ülése-zett kath. tudósok gyülekezete hasonlóképen hozott
deranza cattolica nel mondo comunque, con t u t t i e in t u t t i i modi. Noi vediamo che questo cattolicismo è uno strumento di dissidio, e di sventure, e dobbiamo distruggerlo ;" ( U n i t à cat. 79. sz. 2. febr. 1864.) testvére a Dirittonak, mely irja : ,,la nostra rivoluzione t e n d e a distruggerlo (edifizio délia chiesa catt.) e deve distruggerlo, e non puô non distrug gerlo." (Il Diritto 221. sz. II. aug. 1863.) Testvére Visconti-Venostának aki mondta : „ a z emberiség maga király, maga pápa, kiki magában birja az időközi és a szellemi h a t a l m a t . "
(Unità Italiana 101. sz. 14. apr, 1863.") Testvére mindazok-nak, kik a pápai fejedelemségben a pápaságot, a pápaság-ban az egyházat, az egyházpápaság-ban minden, mi isteni, e földön feldönteni, kiirtani iparkodnak. Orjöngösségben P-a minden forradalmárt fölül halad, e miatt a forradalmárok is őt a kamarában lerivalgották, szólni nem engedték ; s ne kellene emlékeznünk, hogy Caputóval a schismát a papiron meg-állapította, magának a turini érsekséget választotta ; ne kellene olvasnunk, mit a ,Mediatore' és , P a c e ' újságában ir, mit „Carroccio' tesz, mi is hajlandók volnánk azon nézetet osztani, mit a tudós iró ur imitt kijelent. O ! corrup-tio optimi pessima, et corrupcorrup-tio est. H o g y vallási téren Petrucellivel, Dirittoval, Renannal, Venostaval egyet nem ért, az csak az olasz forradalom bábele, hol kettő sem gondolkodik egyiránt, kettő sem akar egyet ; s a minél a religioban anyagilag jobb a többinél, formaliter velők egy húron pendül, mivel az egyház tekintélyét velők egyiránt t a g a d j a , a romai szék ellen a japani v é r t a n u k a t bosszúra hivja ; s a kiknek ma erőt kölcsönöz, azokat meg nem aka-dályozza. Párvocalos uton halad P-a Renannal, habár nem egy uton ; elvetette az egyház tekintélyét, ez elég, hogy oda jusson, hol R e n a n van. Mondja ugyan, hogy nem hit-ü g y , miben az egész egyházzal ellenkezik ; de minden eret-nek megkisértette e kibúvó ajtót. P - a és Renan két oldalról egy hegytetőre mennek, R e n a n már felért, Passaglia halad.
Ily értelemben mondtuk, hogy testvérharcz van közöttök.
Nem említve, hogy Renant forditva adta egész szövegben.
Akik 1789-ben az egységes kamarát, 1791-ben a polgári alkotmányt, 1792-ben a házasságot megszavazták, azok 1793-ban az ész-istent imádták. Ami ellen 1789-ben kézzel-lábbal tiltakoztak volna, azt tették 1793-ban. Passaglia 1792-ig már eljutott. Ne adja az Isten, hogy 1793-ig sülyed-j e n , de ok van félni, mivel a bűnnek is van vaskövetkeze-tessége. I m e : „ E s s e r e p i a c i u t o a l c i e l o che esso (Carlo Passaglia) vivesse in questi giorni antemurale insu-perabile fra due estremi (forradalom, és a romai szent-szék) la cui opera sarebbe di distruggere la chiesa come la patria ; ma egli u o m o d e l l a p r o v i d e n z a c o m p i a l a m i s s i o n e . Carlo Passaglia risplende in mezzo di noi come face, m a n d a t o appunto d a D i o a d i r a d a r e l e t e n e b r e c a l i g i n o s e . " Ezt iratja magáról P - a saját ,Pace' lapjában. (31. jan. 1864. 6 febr.
