1 1 6 H—
a kebel rejtekén érik. Lássuk vagy ne lássuk mima-g u n k , az mindemima-gy; látja az Lsten, s ránk nézve emima-gy bizonyos gyümölcs és jutalom mindig lesz; a liiven teljesített kötelesség édes öntudata. Az első tehát amit ajánlok, aminél gyakrabbiszónoklás. (Folyt.)
Szabó Imre.
A nyitrai mélt. s főt. püspök árnak nagyböjti körlevele.
(Folytatás.)
Ideo s. mater Ecclesia, inde atemporibus apostolorum complures salutares sanxerat leges, queis non modo finis et destinatio bonorum ecclesiasticorum clare exponitur, sed etiam sub gravi conscientiae onere praescribitur : qualiter fructus e bonis istis provenientes, per ministros suos tra-ctari ac dispensari debeant. — Audite igitur V. F. F . D.
sanctiones Ecclesiae pro congrua cleri cynosura in hoc ob-iecto latas. ,,Res Ecclesiae, aiunt canones, non quasi pro-priae, sed ut communes et Domino oblatae, cum summo ti-moré non in alios, quam in praefixos usus, sunt fideliter dis-pensandae." „Omnium rerum ecclesiasticarum episcopus curam gerat, et eas administret tamquam Deo intuente. Ne liceat autem ex his aliquid sibi vindicare, aut propriis co-gnatis, quae Dei sunt, largiri ;" verum „reditus et oblatio-nes fidelium in quatuor partes dividat : quarum unam sibi ipse retineat ; alteram clericis pro officiorum suorum seduli-tate distribuât ; tertiam fabricis, id est ecclesiis ; quartam pauperibus et peregrinis habeat fideliter erogandam."
„ Q u i Christi pecuuias et Ecclesiae aufert, fraudat et ra-pit, ut homicida in conspectu iudicis deputabitur." Neque ullus existimet, vigorem praecitatorum canonum episco-pos dumtaxat respexisse, subseque autem, episco-postquam vi-delicet bonorum ecclesiasticorum administrate, antehac in manibus episcoporum concentrata, respectivis béné-ficiais resignata f u i s s e t , et quilibet curatus Ordinarius rerum ecclesiae suae administrator evasisset, penitus ex-stinctum esse ; praevios siquidem canones plenum vigorem hodiedum retinuisse, ac per eos non modo episcopos, ve-rum omnes et singulos beneficiove-rum ac proventuum ecclesia-sticorum possessores districtim obligari, plura testantur e posterioribus seculis conciliorum ac synodorum statuta, e quibus pauca dumtaxat subnectimus. Sic inter décréta con-cilii Nannetensis anno 800. celebrati, can. 10. statuitur : „In-struendi sunt presbyteri, pariterque admonendi, quatenus noverint, décimas et oblationes, quas a fidelibus accipiunt, pauperum et hospitum, et peregrinorum esse stipendia, et non quasi suis, sed quasi commendatis uti : de quibus omni-bus sciant, se rationem posituros in conspectu Dei, et nisi eas fideliter pauperibus, et his, qui praemissi sunt, admini-straverint, damna passuros." Valentinum autem concilium a. 855. celebratum. can. 21. decernit : „Cum ipsae res Ec-clesiae, a pietate fidelium Deo oblatae, iuxta antiquorum patrum sententiam nihil sint aliud, nisi vota fidelium, Patri-monium pauperum, redemptio peccatorum : si eas fideliter et integre ecclesiasticis usibus non deferimus, et in eos, qui illas obtulerunt, et in Deum, cui oblatae sunt, gravissimo nosmet reatu implicamus." Oecumenica vero synodus Tri-dentina sess. 25. de réf. c. 1. cunctos beneficiorum
ecclesia-sticorum tam secularium, quam regularium possessores mo-net, ne ex reditibus Ecclesiae consangvineos, familiaresve suos augere studeant, sed omnem humánum idgenus erga fratres, nepotes, propinguosque carnis affectum, unde mul-torum malorum in Ecclesia seminarium exstat, penitus de-ponant." Peculiari prorsus attentione digna sunt, quae s.
