n a g y f o n t o s s á g g a l bir a n n y i r a m a g a s z t a l t p o l g á r i s o -d á s á n a k f e l s ö b b s é g é r e n é z v e . I g e n j ó l m o n -d a a T i m e s : a b a r b a r i s m u s l e g i s z o n y a t o s a b b b o t r á n y a i t f e l ü l m ú l j á k b i z o n y o s civilisatio b o t r á n y a i . D a n i e 1 i k J ó z s e f .
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
1 4 9
Ad 1. Azon házasságok, mellyek az átalános polgári törvénykönyv érvénybe léptetése előtt köttettek, mellyek k ö t é -sekor vagy mind a két, vagy legalább az egyik házasfél a cath.
valláshoz tartozott, az egyik vagy mind a két házasfélnek az evang. vallásra áttérése esetében sein bonthatók f e l , akár n y i latkoztatták ki ezek válási kívánságukat az átalános polgári t ö r -vénykönyv érvénybe léptetése előtt, akár csak későbben, mivel-hogy a hitvallásnak változtatása a cath. vallás alapelvei szerint megköttetett házásságnak felbonthatlanságát meg nem semmi-sítheti, és mivelhogy az 1 8 4 4 - b e n közzétett III. törvényczik-kely, mellyben csak azon határozat foglaltatik, hogy catholicu-sok és az evang. prédikátorok követői közt házasságok köttet-hetnek, az e nemű szabályokon mitsem változtatott. Ebből
Ad 2. önkényt kitetszik, hogy az iliynemii v á l á s i k e r e -setek tárgyalásaira s az azokbani itélethozásra illetékességről szó sem lehet. Sőt inkább az evang. hitfelekezetüek minden válási keresetének tárgyalása, mihelyt kitűnik, hogy az egyik vagy mind a két házasfél előbb a cath. valláshoz tartozott, m e g -szüntetendő, és a folyamodvány ugy mint el nem fogadható visz-szautasitandó.
Azonban az evang. hilfelekezetüeknek minden egyéb h á -zassági viszályai az országfejedelmi törvényszéki hatóságok tárgyalása és itélethozása alá tartoznak, még akkor is, lia a h á -zasság kötésekor az egyik vagy mind a két házasfél a cath.
valláshoz tartozott s csak későbben az evang. vallásra áttértek, minthogy ezeket illetőleg a törvényes határozmányok, mellyek erejénél fogva az evang. hitfelekezetüek házasságviszályai az országfejedelmi törvényszéki hatóságoknak vannak alárendelve, semmi különbséget sem alapítanak meg. Mindazáltal a t ö r v é n y -széki hatóságok, ha az egyik vagy mind a két házasfélnek előbb a cath. valláshoz tartozása a viszálynak megítélésére befolyás-sal bir, ezt az itélethozásban törvényszerűen tekintetbe venni tartoznak.
Ad 3. Minthogy a polgári törvénykezési rend 6 7 7 - i k § - a szerint az evang. hitfelekezetüek házasságainak érvénytelensége vagy elválasztása körül keletkezett viszályokban a h á z a s -sági kötelék védelmezője az appellatiot, ha az első folyamod-ványu biróság előtt a házasság érvénytelensége vagy elválasztása elismertetett, a revisiot pedig csak akkor köteleztetik f o g a -natba venni, ha csak a másodfolyamodványu biróság előtt, s igy az első folyamodványu biróság a házasság érvényessége mellett vagy a házasságválasztás ellen kimondott Ítéletének megváltoz-tatásával, a házasságkötés érvénytelensége vagy elválasztása elismertetett: ugy ugyanannak kötelezettsége, mindkét alsóbb rendű bíróságnak a házasság érvénytelenségére vagy elválasz-tására hozott egyenlő elismervényei esetében i s , mindenkor a revisiot igénybe venni, épen olly kevésbbé alapszik az ezen koronatartományokban érvényes polgári törvénykezési r e n d b e n , valamiképen az a többi koronatartományokban az evang. h i t f e lekezetüeknek házassági viszályait illető eljárásról kiadott s z a -bályok szerint fenáll.
Minél fogva a házasság érvénytelenségéről vagy elválasz-tásáról kimondott egyenlő elismervények ellen rendkívüli panasztételre a házassági köteléknek védelmezője csak akkor k ö t e -leztetik, ha az elismervények ollyanok, miszerint azoknak nyil-vános törvénytelensége miatt a polgári törvénykezési rend 335.
és 347. §§~aihoz képest azoknak megváltoztatását vagy eltörül-letését a legfelsőbb törvényszéki hatóságtól joggal várni lehet.
K r a u s s , s. k . " (Reichs-Gesetz-Blatt f. d. Ii. Oesterreich. J.
1854. LXVII. Stück.)
Okmányok.
Sanctissimi Domini Nostri Pii Papae IX. Litterae Apostolicae, quibus constituitur Ratio Studiorum in Scholis Pontificii
Semi-narii Romani ad S. Apollinarem. P i u s P. P. IX.
A d p e r p e t u a m r e i m e m ó r i á m .