1864) Mi ez, ha nem: „In coelum conscendam, super astra Dei exaltabo solium meum, sedebo in monte testamenti, in lateribus Aquilonis ? " (Is. 14, 13.) Akar ő egyházat, de saját esze szerint; tiszteli a pápaságot, de csak in abstracto.
okadatolt Ítéletet Renan fölött, illetőleg ellen, ^ c s a k becsületére válik, és mint a „Wiener Volksfr."40-ik számából értesülünk, e nyilatkozat nagytudományu szerkesztője Dr. Haneberg ebbeli munkálata immár befejezve lévén, annak megjelenését nem sokára vár-hatjuk. Nagy érdemeket szerzett ez ü g y körül Dr.
Brunner (a bécsi ,,K. Ztg." tulajdonosa), minthogy ővé volt azon indítvány : hozassék Renan fölött nyil-vános itélet a tudomány szempontjából.
z) Ugyanaz épen most közli a „W. Iíz."-ban Manznál sajtó alatt lévő „Der Atheist Renan" czimü munkájának egy részletét. A Pia-féle „Renan, was er ist, was er will, was er kann" mely első német nyelven kath. tollból folyó czáfíratnak mondja magát, nagyon is támasz-kodik Cassel hasonirányu munkája és franczia min-táira, és mint elkésett mű élőbeszédének daczára czél-ját már nem éri el.
3)
tiszteli a szentszék liatározatjaitk, kivéve melyek ellene hozattak, miként Luther Márton X Leo bulláját- Adná az Isten, hogy visszahúzhatnánk jegyzetünket, ezen tévedé-sünk felix error lenne. 0 harczot inditott R e n a n s azon for-radalmi társai ellen, kik Jézus Krisztust tagadják, ez az egyik testvérharcz ; harczot inditott ellene másik része a forradalmároknak, kik J é z u s Krisztus istenségét m é g vallják. Boggio képviselő mondja P-a Károlyról, „ q u a n d o l'orgoglio giunge a questo grado di cinismo, da soffocare persino la coscienza." Arius, Leyden Jánoshoz hasonlítja, s végre : „apostatált, mivel tőlünk nyereséget remélt, apos-tatálni fog tőlünk, ha „dalia seconda apostasia si sperino vantaggi analoghi." (6 febr. 1864. U n i t à catt. 85. sz. 9 febr. 1864.) Harczot inditott ellene, s minden forra-dalmi papok ellen a ,Stanga' és , ,Gazzetta del popolo' ; ,Gazzetta di Torino.' „gioia felina dello sgesitato Passag-lia" „ u n a setta dei preti, una specie di demagógia pretina, i quali fin dai primordii della libertà pensarono di poter quella sfruttare ad appagamento delle loro ambizioni o cu-pidigie," „uccellare ai posti, agli onori, ai sussidii," „semi-natori di scandali," ( G . del Pop. 19 febr. — G. di Torino 19. febr. 1864.) stb. szavak, melyekkel a szerencsétlen nyo-morultakat ostorozzák. Kettős a testvérharcz, kettős a czi-vakodás ; P-a közel van ad siliquas porcorum, mivel már nincs becsülete azoknál, kiket elárult, nincs becsülete, kik-hez szegődött, talán győzni fog az Isten malasztja, hogy a mi testvérünk legyen, és akkor a nagyrabecsült, és tisztelt iró úrhoz felkiáltunk : ,igaza volt, midőn nézetemet nem osztotta, igaza, midőn többet remélt, kevesbbé félt, mint én. Sit glo-Deo. Tételünk a jelenre szólt, ok nélkül nem volt, és ime az Isten mindent javított. Boldogok mi a hitben, és az egyházi fegyelemben. Benedictus Deus in aeternum !' Szerk.
]) Verhandlungen d. Vers. kath. Gel. R g b g . 1863.
2) L. c. pg. 71.
