• Nem Talált Eredményt

EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK

In document Religio, 1864. 1. félév (Pldal 24-29)

F E S T , j a n 8-án. A bolognai számkivetettek, kiket a szabadság zsarnoki erőszakkal üldözött, s mind azon papok és szerzetesek, kik Bolognában születtek, Guidi Fülöp bi-bornok, s l e g ú j a b b a n a bolognai érseki székre kinevezett

érseknél testületileg tisztelegtek. Guidi maga bolognai szii-letésü, szokása pedig az olasz helységeknek tiszteletül tekin-teni, ha bentsziilöttjök bíbornoki méltóságra emeltetik, vagy épen ha pápának választatik. A bolognaiak kétségkívül a legnagyobb s leghazaliasabb ünnepélyt rendezték volna, ha szabadna a szuronyok között nekik nyilvánítani, a mit érez-nek. Guidi, valószínűleg Bolognába menend, s a ki ismeri a bibornok ur rettenthetetlen lelkét, könnyen meghiszi, hogy a piemonti szuronyok elé utazandik. — Pisanellinek nyilat-kozatját a kamarában, hogy akinevezett püspököknek a kir.

exequaturt m e g t a g a d j a , oly érdektelenül fogadták a lapok, h o g y azt a vegyes hírek között közölték. — Jellemezőbb azonban Cantù Cesarnak kirekesztése a turini képviselő ház-ból. Cantù, hires történész az austriai kormány lombardi kormányzósága alatt, mint szabadelvű, s hazáját szerető férfi gyanúban állott ; mindazonáltal a es. kir. s ap. fölsége tudo-mányos érdemeit tudta méltányolni, a minek tanúságaid Cantù a vaskorona rendet kapta. Cantù soha sem gondolta, hogy a tudományos érdem, és ennek elismerése, h a b á r a marokkói császártól jönne is, hazafiságtalansági bün volna.

Mikor I I I . Napoléon 1859-ben M i l a n ó b a bevonult, Cantù Ce-sart barátságos látogatásra magához hívta. Cantù tehát két hatalmas császárnak kegyességét megérdemelte. Sic hono-ratur, quem rex voluerit honorare. Most Cantù a caprinoi ke-rülettől Lombardiában képviselővé választatott. A kamará-nak joga van a választást megvizsgálni. Ez megtörtént, s Cantùnak megválasztatása Petrucelli della Gattina indítvá-nyára, dec. 23-án megsemmisíttetett. M i é r t ? Mert Cantù ka-tholikus. „A képviselők padjain susognak, hogy Cantù au-striai és clericalis. Nem tudom ; de szivesen föloldoznám ; ha-nem ő katholikus. (Zúgás a jobb oldalon.) Nem szólok kath.

személyekről, hanem romai katli. pártról, milyen Armonia, Unitk. (Elnök: „Gondolom, hogy a követ ur a katholikus szót politikai értelemben veszi, különben a Statutum l-ő §-ba ütkö-zik.") Pártról beszélek, melyhez Cantù tartozik. Én minden vallást elfogadok, még a mormonismust is, ha önöknek tet-szik. (Nevetés.) De a katholikusokról, mint pártról szólok, a clericalisokról, a pápistákról, az ultramontánokról, J) kik Italiának ellenségei, a kik a pápai fejedelemséget föntartani akarják. Ily szempontból ostromolom én Cantùnak megvá-lasztatását. (Tehát Cantù a pápai fejedelemségnek párthíve.

Ezt eddig nem tudtuk.) En nem engedhetem, hogy egy cle-ricalis ezen kamarába b e l é p j e n " 3) (A clericus Passaglia 12 paptársaival tehát nem clericalis.' A követek fölkelés és le-ülés által szavaztak, Cantùnak megválasztatása megsemmi-sittetett. F i a t l u x ; katholikusnak lenni a turini követek előtt biin. Kit, mit képviselnek ők ? Az istentelenséget, a vallás-talanságot, a bünt. S a kormány ? A követháznak kifolyása,

*) T . cz. Ürményi ur is e g y k o r o n a S z . I s t v á n T á r s u l a t , liires g y ű -l é s é n e z e k r ő -l -lieszé-lt e-l-lentmondás né-lkü-l.