Ad piam doctamque Cleri institutionem in Pontificia No-stra praesertim Ditione quotidie magis tuendam, excitandam ac
fovendam Nostris Apostolicis Litteris IV. Kalendas proximi mensis Julii sub plumbo datis Pium Seminarium Nobis et R o m a -nis Pontificibus Successoribus Nostris, et Cardinali in hac alma Urbe Vicario omnino subjectum sumptibus Nostris constituimus in aedibus S. Apollinaris, in quibus Pontificiuin Romanum S e minarium existit. Atque eidem Pio Seminario a e r e pariter N o stro annuum reditum circiter duodecim mille nummorum s c u -tatorum romanae monetae ab omni cuiusque generis onere, et vectigali prorsus immunem, et liberum jam attribuimus, ut ibi adolescentes omnium temporalis Nostrae Ditionis Dioecesium Clerici absque eorum impendio ali, atque ad pietatem et eccle-liasticum spiritum sedulo fingi, et philosophicis potissimum, theologicis, ac legalibus disciplinis accurate imbui possint, quemadmodum in commemoratis Nostris Apostolicis Litteris est praescriptum. Cum autem in iisdem Nostris Litteris inter cetera statuerimus, studiorum curriculum in Pio Seminario a Philoso-phia initium ducere debere, tum edixiinus, omnem studiorum rationem, quae potissimum ad Philosophiae, Theologiae, ac J u -ris scientiam p e r t i n e t , a Nobis deinceps esse constituendam.
Itaque, postquam ejusmodi negotium nonnullis VV. FF. NN. S.
R. E. Cardinalibus cognoscendum, et examinandum commisimus, de eorumdem VV. FF. consilio ac sentenlia ipsam studiorum rationem liisce Litteris praescribendam duximus, quae ab aluin-nis cum Romani tum Pii Seminarii, aliisque omnibus, quischolas S. Apollinaris celebrant, ibique Philosophiae, Theologiae ac J u -risprudentiae operam navant, erit accurate servanda. Methodus autem est, ut sequitur.
D e P h i l o s o p h i a e c u r s u .
A n n o p r i m o. l o Logica et Metaphysica horis tum a n t e meridianis, tum pomeridianis ab uno eodemque tradatur P r o fessore. Ipse codem vertente anno, postquam Logicam rite a b -solvent, universam Methaphysicam, ac naturalis, uti dicunt, Theologiae, et religionis scientiam accurate explicet, ac deinde firmissima, aeque ac certissima sedulo exponat, et evolvat a r -gumenta, quibus divinae revelationis nécessitas, possibilitas et existentia contra incredulos tarn evidenter demonstratur. 2 - o . Elementa Algebrae, et Geometriae ab altero Professore erunt
tradenda.
A n n o S e c u n d o , l - o . Ethices, ac Juris Naturae et Gentium doctrina ab uno pariter eodemque Professore horis tarn antemeridianis quam pomeridianis tradetur. Ipse eodem anno Ethicae doctrinae cursu absoluto, Jus Naturae et Gentium e d o -ceat. 2 - 0 . A distinctis autem Professoribus tradetur Physico-Mathematica. 3-o- Physico-Chimica.
D e c u r s u S a c r a e T h e o l o g i a e .
Theologicarum doctrinarum cursus, qui divinos quoque libros, et Ecclesiasticam Históriám compleclitur, quadriennio erit explendus, ac divinarum, sacrarumque rerum scientia erit tradenda, ut sequitur.
A n n o p r i m o , l - o . Loci Theologici. 2 - o . Sacra Scri-ptura. 3 - 0 . Theologia Morális.
A n n o s e c u n d o , l - o . Theologia Dogmatica horis antemeridianis. 2 - o . Theologia Dogmatica horis pomeridianis.
3 - 0 . Sacra Scriptura. 4-o. Theologia Morális.
A n n o t e r t i o , l o . Theologia Dogmatica horis a n t e m e -ridianis. 2 - 0 . Theologia Dogmatica horis pome-ridianis. 3 - o . Theologia Morális. 4-o. História Ecclesiastica.
A n n o q u a r t o , l o . Theologia Dogmatica horis a n t e -meridianis. 2 - 0 . Theologia Dogmatica horis po-meridianis. 3 - o . História Ecclesiastica.
Professor Theologicorum locorum disserens de auctoritate Sanctorum Ecclesiae Palrum, utpote qui sunt maxiini, et g r a v i s -simi Traditionis t e s t e s , majorem amplioremque, prout ei per tempus licuerit, eorumdem Patrum cognitionem discipulis dare studeat, ut ipsi meliori quo fieri potest modo notitiam illorum adipiscantiir. Atque de Ecclesia agens pari studio veneranda ipsius Ecclesiae jura, dotes, praerogativas, auctoritatemque n a -viter scienterque explicet, evolvat, veluti agi solet, cum catholica
religio contra acatholicos propugnatur. Nec praetermittat ea summatim edocere, quae in J u r e publico Ecclesiastico tradi soient.
Professor Ecclesiasticae Históriáé haud omittat discipulos diligenter docere praecipuas ipsius Históriáé quaestiones, e o s -que per accurata prolegomena, ac generalia principia sedulo erudire ad verum rectumque usum criticae a r t i s , quae ad e a n -dem Históriám pertinet.
Duo aderunt Dogmaticae Theologiae P r o f e s s o r e s , quorum alter praefinito temporis spatio horis antemeridianis doctrinam exponat de Deo Uno, Trino, C r e a t o r e , de Incarnatione Yerbi, ac de gratia Christi ; alter vero horis pomeridianis de S a c r a -mentis cum in genere, tum in specie, itemque de altera vita.
