• Nem Talált Eredményt

j á n sarkal, neki talán igaza lehetne, csak az a fő baj mind a mellett, hogy alapja vagy föltétele minden

In document Religio, 1864. 1. félév (Pldal 48-53)

valódi alap hiányával vagyon. (Folyt, köv.)

Mélt. s főt. győri püspök körlevele.

(Folytatás.)

Sed cumprimis fecundus est Renanus intexendis anti-logiis, quarum in libro ejus, non magnae molis, tanta se of-fert nubes, ut si quis eas in unum cogere velit, veremur ut exitum inveniat. Evangelia, illum si audias, cum magna sui parte fabulis scateant, íidem non merentur ; eo non obstante ipse narrationem suam iis potissimum superstruit. Christum in Bethlehem natum, contra disertum S. Matthaei testimo-nium negat ; interim natum in Nazareth ex eodem Matthaeo colligit. Jesus admirandam, quam tradidit morum doctrinam, ex notione Dei, qua parens est hominum, deduxit ; nec ta-rnen quicquam protulit, quod synagogae sapientes, Antigo-nus de Soco, Siracides, Hillel aliique aeque non docuerint.

Eximium fuit Jesu in proponendis parabolis ingenium, nec in iis secundum sibi quemquam habuit ; quibus tarnen in li-bris boudliistarum ad amussim similes reperias. Jesus homo vulgaris, nulla mundi hominumque cognitione praeditus fuit:

at nihilominus inauditum animo concipit consilium refor-mandi mundum, quodve magis stupendum, consilio huic in-tentus respondit effectus. Quis haec adversa secum fronte pugnantia conciliet ? Atque ita continuis implicatam para-logismis et contradictionibus prosequitur narrationem, le-ctores adeo vel simplices vel indulgentes fore sperans, ut eas non advertant, aut observatas reprehendere non aiiT deant ; quo quidem pacto auctor Vitae J e s u ex eo se ho-minum genere ostendit esse, qui levitatis suae et imperitiae nec conscientiam liabent, nec pudorem ; scilicet ,,tale quid-dam est stoliditas : et secum ipsa, et cum veritate pugnat : u t nec, cum sibi ipsis adversentur, id intelligant, aut erubescant." ')

Non minor est inverecunda protervia, quaim in descri-benda, aut ut rectius dicamus, confingenda Vita Jesu prae-sefert auctor. Cum probe sentiret, iigmenta sua inox ut vul-gata fuerint, vel a puero christiano mendacii convincenda, salva et incolumi sacrorum librorum de doctrina et factis Jesu relatione : animum eo appulit, ut decumentis evange-licis, utpote scopo suo infestis, omnem detereret auctorita-tem. Ideoque supposita, interpolata, et nulla fide digna cri-minatur. Si, quo fundamento motus hanc accusationem in-tentet, quaeratur, nullum productum invenitur. Solet Rena-nus sine testibus, sine tabulis agere. Verum, ut quod inten-dit, persuadeat, oportuisset ea rationum momenta evertere, quibus hactenus Evangeliorum cum authentia, tum fidedi-gnitas ad omnem evidentiam demonstrari consuevit : quae sane natura tara perspicua, numero tarn multiplicia, pondere tam gravia sunt, ut quisquis mente ad simplicis ratiocinii vim expendendam non inepta pollet, fateri cogatur, nullum ex universa antiquitate superesse librum, qui spectata authen-tia et auctoritate cum Evangeliis comparari, nedura iis ae-quiparari possit. Sed enim protrita nonnisi sacrorum libro-rum dignitate, licebat Scripturis divinis violentas injicere n a n u s , easdem pro libidine mutilare, truncare, quae ad

pro-' ) S . G r e g . Naz. Orat. 52.

positura incommoda in iis sunt, expungere, quae expungi nequirent, ad suam invita detorquere sententiam ; ut jure aptari Renano possit, quod de JVÍarcione dicit Tertullianus ')