Carolus Borromaeus, in actis concilii Mediolauensis I. parte II. tit. 62. clero suo inculcat : „Sacrorum canonum decretis, inquit ille, statutum est, ss. patrum testimoniis celebratum, quae bona fidelium pietas Deo consecravit, ea vel illorum necessitatibus honeste sublevandis, qui divinis dicati obse-quiis Christi ministri et dispensatores mysteriorum Dei effe-cti essent, vel ecclesiis reficiendis, earumque ornamentis ad divinum cultum necessariis comparandis, vel pauperibus sustentandis addicta esse, siquidem, ubi primum bona Eccle-siae esse coeperunt, eam naturam et conditionem consecuta sunt, ut in alium, quam sacrum et pium usum eorum fructus convertere nefas esset. Quare cavendum est, ne, dum pro-priis vel propinguorum divitiis et honoribus studemus, quae Deo dicata sunt bona, Ecclesiae detrimento, pauperum ge-mitu, et bonorum offensione ad aliorum usum convertamus.
Itaque nos ss. canonum, et ss. patrum auctoritati innixi, at que iis adducti, quae S. Tridentina synodus de officio ad-ministrandi bona ecclesiastica signavit, (sess. 25. cap. 1. de reform.) eos omnes, qui ea obtinent, vehementer monemus, ut muneris sui memores, haec, quae sequuntur diligentissi-me praestent. Ii qui ecclesias, et bénéficia ecclesiastica quaecumque obtinent, quorum fructus ad eos, tamquam di-vinorum obsequiorum ministros honeste sustentandos pro-prie sunt attributi, si uberiores sint, quam ad tuendam vi-tám, conditionisque suae rationem requiratur, dubitare non debent, ad eum linem hanc copiam illis esse attributam, ut praeter ea. quae ad victum et cultum eorum satis essent, suppeterent etiam, quibus divini cultus ornatus ac splendor conservaretur, et pauperum inopia ac indigentia sublevare-tur. Quam ob rem per viscera misericordiae Iesu Christi obtestamur, atque monemus, ut meminerint ea bona sibi non esse crédita ad luxum, neque ad ditandos consangui-neos, sed ad vitam honeste, ut fidelem Dei ministrum, et pietatis christianae magistrum decet, traducendam : ex eo vero, quod supererit, si necessaria pauperibus alimenta de-negaverint, intelligant, se, quos non paverint, occidisse, atque ob violatam sanctissimae caritatis legem, mortale pec-catum commisisse, quo sibi iram indie iraethesaurizaverunt.
(Folyt.)
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
<) es. k. ap. f e l s é g e febr. 6 - á n . k e l t l e g f e l s ő b b h a t á r o z a t j á v a l a kassai s z é k e s e g y h á z i káptalannál J e r g e n c z j F e r e n c z ő r k a n o n o k o t é n e k l ő k a n o n o k k á , Szabad F e r e n c z f ő e s p e r e s t e t ő r k a n o n o k k á , Volny J á n o s i d ő sebb k a n o n o k o t s z é k e s e g y h á z i f ő e s p e r e s t t é , M a y e r Károly i f j a b b k a n o -n o k o t i d ő s e b b k a -n o -n o k k á e l ő m o z d í t a -n i , K r a u s z J á -n o s hitta-nár s papn e v e i d e i i g a z g a t ó t p e d i g a m e g ü r ü l t ifjabb k a papn o papn o k i s z é k r e l e g k e g y e l -m e s e b b e n k i n e v e z n i -m é l t ó z t a t o t t .
E G E R , jan. 30-án. J e s u s Christus heri et hodie ; ipse et in saecula. (Zsid. 13, 8.) Sz. Pálnak e kimerithetlen tar-talmú igéi fölött mondott megragadó beszédével emelte ns.
