P E S T , febr. 23. Nyolcz év előtt halt meg Francziaor-szágban Lataste Maria, Jézus szivéről nevezett vallásos egye-sület t a g j a . J á m b o r életét szent halál zárta be, kik ismerték, szentnek tartják. Ezen jámbor leánynak, ki mindég csak nem-ismertetni kivánt, életleirását adta mult évben Darbins Pas-cal hitszónok és gyóntató. A jámbor leánynak levelei, me-lyek az életirásban közölvék, sok ismereteket, s nem közön-séges hittani tudományt tanúsítanak, s miután pedig többet nem tanult, mint olvasni, irni, fonni, várni, kiki azonnal rá-ismer, hogy e tudomány az Istentől j ö t t , donum intelligen-tiae, és spiritus intelligentiae , miként ezt sok szentekről, például sz. Teréziáról mondja az egyház : „adimplevit earn spiritu intelligentiae, ut non solum bonorum operum in Ee-clesia Dei exempla relinqueret, sed et illám coelestis sa-pientiae imbribus i r r i g a r e t , editis de mystica theologia aliisque etiam multa pietate refertis libellis, ex quibus fide-lium mentes uberrimos fructus percipiunt, et ad supernae patriae desiderium maxime excitantur." ' ) Nem első, nem utolsó jelenet a jámborok életében, hogy az Istennek rend-kívüli malasztjaival felékesittessenek, s a contemplatio leg-magasabb fokaira emeltetve videant arcana Dei, quae non licet homini loqui. Nem is szólnának Istennek ezen válasz-tottjai, mit hallanak, mit látnak, mit élveznek a szent elra-gadtatás rövid pillanatjaiban, mivel : „liaec sapientia adeo est animae occulta, ut illám agnoscere, nomenque ei ímpo-nere nesciat. Cum enim idioma sit Dei ad animam, sensus illud minime percipiunt, atque hac ratione neque illud no-runt, neque verbis exprimere valent. Q u a e divinitus audive-r u n t , audive-rectoaudive-ribus suis audive-reddeaudive-re cupeaudive-rent, nullo id modo faceaudive-re norunt ;" a) sz. B e m a r d is, midőn a társak könyörögtek, szólana már valamit az elragadtatásban látottakról, válaszul adá : „ p e r g a t quis forsitan quaerere a me, quid sit Verbo frui ? respondeo : quaerat potius expertum. Aut si mihi ex-periri daretur, putas me eloqui posse quod inefFabile est ? " 3) Lataste Maria ezen rendkívüli malasztokhoz még azt a ke-gyelmet is kapta, hogy az elragadtatásban hallottakat elbe-szélhette. „Sokáig voltam igy, irja sz. Teréz, hogy ezekről egy szót sem mondhattam. Egyszerre, anélkül hogy azt az Istentől kértem vagy kívántam volna, oly könnyen kezdtem ezekről beszélni, hogy gyóntatóim ezen felette csudálkoz-t a k . " 4) Lataste levelekben nyilatkozott. Ily elragadtatás-ban kapott természetfölötti megjelenéseket, nyilatkozatokat s jóslatokat az egyház sz. Brigittában, sz. Gertrudban nem kárhoztatott, sőt a liosszu és szigorú vizsgálat után, miként sz. Terézben helyeselt is. Lataste jóslatokban kapott nyilat -kozatjai figyelmet nem ébresztettek, csak mikor egy része a nyilatkozatoknak teljesedésbe ment, akkor kezdettek a fran-czia tudósok reá figyelni. Leveleiből korunkat, főleg a romai
' ) Bulla canonizationis „ O u i n i p o t e n s s e r m o D e i " a. 1 6 2 2 . 4 , I d u s m a i t . G r e g . X V .
S . J o a n n . a c r u c e , obsc. n o x . 1. 2. c. 17. p. 2 5 6 .
8) S e r m . 86. in. n. 14. T . 4. p. 847. c. D .
