armis miracula impugnaverint. Nuspiam figmenta praetendunt, sed miraculis qua factis admissis, va-ria tantummodo quaerunt eifugia.Stupebant omnes et dicebant. ,,Hic non eiicit daemones nisi in Beel-zebub principe daemoniorum." *) Concilium Judae-orum, dum Petrus et Joannes claudum sanassent, quaerit : „Quid faciemus hominibus istis, quoniam quidem notum signum factum est per eos omnibus habitantibus Jerusalem ; manifestum est et non pos-sumus negare."
2) „Haec operatum Christum nec vos diffitemini, utpote qui dicebatis quod propter opera eum non lapidaretis, sed quoniam ista sabbathis fa-ciebat."
3) Congruum est porro testimonium Judae-orum talmudistarum et celeberrimum notissimum-que illud Josephi Flavii
i), quem quidem locum au-thenticum esse, ut ut manu christiani interpolatum autumet, Renanus ipse fatetur; Celsi item inimici christianorum acerrimi, qui elapso post mortem Jo-annis Apostoli dimidio circiter seculo contra chri-stianos scripsit, quive in Syria et Palaestina con-versatus vêtus et novum perlegit testamentum ; non is negat historicam factorum Jesu veritatem, immo earn claris confitetur verbis : „credidistis ipsum esse Dei filium, eo quod claudos et caecos sanavit;"
5) Juliani demum, ut plures praetereamus, apostatae, imperatoris, christianorum gloriae tantopere invidi, dicentis : „nisi q uis putat inter maxima esse opera claudos et caecos integritati restituere, et daemonio correptos adiuvare in vicis Bethsaida
taut Betha-nia."
e) (Vége köv.)
i
E if v Ii á z i s z ó n o k l a t u n k é r d e k é b e n .
• ® •
( J ó a k a r a t ú t a n á c s o k i f j a b b p a p t á r s a i i n n a k . )
Az egyházi beszéd második kelléke, hogy gyönyör-ködtessen: ut deleetet.
Magától értetik, hogy itt nem amolyan érzéki gyönyör-ködtetésről van szó, milyent p. o. a színházakban keresnek az emberek ; hanem a léleknek azon édes-kedves elbájolásá-ról, mely eszközli, hogy a kellemesen érintett hallgató a be-szédet örömmel, érdekkel és bizalommal hallgassa. Így értem én a „delectatiot", melyet egyházi beszédeink által elérnünk kell, hogy teljesedjék sz. Ágostonnak fölebb már idézett mondata : Qui est delectatione affectus, facile, quo volueris
1) Matth. 12, 24.
2) Act. Apóst. 4, 16.
3) Tertull. adv. Judaeos c. 9.
4) Jos. Flavius Antiquit. 18. 3, 3.
5) Orig. contra Celsum libro 2-o.
6) Julianus apud Cyrillum libr. 6-o.
duces. M e r t , — miként ugyanő mondja : Nemo flectitur, qui moleste audit. Es miként éred el ezt fiatal barátom ?
Első, amire e végből törekedned kell az , hogy tenma-gad , a te egyéniséged az erényesség vonzerejével birjon ; hogy kedves , ohajtott tünemény légy a szószéken, ki iránt már megelőzőleg tisztelettel, vonzalommal és bizalommal viseltessék a hallgatóság.
Botrányos életről szólni sem akarok. Bár soha senki-nek ne legyen oka erről szót tenni. Botrányos életű papnak a szószéken nincs helye. Mi hiába feddné ő a biint, mikor a hallgatóságnak oka, joga volna azt gondolni : „Medice cura te ipsum" ? Mi hiába magasztalná , ajánlaná ő a jámbor éle-tet , a feddhetlenséget, mikor a hallgatóságnak oka , joga volna azt mondani : ,caecus de colore" ? Csak azt akarom érinteni, hogy az egyházi beszéd soha sem hangzik kedvesen oly szónok ajkairól, kinek élete beszédjével ellenkezésben áll.
