bizo-nyosan (?) megfeledkezett a genezareti tóról és azon kellemes beszélgetésekről, melyeket annak partjain hallott. Tagadja t e h á t , hogy történelmi adatok foglaltatnak sz. János evangéliumában, mely csak is a végből készült volna, hogy szerzőnek akis-asiai syncretisticus bülcsészetből meritett kedvencz tanai Jézus tekintélye által támogattassanak. — Tehát a Grnosticismus védelmére Íratott sz. János evangé-liuma ! ? (Folyt, köv.)
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
P E S T , j a n . 11-én. A karácsonyi ünnepek fővárosunkban a felebaráti szeretetnek adományaival ünnepélyesittet -tek. Mikor az isteni irgalom adományának emlékét üljük, legilletékesebben emlékezünk szenvedő felebarátunkról. Le-gyen bár philantropia némelyiknél, minden dolog a mennyi-ben jó, annyiban keresztény, vagy legalább erre van hivatva.
— Esztergomból tudósíttattunk, mily hasznos, mily kedélyes módon töltetett az érseki papneveldében a karácsonyi estve.
A biboruok főmagassága számos vendégek koszorújában a ne-veidei nagyteremben megjelenni, s a nevendékekfiúi örömét fokozni kegyeskedett. Szavalatok, müénekek, s dicsbeszédek tartattak, mind az egyház liitczikkelyére ,Deus-liomo' vo-natkozva. ,Panegyris in Natalem D. N. J . C,' beszéd ; ,Puer n a t u s " ének ; ,Jézus Krisztus megkérlelése az ellene leg-újabban elkövetett megbántásokért' beszéd ; .E symbolo s.
Athanasii' ének ; ,Diadalének' szavalat ; ,Bethlehemi nyájő-rök' ének ; ,Contestatio fidei in divinitatem D. N. J . C.' be-széd ; ,Fides Tridentina' ének. A hit bevallatott, az Isten-ember dicsőíttetett, az Isten-emberi sziv örvendezett ; ez ,gaudete in Domino, et iterum dico, gaudete.' Másnap bibornok ,ő emtja nagymisét, és a néphez J é z u s Krisztus istenségéről kenet-teljes beszédet mondott. — Az u j évnek előestvéjén az aj-tatosságok Pestnek minden templomaiban megtartattak. Te-metése volt e az ó évnek ? Nem ; az ó év nem veszett el a semmiség homályaiban ; él az, s élni fog tetteiben. A mit vetett az emberiség, azt fogja aratni a jövő évben ; a tanok, a tettek fönmaradnak, tovább szövetnek ; de az élet könyvében is följegyeztetnek. Ha semmit sem vinnénk az ó évből,
visz-«zük tetteinket számadásra. Opera illorum sequentur ipsos.
Egyenként, s egyetemesen haladunk az I s t e n igazságos Íté-letének hallására. Az ítélet megadatik, soha nem másittatik, s már e földön is előértésünkre adatik. Kérleljük a haragot, könyörögjük az irgalmat, hogy az itélő igazság ellen men-tek lehessünk. Domine ne in furore tuo arguas me, neque in ira tua corripias me. Si iniquitates meas observaveris, Do-mine, quis sustinebit ? H a elveszne az ó év, ha eltemettet-nék, a jámbor hogyan várhatná a jutalmat, a bűnös hogyan rettegne a jövő számadástól ? A mit az isteni irgalom letö-ölt, az eltemettetik, az többé az igazság törvényszéke előtt
föl nem vetetik. Secundum multitudinem nuserationum t u a -rum, dele iuiquitatem meam. Mi nem teremtünk, mi meg
