A D A T O K F I U M E É S A MAGYAR T E N G E R P A R T T Ő R T É N E T E H E Z 7 5
Hogy a küszöbön álló országgyűlés a tengerpart kérdésével behatóan fog-lalkozik, előre látható volt. A mérkőzés az ellenzék izgatása következtében meg-erősödött, egységes de túlzás felé hajló közvélemény és a kormány akarata között, amelyet József nádor és Széchenyi irányítanak, itt megy végbe. Az ellen-zék lépésről-lépésre hódít, s a Széchenyitől eltanult módszert követve társadalmi úton igyekszik akaratát megvalósítani. A tengerpart ügyét a vasúti kérdés és a vám rendezése érintette közvetlenül.
A Magyar Kereskedelmi Társaság Vay Ábrahám elnök-lete alatt alakul meg, s Kossuth programmjában a magyar keres-kedelem számára az osztrák piacokon kívül két ú j külkeres-kedelmi útat jelöl meg: nyugat-nak Fiumét és keletre a mási-kat a Dunán. Kelet felé ipari cikkeinket szállíthatjuk ki, nyu-gat felé nyers termékeinket ad-hatjuk el, mely nekünk viszont gyarmati cikkeket szállíthat.
.. Külker eskedésii nk megalapítására ezen két út a legtermészetebb és a kettő közt Fiume a szomszéd ki-kötőkkel legalkalmasb és legcélszerűbb. Hazánk s ki-kötőnk szenvedőleges keres-kedelmi mérlege nagy rész-ben abból ered, mivel ki-vitelünk ellenében a bevi-telt magunk egyenesen az eredeti forrásokból nem eszközöljük, hanem csak második kéz által kapjuk.
Ezen állapoton segíteni,
tengerpartunkat egész tengeri kereskedésünk központjává alakítani lesz fő-célja a magyar kereskedelmi társaságnak".
Hazánk fekvése kedvező továbbá egy nagyarányú átmeneti kereskedelem megvalósítására Kelet és Nyugat között, sőt Dél és Észak felől is közvetítheti a szállítást, s így a „tengerparti kikötőnket egy terjedelmes világkereskedés köz-pontjává képezheti". 23
Az ország gazdasági életére messze kiható nagy eredményt vár az ellenzék a Védegylettől. Kossuth a megalakuláskor azt írja a választmányhoz, hogy az egyesület sok egyén csatlakozása által olyan görgeteggé női, amely elsöpri a
76 , A T E N G E R
a nem2et anj'agi függetlenségének és önállóságának útjában álló akadályokat.
Pedig ez a szellemi és politikai önállósággal szorosabb kapcsolatban van, mint sokan gondolják.2 4
A pozsonyi 1843/44-ik évi országgyűlés három vasúti tervezettel foglalkozik, amelyek kapcsolatban állanak a tengerpart felé irányuló szállítással. Az első a már említett fiumei társaság beadványa volt, amely az országos választmány tárgyalt javaslatára teszi meg egyúttal észrevételeit.
Medanich Vince és társainak június 5-én kelt folyamodása az országgyű-léshez, abból indúl ki, hogy egy nemzetre nézve a legnagyobb áldások egyike, ha saját tengerpartot bír és a világkereskedelembe közvetlenül belekapcsolódhatik.
Fiume lakosságát az a remény élesztette eddig is, hogy a magyar nemzet ezt felismerve, szokott áldozatkészségével megteremti az olcsó és jó útat a tenger-parthoz. Úgy látják, ennek ideje elérkezett, erre vall a nemzet közvéleményének általános érdeklődése a kérdés iránt, a megyék kedvező utasításai és az országos választmány javaslata. Ezt megköszönik s felajánlják a munkához közreműködésüket.
A választmány döntésének azon elvi részével, hogy a viziút helyett a vasúti kapcsolatnak ad előnyt, teljesen egyetértenek a fiumeiek s azt szerencsés megoldásnak tekintik. A választmány két megoldás közül javasol egyet: vagy Pestről, vagy Eszék, esetleg Vukovárról látja kívánatosnak a vonat megépítését.
