P E S T , j a n . 22-én. III. Napoléon ellen harmadik me-rény készült, hála az isteni gondviselésnek ! nem sikerült, a bün megkezdetett, szándékban megtörtént, de véghez nem vitetett. A fejedelmek sorsa, jelenje, jövője, élete, munkáik-nak sikere az Isten kezében van. Szent a hatalom, melyet e földön kezelnek, szent czélra adatott ez nekik, szentül kell azt gyakorolni ; a miben vétenek, a gyóntató atyán kivül e földön senki által nem Ítéltetnek. Az Istennek látogatása, ha az Ítélet fölöttök a gonoszok által megkísértetik ; nem akarja az Isten ezeknek roszsz tetteit, de engedi néha tetteik eredvényeit titkos és szent czélokra, hogy egyiket sújtson, másikat gyógyitson. A fejedelem erényei a nemzetnek kin-cse ; az ő tévedése a nemzetnek ostora. S erőszakos halála ? Az ostorok legélesebbike. Zárkő a fejedelem a nemzetélet boltivezetében, a mely ha leroskad, ritkán áll meg a nemzet maga E g y fejedelemnek meggyilkolása irja Shackespeare széles örvényt nyit, melybe zuhan minden, a mi körülötte vagyon. XVI. Lajos halála örvény volt a vértengerben, hová a franczia nemzetnek minden dicsősége temetkezett. A ki-rálygyilkos nemzetgyilkos ; a dec. 25-én tervezett merény nem annyira I I I . Napoléont, mint a franczia nemzetet súj-totta volna. Sőt több, a királygyilkos a társadalom erkölcsei-nek mérgezője. Vannak bűnök, melyekerkölcsei-nek emlitése is erköl-csöket mételyez, ez a fejedelem elleni merény, a fölség el-leni szó és törekvés. A szó elhangzik, a tett elmúlik, de a lelkekben, a társadalomban hagyott nyomai sárkányfogak, mely magvat terem a nemzet halálára, a társadalom fölosz-lására. U n d o r és borzadás fogadta e merényt a kath. lelkek-nél, s összhangzó kárhoztatás. Legyen bár Sultán, legyen marokkoi császár, isteni hatalmat kezel ő, az Istennek vá-lasztottja ő, bün, társadalom-ellenes merény az ő meggyil-koltatása ; hát még keresztény fejedelem ! a kinek kezeibe letett hatalom fönségét kiki tudja, vallani köteles, mivel non est protestas, nisi a Deo, et Dei minister est, vindex in il-lum, qui malum agit. Napoléon császár 14 éven át védi a pá-pai fejedelemséget ; mily szándékból teszi, ő tudja, elég hogy teszi, az anyagi segedelem, védelem tőle van. Minél önzőbb indokokat tulajdonítanak is neki, annál inkább esz-köz ő az Istennek kezében, tiszteletünkre, a nemzettel együtt, melynek sorsát vezeti, joga, érdeme van. Megmentetett a veszélytől, jele, hogy az Isten ezen fejedelmet még további czéljaira akarja. A gyilkosok olaszok voltak, Trabucco és Grreco Napolyországból, Imperati Svajczból, Scaglioni
Pa-' ) 1 P e t r . 5 , 3.
viából. Pianori és Orsini nem voltak olaszok ? Orsininek pere Mazzinit bűnösnek mutatta, a mostaniak is forradalmá-rok, köztársaságiak. A tettpárt tehát, melynek feje Mazzini, melynek vezére Garibaldi nem mozgott, nem fegyverzett ezéltalanul october, november, december hónapokban.