nem semmisítünk semmit, körülöttünk semmi sem vész el ; csak a vétek, mit az irgalom lelkűnkről a Megváltó Isten-ember vérével lemosott. Sikerült a csel, nyereséget hozott az álnokság, ölt a megszólás, a bűnnek győzelmén ül a si-ránkozó lélek ; szerencse, lia sisi-ránkozó, ha bánkódó. A mit rontott, e földön jóvá nem teheti, a bevetett követ a ten-gerből ki nem emelheti, az esemény habjain, melyeket föl-vert, látja úszni a halottnak testét, melynek elfulasztásához ő is munkát hozott. Van mit kérlelni, van mit igazítani, van mit javitani ; az év utolsó estvéjén a templomokba gyűlt nép az Istennek népe, mely kérlel a múltra, malasztot kér a jövőre. Mi nem temetjük, mi elevenítjük a múlt időt, hogy elmulta után is éljen, s az örökkévalóságban érttünk szóno-koljon, mivel haszonra fordítottuk. A bűnösök ellen az Isten az időt fogja tanuságul hivni. ( T r e n . 1, 15.) Sok fájdalmat, sok vigaszt hozott a sebesen lefutott év. A hit, a kath jám-borságnak m e n n y i , s mily kitűnő nyilatkozatait láttuk ! Nagy volt a botrány egy könyvön, mennyi imádásra adott alkalmat ? Az egyház ellen egyesülnek a népnek csalói, és zsarolói; mily egyesülés volt T r i e n t b e n ? A kőmivesi páho-lyok szakadatlanul terveket forralnak ; mennyi egylet, meny-nyi társulat keletkezett ? Törekszik rontani a gonoszság, tö-rekszik menteni, építeni a jámborság. Palmerston, az öreg Adonis, mondá ; ,Lengyelország szövétnek, Holstein a gyufa.' Dörzsölték a gyufát, a gyufa ég, kiki távol állott a gyufától, távol állanak az égő szövétnektől, kiki fél, nehogy ruhája meggyúljon ; a gyufa elhamvad, a szövétnek magában el ég;
de ki biztosit, hogy a hamuval vegyitett szikra nem fogja kigyulasztani, a mit a láng nem gyulasztott ? Csak legyen élő h i t , és e g y e s ü l j ü n k , a mi jót teend a tűz, az hasz-nunkra lesz ; nem fog az rontani mást, csak mi az I s t e n ellen tétetett- Opus impiorum peribit, verbum Domini manet in aeternum. — A romai kérdésről hallgat a diplomatia, de szol a kath. sziv, a kath. ajak. A franczia senatusban csak Gemeau tábornok szólott, a követek házában Thiers fog szó-lani, ha szavát tartja, mivel Italiából a szükséges adatokat fölkereste, és megkapta. 1849-ben szónokolt ő a pápai feje-delemség mellett, ma önmagát nem fogja magczáfolni ; elég dicsvágy is van a nagy szónokban, hogy a legnagyobb kér-désekről szavát hallassa. — A spanyol kamarák válaszfölira-tukban megkérték a királyt, hogy a nemzetközi gyűlésen a szentszék fejedelemsége mellett minden lehetségest megte-gyen. Ezek kath. képviselők, kik nem pengetnek szabad el-veket, de vallják a szabadság elveit. „A pápa nem idegen a spanyolokra nézve, igy szolt- Nocedal ; mi sem vagyunk Ro-mában idegenek, Roma a mi sajátunk, a 200 milliom katho-likusnak birtoka. Roma a pápáé, mivel Roma miénk ; a pá-pai államok a pápáé, hogy mindnyájunk szabadságának le-gyen védfala és biztositéka. Ezért jogunk, sőt kötelességünk a válaszföliratban Romáról szólani, nem hogy ezen szavak-ban mi gyönyörködjünk, hanem hogy a szentatyának a sok sértés, a sok gúnyolás között vigaszt hozzunk." Nocedal ezen szónoklatára a pápai fejedelemségre nézve két javaslat ké-szült, egyik Vallejo Nándor, másik Galindo de Vera ur ál-tal. Az első javaslat volt : „A kamara örömmel fogja venni, ha Spanyolországnak képviselője a nemzetközi gyűlésen a
pápaságnak, s a szentszék fejedelemségének ügyvéde leend."