4) J e passais l o n g t e m p s s a n s p o u v o i r dire un m o t pour faire en-t e n d r e a u x a u en-t r e s c e q u e D i e u m e faisaien-t connaîen-tre. S a V i e ch. 12. T . 1.
p. 191. ed. M i g n e .
125 <<
kérdést, mely 1843-ban még ismeretlen volt, ugyszinte a szeplőtelen fogantatás hitczikkelyét illetőleg, melynek 10 év múlva történendő kimondását semmi halandó nem jósol-hatta, sziiz Máriának eme szavait irja : „Viszontagság fog betörni ; elnyomattatik a város, melyet szeretek, s hol szive-met hagytam. (Roma) Szomorúságban lesz ő és fájdalom-ban ; ellenségei minden oldalról be fogják őt keríteni, mint a tőrbe esett madarat. U g y fog látszani három éven át, és egy kis ideig, mintha e város már megdűlne. De én leszál-lok, s kezen fogom az aggastyánt, s mondani fogom : ,az idő eljött, kelj föl. Nézd ellenségeidet, egymás után elenyész-nek. s én m e g t e s z e m , hogy mindenkorra elenyészszeelenyész-nek.
T e dicsőitettél engemet a földön és az egekben, én is di-csővé teszlek a földön és az égben. Az emberek tisztelik a te nevedet, a te bátorságodat, a te hatalmadat. Aggastyány!
Törüld le könyeidet, én áldalak, én veled vagyok. A béke visszatér a földre, mivel Maria lecsillapitja a zivatart ; Má-riának neve dicsérve, á l d v a , magasztalva lesz örökké."
Francziaországról többet szólt a szűz Anya Latastelioz. töb-bet a Megváltó is. Igy ir plébánosához a leány : „Kívánsága szerint közlöm, mit mondott nekem Jézus Krisztus az áldo-zás után. ,Leányom ! szavamnak ura vagyok ; ahoz, és akkor szólok, amikor és amit akarok ; s nincs joga senkinek tőlem kérdezni, ,uram ! miért beszélsz igy ?' E n mindent dicsősé-gemre tudok fordítani, legyen bár kérdés egyes emberről, vagy az egész világról. Ma hazádról szólok neked. Franczia-országnak első királya én vagyok. U r a vagyok a világ min-den országainak, de különösön Francziaországnak. Mikor szavamra hallgat, nagygyá, boldoggá, hatalmassá teszem őt.
Mikor fejedelmei reám hallgatnak, minden fejedelmek fölé emelem őket. Kiválasztottam Francziaországot, hogy őt egy-házamnak elsőszülött leányául adjam. Alig vette föl az én szelid igámat, máris a pápák reménye, védelme s menedéke lett. A pápák őt az egyház elsőszülött leányának nevezték.
Ti tudjátok, hogy amit a pápáknak tesztek, nekem teszitek.
H a az egyház tiszteltetik, én tiszteltetem, ha védetik, én vé-detem, ha üldöztetik, én üldöztetem, ha elárultatik, én el-árultatom. Hazád tiszteletére mondom, hogy több századon át védte az egyházat ; hazád az én életteljes eszközöm volt.