3) Mennyire még Pia u r Freppel, Lasserre és Cassel, ahogy maga kifejezi magát ezen „követése a „ W . K. Z t g "
8. sz. mellékletében megjelent egy birálat mutatja, ahol be-bizonyittatik, hogy az egész 102 1. füzetben csak 72 s o r
19*
W
1 4 8 «i—
M é g a nem-kath. hittudosók is, ámbátor pártszinetre nézve oly sokféleképen szétágaznak, mégis R e n a n ellen hoz-tak szavazatot. —• Keim Th. zürichi tanár s Baur tanitványa az ,,A. Alig. Z t g . " 258, 9, 60. számú mellékletében ismer-teti e müvet és ekkép nyilatkozik, hogy ez : ,,valódi párizsi g y á r t m á n y , " okadatolja továbbá, hogy „ama sokat dicsért könnyüdedség és kellem csak azt bizonyitja, miszerint szerző váltig alkalmazkodva közönségéhez igen is fölületes" ki holmi komolyabb itészeti kérdésekkel „ c s e p p e t sem törődik"
és ki „annyira magasztalt festői tehetsége mellett igen kevés alanyiságot m u t a t . " v é g t é r e véleményét ekkép foglaja ösz-sze : „ R e n a n müve a tudomány főkérdéseire nézve haszna-vehetetlen lom." Ezen határozott itélet mellett H a v e t E. al-jas magasztalása, melyet a „ R e v u e des D e u x Mondes-"ban közzé tett, ') kevés ellenhatást fog szülni, és hozzá járulván még az, hogy Pressensé református hittudós meg 1863-ban a „ R e v u e chrétienne" VII. füzetében illő s megérdemlett korholásban részesité e f é r c z m ü v e t , valóban mintegy ön-kénytelenül támad bennünk e kérdés : összefér-e valamely tudományos testület méltóságával (s R e n a n több ilyennek t a g j a ) egy embert még tovább is t a g j a i közé számítani, ki tudománybani járatlanságát, fölületességét, sőt mondhatni semmiségét oly botrányosan bebizonyitá ? Ewald H . gött.in-gai tanár eszelőssége, számos csalódásai s gyakori ellenmon-dásai miatt 2) eléggé ismeretes a „Göttinger gel. Anzeigen"-ben (31 db. 1201 k. 1.) szintén R e n a n „erkölcstelen felforgató önkénye" ellen kel ki. Cassel P. héberből prot. keresztény ber-lini tanár, kinek „világtörténelmi előadásai" és ,,Elizaeus"-a már nagyobb körben is jó nevet szereztek, ide vonatkozó véleményezésében az orthodox-supranaturalisticus irányt képviseli. Igen szorgalmasan és kimeritően összeállitván tu-dományos anyagát, azt mondja (36. 1.) „Azon anyag, melyet R e n a n feldolgozott, sehol sem bizonyul sajátjának, ritkán találunk régi igazat, igen gyakran régi hamisat" továbbá
„müvének azon helyei közül, ahol a sz. Íráson kivüli segéd-eszközökkel él, egyik sem maradhat gáncs nélkül." Igen ta-lálóan jegyzi meg máshelyt „Renan-nak korántsem szándéka valami komoly tudományos buvárlat eredményeit bemutatni, ő csak az irodalmi boulevards-okon akar hatást eszközölnijugy irá könyvét, mint mások regényeiket, de mi phrasisokot oly kevéssé bírálhatunk meg, mint amily kevéssé ihatik valaki rajzolt pohárból." — E véleményezés előszava és I. része benünket nem elégitett ki, 68 lapján nagyon is helyen volt
„ d a s besprgliche Gefühl, zuviel Tendenz zugeschrieben zu h a b e n . " — I.van Oosterzeen, utrechti református tanár munkáját „Geschichte oder Roman, das L. I. von E . R . vorlaeufig bei. vom Standp. d. christl. Kirche, d. theol.