A másik: „a kamara nem kételkedik, liogy fölséged kormá-nya mindenkor, minden alkalommal erélyesen fogja védeni a pápaifejedelemséget, viszszakövetelvén az elvett tartományo-kat. Ez kötelesség ; mivel a pápa a mi lelki királyunk, s mivel Roma nem Italiának, hanem a kath. világnak fővárosa."
KÍGYÓS , dec. 30-án. Alig száradt föl a kigyósi hí-vek fájdalom-könyüje a forrón szeretett lelkipásztoruk L é li-n e r Mihály cz. kali-noli-nok halála fölött, kit Isteli-n lali-nkadatlali-n fáradozásai- és érdemeinek közepéből magához szólított, már is újra könyüket, de nem a fájdalom, hanem az öröm-könyüit hullatták mai napon, a midőn nt. G ö n d ö c s Be-nedek, újonnan kinevezett lelkipásztoruk beigtattatott. A mélyen tisztelt lelkipásztor urat ugyanis már több éven át volt alkalmuk ismerhetni, mint a kigyósi grófi udvar lelké-szét, s őt buzgósága, ritka szivjósága, nyájassága s nem sza-vakban, de tettekben nyilatkozó felebaráti szeretete nem csak a község, hanem az egész vidék tiszteletének és szere-tetének tárgyává tette. Ez ünnepélyt sem tudta nt. Göndöcs Benedek ur méltóbban megtartani, mint, hogyha azt a sze-retet ünnepévé teszi. Több mint 160 szegényre osztotta bő-kezűségének áldásait, midőn azokat kenyérrel, liussal s bor-ral ellátta, s ezen kivül tetemes pénzöszszeget is osztott ki.
De különben is ez Ínséges időben 12 családot lát el u j ter-mésig, s jó szive nem engedi meg, hogy csak egyetlen ké-relmezőt is bocsásson el segítség nélkül, s igy híven iga-zolja jelszavát, hogy : „addig a mig lehet, s a miben lehet, jót t e g y ü n k . " Vegyük még ezekhez tiszta nyilt jellemét, megnyerő kedves modorát, szerénységét, szolgálatkészségét s nem csudálhatjuk, ha barátai s pályatársai a hózivataros idő daczára meszszebb vidékekről is szives készséggel és igen számosan siettek kegyelt testvérük örömében osztozni.
E nap, a vallásos buzgóság, őszinte barátság s à könyörüle-tes szeretet kedves napja sokáig fog élni emlékünkben ; szi-vünk pedig forrón óhajtja, hogy az Isten Göndöcs B. urat örömünkre, boldogságunkra az u j évek hosszú során át jó egészségben s az ég minden áldásaiban tartsa meg !
T I V O L I , oct. 15-én. ,Via A p p i a ' , a pogány romaiak temetkezési vonalán, igy ir az olasz levelek szerzője, néma, mivel már egészen idétlen, s kimagyarázhatlan romok düle-dékei között, a nagy vízvezeték megszaggatott boltíveit két-szer átmetszve Castel-Gondolfo köszönti az utast, melynek csúcsáról a pápáknak belül kivül egyszerűnél egyszerüebb őszelője néz le a tengerre, szíván a liüs levegőt, búcsút mondva a habok között lenyugvó napnak. Albano a gazdag romaiak nyaralója ; Domitian s Pompejus nyaraló helyét a gazdagok fölosztották, legszebb részét a Barberinik tartják.
De tévútra vezetne tollam, szándékom ellen helyi leírásokra, vagy a benyomások andalgó révedezéseire csalna, midőn Tivoliból egyetlen egy esemény, vagy inkább csudatünemény -ről akarok említést tenni, mely a ,Hercules Victor' templo-mának romjaiból ugyan annak alapjain épült székesegyház-ban „Addolorata" szűz Mária képén történt s történik. E
') A beigtatott plébános urnák b e k ö s z ö n t ő j e l e s beszéde nyomtatásban is megjelent; e g y alkalmi v e r s e z e t a h i v e k , é s jó barátok é r z e l -meit tolmácsolta. Nt. G. B . ur az ifjak számára általa k é s z í t e t t imaköny-v e t nyomattat, melynek j ö imaköny-v e d e l m e e g é s z e n a s z e g é n y e k f ö l s e g i t é s é r e v a g y o n fölajánlva.
kép tojásalaku, Guidi Reni iskolájának ecsetjét mutatja, sept. 3-ik vasárnapjától kezdve rajta a szemek mozognak.
