A MOZGÁSPIHENŐ ALKALMAZÁSÁNAK GYAKORLATI PÉLDÁIBÓL A munkaképesség-gondozás egyetemi oktatásának eddigi hét éve alatt több száz

fejlesz-tőpedagógus sajátította el a mozgáspihenővel kapcsolatos ismereteket. Több ezer esetben próbálták ki a frissítő, fejlesztő mozgást különféle csoportokban, óvodától a felnőttokta-tásig, tanulásban akadályozottaktól a kiváló tehetségekig. Több ezer beszámoló készült az egyes alkalmakról, a résztvevők reagálásáról, a foglalkozások eredményeiről. Ezek a mun-kanaplók a mozgáspihenő sikeres felhasználásáról tanúskodnak. Íme, néhány példa:

Szelekovszky Noémi fejlesztőpedagógus munkatársával, Márványi Flóra tanítóval első osztályban, túlnyomó részben hátrányos helyzetű gyerekek nevelésében kezdte alkalmaz-ni a frissítő-fejlesztő játékokat. A tanév végi felmérések eredményei azt mutatták, hogy a lemaradással küzdő tanulók elérték azoknak a párhuzamos csoportoknak a színvonalát, amelyek lényegesen jobb diszpozíciókkal indultak, viszont nem részesültek mozgásos fej-lesztésben. Érdekes adatot közöl a két tanító a társas kapcsolatok vonatkozásában. Amikor valamilyen kényszer folytán egy-két hétig nem kerülhetett sor az üdítő léggömbös játékra, akkor lábra kapott a korábbi agresszív viselkedés, a durva beszéd és a verekedés a gyerekek között. Amikor pedig újra bevezették a léggömbös játékokat, rövidesen helyreállt a nyu-galom. (M–S 2014).

Szanitter Aranka fejlesztőpedagógus munkanaplójában a következőket írja: „Fejlesztő-pedagógusként nagy lehetőséget látok ebben a módszerben, sok területen tudom alkalmaz-ni a fejlesztésben korosztálytól függetlenül. Bármikor elő tudom venalkalmaz-ni, bármelyik tanórán, napköziben, szünetben, fejlesztőfoglalkozáson. A gyerekek szeretik, és szívesen csinálják, miközben »észrevétlenül« fejlődnek. Házi feladatként is feladhatom. (…) Nagyon szere-tem ezeket a feladatokat, én is együtt csinálom a gyerekekkel. Ha látják, hogy én komo-lyan gondolom és élvezem is a gyakorlatokat, ők is szívesebben és kitartóbban csinálják.”

(N 2012a: 22) A mozgás előtt és után elvégzett Pieron-teszt a fi gyelem feltűnő javulását mutatja a mozgáspihenő hatására. (2. táblázat)

P Z

2. táblázat: Szanitter Aranka fejlesztőpedagógus adatai a mozgáspihenők fi gyelemjavító hatásáról

Klein Dóra fejlesztőpedagógus a családban is használja a mozgáspihenőket. Beszámolójában ezt írja: „Csodás sikereket értem el a súlyosan fi gyelemzavaros kisfi amnál, aki sokféle terá-piát kipróbált már, mind kudarccal ért véget, most viszont képes végre sírás nélkül leckét írni. Azt mondta vasárnap, úgy érzi, csoda történt vele, jobban képes fi gyelni a mozgáspi-henők után.” (N 2012b: 18)

Tóthné Rácz Judit fejlesztőpedagógus a matematikaórába beiktatott mozgáspihenő után ezt írja: „Olyan volt ez a tíz perc, mintha szó szerint »vérátömlesztésen« estek volna át a gyerekek. Frissek, üdék, lelkesek, fáradhatatlanok voltak. Utána még sok matemati-kafeladatot tudtunk csinálni! Örülök, hogy ilyen jó hatással vannak rájuk a labdajátékok!”

(T 2012).