W s c h a f t u. des. rel. G l a u b e n " 3) a tudományos igazság-szeretet és hitűek oly szelleme lengi át, melyet minden elfo-gulatlan olvasó kénytelen elismerni. — Szerző remekül tömött irálylyal bir s a t á r g y a t tökéletesen elsajátitá ; e
a „ s z e r z ő " - é , m e l y 7 2 k ö z ü l sok i g e n k ö n n y e n , a l e g t ö b b p e d i g n a g y o n h e l y e s e n k i m a r a d h a t o t t v o l n a . — F u r c s a d o l o g ám, midőn a madár e g é s z tollazatából c s a k 7 2 toll az ö v é , — s az is m i l y e n ,
' ) N é m e t ü l : B e r l i n 1 8 6 4 , Müllernél.
1) K r d e k e s e t e k i n t e t b e n az, ő , , G e s c h i c h t e d e s jüdischen V o l -k e s " c z i m ü j ó -k o r a m u n -k á j a , é s f ő l e g anna-k ö t ö d i -k -k ö t e t e , m e l y n e -k t a r t a l m á t K r i s z t u s idejének leírása k é p e z i .
3J N é m e t ü l : H a m b u r g 1 8 6 4 .
valóban jeles műnek zárszavai ezek : „ T e h á t e könyv sem fogja okozni a kereszténység bukását, sokkal előbb szerzőjeét, kinek már csak tudományos Ilire kedveért is kívánnia kellene, vajha ne irandotta !" — Dr. Gerlach (ki nem régen Flavius Krisztusról adott bizonyítéka fölött meglehetős könyelmü-séggel értekezett) czáfiratát valamint Dr. Schenkelét melynek czime „ D a s Characterbild J e s u , ein bibi. V e r s u c h "
W i e s b . 1864 még nem láttuk. — Ezek után az „Österr.
Wochenschr. Beil. z. W . Ztg,,' czimü folyóiratnak újdondá-sza, ki a 3-ik füzetben (90. 1.) Strauss hírhedt müvének u j kiadását valami fontos s messzire kiható tünemény g y a n á n t jelzi, ' ) nem igen sok jártasságot mutat az idevágó irodalom terén, ha a 7-d. f.-ben eme ügyetlen észrevételt teszi :
„Ausztria határán túl, Németországban eddig e tárgygyal senki sem foglalkozott, kinek a hittudományi irodalomban tekintélye volna." — Tán tisztultak volna fogalmai, lia a párisi „Correspondant"-ba (1863. okt. 25-én XXIV. 343.) egy futó pillantatot vet és Abbé Meignan dolgozatát 2) elolvassa, ki nálánál sokkal többet tud. —
I g y tehát rövid, de lelkismeretes szemlét tartottunk az Anti-Renaniana fölött, 3) szabadjon tehát már most egy pár saját észrevételünkkel befejeznünk jelen dolgozatunkat.
Kétségen kivüli tény, hogy R. könyve nagy kárt tett;
más részt pedig ugy t a r t j u k , hogy az áradó vizek, ha iszonyú pusztításokat visznek is véghez, mégis többnyire csak rövid tartamuak. Hányan siilyedtek már alá az örök feledés tenge-rébe, kik életük főfeladatául kitűzték maguknak mindent megtámadni s üldözni, mindent gyalázni és porba rántani, mi szent, keresztényi s az egyházhoz tartozó? — — még egy kis türelem, és Renan ugyan-e sorsra jutand; — „transibit tamquam vestigium nubis et sicut nebula dissolvetur." 4)
De más kérdés az, mit kelljen tenni ama destructiv bibliai itészet ragálykint körülharapodzó működésének ellen-súlyozására ? A kezdetben megnevezett írók istentelen iránya ellen sikerrel csak az szállhat síkra, kinek tudománya a kút-fcrrások tanulmányozásán alapszik, s aki a sz. irási magya-rázat, az exegeticában tökéletesen otthonos. A jelenkor szel-lemi áradata játszi habjain ringadozik ez irány, azok viszik, s innen magyarázható szemtelen fellépésének arczátlan bá-torsága. Ugyanazon fegyverek, s csak is azok, melyeket egy-kor H u g használt Strauss ellen, most is győznének az u. n.
uj-tübingai iskola a kereszténység szent okmányainak min-den tekintélyét aláásó törekvései fölött.