Nem első, nem magános tünemény a világon. Vicovaroi
„Avocata n o s t r a " képen t ö r t é n t szemmozgatás száz meg ezer esküdt tanukkal van bebizonyítva, s bizonyittatik most is folytonosan, nem is emlitve a népben rendkívül fölgerje-dett ajtatosságot e helyen különösen szűz Mária iránt, a sok megtérést, a rögtön történt testi gyógyulást, mely egyedül az Isten mindenható malasztjának tulajdonítható, s mely ese-ményeknél a természettudós fejet csóvál, az orvos öszsze-viszsza dadogj lia ajtatosan le nem borul. Az említett vasár-napon Vicovariból jött Tivolin keresztül egy zarándokcso-port, énekelve, miként szokás, s betért a tivoli székesegy-házba, hogy az ,Addolorata' képnél imádkozzék. Magyar em-bernek különösen eshetik az olasz nép imádsága a templom-ban, midőn egy csoportban negyvenet hall más és más imádságot hangosan mondani, kiterjesztve, összecsapva a kezeket, fölemelve, lehajtva, földig borítva a fejet, mellét verve, arczot fedve, egy szóval, az ajtatos indulatnak minden nyilatkozatait kifejezve ; ehhez nem könyvből, hanem szív-ből saját eszméivel, szavaival imádkozva. Ily ajtatosságnál, ha magad is igy nem teszesz, imádkozni nem 'tudsz. A za-rándokok imádkozván észrevették, hogy az ,Addolorata' ké-pen a szempillák leesnek, a szemeket elfedik, megint fölhu-zódnak, a szemet láthatóvá teszik, ehhez a szem majd jobbra vagy balra néz. Nagy lárma hirdette a csudát, a hangos imádság kiáltásba tört át, a zarándokok közül egy része a földre feküdt egész testével, másik, mely a szalmaszéken könyökölt, térden maradva arczczal a földre borult, csókolta a hideg, a poros követ, másik fölkelt, ismét letérdelt, ismét fölkelt, más helyre ment, közelebb a képhez tolakodott, is-mét letérdelt ; a távolabb állót az ajtatosságnak titokszerü érzete elfogta, nem tudván mi történik, ki mit beszél, mit akar, mit csinál, nem tudván maga is mit csináljon, mit kezd-jen, mit mondjon, mit kérdezzen, mivel a zúgás és kiáltásból más szavakat nem érthet, mint: „Maria santissima", „madre dolcissima", „misericordissima" stb. E zarándokcsoport Vi-covariból jővén, midőn Tivoliban az ,Addolorata' képről is ugyanazon szemmozgatást bizonyította, mit Vicovariban az ,Avocata nostra'-an látott, a székeskáptalannál nagy benyo-mást nem tett, mintha semmi sem történt volna, a kép az ol-dalkápolnában hagyatott. De a tivoli nép azon naptól kezdve a kép előtt csoportosult, Ilire menvén, mind a tivoli nyaralók, mind a frascatii, Rocca-di-Papa, Albano, Néni stb.
