etiam in expediences difficultatibus illo felicior. Si quid enim occurrat, quod praeconceptae opinioni et obstinatae incredulitati refragatur, id fastidioso si-lentio praeterit, aut levi manu explodit. Quid, quae-so, de hominis scientia opinemur, qui veritatibus mi-nime dubiis et factis testatissimis, ut eorum fidém in-fringat, nihil nisi mendacia, eavillationes, hypothe-ses ridiculas opponit? Qui de rebus ad religionem christianam ejusque históriám pertinentibus sic lo-quitur, ut iiihil umquam de iis comperisse existi-mari queat ? Male autem haee ignorantia, aut si ma-vis ignorantiae simulatio,. fucatae et ad ostentatio-nem dumtaxat comparatae eruditionis apparatu ob-tegitur 5 ex eo enim nova in auctorem seu imperitiae, seu malae fidei redundat suspicio. Censum in Syria decimo primum post Christi nativitatem anno fuisse initum praetendit: at censum Augusti „testem fi.de-lissimum Dominicae nativitatis, romana archiva Tertulliani *) adhuc aetate custodivisse," diligens Tertulliani lector, qualem se Renanus haberi vult, ignorare qui potuit ? Ebionitas et nazaraeos, velut primos germanosque Christi sectatores, eamdem pro-fessos doctrinam exhibet: at quid inter utrosquedi-stet, ex iisdem, quos idemtidem appellat Patribus, discere debuerat. Prodigia in confirmationem doctri-nae a Christo édita fuisse, contra apertaipsins Christi et Apostolorum effata inficiatur, h a c u n a ductus rati-one, quod eaprorsussintimpossibilia: at de eorum non possibilitate tantum sed et veritate, inde a primis na-scentis Ecclesiae incunabulis innumeri homines, et ex his acutissimi quique, uti S. Augustinus, S. Thomas Aquinas, Bossuetus aliique persuasi exstiterunt ; ne-que id temere ac inconsulto, sedineluctabilibus con-victi argumentis, quae nisi omnem fidem historicam abjicere, ipsique sensuum testimonio nuntium quis mittere velit, repudiare nefas sit. Nam ut Q.uadratus in Apologia imperátori Hadriano oblata scite obser-vât: „Opera Servatoris nostri erant semper mani-festa, utpote, quae erant vera respectu eorum, qui aut liberabantur a morbis, aut a morte revocaban-tur ad vitanx. Qui non solum visi fuerunt ab omni-bus tum, cum fuerant sanati, aut ad vitam revocati, sed etiam post. Neque solum donee Salvator noster in terris vixit, sed etiam post ejus discessumfuerunt superstates 5 ita, ut ex iis quidam ad haec usque tem-póra nostra pervenerint"
2). (Folyt, köv.)
Adv. Marcion. lib. 4. c. 7.
2) Apud Euseb. Hist, lib, 4. c. 3.
Jczns Krisztus az Egyházban.
Multum et s o l i d e s i g n i f i c a t u r ad v ê t u s t e s t a m e n t u m t i m o r e m p o t i u s p e r t i n e r e , s i c ut ad n o v u m d i l e c t i o n e m : quamquam in v e -t e r e n o v u m l a -t e a -t , e-t in n o v o v ê -t u s p a -t e a -t . "
S . A u g . ' )
Van egy társadalom, melynek tagjai 200 milliomon fö-lül vannak, a világ minden részein, minden országaiban él-nek. Nagy-Sándor, Atila, Nagy-Károly, I. Napoléon biro-dalmai a nagyság alatt öszszeroskadtak. Más társadalmak a nagyságban, a terjedelemben gyengeségüket, romlásuknak magvát hordják ; azon társadalom, mely ma 200 milliom ta-got számlál elég erős, hogy megálljon, erős azért, mivel oly nagy, legerősebb lesz, ha a 800 milliom ember, mely még ama társadalom körén kivül van, hozzája csatlakozik. Ember állapitotta-e ezt ? S ha ember, csak ember volt-e ? mivel nem csak nagyobba., de ellenkező természetűt állapitott s még-is megáll.