Nagyra készültek, Garibaldinak kiáltványai Európát b e j á r -ták milliom puskát kérvényezve, Hugo Victor által meg-igérve ; ha Parisban a merény sikerül, a kormányt földön-tik, Victor Emmanuelt Velencze ellen a seregek élére kor-bácsolják, vagy Oportoba küldik. Midőn Európában kiképe-zett forradalmi iskola van nagy könyvtárokkal, naponta fu-rakodó lapokkal, ily merény nem elszigetelt tény. A fejedel-meket árulóknak hirdetik, erényeiket nemzeti bűnnek, hatal-muknak kezelését viszszaélésnek nevezik, midőn csak oly jedelem előttök fejedelem, a ki czéljaiknak szolgál, ott a fe-jedelem gyilkolási bün erénynek, érdemnek mondatik. Mind
ez megvolt. Orsini nagy hazafi, mivel fejedelemgyilkos, Gal-lenga Antal, ki Carlo Alberto ellen volt kiküldve, Sz. Moricz-Lázár-szalagos lovag, Melegari Amadé t a g j a a turini sena-tusnak, Agesilao Milano sírja koszorúkkal hintetett be Ná-polyban, a fölségárulók, mint érdemes hazafiak, miniszterek Turinban. Nem annyira a király gyilkosság, de ennek bün-tetlensége , ennek jutalmazása , ennek dicsősége az élők között rontja az erkölcsöket. A gyilkosságot alattvaló tette, a jutalmat a fejedelem adta, ki rontja tehát inkább a társa-dalmi erényeket ? Kinek személye a királygyilkosoknak kegyura ? Másutt a királygyilkosokat akasztófára küldik, Tu-rinban pedig Sz.-Moricz-Lázár rendbe, vagy a Senatusba, s hogy az utódok, t u d j á k , s tudva lelkesedjenek, quomodo honoratur, quem R e x voluerit liononare, az egyik főutczát Agesilao Milanonak elnevezik. A forradalmi kormány s Maz-zini t a g a d j a a részességet ; az olasz forradalmi kormány-lapok , három napig , mintha semmi sem t ö r t é n t volna,
majd nem gyászt viselve a merény meghiúsulása miatt, a részességet a bűnben tagadják. Ki vádolta ő k e t ? Senki.
Védelmezték magokat ; a vádlás nélküli védelem nem beval-lása-e a részességnek ? Mondták a forradalmi lapok : ,csak Italia ellensége tehet ily merényt.' Orsini Italia jótevőjének kiáltatott; pedig a négy olasz Orsini nyomain haladott ugyan-azon merényre. Talán a katholikusok, talán a bibornokok bé-relték föl a négyet, mivel ezek Italia ellenségének ugyana-zon S t a m p a , Diritto , Opinione stb. szerént kikiáltatnak.
D e Mazzini nem a pápának liive, nem a katholikusoknak testvére, hanem ellensége. Mazzini pedig irta : „ I I a egy polgár fölkerekedik, s az utczán ledöfi a J ú d á s t , én nem bi-rok annyi erővel, hogy e polgárra követ dobjak, a ki az Isten boszszujának szerepét magára vállalta. Én igy vélekedem, s velem igen sokan vélekednek igy." Garibaldi nem hive a pápaságnak, ő halált kiáltott Romára, s mit szónokolt mult év-ben Palermoban, Marsalaban I I I . Napoléon ellen? A turini újságok nem merték e szónoklatokat közölni, a hivatalnokok, kik jelen voltak, hivatalaiktól elmozdittattak. Greco és Tra-bucco marsalai jelvényt viseltek. Garibaldinek hivei mai na-pig. Mazzini minden fejedelemnek halált esküdött, ebből titkot soha nem csinált, Pianori, s Orsini nem a pápától, ha-nem valaki mástól, ha-nem Romából, haha-nem Londonból voltak
' ) Italia e P o p o l o , 169 sz. 19. j u n . 1856.
küldve ; s most a turini lapok mondják, hogy Italia ellensége tehet csak ilyest ! Mazzini Italiának ellensége ? Garibaldi is?