lakók Tivoliba mentek, nem hogy keressék a szemmozgatást, hanem hogy az Addolorata előtt végezzék ajtatosságukat, a kép ugy is mindég az ajtatosságnak különös helye és tár-gya volt. Igy ment ez sept. 20-tól oct. 3-ig, a püspök a káp-talan, a papság néző szerepben maradt. A nép virágokkal,
ezüst ajándékokkal halmozta a kápolnát, kivánván, hogy a kép a templom közepére kitétessék. Ezt m e g t e t t e a káptalan, virágkoszorúkkal Ízletesen öszszeviszsza font asztalra he-lyezte a képet, u g y hogy a kép minden oldalról szabadon álljon. A szemmozgatás itt is mutatkozott. Oct. 4-én Romá-ból az ,arceconfraternità di morte' Tivoliba zarándokolt a képnek tiszteletére. A vidékről ugyanaz történik, egyesek pedig óránként jönnek mennek. A kép mellett bal oldalon van egy asztal, egy pap ül mellette, imádkozik ; előtte égő
3U • «
gyertya, egy könyv, tinta és penna. Ezen könyvbe irják be magukat, a kik a csudát látták, vezeték, kereszt nevét, la-kását, a háznak számát, polgári állását, hivatalát, korát, és az utolsó rovatban, akarja-e esküvel bizonyítani a látott csu-dát? Eddig nem történt az egyházi hatóságtól canonszerü vizsgálat, sem Ítélet, az átmenő utas, kit nem a kíváncsiság, sem ledér vizsgálódás, hanem azon vágy vezetett a tem-plomba, hogy a nép által annyira tisztelt sziiz Anya képe előtt a megholt hivekért, magáért s jótevőiért, különösen pedig a szorongatott szentatyáért öt Üdvözletet mondjon, nem mondhat mást, semmint a mit látott a népen. Az ègy-házi hatóság az ily eseteknél legviszszatartóbb, hitetlennek mondanád inkább, semmint könnyenhivőnek, s hallván mi történt e képnél négy hete, látván mit tesz a nép naponkent, csudálkoznod kell, hogy az egyházi hatóság mintegy da-czolni látszik a nép benső indulatjával. Szűz Máriának szá-zadja, sz. Mária jeleneteivel telve van. Ki t u d j a , ha a 20-ik század, nem lesz-e azitélő Jézusnak századja ? Az esküdt ta-nuk bizonyságai mellet az események bizonyitják, hogy ily csudák nem történtek nagy indok nélkül. U g y látszik, hogy a vizözön előtt Noénak adott parancsolat hivatását teljesi-tik eme csudák. Rimini-i csuda megelőzte Italiának mai sor-sát ; a la Salettei jelenetet egész Európának szomorú hely-zete bizonyítja ; mit jelent a pirennei megjelenés, mit a szá-mos szemmozgatások Italiában, az Istennek titka még. A ná-polyiak csapást várnak, ha sz. Januariusnak vére föl nem forr, föl nem tajtékzik ; a szűz Máriakép eken történt csudák ép mivel történtek, jósló, intő erővel birnak : „salvet unus-quisque animam suam."
LONDON, dec. 20-án. Wiseman bibornok Southamp-tonban fölolvasást tartott e tárgy fölött : miképen fejleszt-heti ki az ember az ő tehetségeit ? A fölolvasás átalános he-lyeslést és dicséretet aratott, Times, Standard, Presse, prot.
lapok siettek a bibornokra a dicséreteket árasztani, mit sa-j á t püpökeikkel soha nem tettek. „A sok szónokok között,
igy ir Times, kiknek munkálatait kaptuk, Wiseman bibor-nok (sic !) saját szóbibor-noklatjára lángeszének és tapasztalatai-nak jellegét nyomta. 0 oly tárgy fölött szolt, mely minden-kit érdekel, s ugy szolt, hogy tapasztalatait lángeszének szolgálatjában lenni bebizonyította. A bibornok kissé föle-melte azon függönyt, mely előttünk az ő saját életét elfedi ; engedett bepillantani, mily munkával emelte ő föl magát
•azon helyre, a hol őt látjuk. Ő bizonyosan korszakunknak nagy fia ; kivivott magas állást, van nagy tehetsége, széles, és vegyes olvasottsága, tudománya mély ; ő nyelvész, ő a világ fia, ő pap, ő jeles szónok." Ab hostibus satis.