„Exserte et palam machaera non stylo usum fuisse ; quo-niam ad materiam suam caedem scripturarum confecit." — H a c ratione viam sibi reddi expeditam credit ad ipsam reli-gionem christianam, quae sacris potissimum Litteris contine-tur, impugnandam, atque ad ejus divinum, quo fidget, splendo-rem offuscandum. Somniat ille, religionem christianam, quae hodie hoc nomine venit, successive dumtaxat, nec antetertium saeculum, in certam stabilemque coaluisse formain. Religio-nem, quam Jesus puram, omnisexterni cultus, omnisque sacer-dotii expertemdocuerat, Apostólos, homines simplices, et ma-gistrumhaud assecutos, invectis ex ingenio suo dogmatibus adultérasse, ipsasque Ecclesias ab iis constitutas, opinionibus et institutis multum variasse. Quis haec a viro sobrio dici credat? Doctrina, quam Apostoli a Christo acceptam praedi-carunt, ex eorum, et primorum quos nacti sunt discipulo-rura scriptis satis constat ; haec vero gemina est illi, quam a Christo traditam Evangelia referunt, quamve Ecclesia ca-tholica per omnes retro aetates in liodiernum usque diem proíitetur. Quominus Apostoli doctrinam Christi corrupe-rint, obstabat pietas, qua in magistrum ferebantur, et incon-cussa de divina ejus missione persuasio. Erant quidem ho-mines simplices; sed sanae mentis et vitae integerrimae, qui hoc unum divinitus sibi demandatum rnunus affirma-bant, ut Christum annunciarent ; neque nisi insanivisse di-cantur, credibile est eos propter dogmata a se procusa per-secutiones. verbera, bonorum jacturam alacri animo susti-nuisse, ac insuper vitae futurae suppliciis sese objecisse, si-quidem commenta sua praetexto Christi nomine venditarunt.

Ne vero Ecclesiae ab ipsis fundatae a communicata sibi do-ctrina desciscerent; opportune tum per se, tum per institutes a se praesides et rectores sacrorum providerunt : summa nempe diligentia invigilarunt, ne fideles ab ea, q.uam acce-pissent fide vel latum unguera recederent, orantes eos obte-stantesque, ut idipsum dicant omnes, et sint perfecti in eo-dem sensu et in eaeo-dem scientia ; 2) profanas autem vocura novitates, et oppositiones falsi nominis scientiae sedulo de-vitarent 3) ; iis qui novi aliquid moliti s u n t , tamquam hae-reticis, a communione rescissis. Alioquin exortis mox initio ubique locorum magno numero Ecclesiis, iisque mutuo fidei et caritatis vinculo inter se et cum matricibus arete unitis, error, quin observetur, motusque cieret, subrepere ne po-tuit quidem.

Quare si quis primitivas illas ecclesias a doctrina Christi deviasse asserit, nae is, quam absurdam rem statuat, non advertit, ut id Tertullianus indicat, dum acriter pro more suo adversarios urget scribens : Age nunc, omnes (Ec-clesiae) erraverint, deceptus sit et Apostolus de testimonio reddendo ; nullam respexerit Spiritus sanctus, uti earn in ve-ritatem deduceret, ad hoc missus a Christo, ad hoc postu-lates de Patre, ut esset doctor veritatis; neglexerit officium Dei villieus, Christi vicarius, sinens ecclesias aliter interim intelligere, aliter credere, quod ipse per Apostolos

praedi-•) D e P r a e s c r i p t . 39.

*) I. Cor. 1, 10.

J) 1. T i m . 6 , 20.