2) Alti ufT. u r o 313. png. 1317

a bűnnek, az istentelenségnek a gépe. —- Nobile par fratrum!

A brüsseli kormány, mely a képviselő házban csak egy szó-többséget bir, a szabadkőmives páholyok magzatja, azutezai kövezés gyermeke 1857-ből. Ez ellen a belgák községenként az alkotmányos joggal fölkelnek, s vallástalan erőszakosko-dása ellen a temetőkre nézve tiltakoznak. Italiában s Belgium-ban látni, miképen lehetséges, hogy a felelős kormány nem képviseli a népet, hanem az öszszeesküvő aljas néptöredé-ket. A sok tiltakozások után Gant város lakosainak tiltako-zását. mely a követekhez intéztetik, találjuk. „Neliány évek óta a polgármesterek (kormány kinevezés) kath. temetőin-ket erőszakkal profanálják, midőn oda olyat, ki a kath. reli-giot megvetette, eltemettetnek. Ez az XII.évi prairial 23-i (1804 jun. 12. szerda) törvénynek nyilt szavaival ellenke-zik. A vallás tehát az alkotmánynyal együtt megsértetik.

Ez minket föllázit. H a ezt a polgármesterek a zsidótemetővel tennék, vagy a protestánsokévá], türelmetlenségnek mon-datnék. Csak ellenünk követtetik el az ily sértés, ez tehát rendszeres gonosz akarat. Igazságot kérünk, követelünk, s követelni meg nem szüniink." — A külföldi lapoknak austriai városokból küldött tudósitásai részrehajlásról vádolták a bécsi csendörséget, miszerént a kath. egyház tanai ellen minden gúnyolódást á t n é z , de a héber vallás ellen semmi éles nyilatkozatot nem tűr. A bécsi ,Kirchenzeitung' az egyedüli szabadalmazott lap ez érdemben. Ezen vádat megezáfolni látszik Kompért Lipót névtára ellen keltett hivatalos kere-set. A kiadó ur az államügyész által törvényszék elé idéz-tetett, s a ker. ugyszinte a hébervallás megsértéséről vá-doltatott, mivel Graetz boroszloi hébertanártól egy czikk-ben az áll, hogy a Messiás nem egyes személy, hanem az egész zsidó nép. Kompért ur védelmezte magát, s tagadta, iiogy a héberek között lenne orthodox és reformált héber.

Azonban, mintha elfelejtkezett volna védelmének alapálli-tásáról, mondja, hogy Graetz ur Boroszlóban oly zsidópap-neveldének a tanára, mely szigorúan positiv zsidó elveket vall, U g y érthetni tehát, hogy van más iskola, mely a zsidó elveket nem veszi szigorú positivitásban. Hasonlóan mondja:

„azon nevelde olyan, melybe magok az orthodox zsidók is fiaikat beküldik." Ismét ugy látszik e nyilatkozatból, hogy vannak nem orthodox héberek, s ezek azok, kiket némely bécsi lapirók reformált zsidóknak mondanak, kik Mózes törvényét tettben, s talán elvben is, nem tudni, elvetik, de a ker. religiot el nem fogadják. Ezen szokásos czimezésre nézve akartuk Kompért urnák szavait idézni, a ki a czimezés ellen tiltakozott, még is szavaiban megengedni látszik. Kü-lönben c kérdés, vannak e nincsenek e orthodox, s refor-mált héberek, a bűntényre nem sokat vonatkozott, Kompért ur a naptárban álló szólamért nyolez napi fogságra, s 40 frt.

birságra Ítéltetett. Ezt a külföldi lapok talán följegyzik, mi-kor a bécsi csendőrségi hivatalnokokat ismét pártosságról vádolni mernék.