E társadalom a kath. egyház, állapitója a nazarethi Jézus, Máriának fia, kit e társadalom Istennek vall.
E társada om majdnem kétezer éven át, annyi égalj, annyi szokás, annyi nemzeti jellemek alatt, között szerveze-tének lényegében mindég ugyanaz, magán hordva az egyete-mességet, fölmutatva az állandóságot, vetélkedve az örökké-valósággal. Nir csenek szuronyai, csendőrei, .ágyúi, várai, erődjei ; határai minden ponton nyitvák, nincsenek e földön semmi védelmei.- vagy engedelmességet erőszakoló eszközei, kormánya még i:s oly erős, mint sz. P é t e r alatt, szervezete teljesebb, szilárdabb, mint a romai császárok idejében; fön-áll e társadalom, fonál 1 a kormánya, egyedül tagjainak en-gedelmességében. Parancsol, mint bár melyik [fejedelem, parancsol olyast, mit nem merne parancsolni egy fejedelem sem, büntet oly tényt, melyet biró nem látott, melyről tanú nem vallott, büntet a szivnek rejtekében, büntet, mivel a bűnös magát sújtva érzi ; mégis törvényei pontosabban tel-jesittetnek, mint jár melyik fejedelemé, ki 800,000 szurony-nyal rendelkezik ; a vétkezőt nem kutatja, ez maga jön, s be-jelenti magát ; nem vádolja, ez maga vallja bűntényét, bűn-tényének minden lényeges, tetemes részleteit ; nem fenye-get, a bűnös maga könyörög az Ítéletért, a büntetésért, ígér-vén, hogy ezt egészen és örömmel kiállja. Mindenütt a tár-sadalom tagjainak szabad akaratján, jámbor alávetésén, gyermeki hűséggel végzett engedelmességén alapszik, ezekben mutatkozik, ezek által kormányoztatik. Töressenek Öszsze ma a szuror yok, röpittessenek légbe az erődök, haran-gokká olvasztassanak az ágyuk bár melyik államban, e ha-rangok ezen állam temetését hirdetnék. Ember volt Jézus.
Máriának fia ? Ha ember; csak ember-e ? mivel nem csak magasztosabbat, hí nem a többi társadalommal ellenkező ter-mészetű társadalmi,t állapitott, s ez mégis fönáll. O állapitó-ját, mint Istent imadja.
E társadalom minden véteknek, legyen bár legtitko-sabb, minden szenvedélynek, minden rossz kívánságnak ha-dat izenve, tagjaitál nem csak a külső tettekben, miként más társulat, hanem a gondolatban is engedelmességet kí-ván, nem csak a fölfii javak, hanem a legkedvesebb érzemé-nyek megtagadását, vagyis föláldozását, sőt több, az elmét,
' ) Q u a e s t . in S h o d . 1. 2. q u a e s t . 73. p. 445. G. e d . Ven. 1729.
5*
az akaratot követeli, nem egytől, nem némelyiktől, hanem mindenkitől, legyen szegény vagy gazdag, gyenge vagy h a -talmas, tudós vagy együgyii, fiatal avagy agg, minden osz-tály-, minden erénytől; nem tesz különbséget előtte a szüle-tés, a tudomány, az erény; a szegények, a tudatlanok, a cse-csemők, a bűnösök az ő szeretetének, az ő gondjainak ki-szemelt tárgyai ; nincs e földön határa, a világ kezdetéig felnyúlik ő, a túlvilágra is kiterjed, a halottakat is saját tag-jainak tekinti, magához az örök Istenhez följut,ezt középpont-jának, sajátjának mondja, tagjait öszszegyüjti, hogy az Isten-nek átadhassa, Önmegtagadásban, önmegtagadás által gyűjti tagjait, s a legmagasztosabb önmegtagadásban birja, adja át ezeket az Istennek. Ennyit követel, mégis mindent meg-nyer; nem ad földi javakat, mégis fönáll ; a szabad engedel-mességet annyira viszi, hogy a ki legmagasabb előtte legalan-tabb, a ki legalantabb előtte legkedveltebb. Ennyi szabadság mellett kétezer éven át föl nem oszlott e társadalom, midőn az általa adott és tisztelt szabadságnak ezredik része mellett föloszolnék minden társadalom. Ember állapitotta-e s t a r t j a fön őt, vagy Isten ? Mindkettő ; Istennek vallották a látno-kok, Istennek vallotta ő magát, Istennek hiszik, hirdetik hi-vei. Létük, hitüknek bizonyítéka.