Igen, Italiának ellensége, de nem oly értelemben, miként a turini kormány- s forradalmi lapok értik. Az elfogottak val-lomásai azonnal az indokot fölfedezték, mivel Napoléon se-regeit Romában tartja Greco a gyilkosok vezére mindent bevallott. A bibornokok fogják e küldeni ily czélzattala csá-szár élete ellen a gyilkosokat, vagy azok, kik már három éven át rajta vannak, hogy Romát elfoglalhassák ? A pápa-ságnak akar az használni, a ki azért gyilkol, mivel a franczia őrsereg Romában v a n ? — Nem, — a gyilkosok I X P i -usnak ellenségei, IX. Piusra halált forralnak, s III. Napo-léont azért gyűlölik, mivel IX. Piust védi, az elfogott gyil-kosok azon kormányhoz tartoznak, azon pártsorozatból ki-léptek, kik a pápaságot gyűlölik, kik a fejedelmet puszta eszköznek tartják, kit, ha elkopott, elvetnek. H a tehát szülő-okait keressük a merényeknek, nem csak Mazzini, nem csak Garibaldira kell gondolnunk ; hanem mindazokra, kik a for-radalmat Italiában annyira növelték, annyira fölsegítették, hogy, mint hatalom, a ker. Európának g u n y j á r a , fővárosul Romát meri követelni. Mennyi elcsépelt szalma hozatott, s ma-gyar lapjainkban az olvasók mulatságára minden komolyság-gal meggyújtatott, hogy a pápai kormány ápolja a haramia-ságot. Napoléon császár láthatja, az európai fejedelmek tud-hatják, melyik kormány az, mely a királygyilkosokat ápolja.
Az, a ki ezeket jutalmazza. A mely országban a királygyil-kosok nemzeti jutalmakat kapnak, a királygyilkirálygyil-kosok itt ne-vekednek. „Orsini nagy ember" „Orsini a hazáért m e g h a l t "
„Orsini szivében az olasz függetlenségnek lüktetéseit hor-dozta :" 3) most várni lehet, hogy a négy királygyilkosról ezeket mondják.dly ország, ily lapok, ily tanok, a királygyilko-sok iskolája Európában. A kik az egyház ellen öszszeesküd-nek, azok III. Napoléon ellen bombákat, forganyfegyvere-ket, mérgezett gyilkokat visznek. 1860-ban, aprilben Gram-mont herczeg a Vatican előszobáiban kereste I I I . Napoleon ellenségeit ; egy más királyi palotának előszobáiban tartóz-kodnak azok. IX. Fiúsnak hivei tisztelnek minden fejedel-met, üldözést tűrnek, saját vérüket ontják, hanem „christi-anus nullius esthostis, necdum Imperatoris." Claudius Albi-nus, és Piscenius Niger Severus elleni öszszeesküvésben nem volt keresztény ; a királygyilkosok között nem lesz I X . Piusnak igazi hive, Greco, Trabucco nem szedett Péterfil-lért, ő csak Luganoban Mazzinitől kapott 4000 frankot. Mit tesz a forradalomnak szolgálatot tenni, mit tesz kedveze-sekkel megkérlelni akarni, III. Napoléon magán tudhatja ; a forradalmat csak akkor lehet megkérlelni, ha mindent tor-kába dobunk, ha elnyelt, akkor nem dühösködik ellenünk.
Add oda ujjadat, követelni fogja karodat; add oda karodat, követelni fogja lábaidat ; add oda ezeket, követelni fogja fe-jedet, egész testedet, az adott rész szomját gyulasztja, de
soha soha nem apasztja.
R O M A , dec. 30-án. Dupanloup, az orléansi püspök az örök városba megérkezett, miként halljuk, az egész telet itt fogja tölteni. — A szentatya a Coliseum keresztúti társulat-nak örökös elnökeül Guidi bibornok urat kinevezte. — S z e n t
' ) G a z z e l t a del Popolo 52. s z . 2 mart. 1358. — Unione 6 3 s z . 1858. — II Diritto 65 sz. 1858.
t i 5 4 —
Cecilia napja fényesen megilletett a transteverino város ré-szén álló templomkában, hol a szent szűznek teste fekszik, u g y szinte a Calixtus catacombában, hol egykoron feküdött.