K A L O C S A , karácsony-liava 29-én. Üdvözöljük ft.

szerkesztő urat a szerkesztői pályán, adja Isten az ő szent malasztját minden működésére. Bennünket legközelebb a papneveidei ügyek illetvén a papnevelésről teszünk egy két szót. A muló esztendő sok kegyelmet hozott a papnevelésre az egész országban, miként arról nyilvános vagy magános tudomások biztosítanak. Azonban a trienti zsinatnak a

semi-nariumok fontosságát jelentő határozata örök időre szólt, és azoknak, kiket Isten a papneveléssel megbiz, mindég lesz, miért imádkozni, mi fölött okoskodni, aggódni, bajlakodni, örvendeni, és utódaiknak mindég u j gondokat hagynak, mi-lyeneket nem örököltek, ez a dolog természete, ez az Isten rendelése, ez a jó alkalom azon munkás szeretetnek gyakor-lására, mely Istenért, Isten segitségével a folyó szükségeken örömmel dolgozik, és abban foglalkozik a mi előtte áll. Tud-j u k és tapasztalTud-juk, hogy a t u d o m á n y o k s z e r e t e t e a papnak egyik jeles kincse. E szeretet miveli eszét, nemesiti szivét, megóvja az embert a liivalkodástól, és hivatásának betöltésére mindég alkalmasabbá teszi. A pap a világ sava, a hivatásához mért tudomány e savát benne mindég növelni kell. Azért nagyon szent dolog, midőn seminariumba csak a j ó deák j u t h a t be, azután pedig, ha a tudományra való tö-rekvésre nagy gond fordittatik. De e mellé fölötte szükséges hogy a papjelöltekben h a t á r o z o t t j e l l e m , és áldo-zatra kész akarat képeztessék. Annak, kiből derék pap válik, korán lelke elébe kell a hivatás nagyságát, és az Istennel való közremunkálásnak véghetlen fontosságát állítani. A fia-tal ember már a nevelés pályáján nézzen szembe a jövendő-v e l ; ne jövendő-várjon csupán jövendő-viruló rózsákat, ne képzeljen ömlengő örömökkel áradó édeskés életet, hanem inkább gondoljon az Anyaszentegyháznak küzdő természetére, s kész legyen ak-kor is gyermeki pietással ragaszkodni ezen jó anyához, mi-dőn azt elleneitől becsméreltetni látja. Kiváló tulajdona a papnevendéknek egyszersmind a s z e r é n y s é g , mely ál-tal magának az emberek szivét megnyerheti. Ezen tulajdonra annál több gond szükséges napjainkban, minél többször tapasztaljuk, hogy sokaknál e tulajdonra előbbi pályájukon kevés gond fordíttatott. — A z e l ö l j á r ó k i r á n t v a l ó ő s z i n t e r a g a s z k o d á s minden becsületesnevendéknek és minden jól vezetett seminariumnak főkincse. H a ez hanyat-lik, beáll a szineskedés, alattomosság, és a nevelés ügyes já-tékká, gépies rendezkedéssé aljasul. E végből sok fontosságú, főleg franczia seminariumokban igen okos szokás, azon illő bizalmas öszszeköttetés a nevelő és nevendék között, mely atyai gondoskodás nyomán mindazt jobban elintézi, mit a külső fegyelem létesíteni óhajt. — E g y i k föladata a jelen nevelésnek, azon k ö z k é r d é s e k i r á n t érdekeltséget köl-teni, melyek az Anyaszentegyház fölvirágozására vezetnek.

A társulatok, zsinatok, kisseminariumok, missiok, a szentsé-gek gyakrabbi használata, oly dolgok, melyeknek minden fiatal szivét, eszét át kell hatni. A szentséges atya szeretete szerte lángoljon az ifjú szivekben. A papi élet főtényezői iránt az ifjúnak esze lelke tisztelettel teljék el, ezt példa, ok-tatás, utbaigazitás szülendi. í g y a breviárium, a meditatio, a gyakrabbi sz. gyónás, a sz. mise fontos volta iránt, s mind-azon sarkalatos dolgok iránt, melyek nélkül a papi élet elhal, s minden csak tanitáskodás és formáskodás lesz. De jó Iste-nem ! ehhez a természetes dologhoz, melynek szüksége bele-kiált a papi lélek mélyébe, mégis sok okosság, becsületes-ség , állhatatosság, szerénybecsületes-ség és értelmesbecsületes-ség kivántatik.