E társadalom minden támadásnak ki van téve, mit csak a szabad akarat indithat, mégis egy intézmény sem létezik, melyet talált e földön, részletes, egyetemes roskadások kö-zött, nemzetek, fajok temetkezései fölött ő állott, mit érin-tett, szellemével vagy áthatott, vagy ledöntött, a mint életre vagy halálra való volt, védelme e földön csak a szenvedés, diadalmainak ideje az üldözés volt, kik neki ártani akartak, dicsőségeinek időt, helyt s alkalmat adtak. ,,Confessio prae-sens quanto in passione fortior, tanto clarior et major in ho-nore est. Crevit pugna, crevit et pugnantium gloria. Qui-bus ego vos laudiQui-bus praedicem fortissimi fratres ? Tolera-stis usque ad consummationem gloriae durissimam quaestio-nem, nec cessistis suppliciis, sed vobis potius supplicia ces-serunt. Finem doloribus vestris, quem tormenta non dabant, coronae dederunt. Steterunt torti torquentibus fortiores, et puisantes ac laniantes ungulas pulsata ac laniata membra vicerunt. Inexpugnabilem fidem superare non potuit sae-viens diu plaga repetita, quamvis rupta compage viscerum torquerentur in servis Dei, non jam membra, sed vulnera. 0 beatam Ecclesiam nostram, quam temporibus nostris glorio-sus martyrum sanguis illustrât. Erat ante in operibus fra-t r u m Candida ; nunc facfra-ta esfra-t in marfra-tyrum cruore purpurea.
Floribus ejus nec lilia nec rosae desunt." ' ) A hatalmasok egymást buktatják, országok országokat meghódítanak, ő hódított és soha meg nem hódittatott, hozzá kiki, ő senkihez nem alkalmazkodott, ,,a pápa nem alkalmazkodik soha sen-kihez,'- mondá I X . Pius.
E társadalomnak alapja Jézusnak, Maria fiának Isten-sége; ki Isten, mivel az} Atyának öröktől fogva Fia, ki ember, mivel Mariának Augustus idejében született fia.
E hit ma is meg van, e társadalom ma is áll, a tudomány e hiten megtört, a hatalom e hiten elporlott, minden uralkodó család, mely e hitet megtagadta, saját enyészetét aláirta. A kétezer éves társadalom fönállása nem elég bizonyitéke J e
-zusKrisztus istenségére az el nem fogúit elme előtt ? Ha ezt, mely észszerű ok, el nem fogadja, elfogadja az észszerütlent, a megfoghatatlant, az érthetetlent, hogy emberi müvet annyi századon át lásson, s állandóságának végső okát ne értse.
