Feltörekvő versus fejlett jegybankok — elméleti  aspektusok

A feltörekvő gazdaságok csoportját nagyfokú heterogenitás jellemzi, az ide sorolt országok ezért sok esetben jelentősen eltérő gazdaságpolitikai (monetáris politikai) gyakorlatot követnek. A feltörekvő gazdaságokra (emerging market economies) nincs egyértelmű definíció, de általában azokat az alacsony jövedelmű, gyors növekedéssel jellemezhető államo-kat sorolja a szakirodalom ebbe a csoportba, amelyeknél a gazdasági nö-vekedés motorja a liberalizált piaci szegmens.⁸¹ Jellemzően a feltörekvő gazdaságok közé sorolhatóak a latin-amerikai, a dél-kelet-ázsiai, afrikai és a közel-keleti fejlődő országok (developing countries), valamint az egykori szovjet (tervutasításos) blokk piacgazdaságra áttért országai (transition economies).⁸² A feltörekvő államok csoportja folyamatosan változik, hiszen egyes országok a fejlettekhez vagy épp a fejletlenekhez csatlakoznak, míg más államok le is csúszhatnak, illetve fel is

kerülhet-81 Hoskisson – Eden – Lau - Wright (2000).

82 Khanna – Palepu (2010).

nek ebbe a kategóriába.⁸³ Természetesen a feltörekvő országok nagy számossága következtében az országcsoport gazdasági és monetáris politikai szempontból is nagyon heterogén képet mutat. Egyes feltö-rekvő országok gazdasági szerkezete, társadalmi berendezkedése jóval közelebb áll a fejlett gazdaságokhoz, így számos tényezőben a monetá-ris politika vitele is hasonlóságot mutat, míg más államokban a lema-radás nagyobb, ami érdemi eltéréshez vezet a monetáris politikában is.

Ez a heterogenitás jelen tanulmányt is áthatja, amit a következőképp kezelünk: először azokat az elméleti eltéréseket ismertetjük, amelyek a feltörekvő gazdaságokat általánosságban jellemzik (jellemezhetik), ezt követően pedig – szűkítve ugyan az elemzés fókuszát, de lehető-vé téve az általánosítást – a „fejlettebb feltörekvő államokra” jellemző gyakorlatot mutatjuk be.

5.2.1. A monetáris politikai implementáció tekintetében releváns  strukturális eltérések 

A közgazdasági szakirodalom a fenti heterogenitás mellett is több olyan strukturális jellegzetességet azonosított, ami támpontot nyújthat a feltö-rekvő gazdaságok gazdaságpolitikai (monetáris politikai) gyakorlatának megértéséhez. Jelen tanulmányban a fejlett és a feltörekvő gazdaságok közötti általános különbségeket mutatjuk be, ugyanakkor érdemes hangsúlyozni, hogy ez inkább egy nagyobb ívű és elméleti megfontolá-sokon alapuló leírásnak tekinthető, amely az egyes gazdaságok konkrét jellemzőinek figyelembevételével ad teljes képet.

A feltörekvő gazdaságok bizonyos makrogazdasági, pénzpiaci és intéz-ményi jellegzetességei miatt a monetáris politika keretei és a jegybanki eszközrendszer eltérhetnek a fejlett államokétól. Bár egyik csoportban

83 Hoskisson – Eden – Lau - Wright (2000) szerint 60-70 ország tekinthető feltörekvő gazdaságnak. Az IMF a feltörekvő és fejlődő országokat egy csoportba sorolja („Emerging Market and Developing Economies”), több mint 150 országot sorolva ebbe az összevont kategóriába. Az IMF ugyanakkor jellemzően legfeljebb 45 országot tartalmazó mintán végzi el a feltörekvő országokra vonatkozó elemzéseit, ami arra utal, hogy nagyságrendileg ennyi országot tekint feltörekvő gazdaságnak.

sincs egységes modell,⁸⁴ de vannak olyan tényezők, amelyek miatt el-méleti szinten eltérhet a feltörekvő és a fejlett jegybankok által alkal-mazott monetáris politikai eszközök köre. A továbbiakban azt a nyolc strukturális tényezőt ismertetjük, amely a releváns szakirodalomban megjelenik (5-1. ábra). A következőkben bemutatásra kerülő strukturális jellegzetességek leginkább egy olyan felsorolás elemeinek tekinthetőek, amely támpontokat nyújt a feltörekvő gazdaságok nagy heterogenitású csoportjában jellemző monetáris politikai implementáció megértéséhez.