Az utóbbi azért látszik előnyösebbnek, mert hamarább és kisebb költséggel meg-valósítható s a másikat nem zárja ki.
A javaslatot szószerint idézve rámutatnak arra az ellentétre, amely annak szövege és a javasolt megoldás között fennáll; t. i. a vasútat mindenképen kész-pénzen, az állam által látják megépíthetőnek, de a végén mégis magánvállalkozók fölszólítására kérik az országgyűlést s csak ha ilyen nem akadna, bíznák az államra. A város lakosságát aggodalom fogja el azon sokféle támadás láttára, amelyeket a terv ellen főleg a triestiek indítottak.
Nem tagadhatjuk pedig, hogy mint magyarok és fiumeiek ezen tervnek még csak hírére is mily aggodalommal kény tele nitt etünk eltelni. Mert egyrészt attól tartunk, hogy a közszükségnek közerővéli fedezése, mint még csak úgy-szólván tegnapi eszme-csecsemő sokkal gyöngébb ápolta a nemzeti hajlamnak mintsem egy ily ajánlkozás a különben reménylhetendett országos eröveli építés felajánlására károsan ne hasson: másrészt pedig lehetetlen kételkednünk, hogy triesti társaságnak a kérdéses vasútat lehetetlen a magyar tengerpart s különösen Fiume érdekében akarnia, miből ismét nem alaptalanul támad bennünk azon sejtelem, hogy azon triesti társaság, miután ajánlkozása által az országos költségeni építés megrendelését elhárította, vagy nem nyújtana elegendő biztosítékot arra, hogy a kérdéses vasútat határozott iclö alatt felé-pítendi s így azon vasút létesítése a nemzetnek helyrehozhatlan kárával hátravettetnék, vagy ha építeni nem késnék is, azt minden bizonnyal a Bécs—
Triesti vasútnak valamely határozottan kijelölt vonalpontjához például a Zágrábtól csak egg pár mértföldnyire fekvő Steinbruckhoz a tehetségig közelre vinné, ellenben a Károlyváros és a magyar tengerpart közti útvidékre nézve
» Pesti Napló 1 8 7 3 . 1 0 2 - 1 0 4 . s z .
ADATOK F I U M E É S A MAGYAR T E N G E R P A R T T Ő R T É N E T E H E Z 81
•legelőbb is a Lnjza-út nem megváltására, azaz kellő, folytonos fenntartás melletti szabaddá tételére, hanem csak magához váltására szorítkoznék, úgy hogy ekkép azon vasút, melynek Fiume és vele a magyar tengerparti kiilke-reskedés önállását és felvirágoztatását kell vala megállapítania, éppen Fiume s a magyar tengerpart felvirágoz ás cincik s a magyar kereskedés ünállásának sírját ásná meg.
Arra kérik a nádort és az országgyűlést, a vasút megépítését állami válla-latban Károlyváros és Fiume között kezdjék meg.2"'
Ugyancsak a július 26-iki rendi ülésen tárgyalják a Központi Vasút Társaság folyamodványát, melyet Myrbach Károly és Ullmann Móric nyújtanak be. Ez nem titkolt szemrehányással föltárja azt, hogy a Bécs—Győri vasút egyszer már nyíltan lemondott arról, hogy Magyarországon épít vonalat, most mégis ú j r a folyamodik az engedélyezésért. Figyelmébe ajánlják az országgyűlésnek, hogy évek multak el tétlenségben s most kétségtelenül a Központi Vasúttal való versengés a célja a bécsieknek.
A beadvány szerint a bécsi vasúttársaság Sopront csak a népszerűség kedvéért vette fel programmjába, mert a küzdelem tulajdonképen Győr miatt folyik. Ez pedig éppen olyan messze van Fiúmétól mint Pest s az alsó megyék, Somogy és Zala aligha küldenék fel termésüket se Sopronba se Győrbe, ha azt Fiúméba kívánnák kiszállítani. Azt hiszik, a magyarság jobban vonzódik az egyenesen Fiúméba vezető eszéki vasútért, mert ez a Tiszát a Marossal és Du-nával kötné össze.2 0
Néhány kisebb jelentőségű ügy már előbb is foglalkoztatta az országgyű-lést, így a május 31-iki kerületi (205-ik) ülés tárgyalja Fiume és Buccari kerület közigazgatási rendezésének kérdését, amelynél a városok ügyében elfogadott elveket alkalmazzák. Csupán két szakasznál végeznek módosítást. Az egyik (202. §.), hogy kerületi tisztviselőt csak az egész kerület állandó lakosaiból lehet választani, a másik kimondja (282. §.), hogy a kormányzó jelenléte a válasz-tásnál szükséges lévén, az egyik kerület szent Márton, a másik szent András napján tartsa azt meg. Kimondotta végül, hogy az országgyűlésen minden kerü-let Va megyei szavazattal bír.