Kovacsik Marianna szakvizsgázott óvodapedagógus, fejlesztőpedagógus magánlevelé-ben tipikus jelenségről számol be: „A léggömbök elvarázsolták a gyerekeket, élvezték az együtt töltött időt, a fejlesztéseket játékként élték meg. A kollégák és vezetők azonban szkeptikusan viszonyultak a dologhoz: »jó lenne, ha nem csak játszanátok« – mondták.

Időbe telt, míg elfogadták, hogy nem csak asztalnál ülve, feladatlapokkal lehet fejleszteni.”

A sikerek azonban nem várattak magukra. „Egy országos rajzpályázaton első és második díjat nyertek azok a hátrányos környezetből érkező gyerekek, akik korábban lemaradásuk miatt fejlesztésre szorultak. Így a kételkedők is elismerték, hogy a Kovács-módszer fejlesz-tő programja valóban eredményes.”

Ömböliné Fábián Márta 13 éves tanulónál ért el feltűnő sikert a fejlesztő játékokkal, miután több más módszert kipróbált eredménytelenül. A léggömbös játékok megkezdése előtt a tanuló írása zilált, görcsös volt (l. a bal oldali képet), 10 alkalmi, néhány perces mozgáspihenő után lényegesen tisztább és könnyedebb lett (2. ábra, jobb oldali kép).

(N 2012a: 21)

T  -

2. ábra: A léggömbös mozgásfejlesztés hatása 13 éves tanuló írásképére

B. A. zenetanár, zenekari művész, a zenei munkaképesség-gondozás szakvizsgás képzésé-nek hallgatója koncertek előtt használja a frissítő, lazító mozgásprogramot a túlzott lám-paláz leküzdésére. Munkanaplójában a következőket írja: „Pécsett a Kodály Központban zenekari koncertünk volt. Rajtam, mint szólamvezetőn, nagy volt a nyomás. Gyakoroltam és egyszer csak elkezdtem izgulni. Gondoltam, ha ez elhatalmasodik rajtam, akkor ebből semmi jó nem lesz. Elkezdtem sétálni az öltözőben. Mélylégzések… karkörzések… láb-lendítések… Ekkor már a társaim is felfi gyeltek, és ők is elkezdtek mozogni. Mindannyian volt és jelenlegi zeneakadémisták voltunk, így senkinek sem jelentett újdonságot a moz-gásos bemelegítés. A mozgás elterelte a fi gyelmemet a régi, rossz emlékekről, megszűntek a görcsök. A koncerten úgy éreztem, hogy fáradás nélkül tudok fi gyelni, végig a zené-ben-zenével voltam, magával ragadó élmény volt, ez a fl ow.” (B 2015)

A fentiekhez hasonló szép eredmények százszámra születnek folyamatosan a tehetséges pedagógusok egyéni kutató- és gyakorlati munkájában. Jóllehet ez a néhány bemutatás bizonyító erőt nem képvisel, kipróbálásra felhívó példaként talán jól szolgál.

15. ÖSSZEGZÉS

A tehetség viszonylag állandó kincs az ember személyiségében, megmarad mindaddig, amíg a hordozó anatómiai struktúrák épek. Ám a tehetség csak lehetőség, amit kemény munkával kell kifejleszteni, és ehhez erőteljes munkaképesség kell. A munkaképesség azonban nem állandó érték, a mindenkori élethatásoktól függően folytonosan változik, ezért fejlesztéséről és fenntartásáról folyamatosan gondoskodni kell. Ezt a felismerést a hu-szadik század hozta magával, és megteremtette a hozzá való eszközöket is a munkaképes-ség-gondozás pedagógiájában. Ez a közelmúlt nagy vívmánya, melyet kiváló elődeink ránk örökítettek. A mi nemzedékünkre vár az a feladat, hogy a kapott értékekkel okosan

P Z

HIVATKOZÁSOK

B A. (2015): A Kovács-módszer alkalmazása a fuvolaoktatásban. Szakdolgozat. ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kar, Budapest.

B I. (1960): Kodály Zoltán: A zeneművészeknek is szükségük van rendszeres spor-tolásra. Parlando, 2(3), 14.