és ft, I p o l y i - S t u m m e r Arnold kanonok ur azon
szivre-» 1 1 7 ^ ható ajtatosságot, mely az egri főegyházbau a lefolyt év
utolsó estéjén szokott ünnepélyességgel tartatott. A roppant sokaság megjelenése, a buzgó meghatottság, mely ilyenkor a hivek arczain visszatükrözi a sziv érzelmeit, fényes igazo-lása azon hitnek, melynek szerzője, fentartója és jutalmazója
— J e s u s Christus heri et hodie, ipse et in saecula. — Ezen hit nyilvánítása legszebb búcsúzás a lefolyt évtől, s legjobb és legbiztosabban átvezető kalauz az u j évbe. Adja Isten, hogy akik e jelmondattal, e hittel s e bizodalommal léptek át ez u j évbe, liitök jutalmát vehessék itt a földi küzdelemhez oly szükségesjelki erőben s igazi jellemszilárdságban, me-lyet csak a kereszténység ad meg ; a síron túl azon korona elnyerésében, quam repromisit Deus diligentibus se, — J é zus nevenapja, mint kegyes főpásztorunk, nmélt. l i a r t a -k o v i c s Béla egri érse-ki szé-kfoglalásána-k 14-i-k évnapja, annál meghatóbb ünnepe minden egri és egrimegyei vallá-sos kebelnek, minél mélyebb hálára hangolja a kedélyt azon szentséges név, melyen kivül nincs üdvözülés, — hálára azon jótéteményért is, hogy nmélt. főpásztorunk valóban azon benedictus lett megyénkre nézve, qui venit in nomine Domini. S hogy ez ünnep még emlékezetesebb legyen egy intézetben, mely szintén nmélt. érsekünk áldásos bőkezűsé-gének köszöni létét, — az angol kisasszonyok egri leány-neveldéjében P a l l a g h i Eufrosina kisasszony tette le ő
excellentiája kezeibe a szokott fogadalmakat. Minden jelen-levőnek szivmélyére hatott a kenetteljes főpásztori szózat, melyet a nmélt. érsek intézett a fogadalom-tevőhez, kiemel-vén a nőnevelés fontosságát és befolyását az emberi társa-dalom jólétére, s szivére kötvén az u j tagnak, hogy hivatá-sát Istenben helyzett bizalommal, s annál nagyobb buzgó-sággal igyekezzék teljesíteni, minél gonoszabbak most az idők, s minél több erőt kell kifejteni a t e r j e n g ő rossznak gát-lására, hogy a jó annál erősebb gyökeret verjen a gyengéd szivekben. Aki az egri leány-neveidét igazán ismeri, az t u d j a legjobban, mily acies bene ordinata ez mind a gonosz elem pusztítására, mind a jónak előmozdítására ; s a folyto-nosan működő serény buzgalom, és az ez által kivivott ál-dásos eredmény fejti meg, miért nem enged az egri leány-nevelde elsőséget egy hasonnemü intézetnek sem az ország-ban- A jelen ínséges idő már kezdet óta készen találta azon bajnokokat, kik amaz „erős harczos" ellen az irgalom csele-kedeteit gyakorolva szembeszállanak, A régi jobb időkben, midőn a „tekintélynek" megadatott a kellő tisztelet, s a
„tekintély" már csak azért is nevelte környezetét, hogy többekre áraszthassa jótékonyságát, — nem volt ritkaság, egy, a világi méltóság fényes polczán is működő „egyház-n a g y " körül a „egyház-nagyszámú tisztekből, cselédségből stb. álló népes udvar, mely az illető urnák mintegy g á r d á j á t képezte.