Az egekről hazádon tartottam szemeimet, s védelmeztem, megáldottam királyait s népeit. Mennyi sok jeles férfiakat kapott ő a trónon az alacsony kunyhóig ? M ily nagy elmé-ket szült ő, melyek az igazságnak e földön szolgálatot tet-tek ? H á n y jeles fiakat, kiknek tettei az igazságosságon ala-pultak ? Mily nagy lelkeket a szeretetben ? Ezek hazádnak örökös dicsőségei maradnak. Áldásaim Francziaországra nincsenek kimerítve ; számára kezeim telvék kegyelemmel, s jotéteménynyel, s óhajtóm ezeket neki adományozni. Szük-séges volt tehát, szükSzük-séges most, szükSzük-séges lesz ezután, hogy kezeibe az igazságosságom vesszejét adjam. Az igaz szabadság helyett, mely az Isten akaratjának tiszteletéből ered, vallani kezd esztelenül csacsogó szabadságot. A sze-retetet, mely Istenért s felebarátjaért mindent áldoz, önzés-sel felcserélte. Nemes viönzés-seletét, őszinte nyílt szavát aljas mesterségekkel s hazug politikával felváltotta. Vannak ha-zádban jámbor emberek, kik parancsaimat tisztelik, égnek a szeretetben, számuk megcsökkent, de nem felejtkezem el róluk. Azért hazád elűzi fejedelmeit, cserél másokat, ezeket
viharba keveri, elfojtja, ő maga, mint a haboktól hányatott hajó, alig talál férfit, ki a révpartra vezesse. Fejedelmeit gondviselésem választotta ; most ő választ magának, s nem t u d j a , hogy en az ő büntetesére saját daczos akaratját is tu-dom felhasználni, s később magamhoz vonzani. Nem talál-ja-e ma nehéznek az igát, melyet fejedelme reá tesz ? Nem meghasonlottak-e fiai ? Ő nincs békeségben. Látszólag min-den békében van, hanem minmin-denütt morgás, zúgás, forron-gás van a felső és alsó osztályok között. Az igazságtalanság uralkodik, tekintélylyel bir, akadályra nem talál. A gonosz-ság a végső diadalra készül, dölyfösen hordja fejét, győzel-mét közeinek hiszi. De lesujtatik ő, tervei füstbe mennek, s mikor véli hogy örökre megállapította azokat, akkor porba dűlnek. Francziaország ! Mily elmés vagy te az Isten harag-jának megkérlelésében ! Bűneid ostoraimat, erényeid irgal-masságaimat föllnják. Megismered egykor szigorú igazsá-gosságomat, de egyszersmind irgalmaimat is. s mondani fo-god : dicsőség, hála és szeretet az Istennek örökké. I g y lesz ez leányom, egy lehelletem az embereket, az ő gondolatjai-kat, terveiket, tetteiket, mint a vizár elviszi, mint a vihar a füstöt, elszórja. Mit tartanak, elvetnek, mit elvetnek, vissza-vesznek ; mit tiszteltek, megvetnek, mit meggyaláztak, ú j r a magasztalni fogják. Az öreg fa kivágatik, de a gyökérből u j sarj emelkedik, nagyra nő, s dísze lesz az erdőnek. Imád-kozzatok leányom Francziaországért, s ne szűnjetek meg soha imádkozni.' ítéljen plébános ur amit jónak lát. É n megelégedett és nyugodt vagyok. Legyen meg az Isten aka-ratja. E n az Istenhez ragaszkodom, történjék bármi, tűrni fogok, s akarok szenvedni. Az ő keresztjét cs szegénységét a világ minden nagyságai fölött becsülöm. Lemondok e föl-dön mindenről, hogy az I s t e n t birhassam, megvetek min-dent, hogy az Istent szerethessem, és senkit mást kivüle.
Maria. Mimbaste 20 nov. 1 8 4 3 . A k i az ily kinyilatkozta-tásokat tagadná, vesse el a szentek sorozatjából a felét, s mondja ezeket csalóknak ; az egyházat pedig, mely az ily rendkívüli adományokat szigorúan itéli, csalatottnak. Tar-talmuk nem ütközhetik a hitbe ; külső ismérv pedig, hogy a személy nem ragaszkodik hozzájuk, nem tolja másokra, s alázatos marad. „ í t é l j e n plébános ur, mit jónak lát, én nyu-godt maradok, s az Isten akaratjának alávetve." I g y voltsz.
Teréz. Az illető személy hinni tartozik az Istentől kapott szónak , mi pedig csak tisztelni.