Néha a szegletes különczködés az ajtatossági gyakorlatok szine alatt uralkodik, és ilyenkor alkalom nyujtatik a jó embe-reknek is, hogy magát az ajtatossági gyakorlatot vegyék gyanúba, noha ez semminek sem oka, hanem az önfejüség, mely az ajtatosság örve alatt szerepelni kiván. Annyi igaz.

hogy a seminariumi élet és a gyakorlati pálya között nagy közeg áll, főleg oly iíjakra nézve, kikre à szóból sok kell és kevés esik a szivnek a mélyébe, hogy ott gyökeret verjen.

Az ifjak közt általában jó jellem uralkodik, sőt bizonyosan a kik papnak készültek, mindég e natura rei legbecsületesebb emberek közül voltak. De ifjak maradnak ők, s a meggyőző-désre szánt minden törekvés nem mindenkor sikeres. S mégis el kell látni az i f j ú t mindazon elvekkel, melyek őt lelkében boldoggá, de azon elvekkel is, melyek őt hasznos munkássá és engedelmes segédlelkipásztorrá képezik. Azonban ezen kérdést megfejteni, a mi főgondba kerül, ép oly nehéz, miu-tán százfélék lehetnek a körülmények, melyekbe a fiatal p a p helyeztetik, és százféle az emberi gyarlóság, mely néha a nevelés jótékony befolyásának megszűntével könnyen tágit azon kétszázszor előhozott okokra nézve, melyek képesek le-hettek volna Isten segitségével őt előbbeni buzgóságában megtartani s egyszersmind mindenki iránt emberségtudóvá, szerénynyé képezni. E gondolatokra sokféle sóhaj tör ki gyakran a nevelés iránt buzgólkodó szivekből ; egyik gyer-mekseminariumot óhajt, másik a kezdő osztályokban veze-tett jó nevelést, harmadik jó házi nevelést, negyedik a se-minariumok jámbor és gyakorlati elrendezését, másik a gya-korlati élet helyes berendezését, másik ismét évenkénti sz.

gyakorlatokat ; — egyiknek sem mondunk ellent, de azon fö-lül : ,Nisi Dominus custodierit civitatem, frustra vigilant, qui custodiunt earn'— minden emberi törekvés mindég hiányok-kal fog küzdeni, hanc veniam petimusque damusque vicis-sim, s csak az az egy van hátra, hogy mindenki segitsen a dolgon, a mennyiben hozzá illik és tartozik. A nevelés töre-kedik arra, hogy szerény, okos, és buzgó ifjúkat nyújtson az U r szolgálatjára ; — a pásztori életben érdemekkel munkál-kodó férfiak föladata pedig a jó ifjakat buzgóságukban meg-erősiteni, vezetni, tapasztalatlanságaikat útbaigazítani, gyar-lóságaikat jótékonyan és részvéttel egyengetni, irántuk való