Most az idők viszontagságai mindezt megszüntették, de egy-szersmind megszüntették százak- és ezrekre nézve az élelem-forrást is. — Azonban nmélt. Bartakovics Béla érsek ur ud-varában van egy másnemű gárda, mely nem fényes egyen-ruhában diszeleg ugyan, hanem azok seregét képezi, kiket Krisztus urunk saját személye helyett parancsolt ruháztatni és tápláltatni. A szegények g á r d á j a nmélt. érsekünk udva-rának mindig dísze volt ; a jelen ínséges időkben pedig oly sereggé nőtt ez, mely mindinkább növeli az ő atyai szivének nemes jellemét és udvarának fényét azok előtt, kiknek
sze-meiben egyébnek is van fénye és értéke, nem csak a ve-szendő arany és ezüstnek. Nyolczvan szegény család, mely-nek személyzete 247 tagból áll, teszi jelenleg érsekünknél az udvari sereg létszámát ; nem számitva azokat, kiket a ke-gyes atyai jobb kéz u g y segit, hogy azt balkeze sem t u d j a .
— Az egri főkáptalan t. cz. tagjai 6. 8. és legtöbbnyire 10.
családonkint, 294 személy élelmezésével követik a főpásztor nemes példáját ; s ezen kivül a főkáptalan még 2730 o. é.
frtot rendelt a Rajneralapitványból kiosztatni egykori ú r -béreseinek szegényei között. Továbbá az egri élelmezőkhez csatlakoznak még a t. czisterczei-rendüek, angol-kisasszonyok s több egyesek, kiket a szeretet egy czélra, a jótékonyságra egyesit. Fiat illis Deus merces magna nimis. Ersekatyánk a szellemi téren dúló inség elhárítását is szivén hordva, s a sajtónak, e rettenes hatalomnak káros hatásait ellensúlyozni akarva, nem szűnik meg eddigi áldozatos irodalmi vállalatait folytatni, s örömmel értesitjük a t. közönséget, hogy a leg ujabb vállalatra nézve érsekatyánk intézkedése az e lapok-ban kifejezett kívánattal találkozott. Ugyanis a t . L a k a t o s György egri llneveldei aligazgató ur, ki „Felix atya 1863-i értekezleteinek" valóban jeles fordításával foglalt méltó he-lyet egyházi irodalmunkban, s egy erős taggal nevelte az egri iróikört, — ugyan Felix atyának ez évben tartandó ér-tekezleteit megjelenésök után azonnal munkába fogja venni, hogy magyar forditásban adhassa. Örömmel nézünk eléje a mű létrejövetének, hogy ismét élvezhessük azon édes szel-lemi gyönyört, melyet az imént megjelent 1863-i értekez-letek olvasásánál oly nagy mértékben nyertünk. Annál nagyobb szükség van pedig a kereszténység alapigazságai-nak, tudnillik a teremtés, a Szentháromság, az eredeti bün, a megtestesülés stb. szent titkainak a tudomány érveivel való megvitatására, minél nagyobb azon lelki kár, melyet épen a tudomány nevével és fegyvereivel okoz a hitetlenség s az avval karöltve járó erkölcstelenség ; melynek meggát-lására s a tudomány rectilicámeggát-lására közreműködni minden hivatottnak lelkismeretes kötelessége. T * *
P A R I S . (Vége.) De mi volt eme verekedésnek oka ? Levelezőnk a következőket bizonyítja. A karácsonyi szent ünnepély alkalmával a latinoknak j o g a , és szokása a szent barlangban, a mágusok oltárán éjféltől egész reggelig csen-des miséket mondani. 12 év óta körülbelül a papok száma szerint e misék némelykor délig, sőt délutáni két és n é g y óráig is tartottak. E misék azonban félbeszakittatnak azon időre, midőn a szakadárok a cryptában a születés oltáránál (melyet 1757-ben erőszakkal elfoglaltak) egyetlen liturgiát, az év más napjain reggeli négy órakor ugyanazon szentély-ben a mágusok oltáránál csendes misét tartanak. U t á n u k jönnek a görögök, és ezek után az örmények. Mire ismét a
latinok egy csendes misét tartanak, melyre azonban több is következhetik. De emlékezetbe hozzuk e helyen azt, hogy 1757 előtt a latinok voltak a barlang szentélyének kizáróla-gos birtokosai. A görög zárda jelenlegi főnöke, ki ismeri az eddig divott szokásokat, ugy látszik föltette magában meg-szorítani az időt, melyről a latinok eddig rendelkeztek. A fönemlitett karácsonyi ünnepen 111/i órakor lement a szent barlangba és fenhangon panaszkodott, hogy az oltárnál még most is látott egy franciscanu3 pátert. Erre az utolsó lép-csőn készült leszállani, hanem egy fráter ú t j á t állotta, és