Jűnius 12-én Szentkirályi Móric jegyző bemutatja hitelesítés végett a Fiume és Buccari rendezéséről és közigazgatásáról szóló izeneteket, amelyet a kerületi ülés elnöksége aznap terjeszt elő a rendeknek. Tárgyalás alá harmadnap került, amikor Horvátország egyik követe óvást emelt ellene Horvátország tengerpart-jának sérelme címén, Smaich Bertalan buccari követ pedig azt kérte, hogy kerü-letének főkapitánya a modrusi püspök legyen. Nagyobb vita a kérdésnél nem volt. A főrendek válasza a horvátországi sérelmekkel együtt augusztus 26-án került vissza a rendekhez, akik Ossegovich Metell felszólalása mellett meg-maradnak az elfoglalt álláspontjuk mellett. A magyar nyelv kiterjesztésének ügye nagy vitát idéz elő, erről azonban e helyen bővebben nem szólunk.2 7
O r s z á g g y ű l é s i i r a t o k III. k. 3 6 1 . s t b . 1. Megjelent k ü l ö n is. E l s ő í z b e n a 17. o r s z . ü l é s t á r g y a l j a . A triesti t á r s a s á g (Bruck K.) t e r v e z e t é t közli a P e s t i Hirlap 1844. 3 5 1 . sz.
2 0 O r s z á g g y ű l é s i i r a t o k . III. k. 251 — 3 5 2 . 1. Kovács F . Az 1843 — 44. o r s z g y . kerületi ü l é s e i -n e k -n a p l ó j a , Budapest, 1894., IV. k.
2 7 U. ott IV. és V. k.
78 , A T E N G E R
A vasút kérdésében a már említett július 26-iki rendi ülés üzenetében el-mondja, miután az 1836. évi 25. t.-c. szerint az ország anyagi helyzetének javí-tására vonatkozó intézkedéseket az országgyűlés önmagának fenntartotta s most esett értesülésére, hogy a Központi Vasúttársaságon kívül, amelynek törekvéseit a közre nézve hasznosnak ismerik el, újabban Bécs és Győr, továbbá Bécs és Glognitz közti vasút építésére is alakult társaság, arra kérik a nádort, mielőtt a kérdésben a feliratot elküldték, ú j a b b engedélyeket a király ne adjon ki.
Az időközben beérkezett Medanich Vince és társai, Bruck Károly és társai által beterjesztett, valamint az Eszék-Brood-i csatorna építésére vonatkozó folya-modványokat azon kéréssel küldik át a főrendeknek, hogy a kiküldött országos választmány ezeket vegye tárgyalás alá és tegyen róla jelentést még az ország-gyűlés folyása alatt.
„ Jelesül pedig a Központi Vasúti Társaságnak folyamodására nézve, alapul vévén az országnak azon kívánat át, miszerint ezen vállalatot létesíteni óhajtja, értekezzék az illető vállalkozó társasággal azon feltételek felöl isr melyek az általa kívánt azon újabb kedvezésért, hogy t. i. párvonalu pályák ellen biztosíttassék az ország irányában, viszont a haza közjavának,, érde-kének tekintetéből kitűzendök lesznek, s ezen intézkedéseknek befejezése után mind a központi, mind a fiumei vaspályák iránt egyszerre és minél előbb kimerítő jelentést tegyen^.28
A főrendek tábláján október 22—25-ig tartott a vasút iránt felküldött alsó-táblai üzenet tárgyalása, amely minden tekintetben méltó volt a tárgyhoz, a fölszólalók állandóan m a g a s szempontból vitatták azt meg.