szeretetükről őket meggyőzni, mások előtt felölök illő tisz-telettel nyilatkozni, és folytatni rajtuk azon üdvös tökélete-sítési munkát, melyet velük a papi nevelés megkezdett. — Adja Isten, hogy a nevelési pályán fáradó munkások az u j évben is bő kegyelemben részesüljenek, s adjon Isten erőt egészséget a főpásztoroknak. hogy ezen, általuk magasan kegyelt ügy minél nagyobb virágzásba menjen. — A kará-csonyi ünnepeket sz. örömmel töltöttük. Karácsonynapján nm. főpásztorunk mondta a sz. misét. Sok nép sereglett a templomokba az U r születését megülni. Karácsony előest-véjén seminariomunkban nm. főpásztorunk kegyessége meg-örvendezteté az ifjakat az által is, hogy atyai szeretetének becses jeléül alkalmi ajándékok kiosztását kegyeskedett meg-rendelni. A világ U r a minden jó ajándékot h o z o t t é nap a vi-lágra, igy a mi kegyes főpásztorunk is növendékeit magas szeretetének zálogaival szokta boldogitani, s ez által hivatá-suk szeretetére ösztönözni. — A t. Jezsuita-atyák ernyedet-lenül működnek a gondjuk alá járó 300-on fölül levő ifjúság nevelésében és tanításában. Isten áldja meg őket. A kezeik-ből átvett nevendékek iránt mindeddig semmi kifogásunk sincs. — A Boldogasszonyról nevezett nőnevelő intézetben a karácsony estve szent örömökben folyt. Több intézeti ne-vendék alkalmas elbeszéléssel megörvendeztette a jelenvolt szülőket, jóakarókat, kik a főörömöt kegyes főpásztorunk, e

2 2 m — jótékony hatású intézetnek alapitója jelenlétében nyerték.

Előadták a szerény leánykák a karácsonyi ünnep keresztény értelmét és fontosságát. Az alkalmi szavalatok és szabatos énekek jó hatással voltak a jelenvoltakra. Az előadás nyilt, derült, a magatartás szerény és illedelmes, az egész előadás Isten nagyobb dicsőségére volt szánva. Legyen is Isten ol-talma a nevelő intézeten s engedje az U r , hogy sok szülők édes vigasztalást merítsenek e szent törekvésű nevelőházból, hol már eddig is oly sok jó gyermek neveltetett. — Mindnyá-junkon legyen az U r áldása, és a Boldogasszonynak oltalma.

LONDON, dec. 20-án. Már szóltam a ,Saturday Re-view'-ről, vagy is a szombati újságról. íróinak tudományos-sága és Berefford Hope tulajdonosnak polgári állása az ok, hogy ezen ú j s á g a tiszteletes angoloknak, vagy is az angol tiszteleteseknek a lapja. Nov. 14-i számának ,Dead vertues' ( = halott erények) czikke a protestáns pogány nézetekről tanúskodik az angoloknál. Az iró Lacordaire szavából indul ki, hogy az erény oly kevéssé halhat meg, miként a csillag az ég boltozatjáról el nem veszhet, s vitatja, hogy a szerze-tes élet hármas erénye a mai világban már megholt erény, s hogy a protestantismus a régi pogány nézeteket az erény-ről ismét érvényre emelte. H a g y j u k az angol prot. irót az ő véleményénél, nincs érdekünkben vele vitát kezdeni, — de kifejtett nézeteit közöljük, mivel ,enfant terrible' módjára őszinte. „A protestantismus, igy ir ő, ép azon társadalmi vi-szonyokat hozta létre, melyek a rómaiaknál uralkodtak, mi-dőn a ker. religio megjelent, s e viszonyok homlokegyenest ellenkezők azon erényekkel, melyek a középkorban ,ker. tö-kéletesség' név alatt ismeretesek voltak. A középkori keresz-tényeknek erénye igen magas, természetfölötti, de ellenkező avval, mi a pogány romaiaknál erénynek neveztetett. A sze-génység, az engedelmesség, a szüzesség megszűntek lenni a mai életnek erényei, (a katholikusoknál még nem szűntek meg, nem is fognak megszűnni. A papi nőtlenség és a szer-zetes élet eszméje már 19 százados, s ki meri mondani, hogy 19 század múlva nem lesz?) s igy a protestantismusnak ma nincs értelme. (Igen, mivel a szerzetes fogadalmak megtö-résében nyilatkozott a legvilágosabban. M a g d e b u r g egyko-ron a megugrott apáczák gyüldehelye volt, ezt önkényt meg-valljuk.) A katholicismusnan a harcza mai nap oda tör, hogy ezen halott erényeket tiszteletre hozza. (A mi meg nem halt, az mindég tiszteltetett.) A protestantismusnak harcza oda tör, hogy ezen ker. erényeket eltemesse, és a pogány eré-nyeket fölelevenítse, polgáriasitsa, vagy is ép azon erénye-ket, melyek a szegénységgel, a szüzességgel ellenkeznek."