— » - » 4 5 «

cabat : ecquid verisimile est, ut tot ac tantae in unara ildem erraverint? nullus inter multos eventus unus e s t ; exitus variasse debuerat error doctrinae Eeclesiarum : ceterum quod apud omnes unum invenitur, non est erratum, sed tra-ditum. Audeat ergo aliquis dicere illos errasse, qui tradide-runt ? Quoquomodo sit erratum, tamdiu utique regnavit er-ror, quamdiu haereses non erant." J) — Quo vero omnes Renani a r t e s , et sophismata in cavillanda religionis chri-stianae origine primaque conditione tendant, id enimvero in propatulo est. Nam si vera forent, quae de religionis liujus ortu et evolutione hallucinatur, consequens utique esset, nihil ei divinum inesse ; neque proinde tanti faciendam. At eam divinam, et divina imbutam esse virtute, inde ab Apo-stolis usque hodie quotquot christiano censentur nomine, non tantum crediderunt, sed plane persuasum perspectum-que habuerunt. Quodsi autem religio Christiana Deo auctore profecta, et ad procurandam generis humani salutem data est : profecto idem Deus iis eam ornavit praesidiis, queis contra quodvis depravationis ac interitus periculum tuta redderetur. Divinam porro esse religionem christianam, praeter miracula et vaticinia in ejus conlirmationem patrata, intrinsecam item doctrinae, quam offert, praestantiam, pro-bat admiranda celeritas, qua per totum qua late patepro-bat im-périum romanum brevi spatio dilatata est ; spectata praeser-tim exilitate mediorum, quae adhibebantur, et magnitudine impedimentorum, quae ejus propagationi obsistebant. P r o -bat etiam invicta constantia et naturae viribus superior for-titudo, qua innumeri omnis aetatis, sexus et conditionis he-roes christiani atrocissima inter tormenta, quae ingeniosa crudelitas excogitavit, Christi religionem confessi sunt, et pro ejus veritate sanguinem suum oppignoraverunt. Probant denique stupendi effectus, quos religio Christiana in mundo produxit, superstitionem omnia inundantem profligando, mo-res in omne scelus effusos sanctificando, omnes vitae socia-lis, publicae non minus quam domesticae, relationes ordi-nando nobilitandoque. At haec omnia sagacitatem effuge-r u n t Renani, qui effuge-religionem cheffuge-ristianam, cui cultueffuge-ram suam et praeclarissima bona decoraque populi eam profitentes in acceptis debent, pro mero commento habet : quod dum fa-cit, simul in humanitatem gravissime delinquit. Ecquid enim non reum laesae humanitatis dixeris, qui religiosam non u-nius hominis, sed millionum conscientiam invadit, et eorum intimam convictionem, a qua praesentis vitae tranquillita-tem et beatae immortalitatis spem omnem suspendunt, infe-cta manu contaminare, convellere, pessumdare non refor-midat ? (Vége köv.)

EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.

VACZ, j a n . 6-án. Szent kötelesség ezen kitűnő lap ha-sábjain oly férfiakról megemlékezni, kik a kath. egyház ja-vát szivükön hordozva, azt jótékony alapitványaikkal elő-mozdítani törekszenek. Ily érdemteljes férfiú Virter Berta-lan, a váczi székesegyházban csak nem rég kinevezett ka-nokok ú r ő nagysága, ki, (hogy más általa tett alapítványt mellőzzek) papneveldénkről sem feledkezvén meg, e napok-ban, 100 o. é. frtot tett le Peitler Antal József kegyes atyánk

' ) D e P r a e s c r . 2 8 s e q .

és főpásztorunk ő méltóságánál, azon szándok nyilvánításá-val, hogy ezen említett pénzöszszeg évenkénti kamatja ju-talom és egyszersmind ösztöndij gyanánt azon növendéknek adassék, ki a szónoklatban magát a többi közt leginkább ki-tüntetné, még a ft. elöljáróság által föladott egyházi beszé-det is legsikeresebben kidolgozza. Ezen fölötte üdvös terv, melynek nem más a czélja, minthogy a nevendékpapság magát az egyházi szónoklatban kiképezze, és igy egykoron az U r szőlőjében annál sikeresebben munkálkodhassék, bi-zonyára nem maradadand várt eredmény nélkül. Miért is áldja meg az egek ura a föndicsért alapító ur ő nagyságát, és engedje, hogy a mit tett alapítványa által elérni óhajt, annak sikeres gyümölcséről magának számtalan évek során át teljes meggyőződést szerezhessen. E. J.

