A jegybankfüggetlenségtől a jegybanki transzparenciáig
3.4. Miért nem elég az autonómia?
A jegybanki autonómia mellett szóló fő elméleti és gyakorlati érvekhez az alapot a jegybank preferenciáit leíró (1) egyenlettel kapcsolatosan felmerülő kérdések szolgáltatják. Természetesen a nehézség az, hogy nem figyelhetők meg sem a paraméterek, sem sok esetben az inflációs vagy a potenciális kibocsátási célszámok. Még amikor ismertek is az inflációs célok, mint azokban az országokban, amelyek explicit inflációs céllal rendelkeznek, a cél teljesítése során elegendő a mozgástér ahhoz, hogy némi bizonytalan-ságot teremtsen a jegybank által az adott időszakban megcélzott tényleges
52 Olyan incidensek száma alapján, amikor a kormány rendes értékelés keretein kívül formális észrevételt tett a jegybank politikájára vonatkozóan, vagy a jegybankról és annak politikájáról zajló rendkívül heves vita a törvényhozás szintén jelenik meg.
A minta 40 jegybankból állt.
érték tekintetében.53 Emiatt nem elég a függetlenség. A jegybanknak a nyil-vánosságot is tájékoztatnia kell arról, hogy képes a kormánnyal egyeztetett célokat teljesíteni, és azokat hatékonyan kell kommunikálnia.
a) Néhány további elméleti probléma
A jegybanki cél, nevezetesen az (1) egyenletben foglalt p* és a ténylegesen elért eredmény, vagyis az észlelt infláció, a p, közötti eltérés egyik nyil-vánvaló forrása a jegybank nem tökéletes „hitelessége”? A JF-indexek és a hitelesség közötti összefüggés, mint fent megállapításra került, az árstabilitási célban gyökerezik. Valóban, az árstabilitás a jegybankfügget-lenség gondolatának sarokpontja. De hogyan definiáljuk a hitelességet?
Bordo és Siklos (2016) a jegybanki hitelesség történelmi elemzését ekképp kezdi: „A jegybank hitelessége nem más, mint kötelezettségvállalása jól artikulált és átlátható szabályok és szakpolitikai célok betartására.” Cu-kierman (1986, 6. oldal) szerint: – az a mérték, amennyire a nyilvánosság elhiszi, hogy szakpolitikai változás történt, amikor a változás ténylegesen bekövetkezik.” Később Blinder (1999, 64–65. oldal) felveti az alábbi hite-lességértelmezést: „…amikor a kijelentéseinket elhiszik – még ha nem köt is bennünket semmilyen szabály, és ígéretünk megszegéséhez érdekünk fűződik… [a hitelességünk] abból épül fel, hogy adott szavunkat korábban mindig betartottuk”. Brunner (1983) a hitelességet az intézményi teljesít-ménnyel hozza összefüggésbe: „A hitelesség a szakpolitikai intézmény eddigi politikájának és viselkedésének függvénye.”
Mondanunk sem kell, hogy a jegybankfüggetlenség fogalmát különféle módokon szokták értelmezni, és ugyanez igaz az átláthatóság és a kom-munikáció esetében is. Máris jó útra léptünk azonban, ha felismerjük, hogy az átláthatóság a monetáris hatóságot az inflációs cél teljesítésére ösztönzi.54
53 A legtöbb jegybank a ténylegesen bejelentett célszám körüli toleranciasávot enged meg. Ennek alternatívája, hogy a célszám gyakran középtávon teljesítendő. Ennek az időtávnak nincs egységesen elfogadott definíciója. Terjedelmi okokból nem lehetséges az idevonatkozó kérdések teljes körű tárgyalása. Lásd pl. Bernanke et al. (2001).
54 Érdemes felhívni az olvasó figyelmét arra, hogy az (1) egyenletben szereplő inflációs teljesítmény nem azt jelenti, hogy a monetáris hatóságot nem foglalkoztatja a kibocsátási rés.