Peculiari autem regula cautum erit eruditioni Sacrae Liturgiáé.
D e c u r s u f a c u l t a t u m l e g a l i u m .
In scholis S. Apollinaris Jurisprudentiae studio operam dare tantum licebit alumnis Seminarii cum Romani, tum Pii, et Ulis dumtaxat externis adolescentibus Clericis, qui in iisdem scholis studiorum rationem inierint et expleverint. Laicos enim juvenes, qui ipsas Romani Seminarii scholas celebrant, exclu-sos semper esse volumus. Cum autem S. Theologia permultas suppeditet cognitiones, quae ad juris scientiam pertinent, tum sacri, civilis et criminalis Juris curriculum triennio conficietur, ac legales disciplinae tradentur, scilicet :
Anno primo, l - o . Institutiones Juris Canonici. 2 - o . Institu-tiones Juris Civilis. 3 - o . InstituInstitu-tiones Juris Criminalis.
Anno secundo, l - o . Textus Juris Civilis horis antemeridi-anis. 2 - 0 . Textus Juris Civilis horis pomeridiantemeridi-anis. 3 - o . Textus Juris Canonici horis antemeridianis. 4-o. Textus Juris Canonici horis pomeridianis.
Anno tertio, l - o . Textus Juris Civilis horis antemeridianis.
2 - 0 . Textus Juris Civilis horis pomeridianis. 3-o. Textus Juris Canonici horis antemeridianis. 4 - o . Textus Juris Canonici horis pomeridianis.
Unus idemque Professor Institutiones Juris Civilis et Crimi-nalis quotannis tradat. Quocircaipsequotidie una hora Institutiones Civilis Juris, altera vero Institutiones Juris Criminalis ita expo-nendas curet, ut illas unius anni spatio rite absolvat, Ejusdem P r o f e s s o n s erit discipulos accurate instruere ad criminalia acta, vulgo Processi conficienda, ad Juris tramitem, et Ecclesiastici praesertim fori normam.
Institutiones Canonici Juris ab alio explicentur Professore, qui illas singulis annis repetere debet.
Tertius erit Professor, qui una hora tarn ante, quam post meridiem Textum Canonici Juris exponat, ejusque doctrinam in duos continentes annos sedulo partiatur.
Aderit quartus distinctus Professor, qui Civilis Juris Textum constituto biennio atque horis tarn antemeridianis, Textum p o -meridianis sedulo explicandum curet. (Folyt, köv.)
irodalom.
A magyar P a r t h e n o n előcsarnokai. Hetényi Jánostól.
(Folyt.)
Sz. hizeleg magának, hogy munkájában kimutatta „az i g a z i s e g y e d ü l ü d v ö s philosophia saját telkét, mellyröl annak eltávozni nem s z a b a d " ; s ez a harmónia, melly, miként már fenebb láttuk, „legmagasb vezéreszméje, ugrópontja, sőt k e z d ő b e t ű j e a p h i l o s o p h i á n a k ! rnellynél van minden üdvös kezdet és hozzá kell felemelkedni m i n d e n b ö l c s e -l ő n e k , ha kivánt véget akar érni terhes és darabos ösvényén.
F e n s é g e s b , ú g y m o n d tovább, nagyobb és számtalan nyilatkoza-taiban jobban felfogható eszme az, mint a korphilosophia által alapzatul tett absolutum ; mivel, midőn emez csak az ideálban él, a valóságban nem, amannak vannak látható, érezhető typu-sai, mint például a szépség, mellyet éldel a még beszélni alig tudó kisded a virágban, éldel az ifjú szive ideáljában, éldel az érett kor a szép-igazban és szép-jóban. Betölti tehát az eget és
földet; és erről lehet legméltóbb joggal elmondani azt, mit V i r -gil a hirröl é n e k e l t : Graditur solo, et caput inter nubila condit."
Olvasóink azonban még mindeddig aligha tudják, hogy tulajdon-kép mi az a harmónia, melly sz. philosophiájának rendszerét, lelkét és telkét k é p e z i ? E n n e k felfogására, azon kivül, mit e d -dig idéztünk, még a következőket szükség kiirnunk :
„Végletekben járt, és j á r mindig, az emberiség legnagyobb része. Ennek tömege ugy van minősítve, hogy ö n e r e j é -vel életét nem szépítheti : mi-vel ennek egy részét a kézi és más munka, jóval kisebb részét pedig a g y ö n y ö r v a d á -szat és a szórakozás elvonja a szemlélődő élettől. Jól van ez annyiban, hogy nem is jó volt volna, ha a föld tudósokat oktató hallterem volna. Igy tehát a föld népei jobbadán hitből é l n e k ; és annyiban boldogak, hogy elméleti mélységekkel nem vesződnek, ezekkel éji nyugalmukat el nem rontják : de kitéve sincsenek a félbölcselés szirtjeinek, mellyek ezek: kétkedés, az át nem látott dolgok egészen elvetése, közöny a legszentebb dolgak iránt, és az, hogy az illyen széllel béllett tudósoknál gyakran a vétek, söt a finomabb baromiság is, mástól betanult r e n d s z e r r e talál, és némi philosophiai alakot ölt. — Bizonynyal jobb volt volna tehát az embernemet, melly ugy sincs é l e t g o n d -jai és kiskorúsága miatt az önálló bölcselésre minősítve, a hit
karjai közt szunyadni hagyni, mint öt édes álmából felriasztva, a kétkedés félelmes örvényébe taszitni : mert dicséretére l e -gyen mondva embernemünknek, ezek ős egyszerűségükben hagyva, és álbölcselés által el nem rontva, elégültek, életvidorak, a föhatalomnak engedők, és boldogak. Ifjúi, virágkort é l -nek ök e k k o r ; az el nem romlott ifjúság pedig mi kellemes, mi életvidor, az ifjúság- baráti jól tudják.