NAGY-VÁRAD, jan. 30-án. Mit tudnék kedvesebbet mondani a kath. világ előtt megyénkről, minthogy a romai kath. egyházban már régen viruló Corona aurea Immaculatae Conceptionis B. Mariae Virginis közöttünk is görög kath.
papok között életbe lépett ? Signum magnum apparuit in coelo, mulier amicta sole, et luna sub pedibus ejus, et in capite ejus corona stellarum duodecim. (Apoc. 12, 1) Ave Maria ! Mélt. püspökünk, Papp-Szilagyi József ezen egyle-tet megyénkbe behozta, magát elsőnek irván be, s az egy-let kezdetét fényes ünnepélylyel emelte. Az ó naptár sze-rinti dec. 1-én e czélra teljes segédszolgálat mellett szent-misét mondott, evangelium után püspöki trónjára lépve ezen egylet czélját, szabályait, és a kath. egyháznak t a n á t a bú-csúkról a híveknek fejtegette. Eddig 150 görögkath.
pap-' ) ü n i t á catt. 8 2 . s z . 5. febr. 1864.
1 2 6 nál több irta be magát az e g y l e t b e , mi is naponta hálát fogunk adni az I s t e n n e k , hogy a boldogságos szűz Máriát annyi szent malasztokkal felékesítette, különö-sen pedig, hogy őt örökösödési bün nélkül fogantatni, és születni akarta. Ezen tény sokkal jelentékenyebb, semmint első tekintetre látszanék. Photius által az egyetemes egy-háznak elszakasztott része keleten, mint a törzstől lemet-szett ág, nem virágozhatik, gyümölcsöt nem hozhat, mivel nincs életereje, mely a kath. egyházat eleveníti. I n n e n a pangás, mely a keleti elszakadott ker. egyházban oly szo-morú látványt nyújt. A sok vallásos társulatok, melyek kor-szakonkint a kath. egyházban fölsarjadtak, s az emberiségre annyi áldást hoztak, az elszakadott egyházban fel nem nő-hettek. 0 ! ez halott, csak ugy támadhat fel az életre, ha a romai egyházzal egyesül. A görög egyesült katholikus egy-ház, sőt a mi román nemzetü és nyelvű egyházunk máig is érzi a sebet, melyet egykor az elszakadás r a j t a ejtett. Ezen Corona Aurea tudomásunk szerint az első vallásos egylet, mely az egyesült egyházban létre jött. Örülünk, hogy közöt-t ü n k jöközöt-tközöt-t először léközöt-tre. A legjobb kezdeközöt-t, a kezdeközöt-t maga.
Mélt. püspökünk Papp-Szilágyi József ur megtette a kezde-tet. R o r a t e coeli desuper. Hulljon alá az ég malasztjának harmatja, hogy ezen egylet más vallásos társulatok előhír-nöke legyen. Egyesülve vagyunk a romai kath. egyházzal hitben, szeretetben, szívben, lélekben, erősödjünk ezen egye-sülésben, s a teremtő életerő, mely a romai kath. egyházban minden időn oly nagyszerű tetteknek volt a szülője, közöt-tünk is áldást hozand. A romai kath. egyház tiszteli nyel-vünket, szertartásunkat, szokásainkat, ő édes anya, mely gyermekének fogyatkozásait is szeretettel viseli, s gyengéd-séggel orvosolni, vagy legalább pótolni igyekszik. Szüksé-günk van, hogy azon életerőben, mely őt lelkesité, részt ve-gyünk, nemzeti, s miveltségi emelkedésünket csak az ő anyai ölében vihetjük legbiztosabban magasra. — J a n . 1-én (13-án) nagys. s főt. P o p u János kanonok s kis-papneveldei igaz-gató ur Ferencz-József rendjelével ünnepélyesen felékesit-tetett. Az ünnepély magasztositására kegyes atyánk, főpász-torunk a városi szegények számára 100 ftot adományozott, mely a városi hatóságnak oly utasítással kézbesittetett, hogy ez mint ő felségének adománya tekintessék. E napokban az itteni nyomdából egy káté jelent meg, „Catecliismul Uni-rei toturoru Romaniloru" (Minden románok egyesülési ká-t é j a . ) Szerzője a püspök ő mélká-tósága. A czim a káká-ténak czél-j á t hirdeti, t. i. a szent egyesülést ; s ki nem t u d czél-j a , hogy az
egyesülésről a miveltebb románoknál is visszás fogalmak vannak ; e káté a fogalmakat tisztázni, a tévelygő juhokat az egy igaz pásztorhoz vezetni fogja, a mi szentatyánkhoz, a romai pápához, s általa a Megváltó Krisztus Jézushoz.