GENYÉTE , jan. 10én. Ő méltósága illésfalvi P a p p -szdágyí József, n.-váradi gr. sz, megyés püspökünk atyai kegyes gondoskodásáért, hogy megyéje 20 esperesi kerüle-tének részére a „Religio" folyóiratot, melynek áldásthozó haszna a katholika egyházra kiszámithatlan, saját költségén megrendelni kegyeskedett, a lunkai esperesi kerület papjai ezennel fiúi hódolattal szerencsések nyilvánitni hálás elisme-résüket ; legkevesbé sem kétkedvén a többi esperesi kerü-letek ebbeli rokonérzületéről, annál is inkább, minthogy a laprai előfizetés akkor történt, midőn annak hiányát legjob-ban éreztük. — Egyébiránt, ha netalán kegyes főpásztorunk ezen pár sor által szerénységét sértve érezné, az atya ne rója föl bünül fiainak forró háláját, ez őszinte keblekből ered, s midőn ezt nyilvánosan teszik, csak lekötelezettségüknek nagyságát hirdetik az atyai jótéteményért. Dicsértessék a Jézus Krisztus. ' )

KONSTANTINÁPOLY, dec. 30-án. Mi is megültük a Megváltó Jézus Krisztus urunknak születé snapját oly fény-nyel, miként bár mily keresztény városban. E város már négy századon át azoknak kezében van, kik a Megváltót nem imádják, kik az ő hiveit egykoron tüzzel-vassal üldözték, gyil-kolták, csak azért mert Jézus Krisztus urunknak hivei voltak, mert Jézus Krisztus urunknak nevében t é r d e t hajtottak, mondván : ,non justificatur homo, nisi per fidem J e s u Chri-sti.' Azonban a török is elismeri, vallja Jézus Krisztus urunk:

nak istenségét, maga Moliamet őt Isten Igéjének nevezi,

el-' ) E g y m á s i k h á l a n y i l a t k o z a t . „ K i c s o d a l é g y e n a z , m a g a m s e m m o n d h a t o m , m e r t nem i s m e r e m ( ó ! i g e n ) ; de liár ki l e g y e n , t u d o m h o g y o l y a n , qui fecit bonum c u m d e x t r a , Ut nil s c i a t s i n i s t r a ; t u d o m , h o g y e g y i g a z i k e r e s z t é n y j ó t e v ő ; ( t ö b b e t is t e t t , több is inint j ó t e v ő ) m e r t t e t t e által n e m c s a k n e k e m , hanem a z o k n a k i s , kik őt m é g i n k á b b n e m i s m e r i k , ( m i n d i s m e r i k , t i s z t e l i k ) j ó t m i v e l t ; j ó t t e t t a z o k n a k , k i k e t m a g a a j ó t e v ő aligha j e l e n l e g ismer. ( E g y e n k é n t i s m e r i , n e v é n szólítja ) E z e n j ó t e v ő n e k t e h á t , ki k ü l ö n ö s e n a fiatal papok e g y h á z i r o d a l m i k i -m i v e l t e t é s i i k e t , ha v a l a h a , a k k o r -most, o k v e t e t l e n ü l s z ü k s é g e s n e k látja, s o t t , a hol a z o k c s e k é l y a n y a g i e r e j ü k a z t talán k e v é s b é l e h e t -s é g e -s -s é t e -s z i , ( t e -s z i k -s z é p -s z á m m a l , t e h á t t e h e t i k , -s h o g y t e -s z i k , e z a l e g é d e s e b b v i g a s z t a l á s u n k , m i v e l e z a j ö v ő t mutatja) á l d o z a t k é s z s é g e s s e g é d k e z e t nyújtani s i e t ; azon j ó t e v ő n e k , ki a romai kath. káplán u r a k -nak Csanádpalotán s z í v é l y e s é s k e g y e s j ó t é k o n y s á g á b ó l ú j é v i ajándékul a K e l i g i o t e z e n e g y h á z - s irodalmi s igen s z ü k s é g e s f o l y ó i r a t o t járatja:

r e t r i b u e r e d i g n a r e D o m i n e o m n i b u s nobis bona f a c i e n t i b u s propter n o -m e n tUu-m v i t á -m a e t e r n a -m , tartsa s áldja -m e g , áldja s tartsa -m e g ő t e t a j ó I s t e n , v a l a m i n t a k e r e s z t é n y i j ó t é k o n y s á g n a k s az e g y h á z i i r o d a l o m t á m o g a t á s á n a k , u g y e g y h á z u n k s h a z á n k n a k h o s s z ú i d ő k r e . ( I m á d k o z z é k é r t t é , s i m á d k o z z é k ezután is k e t t ő z ö t t b u z g ó s á g g a l . A k í v á n a t h o z a m i e n k e t c s a t o l j u k . )