„Csakhogy az itt a baj, hogy mi európaiak a tudományok feléledése, a műveltségnek — melly lehet ál és felületes, de le-het teljes és igaz is, bár ez utolsó a föld lakói között felette ritka — elterjedése óta, már nem lehetünk illy egyszerűen bol-dogak. Mióta a vizsgálódás szelleme megindult, az emberész ezer éves álmából felriasztatott, már h á t r a n e m m e h e -t ü n k : de ugy véljük, -tanácsosb is, és jobb az erős folyóval lefelé, mint ennek ellenébe úszni. Csakhogy ezen folyó is ve-szélyes lehet, ha nem vigyázunk : mivel ennek egyik partján Scylla meredez, úgymint : tudatlanságon épült durvaság, haladni nem akaró konokság, értetlenség (ez tán a catholicismus ?) ; másik partján pedig tátong a már emiitett félbölcselés, álmü-veltség, a sophismus örvénye, mellyben az ész némileg felvilá-gult ugyan, de a szív durván maradt, az e m b e r - és polgárjogok tudvák, de a kötelességekről szó s i n c s ; igazgató van elég, de engedelmeskedő kevés ; bíráló tömérdek , művész parányi számú. (Ez meg tán a protestantismus v o l n a ? ) "
Egyikök sem vezet tehát czélra. Miért is irja folytatólag :
„Uly helyzetben bölcs Palinurusra van szükség, vagy józan, tulsá-gokat, félszeg idealismust ugy, mint félszeg realismust egyaránt kerülő éskerültető bölcselésre, vagyis h a r m o n i s m u s r a , melly Icarusként nem siet ugyan a szárnyak viaszát könnyen elol-vasztó nap közelébe, de az anyagiság fertőjétől is tőle telhetőleg óvakodik; melly az életharmonia egyik tényezőjét sem f e -ledi ki számításából, s az alapi élet szépítését is szivén hordozza ugyan, de a fensöbb és szellemi életről sem feledkezik el ; szép sulyegyenbe hozva ezeket egymással, és mindkettőt ü g y e -sen kibékítve."
Kicsoda nem látja ezekből, hogy miben áll sz. dicsért har-monismusa ? Egy amphibium volna az , rationalismus- és indif-ferentismusnak szülöttje. Mert az indifferentismus nem csak abból áll, azt mondani, hogy minden religio egyaránt hamis, vagy egyaránt igaz, hanem, hogy átalában akármelly vallásban feltalálhatni a szükséges üdveszközöket. E tan azonban, miként mindenki látja, ellenkezik a józan észszel, az igazság fogalmá-v a l ; megszünteti az igaz és hazugság közti különbséget, az igaz Istent káromolja, a keresztény hit igazságát tagadja, pedig Krisztus urunk mondá : „A ki hiszen és megkeresztelkedik, üd-vözül ; a ki pedig nem hiszen, elkárhozik." Marc. 16, 16. „Ez pedig az örök élet : hogy megismerjenek téged egyedül igaz Istent, és a kit elküldél, a Jézus Krisztust." Joan. 17, 3. „És nincsen senkiben másban ü d v ö s s é g ; mert nem is adatott e m b e
-151
rek közölt az ég alatt más név, melly által kellene nékünk ü d -vözülnünk." Act. 4, 12.
Hitközömbös azonban sz. csak a nép irányában, és nem a felvilágosodott müveit osztályok irányában is. Ezektől ő többet
— vizsgálódást kiván, philosophiai vizsgálódási , melly h a r m o nismus felé delejt Ekkor sz. harmonismusa önalkotta, sz. a j á n -lotta vallást követel, melly minden embert e g y e s í t e n e , mert a harmónia világtörvény, és minden népet és egyént külön boldogítana. — Hogy ezt jobban megértsük, a harmónia bővebb e l e mezésére van szükség. Sz. szerint a harmóniának két f ö t é n y e -zöje van, u. m. é s z d e r ü s e l v h ü s é g . Ezek nélkül sem az egyéni, sem a társadalmi élet szép és dicső nem lehet.
„Az ember normális állapotban, ugy mond, ugyan magával ö s z -h a n g z ó ; de é s z b o r u , elv-hütlenség és akarat-ingatagság által magával gyakori ellenmondásba j ö h e t . " CEz az ember büntetése az első bün elkövetése óta, min sem é s z d e r ü , sem e 1 v -h ű s é g nem segitend. Video aliam legem in membris meis, repugnantem legi mentis meae.) „ E s z , és ez által kormányzott szilárd akarat lévén éltünk harmóniájának kettős gönczölei, ezeket kell főleg kimüvelnünk, hogy éltünk szépségét biztosithassuk. Mi fenséges kincset birunk a fejlett és teljes é r é s r e j u -tott észben, ezt méltó a harmónia világánál megtekinteni. Az ész bizonynyal nem más, mint fő műszere bennünk az életszép-ségnek, és a fő harmóniától eredő teremtett istene én-ünknek.