Siateni helységben, (Csanádmegye) 300 család a kath.
egyházzal egyesült ; más helységekről hallani, hogy ugyan-ezt tenni óhajtják. Ecce oculi Domini super metuentes eum , et in eis , qui sperant super misericordia ejus , ut eruat a morte animas eorum. (K. Bl. aus Tirol.)
L O N D O N , dec. 24-én. Társadalmi viszonyainkra nézve jellemző egy a „Times" f. hó 4-ik számában közlött hirdetés, melyben egy angol nő a férjeiktől elválni akaró nőknek jelenti, hogy miután ő ezen ügyekben széles tapasz-talattal és jártasságai bír, a hozzája fordulóknak —
termé-szetesen jó pénzért — mindég kész jó tanácscsal szolgálni, í g é r i , hogy e czélra ügyes és kitünő,iigyvédeket fog kijelelni, biztosítván mindenkit, hogy a közlöttekről hallgatni fog.
Valóban szomoritó jelenet, hogy az elvállások könnyebbi-tésére már női ügyvédek is találkoznak, szerencsére az el-lentétek nem hiányoznak nálunk. Ugyanazon lap jelenti, hogy egy bizonyos összeg, mint restitutio egy katholikus pap részéről átvehető. Lonk on this picture, and on that.
(Hamlet :) (Nézd e festményt itt és azt amott.) — Az angol speches-ek köréből e héten egyet emiitünk, ez Palmerston vejeé. Cowper Vilmos, a közmunkák országos igazgatója Olaszországból visszajőve, Hertfordi választóinak előizét akarta nyújtani azon tanulmányoknak, melyeket ő és Layard ur a szabad államban tettek. Ismeretes, hogy 2-ik Ferdinand a két Sicilia királya Palmerston lord szemtelenségét mindég szokott méltósággal utasitotta vissza, és azért nem csuda, lia a vő íiui tisztelet adója fejében mérgét e fejedelem ellen kiönti. A szónok november 30-án tartott beszédében ilyféle igazságokat (?) találunk : „A volt (talán most is az !) nápo-lyi király politikája czélul tűzte ki magának a nevelés ü g y é t mennél elhanyagoltabb állapotban hagyni. Azt hiszem, hogy a haramiákat csak is azért t ű r t e , mert ezek az utazást ve -szélyessé tették, ő pedig nem igen szerette az idegeneket Napolyban." (Halljuk ! halljuk !) Cowper ur ékesszólásának e bizonyítványa által fellelkesülve, tovább folytatta ismer-tetését. „ J e l e n l e g — úgymond — Napolyban nem csak a gyermekek, hanem a felserdültek számára is az iskolák nyitva vannak. A tanonczok száma nagy, és a nép érzi, mily nagy szerencse az oktatás reájok nézve. Mindenkinek sza-badságában áll véleményét kimondani, (ha Liborio árulását dicséri ; különben lia nem is szól, gyanúból tömlöczre vet-tetik. Ez a Pica törvény.) és mindennemű kérdések szabadon megvitathatok." (Cowper ur által Londonban; de szólt volna Napolyban, Bishop, és Christennel egy szobában ült volna.) A Times az egyszer elég pártatlan volt Bellasir urnák egy levelét közzétenni, mely a midlessex-i grófság tanácsában a fogházaknál alkalmazandó kath. lelkészek felállítása körüli vitákra vonatkozik. Bellasir ur azon ismeretes tényre támasz-kodott, hogy a fegyenczek erkölcsi javulása olyannyira el-marad, hogy 4960 foglyok közül 959 tízszer került vissza a börtönbe. Ez állítás a jelenlevő hivatalnokok részéről kere-ken tagadtatott, kik még akkor is, midőn a hivatalos kimuta-tás előterjesztetett, a számokat sajtóhibának mondták. Most B. u r nem csak azt mutatja ki, hogy e szám — bármily hi-hetlennek látszassék — egészen alapos ; hanem hogy 4960 fegyencz közül 2867 egyszernél többször a bűnbe visszaesik.