De van e kérdésnek még más oldala is : köztudomásu dolog, hogy e könyvet majdnem ráerőszakolták a népre, ezer meg ezer fortélyt alkalmazván ez eljárásban : — ennek
' ) K a t h . B l a e t t e r a u s T i r o l ( 5 . sz. 2 0 . febr. 114. 1.) írja:
„ S t r a u s s D a v i d B e n a n k ö n y v é n e k s i k e r é n m e g i n d u l t , s e l f e l e d e t t k ö n y -v é t a nép s z á m á r a újra á t d o l g o z n i a k a r j a , s h á r o m talléron á r u l n i , " S z .
2) „ L a v i e de J é s u s , et la C r i t i q u e a l l e m a n d e , " mit k ü l ö n l e n y o -mat é s i g e n b ő v i t v e e z e n czim alatt: „ B e n a n r é f u t é par l e s r a t i o n a l i s t e s a l l e m a n d s . " P a r . D o u n i o l 1 8 6 4 .
3) I d ő h a l a d t á v a l a c z á f o l á t o k s z á m b a n é s t u d o m á n y o s élben n ö v e -kedni fogmik; a f ő t . t u d ó s iró ur, t e s t v é r i bizalmas k é r é s ü n k r e , s z i v e s leend k é s ő b b e z e k r ő l is ily j e l e s e l ő a d á s t nyújtani. Í t é s z ü n k r ő l S p a n y o l o r s z á g b ó l Don Juan J u s e u y Castanara f ő e g y e t e n i i t a n á r n a k e z é r d e m -ben ily c z i m ü m u n k á j á t e m i i t j ü k m e g még: , B e f u t a c i o n analitica' Madrid de la P e n a c a l l e de A t o c h a ni-o 1 4 9 . — D e S a u c l i è r e s La d i v i n i t é d e J é s u s C h r i s t , B é c s b e n ; B i g h i G . G e s i i C r i s t o e d E r n e s t o B e n a n , F i r e n z e 1 8 6 3 , — S z e r k .
4J S a p , 2 , 3 .
ellenében t e b á t szintén a nép érdeke kívánná, hogy J é z u s élete rövid velős nyelven, népszerűen Írassék és ter-jesztessék, a Francziaországban ,,La vraie vie de J é s u s " czim
alatt megjelent munka példája szerint — Ily mű, olcsó ár mellett kellőkép terjesztve sokat tehetne a R . gyalázatos munkája által okozott bajok orvoslására. A „Diamant und Glas" — „Klinge ohne H e f t , oder der Fels auf welchen H e r r Schenkel seinen Fuss gestellt" bátor és lángeszű szer-zője 2) utolsó „A. B. C. f ü r grosse Leute, römisch und
d e u t s c h " czimü munkájában fényesen bebizonyitá, hogy erre nála se kedv sem t e h e t s é g nem hiányzik.