Kiss Pál kormányzó alaposan előkészített beszéddel nyitotta meg a vitát, a számok és adatok hosszú sorát vonultatva fel a vizihajózás s általában a fiumei kereskedés eddig tapasztalt sok-sok akadályának feltüntetésére. Külföldi, főleg angolországi (a glasgovvi, Baltimore—Marylandy, a mohawki és hudsoni) vasutak építésénél nagyobb akadályokat győztek le, mint amelyek Fiumét és Triestet elválasztják a tengertől s rámutatva az addig leszállított áruk mennyi-ségére, azon reményét fejezte ki, hogy később a befektetés még gyümölcsöző is lesz. Arra kérte a főrendeket, legalább a Vukovártól Fiúméig terjedő vonalat építsék meg mielőbb. A többi fölszólaló ezt elfogadja s általánossá lesz az a felfogás, hogy a csatornák építésének tervével fel kell hagyni, valamint főleg gr. Forgách Antal véleménye után az is, hogy a vasútat nem volna helyes szakaszonként csatornák kiásásával olcsóbbá tenni igyekezni, végül hamarosan kialakúl azon nézet is, hogy a Száván való felhajózástól, miután a folyó déli partja török kézen van, mindenképen el kell tekinteni. Batthyány L a j o s gróf rövid beszédben a vasút építése mellett foglal állást, bár egyelőre n e m látja tisztán, Vukovártól vagy a Dunától kellene-e a pályát kezdeni. Ennek eldöntését országos választ-mányra kívánja bízni, amelynek szerinte a következő utasítást kellene a d n i :
1. a Dunától Fiúméig a legcélszerűbb és leggyorsabb közlekedés létesíttessék, 2. ennek megépítése 20 millió forintnál többbe ne kerüljön,
2 8 O r s z á g g y ű l é s i iratok, 1 7 8 . s z . A k i r á l y h o z küldött felirat tartalmilag u g y a n e z t m o n d j a . Kerületi ülési n a p l ó k , V. k. 1 9 3 — 1 9 6 . 1.
ADATOK F I U M E É S A MAGYAR T E N G E R P A R T TŐR T É N E TEH E Z 79 3. Eszéktől Károly városig a vasút kiépíttessék, onnan a folytatás később elöntessék el,
4. a Lujza-útat meg kell váltani,
•'>. a munkálatokat Fiúménál kell kezdeni.
A tárgyalás ilyen mederben folyik, amikor Széchenyi először szól a kérdéshez.
Beszedét azzal kezdi, nem szívesen szólal fel, mert több oldalról úgy ítélik meg, mint aki nem őszinte pártolója a vasúti tervnek. De megismétli most is, nem fűz hozzá olyan reményeket, mint akik az ország szerencséjét annak meg-valósításától várják.
„De noha és egg pillanatig sem ültem e tekintetben magas paripán, és szerelmes soha sem voltam e kérdésbe, azért .megvallom, hogg jusqu' a un eertain degré, a magyar tengerpartnak lehető legőszintébb barátja vagyok. Mert, ha a mappát vesszük kezünkbe, látjuk, hogy tengerparttal nem igen látott el a sors és azért azt, mit adott, annyival inkább kell utilizálnunk jusqu a un eertain point! Én lehetőségét ezen utóbbiaknak soha nem tagadtam, annak hasznát sem; hanem arról van a kérdés, hogg mit nyerünk s mi áron."
Hogy a vasút megépülhessen, az utóbbi idők technikai eredményei után, nem látja semmi nehézségét. De nem vár tőle az országra nézve Eldorádót, s nem mondja, hogy éles ellentétben van egymással a dunai hajózás és a fiumei vasút, inkább azt szeretné, ha lenne az országnak 10—20—50 jól kihasznált csatornája.
De úgy látja, most az egész vállalkozás kockajáték, amire nem akar áldozni.
Rendszeres, befejezett munkát kíván látni, nem kísérleteket itt is, ott is.
A fiumei ügy úgy került tulajdonképpen előtérbe, hogy Wesselényi báró lent járt Buccariban, ennek kikötőjét használhatónak tartotta, ezt sokan elfogad-ták, s még többen sok reményt fűztek hozzá.