— A maristák, és az oblatusok neveidét nyitottak Romában, hol a nevendékek különösen a jogtani folyamot fogják vé-gezni. — A Collegium Romáimra tanonczai igen megszapo-rodtak, a hittan hallgatóira a püspökhelyettes bibornok ur rendeletet tett közzé, melyben a hittani folyamot három évre szabja, minden fölmentésre a reményt elzárván, a folyamo-dást megtiltván. — Az idegenek nagy számmal jöttek télre;
a házak mind telve vannak, üres lakás nincs. Florencz üres, Nápoly üres, Roma telve van. Itt csend van, mintha a világ nem is háborodnék, miként a tengernek mélyei csendesek, habár fönt a liabok egymást űzik, egymást törik.
ROMA, jan. 2-án. T e g n a p ő szentsége a végzett isteni-tisztelet után szokás szerént a consistoriumi teremben fo-gadta a franczia helyőrség tisztelgéseit, élükön Montebello t á b o r n o k o t , kik újévi üdvözletre siettek ide. A tábornok halk hangon, röviden szóllott. 0 szentsége is röviden felelt :
„Köszönöm a nyilvánitott kivánatokat. Üdvözitőnk Jézus Krisztus áldását akarom lekérni önre tábornok ur, s mind-azon tisztekre s katonákra kiket vezényel ; kérendem Őt, h o g y tanácsaival és különös malasztjával áldja meg önöket.
E n pedig ö n ö k r e , Francziaországra apostoli áldásomat adom." Ennyit és nem többet mondott a szentatya, és miu-t á n a jelenlevőkemiu-t megáldomiu-tmiu-ta volna, azokamiu-t egyenkénmiu-t kéz-csókra bocsájtá magához. — A Markákban és Umbriában nem csak a szerzetesek, szerzetesnők és collegiált egyházak vagyonát kobozták el nagy részben, hanem kezeiket azon vagyonra is tették, melyet a nevezett tartományokban a Hitterjesztő-Társulat birt..Igy tehát még a kath. missioknak
is érezni kell az olasz forradalom következményeit. (Akar-nak-e ezek kath, hitet a pogányok között, midőn otthon irt-ják ? Hogyan nevezzük ama kormányt, mely oly nagyszerű
és csodálandó intézmény javait sem hagyja s é r t e t l e n ü l ? Conscribere, proscribere, rapere, occidere.) Mondhatjuk-e azt még katholikusnak, erkölcsösnek, becsületesnek? (Ki-vánt-e valamelyik szabadelvű kormány katholikusnak tar-t a tar-t n i ? A szabadelvű férliu első jellemvonása, semmi hitar-tetar-t nem vallani. Hogyan követelhetnők ezt a forradalmároktól?) H a a forradalomnak nem volna elve az egyházat folyton ül-dözni, meggyőződhetnék arról, hogy a kormányok nem igen nagy hasznát vették az egyházi javak eltulajdonításának, Angol-, Franczia-, Német- és Spanyolország elég ékesszó-lással tanúskodnak e t á r g y mellett. — 0 szentsége a fent-emlitett franczia őrsereg részéről történt hódolaton kivül, a karácsonyi szent ünnepek, az u j év és névnapja alkalmá-val a szentszéknél levő diplomatiai testületet, a különféle congregatiok és a praelatura képviselőit, a trónálló hercze-geket, a nemes t e s t ő r s é g e t , a svajczi palota-őrség tiszt-jeit, a romai magistratust, az állami hivatalok képviselőit szokott atyai nyájasságával és kedves modorával fogadta, és a megjelenők hódolatát és köszöntéseiket vette.
