BALLABÁS GÁBORa) – KÉRI ANDRÁSb)
a) Eötvös Loránd Tudományegyetem, Természettudományi Kar b) ELTE Trefort Ágoston Gyakorló Gimnázium
ABSZTRAKT
Majd 10 éve folyamatosan bővülő tartalommal és módszerekkel tartunk környezeti nevelési kurzusokat az ELTE Természettudományi Karán. A kurzus elsősorban földrajztanároknak szól, de nagy örömmel látjuk más szakok hallgatóit is a kurzuson. Jelen tanulmányban éppen ezért röviden bemutatásra kerül-nek a tantárgy fő célkitűzései, ismeretanyagának keretei, valamint módszerei és tapasztalatai. A tárgy keretében az elméleti megalapozáson és a környezeti nevelés történetiségének rövid bemutatásán túl nagy hangsúlyt fektetünk egyrészt a környezeti nevelés változatos módszertanának megismertetésére és gyakorlására, másrészt olyan tanulásszervezési egységek (például nomád tábor, természetvédelmi akció stb.) bemutatására, amelyek szervezésében, megvalósításában tanár szakosaink a későbbiekben várhatóan részt vesznek majd. Ebben különösen fontosnak tartjuk az iskolai tanórákon túl az élmény-központú, terepi és intézményi környezeti nevelési programokat, amelyek megvalósításáért köszönettel tartozunk külső partnereinknek is.
1. BEVEZETÉS
A tanárképzésben, de általában a diplomások képzésében a környezeti tartalmú tantár-gyak részaránya az 1980-as évek óta egyre növekszik. Az ELTE Természettudományi Karán a környezettan tanár szak megindulásával létrejött egy adekvát tanárképzés, azon-ban a földrajztanárok képzésében a szakmódszertanon belül az erre fordítható idő ke-vésnek tűnt. Ezért határoztuk el egy környezeti nevelési tematikájú speciálkollégium in-dítását. A földrajztanár szakosok számára meghirdetett kurzus a régi kreditrendszerben, 2005/2006. tanévben vette kezdetét.
Új helyzet elé állított minket az osztott képzés bevezetése 2007/2008-tól, itt a BSc tanári szakirányú földrajzos hallgatói váltak célcsoporttá, de szívesen fogadjuk más sza-kosok részvételét is. A tematikát átdolgoztuk, mivel a környezeti nevelési ismereteken túl a pedagógiai- szakmódszertani alapokkal is meg kellett ismertetni a hallgatókat ilyen irányú képzettség hiányában. Így a kurzust, az addigi tapasztalatok fi gyelembevételével, két féléves speciálkollégiumként hirdettük, hirdetjük meg.
1 „Tudós tanárok – tanár tudósok”. Konferencia a minőségi tanárképzésről – ELTE Tanárképző Központ és a TÁMOP „Országos koordinációval a pedagógusképzés megújításáért” című projekt – 2014. november 10–11. ELTE Gólyavár – 1088 Budapest, Múzeum krt. 6–8.
K
2. A KURZUS CÉLJAI
„A környezeti nevelés egy folyamat, amelyben olyan világnemzedék nevelkedik fel, amely ismeri legtágabb környezetét is, törődik azzal, valamint annak problémáival.
Ismeretekkel, készségekkel, attitűdökkel, motivációval és elkötelezettséggel rendelke-zik, hogy egyénileg és közösségben dolgozzon a jelenlegi problémák megoldásain és az újabbak megelőzésén” (V 2010: 34). Az 1977-es tbiliszi környezeti nevelési konferencia defi níciója mind a mai napig megállja a helyét. Két alapvető célkitűzése:
a gazdasági, társadalmi, ökológiai összefüggések felismerése és bemutatása, valamint a környezetért felelős magatartás és életvitel kialakításának segítése kurzusunk alapcél-jai közé tartoznak.