B J. (1965): A munkahelyi testnevelés bevezetése az iskolákban. Munkahelyi Testnevelés, 5, 62–63.

F G. (2015): A Kovács-módszer alkalmazása az általános iskolai ének-zeneórán.

Szakdolgozat, pedagógus-szakvizsga. ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kar, Budapest.

H, M. J. E. (2004): Occupational injuries suff ered by classical musicians through overuse. Clinical chiropractic, 7(2), 55–66.

H, J. (2010): Playing (Less) Hurt – A Injury Prevention Guide for Musicians. Hal Leonard Books, Milwaukee.

K F E. (2007): A hagyományostól a modern zenei életformáig. In: P

Z. (szerk.) (2007): Új utak a zeneoktatásban – A fi zikai gondozás eszméjének térhódítása a zenében és az általános oktatásban. Trefort Kiadó, Budapest. 51–76.

K Z. (1953): Ki a jó zenész? Beszéd a Zeneművészeti Főiskola 1953. évi tanév záró ün-nepélyén. In: B F. (szerk.) (2007): Visszatekintés I. Argumentum, Budapest. 271–284.

K G. (1965): Zeneművész növendékek és művészek munkaképességéről. Parlando, 7(1–2), 34–39.

K G. – Z E. (1966): A munkahelyi testnevelés üzemi és iskolai felelőseinek kézikönyve. Magyar Testnevelési és Sportbizottság, Budapest.

M F. – S N. (2014): Tanuláskönnyítő módszer kisiskolásoknál. Kovács-módszer. A szerzők magánkiadása.

M V. (2007): A Kovács-módszer alkalmazása az általános oktatásban. In:

P Zs. (szerk.) (2007): Új utak a zeneoktatásban – A fi zikai gondozás eszméjének térhódítása a zenében és az általános oktatásban. Trefort Kiadó, Budapest. 183–220.

N A. (szerk.) (2012a): Mozgáspihenő az iskolában. Segédanyag a munkaképes-ség-gondozó pedagógia oktatásához. Kovács-Módszer Stúdió, Budapest.

N A. (szerk.) (2012b): Mozgáspihenő óvodában és iskolában. Segédanyag a munka-képesség-gondozó pedagógia oktatásához. Kovács-Módszer Stúdió, Budapest.

O J. (2009): A zenészek hangszerhasználat során jelentkező felső végtagi és gerinc-panaszainak felmérése; megelőzésének és kezelésének lehetőségei a gyógytornász-fi zio-terapeuta szemszögéből. Fizioterápia, 18(3), 18–22.

P Z. (2007): Felmérés a zenei foglalkozási ártalmakról. Parlando, 49(4), 21–30.

P Z. (szerk.) (2009): Hommage à dr. Kovács Géza. – 50 éves a Kovács-módszer.

Kovács-Módszer Egyesület, Budapest.

P Z. (2011): A Kovács-módszer a fejlesztőpedagógiában. Kovács-Módszer Stúdió, Budapest.

P Z. (2012): A Kovács-módszer – A zenei munkaképesség-gondozás tankönyve.

Kovács-Módszer Stúdió, Budapest.

T  -

P Z. (2015): A zenei foglalkozási ártalmak megelőzése. Kovács-Módszer Stúdió, Budapest.

P T Á. (2006): Mozgásfoglalkozások az óvodában – A Kovács-módszer al-kalmazása. Trefort Kiadó, Budapest.

T R J. (2012): Mozgáspihenők beszámolója. Dolgozat az ELTE Fejlesztőpedagógia Szakirányú Továbbképzés Kovács-módszer kurzusának keretében. Kézirat. ELTE, Budapest.

PÁSZTOR ZSUZSA Apáczai Csere János-díjas zongoraművész-tanár, a munkaképesség-gondozó pe-dagógia kutatója és egyetemi oktatója. Több mint fél évszázados munkássága során számos cikket és tankönyvet írt a munkaképesség-gondozás témájában, fi lmeket készített, és több száz előadást, kurzust tartott idehaza és külföldön.

TANULÓI STÁTUSZKEZELÉS ELSAJÁTÍTÁSA