B. ur reményli, hogy egy igy bebizonyított tény hatni fog a tömlöcz igazgatóira, s fel fognak hagyni a, talán nem rossz szándékú, erőködéstől „a katholikus bűnösök sziveit pro-testáns kulcscsal megnyitni akarni." — A dolgozóházakban elsatnyuló szegény kath. gyermekek ügye még mindég h á t r a van. A mitcham-i kath. pap, ki a soutliwark-szent-györgy-i plébánia őreitől követelte, h o g y : 1) a kath. gyermekek pro-testáns kátéra ne tanitassanak ; 2) hogy azok prot. tem plomba ne küldessenek ; 3) hogy oktatást a vallásban az is-kola-mestertől ne kapjanak ; 4) hogy alkalmas hely és idő jeleitessék ki, melyben vasárnap, és a hét egy más napján saját kath. lelkészeiktől oktatást kaphassanak, vasárnapokon
3 ünnepnapokon kath. templomba járhassanak ; — feleletül ezt n y e r t e : hogy a mitchami iskolában a törvényesen kine-vezett káplánon kivül bármily más egyházi, vagy világi sze-mély oktatást nem adhat ; kivéve, ha ezt a gyermekek szülői, vagy rokonai Írásban követelnék, és akkor is csak egy kü-lönszobában, és az intézet egy hivatalnokának felügyelete alatt történhetik. Nothinghamban az őrök szinte nem enged-ték meg a kath. gyermekeknek, hogy vasár- és ünnepnapo-kon misére menjenek. Egyike ezen őröknek azt is nyilatkoz-t a nyilatkoz-t nyilatkoz-t a , hogy a kanyilatkoz-th. isnyilatkoz-teni-nyilatkoz-tisznyilatkoz-telenyilatkoz-t az embernek oly vonzó látványt nyújt, hogy félnie kell, hogy ha a kath. gyerme-keknek megengedtetnék az odajárás, a többi is mind utánuk kívánkoznék. (Őszinte vallomás.) A kath. papnak csak az en-gedtetik meg, hogy v a s á r n a p és csütörtökön a dolgozóház egyik teremében misét mondhasson, csakhogy opararii pauci, hogyan jutna mindenüvé ?
ROMA. (Folytatás.) P l a c e n c i a Spanyolhonban Conde-y-Corral püspöknek a zamorai székre történt áthely-lieztetése által ürült meg. A megye, mely a toledói egyh.
tartományhoz tartozik, számit 168,000 lelket ; a város pedig körülbelül 1300 családot, 6 plébániát, 4 zárdát, és 1 papne-veldét. A székesegyház az Assumpta védelme alatt áll. A káptalannak az „Ad Vicariam" kezdetű bulla rendelete sze-rint kellene állania 5 méltóságból, 4 kanonokságból de offi-cio, 7 kanonoki stallumból de gratia és 12 külön javadalom-ból. Az apostoli kamara jegyzéke szerint a kinevezési dij tesz 1800 forintot. Az újonnan kinevezett püspök Lopez Ger-gely 1805-ben született Villacagnasban a sevillai érseki me-gyében. A hitvallást a madridi pápai nuncius által e czélra megbizott sevillai bibornok s érsek kezeibe tette le. — O v i e d o Spanyolországban, megürült püspökének a valla-dolidi érseki székre történt áttétele által. A megye számit
1000 plébániát, 10 zárdát, egy collegiatus egyházat, a do-monkosok egy missionariusképző házat, és tartozik a com-postellai érseki tartományba. A városban van 14,000 lélek, 3 plébánia és 2 papnevelde. A káptalan áll 6 méltóságból, 4 kanonokból de officio, 11 kanonokból de gratia; és 12 más javadalomból. A kinevezési összeg az apostoli kamara jegy-zéke szerint tesz 1600 forintot. Mantagu József Lajos szü-letett 1805-ben Albayadában a valencei érseki megyében.