A feddhetlen, a hallgatóság kifogása alá nem vonható élet-mód kölcsönzi a beszédnek az első varázst, az erény ellen-állhatlan varázsát, mely édesen vonja magához a hallgatót, s annak egész szivét-lelkét oly hangulatba ejti, mely a beszélő iránti rokonszenv által érdeket kelt a beszéd iránt is.
Amiben a gyűlölt egyéniség beszédje soha sem részesül.
Legyen elég e pontot csak ennyiben érintenem. Mesz-szire vinne tárgyamtól a papi életmód fejtegetése. Annyit azonban jónak látok kifejezni, hogy rettenetes felelőség alá esik az oly pap, ki vigyáztalan életmódja által önmagát kel-letlenné teszi. Vigyázzatok azért fiatal barátim, vigyázzatok, hogy a szellem, mely egyházi rendünk ifjú sarjadékában itt-ott mutatkozik, rátok ne ragadjon, el ne harapódzék. Lehet fia-tal pap, fájdalom hogy ha van, ki valóban megdöbbentő köny-nyelmüséggel lép ki a lelkészi pályára. Mintha vendégszere-pekre induló vándorszinész volna ; mintha hivatásával tisz-tában sem volna. Nem csodálom aztán, hogy vannak helyek, hol a templomok predikáezió alatt kiürülnek ; más helyek, hol a predikáezió alatt valóságos társalgás, járáskelés, a pa-dokon való mászkálás napirenden van. Miért simogassuk ma-gunkat, jobb, mondjuk ki a bajt, s ha lehet, gyógyítsuk azt.
Szükséges t o v á b b á , hogy maga a beszédtárgy a hall-gatóság jelleméhez , értelmiségéhez, ohajaihoz, sőt szenve-délyeihez is1) okosan alkalmazott legyen, vagyis, sz. Ágoston mondása szerint : ita, ut Veritas placeat. H o g y ne legyen a beszédben semmi, ami a hallgatót méltán felháborítaná, ami neki jogos visszatetszést okozna, sőt az igazság oly színben legyen a hallgató elé állítva, hogy talán akaratja ellen is,
tisztelnie és szeretnie kelljen azt. U t Veritas placeat . . És végre, hogy a tárgy előadása , vagyis a beszéd ki-dolgozása az ékesszólás kellemével birjon, hogy a hallgató-ságra kedves hatást tegyen.
Vannak, kik azt t a r t j á k , hogy az ékesszólás szabályai az evangelium egyszerűségéhez, és a kereszt komoly igéjé-hez nem illenek. Azt gondolom legjobb sz. Ágoston tanácsát követni, ki ( D e doctr. chr. 1. IV. n. 26, 61) azt mondja :
„az emberi ékesszólás legyen az Isten igéjének szolgálatjára, de az Isten igéje soha se legyen az emberi ékesszólásnak
szolgája."
Sokszor van a z , hogy a szivre csak az értelem által
*) C o n c u p i s c e n t i a s a p i e n t i a e ducit ad r e g n u m . S a p . 6 , 21.
23*
0
lehet hatni ; tetszeni kell az észnek, hogy a szivet megindít-hassuk. Szép tulajdon, ámbár fölötte ritka, a szavakban nem a szavakat keresni és szeretni, hanem a dolgokat, melyeket kifejeznek. Az igazság meztelenül, puszta egyszerűségben előadva ritkán hat meg valakit. A beszéd olyan, mint az étel, fűszer kell hozzá, hogy étvágyat gerjeszszen, kell az embe-rek Ízlésére figyelni és adni. Nem is vitatom tovább e pon-tot , melyet az egyház különben is határozottan eldöntött akkor, mikor „az Eloquentia Sacra-t" a papjelöltek tantár-gyai közé föLvevé.