Midőn Aquinoi szent Tamás az Ű r n a p j á r a szolgáló zso-losmát elkészítette, az egyház csak azért adott neki elsőséget a sz. Bonaventura által készített zsolosma fölött, mivel benne a válaszok (responsoria) az ó és u j frigyből vétetvék, s Jézus Krisztus Urunknak titkos jelenlétét az Oltáriszentségben az ó és u j frigy egyhangúlag hirdette. Nem hirdeti-e mind a két frigy a nazaretlii Jézusnak i s t e n s é g é t ? ,,Novum enimtesta-mentum in veteri velabatur, et vetus in novo revelatur" 1) :
„ D i c i t D o m i n u s D e u s : e c c e omnia per ipsum et in ipso creata s u n t " ( C o l o s s . 1, 1 6 . )
» 3 7
a b s q u e nie non e s t D e u s< £. (JLs. 5j E g o J e s u s j e g o s u m radix D a v i d .í í
4 4 , 6.) ( A p o c . 2 2 , 1 3 , 16.)
, , Q u i s e s t i s t e r e x g l o r i a e ?'' „ S i enim c o g n o v i s s e n t , num( P s . 23. 8 . ) quam D o m i n u m g l o r i a e c r u c i f i
-x i s s e n t . " (I. C o r . 2 , 8 . ) „ F i d e m D o m i n i nosti'i J e s u Christi g l o -r i a e . " ( J a c . 2 , 1.)
„ Q u i c o n t u r b a s p r o f u n d u m „ Q u a l i s e s t h i c , quia v e n t i e t m a r i s , s o n u m fiuctuum e j u s . " ( P s . m a r e obediunt ei ? " (Matth. 8 , 2 7 . ) 6 4 , 8 . )
„ I n omni l o c o , in quo m e m o - „ U b i enim duo v e l t r è s con-ria f u e r i t n o m i n i s m e i , v e n i a m ad g r e g a t i f u e r i n t in nomine m e o , ibi t e , e t b e n e d i c a m t i b i . " ( E x o d . s u m in medio e o r u m . " ( M a t t h . 2 0 , 2 4 . ) 1 8 , 2 0 . )
„ T u a u t e m idem ipse e s , e t „ J e s u s C h r i s t u s h e r i , h o d i e , anni tui non d e f i c i e n t . " ( P s . i p s e e t in s a e c u l a . " ( H e b r . 1 3 , 8 . ) 1 0 1 , 28.)
„ M a l e d i c t u s h o m o qui c o n f i „ I n n o m i n e e j u s g e n t e s s p e -dit in h o m i n e . " ( J e r . 1 7 , 5 . ) r a b u n t . " ( M a t t h . 1 2 , 2 1 . )
„ I n D o m i n o j u s l i f i c a b i t u r o - „ J u s t i f i c a t i e s t i s in nomine m n e s e m e n I s r a e l . " ( I s . 4 5 , 2 6 . ) D o m i n i nostri J e s u ( C h r i s t i . " (I.
Cor. 6 , 11.)
„ Q u i i m m o l â t d i i s , o c c i d e t u r , „ O m n e s h o n o r i l i c e n t f i l i u m , p r a e t e r q u a m D o m i n o s o l i . " ( E x o d . s i c u t honorilicant p a t r e m . " ( J o a n . 2 2 , 2 0 . ) 5 , 2 3 . )
„ N o l i adorare D e u m a l i e n u m , „ I n t r o d u c i t p r i m o g e n i t u m in D o m i n u s z e l o t e s n o m e n e j u s , D e u s orbem t e r r a e e t dicit : et adorent a e m u l a t o r . " ( E x o d . 3 4 , 14.) e u m o m n e s angeli D e i . " ( H e b r .
1, 6.)