LONDON , dec. 31-én. A jó hazafiak nyelvén alig for-dul meg valaki gyakrabban, mint Mac-Hale J á n o s tuami ér-sek Irlandban. Russell szabadelvű törvénye, mely á kath.
püspököknek megtiltja a némely városokról vett elnevezést, Mac-Hale-nál érvénytelen maradott, s a szabadelvű Rus-sellnek sem jutott eszébe valaha azon törvénynek érvénye-sítését valamely kath. püspökre nézve követelni az állam-ügyésztől, vagy pedig a törvényszékektől. Mac-Hale ma is tuami püspöknek irja magát, miként elődei tették. E lelkes főpásztor nem ad nyugtot Palmerstonnak, levelet levél után ir, hogy a hideg lelkű öreg államárt, Irland éhező népei iránt könyörületességre bírja. De az államárok
fő tulajdona látszik lenni az érzéketlenség. Nov. 14-én is irt egy hatalmas fölszólitást Gladstonehoz, ki oly gyengéd ro-konszenvvel viseltetett Poerio és más forradalmárok iránt a nápolyi tömlöczökben, most pedig, midőn polgártársai Irlandban éhen halnak, Gladstone nem érez, nem gondol „ I r -landnak nyomorát annak fiai megtörött szívvel hirdetik, má-sok a kiköltözéssel, mámá-sok ismét, midőn azon törvény ellen tiltakoznak, mely a földes urnák hatalmat ad zselléreit a ház-ból, melyet ők építettek, kiűzni, a földbérből kidobni, csalá-dokat, a mikor tetszik, földönfutóvá tenni. Ez nem törvény, hanem az irfajnak rendszerezett kiirtása." Mac-Hale t u d j a , hogy siket füleknek szól, de méltó mindég, hogy az êlnyo-mott nemzetnek legnemesebb fia tiltakozzék elnyomói ellen.
Angolországnak 15,914,000 lakosa három év alatt 20,006,000-ra, Skotiának, 2,620,000 lakosa 3,062,000-ra szaporodott, Ir-landnak 8,175,000 lakosa az éhhalál, a kiköltözés által 5,798,000-ra apadott. Ez a szabadságos Britannia ! Ezen nyomornak tulajdonitható, vagyis csak az angol kormánynak rovható föl, mit Sauder's Journalban a whitebous-król olva-vasunk : „Félek, hogy télben nagy zavarok lesznek- A whi-tebous-k, steelbous név alatt az országutakon lesben állanak, s minden utazót kényszerítenek, hogy egyletükliez szegőd-jék. Eddig erőszakot a személyek ellen nem tettek, csak a
földbirtokosokat fölgyujtások által tönkre akarják tenni. A hol lehet, a magtárakat megtámadják, kiürítik, másutt pedig fölgyújtják. Mindnyájan szekeren vagy lóháton járnák. F á j -dalmas, hogy ezen egylet tagjai mindég szaporodnak. A kormány kétségbeesésre hozta Irlandnak lakosait." Azalatt az angol papok mindent megkisértenek, hogy híveiknek szá-mát legalább látszólag szaporítsák, hogy igy azon pénz, me-lyet Irland kath. lakosaitól a törvény erejénél fogva vesz-nek, az igazságnak némi szinét viselhesse. A dublini anglicáu püspök, ki nem régen meghalt, h a b á r irataiban hitetlennek bizonyította be magát, végső napj aiban leányainak befolyása alatt pietista lett, s egy intézetnek, melyet egyik leánya a kath. gyermekek elrabolására alapított, pártfogását magára vállalta. Ezen intézet Bird's-nest (madárfészek) név alatt a napokban kellemetlen perbe keveredett. Egy kath. ügye-fogyott özvegy három leányait Charlestonban lakó King la-dyra bízta. Ez a leányokat a Madárfészekbe küldte. Az öz-vegy megtudván, mily fészekben vannak a leányok, ezeket viszszakövetelte, de a fészeknek igazgatója nem akarta ki-adni a három madarat. Az Özvegy Carran ügyvédhez folya-modott, ki a habeas corpus alapján a három madarat a nem-telen fészekből kiragadta. — A dublini u j érsek dr. Trench lett, kit Palmerston, praeclarus custos ovium ! kinevezett.