Hogy én az „ékesszólás" alatt nem a haszontalan czi-kornyát és émelyitő szópiperét értem, az — ugyhiszem — ed-dig mondottaimból is eléggé kitűnik. S ha valakinek ezek ellen van kifogása , azt igen helyén látom. De azt is bizton merem elmondani, hogy a komoly, a méltóságos ékesszólás épen ugy nem ellenkezik az evangelium egyszerűségével, mint nem ellenkeznek a templom és oltár szentségével az ékesitvények, melyekkel azokat a müizlés és művészet föl-diszité. A szentatyák az Isten igéjének egyszerű elemzésében épen ugy vezéreink, mint az ékesen szólásban.
I t t is középen az igazság. A tiszta, szabatos, gondo-san — de azért nem mesterségesen — választékos nyelve-zet ; a megkapó — de a tárgy szentségének mindenkor meg-felelő — hasonlatok ; a gördülékeny kerekmondatok, az egy-ház szószékére igen odaillenek. Az igazságok, melyek onnan hangzanak , megérdemlik , hogy előadásuk azon tisztelettel és figyelemmel történjék, mely azokat méltán megilleti.
Szabadjon itt némelyeket a nyelvre nézve elmondani.
Volt idő — tapasztalásból beszélek , — midőn itt-ott tanszékről is azt mondogatták a nevendék-papnak. hogy egyházi beszédekben a nyelvcsinnal nem kell törődni. Ezen idő lejárt. Azon most már túl vagyunk , hogy a hitoktatás diszes pályájára készülő papot a hazai nyelv tökéletesebb ismerete és szabatos, hibátlan kezelése alól fölmentsük. Ma már a papban szintúgy, mint másban, a műveltség kellékei közé tartozik, hogy anyai nyelvén ékesebben is, minden-esetre pedig hibátlanul irni és beszélni tudjon. Valóban, mi-kor a garasos naptárakat is nyelvcsinnal törekszenek kiállí-tani, igen helytelenül történnék , ha az önképzés annyi esz-közével ellátott paptól még most is fülsértő nyelvtani hibák
„mondódnának" vagy „irattatódnának."
É n is tudom sz. Ágostonnak ama , sokszor nagyon is helytelenül felhozatni szokott mondatát : „Melius est ut re-preliendant nos grammatici, quam non intelligant populi."
D e azt is t u d o m , hogy az érthetőséget a nyelvtani hibák nem mozdítják elő. Nyelvtanilag hibásan és értelmesen be-szélni. valóban nem mindegy. Epen maga sz, Ágoston a leg-kiválóbb példa rá , hogy az Isten igéjét tiszta, ékes nyelv illeti meg. Ki nem tudja, hogy az egyháznak ezen elsőrangú csillagát sz. Ambrus ragyogó ékesszólásának köszönjük?
M a g a is bevallja ezt : (Conf. 1. 5, c. 14) „Veniebant in ani-mum meum simul cum v e r b i s , quae diligebam , res etiam quas negligebam ; neque enim dirimere ea poteram ; et dum cor aperirem ad excipiendum, quam diserte d i c e r e t , pariter i n t r a b a t , quam vere diceret." Es szent Jánosnak mi sze-rezte meg az „ a r a n y s z á j ú " szép melléknevet?
Vigyázzunk azonban , nehogy ferde izlés , negély és tapsvadászat balirányra ragadjanak ; nehogy az ékes szavak
mesterkélt keresése közben a szószék hivatásáról megfeled-kezzünk. Soha ne f e l e d j ü k , hogy a beszéd ékessége nem
czél, hanem csak eszköz a czélra, az igazságok megszivlel-tetésére. Használjuk a beszéd érdekesitésére az ékességeket, melyek önkényt, természetesen kínálkoznak ; de mestersé-gesen ne hajhászszuk azokat. Vigyázzunk, nehogy a szép szavak keresgélése miatt magát a dolgot elejtsük.
Hogy ez, t. i. „a természetesség és ékesség" öszliang-zásba hozása nem könnyű, az bizonyos. Sőt nagyon is nehéz.
Es ez az oka, hogy van ugyan sok czifra-beszédü szónok, de annál kevesebb az igazán ékesenszóló.
Nem is lehet azt száraz elméleti szavakból megtanulni.