„ E t adoraverunt", századok és századok, nemzedékek nemzedékek után imádni, dicsérni, áldani fogják, kik van-n a k kik leszvan-nek, e földövan-n és az egekbevan-n. Ily társadalom az egyház, melynek hite Adamig fölfelé, tőlünk a világ vég-zeteig lefelé folyik, mindnyájan valljuk az Istent, s a kit küldött Jézus Krisztust, mivel nincs más névben üdvösség,
csak Jézus 3zent nevében. „Eam scripturam sequamini, ibi enim videbitis veteris testamenti obscura reveiari, et prae-dicta compleri." ' )
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
P E S T , jan. 15-én. A fejedelmek az újévkor kapott kö-szöntésekre válaszoltak.'Ezen válaszok jóslatok gyanánt vé-tetnek, melyekből, kiki a multat, a jelent, a jövőt igyekszik magának kimagyarázni. A ker. világ már birja a jóslatot:
,quoniam tribulationes me manent,' de hozzá teszi: ,non fa-cio aninam meam pretiosiorem, quam me,' tür, remél, vár a miatt, annak hatalmával, a ki leszállt e földre, kinek neve Jézus. A piemonti király, kiről ép annyiszor szólunk, mint sz. Antal az ördögről, midőn ,ad fratres' beszédet intézett, j a n . 1-én a törvényhozó testületet, melynek munkája eddig az Isten törvényeinek lerontásában folyt le, fogadta, mond-ván : „hogy a megkezdett év jobban fog megfelelni a közös ohajoknak, semmint a mult év megfelelt." Szegény 1863-ik
év ! téged Isten adott a bűnösöknek, hogy vezeklést tarthas-sanak, veled a piemonti király nincs megelégedve, mivel a sok szentségtörés után őtet a legborzalmasabb szentségtö-r é s szentségtö-r e föl nem segítetted ; te neki szentségtö-roszszul szolgáltai, a szent-atya kifosztására őtet nem vitted, a katholikusoknak fővá-rosát erőszakosan elvenni meg nem engedted ; téged a pi-emonti király megvet, még azt sem köszöni meg, hogy neki
feleséget hoztál. — Remény tehát az 1864-be! Ép ez volt 1863-ik év jan. 1 - é n , ekkor ugyanezen király, ugyanazt mondta: „ A mult év, (1862) nem hozta meg nekünk, a mit v á r t u n k ; bízzunk, hogy az 1863-ik év kedvezőbb lesz." J) íme, az 1863-ik év sem kedvezett. Szomorú panasz a mult ellen, hiu remény a j ö v ő r e ; csalódás a múltban, csalódás a jövőben, az Isten hatalmas, a gonosznak is gátot vet, mint a tenger szilaj habjainak, hucusque procédés, hic confrin-ges tumentes ductus tuos : quia cognovit nomen meum, non derelinquam eum. —Volt egy mese, egy példabeszéd, ős régi, már három ezer éves. „ E t factum e3t verbum Domini ad me dicens. Fili hominis pone aenigma et narra parabolam ad domum Israel. E t dices, haec dicit Dominus Deus : aquila grandis ( I I I . Napoléon?) magnarum alarum, longo mem-brorum duetu, (Parisból, Marseillen,' Grenuan, Turinon á t 200,000-nyi sereggel Magentára, Solferinoig) plena plumis (szurony) et varietate (vontcsövű ágyú, mely az austriai seregnél nem volt) venit ad Libanum, et túlit medullam ce-dri. (A béke, mely medulla íidei christianae, vagyis Chari-tas.) Transportavit eam in terram Chanaan, in urbe nego-ciatorum posuit illám. (A szabadság, a testvériség, és más népszavak, melyek a ker. hitben bent vannak, a forradalmá-rok, a 89-ik elvek hivei közé vitettek, hol csak önérdek a szabály, u r b s negociatorum.) E t túlit de semine terrae, et posuit illud in terra pro semine, u t íirmaret radicem super aquas multas. (Lac français = Középtenger, melyről leg-újabban kötött kereskedési szerződés az olasz kereskedőket tönkrejuttatja.) Cumque germinavisset, crevit in vineam latiorem humili statura, (Italia, Piémont) ; facta est ergo vi-nea (egyesült Italia) et emisit propagines. (Annexio.) — E t facta est aquila altera grandis, (Albion) magnis alis, multis-que plumis ; et ecce vinea ista quasi mittens radices suas ad eam, palmites suos extendit ad illam, ut irrigaret eam de areolis seminis sui. (Az olasz egységesítésnek Britannia volt a mestere, hogy Nap. terveit kijátszhassa.) In terra bona (kath. olaszok) super aquas multas plantata est, (22,000,000 lakos) ut faciat frondes, et portét fructum, u t sit in vineam grandem. (Első rendű hatalmasság.) Die : haec dicit Domi-nus : ergone prosperabitur ? nonne radices ejus evellet, et fructus ejus d i s t r i n g e t , et siccabit omnes palmites germinis ejus, et arescet, et non in brachio grandi, neque in populo mülto, ut evelleret eam radicitus? Ecce plantata est; e r g o n e prosperabitur ? nonne cum tetigerit eam ventus urens sicca-bitur, et in areis germinis sui arescet ? " 2) Nevelte a forra-dalmat, izgatta a velenczei népeket, igérte az olasz egysé-gesítést ; most szabadulást csak háborúban remél, hogy a köztársaságiakat, a túlzó forradalmárokat foglalkodtassa, és az állami kincstárnak bukását némi ürügygyei mentegesse.
