Gondolatok a berlini
INSTITUT U N D MUSEUM FÜR MEERESKÜNDE meglátogatása alkalmából.
Irta DR. HALTENBERGER MIHÁLY.
A magyarság kultúrfölényének bizonyítása érdekében nem apasztotta le egyetemeinek számát, sőt olyan kultúrprogrammot tűzött ki, amelyen a külföldi Collegium Hungaricumok és Institutum Hungaricumok szerepelnek, amelynek beszédes bizonyítéka a tihanyi Biológiai Kutató Intézet. A kultuszkormány nagy koncepciójú programmjában azonban kívánatosnak látszik meglévő intézményeink-nek is a fenntartása és fejlesztése. Az az élénk rokonkapcsolat, amely a németek és közöttünk tudományos kifejlődésünkben mindenkor fennállott, ösztönszerűleg a berlini Institut und Museum für Meereskunde és a mi szerény Magyar Adria Egyesületünk hasonló jellegű, de csak csirájában meglévő intézményének párhuzamba állítását juttatja eszembe. Érdemes e kérdésen egy kissé elgondol-koznunk, sőt kötelességünk a mai szomorú viszonyok között egy szebb jövő érdekében közreműködnünk. Az igaz, hogy sohasem voltunk számottevő tengeri nemzet, de az általános haladás, különösen pedig a világkereskedelem és világ-közlekedés korszaka még a szárazföldi országokat is kapcsolatba hozta a ten-gerrel, amely iránt az érdeklődést igenis fel kell keltenünk s ébren is kell tarta-nunk. A „Tengerre magyar" jelszót értelmezzük ma főleg kultúrális értelemben, de ebben az értelemben aztán ne mulasszunk el semmi alkalmat, amely meg-ismerteti a magyarral a tengert valamennyi természettudományi, történelmi, köz-gazdasági, technikai és katonai vonatkozásában. Az emberi élet szinterének foly-tonos növekedése ma már teljesen hatalmába vette a tengert, az óceánt is, amely ma már nem víz-sivatag többé, hanem az ember kultúréletének egyik igen jelentős szintere. Teljesen ú j perspektíva tárult fel az óceánnak a meghódításával úgyannyira, hogy a legfontosabb világútak ma már az óceánt hálózzák be.
A szárazföldi országok tengeri érdeklődése tehát már a jelen korszellemtől adott
170 , A T E N G E R
tény, amely n e m csupán turisztikai jellegű, hanem olyan természetes adottság, vágy az ismeretlen, a végtelen felé, amelyet mindmegannyi vonatkozásában kötelességünk is feltárnunk a magyarság előtt.
Bámulatos művész a természet. A tájképeknek oly gazdagságával ajándé-kozott meg bennünket, hogy hálánkat nem is tudjuk leróni egy rövid emberélet alatt. Az alföldek, dombvidékek, középhegységek, a magashegységek sziklavilága, a gleccservilág, a sarkvidék dermesztő világa, a sivatagok kietlen élete, az ős-erdőségek, a tengerpartok varázsa, stb., stb. mind-mind bizonyságai a nagy művész formakészségének, csodálatos alkotóerejének. Mindez a töméntelen színes kép azonban még csak nem is részét alkotja a Föld felszínének, a jóval nagyobbik részét eltakarja az emberi szem elől az a hatalmas vízburok, amely alatt egy egészen más, sokszor csak sejtelmes világ rejtőzik. Az ember elméje fejlődésével, az ember geográfiái látókörének fokozatos fejlődésével mindinkább vizsgálódása körébe vonta már az óceánok világát, amelynek életét, fizikai tulaj-donságait s geográfiái viszonyait mindjobban ismerjük is már. De még messze vagyunk attól a mértéktől, amelyet a szárazföldre alkalmazhatunk. A szárazföld plasztikája elevenen áll előttünk, az óceánfenék reliefjének felderítése azonban csak lassan haladhat előre. U j a b b a n az amerikaiaknak telefon segélyével eszkö-zölt mélységmérése mindinkább közelebb visz bennünket ahhoz a célhoz, hogy a z óceánokról és tengerekről is lehetőleg pontos térképeink lesznek. Sőt elkövet-kezik majd még az az idő is, amikor a Földünk jó 2/3 részét elfoglaló óceán-burok geográfiája méltó helyet fog elfoglalni a leíró földrajzban Ennek érdekében azonban meg kell ragadnunk minden alkalmat, hogy a tengertani ismereteinket mindjobban elmélyítsük.