Hosszas , gondos, lelkismeretes gyakorlat vezethet rá, ha kivált alkalmas minták után indulunk.
Evégre jó lélekkel ajánlom tinektek fiatal sorsosim, olvasgassátok Horváth J á n o s halotti beszédeit, továbbá Majer József és Szabó J á n o s homiliáit és Lonovics József
„Archaeologiáját ; " stb.
Nem mulaszthatom el figyelmetekbe ajánlani még azt is, hogy egyházi beszédeiteknek a katliol. zamatot és kene-tességet, mint egyik legvonzóbb ékességet megszerezni töre-kedjetek. Miben álljon tulajdonképen e zamat és kenetesség, alig tudnám szabatosan meghatározni, oly valami az, amit érezni lehet inkább, mint kifejezni, de ahol meg van, lehet-len nem érezni, mint a virágillatot, midőn kert mellett j á r u n k .
Azok, kik a kor kóros szelleme szerint beszélnek, nap-jainkban azt szokták dicséretül mondani a nekik megtetszett
egyházi szónok felől : „oly jeles beszédet m o n d o t t , hogy akármely felekezetű templomban elmondhatta volna." Ré-szemről az ily dicséretet gyalázatnak venném. Katholikus hitszónoknak nem szabad máskép beszélni, mint szorosan catholice. Az egyház szellemében, s amennyire csak lehet-séges, az egyház édes nyelvén, az egyház tanítását. Az igaz-ság és vigasztalás azon nyelvén, mely a népek évezredes anyjának, a kath. egyháznak ajkairól oly hatályosan hang-zik ; melyet a sz. atyák oly szerencsésen eltanultak, melyet a kiváló kath. szónokok elsajátítani törekesznek. E nyelv az, melyen a kétélű kardnál behatóbb isteni ige , isteni ereje van elömölve, s mert szívből jő, szívre is hat.
Igen a szivből jő ; onnan kell jönnie. Mert az ajkak beszéde a fülekre hat, a szivre csak a sziv beszéde jár.
Pectus est quod disertos facit.
S mi szerzi meg e tulajdont teneked is fiatal barátom ? Az erős, a rendithetlen sziklaerős hit, a forró ker. szeretet, a felebarát testi-lelki javának élénk és őszinte kívánása, és mindenek fölött az állandó és komoly elmélkedés a hirdetendő igazságok fölött : In meditatione tua exardescet ignis.
Gyanakodó és a gyanúsításokra oly igen hajlandó ko-runkban nem lesz talán fölösleges megjegyezni, hogy én egyházi beszédeink kath. zamata és szelleme alatt egyátalán nem azt értem, hogy a más vallások és vallásúak iránt gyű-löletet leheljenek, kíméletlenek, sértegetők legyenek.
A katliolicismusnak, melyet önnön isteni ereje t a r t fön, ily fegyverekre nincs szüksége. A kijelentett igazságok, a hitczikkekre nézve nincs alkunak helye. Ezekből egy haj-szálnyit sem szabad engedni. Határozottan kell azokat kife-jezni, és elszántan védeni. S ha az ellentétes tévely szóba jön, nem lehet biz azt simogatni, nem lehet, bárki kedveért
« 181
»-is igazságnak mondani. De soha sem gyűlölettel, soha sem kíméletlenül a tévelygők iránt. Midőn a szeretet Istenének igéit, a szeretet törvényét hirdetjük, azon szeretet szent tü-zétől kell égnünk, quae patiens est et benigna. Sokkal szen-tebb hely a szószék, mintsem hogy annak méltóságával a mások kíméletlen megtámadása megférne. Lehet, hogy
má-sok talán a kihivó polemicus beszédektől nagy sikert vár-nak ; én ellenben — nem tehetek róla, ha tévedek, — azt hiszem, hogy a kímélő, a türékeny szeretet több gyümölcsöt érlel. Valljuk m e g , nekünk sem tetszik, ha más vallású szó-nokok minket sértegetnek. Quod tibi fieri non vis, alteri ne feceris.