fel-— M 1 1 8 H
hivta, hogy ne zavarja a szent misét. Erre az igumen már kész embereire kiáltott, és a viszály meg volt kezdve. A miséző épen a canonhoz ért, látván azonban a körüle tör-ténteket jobbnak találta a valószinü sacrilegium kikerülése v é g e t t félbeszakítani a misét. F o g t a azért a kelyhet, és a szekrestyés segélyével a többi szent tárgyakat, de épen mi-dőn menőfélben volt, érkezett le egy másik szerzetestársa, hírül adván, hogy a latinok őrzik a lépcsőzetet, és azért csak bátran végezzen, mi meg is történt. Ez alatt már fönt a leg-nagyobb zavar uralkodott, és a már elmondottak folyamukat vették. Estve felé, midőn levelezőnk épen bevégezte volna tudósítását, 25 basibozuk jött Betlehembe a jeruzsálemi basa által küldetve, de ezeknek már semmi végezni valójuk nem volt. A fönemlitett basa három küldöttje, a Midljis tag-jai vizsgálatot tartani jöttek. A görögök e közben, nehogy megelőztessenek Jeruzsálembe követet küldöttek, hogy el-sők tegyenek panaszt. A tudósítónk első levelében közlött adatok lényegben ezek. Második levelében j a n u a r 10-ről következőket irja jeruzsálemi tudósítónk. A betlehemi ese-ményről a szent városban különféle hirek keringnek, de az általam közlött részletekről kezeskedem. Ellenségeink meg-kísértették elterjeszteni , hogy a verekedést a ferencziek kezdették, pedig Betlehemben tudva van, hogy mindennek a görög zárda főnöke az oka, ki alattvalóit a latinok ellen uszította. Midőn a viszály kezdetét vette, a latin szerzete-sek, két szekrestyést és a szent barlangban miséző superiort kivéve, az étteremben ebédnél voltak, Ebéd végén szokás szerint olvasás következett, midőn a belépő szakács a vele közlött hir alapján bekiáltott : ,,Főnöktöket a szent barlang-ban megtámadták". Mire kiki sietett a vész helyére, hol ek-kor már néhány európai zarándok hatalmasan viaskodott a görög igumenossal, és botokkal ellátott acolythusaival.
Egyébkint is átalánosan ismert és a görögök részéről is bevallott d o l o g , hogy az igumenos veszekedő természetű ember. — Amint említettük a jeruzsálemi basa a Midjlis három t a g j á t vizsgálatra kiküldötte. Átalános csodálko-zást gerjesztett, hogy a franczia consul, a latinok védnöke maga részéről is nem tartotta kötelmének vizsgálatot intézni, vagy a basa által elrendeltnek ellenőrzésére a szükséges in-tézkedéseket megtenni. Azt hiszik, hogy a helyi hatóságok a consulatussal egyértelmüleg az ü g y elejtését tervezik, nehogy a szikra lángba boritsa újra a szenthelyek örökös kérdését. A mindenároni béke eme túlságos szeretete már eddig is nem egy alkalommal ártott a latinok jogainak. D e hagyjuk e szomorú elmélkedéseket, és térjünk vissza az ese-ményekre. Szent Illona vagyis jobban mondva a jászolról czimzett szűz Maria temploma előtt, vagyon egy nagy, majd-nem egész hosszában kikövezett tér. Sok évek óta a görö-gök minden utakon és módokon ennek egyedüli birtokába iparkodtak jutni. A szentföldön minden talpalattnak, melyhez szent emlékek vannak csatolva, nagy jelentősége van és sokszor keserű vitának tárgya. A görögök magoknak tulajdo-nították a jogot, ama térnek bizonyos ünnepek előestvéjéni tisztítását. A viszályok kikerülése végett már néhány év előtt a íranczia consulatus oly értelemben t e t t előterjesz-tést, hogy a vallásos testületek kizárásával, a tisztántartás a helyi hatóságokra bizassék. Ez mégis történt, noha a görö-gök ismételve megkísértették igényelt jogaikat
visszafog-lalni. Most j a n u a r 5-én a görögök azon szándékból, hogy a latinokat harczra hijják, azon hírt terjesztették, hogy az utóbbiak söpörni készülnek. A latinok főnökjeik által intetve nyugodtan maradtak. Ugyanakkor a jeruzsálemi basa figyel-meztetve a franczia consulatus által katonákat küldött Betle-hembe a piacz megőrzésére, és a görög patriarchát figyel-meztette a tilalomra. Ezek daczára több oldalrul egyszerre utczagyerkőczők söprükkel jöttek, hogy a tért tisztogassák.