ROMA, jan. 4-én. Csütörtökön december 24 én mint Urunk Üdvözítőnk születésének előestvéjén a szentatya a Sixtinában a Vesperákat maga tartotta. A bibornokok, pátriárkák, érsekek, püspökök és vatikáni gyóntatóatyák mindannyian egyházi öltözetükben vettek részt az
ünnepé-lyen. U g y a n a z o n kápolnában esti 9 órakor kezdetett meg a Matutinum, melyet Altieri bibornok és albanoi püspök ő emi-nentiája intonált, ki ennek végeztével az első karácsonyi misét, vagyis az éjféli misét fényes segédlettel tartotta.
Karácsony napján ő szentsége a pápa reggeli 9 órakor in-dult meg a vatikani főegyházba, hogy ott a pontiíicalis sz.
misét végezze. A szentatya „della pietà" ' ) czimü kápolná-ban vette föl a sz. öltönyöket. Előtte haladtak a fényes so-rozatban a bibornokok, érsekek, püspökök és mindazon egy-házi és világi nagyok, kit őt ily ünnepélyen környezni szok-ták. A szentatya a ,sedia gestatoria'-n vitetett, a templom-ban a pápai főoltár elé érve, a számára készített trónra lé-pett, mialatt a Tertia végeztetett. Felöltvén az öltönyeket, a szent ténykedést megkezdte. A bibornokok közül Amat, Pontini, Ugolini és Bofondi segédkeztek. Ezeken kivül mint apostoli alszerpap, főt. Avila, a Rótának uditora ténykedett.
A pápai trón körül Orsini Domonkos herczeg és Anticci-Mattei marquis, Roma senatora állottak. A communio után a szentatya az angyalok kenyerét a szerpap-bibornokoknak és nemes laikusoknak osztotta ki. Mise végeztével apostoli ál-dás adatott, és teljes bucsu, mely az assistens bibornok püs-pök által lőn kihirdetve. U t á n a a bíbornoki testület dékánja Mattéi, ki egyszersmind a vatikáni egyház főpapjának czi-mét és hivatalát viseli, a patriarchalis főtemplom két kano-nokja kiséretében ő szentségének a presbyterium szokott adományát (oíferta) n y u j t á át. Viszszatérvén a pápa a , P i e t ' à nevű kápolnába, itt letette a szent öltönyöket, és a bibornok dekán részéről az ünnepi üdvözleteket fogadta, melyeket az a bibornokok részéről kijelentett. A magasztos szertartás alatt jelen voltak a vatikáni templomban a nápolyi király, a nápolyi Özvegy királyné és ennek fönséges gyermekei, a di-plomatiai testület. A n é p rendkívüli nagy számmal volt jelen.
B E R L I N , jan. 6-án. A „Freimaurer Z e i t u n g " lapján érdekes tudósítást olvasunk ezen titkos kormány intézkedéseiről, melyek csak időszakonként jönnek napvilágra. „ N é -mely testvérek, a ,Trois-Triangles' páholynak tagjai Grlatz-ban nem állhatván ellent a kath. papság hitegetéseinek, ki-léptek a rendből." Ezek lelkes papok lehetnek, hogy néhány szabadkőmivesi is megtérítenek. A berlini .Royal-York' pá-holytól folyó év febr. 10-én kiadott emlékiratnak értelmé-ben, a páholy igazgatósága folyamodást adott be a királyhoz, esedezvén, miszerént ő fölsége legmagasabb leirattal oda utasitsa a tartományok kormányzóit, hogy ily esetekről rész-letes tudósítást küldjenek be a kormányhoz, mely azt máso-latban a páholylyal közleni fogja. A király biztosítást adott, hogy a kath. p a p s á g ily túlkapásairól rögtön fog tudósítás tétetni, s megparancsolá, hogy a páholy javaslatot nyújtson be, miként lehessen az ily tulkapásoknak elejét venni." Eny-nyit a kőmivesek lapja. A royal-yorki páholy tagjai tehát megnyugodhatnak, miszerént királyi leirat szerént a kath.