Én nem ily pápaszemen nézek keresztül, előttem a tengerpart mellékes tekintet, a régens idea: Magyarország, és ha Magyarországnak előmenetele által a tengerpart ggarapodhatik, azon örülök, de ismét mondom, a régens idea Magyarország.
És még azt teszem hozzá, hogy nem vezérel engem e tekintetben Bánát vagy egypár ottani földesúrnak érdeke, kinek úgy is igen sok pénze van, hogy még drágábban adhassa el búzáját, midőn 18—20 millióba kerül ezen vállalat, melynek biztosításához az országnak felső része minden haszon nél-kül volna kénytelen járidni.
Előttem a kérdés úgy áll, hogy Magyarország a tengerpartot a lehető legbiztosabban és legolcsóbban és szaporábban használni akarja, ez a régens ideám és ebből megyek ki. Fejem szerint — és bocsánatot kérek, ha nem látok tisztábban — ha azt mondanák nekem: rád bízzuk a dolgot, mit fogsz tenni, azt felelném: köszönöm, nehéz a provincia, az hozzám nem illik. De ha azt mondanák: mégis rád bízzuk, tedd úgy, mint tudod, erre ismét azt mondanám, hogy a részletekbe nem bocsátkoznám . . ., hanem mindenek előtt azt kérdeném: minő adatok vannak itt ?
Most az a helyzet, hogy a rokonszenv a magyar tengerpart iránt igen nagy, alig lehet kétséget iránta kifejezni. Ellenfelei azt fogják rá, mivel nem az
80 , A T E N G E R
•ő eszméje, azért nem pártolja. Pedig nem ez a szempontja. Ő ismeri Fiumét, mint katona és utas bejárta környékét, később egyedül is megnézte. Nem vonja kétségbe azt, amit gr. De Lamotte Károly állított, hogy Vallau Károly mérnök becsületes ember, jó mérnök, mégis azt mondja, ha az ország tengerparthoz akar jutni, tegye azt az esetleges magánérdekek tekintetbe vétele nélkül.
Tapasztalta a Lánchíd építésénél, ami pedig jóval kisebb valami a 60 mér-földes vasúti vénáihoz képest, hogy senki olyan tervet nem tudott összeállítani, amit minden részletében változtatás nélkül meg lehetett valósítani. Más feladat tervet készíteni s más azt megvalósítani. Savoyai Jenő herceg a haditanács által kiadott tervezetet megmásítva győzött, s Sopronban épült egy gőzmalom, amely nem őröl, mert a tervezetét és megépítését más-más készítette.
Javasolja tehát, hogy a kivitellel országos választmányt bízzanak meg olyan-féle jogkörrel, aiiogy ez a lánchídi bizottságnál történt. Bízik abban, hogy a kor-m á n y nekor-m ellenzi a kikötő és vasút kor-megépítését, kor-mert a kor-monarchiára nézve is jobb, ha két kikötője van. „Voltak idők, hol Triest, de Fiume sem volt kezünk alatt; lehetnek idők, és Isten ne adja, s bizonyosan védelmezni fogjuk érdekün-ket, hogy oly idők ne következzenek el, melyekben azokat ismét elvesztjük, s ezt nem tekintve, gazdagabb mindig az, kinek két kikötője van, mint az, kinek csak egy van".