— M 4 6 «>

ismeri az ő csudáit, küldetésének szentségét, mint olyant, a ki a törvénynek, a szent jóslatoknak teljesedése. Alkorán 2-ik fejezetében ezt mondja Allah : „En adtam Mózesnek az öt könyvet, én követtem őt az urnák utjain. Jézusnak, Mária fiának, én adtam hatalmat csudákat mivelni. Én erősitettem meg őtet a szent élet szelleme által. Mond meg : én hiszek Jézusnak és a próféták tanitásába." A 3-ik fejezetben : „Az Isten kiválasztott, megszentelt minden aszszonyok között. Az Isten tudtul adja neked az ő Igéjét, ő Jézusnak fog hivatni, Messiasnak, Mária fiának, nagy lesz e világon, és az egek-ben, s a Magasságbelinek meghittje. Jézus az Istentől kül-detik Israel fiaihoz, s mondani fogja nekik : én meggyógyí-tom a vakokat, föltámaszmeggyógyí-tom a halottakat, én Alláh, hatal-mat adok neki csudákat tenni. Féljetek Jézustól, engedel-meskedjetek neki. A zsidók Pontiusnak elárulták Jézust, de Alláh megbüntette őket." A 4-ik fejezetben igy szól : „A zsi-dók megölték J é z u s t , Istennek küldöttjét ; de Jézus nem ve-szett el, Alláh fölemelte őt magához : ő bizonyság lesz elle-n ö k a föltámadás elle-napjáelle-n." Az 5-ik fejezetbeelle-n igy szól Alláh:

„Jézus, Máriának fia, te szemvilágot adtál egy vakonszüle-tettnek, te a sirból életre hivtál másokat. A csudák közepett a zsidók kiáltották neked : ,ez mind bűvölés.' De én megteszem, hogy az apostolok higyjenek neked, Jézusnak az én küldöttemnek." El nem ismeri-e tehát, és be nem vallja Mohamet Jézus Krisztus urunknak küldetését az Atyá-tól, az ő csudáit, az ő szent életét, és hogy Jézus Krisztus, Máriának fia, az Isten Igéje ? Renan, De-Boni, Petrucelli ellen fölemiitjük Mohamednek szavait ; a keresztények meg-tagadják Jézus Krisztus szent nevét, a pogány megvallja ezt.

A megtestesülésnek titkát tisztán vallja a Korán 19-ik feje-zetjében : „Az angyal mondá Máriához : engemet az Isten küldött, én hirdetem néked, hogy áldott fiad lesz. A szűz válaszolt: honnan kapom én e fiat, senki a halandók közül nem közeledett hozzám, tőlem a bün távol van. Az angyal ismét szólt : igy lesz ez. A. Magasságbelinek szava a biztos-ság; ezen csuda könnyű ő nála. A te fiad csuda lesz, s min-denségnek boldogsága. Ez az egeknek a rendje. A liu pedig azonnal mondja : én vagyok az urnák szolgája, ő adta ne-kem az evangéliumot, ő tett engemet prófétává. Születésem-nél a béke hangzott, béke lesz velem a halálban, és halálom után. I g y szól Jézus, Mariának fia." A 23-ik fejezetben igy szól •Mohamed : „Az utolsó Ítéletnek jele Jézus lesz. Ne ké-telkedjetek az ő eljöveteléről. Kövessetek engemet az üd-vösségnek ösvényén. Ne csábítson el a sátán, hogy ebben kételkedjetek. A sátán a ti ellenségtek. Féljétek az Istent, kövessétek a tanitásomat" ; (t. [. hogy J é z u s Istennek az Igéje, küldöttje). E p ezen tulajdonok, melyekre Jézus Krisz-tus urunk hivatkozott a zsidók előtt. Nem mondta-e Jézus Krisztus a zsidóknak, hogy, habár már megalapított vallásuk vagyon, ő u j alapot adand ezen vallásnak? „Sic Deus dile-xit mundum, ut filium suum unigenitum daret, ut omnis, qui credit in ipsum, non pereat, sed habeat vitám aeter-nam. Qui non credit jam judicatus est, quia non credit in nomine unigeniti filiiDei." ( J o a n . 3 , 1 6 . ) A zsidók temploma Istennek volt a háza, ezt Krisztus J é z u s saját házának mon-dotta : „Nolite facere domum patris mei, domuni negocia-tionis." (Joan. 2, 16.) „Domus mea, domus orationis vocabi-t u r . " (Mavocabi-tvocabi-th. 21, 13.) A zsidók büszkék volvocabi-tak, hogy ők a