Öszhangot létesit ez gondolkodásunkban, érzelmeinkben és törekvéseinkben. Élő műszere tehát ez a harmóniának, melly fokozatos, és a fensőbb tájakban szépség, igazság és erény n e -vek alatt ismeretes. Az ész, ezen fellengös nemtő , egy ugyan, de háromféle irányban működik. Első irányban az igazsággal foglalkodik : mihez hogy közelebb juthasson, birálat alá veti a fogalmakat, eszméket, és azt tekinti, hogy valljon nem csak k é -p e k - e , nem a ké-pzelet játékai-e, nem hibás-e az észlet, nincsen-e bnincsen-ennnincsen-e paralogismus ? Ott, hol a vizsgálat nincsen-elhágy, az ismnincsen-ernincsen-et hiányait a hittel pótolja, és mintegy betölti, de hiányt sehol sem enged, mert itt a kétely könnyen b e t ö r , és sok kárt tesz. A hi-székenységnek tehát, melly a gyermekek és a kiskorúságban tartottak sajátja és g y e n g é j e , ellent áll, fogalmait, nézeteit s z ü n -telen tisztogatja, kijavítja, analógiáit, inductioit tökélyesiti, mű-ködik mindenkép, hogy a rejtett igazság mint kincsforráshoz, mellynek utja darabos, eljuthasson. Észderü itt az eszmény : és tudjuk, hogy a f é n y és v i l á g a szinek harmóniája.
„Ámde a v i l á g még nem e l é g , kell lenni m e l e g n e k is, ezt nyújtja az é r z e l e m , melly m e g m o n d j a , é n -ünk kellemes vagy kellemetlen jelenét. Az é s z , az érzelem és öntudat tanúsításait nem mellőzheti; mert az érzelmek igénybe veszik az egész embert, és midőn az eléterjesztések a léleknek, ugy szólva, csak felületét érdeklik, amazok ennek benső lényét támadják meg, és mélyen hatnak. Az érzékek és ezeknek ü s z szege, a lelkület, az ész hatósága alá t a r t o z n a k , különben b e n -nünk az e r ő k h a r m ó n i á j a felbomlik és a szenvedé-lyeknek rabul esünk.
„Harmadik iránya az észnek a j e l l e m s z é p í t é s ; itt tehát neki fő feladata a természettel szolgaakaratot rendezni, ennek alsóbb és fensőbb vágyai helyét kimutatni, az állati v á -gyakat emberi fensőbb vágyakkal magasitni ; pl. a nőszvágyat nőszerelemmé, a mozgó vágyat i p a r v á g y g y á , a hírvágyat t u d -vágygyá . . . . Igy létesiti aztán fa fejlelt ész) a szellemi erők harmóniáját, melly nélkül életharmonia és szépség nincs. Az ész fejletlenségében rejlik tehát az élet rútságának föoka, s abban, hogy e g y é n e k b e n , társalmakban , sőt az emberiségben ép az a fő erő, és isteni teremtő műveletlen, ép azon telek fekszik p a r -lagon, melly művelve édent nyújthatna. . . .
„Észderü tehát minden á r o n , mivel az ész egyetlen kin-csünk, mellyet vettünk a minket mostoha kézzel elereszteni, sőt a világba kilökni látszó természettől. Ész az emberiség j e l -leme, és a fölénynek bennünk helyettesse. F i c h t e sokra ment autotheismusa által, de mégis sok tekintetben i g a z : Sibi quisque profecto est Deus. Oltárt érdemel ez, de egyedül az öszhangzatosan müveit, minden irányban szabályszeresen fejlett s z e -rény ész , nem pedig a magát áruba bocsátó, szegődi, idetova kalandozó, fürkészhetlenekbe bonyolodó, szívtelen ész : mivel
az élet harmóniájának ennél veszélyesb ellene n i n c s ; és midőn amaz cherubként őrzi az élet é d e n é t , emez által abból szépen kijátszatunk. Hogyan ? Ugy, hogy természeti erős hajlam él bennünk azoknak k u t a t á s á r a , mik észfölöttiek, minők: a v é g t e -len, az örök ; mik mivel fogalom alá nem vehetők, túlszárnyal-ják az ész országát, és ismeret tárgyai nem lehetnek. Az észnek ugyan ezekhez is felemelkedni kötelessége, de már nem a s z a -batos philosophia, hanem a s e j t e l e m , és a hit ö s v é n y é n , melly philosophiától égtávolilag különbözik. Ha mi e kettőt ö s s z e t é -vesztjük , igy az egész élettudomány rendszerét felforgatjuk, annak megszilárdulása útját örökre b e v á g j u k : igy lesz az vagy költészetté, vagy gyakorlatilag hasznavehetlenné, vagy épen atheismus és kétely kútfejévé. Az eszme és fogalom közt é g -távoli a különbség. A lélek, világ és Isten eszméi fogalommá soha sem aljasittathatnak. Mit tegyünk hát i t t ? hiszen a fensőbb ismeret teszi fel a philosophia fejére a koszorút, a metaphysica annak fellegvára, és emiitett tárgyak nélkül nem érdemes az a philosophia dicső nevére ! Jól van : a harmonistica itt is l e g -jobban kisegit bennünket.