— Quod faxit Deus ! —
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
P E S T , mart. 4-én. Bár nálunk, bár mindenütt oly je-les férfiak kelnének fel a kath. religionak, egyháznak, intéz-ményeknek védelmére,mint Francziaországban,Britanniában, Belgiumban, s Italiában. Nálunk, számba nem véve a közö-nyösséget, s a b á r g y ú szabadelvüséget, egy részről a féle-lem, a kisszivüség sok jeles kath. férfit visszatart a vallásos kérdések s érdekek nyilt bevallásától, védelmétől az iroda-lom s a társadairoda-lom terén, mivel egy bálvány áll előttük, mely tiszteletet követel, de soha sem ad, egy rémalak bor-zadást gerjeszt, mely marni készül, de a bátort soha nem marta,és ez a nem-kath. vélemény. Ez lidérczkintnyomsokne-mes kebelt, hogy midőn szent meggyőzödésüket kimondani, vagy szivük drága kincseit menteni akarnák, leheletet nem ve-hetnek,tehát hallgatnak. A polgári életnek különös titka, hogy a vakmerő mindenütt, mindenben uralkodik, és pedig tipró zsarnoksággal. Szabadságot kiált, de a szabad szó ellen a meg-vetés, a gúnyolás, a rágalom köveit dobálja, hogy a szabad-ságot saját számára mindenkitől elkobozza. Nagykorúszabad-ságot penget, a tekintélyek buktát kürtöli, de csak hogy ő legyen tekintély. Meddig lesznek hazánk nemes keblű kath. férfiai a társadalmi és irodalmi zsarnokság ily gyámsága alatt ? meddig ily nemtelen szolgaságban ? H a ezen nem-katli. véle-mény prot. hitczikkelyekhez ragaszkodnék, még értenök a szomorú helyzetet ; de mikor azon nem-kath. vélemény a prot. vallásnak czikkelyeit ép ugy eldobja mint a miénket, mikor L u t h e r Márton emlékét metszőbben ostorozza, miként ezt a kath. vitázok közül alig tette valaki ; mikor a p r o t . vallást csak azért becsüli nagyobbra a kath. hitnél, mivel az kevesebbet hisz, mivel már sokat elvetett, s a többiek elvetéséhez is ösvényt nyitott, azon uralkodó nem-kath.
véleményt az elmére nézve teljes hitetlenségnek, az aka-ratra nézve teljes erkölcstelenségnek kell nyilatkoztatnunk, mely vakmerő lehet, mivel nincs botor t a g a d á s , mit sajátjá-nak ne f o g a d n a , nincs erkölcsi érzelme, mely elpiritaná.
Ez teljes törvénynélküliség az elmére s az akaratra, az ano-misták széles sectája. A vakmerőség által uralkodásra ju-tott ily nem-kath. vélemény ellen egyedüli fegyver a bátor s férfias nyilt. szó, s azon vélemény bálványa, mint
Nabu-' ) Már m e g van k e z d v e . I l y munkákra n e m s z ü k s é g e s e x e g e t i c a i n a g y j á r t a s s á g ; adja e l ő a c z á f o k o k a t n é p s z e r ű e n , k e d v e s e n , s a népnél
áldást fog hozni. A tudósok számára irott dolgozatok t e k i n t s e n e k a k ú t f ő k r e , a mint s z e m p o n t j u k , honnan Kenant támadják, javasolja. Ott a népnek hite, itt a tudósok i s m e r e t e i növekedni fognak. A z e lapokban i s m e r t e t e t t n a g y v á r a d i m u n k á c s k a a népnek van i r v a . É l e s humorral irott f ü z e t k é k igen j ó hatást tennének. S z e r k .
*) Alban S t o l z , freiburgi tanár.
chodonosor szobra, rögtön összedűl. Ezen bátorság hiány-zik sok jeles férfiainkban, bátorság, mely a világnak inkább akar irányt adni, semmint tőle fogadni, inkább akar vezetni, semmint vezettetni, bátorság, mely saját meggyőződését nem r e t t e g kimondani, és e szerint cselekedni. A politikai té-ren is korjel ez, — — de ziláltságainknak is szülőoka. Hazánk-ban a szellemi életre majdnem egy századdal h á t r a vagyunk
a műveltnek nevezett nemzetek életétől. Francziaországban 1740—1792-ig a kath. meggyőződésnek nyilt bevallása a papok dolga volt, mint hazánkban ma ; a buzgalom kath. ér-dekeket védeni a becsmérlés azon jutalmát nyerte, mint ha-zánkban ma ; a nem-kath. nézetek bevallása, a f ü g g e t l e n lé-lek oly jellegét kölcsönözte, mint hazánkban ma. F ü g g e t l e n lélek az utáncsevegésben ! Függetlenítették magokat a kath.