Október 23-án, miután Andrássy György gr. sárosi főispán is csatlakozott Széchen Antal indítványához s a vasút mielőbbi megépítését sürgető beszédet mondott, Széchenyi újra felszólalt. Benne az, hogy a nemzet nagy áldozatokra kész a fiumei vasút megépítéséért, u j a b b kételyeket ébresztett. Ha hamarosan hozzáfognak, nem járnak-e úgy, mint aki öreg házát részletekben bővítette s javította; a végén az a nézete, ha az öreg házat lebontotta, az újat jobb helyre építette volna, jobban jár. Nem tud most se jobb megoldást ajánlani: küldjenek ki bizottságot, abban hozzáértő egyének tárgyalják meg a kérdést; a bizottság szerinte a következőket tarthatná szem előtt:
1. a nemzet 18—20 millió befektetés 2—3—ö°/o-os biztosítása mellett lehetőleg olcsó közlekedést akar,
2. a vízi úttal szemben, ha csak nagyon szembeszökő ok nem szólna ellene, gőzerejü vasút építtessék,
3. a régi érdekeket, ha lehet, tekintetbe kell venni,
4. Batthyány Lajos indítványához csatlakozva, ne ..az igen álmos Bosnyák" félé épüljön a vonal, mert az emberi testben az erek szintén nem a bőr felületén vannak,
5. ne Triesztet, hanem a magyar tengerpartot támogassuk,
6. a munkálatot hozzáértő emberre bízzák. „Ez szükséges, mert annyi nepotismus és projectans között a szájas emberre tukmálják az ország dolgait".
7. Az egész lehetőleg szaporán vitessék véghez.
8. A kormány hozzájárulását meg kell nyerni.
Ezen utóbbit igen szükségesnek látja hangsúlyozni, mivel a legtöbb fel-szólaló kétségbe vonja azt, hogy a kormány a vállalkozást meg tudná
akadá-A D akadá-A T O K F I U M E É S akadá-A Makadá-AGYakadá-AR T E N G E R P akadá-A R T T Ő R T É N E T E H E Z 81
lyozni. Ő beszélt triesti emberekkel, miért ellenzik Fiume kiépítését; a vá-lasz meglepő volt: ami ott van, az is az ő tőkéjükből épült, s a szomszédos város fellendülése hasznos lesz az ő kereskedelmükre is. „Ez azon adagiumre emlékeztet: fogtam törököt, de visz".
,,Hála Istennek, hogy elestünh azon régi bilincstül, mely gyengeségbe találta erejét: mely meglehet, hogy régi iclökben jó politika volt, és ha tekint-jük, hogy vérünkben még azon gyönyörű keleti turbulentia van, mely igaz,
hogy lehető legnagyobb kárunkra is szolgálhat, melynek kivált mostani világ-ban, hol a közopiníó nagy szempont, ellentállani nem lehet.
Merre megy ezen útvonal ? Szláv vidékeken megy keresztül az egész út, mely elöadatik, a véghatár a
kormánynak parancsolatától függ, a harmincad vámok úgy állanak Fiuménél mint Tri-estnél: de tekintetet érdemel-nek a békességkötések is, me-lyek a kereskedőre nagy be-folyással vannak, mindez nem ötlik szembe, egy pár millió mérő búza nevetség. . . Egy békességkötés megzsibbasztja a kereskedést, ez pedig a kor-mánynak kezében van; és mindezeknek dacára az hisz-szük, hogy itt a kormány haj-lama és akarata ellen mellé-kesen valamit tőle kidiploma-tizálni és kicsikarni lehet. Ezt eszemmel nem fogom meg, és szerencsések, kik máskép lát-ják a dolgot."
A vita további folyamán há-rom kérdés került előtérbe. Az első Széchen Antal indítványa volt,
váj-jon a Vukovár-Károlyváros közötti vonal mielőbb megépíttessék-e, a második az volt, hogy magántársaság, vagy — amit Zichy Károly gróf ajánlott -— az állam építse-e meg, végül a harmadik volt Széchenyi javaslata, hogy országos választ-mány bizassék meg a végrehajtással szorosabb megkötés nélkül. Kiss Pál szintén többször felszólalt, hálával és köszönettel fogadta az ország áldozatkészségét, s beleegyezett abba, hogy a vonal végső pontjai ne jelöltessenek meg előre kizáró-lagosan Vukovárban és Károly városban, hanern a vasúti közlekedés egyelőre leg-alább a Lujza útig tétessék lehetővé.
Zichy indítványa, aki a munkálatot „határtatan bizalommal" kívánta a kor-mányra bízatni, Széchényit ismét felszóllalásra késztette. Csatlakozik a rendek ja-vaslatához, első sorban vállalkozót kellene az építéshez keresni, s csak ha ilyen
jfvviHo lelterario.
Allo sprttabilf. t iclto PubblKO Ö(U ímprro Auetriacű