Ez a hiu remény, mely az Austria ellen szőtt incselkedé-sekbe vettetik. Négy év előtt incselkedett, száz meg száz hívásokat tett, s mégis Austria volt a kezdő. Ma is ezt ki-sérti. — De Pasolini hasztalanul j á r t Parisba, Londonba se-gedelmet könyörögni, a császár Italiáért második h a d j á r a t o t nem indit, Romát át nem adja, Britannia pedig Romáról
' ) S . A u g . Contra F a u s t . 1. 33. c. 9. T . 8. p. 470. A.
' ) „ L ' a n n o ora finito non ci ha r e c a t o il bene c h e speravamo; c o n -fidiamo c h e il 6 3 ci s a r á più p r o p i z l o . " ( O p i n i o n e 2. jan 1 8 6 3 . Unita catt. 55. s z . 3. jan. 1864.)
2) E z e c h 1 7 , 1 — 1 0 .
hallgat, Velenczétől letilt, Cialdini Bolognában mondja : „hol ma állunk, nem sokára németek állomásozhatnak." 1) Re-mélleni kell, s benső hit ellen reméllenek ; et mentita est ini-quitas sibi ; iniini-quitas, hol nincs Jézus Krisztus. Mily más a szentatyának válasza! Karácsonkor a belügyi kormányosz-tály hivatalnokaihoz mondá : „ N a g y eseményeknek nézünk elébe ; de ne féltsük az egyházat, az egyház mindég győz." a) A bolognaiak a szentatyához mennek, az ,Eco£ által szedett Péteríillért átadják, s Gruidi Fülöp bibornoknak érsekké ne-veztetését fiúi hálával megköszönik ; a szentatya válaszol :
„a kinevezett püspökök holnap indulhatnának saját szé-keikre, ha én Piemonthoz alkalmazkodnám, de a pápa nem alkalmazkodik soha." —• A bibornoki testület a karácsonyi szentmise után hódol, a szentatya őket szilárdságra, állha-tatosságra, kitartásra buzdította. Tehát béke, pax, quam mundus dare non potest; hi in curribus, hi in equis, nos autem in nomine Dei nostri. A franczia saint-simonista lapok, Opi-n i o Opi-n s Siècle háborút kiáltaOpi-nak. De ki elleOpi-n? Nem moOpi-ndják, csak háború, háború minden áron. A császár az 1815-i bé-kekötéseknek buktát kimondta, Guéroult és Havin minden kötésnek, minden jognak megszűntét hirdetik, melyet a né-pek szavazatja eddig meg nein erősített. Ez haladás a forra-dalmi téren. H a a nagy császár ezt zászlajára kitűzi, Euró-p á t diadalmasan bejárja, s nevet a coalitiokra. Acoalitio te-h á t nem ábránd, mivel Parisban már mint létezőt kinevetni akarják. — Kettős szomorúság érte a szentatyát u j évkor. Al-banoban állomásozó franczia katonák négy dragonyost meg-öltek, miután a veszekedés teljes csatává elvadult. Az őrség mindkét részről fölváltatott. A másik szomorúság érte Mon-gini pap, oggebbioi plébános megátalkodottságából. Az Of-ficium Inquisitionis Mongini Péter iratát kárhoztatta ; nem akarván magát a szerző alávetni, s nagy levén a botrány, maga a szerző excommunicatione majore sújtatott. „ Q u u m vero omnibus admonitionibus despectis, e t d e s p e c t a majore, in quam inciderat, excommunicatione a sacris canonibus, Apostolicis Constitutionibus, et generalium conciliorum Tri-dentini praesertim (sess. 22. c. 11. de reform.) decretis in-llicta et a SS. D. N. Pio IX. renovata eosdem errores ipse defendere et pertinacius profiteri non erubuerit, idcirco 16 jun. 1862. ejusdem Supremae Congregationis decreto