„ E z ugyan a hitet, melly szárnyas nemtő, kalitjába zárni nem akarja, annál inkább a lenge sejtelmeket tudat és ismeret gyanánt árulgatni nem fogja ; jól látva, sőt érezve, hogy a l e g fensöbb okok örökké szent titkai maradnak az életnek és t e r -természetnek. A fensőbb okfürkészet — aetiologia — helyett tehát czélba veszi a lélek és világ fötörvényeit, mellyek a h a r -móniában egyesülnek. Ebben aztán olly fogódzót, támpontot talál, minél fogva postulálja amazok létét, de nem olly félszegül és egyoldalulag, mint a különben éles látású Kant tön, ki a fölényhez felemelkedni akarva, az elmélö észt előbb tehetlen-nek, antinómiákba bonyolódottnak lenni mondván, e hágcsót méltatlanul megsemmitette, és ez erkölcsi törvényre, a gyakorolt észre épité a hit egész ragyogványát. Nem : mi illyen felség-sértési bünt az elmélö ész ellen el nem követendünk, hanem kikutatva előbb a l o g i c a i , az e r k ö l c s i , a s z é p t a n i ész örök és állandó törvényeit, sőt igénybe véve a p h y -sicai természet legfensöbb szabályszerét is, és óramüvét, e négyszeres lépcsőn emelkedünk fel a hit fellegvára kapujáig ; és itt posluláljuk a teremtett és mégis halhatlan lelket, a t e r e m -tett világot, és a teremtő fölényt, vagy föharmoniát, mint a vi-lágban, physicaiban ugy, mint a szellemiben, logicaiban ugy, mint erkölcsiben létező harmóniának, r e n d n e k , törvénynek f ő okát : a ki — ha a világ harmóniáját hiszszük, és ezt csak az é r -tetlen és szívtelen képes tagadni — ü r e s eszme, mint a korphi-losophia akarja, nem lehet, hanem a legvalóbb lény, ki nem csak léttel biró, hanem ha szabad igy szólni, éltetője e nagy mindennek. — Látjuk itt, hogy az egészletben az ü d v . "
Sz. az életharmonia másodtényezöjeül az e 1 v h ü s é -g e t tüzé ki : „nem lévén elé-g életszépsé-gre a már tár-gyalt észderü, mert ez ugyan iránytű, de tudnunk k e l l , hogy ez bár
megmutatja, merre kell menni, de maga egyedül partra vezetni soha sem képes. Az e r k ö l c s t a n a főhelyet fogja el a philosophiai tudományok k o s z o r ú j á b a n . Ámde fájdalom! eddigi töredékes philosophiánkat tekintve, itt is emiitett balelvre talá-l u n k ; de szerencsénkre a harmónia üdvetalá-lve itt is k i s e g i t . —
Ugyanis mindenki előtt tudva v a n , miként bölcselőink még oda nem jutottak, hogy az erkölcsi legfensöbb törvényt egyhangúlag megállították volna. Sokfelé térnek ezek, mint nap sugarai, és a kerékküllök. . . . Melly ingatagság aztán sokakban a kornyavalyák legveszélyesebbikét, az erkölcsi kételyt idézte elő, l e g -többekben pedig táplálja a szinmutatást, melly a külilledelmet ugyan megtartja, de szívben magának a legfertelmesb kicsapon-gásokat megengedi, és azt az ugy nevezett vérmérsékleti kebel-bűnökkel táplálja. — A szépérzelmü Schulzer egykor féltévé Kant elé e jeles kérdést : ,Mi az oka, ugy m o n d , hogy az erény tanai bár az észre olly meggyözöleg h a t n a k , mégis az emberi-ségre olly sikertelenek! ? ' Kant vallja, hogy e r r e hamarjában felelni nem tudván, mielőtt feleletét elküldé , a kérdést feltevő elhalt; a königsbergi bölcs felelete azonban ebben állott : , O n -nan ered, ugy mond, az emiitett baj, hogy az erkölcstanárok még itt nem birák tisztába hozni eszméiket, az erkölcsi indoko-kat tarka vegyületben összehalmozzák, és ennél fogva, mint
«-ü g y e t l e n g y ó g y s z e r é s z e k , kik minél hathatósbbá akarván tenni a g y ó g y s z e r t , emezt elrontják ? A n n y i tehát a morál r e n d s z e r , mennyi a bülcselö, s a m o r á l n a k ezen p o l y p s z e r ü s é g e teszi azt t ö n k r e . Az e l é g t e l e n s é g aztán nem c s u d a , ha itt is ö n k é n y r e vezet. — Itt is tehát az e g é s z l e t b e n az üdv. Miként az e m b e r t e s t , r e m e k műszere egy k ü l é r z é k é t sem bocsátja el s z o l g á l a -tából, hanem használja lát-, hall-, s z a g - , i z - és tapintásérzékeit
e g y a r á n t : i g y tesz a harmonistica is, a különböző, és az élet k ü l ö n i r á n y a i r a vonatkozó fő elveket összepontositja az é l e t -harmonia föelvében, mellynek formulája e z : E m e l j o l t á r t
s z i v e d b e n a z e r k ö l c s i h a r m ó n i á n a k , é s á l d o z z e n n e k e g y é n i , t á r s a l m i , a l a p i é s f e n s ö b b é l e -t e d b e n e g y a r á n -t . "