Felséges vállomásai vannak ezen ,Szombati szemlének.' A nyervágy, vagy is az önérdek, az önzés, a forradalom, a ,polgári házasság' név alatt jogosított ágyasság nem a föl-elevenített pogány erények ? Sajnálatos ,erény' szó, melyet annyira kínoznak, midőn a b ü n t vele megnevezik. A többit elhallgatjuk, hogy az Ige megtestülését tagadja, még is ma-gát ős románnak nevezi ; igen Krisztus Urunk előtti roma-inak. Gyűlöli a szerzetes intézményt ; de ép Britania és Ame-rica az,hol ez legszebb virágzásnak indul.JA protestánsok nem ismerik, nem is ismerhetik föl a szerzetes életben a legma-gasztosabb családi, polgári, társadalmi erényeket. Newde-gate lord, az angol protestantismusnak megtestesitett képe Augbyban tartott meetingen Mac-Hale ir nemes ellen, ki az

angol aristocratiát bestiocratiának nevezte, kifakadva, mondá:

,A hova az ultramontanismus betört, mindenütt veszélybe döntötte a társadalmat. (15 századon át hogyan állt meg a v i l á g ? ) Ezt azon 9000 papnak érzelme szerént mondom, kik Passagliának föliratát aláirták. (Azon 9000-ből 2000 alig volt élő személy. Ezek is megcsalatva, kényszerítve tették, most tömegesen viszszavonják aláírásaikat ; s a nemes lord-oly járatlan a napi eseményekben ! Passaglia egész Italiá-ban 100 papot nem számithat, kik vele volnának.) Newde-gate urnák vetélytársa van egy Camin urban, ki magát volt kath. papnak mondja, pedig csak Aylesbury papnak szolgája volt ; magát bárónak irja, a kiről Francziaország mit sem tud. Ezen álbáró Ipswickben népgyűlést tartott. A második gyűlést a város polgármestere letiltotta, mivel álbáró ur bu-jabeszédje az erkölcsöt sértette. Erre Camin ur az őt hall-gató csoportot a polgármester s más kath. polgárok házai ellen vezette. U j o n g a t á s , fütyölés, ocsmány kiáltások között az ablakok kövekkel beverettek, a kath. plebania ház, iskola, s kápolna földig leromboltatott. Ez Angolországban ges , mit legfölebb csak Madagaskarban hinnénk lehetsé-gesnek. — Grrant Duff, parlamenti t a g Elginben népgyűlést tartott, s prot. létére eme határozatot hozatta az öszszegyült nép által : „ H a a romai katholikusok a parlementtől valamit kérnek, miként a tömlöczkáplánsági ü g y volt, a parlament ép azért, mivel protestáns, mivel a kérők Britanniának alatt-valói a legigazságosabbnak lenni tartozik." — M a r s h a l l tudor ur Edinburgban folytatja a religio, és a társadalom fölötti előadásait. Az egyetemnek tanárai s tanoncz polgárai számo-san megjelennek az előadásokon. — Trinidadban, (Antil-lák) a törvényhozó testület 100 font sterlinget szavazott Gro-nin kath. püspöknek évi jövedelemül. GroGro-nin, sz. Domonkos rendű szerzetes, Romába utazik, hol püspökké fog szentel-tetni, s igy térend viszsza az angol Antillákra, hol Etheridge guyannei püspök néhány hitküld érrel működik az Isten or-szágának terjesztésén. Angolország szívesen fizeti a tenge-rentúli kath. egyház szükségeit, de otthon egy guinét sem ád. A mi kint becsületes, az otthon gyalázatos, miként a maynoothi papneveldének adott állami évi segedelmet New-degate ur mondotta.