sus-pensus fuit ab officio, a quo tamen exercendo non abstinuit;
et posteriore decreto die 9 junii praeteriti formaliter moni-tus fuit, ut sincero animo in Dei gratiam redire sedulo in-tenderet, et scandalum christiíídelibus datum congrua repa-ratione conpensaret, ad quem íinem duorum mensium tem-p u s ei bénigne tem-praeíinitum fuit tem-pro trina monitione tem- perem-torium, a die publications computandum, ut suos libros et folia saepius in hac sacra Congregatione damnata et pro-scripta rejiceret, damnaret, quo tempore inutiliter elapso tamquam incorrigibilem sciret se excommunicatum publice et nominatim fore denunciandum, et parochiali beneficio privandum. Amantissimis litteris Pontificis Maximi jussu die 19. sept, praeteriti datis denuo excitatus fuit ad ea eju-randa, quae scripsit, et ad scandalum tollendum, quod po-suit. Quum denique id quoque frustra fuerit, et nondum ipse
3 8
ullum dederit poenitentis animi indicium, quinimmo in pa-rochiali officio adhuc persistât, et incorrigibilem in dies ma-gis mama-gisque cum maximo cliristifidelium scandalo se pro-dat, propterea de mandato ejusdem supremae Congregatio-nis S. Rom. et Univ. InquisitioCongregatio-nis praesenti decreto eodem modo quo alias factum fuit denunciatur, sacerdotem P e t r u m Mongini incidisse in poenas excommunicationis majoris la-tae sententiae, et privationis paroeciae, quam obtinet, et omnium et singulorum beneficiorum ecclesiasticorum, pen-sionum, officiorum, et dignitatum quarumcumque, inhabili-tatis ad ilia et ad alia in f u t u r u m obtinenda, et in alias poe-nas, ac poinde declaratur ipsum P e t r u m Mongini sic denun-ciatum ab omnibus christifidelibüs evitandum esse et evitari debere. Datum Romae 2. dec. 1863. L. S. Angelus Argenti R. et U . Inq. Nótárius. Die 16. dec. suprascriptum decre-tum affixum et publicadecre-tum fuit ad valvas Basilicae Princi-pis Apostolorum, Cancellariae Apost. in Acie Campi Flore, aliisque solitis locis Urbis, per me Thomam Canobi, curso-rem ejusdem S. R . et Univ. I n q . " Mongini P é t e r , plébá-nos, minden engedelmességet elvből utálva, folyó év j a n . 1-én kiadott nyilatkozatjában m o n d j a : „plébános maradok, misézni és gyóntatni fogok, az Ítéletet semmisnek nézem." a) Szegény, megveretett nép, melynek ily plébánosa van ! A szentatya Rachel plorans filios suos ; et noluit consolari, quia non sunt. Hol találhat vigasztalást a szomorkodó atya ? Fiai-nak hódolatjában. Szerencsés fia az egyházFiai-nak, ki csak egy könyüt is letörült az élő szeretet ezen arczulatjáról ! H a a prófétának nevében nyujtunk valamit, ehhez mért jutal-mat fogunk nyerni ; ha Jézus szent nevében nyujtunk vigasz-talást, ezen szent névben mégis vigasztalgatunk. J e s u ! dul-cis memoria; dans vera cordis gaudia !
