 tmf-et hagyott maga u t á n . A Spitzbergákon földtani térképezést végeztek. Az utolsó expedíció, amelyről az idézett jelentés beszámolót ad, a nyolcadik, s ezt Flerov (fitoplanktológus) vezette 1925. szeptemberében. Munkaterülete a Pecsora-tenger volt és kikutatta a Novaja Zemljától délre eső, teljesen ismeretlen területet is. Mélységméréseket, hidrográfiai vizsgálatokat, fenékkotrásokat és halászati kísérleteket is végeztek. A tudományos eredmények nem állanak rendelkezé-sünkre, de az előzetes jelentésből is megállapítható, hogy ezen a nehéz területen a „Persey" tudós gárdája elismerésre érdemes munkát végzett és nagy fehér foltokat töltött ki pontos adatokkal a sarki tenger térképén.