p a p s á g nem fogja a liiveknek hirdetni, hogy a kőmivesség öszszeesküvés az egyház és a ker. társadalom ellen ; hogy a szabadkőmivességhez felcsapni bűn, és t u d o t t , vagy öntu-datlan hittagadás, hogy ez tettleges kiközösítéssel van az
' ) Sz. Péter főtemplomának a bemenetnél jobboldalon levő első oldaloltár, hol Michael Angelotól vésett fájdalmas s z ű z Anya szobra van carraraj márványból. Ezen kápolna neveztetik ,Pietà'-nak.
egyházi canonok által letiltva, s hogy senki sem oldoztatha-tik föl e bűntől, ha csak a rendből ki nem lép, sőt halálos ágyán is csak akkor kaphat föloldozást, Oltári-szentséget, utolsó kenetet, egyházi temetést, ha megbánja volt szabad-kőmivességét, s halálos ágyán kilép belőle. Ha berlini bel-ügyér ur, a páholy megkeresésére, és a király parancsára letiltja a kath. papságot, hogy a kath. liiveknek nem szabad hirdetni, mi a bün, mily nagy a bün, mi által veszélyezteti az ember az örök üdvösséget, a kath. papság, mely a gyáva lelkek ily gyászos korszakában hősies és magas viseletével 19-ik században az emberi méltóságot megmenti, azonnal liütelen leend szent kötelességéhez. A magas pártfogó is nyugodt lehet, hogy engedelmeskedvén a kőmivesi rend ki-vánatainak, engedékenyebb követeket fognak küldeni a ka-marába, mivel Grlatzból, mely porosz Tirolnak nevezhető a hü kath. nép miatt, három követ helyett az utolsó választásnál három protestáló progressistát küldött. — A szabadkőmi-vességnek ily hatalma mellett megérthető, miért annyira al-kalmatlanok a katholikusok az államhivatalra, és igy meny-nyire kényszerül a kormány mindenütt evangélikusokkal elá-rasztani a kath. lakosságú tartományokat. Ha a katholikusok a kőmives rendbe beállanának. miként Nigra 30 éves korában a párisi nagy követségre, ezek is a poroszországi hivatalokra rögtön alkalmatossakká válnának. Ebből érteni azt is, mily gyakran igazságtalanná válik a katholikusok legigazságo-sabb ügye is a porosz törvényszékeknél, például a breslaui sz. Erzsébetről nevezett zárda szeretetnénének végrende-lete, ki a jelenés jövő örökségét a zárdának hagyományozta, s megjővén az örökség, a végrendelet királyi leirattal sem-misnek nyilváníttatott. Berlinben a kőmivesek mindenhatók, nem-kőmives nem lehet hivatalnok, nem lehet kereskedő ; az utolsó követválasztásnál 1907 választó közül volt 1500 kőmives, kikkel szavazott a 221 héber.
Szcntszéki határozatok.
Nyolczadik században, a vad népek sokszoros berolia-násai között a romai pápák a catacombákban fekvő szentek és vértanuk ereklyéit az erőditett városba vitették, hogy
«zeket a kincsszomjas népek szentségtelenitései ellen meg-védjék. A sírok öblei azonban maradtak amint voltak. 17-ik
században a catacombák a tudósok vizsgálódásainak tárgyai lettek, azonnal kérdés támadt, valyjon a sírüregnél található, s máig is látható véredények (agyagból, a falhoz ragasztva, szenteltviztartólioz hasonlítanak,) bizonyos jelei-e a vértanu-ságnak ? E kérdés máig vitatárgy volt, ez érdemben hoza-tott az alulírott határozat.