Írjuk fel a hitelességet (credibility) az alábbi függvény formájában, amely az észlelt inflációt valamilyen elvárással hasonlítja össze, azaz:
Credibility= f
( {
πt−πt−1E}
2)
(2),ahol az inflációt korábban már meghatároztuk, és pEt-1 a t-1 időpontban kialakult inflációs várakozást jelenti.55 A (2) egyenletben foglalt négyzetre emelt eltérések jelenítik meg azt a gondolatot, hogy minél inkább eltávo-lodik a jegybank az adott inflációs céltól, annál többe kerül a hitelesség-vesztés. A (2) egyenletből világos, hogy összefüggést tételezünk fel a kiszá-míthatóság és a hitelesség között. Valóban, mint a James Bullarddal, a St.
Louis-i Fed elnökével folytatott rövid beszélgetésből kiviláglik, ez nem esik messze számos jegybankár értelmezésétől (lásd Appelbaum, 2016).
„Kérdés: Milyen következménnyel jár a 2%-os ígéret és az 1%-os telje-sítés közötti különbség? (Appelbaum)
Válasz: Úgy gondolom, a jegybank hitelességére nézve súlyos követ-kezménnyel. Ha azt mondja, „elérem a 2%-os inflációs célt”, de mégsem tudja, az súlyos következménnyel jár, felveti, hogy meg lehet-e bízni a jegybankban és abban, hogy én képes vagyok a vállalásaimat teljesí-teni. (Bullard)
A (2) egyenletet ugyanaz a másodfokú képlet (vagyis az (1) egyenlet) motiválja, amely a jegybank veszteségfunkciójának meghatározásához vezetett. Most eltekintek attól a fontos kérdéstől, hogy e várakozások hogyan alakulnak ki, és mi a hatása az inflációs kilátásokkal kapcsolatos nézetkülönbségeknek (pl. a jegybank, a pénzpiacok és a nyilvánosság között). Egy tökéletes világban, ahol az inflációs cél ismert és hiteles, a következő összefüggést írhatjuk fel:
E
(
πtE−π*)
=0, Var(
πtE−π*)
=σ2 (3)55 A késleltetés nem lényeges, de azt a gyakorlati szempontot jeleníti meg, hogy az információ, úgymint az inflációs ráta, általában valamennyi késéssel észlelhető. Az alábbi érvek azonban nem ezen az előfeltevésen alapulnak.
A (3) egyenlet egyszerűen azt állítja, hogy a várakozások egy nulla átla-gú, konstans varianciájú véletlen változóval eltérnek a jegybanki inflá-ciós célszámtól. Ebből már látható, mi elengedhetetlen a hitelességhez.
Nyilván nem árt, ha a numerikus inflációs célt nyilvánosan bejelentik (és azt a kormány támogatja). Tekintettel a várakozások kritikus szerepére, az is kívánatos, hogy a jegybank tegye közzé saját inflációs előrejelzé-sét. Ezután, mivel lehetséges a céltól való eltérés, szintén a hitelesség ügyét szolgálja, ha a jegybank inflációs teljesítményét a nyilvánosság számára bemutatja, elmagyarázza, valamint bárminemű tartós eltérést a céltól, ami a (3) egyenletet megsérti, megindokol. Így nem meglepő, hogy az ún. inflációs célkövető jegybankok – és ebbe a csoportba több KKE-gazdaság tartozik – eleget tesznek e kritériumoknak.
Míg a fentiek az átláthatósághoz szükséges minimális elveket tükrözik, vannak más – többek között technikai, gazdasági, politikai – szempon-tok is, amelyek mentén szintén mérhető a jegybanki átláthatóság foka.
Ezek a szempontok motiválják a jegybanki átláthatósági indikátorok létrehozását. A JF-indexek kialakulásával párhuzamban, a jegybanki átláthatósági indikátorok szintén a jegybanki kommunikáció objektív attribútumaira hagyatkoznak. Ennél fogva a lentiekben röviden ismer-tetett indikátorról elmondható, hogy de jure és de facto elemek kombi-nációját tartalmazza.
Siklos (2002), valamint Ejffinger és Geraats ([EG] 2002) elsőként kísérelte meg a jegybanki átláthatóság mérését. Mindkét indikátor a fejlett gazda-ságok korábbi teljesítményéből indult ki, mivel ezek törekedtek először a fokozott átláthatóságra. Az EG-nek annyi az előnye a Siklos-féle proxy változóval szemben, hogy az átláthatóság időbeli változásait méri. DE (2014) később kiterjesztette az EG-féle indexet, ahogy Siklos is (2011).