Ezen túl a leendő földrajztanárokat és kutatókat segítendő a kurzus céljaiként fogalmaz-tuk meg szakirodalmak és saját (tanári és környezeti nevelői) tapasztalatok alapján:
olyan ismereteket adni és módszereket bemutatni a hallgatóknak, amelyek elsajá-tításával korszerű szemléletet alakíthatnak ki a környezeti nevelés alapfogalmairól, céljairól, eszközeiről, a (főleg) középiskolai tantervekbe, óratervekbe, iskolán kívüli foglalkozásokba való beépíthetőségről (lásd 1. ábra);
1. ábra: A környezeti nevelés (a környezetről, a környezetben, a környezetért folytatott nevelés) összefüggésrendszere (S 2004: 16)
megismertetni a leendő tanár szakos hallgatókat azokkal az állami és civil szer-vezetekkel, melyek segíthetik egy leendő középiskolai tanár környezeti nevelési munkáját;
tanári szemszögből a helyszínen megismertetni a hazai földrajz és földtudomány
B G – K A
3. ISMERETANYAG ÉS MÓDSZEREK
Éppen ezért tanórai keretek közt hangsúlyt fektetünk a környezeti nevelés fogalmi keretei-nek, szakirodalmának, nemzetközi és hazai történetékeretei-nek, a hazai és iskolán belüli aktuális szabályozási és intézményi környezetének megismertetésére.
Emellett viszont a környezeti nevelés színtereiről, középiskolai kereteiről is több oldal-ról esik szó a kurzusokon. Olyan fontos tanulásszervezési egységekkel, rendezvényekkel és szervezésük tapasztalataival ismerkednek meg részletesebben a diákok jó példákon ke-resztül, mint:
az erdei iskola;
a nyári nomád tábor;
a múzeumlátogatás;
az üzemlátogatás;
a tanösvény-látogatás, tanulmányi kirándulás, tájséta;
a témanap és témahét;
a környezet- és természetvédelmi akciók.
Követelményként egy-egy ilyen környezeti nevelési program megtervezését, szóbeli és írásbeli bemutatását várjuk el, amelyet közösen értékelünk ki, vitatunk meg.
Fontosnak tartjuk még például a hagyományos tanórai keretek közti tanítás céljainak, eszközeinek, a média szerepének, a környezeti nevelésben való alkalmazásának és a kör-nyezeti nevelés erőforrásainak (például humán, anyagi, pályázati) bemutatását, jelentősé-gük hangsúlyozását is.
Ügyeltünk rá, hogy a környezeti tartalmak megismertetésén túl a környezeti nevelés széles körű, tanórákon is alkalmazható (régi és új) módszertanának bemutatását és gya-korlását is (például: ötletroham, riportkészítés, kooperatív csoportmunka) megismerjék hallgatóink.
Kezdetektől előtérbe helyeztük a tantermi órák mellett az órarendbe illeszthető, az él-ményközpontú oktatást lehetővé tevő külső helyszínek látogatását, illetve civil szervezetek, ökoiskolák bevonását. Fokozatosan kialakult, bővült és bővül ma is a helyszínlistánk és a kapcsolati hálónk. Partnereink segítségével vagy önállóan éppen ezért az őszi félévben általában rendszeresen felkeresünk:
• egy budapesti ökoiskolát (évek óta külön köszönettel tartozunk a Kispesti Vass Lajos Általános Iskolának és dr. Szentpétery Lászlónénak az ökoiskolában folyó vál-tozatos és tapasztalatokban gazdag környezeti nevelési munka bemutatásáért);
• a Fővárosi Állat- és Növénykertet (itt Golovanova Beának és Huszár Györgynek tartozunk köszönettel azért, hogy bepillantást nyerhetünk a zoopedagógia színes világába és környezeti nevelési módszereibe);
• egy budapesti vagy Budapest környéki tanösvényt (a DINPI Sas-hegy oktatóköz-pontjában és tanösvényén már többször jártunk, hála Kremnicsán Jánosnak és kol-légáinak, de kiemelendőek a Kamara-erdőben, a Tétényi-fennsíkon, a Fóti-Somlyón, a Szénásokon, Pilisszentivánon, Ócsán, Dinnyésen, Farmoson lévő tanösvények, ahová szintén már eljutottunk hallgatóinkkal);
K
• egy civil környezet- vagy természetvédelmi szervezetet (az elmúlt években jó kapcso-latunk alakult ki például a Magyar Környezeti Nevelési Egyesülettel, a HUMUSZ-szal, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesülettel).