törvényt az Istentől kapták ; Krisztus Jézus isteni tekin-télylyel mondá : „Dictum est antiquis, ego autem dico vo-bis." (Matth. 7, 21.) Küldetését az Atyától világosan mon-dá : „Amen, amen dico vobis, antequam Abraham fieret, ego sum." (Joan. 8, 58.) „Nemo ascendit in coelum, nisi qui de-scendit de coelo filius hominis, qui est in coelo. Si ergo vi-deritis filium hominis ascendentem. ubi erat prius ? Scio un-de veni, et quo vado. Vos un-de un-deorsum estis, ego un-de super-nis sum." (Joan. 3, 13.) Nem hittek a zsidók, miként Moha-med mondja : „Israel fiainak egy része elfogadta Jézusnak tanítását, a másik része megmaradt a hitetlenségben." (Al-korán 60. fejezet.) Ezért imádkozunk mindennap, hogy az Isten világositsa föl az elfogultság, az előitéletek homályait.

Azonban tanuságul maradand a zsidó nép a világ végéig, két meghasonlott testvér egymással e világon, az egyik, hogy mondhassa : auctorem vitae interfecisti, primogenitum inter fratres ; a másik pedig mondhassa: tolle, tolle crucifige eum, sanguis ejus super nos et super filios nostros. — Bourgueneau, és Ratisbonnei Alfonz atyák Európába mentek, hogy Köln-ben a keleti hitterjesztési egyletnél az utolsó évekről számot adjanak. Ezeknek jelentése szerént Libanonban 40,000 meg-gyilkolt kereszténynek vére Angolország nyerészkedő lelkét mindég vádolni fogja, de a kath. hitre nézve nem volt áldá-sos hatás nélkül. A Jezsuita atyáknak Celesiriában, Antili-banon, Damaskus s Houran vidékein 60 iskolájuk van, hol 7000 gyermeket oktatnak Jézus szent nevét ismerni, di-csérni, áldani. H a nagyobb volna a pénzsegély, a tanonczok számát 70,000-re lehetne növeszteni, de nincs helyiség, nincs mód, hogy annyinak ételt adjanak. A jezsuita atyáknak van mesterképezdéjlik is, melyben 40 férfi miveltetik tanítónak ; különféle állomásokon működik 100 szerzetes néne. Gazirban fölállított nyomda több 49,000 könyvet adott ki arabs nyel-ven. Legújabban 5000 nem-egyesült tért a kath. egyháznak kebelébe, több mint 150 szakadár család kívánt kath. papot.

Igy dicsőíttetik Jézus Krisztus urunknak szent neve, quod est super omne nomen ; vetélkedünk, hogy az itteni népet a hitetlenségnek, a pokolnak karjaiból kiragadjuk, s J é z u s Krisztus urunkhoz vezessük. Laudetur nomen Sanctissimum Salvatoris.

S T R A S S B U R G , jan. 12-én. Mult sept. 30-án meglia-lálozott itt egy Regina nevü 90 éves nő, melynek személyi-sége Francziaországnak, s ebben az emberiségnek szégye-nével van öszszekötve. Ezen nő ügyei miatt Strassburgban volt, midőn Parisban a nemzeti convent az észnek cultusát behozta, s az igaz Istennek imádását, mint babonát, halál-büntetés alatt megtiltotta. Regina akkor 20 éves leány volt, szülővárosába viszszatérvén a méltóságos sanculottes köz-ségi tanácstól észistennek volt megválasztva, megrendelve^