A strukturális adottságok nem függetlenek egymástól, sőt esetenként erős korrelációt mutathatnak (például az intézményi háttér fejlettsége érdemben befolyásolja a pénzügyi piacok fejlettségét, illetve ezen ke-resztül a bankrendszer fejlettségét).

5-1. ábra: A monetáris politikai implementáció tekintetében releváns  strukturális eltérések a feltörekvő és a fejlett gazdaságok között

Forrás: saját szerkesztés

Intézményi környezet fejlettsége

Az intézményi környezet fejlettsége behatárolja a monetáris politika mozgásterét, és befolyásolja a monetáris politikai döntések hatásait.

A neoklasszikus közgazdaságtant alapjaiban megújító intézményi is-kola⁸⁵ alapján a monetáris politika potenciális lehetőségeire, vitelére és

84 Mishkin– Savastanoa (2002).

85 Az intézményi iskola már nem marginális irányzat – elég csak sorra venni a Nobel-díjas institucionalistákat: Ronald Coase (1991), Douglass North (1993), Elinor Ostrom (2009), valamint Oliver Williamson (2009) –, de sokan még most is csak egyfajta intellektuális érdekességként tekintenek a gazdasági döntéseket szélesebb kontextusba helyező elemzésekre, írásokra. Lásd: Kolozsi (2015).

Feltörekvő versus fejlett gazdaságok

kialakítására is hatással van az adott ország intézményi-szervezeti be-rendezkedése, intézményi mátrixa.⁸⁶ A jól konstruált, a társadalmi jólétet növelő intézmények csökkentik a tranzakciós költségeket, a bizonyta-lanságot és az externális hatásokat, a rosszul kialakított intézményrend-szer ugyanakkor ennek éppen az ellenkezőjét okozhatja. A különböző intézményi szinteknek szervesen kell épülnie egymásra, ami azt jelenti, hogy a formális szabályoknak, intézkedéseknek illeszkednie szükséges az adott ország adottságaihoz. A gazdaságpolitikai, illetve esetünkben a monetáris politikai döntéshozatal során figyelembe kell venni, hogy az intézményi fejlődés dinamikája teljesen eltérő a formális szabályok, struktúrák (pl. monetáris politikai eszköztár) és az adott monetáris po-litikai környezetet jellemző tényezők (pl. piacok, jogintézmények fej-lettsége) esetében. A formális szabályok akár egyik napról a másikra megváltoztathatóak, de az egyéni és kollektív (vállalati, banki) maga-tartást keretező korlátok esetében csak fokozatos fejlődésre van mód.

Ebből adódik, hogy jellemzően az a jó szabályozás, azaz esetünkben az optimális monetáris politikai eszköztár, amely figyelembe veszi a nem-zetgazdaság és a piacok széles értelemben vett intézményi adottságait.⁸⁷ A feltörekvő államok intézményi környezete jellemzően fejletlenebb, mint a fejlett államoké, ami hatással lehet a monetáris politikai eszköz-rendszerre. Az intézményrendszer fejletlensége nem minden feltörekvő államra ugyanolyan mértékben jellemző, de tény, hogy a feltörekvő gazdaságok egyik definíciós eleme épp az intézmények nem kellő mér-tékű fejlettsége. A későbbiekben tárgyalt gazdaságpolitikai hitelességen kívül idetartozik, hogy a feltörekvő államokban a piac gyengébbnek ér-zékelheti a magántulajdon védelmét, jellemzőbb a hitelezés és az egyéb banktevékenységek adminisztratív korlátozása, valamint elterjedtebb lehet az integritás hiánya a közigazgatásban és a magánszektorban is.

A jegybankok függetlensége tekintetében is érdemi lehet a különbség a fejlett és a feltörekvő államok (a lemaradás különös tekintettel azon feltörekvő államokat érintheti, amelyek nem kapcsolódnak szervesen

86 Kolozsi (2013a).

87 Kolozsi (2013b).

olyan fejlett integrációs szervezethez, mint amilyen például az Európai Unió).

Gazdaságpolitika hitelessége

Az intézményi fejletlenség egyik megnyilvánulási formája, hogy a fel-törekvő országcsoportban alacsonyabb lehet a gazdaságpolitika hite-lessége. A kevésbé fejlett országokban jellemző lehet, hogy a piac nem tartja hitelesnek a gazdaságpolitikai deklarációkat (például az inflációs célt, vagy a költségvetési hiánycélt). Fiskális téren a múltbeli tapasz-talatok alapján a piac magasabbnak értékelheti a csődkockázatot, így a kifeszített és fegyelmezett költségvetési politikát folytató feltörekvő államok is szembesülhetnek a befektetői percepciókból adódó adós-ság-intoleranciával, aminek révén emelkedő adósságpálya esetén ma-gasabb kamatokat vár el a piac, miközben ugyanilyen adósságromlás a fejlett országok esetén nem járna hozamemelkedéssel (reputációs hatás).