NAGY-VARAD, jan. 1-én. A tegnapi nap estalkonya élénk mozgást idézett elő városunkban, minden rendű é3 rangú lakosok tömegesen siettek a rom. kath. székesegy-házba minden év utolsó estvéjén t a r t a t n i szokott hálaadó istenitiszteletre, melyet 0 Excellentiája kegyes főpászto-runk lelket s szivet megható ajtatossággal és buzgalommal maga személyesen szokott végezni. Az ajtatosság estveli 5 órakor szent beszéddel kezdődött, melyet a kegyes fő-pásztor szeretett liivei lelki épülésére átalánosan is-mert kenetdus előadással, s édesen áradozó ékesszólással tartott. A letűnő ó év végső pillanata titokszerüleg hat a gondolkozó lélekre, s azon megczáfolhatlan igazságot, mi-szerént „minden mulandó az ég a l a t t " a halandónak mezte-len valóságában szemei elé állitja, ezen eszmétől lehetett minden jelenlevő elfoglalva, midőn egyszerre e lelketrázó szavak „ a d j számot sáfárságodról," (Luk. 16. 2.) a szószék-ről, mint vezérszavak, a főpásztori ajkakról lehangzának, e mély jelentőségű szavak vezér-eszméjéből kiindulva megha-tólag fejté meg a nagyméltóságú szónok az egyházban ezen órábani megjelenésünk okát, t. i. a kegyeletes hála szent ér-zete hozott minket ide, hogy lerójuk I s t e n iránti köteles hálánkat, ki minket e viszontagságos időben is megtartott, és számtalan jótéteményeivel elhalmozott ; mert ha néha atyai keze reánk nehezedett, ezt is szeretetből tevé a bűnös
í) O s s e r v a t o r e 1 s z . 1. jan. 1864.
2) G a z z e t t a di V c n e z i a .
C o r r e s p o n d a n c e de R o m e 280. sz. 26. d e c . 1 8 6 3 .
*) Monde 5. sz. 6. jan. 1864.
— . . 3 9 «•
megtérését óhajtván. Továbbá számot vetni önmagunkkal, miként a jó gazda és buzgó keresztény reggel és estve vizsgálja testi lelki állapotját, u g y mi most az év végén meg-vizsgáljuk lelkiismeretünket, és pedig e 3 pontra nézve kü-lönösen, a mit az ember tenni szokott, t. i. a) a szükséges b) a hasznos c) az ártatlanul kellemes dolgokra nézve"; leg-főbb szükség a lélek ügye, az üdvösség, mint az Üdvözítő mondá : „egy a szükséges," az az legszükségesebb ; de erre nélkiilözhetlen fő kellék az igaz hit, azért a legveszélye-sebb ellenei az emberiség lelki s testi boldogságának a
megtérését óhajtván. Továbbá számot vetni önmagunkkal, miként a jó gazda és buzgó keresztény reggel és estve vizsgálja testi lelki állapotját, u g y mi most az év végén meg-vizsgáljuk lelkiismeretünket, és pedig e 3 pontra nézve kü-lönösen, a mit az ember tenni szokott, t. i. a) a szükséges b) a hasznos c) az ártatlanul kellemes dolgokra nézve"; leg-főbb szükség a lélek ügye, az üdvösség, mint az Üdvözítő mondá : „egy a szükséges," az az legszükségesebb ; de erre nélkiilözhetlen fő kellék az igaz hit, azért a legveszélye-sebb ellenei az emberiség lelki s testi boldogságának a