Egyébiránt az egyházi beszédek ékesitését illetőleg elmondhatom neked fiatal barátom : usus te plura docebit.
Csak elfogult ne légy ; hallgass a tapasztalás intéseire, elta-lálod a középutat, melyen tutissimus ibis. Szabó Imre.
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
P E S T , mart. 17-én. Folyó év jan. 3-án Párisban elfo-gott olaszok pere bő tárgyat nyújt komoly elmélkedésre minden fejedelemnek, minden erkölcsös polgárnak. Bármely pertárgyalás a gonoszságnak titkát nyitja fel, ami setétben terveztetett, setétben véghezvitetett, napfényre hozatik, az emberi kebel rajta eliszonyodik ; de királygyilkosságok, ál-lammerényletek pertárgyalásai mélyebb szélesebb sebet fe-deznek fel mint más vétkek. A királygyilkosságra Mazzinitől kiküldött négy olasznak elfogatása összeesik a francziák császárjának kiadott szabadságlevelével a — színházakra.
Annyi a szabadság, mit az európai népek óhajtani, keresni látszanak, hogy nem értjük egymást. Az európai népek nyelve összezavarodik a szabadságok szavaiban. A francziák császárja a szabadságok nagy adományozója ; sokan annak t a r t j á k őt, ő is annak tekinti magát, gondviseléses küldeté-sét ebben látja. 0 januarban népének egy sajátságos nemű szabadságot adott. Ott vannak a korlátok a pápai szék és a püspökség között, a szentszéki leiratokat ,exequatur'-ral ül-dözik, habár azon iratok kötelező ereje nem a császári en-gedélytől, hanem azon tudomástól függ, melyet valaki a pá-pai leirat tartalmáról bár mi hiteles uton kap. Mai vi-lágban, a tudósítások annyi közlönyei mellett, exequatur megtagadásával az egyház rendeleteit egyensúlyozni akarni, tehetetlen erőködés. Ott van a tilalom, hogy a püspökök a cs. kormánynak engedelme nélkül zsinatokat ne tartsanak ; ezen tilalom visszaliuzásáról nem gondolkodik a francziák császárja. Ott van az akadály a szabad tanitás előtt, a püs-pök nem oktathatja saját liiveit, nem válaszolhat a lelkisme-ret kételyeire, mert, miként a három érsek, és a négy püs-pök mult évben, tamquam ab abusu elitéltetik ; szerzetes rendek nem nyithatnak szabadon iskolát, mivel a miniszter nem engedi, vagy ha megengedte, vagyha tűrte, őket egy irattal feloszlatja. A szeretet, az adakozás, a lelki és testi nyomorultak felsegélése leginkább követelné a kormánytól, hogy akadálytalanul terjeszthesse áldásait, vigasztalásait ; nem, ez nem szabad, a sz. Vincze társulat, mint egységes társulat feloszlattatott. A császár nem ezen szabadságokkal, hanem szinházi szabadságokkal akarta boldogitani számos népeit. H a templomot kell építeni, ha kolostort alapitani, ha
ápoldát emelni, a kormányhoz engedelemért kell folyamodni, mely folyamodás eredménytelen is lehet ; hanem a legújabb rendelet szerint ha színházat akar valaki építeni, nyitni, fel-szerelni , a 89-i dicső elvek hazájában, ezt csak a községi tanácsnak kell tudomásul adni, hogy ez az ajtóhoz csendőrt állithasson. A szinházakra tehát korlát nincs, kiki építhet, mennyit tetszik, a franczia nép szabad, mivel színházat sza-badon épithet, szasza-badon nyithat, szasza-badon játszatik, a né-pet szabadon mutatathatja. Panem et cirsenses megvan, te-hát minden helyes. Eddig olcsó kenyérről gondoskodott a császári kormány, mult év bő termést hozott, panis van, most a circenses megjöttek. ,Ecce, qui dicitis : hodie aut crastino ibimus in illám civitatem et faciemus ibi annum ; pro eo quod dicatis : si Dominus voluerit ; nunc autem ex-sultatis in superbiis vestris. Omnis exsultatio talis maligna est ! ]) I I I Napoléon komolyan gondolkodott a színházakról, mivel 1858-ban szinház előtt érte a halál veszélye, 1864-ben a szinház előtt várta ; komoly elmélkedésének a gyümölcse a szinház teljes szabadsága volt. ,,Ugy vélekedünk, igy ir Martinville István , hogy a szinházak siettették leginkább a forradalmat. A trón és az oltár naponta megvetésnek ki-tétetett ; s igy tanult a nép nevetni azon, mit ez előtt tisztelt. Nem sokat mondok, de mégis állítom, hogy aki a, szinházak történetét irja Francziaországban, a franczia nép erkölcsi történetét irja az utolsó két században." 2) Napo-léonnak hálát fognak mondani a forradalmárok, de e hála trónjának megdülésében fog nyilatkozni. A franczia for-radalom, az 1789-i elvek gyermeke és örököse 1791 jan.