A kisebb hitelesség jellemzően a múltbeli tapasztalatok „jelenre vetü-léséből” adódik: a feltörekvő államokban gyakrabban voltak pénzügyi instabilitási, esetleg magas (hiper)inflációs időszakok, valamint a kevés-bé fejlett fiskális struktúra miatt gyakrabban került sor a költségvetések monetáris (jegybanki) finanszírozására is, mint a fejlett államokban,⁸⁸ ami befolyásolhatja az esetlegesen a múltbeli helyzettől immár függet-len jefügget-lenlegi piaci megítélést is.

Pénzügyi piacok fejlettsége, struktúrája⁸⁹

A kevésbé fejlett államok pénzügyi piacainak fejletlensége korlátozza a monetáris politikai implementáció lehetőségeit, rontja a monetáris transzmisszió hatékonyságát. A monetáris politikai eszköztár és a jegy-banki folyamatok kialakításának egyik legfontosabb meghatározója az adott ország pénzügyi piacainak karakterisztikája, a pénzügyi pi-acok fejlettsége, struktúrája („financial landscape”). Csak a legfejlet-tebb piacgazdaságokra jellemzőek az olyan fejlett és likvid pénzügyi piacok, amelyek lehetővé teszik, hogy a jegybankok egy olyan piacot helyezhessenek a monetáris politika fókuszába, amelynek alakításával

88 Frankel (2010).

89 Van ’t dack (1998).

a monetáris politikai döntések az egyéb piacokon is éreztetik hatásu-kat. A kevésbé fejlett államokban a pénzügyi piacok visszamaradot-tabbak, ami behatárolja a monetáris politikai implementáció lehető-ségeit. A pénzügyi piacok fejletlensége miatt a feltörekvő államokban a monetáris transzmisszió kevésbé hatékony, hiszen a hazai kamatszint csak a gazdaság egy része számára releváns a finanszírozási költségek szempontjából, a magánszektor banki és tőkepiaci finanszírozási lehe-tőségei pedig korlátozottak.

A feltörekvő gazdaságokban a bankközi és az értékpapírpiacok fejlet-lensége korlátozza a nyíltpiaci műveletek lehetőségeit, illetve hatással van a banki likviditáskezelésre és a jegybanki eszközök igénybevételére.

A monetáris politika szempontjából kiemelkedő jelentőségű a bankközi piac, amelynek működése érdemben befolyásolja az egyes jegybanki instrumentumok (betéti és hiteleszközök) használatát. A feltörekvő ál-lamokra gyakran jellemző szegmentált és fragmentált bankközi piac azt jelenti, hogy a bankok ráutaltabbak a jegybanki eszközökre, ami felértékeli az adott eszközöket. A bankközi piacok fejlettsége nem fel-tétlenül exogén monetáris politikai szempontból, hiszen a jegybanki szabályozás – kiemelten például a kötelező tartalékolás szabályai – ha-tással lehetnek ezekre a piacokra. A magas tartalékráta, különösen, ha átlagolási mechanizmussal párosul, valamint ha a bankközi betétekre is vonatkozik, visszafogja a bankok piaci aktivitását és a likviditáspiaci alapú menedzselését, és ugyanilyen hatása lehet annak is, ha a jegyban-ki rendelkezésre állási eszközök egyszerűen és olcsón igénybe vehető-ek. A jó minőségű, likvid értékpapírok jellemzően vagy állampapírok, vagy pedig a jegybankok által kibocsátott értékpapírok, amelyek két monetáris politikai funkciót is betölthetnek:

(1) a jegybankok ezeken a piacokon tudnak nyíltpiaci műveleteket vég-rehajtani,

(2) a bankok ezeket az értékpapírokat használhatják fedezetként mind a bankközi repópiacon, mind a jegybanki hitelműveletek tekinte-tében.