hitczikkelyektől, s rabjai lettek a nem-kath. dogmáknak, sőt több a nem-kath. badar véleményeknek. Függetleníték , vagy lelkismeretük sugalata ellen ilyeneknek tet-tették magokat, nehogy a többieknél jobbaknak tűnjenek fel. Miként sz. Ágoston fiatal koráról m o n d j a : „ M a j o r jam eram in schola rhetoris; et gaudebam superbe, et tumebam typho ; quamquam longe sedatior, Domine t u seis, remotus omnino ab eversionibus, quas faciebant eversores, (tanonczi clubb) hoc enim nomen scaevum et diabolicum velut insigne urbanitatis est, inter quos vivebam pudore impudenti, quia talis non eram. Ne vituperarer vitiosior fiebam ; et ubi non erat quo aequarer perditis, fingebam fecisse, quod non fe-ceram, ne viderer abjectior, quo innocentior, et ne vilior ha-berer quo eram c a s t i o r . "]) Ily függetlenség az, melybe esnek kik a kath. dogmáktól, s lelkismeretüktől vagy elmében, vagy akaratban elszakadnak. Sok panasz hallatszik, hogy a társulati téren kath. férfiak háttérbe szorittatnak, meg nem választatnak; a boldog emlékezetű (!) 1861-iki választások a megye-rendezéseknél, egész a h a j d ú - választásig, legin-kább pedig az országgyűlési követ-választásoknál ezen je-lenséget rívásig kimutatták. Valóban, sok vallásos viták, sőt véres harczokon esett át nemzetünk, de háromszáz'évek alatt először történt, hogy az országgyűlés és a hivatalok nagy többsége nem-katholikus férfiakból állott. Egyházi ér-dekeinkre a nem-kath. képviselőktől csak könyörületessé-get várhatunk, de méltányosságot, igazságot alig valaha.
Ezek akarva se tudnak irántunk a vallásiakban igazsá-gosak lenni. Vegyük ezekhez a kath. férfiak őszinte vagy t e t t e t e t t nem katholizáló v i s e l e t ü k e t , s kérdjük, hova jutottunk sz. Istvánnak országában? hova jutand-nak majd unokáink ? Mennyi vétkünk van mi nekünk papok-nak ezen helyzet történeti föltünésén, miután magunk is szeretünk némi függetlenségek csiklandozásaitól ugrálni, nem szándékunk bőven fejtegetni ; de a nyomást, mely a társulati és állami téren kath. férfiaink s ezeknek fiaik kebe-lén malomkő gyanánt fekszik, azon bátortalanságnak, azon férfiatlan határozatlanságnak kell tulajdonitanunk, melyet a katholikusok minden körben mutatnak. Nem szükség hány-kolódni, vagy türelmetlenkedni vallásos meggyőződéseink-kel ; nem szükség ezt másokra, kik nem-katholikusok, t o l n i ; nem szükség másoknak jogait, melyekre czimeik vannak, csorbítani; az idegen véleményeknek, érdekeknek is lehet,
•) S . A u g . 1>. 2. c o n f e s s , c . 3 . n . 7 . — 1. 3. c . 3 . n. 5 . T . 1. p. 8 4 9 0 . A. ed. Ven. 1729.