A török katonák ugyan jól elverték és h ű s r e tették őket, azonban, nem tudni kinek rendeletére, csakhamar ismét sza-badon bocsáttattak. — Egy más ujabb keltű esemény is méltó a feljegyzésre. A latinok híressé vált csillaga, melyet a sza-kadárok 1847-ben elloptak, de mely 1852-ben ismét vissza-helyeztetett, kevésbe mult, hogy e hó 3-án ejjel ú j r a e i n e m vitetett. A nevezett nap estve 10 órakor a ferencziek néhány görög szerzetest leptek meg a barlangban, kik avval voltak elfoglalva, hogy azon szögeket, melyekkel a csillag m e g v a n erősitve, kihúzzák. 14 szeg közül 12-őt már elmozdítottak helyeikről. A működés alatt a szentélyben 4 orosz nő is je-len volt. Nem állítjuk, hogy ezen 4 zarándoknő, kik ima-zsámolyon térdeltek, be lettek volna a történendőkbe avatva, hanem csak mondjuk, hogy jelen voltak. Vannak kik állítják, miként a szakadároknak evvel nem volt más czéljuk, mint boszantani és viszályt kezdeni. Azonban e szelid magyará-zatot, mely a lopás g y a n u j á t tőlük elháríthatná, meg nem engedhetjük. Másnap korareggel a jeruzsálemi basa és a franczia consul a történtekről é r t e s í t t e t t e k , de a vizs-gálat ismét elmaradt. A basa elégnek tartotta katonákat küldeni a csillag őrizetére. A napokban a basa ezüstszöge-ket készittet, melyekkel ú j r a megerősítendő lenne a csillag;
ezt tette a latinok védnöke a consul előleges értesitése nél-kül, sőt azt mondotta volna, hogy ő maga fogja a megerősí-tést megtenni, és ha a consul, vagy bárki a latinok közül ez ügyben ellenszegülne, nem fog tenni többet értük semmit-Előre látható, hogy az ügy Konstantinapolyba fog átvitetni, hogy ott azután évek múlván határozat hozassék. A nevezett betlehemi csillag sérti a görögök szemeit, mert mintegy foly-tonos tiltakozás az 1757-ben történt bitorlások ellen. A csil-lagnak, melyen irva van : „ J e s u s Christus hic natus est de Maria Virgine." 1847-ben t ö r t é n t szentségtörő, és erőszakos elvitele után a latinok, kik annak kizárólagos birtokosai voltak, maguk akarták az ujonkészültet a helyére visszatenni, de a diplomatiának túlságos kimélete nem akarta elismerni a szomorú tény liorderejét, a visszahelyezést tehát az otto-mán hatóságok teljesítsék, melyek őrizkedtek, nehogy ez alkalommal a latinok jogait fölemlítsék Magától értetik, hogy a latinok a csillaghoz nem annyira értékessége miatt ragasz-kodnak, h a n e m azon jogok miatt, melyeknek az jelvénye.