A monetáris politika végrehajtása szempontjából a feltörekvő országok egyik komoly hátránya, hogy a likvid értékpapírpiacok vagy ki sem alakultak, vagy nem kellő mélységben fejlődtek ki. A nem kellő szintű likviditás okai sokfélék lehetnek, melyek közül kiemelhető az értékpa-pírok lejáratig való tartásának elterjedtsége, a szükséges intézményi hát-tér (brókerek, kereskedők, elszámolóházak, monitoring- és információs rendszerek) hiánya, a standardizáltság nem elégséges foka, valamint az elszámolásokat garantáló rendszerek fejletlensége. A feltörekvő államok széles körében a pénzügyi piacok fejletlenségéből adódóan⁹⁰ értékelőd-tek fel a monetáris politikában a kamat jellegű változókkal szemben a mennyiségi célok (monetáris bázis, egyéb pénzaggregátumok).⁹¹ Kü-lönösen fontosak a hosszabb lejáratú értékpapírpiacok, amelyek fejlet-lensége a monetáris politika vitelére (a monetáris politikai döntésekre) is hatással lehet: ugyanolyan monetáris politikai következmény eléréséhez ebben az esetben gyorsabb és erőteljesebb monetáris politikai döntésre lehet szükség, mint fejlett hosszú lejáratú piacokat feltételezve.⁹² Piaci környezet volatilitása⁹³

A feltörekvő államok – részben gazdasági struktúrájukból adódóan – volatilis piaci környezetben működnek, ami kihívást jelent a gazda-ságpolitika egésze és a monetáris politika szempontjából. A monetáris politika jellemzően a rövid lejáratú hozamokra koncentrál, ez ugyanis az a szegmens, ahol a legközvetlenebb és legnagyobb lehet a jegyban-kok hatása a monetáris kondíciókra, miközben megfelelő transzmissziót feltételezve ezek a hatások a kamatkörnyezet egészét befolyásolni tud-ják. A piaci hozamok hatékony alakítása feltételezi a monetáris politi-kai eszközrendszer rugalmasságát, különösen tekintettel a feltörekvő államokra, amelyek pénzügyi piacait magas volatilitás jellemzi.

90 Miközben az is igaz, hogy a feltörekvő államokban erősebb a kapcsolat a pénzmennyiség és az infláció között, mint a fejlett gazdaságokban. Erről lásd Gertler – Hofmann (2016).

91 Bár a rövid lejáratú kamatok még ezekben az országokban is fontos szerpet töltenek be a monetáris politika végrehajtásában.

92 Taylor (2000).

93 Van ’t dack (1998).

A piaci volatilitás a feltörekvő államok nagy részét jellemző kisebb pi-acméret következménye is lehet. A feltörekvő államok sok esetben azárt szembesülnek változékonyabb (volatilisebb) piaci mozgásokkal, mert a piacaik viszonylagos fejletlensége kisebb piacmérettel társul. A kisebb piacokon a nagy, külföldi befektetők a piac méretéhez képest jelentős pozíciókat – kiemelten derivatív pozíciókat – vehetnek fel, zárhatnak, vagy egyéb ügyleteket köthetnek, amik az árak nagymértékű elmoz-dulását okozhatják valós nemzetközi tőkemozgások nélkül (például ilyen hatású lehet az árfolyam-pozíció gyors változtatása szintetikus határidős ügylettel).

A magas piaci volatilitást mind kínálati, mind keresleti tényezők okoz-hatják. Kínálati oldalról fontos tényező, hogy egyes feltörekvő országok gazdaságában gyakran jelentős szerepet tölt be a kisebb hozzáadott értéket megtestesítő alapanyag-termelés (agrárium, bányászat, halászat, erdőgazdálkodás), aminek kibocsátása nagyban függ az időjárási viszo-nyoktól, profitabilitása pedig a nemzetközi árfolyamatoktól. Az extrém időjárási eseményeknek, például szárazságnak, árvizeknek, hurriká-noknak ezekben az államokban jóval nagyobb hatása van a gazdasági teljesítményre, mint a fejlett országokban, miközben a nemzetközi cse-rearányok („terms of trade”) volatilitása ugyancsak kiemelkedő. A piaci környezet volatilitását erősítheti ezekben az országokban a makrogaz-dasági és politikai instabilitás is (prociklikus fiskális és monetáris po-litika, illetve a jelentős jövedelmi különbségekből potenciálisan adódó politikai „populizmus”).