A hitvallást letette a madridi nuncius által e czélra meg-bizott főkáptalani dékán kezeibe. (Folyt.)
IRODALOM.
Sertum sacrorum solemnium festorum Beatissimae Vir-gininis Mariae almae matris Dei, etc. Contexuit et in ejus-dem B. V. matris Dei perennem glorificationem modulatus est G. Andr. 1. b. Bajzátli de Pészak. Pestini 1862.
Tisztelet és a legédesebb öröm tölt el, mindőn e latin költészeti munkát bemutatjuk. T á r g y a magasztos, az iróra és az olvasóra vigasztaló, a bold. Szűz Mária Istenanyjának élettitkait hangzatos versekbe tenni, vagy olvasni. Latin versezetnek minden nemeit választá a báró, nem hogy nap-jainkban már felette ritka ügyességét bebizonyítsa, hanem valószínűleg, hogy a romai költészetnek minden neme, min-den erénye, minmin-den bája a szeplőtelenül fogantatott Szűz Máriának dicsőségére közremunkáljon. Áttekintve e könyven, mintha az ó költészetnek minden hősei sírjaikból fölkelve
lantjaikat vernék oly Szűznek dicséretére, kit nem ismertek, de kiknek őt a magyar nemzet kebelén élő latin költő fölmu-t a fölmu-t fölmu-t a . Kölfölmu-tészefölmu-ti becse sajáfölmu-t érdemén kéfölmu-tségkívül megma-rad, némely részeiben oly szabatos, irályában oly komoly, oly tiszta, oly sima, hogy bárkivel vetélkedik ; s az iroda-lomban fényes tanuságul maradand nemcsak a latin nyelv-tudomány, nemcsak a latin költészet legnehezebb nemeiben
bebizonyított ügyességről hazánkban, hanem hazánknak, melynek mélt. Bajzáth György jeles fia, nemzeti főnemes-ségnek, melynek a latin költő u r fényes tagja, h e r v a d h a t l a n dicsőségére, mivel nemcsak költő, de keresztény költő, nem csak egyes versmértékben, de minden mértékben j á r t a s , végre nem csak latin ker. költő, de az anyaszentegyháznak alázatos, engedelmes, szerető, ragaszkodó fia, ki Szűz Mári-ának, a magyarok Nagy Asszonyának 28 ünnepeit, szemelőtt tartva ezeknek titkos értelmét, kútfőkből meritett történetét, oly élvezettel megénekelte. Éneklik, dicsőitik mások a hő-söket, hadvezéreket, jol teszik ; Bajzáth György ő nagysága Sziiz Máriát, az egek királynéját választá énekeinek t á r g y á v á . Érdemet szereznek mások, hogy a hősök tetteit énekben fele-désből kiragadják ; mit mondjunk a költő báró úrról, ki érde-met keresett az Istenanyja előtt. Optimam partem elegit, mi-vel irva van : qui élucidant me, vitám aeternam habebunt.
Ajánlva van a mű mélt. Farkas Imre püspök urnák, ki versezeti ügyességre a szerző báró úrral vetélkedik. I g y szól a báró az ajánlási versezetben :
Collegi floresque, rosas, et lilia plura, M u s a e lustrabant hos oculis placidis.
Congrua metra dein sunt assignata cuivis Florum, u t noscantur disparitate sua, Conseruitque tenax industria nostra coronam,
Hoc serto ut Mariae glorificetur honos.
Ad vexilla eadem duxit pietas tua Praesul ! Nos Mariae, et laudes te duce concinimus.
Ad vexilla eadem duxit pietas tua Praesul ! Nos Mariae, et laudes te duce concinimus.