LONDON, febr. 1-én. Avval kezdem ma, hogy Páris-ról, és a régi Angolhon ott létező ama méltó képviseletéről adjak hirt, mely Saint-Honoré külvárosban sz. Miklós kicsiny templomának közelében lakik, hol a passionisták e szerény testülete az angol ajkú katholikus kivek lelki szükségeit ki-elégíteni iparkodik. November hava 16-án ülték ott meg a passionisták alapitójuk, boldog emlékezetű s a sz. keresztről nevezett Pál ünnepét, mely alkalommal az apostoli nuncius Chigi végezte a sz. ténykedést, mely után a kerület pleba-nusa kíséretében meglátogatta az atyák egy másik du Berry
— . » 1 1 9 M —
utczában levő zárdájukat, melyben a főnöki tisztet tiszt. 0 ' Loughlin Bemard atya viseli, és liol most a két convertita testvér Bamber Alajos és Ferencz is tartozkodik. Még igy egy szerzettel több jött oda Angolhonból, azalatt viszont Francziaország gazdagította Irhont a trappista szüzek egy zárdájával. Mindszentek előestéjén halt meg e szüzek lyoni társházában a 26 éves Maria Benedicta Welply, ki ide jött, hogy előkészítse magát a czisztercziek átültetésére saját ha-zájába. A corki grófság egyik leggazdagabb családjainak szülöttje atyjától Skibbereen közelében, Irhon déli vidéké-nek véghatárán, ugyanazon helyen, hol a hagyomány sze-rint a czisztercziták legrégibb zárdája állott egykor, egy te-rületet kapott a cziszterczi szüzekjvolostorának helyiségeül.
A szentatya apostoli engedélyt és áldást adott az elhunyt szűz atyjának és testvérének. A Waterford melletti Mount-Malleray-i trappista szüzek fogják most ama helyet elfog-lalni, mely Mount-Saint-Mary nevet viselend, hová az el-hunytnak társnői fognak költözködni, fentartván a meghalt szentéletii szűz nevét, és örökítvén itt a földön is emlékét.
Nem lehet azonban tovább időznünk e vigasztaló esemény-nél. E g y szinte Skibbereenből érkezett levél Sir Robert Peelnek odaérkezését jelenti. Palmerston kormányának e hive, Irlandnak déli és keleti részében uralgó ínséget ma-kacsan tagadta, mialatt a különféle vallás tagjaiból alakult bizottmányok segélyt iparkodtak nyújtani az éhenhalóknak.
futva ment a sújtott vidékeken végig, és mint mondják végre bevallotta bámulatát és részvétét. Váljon fog-e birni annyi be-csületérzettel, hogy látogatása eredményét nyiltan London-ban bevallja? Sir Róbert Peel ugyanekkor a clear-foki szige-tet, mely Irland déli végpontját képezi, meglátogatta. Tizen-két éve, hogy az insula sanctae Clarae 1200 főnyi lakossága kizárólag katholikusokból állott. Az éhség jött, nyomort és kétségbeesést szült. E perez alkalmasnak látszott arra, hogy ide protestáns missio liozassék. Templom, iskola az apostaták felvételére csinosan kimeszeltetett, földbirtokkal elláttatott.
Az anglikán pásztor mellett még 6 család telepíttetett meg.
A föntartási költség évenkint 5000 frankra rúg, és e rop-pant apparatus eredménye : (váljon elhiszi e Peel) semmi, mert egy megtérés sem történt eddig. Az irhoni nyomorú-ságok közé kell sorolnunk a fővárosokban létező kóro-dákat i s , honnan a kath. papoknak a belépés átalában el
A föntartási költség évenkint 5000 frankra rúg, és e rop-pant apparatus eredménye : (váljon elhiszi e Peel) semmi, mert egy megtérés sem történt eddig. Az irhoni nyomorú-ságok közé kell sorolnunk a fővárosokban létező kóro-dákat i s , honnan a kath. papoknak a belépés átalában el