A feltörekvő államokat jellemző piaci volatilitás egyik fontos összetevője a nemzetközi tőkeáramlások volatilitása.⁹⁴ Az utóbbi két évtizedben a világ egészében érdemben emelkedett a tőkeáramlások volumene. Ez a trend kiemelten érintette a feltörekvő országokat, amelyeknek a tőkeá-ramlás gazdasági ciklusokat felerősítő jellegét, illetve a tőke esetlegesen hirtelen és gyors menekülésének kockázatát is kezelni kellett. A tőke-áramlás fluktuációja monetáris politikai szempontból azért kezelendő

94 Aysan – Fendoğlu – Kilinç (2014).

probléma, mert egyfajta „felerősítő mechanizmuson” („amplification mechanism”) keresztül érdemi és pozitív visszacsatolást jelentő hatással lehet a hitelciklusokra és a pénzügyi stabilitásra is.

5-2. ábra. Pénzügyi instabilitási ciklus kicsi és nyitott gazdaságban

Megjegyzés: a fenti modell feltételezi, hogy a vállalati hitelállomány érdemi része devizában áll fenn, illetve hogy az adott gazdaságban az árfolyam-, illetve eszközár-csatorna dominálja a hagyományos kamatcsatornát.

Forrás: saját szerkesztés Aysan – Fendoğlu – Kilinç (2014) alapján

Külső sérülékenység és devizakitettség

A hazai megtakarítások elégtelensége miatt a feltörekvő gazdaságok jellemzően nagyobb mértékben támaszkodnak a külföldi és devizafor-rásokra. A kevésbé fejlett államok egyik strukturális jellegzetessége, hogy jobban ki vannak téve a nemzetközi gazdasági hatásoknak, mint a fejlett belföldi piacokkal rendelkező államok. Ezzel párhuzamosan jellemzően erősebb akadályokat gördítenek a termelési tényezők, il-letve az áruk és szolgáltatások nemzetközi áramlása elé is, miközben nemzetközi piacoknak való kitettségük is nagyobb (árelfogadók). Ezek-ben az államokban jelentős lehet a külső eladósodottság, illetve a rövid

Intenzív tőkebeáramlás

Fokozódó hazai hitelkiáramlás Emelkedő

kamatszint Árfolyam

felértékelőd

Emelkedő

non-tradable infláció Javuló vállalati mérlegek, felértékelődő fedezetek

lejáratú külső adósság, ami fokozott sérülékenységet jelent.⁹⁵ A külső és devizakitettség miatt ezen államokban felértékelődik az árfolyam szerepe, különös tekintettel arra, hogy a fent említett okokból kifolyólag az árfolyam változékonysága is nagyobb a feltörekvő államokban, mint a fejlettekben. Ez azért is kiemelten fontos, mert a klasszikus monetáris politikai modellek – például a Taylor-szabály – jellemzően alulbecsülik az árfolyamhatást.⁹⁶

A feltörekvő államokban a fentiekből adódóan érdemi lehet a külföldi és devizapiacokra való ráutaltság. A feltörekvő államokban az intézményi fejletlenség és a politikai instabilitás laza fiskális és a szigorú monetáris politika alkotta policy mixhez vezethet, ami azzal a következménnyel járhat, hogy a devizában való eladósodás mind a vállalati szektorban, mind az államháztartásban, mind pedig a háztartások körében emelke-dik és dominánssá válik. Ez a kitettség automatikusan emeli ezen orszá-gok devizapiacokra való ráutaltságát, amire a monetáris politikának is reagálnia kell. Ez a fokozott külső és devizakitettség magyarázza, hogy a fejlődő államokban miért van kiemelt jelentősége a devizapiaci eszkö-zöknek. A külső kitettséget növeli az is, hogy a feltörekvő államokban nagyobb a külföldi bankok súlya, ami különösen devizahitelezéssel párosulva egyrészről ronthatja a transzmissziós mechanizmust, más-részről pedig válságidőszakban tőkekivonással járhat.

Gazdaságpolitika ciklikussága

Az intézményi háttér és a piacok fejletlensége, illetve hitelességi prob-lémák miatt a feltörekvő államokra jellemzőbb a prociklikus gazdaság-politika, mint a fejlettekre.⁹⁷ Számos empirikus tanulmány – kiemelten Kaminsky, Reinhart és Vegh (2005), Vegh és Vuletin (2012), illetve Cou-libaly (2012) – alátámasztotta, hogy míg a fejlett államok jellemzően anticiklikus fiskális és monetáris politikát alkalmaznak, addig az utób-bi évtizedekben a feltörekvő államok prociklikus (legfeljebb aciklikus)

95Mindez együtt arra utal, hogy a „kicsi és nyitott” gazdaságokra szabott modellek jobban leírják ezeket a gazdaságokat, mint a fejlett államok tapasztalatai alapján készített makrogazdasági modellek.