Angolországban nevekedett, de Irlandban született. Elődei Francziaországból mint huguenották költöztek ide, s h a -bár a schwajczi és az. angol állami protestánsok között nagy a különbség, a hazájukban vad huguenotte-ák Irland halain, s buzakenyerén, mit az államegyház nyújtott, szelídek let-tek. A tuami utolsó érsek is dr. Trench P é t e r volt. — De hagyjuk abba ezen hősöket, kik csak a földnek élnek, szólok azokról, kik az örök életet e földön kezdik. Walsh, és hivei Broadway-ben, a wexforti grófságban egy u j helyen, hol a hatodik században szent Albán az első kolostort épitette, templomot építtet. Midőn Lambert Rudolf 1169-ben a strongbowok ellen itt erős váracsot építtetett, a sz.
Agosto-— M 3 1 «
niak számára kolostort is alapitott. Cronwell a szerzeteseket egytől egyik legyilkolta, mivel liitükhez liivek maradtak.
Azóta a kolostor romokban h e v e r t , s minden évben aug. l ö -kén déli Irlandnak részeiről a hivek e helyre zarándokoltak.
A mostani templom a romok helyén góth alakban emelkedik.
— A kath. püspökök rendelete szerént a kath. írek nov. l ö -kén nemzeti adakozást tettek a dublini kath. egyetem j a v á r a . Az egyetemi Rector körleveléből értettük, hogy a szentatya
«zen egyetem tanárainak, s tanuló polgárainak maj. 10-ről dec. 8-ik napjára teljes bucsut e n g e d v é n y e z e t t . Ez áll Gon-zaga Alajos, és a h ú s v é t i ünnepek napjaira is. K ö z z é t é t e t e t t az is, hogy a szentatya ideiglenes búcsút adott mindazoknak, kik szűz Máriának az 0 ' C u r r y Ödön tanár által fölfedezett letenyéjét, mely a 8-ik századból ered, imádkozzák. Nem szük-s é g e szük-s enilitenem, h o g y mindazok iszük-s, kik Irlandon át utaznak, s ezen letenyét imádkozzák, ugyanazon b ú c s ú t nyerik. A le-t e n y e kelele-ti kiejle-tésekben, bővelkedik-: „Libanon czédrusa, Sionnak ciprusa, Nazareth világossága, Jeruzsálem dicső-sége, a világ szépdicső-sége, az élet királynéja, az egek lépcsője, stb. ne e n g é d d , hogy ellenségeink minket fölprédáljanak."
Irlandnak imáit az I s t e n eddig kihallgatta, mivel szűz Mária esedezett ezen áldott j ó n é p é r t , most a letenye, midőn már szokásból "kijött, fölfedeztetett, nem az Istennek gondvise-lése-e ez, hogy ezen nép az ő kifosztói, elnyomói, fojtogatói ellen ismét azon ős szavakkal szűz Máriához folyamodjék ? Az I s t e n n e k öröme van sziiz Máriának könyörgéseit kihall-gatni, s mindent az ő könyörgéseinek közbejöttére adni. — Nov. l ő - é n Brownlow Vilmos, t o r g u a y - i angol államegyházi lelkész, Newman atya kezébe Edgbastonban letette a kath.
Irlandnak imáit az I s t e n eddig kihallgatta, mivel szűz Mária esedezett ezen áldott j ó n é p é r t , most a letenye, midőn már szokásból "kijött, fölfedeztetett, nem az Istennek gondvise-lése-e ez, hogy ezen nép az ő kifosztói, elnyomói, fojtogatói ellen ismét azon ős szavakkal szűz Máriához folyamodjék ? Az I s t e n n e k öröme van sziiz Máriának könyörgéseit kihall-gatni, s mindent az ő könyörgéseinek közbejöttére adni. — Nov. l ő - é n Brownlow Vilmos, t o r g u a y - i angol államegyházi lelkész, Newman atya kezébe Edgbastonban letette a kath.