MEXICO, dec. 12-én. Francziaországnak a h a d j á r a t 210 milliom frankba került, a mi miatt Fould kéntelen 300 milliom kölcsönhöz folyamodni. S mit nyert e tömérdek pén-zen, s kiontott v é r e n ? Sokan sokat remélnek, de a jelek meg-gondolást parancsolnak. Labastida érsek kilépett a kormány-zóságból. Miért ? Mivel reactionarius, ultramontán elveket kezdett védelmezni. ,La France' s p a t r i e ' ujságlapok is ezt mondják. Szabadságos volt Juarez kormánya, üldözte a k a t h . egyházat, elűzte a püspököket; bejön Francziaország, szaba-ditó gyanánt fogadtuk, de ő is szabadságos kormányt akar.

Bazaine tábornok kiáltványa igy szól: „a nagy elvek, ko-runknak elvei, századunk szellemével megegyező kormány az, mely zászlónkra van i r v a . " J u a r e z nem igy beszélt ? s nem oly kormány alatt nyögtünk mi, mely századunk elveit, szellemét pengette m i n d é g ? A ki megszabadított az üldöző-től, ismét üldözőnk lehet. Francziaország Mexicoban üldö-zőt s üldözöttet talált, ha az üldöüldö-zőt üldözte, szükségképen az üldözöttet védte, s most Juarez szerepét akarja játszani?

K á r volt ide jönni, annyi vért ontani, annyi pénzt költeni

• n 2 3

az üldözött katholikusokat magától elidegeníteni, és a jua-rezistákat merészebb reményekre költeni. Ily helyzetben vagyunk mink, hogy talán csak urat cseréltünk.

R I O - J A N E I R O , dec. 18-án. Néhány év előtt a bahiai érsek IX. Pius pápa kivánságára néhány nevendékpapot Romába küldött, hogy a kath. egység középpontjában tanul-mányaikat elvégezve tisztán kath. elvekkel térjenek haza. A kormányok a tanintézeteket az egyháztól elsajátították, azok-nak szellemét megrontották ; egyedül Roma az, hol a hitta-nulmányok biztos elveken tárgyaltatnak, s a romai tanodák minden más, még a legjelesebb kath. tanodáknak is corre-ctora s biztositója leend. A pápai fejedelemség kath. iskolá-inknak, püspöki hittanulmányi intézeteinknek is a mentője. Az ide küldött nevendékek egyike Larrangeira Brasiliába jogtu-dori koszorúval tért viszsza, s Rio-grande délszaki megyének püspöke lett. Hogy a fiatal püspöknek buzgalmán épülhes-sünk, a püspök levelét, és a z O B r e z i l lapot emiitjük. „April közepétől kezdve járom megyémnek völgyeit, hegyeit, erdeit.

Bérmáltam 4000-nél többet, s most is örülök, ha hiveim buz-góságára gondolok, és ragaszkodására a kath. egyházhoz.

Német gyarmataink vallásossága várakozáson fölüli : több-nyire rajnavidékiek. Volt azonban szomorúságom is megyém más részein, s püspöki süvegem tövissel is van beszegve.

D e nem veszítem el türelmemet, Isten segítségével küzdeni fogok a roszsz ellen." *) A szabadkőmivesi páholyok, mint az ördög, azonnal fölborzadtak a fiatal püspök buzgóságán, ki megyéjének első hitküldére, s többet alszik sátor alatt, sem-mint püspöki lakában. A páholyok csak csendes viseletű püs-pököt akarnak, ki lakából ki se lépjen, legfölebb nagymisét

mondani a császár születésének napján. A páholyok fölgerje-désének példáját láthatjuk, ha az , 0 Brezil' lapból idézünk neliány sort, hogy európai testvéreink is lássák, miként a

mondani a császár születésének napján. A páholyok fölgerje-désének példáját láthatjuk, ha az , 0 Brezil' lapból idézünk neliány sort, hogy európai testvéreink is lássák, miként a

In document Religio, 1864. 1. félév (Pldal 24-29)