96 Taylor (2010).

97 Coulibaly (2012) és McGettigan és szerzőtársai (2013).

lépésekre kényszerültek, felerősítve ezzel a gazdasági felíveléseket és mélyrepüléseket egyaránt. Az empirikus kutatások szerint a makro-gazdasági fundamentumok, a külső sérülékenység szintje, a makro-gazdasági nyitottság foka, a gazdaságpolitikai transzparencia és a hitelesség alap-jaiban határozták meg, hogy melyik ország volt képes válságos időkben a krízismenedzsmentet jobban támogató anticiklikus gazdaságpolitikát, illetve kiemelten monetáris politikát folytatni.

Jegybanki partnerkör és bankrendszer⁹⁸

A feltörekvő államok bankrendszere gyakran sérülékeny és nem kom-petitív. Ez az állami finanszírozás túlzott bankcentrikusságához, a bank-rendszert jellemző jelentős állami tulajdonláshoz, a bankolást érintő adminisztratív korlátokhoz, illetve a tőkekorlátozásokhoz kapcsolódhat.

A bankrendszer sajátosságai a monetáris politika szempontjából is fon-tosak, hiszen a jegybankok partnerei („counterparties”) jellemzően ma-guk a tartalékköteles és a jegybanki szabályozás kontrollja alatt működő kereskedelmi bankok. A monetáris politika végrehajtása szempontjá-ból releváns, ha a jegybanki partnerkör szűk, mert ebből adódik az is, hogy a jegybanki tendereken is könnyebben alakulhat ki összejátszás a részt vevő bankok között.⁹⁹ A nem megfelelő minőségű bankszektor egyrészről csökkenti a monetáris politika végrehajtásának hatékonysá-gát, másrészről pedig azzal járhat, hogy a jegybank rosszul vezetett és ezért „gyenge minőségű” bankokkal kénytelen ügyleteket kötni (ami a kockázatkezelési funkció hangsúlyosabbá válását okozhatja). A bank-rendszer esetleges sérülékenységének kezelése önmagában is jegybanki feladatot jelent, de külön a monetáris politikai implementáció során is figyelembe kell venni a jegybanki partnerkör jellegzetességeit (például ha szűkösen áll rendelkezésre információ a bankokról, nem megfele-lőek a banki vezetési képességek és rendszerek, nem kellően szigorú a felügyelés, egyéb piaci kudarcokat kell kezelni.)

98 Frankel (2010)

99 Ennek kezelésére alkalmaznak például egyes feltörekvő jegybankok egyedi banki limiteket a tendereken (miközben a limiteknek természetesen egyéb funkciója is lehet). Az is igaz ugyanakkor – és a fejlett gazdaságokban van is erre példa –, hogy szűk partnerkörrel is hatékony lehet a monetáris politikai implementáció (például a Fed is szűkített partnerkörrel végzi a nyíltpiaci műveleteket).

Készpénz jelentősége

A feltörekvő államokban jellemzőbb a készpénzhasználat, ami szű-kíti a monetáris politikai eszköztár lehetőségeit. A monetáris politi-kai eszköztárral kapcsolatos mozgásteret érdemben csökkenti a nagy készpénzállomány, ami esetünkben azért releváns, mert a feltörekvő államokban jellemzőbb a készpénzhasználat, mint a fejlett országok-ban. Mivel a jegybanki eszköztár alapvetően a bankok jegybanki betét-, hitel-, illetve egyéb műveleteit fedi le, így a magas készpénzállomány azt jelenti, hogy a jegybank monetáris politikai mozgástere szűkebb.

A magas készpénzállomány ezen felül a jegybanki célváltozókra is hat-hat, ilyen esetekben ugyanis – a jegybanki kamatok kisebb relevanciája miatt – logikusabb lehet egy pénzmennyiségi változót kitűzni az adott jegybank operatív céljaként, nem pedig egy rövid lejáratú bankközi kamatot.

5.2.2.  Jegybanki célok és funkciók

Az előzőekben bemutatott eltérő strukturális adottságok eltérő jegyban-ki felhatalmazásokkal párosulhatnak, ami ugyancsak eltérő eszközök

Az előzőekben bemutatott eltérő strukturális adottságok eltérő jegyban-ki felhatalmazásokkal párosulhatnak, ami ugyancsak eltérő eszközök

In document A monetáris politika működése —  transzmisszió a válság előtt és után (Pldal 154-168)