E gondolatfűzés folyamán önkéntelenül is Berlin és Budapest párhuzama kivánkozik megbeszélésre. A hatalmas német birodalom metropolisa is és Buda-pest is szárazföldi városok. Németországnak azonban jelentős tengerpartja van, nékünk ellenben csak egy rövid szakasz jutott osztályrészül a Adria mentén, ma sajnos, még ettől is megfosztott Trianon. Németország bár késői óceáni érdekelt-sége magával hozta a tenger iránti intenzivebb érdeklődést, Magyarországnak Ausztriával közös viszonya szintén érdeklődést keltett a tenger iránt, de ter-mészetszerűleg sokkal szerényebb mértékben. Hiszen e két nagyhatalomnak geopolitikai jellege is merőben ellentétes volt. Németország gyarmatpolitikája szükségszerűleg előtérbe tolta a tenger ismeretét; Ausztria-Magyarországnál viszont a tengerpart inkább csak mint természetes határ jutott szerephez, ten-gerentúli érdekeltségről nála szó sem lehetett, hiszen nem is volt reá szüksége, sokkal inkább köthette le a belső gyarmatosítás kérdése. A Monarchia tengeri érdekeltsége tehát inkább csak sztratégiai jellegű volt. A világkereskedelem és világközlekedés korszakában azonban részt kértek ezekből mindketten, itt is azon-ban sokkal szerényebb szerep jutott az osztrák-magyar birodalomnak.
Berlin és Budafest centrális fekvése nyomot hagyott a kialakulásukban azon a téren is, hogy a tenger iránti érdeklődésük aránylag késői keletű. Amott a z 1897/98 telén rendezett Marinemodell-Ausstellung, nálunk pedig a magyar Adriához fűződő történelmi emlék, Nagy Lajos dicső kora s Dalmáciának köz-jogilag magyar jellege adták meg egyebek között a közvetlen impulzust arra,
MAGYAR T E N G E R T A N ! I N T É Z E T ÉS M Ú Z E U M 171 hogy 1900-ban megalakult Berlinben az Institut und Museum für Meereskunde s 1910-ben Budapesten a Magyar Adria Egyesület. A berlini Intézet ma már
számottevő tudományos intézmény, a Magyar Adria Egyesület pedig éppen csak hogy még él. A magyar részvétlenség, a folytonos széthúzások, az intézőkörök és a nagyközönség érdeklődéshiánya az oka annak, hogy még a meglévőt sem tudjuk fenntartani, nem is szólva annak továbbfejlesztéséről. Mondottam már, hogy a tengerpartunktól megfosztott állapotunk számlájára egyáltalán nem írhat-juk e nemtörődömségünket, mert a mai elesettségünk ellenére is számos köz-gazdasági szál fűz bennünket a tengerhez, nem is szólva a teljesen ideális tudo-mányos érdeklődéstől, mint magasabb szükséglettől. Tehát igenis kell érdeklőd-nünk a tenger iránt, ha nincs is most tengerünk s ez a szükségszerűség ösztönöz arra, hogy bemutassam a következőkben a berlini Institut und Museum für Meereskunde-t, amelynek egész szervezete mintául szolgálhat esetleg nékünk a jövőre nézve.
Berlin centrumában, a Bahnhof Friedrichstrasse közelében, a Georgenstrasse 34—36. számú kétemeletes ház az Institut und Museum für Meereskunde ott-hona. A berlini egyetem Geográfiái Intézetének egyik szerve ez, amelynek élén háromtagú kuratórium áll. Képviselve van ebben a kultuszminisztérium, a biro-dalmi tengerészeti hivatal (Reichs-Marineamt) és harmadik tagja az Institut und Museum für Meereskunde igazgatója. Ezenkívül szükségszerűleg kinevez a kul-tuszminiszter a múzeum felszerelési ügyeinek kérdésében egy tanácsot, sőt a birodalmi tengerészeti gyűjtemény (Reichs-Marinesammlung) ügyeit illető kérdé-sekben a birodalmi tengerészeti hivatal javaslatára egy szűkebb tanácsot is. Az Intézet és Múzeum első igazgatója a világhírű geográfus, a geomorfológia atya-mestere, Ferdinánd Freiherr von Richthofen volt, majd követte őt, az egyetemi székben is utódja, A. Penck. Az igazgató mellett két csoportfőnök működik, az egyik a földrajz-természettudományi csoport feje, a másik pedig a történelem-közgazdaságié. Ezek névsorában oly jelentős nevekkel találkozunk, amelyeknek viselői azóta igen számottevő geográfus professzorok. A Münchenbe került Erich v. Drygalski, a prágai német egyetem volt geografusa, Alfréd Grund, aki a harc-téren hősi halált halt, nemkülönben az atlantióceáni mélytengeri expedícióban váratlanul elhunyt Alfréd Merz innét kerültek ki. Sőt a kusztoszok (múzeumi őrök) és az asszisztensek sorából is megemlítünk legalább három nevet, a német tudomány három további büszkeségének a nevét, és pedig a berlini történeti geográfust Walter Vogelt, a göttingeni geográfust Wilhelm Meinardust és a jenai Ludvig Platet, a világhírű Ernst Haeckel utódját. A személyzet az igazgatón,
a csoportfőnökökön, a múzeumi őrökön, asszisztenseken kívül még a hivatal-nokokból, altisztekből és a műszaki segédszemélyzetből áll. A birodalmi tengeré-szeti gyűjtemény feje rangban a múzeumi őrök mellett foglal helyet.