Ennyiből áll a harmónia elemzése. Sz. é s z d e r ü j e s e l v h ü s é g e legjobban megfelelő elemei sz. r e n d s z e r é n e k , méltó tényezői h a r m o n i s m u s á n a k . Mindez, a mit itt kiirtunk, más szavakkal annyit jelent, h o g y az egyetemes emberi ész Cmert az e g é s z l e t b e n van az ü d v ) e l é g s é g e s egy Istenhez méltó tisztelet, s neki t e t s z ő , e r é n y e s életszabályok feltalálására. Ezt azonban a p o g á n y bölcsek t a n a i s é l e t é r e utalva, s z ü k s é g t e l e n n e k t a r t -j u k több szóval megczáfolni. És ha voltak is a p o g á n y k o r b a n
némelly j ó erkölcsű férfiak, miként B a y 1 e X e n o c r a l e s , Stilpo, Hermias stb. bölcselőket ollyanokul dicséri : e r r e csak a p o -gány A r n o b i u s s a l CAdvers. Gentes lib. III.) azt mondhatni : Sint licet perhonesti. Sed audire d e p o s c i m u s , quot s i n t , aut f u -erint numero. Unus , duo , t r è s — at g e n u s humánum non ex bonis pauculis, sed ex caeteris omnibus aestimari convenit. ( L . ezt t e r j e d e l m e s e n megfejtve C l a r k é n á l : D i s c o u r s sur les d e -voirs immuables de la religion naturelle et sur la vérité et la certitude de la religion chrét. Chap. X. P r o p . VI. Migne. Dem.
Ev. Tom. V. 1 1 6 8 — 8 3 . lap.) A philosophia m é g egy falut sein t é r i t e t t meg e r é n y e s é l e t r e ; nincs is kilátás hozzá, h o g y azt v a -lahol eszközölje. E h h e z minden e s e t r e valamivel nagyobb tekintély kell az emberinél. Ehhez isteni tekintekintély kell. Csak is e n -nek hatályáról m e g g y ő z ő d v e , mondhatá L a c t a n t i u s : Da mihi virum, qui sit iracundus, maledicus, eflïenatus ; paucissimis Dei verbis tam placidum , quam ovem reddam. Da libidinosum...
Numquis haec philosophorum aut unquam praestitit, aut p r a e -stare, si velit, potest ? (Div. Instit. 1. III )
Végül kijelenti s z . , mikép ö áthatva a józan philosophia áldásainak érzésétől, szivén hordozza ennek sülyedt t e k i n t é l y e felemelését, szilárd alapra, é l e t v e z é r l e t r e , s ő t , ha l e h e t , trónra emelését. Ámde ezen mennyei n e m t ő , mig iskolai alakjából ki nem vetkőzik, bölcselőhez illetlen polémiái irányát és l é g h a j ó zását el nem hagyja, és magát teljesen (harmonisticai r e n d s z e r ben) át nem alakítja, soha eddig életre , és a fensöbb t u d o m á nyokra kellő befolyást nem gyakorolhat. . . . II. F r i g y e s k i r á l y mondá az ujabb bölcseleti r e n d s z e r e k r ő l : „ A z elméleti b ö l -cselök theoriái iránt bizalommal nem lehetünk : mert e z e k a g y a k o r l a t tégelyében semmivé lesznek ; mivel a nemzeti bajok m e g o r v o s l á s á r a olly ellenszereket ajánlanak, mik r o s s z a b b a k azon b a j o k n á l , miket megorvosolni a k a r n a k ; és igy megesik, h o g y n a g y észszel m e r ő b a l g a s á g o k a t i n d í t v á n y o z n a k . " Nem
is lehet ez máskép, u g y mond s z . , mig a bölcselők merő á l t a -lányban t é v e d e z n e k , és a n e m z e t h e z , az élethez l e e r e s z k e d n i átallanak. . . . Valóban nem kell f é l r e i s m e r n ü n k a nemzeti s egyéni sajátok, ;; körülmények és v i s z o n y o k ó r i á s i h a -t a l m á -t , mellyek képesek a l e g e g y e -t e m e s b elvek ha-tásá-t is elbénitni. . . S itt már kedves alkalma nyiiik s z e r z ö n e i i , n y i l -vánitni honunk nevesb bölcsészeiről — bár ezek, szorosan véve, a szakbölcselők k o s z o r ú j á b a nem tartoznak — ez ö r v e n d e t e s i g a z s á g o t , hogy ezek, bár r e n d s z e r t az életharmoniára nem építettek, hatalmasan delejtettek azonban mégis e világelv felé, s a harmonistica liivei voltak. Illyenek valának : V i t é z , J a -n u s P a -n -n o -n i u s a XV. századba-n ; az ujabb korba-n pedig, h o g y az élőket ne e m l í t s e : K a z i n c z y , B e r z s e n y i és
K ö l c s e y — e z e k hivei valának a széles e világon e l t e r j e d e t t , üdvös s o c r a t i s m u s n a k , mellynek áldott iránya vala a biocalia, vagy életszépités. . . . De minthogy a hellenek philosophiája m é g korán sincs bevégezve, mint ezt Aristoteles hivé, s e d e r é k bölcselők m é g nem r a g a d t a k el minden k o s z o r ú t e l ö l ü n k , sz.
szándéka e félben maradt főtemplomot ép ugy kiépíteni, mint E u r o p a müveit nemzetei a kölni f ő e g y h á z a t egyesitett erővel, teljesen elkészitni i g y e k e z n e k . . . .