— n 1 5 0
s van is hazánkban czimök az érintetlenségre, de nincs az uralkodásra, a mi elnyomatásunkra ; s hol ide törekszenek, a férfias nyilt szó, a polgári jogok törvényes igénybevétele azon uralkodási rajongást félreszoritja. Jól akarunk értetni, elején k i m o n d t u k , hogy azon nem-kath. vélemény, vagy inkább botor dogma, melynek nyomásáról panaszkodunk, nem prot. Litdogma, mivel ezt is fojtja, ezt is ,a józan okos-ság' czime alatt Sz. F . ur által kitagadja. Ezen botor dogma, ellen, mely j ó z a n okosság* palástjába burkolódzik, de fölve-het minden szint, minden szólamot, magát függetleníteni hiányzik a bátorság közöttünk, ide értve sok paptestvérein-ket is. Mi az a józan okosság ? Definitioja nincs. Mi annak t á r g y a ? Kijelelve nincs. Mi annak a fő elve ? Megmondva nincs. Milyek a lehozásai ? E d d i g nem ismervék. Mi tehát ama józan okosság? Csábszó, az elmék lidércze, a józan elme botránya. Ennek hódol a férfiatlan bátortalanság. Más részről nagy h á t r á n y , hogy világi férfiaink hitünk ismere-teiben járatlanok, s mikor tanulniok kellene, az ismeretek zavart forrásaihoz folyamodnak, s akkor error posterior pe-jor prioré. Itt családi s tanodai nevelés ad segítséget, n y ú j t szebb jövőre kilátást. Tanodáink nyilvános intézetek, tanon-czaik vegyesek, emiatt talán a gyengédség is felette nagy, a vigyázat, hogy a nem-kath. tanoncz ferdén értve tanitóját, otthon olyasokatfecsegjen,mi majd talán ujsági czivakodásnak is anyagot nyújtana, igen gyengéd. Tanodáinkban legalább egy nem-kath. tanoncz se hidegült el vallásától, mig ellenben kath. fiaink, kik Patakon, Debreczenben, Eperjesen stb. vé-gezték tanodáikat, hitükben elhidegültek, sok tárgyról a kath. életben ferde fogalmakkal teltek el, a hithagyásra köny-nyen hajlandók lettek. IIa nem is a prot. iskola, a tanonczok társasága ront. H o n n a n van ez, nem fürkészszük, sem gya-núsításokat nem teszünk, csak a tanodai életnek e két tüne-ményét felemiitjük. S hogyan lehessen ezen mi tanodáink-ban segiteni, hogy kath. fiaink hitünk minden érdekei mel-let buzgólkodjanak, azoknak, kiket ilmel-let, bölcseségébe ajánl-juk. E g y legújabb könyv jelent meg a napokban, ,Gondola-tok' czim alatt b. Eötvös Józseftől ; talán még részletesebb szó alá veendjük ; elég legyen itt felőle mondani, hogy állí-tásaink megtestesített bizonyítása. Beszél vallásról ; de me-lyikről? Indus, muhamedán, protestáns, katholikusról ? Nem tudni. Talán ker. vallásról, mivel ker. civilizatióról be-szél ; de melyikről a ker. vallások közül ? A báró ur katho-likus, s hisszük hogy jó katholikus ; de miért fél evvel a vi-lág elé jönni könyvében ? Ezeken felül még a sok, — — sok, sok helytelen fogalom, majdnem pientismus. Sunt bona, sunt quaedam mediocria, sunt mala plura. Si haec in viridi, quid in arido fiet ? P e d i g mily magas fokra képes, mily halhatlan érdemeket vívhatna ki a báró ur a kath. tu-dományosság mezején ! Vannak férfiak, kik az Istentől arra hivatvák, hogy középszerűségben soha se maradhassanak.
Francziaország apái, anyái, tanodái más nemzedéket nyújta-nak a jövőnek, oly nemzedéket, mely a hírlapokban, könyvek-ben, a senatusban, a törvényhozó testületben a legszebben nyilatkozik. Belgium is igy van, s Francziaországot ha meg nem haladja, vele versenyez. Ők nem félnek az úgynevezett
Francziaország apái, anyái, tanodái más nemzedéket nyújta-nak a jövőnek, oly nemzedéket, mely a hírlapokban, könyvek-ben, a senatusban, a törvényhozó testületben a legszebben nyilatkozik. Belgium is igy van, s Francziaországot ha meg nem haladja, vele versenyez. Ők nem félnek az úgynevezett