Az Intézet két részből áll: 1. a f ö ' l d r a j z t e r m é s z e t t u d o m á n y i c s o p o r t -b ó l és 2. a t ö r t é n e l e m - k ö z g a z d a s á g i -b ó l . A földrajz-természettudományi csoport tárgykörébe tartozik a tengernek matematikai, fizikai, kémiai és biológiai, vizsgálata; a történelem-közgazdasági csoport pedig a tengert és a tengerpartokat az emberi vonatkozások szempontjából teszi vizsgálódása tárgyává. Itt kerül szóba a hajózás, a kereskedelem, a közlekedés, valamint a tengeri növények
172 , A T E N G E R
és állatok, ipari és kereskedelmi jelentősége, nemkülönben a sztratégiai kér-dések is.
A Múzeum négy részre tagolódik: 1. A „ b i r o d a l m i t e n g e r é s z e t i -g y ű j t e m é n y '1 különleges helyzetet foglal el az egész múzeumban. Ez a Biro-dalom tulajdona, amely jellege az önálló vezetésében s a különleges szervezeté-ben is kifejezésre jut. E z a gyűjtemény bemutatja a német haditengerészet szervezetét, történelmi áttekintést nyújtva a hadihajóépítésről, bemutatva a különféle hajónemek fejlődésmenetét, felszerelését. — 2. A t ö r t é n e l e m k ö z g a z d a -s á g i g y ű j t e m é n y a hajót, mint a tengeri közlekedé-s e-szközét mutatja be.
Közöl hajótechnikai kérdéseket, amelyek mind a hajóépítés titkaiba engednek bepillantást, mind pedig b e m u t a t j á k az árúszállítás érdekében eszközölt folytonos tökéletesítési eljárásokat. Igen érdekes annak a bemutatása is, hogy miképpen hajtotta uralma alá a hajó a tengert, nemkülönben a mentés intézménye, vala-mint a tengerészéletről és a tengerészpályáról közöltek egészítik ki a történelem-közgazdasági gyűjtemény sokoldalúságát. — 3. Az o c e a n o l ó g i a i g y ű j t e m é n y vagy csoport a tengert, mint a Földünk jelentékeny részét tárja fel különböző fizikai, kémiai, és morfológiai vonatkozásaiban. Az óceánvíz sajátságai és moz-gási jelenségei a felszínen és a mélyben, a szárazföldek és tengerek megoszlása, a tengerpartok jellege, az óceánmedencék formái és a tengerfenék jellege, nem-különben a különféle tengerészeti és tudományos tengerkutató műszerek bemu-tatása a célja ennek a gyűjteménynek. — 4. A nagyközönség szempontjából1 talán a legérdekesebb a b i o l ó g i a i g y ű j t e m é n y . Itt a tenger mint az organikus élet szintere kerül bemutatásra. Instruktiv jellegénél fogva a földrajzi és ter-mészetrajzi oktatásnak elsősorban ez teheti a legnagyobb szolgálatot, ennek látogatása az iskolai ifjúság részéről szemléltetően kiegészíti az elméleti ismerete-ket. Különösen nagy erőssége e gyűjteménynek, hogy életközösségekben m u t a t j a be a tenger bámulatos életét, a növény- és állatvilág csodálatos bizarrságát. Az Északi- és Keletitenger életén kívül itt látjuk a trópusi tengerek csodavilágát csakúgy, mint az Antarktisz állati életét. Nagyszerű művészi festmények még csak fokozzák azt a hatást, amelyet a számtalan borszeszkészítmény, száraz példányok, stb. bemutatása kelt bennünk. Különösen Kari Saltzmann művészi képei a norvégiai bálnavadászatról, a Peru partja menti guanoszigetről, a hollandi part osztrigahalászatáról, valamint a keletporoszországi tengerpart borostyánkő-halászatáról, stb. stb., lehetőleg természetes milieuban igyekeznek bemutatni a legnagyobb művész rejtett kincseit, legcsodálatosabb, legművésziesebb és legcél-szerűbb alkotásait. A halászat nagyszerűsége s nagy fontossága oly mértékben jut itt kifejezésre, mint sehol m á s h o l ; a halászéletet itt igazán lehet
tanulmá-nyozni s a sok viszontagság látásakor, amelyben a halásznépek élnek, önkén-telen tisztelettel és hálával a d ó z u n k az emberi akaraterő e bátor harcosainak.