Ennek eredményeképpen az adatokat immár több mint 100 országból álló mintára gyűjtik, másfél évtizedre kiterjedő éves adatfelvétellel.56
56 Siklos (2011) indexe a Central Bank Communication Networkről érhető el, http://central-bank-communication.net/en/. Az adatok éves gyakoriságúak.
Megjegyzendő, hogy a Cukierman-féle mérőszámot használó JF (vagy a DE-féle kibővített verzió) és az átláthatósági indikátorok közötti korrelációk alacsonyak (0,12 körüliek).
A DE- és az EG-indikátorok öt kategórián alapulnak, melyek maguk 15 jegybanki átláthatóság-attribútum összevont kategóriái. Minél na-gyobb az attribútumok száma, annál magasabb lesz a pontszám. A leg-átláthatóbb jegybank maximális pontszáma 15. A legkevésbé átlátható jegybank indexértéke nulla. Az átláthatósági index elemei az alábbiak:
(a) politikai átláthatóság, (b) közgazdasági átláthatóság, (c) eljárásbeli átláthatóság, (d) döntéshozatali átláthatóság, (e) működési átláthatóság.
A politikai átláthatóság azt méri, hogy a jegybank mennyire nyitott a szakpolitikai célok tekintetében. Például átláthatóbbnak minősül az a jegybank, amely explicit és nyilvánosan bejelentett céllal rendelke-zik. A közgazdasági átláthatóság jelzi a monetáris politika folytatása során felhasznált információk típusát. Ez a szakmai követelmény arra kérdez rá, hogy a jegybank által az előrejelzések kialakítása során al-kalmazott adatok és modellek hozzáférhetők-e a nyilvánosság általi ellenőrzés céljából. Az eljárások átláthatósága arról tájékoztat, miként születnek a monetáris politikai döntések. Például átláthatóbbnak mi-nősül az a jegybank, amely közzéteszi az ülések jegyzőkönyvét vagy a jegybank monetáris politikai stratégiájának megértését segítő doku-mentumokat. A döntéshozatali átláthatóság azt méri, hogy a jegybank milyen gyorsan hozza nyilvánosságra a döntések tartalmát. Az utób-bi években a jegybankok megosztottak utób-bizonyos információkat arról, hogy a gazdaság állapotára vonatkozó uralkodó nézetek alapján milyen irányt vesz politikájuk. Ezt a közgazdászok és a jegybankárok az „elő-retekintő iránymutatás” politikájának, a szakpolitikát pedig „adatve-zéreltnek” nevezték el.57 Nyilvánvaló, hogy az ilyen típusú tevékenysé-get végző jegybankok átláthatóbbnak minősülnek. Végül, a működési átláthatóság azt foglalja össze, hogy a jegybank miként értékeli saját teljesítményét. Ez a fajta átláthatóság azt mutatja meg, hogy a jegybank
57 Filardo és Hofman (2014) körüljárja az előretekintő iránymutatás mellett és ellen szóló érveket. Terjedelmi okokból ez a kérdés itt részletesebben nem tárgyalható.
mennyire hajlandó rendszeres önértékelést végezni saját teljesítményére vonatkozóan feladatköre (azaz a monetáris politikai célok) teljesítésével összefüggésben, és mennyire törekszik átlátni, hogy a monetáris politika hol vett helytelen vagy helyes irányt. A monetáris hatóság hajlandósá-ga arra, hogy átláthatóan értékelje saját teljesítményét, nyilvánvalóan javítja transzparenciájának összmegítélését.
Bár a következő fejezetben a jegybankfüggetlenségi és az átláthatósági indexek vonatkozásában bizonyos stilizált tényeket vizsgálok, a jegy-banki átláthatóság globális szintű alakulását talán az a tény jellemzi leginkább szembetűnően, hogy a jegybankok a fokozott átláthatóságot arra használják fel, hogy szélesítsék mozgásterüket, mely a meglepe-tésszerű monetáris politika számára fokozatosan szűkül.