• A tavaszi félév külső programjai közé tartoznak általában:
• egy természetvédelmi akcióban, békamentésben való részvétel (a tinnyei Garancsi-tónál a Varangy Akciócsoport Egyesülettel és a Környezeti Nevelési Hálózat Országos Egyesülettel, Tatán a Száz Völgy Természetvédelmi Egyesülettel és a DINPI-vel együttműködésben);
• egy múzeumpedagógiai szakmai program (például az érdi Magyar Földrajzi Mú-zeumban, köszönhetően Mácsai Anettának és Buttinger Dánielnek vagy az ELTE Tatai Geológus Parkjában, köszönhetően Varga Zoltánnak);
• szakmai séta, bejárás és közoktatásban hasznosítható módszereinek megismertetése jellegzetes települési környezetben.
4. ÖSSZEGZÉS
A félévi tapasztalatok, élmények megbeszélésére, a továbbfejlesztés lehetőségeinek közös átgondolására minden félév végén több módon, formában is sort kerítünk. Ebben külön kiemelendő, hogy a hallgatók visszajelzései is igazolták, igazolják a külső helyszínek fon-tosságát. Külön büszkeséggel emlékezünk azokra az értékelésekre, amelyek a tanórák szak-mai és mégis oldott, kötetlen légkörét emelik ki. Az esetleges javaslatokat, jogos kritikákat a következő félévek óráiba pedig lehetőségeink szerint beépítjük.
A két kurzus iránti érdeklődés a kezdetektől stabilnak mondható, félévente átlag 12–16 hallgató vesz részt ezeken. Érdekes és szakirodalom által is megerősített tapasztalat (P–N ), hogy legnagyobb arányban most is olyan hallgatók vesznek részt a kurzusokon, akik vagy családjuk, vagy korábbi iskoláik révén, vagy más utakon, keretek közt megtapasztalták és igénylik a mélyebb ismereteket, megközelítéseket a környezeti nevelés, illetve általában a környezeti szemlélet, tudás vonatkozásában. Éppen ezért kur-zusunk talán egy apró szelete az élethosszig tartó tanulásnak, környezeti nevelésnek is.
HIVATKOZÁSOK
P, J. – N, P. (1998): A környezeti nevelés kézikönyve. KÖRLÁNC Egyesület, Budapest.
B G – K A
A kurzuson gyakran alkalmazott, további válogatott irodalom:
Cincér Füzetek sorozat. DINPI, Budapest.
Tanösvények Budapest körül sorozat. DINPI, Budapest.
F A. (1995): Tegzes – Az iskolai nomád táborozás kézikönyve. Magyar Környezeti Nevelési Egyesület, Budapest.
P T. – N I. (2003): Zoopedagógia és fenntarthatóságra nevelés. Fővárosi Állat- és Növénykert, Budapest.
RÉCE Füzetek 1–6. Alapítvány a Magyarországi Környezeti Nevelésért, Budapest.
V T. – K A. (2009): A múzeumi tanulás kézikönyve. Magyar Természettudományi Múzeum – ELTE TTK MIK, Budapest.
BALLABÁS GÁBOR és KÉRI ANDRÁS: Lassan 10 éve folyamatosan bővülő tartalommal tartunk kör-nyezeti nevelési kurzusokat az ELTE Természettudományi Karán elsősorban földrajztanár szakos hallgatóknak. Különösen fontosnak tartjuk az iskolai tanórákon túl az élményközpontú, terepi és intézményi környezeti nevelési programokat, amelyek megvalósításáért köszönettel tartozunk külső partnereinknek is.