13-án ugyanezen szabadságot adományozta. I I I . Napoléon 1791-re visszament, feledvén, hogy 1791 után jön 1793. „A szinházak feladata kedvtöltéssel közre működni az erkölcsök megtisztítására és a köztársasági elvek terjesztésére." Igy szól a conventnek IV év pluviôse 25-én kiadott rendelete. (1796 febr. 14. vasárnap.) ,,E hónapnak első napjától kezdve, igy szól az 1793 aug. 2-án kiadott parancs, minden héten három-szor Brutus, Cajus Gracchus, s Tell Vilmos fog adatni a színházban;" IV év nivôse 18-án (1796. jan. 8. péntek) kelt p a r a n c s a ,Marseillaise,' ,Ça ira,' és ,1e chant du départ, dalok játszását rendeli a felvonások között. Az első két nép-dal elég ismeretes ; a harmadiknak ismeretére elég legyen két sor belőle : ,,le peuple souverain s'avance, — t y r a n s descen-dez au cercueuil.' 3) s a szinházak jól teljesítették köteles-ségeiket. ,La liberté conquise' ,Le jugement dernier' a tró-nokat döntötték ; ,Agathine' ,Gralatée' ,Lovelace' a testet s ennek élvezeteit dicsőitették ; ,Caton d ' U t i q u e ' ,Mort de Beaure' az Öngyilkosságot magasztalták ; a ,Dangers de l'o-pinion' ,1a modération' minden forradalmi merényt dicsér-tek. Nem csuda, ha a nép keble elfásult, s oly dölyfös meg-vetéssel ment a nyaktilóra, hogy inkább borzalmat keltett lelketlensége miatt, semmint rokonszenvet. Midőn III. Na-poléon az olasz hadjáratról elmélkedett, népeinek ellenszen-"
vét legyőzni akarván eme h a d j á r a t iránt, Mocquard által iratta a ,Tireuse des Cartes' darabot, s az előadást maga is
' ) J a c 4 , 1 3 , 1 5 , 1 6 .
2) H i s t o i r e du t h é â t r e f r a n ç a i s pendant la r é v u l u t i o n T . 4. P r é -f a c e . P a r i s . 1 8 0 2 .
3) Halad a f ö l s é g e s nép, z s a r n o k o k száljatoK a sirba.