A berlini Institut und M u s e u m für Meereskunde 1900-ban 42.000 márka évi rendes dotációval indult m e g , amelyhez járult 120.000 márka egyszeri (1900-ban) rendkivüli dotáció. A 42.000 márka rendes dotációból 15.000 márka hivatalnoki fizetésekre és renumerációkra, 4000 márka a vezetés dologi kiadá-saira, 11.000 márka a múzeum gyűjteményeinek, könyvtárának és térképtárának megalapozására és fejlesztésére, végül 12.000 márka előadások, kurzusok
díjazá-MAGYAR T E N G E R T A N I I N T É Z E T ÉS M Ú Z E U M 1 7 3
sára és tudományos munkák ösztöndíjaként volt előirányozva. Később ez az évi rendes dotáció 95.330 márkára emelkedett. Az említett 120.000 márka egyszeri rendkívüli dotáció a gyűjtemények beszerzési átalánya volt, 1907-ben azonban újabb 25.000 márkát utalványoztak ki részére. Igen jelentős támogatásban része-sült még ez a legfelsőbb helyen is szükségesnek talált intézmény, amikor a Császár Őfelsége az ascheni és müncheni tűzbiztosító társaságok 250.000 márkás adományát az Institut und Museum für Meereskunde Múzeuma fejlesztésére adta.
Hozzászámítandó még a székházának átalakítási költségeire és beruházására engedélyezett 328.000, s utóbb még 117.000 márka. A birodalmi tengerészeti gyűjtemény évi rendes dotációját 10.000 márkában állapították meg, rendkívüli dotációként pedig 1905-ben 30.000 márkát adott az állam.
Ily tehetős állami és legfelsőbb helyi támogatás mellett tehát megindulhatott az az alkotó munka, amelynek áldásaiban, mind a tudományos kutatás, mind az egyetemi és középiskolai oktatás, mind pedig a köz valamennyi rétege egy-aránt részesülhetett. Már az első 10 év után 5200 kötetből álló könyvtárral, kb.
3000 térképpel, 2200 képpel és 5000 diapozitivvel rendelkezett. Tartott évenkint Berlinben és később a vidéki városokban is átlag 40 előadást, amelyeknek évi hallgatószáma még a 10.000-et is meghaladta. A múzeumot is igen számosan látogatták, minden esztendőben 100 000-nél is többen s ezek között a tanuló-ifjúság 3—5000 számmal volt képviselve. Végül igen értékes népszerű és tudo-mányos kiadványokkal oly tengertani irodalmat teremtett, amely mindenfelé ismertté s közmegbecsülés tárgyává tette a németeknek ezt a vállalkozását. Ez a története az első évtizednek; a második évtized a haladás jegyében indult, a háború után azonban szomorú napok következtek be ott is. Az állami élet újabb fellendülése új korszakot nyitott s tovább folyik igen serényen az a pontos, lelkiismeretes tudományos munka, amelyhez a németeknél már hozzászoktunk.
És mi történt ezalatt minálunk ? Igen szerény keretek között, még szeré-nyebb anyagi támogatással, jóformán a Magyar Adria Egyesület elnökének, atyjának lelkierejéből él a mi tengertani intézményünk. Szerény helyiségében óriási értékeket gyűjtött össze fáradhatatlan buzgalommal Gonda Béla; könyv-tára, térképgyűjteménye, műszerei, folyóirata, tudományos és népszerű kiadvá-nyai, nemkülönben az adriai tudományos expedíciói mind az ő nagy tenger-rajongásának az eredményei. Kívánatos volna azonban, hogy élte alkonyán meg-élhetné még azt a nagy örömöt, hogy biztosítva látná élete főművének további fennmaradását. Ezt az óriási nemzeti kincset meg kell mentenünk, a tudomány, az iskola és a közönség részére hozzáférhetővé tennünk s nem pedig parlagon hevertetnünk és feledésbe merülni hagynunk. Kultúrális fölényünk biztos tudatá-ban tudnunk kell a kötelességünket s elsősortudatá-ban tudniok kell azt hazánk kultúr-tényezőinek: a Kultuszkormánynak, a Magyar Tudományos Akadémiának, a Gyüjteményegyetemnek, a Tudományegyetemeknek és a Műegyetemnek, sőt magának Budapest Székesfővárosának is.