Postquam saeculo XVI. laboribus praesertim et stu-diis Antonii Bosi iterum sacra suburbana patuere coeme-teria, quae a saecido VIII. exeunte Summorum Pontilicum cura penitus interclusa remanserant, ne barbari Romanum solum dévastantes ibi aliquam inferrent profanationem, in iis conquiri coeperunt martyrum corpora, quae adhuc ibidem permanebant in loculis abseondita. Tutissimum dignoscendi sacra liaec pignora signum a majorum traditione reeeptum
•erant phialae vitreae, vei figulinae cruore 'tinctae, a u t e r u -stas saltern sanguineas occludentes, quae vei intra vei ex-t r a loculos sepulex-torum affixae manebanex-t. Aex-tex-tamen aliquibus visum fuit viris eruditis alias praeter sanguinem admittere
notas, quibus ipsi martyres distingui autumabant. Verum ut in re tanti momenti inoffenso procederetur pede, piacúit
Clementi IX. Summo Pontiíici singularem deligere Congre-gationem, quae ex Sanctae Romanae Ecclesiae Cardinalibus, aliisque doctissimis viris constaret, eique hac super re gra-vissimum commisit examen. Haec Congregatio quae postea a Sacris reliquiis et Indulgentiis nomen liabuit, argumentis omnibus perpensis die 10. Április anni 1668. decretum hoc túlit. „Cum in Sacra Congregatione Indulgentiis, Sacrisque Reliquiis praeposita de notis disceptaretur, ex quibus verae sanctorum martyrum reliquiae a falsis et dubiis dignosci possint, eadem Sacra Congregatio, re diligenter examinata, censuit, Palmam et Vas illorum sanguine tinctum pro signis certissimis habenda esse : aliorum vero signorum examen in aliud tempus rejecit". Decretum hujusmodi duorum fere saeculorum decursu fideliter servatum est, quamvis praete-rito verteilte saeculo nonnulli selecti seriptores de phialae sanguineae signo diversimode dubitaverint ; quibus praeci-pue gravissima Benedicti XIV. auctoritas obstitit, quum in Litteris Apostolicis ad Capitulum Metropolitanae Ecclesiae Bononiensis de S. Proco Martyre ex Coemeterio Thrasonis cum Vase sanguinis efïosso edoceret ,,Ipsi debetur cult us et titulus Sancti, quia procul dubio liulli umquam venit in men-tem, quantumvis acuto ingenio is fuerit, et cupidus quaerendi, ut ajunt, nodum in scirpo, nulli, inquam, venit in mentem dubitatio, quod corpus in Catacumbis Romanis inventum cum vasculo sanguinis aut pleno, aut tincto, non sit cor-pus alicujus qui mortem pro Christo sustinuerit." At nostris hisce diebus alii supervenere viri eruditione aeque pollen-tes, et in sacrae Arclieologiae studiis valde periti, qui vel scriptis, vel etiam voluminibus editis a d v e r s u s pliialam san-guineam utpote indubium martyrii signum decertarunt.
Sanctissimus autem Dominus noster P I U S P A P A IX. de decreti illius robore et auctoritate liaud haesitans, quumvi-deret tamen eruditorum difficultates in ephemeridibus tum catholicis, tum heterodoxis divulgari, ad praecavendum quodlibet inter fideles scandalum sapientissime censuit, ut hujusmodi difficultates in quadam peculiari Sacrorum Ri-tuum Congregatione severo subjicerentur examini. Peculia-ris vero Congregatio liaec nonnullis ex ejusdem Sacrorum Rituum Congregationis Cardinalibus, Praelatis, Officialibus, ac selectis ecclesiasticis viris pietate, doctrina, prudentia, rerumque usu eximie praeditis constituta prae oculis liabens universam argumentorum seriem, nec non lidelem ejusdem Secretarii relationem, quum omnia accuratissima pondera-verit disquisitione die 27. Novembris vertentis anni duobus his propositis Dubiis.
I. An phialae vitreae, aut figulinae sanguine tinctae quae ad loculos sepultorum in sacris Coemeteriis vel intus vel extra ipsos reperiuntur, censeri debeant Martyrii signum?
II. An ideo sit standum vel recedendum a Decreto Sa-crae Congregationis Indulgentiarum, et Reliquiarum, diei 10 Április 1668 ?
Respondit adprimum „ A F F I R M A T I V E :"
Respondit ad secundum „ P R O V I S U M IN P R I M O . "
Respondit ad secundum „ P R O V I S U M IN P R I M O . "