« 1 8 2 meglátogatta. S mi volt e darabnak tárgya ? Mortara gyer-mekek. A hadjárat u t á n elakarta nyomni a katholikusok nyugtalanságát azon hadjárat szomorú következései miatt, udvari tisztje által mult évben .Ganaches' darabot iratta, melyben a legyőzettek gúnyoltatnak. S kik ezen legyőzöt-t e k ? A szenlegyőzöt-talegyőzöt-tya, az olasz fejedelmek, a kalegyőzöt-th. püspökség, a kath. népség. A császár tehát ismeri a színházak erejét, s hatályosságát a népre , az erkölcsökre, a f e j e k r e , a szi-vekre. F e b r u á r .végén Sand György ,Le marquis de Ville-mer' darabját megtisztelte jelenlétével. Sand pedig férfi-ruhába, s szerepbe bujt nő, kivel a császár a hami fogság-ból levelezett. Ezt a császár most teszi, mikor az olasz forradalom neki halált készit. A franczia államügyvéd Chor-doën ur a merényekről az olasz nemzetet tette felelőssé, a lapok tiltakoztak ellene, a P . Napló is védi az olasz nemzetet, s a merény eszközeit oly embereknek mondja, kikben ,,több volt a korhelység, mint a hazafiság, s szándékuk rugói meg-lehetősen aljasak voltak." H a az ,olasz nemzet' alatt ért-jük az olasz nemzetet, kétség kivül hibás volna az
orgyilkosokról a nemzetre tett lehozás, s a nemzetnek, mint az orgyilkosok fészkének kikiáltása. Ezen nemzet katholikus, tiszteli a pápát, az egyházat, engedelmeskedik a hatalom-nak ; ezen nemzet nem gyilkol, nem dicséri az orgyilkost soha, tettét utálja, ha nem sikerült, az Istennek hálát ad. De ha az ,olasz nemzet' szólam alatt per antiphrasim a most uralkodó forradalmat, s a forradalmi kormányt értjük, a le-hozás a legigazságosabb, s ezt tények bizonyitják. A mos-tani kormány és uralkodó párt Turinban forradalmi ; forra-dalom gyilkolta Károly angol, 16-ik Lajos franczia királyt. A turini kormány esküszegőkből áll, ugyszinte az esküszegők elseje, s legmerészebbje. Nem ül-e a képviselőházban Gal-lenga, kit Mazzini Carlo Arberto meggyilkolására küldött?
Nem ott ül-e Campanella , Mazzininek ügynöke, ki Orsini gyilkos merényletében részt vett ? Nem a turini kormány-e, mely Agesilao Milano királygyilkos özvegyének nemzeti nyug-díjt rendelt? S nem ezen pártból jöttek-e ki III. Napoléon el-len kiküldött gyilkosok? Pianori, Garibaklinek hive 1855-ben ; Tibaldi, Bortolotti, Grilli 1857-1855-ben, Orsini, Rudio, Gomez, Pieri 1858-ban, Greco, Trabucco, Imperátori, Sca-glioni 1864-ben olaszok, forradalmárok, ugyanazon eszmék-kel telvék valának, melyek Turinban uralkodnak, Greco, mi-ként Mazzini irja, ,őrjöngő hazafi' volt. S ezen Greco Ming-hettinek titkos csendőri ügynöke volt egészen jan. 3-ig, mi-kor elfogatott. A merény nem sikerült, a turini olaszok tilta-koznak ellene. De tiltakoztak volna-e, ha sikerül ? ha hasz-not hoz ? Nem kiáltanák-e ma a hazafiak elsejének miként
Nem ott ül-e Campanella , Mazzininek ügynöke, ki Orsini gyilkos merényletében részt vett ? Nem a turini kormány-e, mely Agesilao Milano királygyilkos özvegyének nemzeti nyug-díjt rendelt? S nem ezen pártból jöttek-e ki III. Napoléon el-len kiküldött gyilkosok? Pianori, Garibaklinek hive 1855-ben ; Tibaldi, Bortolotti, Grilli 1857-1855-ben, Orsini, Rudio, Gomez, Pieri 1858-ban, Greco, Trabucco, Imperátori, Sca-glioni 1864-ben olaszok, forradalmárok, ugyanazon eszmék-kel telvék valának, melyek Turinban uralkodnak, Greco, mi-ként Mazzini irja, ,őrjöngő hazafi' volt. S ezen Greco Ming-hettinek titkos csendőri ügynöke volt egészen jan. 3-ig, mi-kor elfogatott. A merény nem sikerült, a turini olaszok tilta-koznak ellene. De tiltakoztak volna-e, ha sikerül ? ha hasz-not hoz ? Nem kiáltanák-e ma a hazafiak elsejének miként