„Ha tehát nemzetünk, igy z á r j a be sz. P a r t h e n o n j a első e l ő -csarnokát, v é g k é p elenyészni nem a k a r , ha e g y é n i és társas életét szépíteni, és más müveit n e m z e t e k h e z , kikkel e g y családi k ö r b e lépett, méltó lenni ó h a j t , illő, hogy az élet f ő b ö l c s e s é g é n e k is állandó Parthenont emeljen ; mert nincs bizonyosb, mint h o g y a fensöbb élettudomány az, melly n a g y eszméket t e r j e s z t , szilárd elveket állit meg ; mikből folynak a nemzeti dicső t e t t e k , mint b ö e r ü forrásból a patakok. Munkáljunk tehát nemzeti életünk szépítésén a m o n d o t t i r á n y b a n ; annálinkább, mert nincs okunk félni a b o r ú s j ö v e n d ő t ő l , é s ha itt egyesitett erővel m ü -k ö d e n d ü n -k , jóval -k e v e s e b b a -k a d á l y o -k r a találandun-k ezután, mint lefolyt nemzeti életünk eddigi bármelly k o r s z a k á b a n 1"
( V é g e köv.) K1 e z s ó József.
Vegyesek.
O l a s z o r s z á g . A pápa ő szentségétől G ü n t h e r Antal philosophiai r e n d s z e r é n e k megvizsgálására kiküldött b i zottmány San Marcello kolostorban jul. 2 5 é n k e z d e t t e el t a nácskozmányait. A dolog lassabban halad előre, semmint N é m e t -o r s z á g b a n ó h a j t a n á k . Minth-ogy az-onban a lassúság csupán a felmerülő k é r d é s e k n e k sokoldalú és érett megfontolásából e r e d , a hozandó Ítéletet mindenki nyugalommal várhatja. G a n g a u f apátnak Romából eltávozása után egyedül B a l t z e r boroszlói tanár ur fáradozik a Güntherféle philosophiát illető f e l v i l á g o s í -tások adásában. Hogy e feladat n e h é z , könnyű á t l á t n i , irja az ,A. A. Z t g ' n a k romai l e v e l e z ő j e , ha a romai p a p s á g p h i l o s o -phiai k é p z e t t s é g é n e k iránya vétetik tekintetbe. E k é p z e t t s é g i fok ugyanaz, mellyen Günthernek ellenei N é m e t o r s z á g b a n á l l a n a k ; legfensöbb czéljok a philosophiai ismeret aristotelesi a l a k ban, miként azt aquinoi T a m á s , a mennyire l e h e t e t t , a k e r e s z -tény dogmához idomította. E felfogáson túlemelkedni, miként azt Günther teszi, eddig lehetetlennek, sőt v e s z é l y e s n e k t a r t o t ták. Baltzernek feladata, a romai hittudósokat az e l l e n k e z ő ről meggyőzni. Tekintve d ' A n d r e a bibornoknak , az i n d e x -c o n g r e g a l i o e l n ö k é n e k rendkívüli philosophiai k é p z e t t s é g é t s átalános m ű v e l t s é g é t , más r é s z r ő l pedig azon mindinkább lábra kapó meggyőződést, hogy az ujabb elöhaladások által aquinoi Tamásnak mint e g y h á z t a n í t ó n a k tekintélye épen nem c s o n k i t -tatik, reménylik, h o g y Baltzer feladatát győzelmesen ( ? ) m e g fogja oldani. Az indexcongregationak Ítélete legközelebb v á r -ható.
F r a n c z i a o r s z á g . Császári rendelet k ö v e t k e z t é -ben a nyilvános oktatás s z e r v e z é s e életbe léptetett. E s z e r v e z é s három osztályt foglal magában, az academiáknak és felsőbb t a n intézetnek , a k ö z é p t a n o d á k n a k és az elemi iskoláknak o s z t á -lyait.
T a r t a t o m . Egy adat a protestantismus befolyásáról Angolor-szágban.
E g y h á z i t u d ó s í t á s o k . P e s t : Budakeszi bucsu. — A ma-gas cs. kir. ministerium kibocsátványa az evang. hitfelekezetbeliek házas-ságpöreinek kezelése körül felmerülő némelly kételyek felvilágosítását illetőleg.
O k m á n y o k . Sanctissimi Domini Nostri Pii Papae IX. Litterae Aplieae, quibus constituitur Ratio Studiornm in Scholis Pontiflcii Semlnarii Rom. ad S. Apollinarem.
I r o d a l o m . A magyar Parthenon előcsarnokai. Hetényitől. (Folyt.) V e g y e s e k . Olasz-, Francziaország.
Tulajdonos és felelős szerkesztő : D a n i e l i k J á n o s . — Kiadó : E m i c h G u s z t á v nyomdász.
P e s t , 1 8 5 4 . Emich Gusztáv k ö n y v n y o m d á j a , u r i - u t c z a 8. szám.