A szerény leánynak akaratlanul istennek kellett lenni a böl-csészek által fölnevelt nép esze előtt. Átlátszó fejér hoszszú öltönyben, veressel szegélyezve, 12 leánykának kíséretében a templomba vitetett, Szűz Maria szent oltárára föltétetett, s itt fogadta a községtanács hódolatjait, tömjényillatjait, vi-rágcsokorjait, sacrilegiumait. A nép innen a piaczra rohant, hogy ott Szűz Mariának szobrát vad ujongatások között megégesse. A nőnek adott az Isten időt ezen bűnét meg-bánni, s valahányszor pappal vagy szerzetessel találkozott, kezeit kiterjesztette, s fölsóhajtott: ,Dicsértessék a

Jézus-Krisztus.' Ez volt Regina, kin az ,istennő' név m e g m a r a d t . Végső napjaiban koldult, esze zavart volt, s fiatalságából a nyaktilón kivül semmire sem emlékezett. Keresztény szeretet tartotta őt életben, halála ajtatos, és példás volt. E rongyokba takart, eszében megzavarodott koldus nő, valóban példány-képe volt a Megváltó Jézus Krisztus urunktól elpártolt em-bernek. Ő ezt halálig képviselte. Ez volt a megsértett Isten-embernek megkérlelése, azért keresztény reménynyel zárjuk be e gyászos melléknevü nőről adott sorainkat, hogy oly nyomorúságok között eleget téve a nagy bűnért, lelke az e-gekbe azon irgalmasságnak királynéja által fogadtatott, ki-nek oltárát bűnös testével egykoron megszentségtelenítette.

MAINZ, jan. 10-én. Az érsek főpásztori levelet me-nesztett papjaihoz, és híveihez, intvén mindnyajokat a leg-forróbb atyai szeretettel, hogy a gonosz elvű lapokat ne tart-sák, mivel ez által nem csak tiszteletet, hanem tápot is nyújta-nak a gonoszságnyújta-nak e földön, s igy másnyújta-nak bűnében része-sek lesznek. Káromoltatik Jézus Krisztus urunknak szent-neve, rágalmaztatik általa megváltásunkra állapított szent egyháza, gúnyoltatik az általa küldött hierarchia, egyszóval, minden, a mi Jézus Krisztus urunktól származik, üldöztetik, nyomatik, gyülöletességgel a keblekben elöletik. „Könnyű belátni, igy szól a főpásztor, milyen állást kell a katholiku-soknak a roszsz lapok irányában elfoglalni. Kötelességük az egyházellenes lapokat nem olvasni, nem hordatni, és ha tij-ságlapokat olvasnak, vagy hordatnak, olyakra fizessenek elő, melyek nem csak hogy az egyháznak tanait és tetteit el nem torzítják, hanem a melyek föladatul tűzték ki maguk-nak, hogy az igazságnak szolgálatot tegyenek. Ker. hitünk parancsolja ugyan, hogy az igazságtalan megtámadásokat is t ü r j ü k , a méltatlanságokat ellenségeinktől békével fogad-juk ; de nem parancsolja, hogy a kik minket megtámadnak, méltatlanságaikért őket megfizessük, s pénzükkel őket go-noszságaik merényeiben megerősítsük és buzdítsuk. Ez ál-tal idegen bűnben részt vennénk. Teszi pedig ezt mindenki, a ki egyházellenes lapot vásárol. A mely cselekedet annál kevesbé igazolható, mivel van elég más lap, mely a világ dolgairól minket tudósít a nélkül, hogy szent hitünket sér-t e n é . " A lapokra is áll, mikénsér-t minden más sér-tesér-tsér-tre : „Opera-mini non cibum, qui perit, sed qui permanet in vitám aeter-nam, quem filius hominis dabit vobis. Ego sum panis vivus qui de coelo descendi. Non sicut manducaverunt patres ve-stri in deserto, et mortui sunt." (loan. 3, 13. 6, 27.)

IRODALOM.

P R O T E S T A T I O N faite au Congrès catli. de Malines 22.

août 1863. par Mgr. Misiin contre la convention signée

août 1863. par Mgr. Misiin contre la convention signée

In document Religio, 1864. 1. félév (Pldal 48-53)