Jézus követelései nem ismertek határt, meg- meg-vetvén az emberi természetnek ép határait; miért? mert

azt mondta : si quis venit ad me et non odit patrem et matrem, sat. Jézusnak ezen szavai azon tüz, mely az életet tövében felemészti, és mindent borzasztó pusztasággá változtat; demonstratum est. (312. 1.) (Folyt.)

10*

6 0 t

A nyitrai mélt. s főt. püspök tinink nagyböjti körlevele.

Venerabiii et Honorabili dioeceseos nostrae clero sa-lutem in Domino, et paternam ac episeopalem nostramj be-nedictionem ! In multis nos, donec peregrinamur a Domino, et non habentes hic manentem civitatem futuram, quae sur-sum est, pátriám inquirimus, offendere, atque a via mandato-rum Dei declinare, et quasi insipientes oves aberrare, dere-lictoque aquae vivae fonte, foderecisternas, cisternas dissipa-tas, quae non valent continere aquas, quotidianâ experientiâ certum, exploratumque est. Et si dixerimus, quoniam pecca-tum non habemus, ipsi nos seducimus, arguente nos conscien-tiâ nostra, nisi cauteriata sit, de multitudine praevaricatio-num nostrarum, propter quas formido mortis conturbat nos, et timor ac tremor veniunt super nos in cogitatione adpropin-guantis iudicii Dei. Si dixerimus, quoniam non peccavimus, mendacem facimus Deum, cuius vera et iusta sunt iudicia, cuius flagella non alia de causa congregata sunt super nos, nisi, quia peccavimus ei, iniuste egimus, iniquitatem feci-mus, et ideo nos temporaliter caedere et castigare nonjdesi-nit, ut convertamur ad eum, antequam sempiternam adduc-cens retributionem adveniat.

Huius rei gratia, pia Mater Ecclesia ligandi, solvendi-que auctoritate praedita, potissimam pietatis curam filiis suis incessanter impendit, ut errantes ad viam iustitiae, in praeceps ruentes ad rectum salutis tramitem revocet, lapsos ad poenitentiam, et per hanc ad delictorum veniam obtinen-dam adducat, meritisque poenis obnoxios ad dissolvendas im-pietatis catenas, oblatis misericordiae Divinae remediis in-vitet. Humiliamini itaque sub potenti manu Dei! En Vene-' rabiles fratres, filiique dilectissimi ! adpropinguat nobis tempus acceptabile, adpropinguant dies salutis, dies luctu3 et poenitentiae. dies orationis et corporeae mortilicationis, sacrum quippe dierum quadraginta ieiunium, eo fine institu-tum, ut anima, quae terrenis adhuc desideriis implicatur, et curis saecularibus impeditur, ex intervallo saltern ad divina respiret ; et ad digne celebranda Resurrectionis Dominicae solemnia, per iugem carnis macerationem, suoque imperio subiugationem praeparetur. Agite itaque Venerabiles fra-tres, filiique dilectissimi ! ut sacrum isthoc tempus, quod ineundis cum Deo, et nobis ipsis, villicationis nostrae ratio-nibus, renovandis, roborandisque per meditationes et ora-tiones, ieiunio et eleemosynis iunctas, mentibus nostris, pia s. Matris Ecclesiae sollicitudine peculiarius est destinatum, eos producat verae pietatis fructus, quos quaerit et cupit eadem s. Mater Ecclesia. Vestrum est, data et quaesita omni opportunitate, pastorali curae vestrae creditos fideles aptis argumentis de ieiunii sanctitate, salubritate, summo-que relate ad moralem profectum nostrum momento edocere, animos eorum Salvatoris, Apostolorum, veterumque christi-anorum exemplis incendere, omni demum meliore modo con-niti : ne pia ieiunii ac abstinentiae disciplina apud ruralem etiam populum, quod in urbibus fieri ingemiscimus, collaba-t u r ; quo verba, zelus ecollaba-t concollaba-tencollaba-tio, in primis aucollaba-tem propria exempla vestra, plurimum sane possunt conducere. Quoad modum et mensuram impertiendae us, qui ad claves Eccle-siae recurrerint, dispensationis ea, quae superioribus annis per nos statuta fuerunt, hac quoque vice confirmantes, pa-storalem zelum vestrum in eo excitandum censuimus : ut

tri-buta, vobis dispensandi facultate, nonnisi ubi necessitatis, aut spirituális utilitatis ratio, conscientiarumque teneritudo deposcit, adeoque non in attenuationem, sed corroboratio-nem religiosi sensus et pietatis ; — non in destructiocorroboratio-nem, sed in aedificationem corporis Christi uti contendatis.

(Folyt.)

EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.

P E S T , jan. 22-én. Hitünk alapigazságát támadják meg, mert tagadják Jézus Krisztus istenségét, mi ez ellen tiltakozunk, midőn az egész világ előtt nyiltan valljuk, hogy Jézus Krisztus igaz Istenember ; midőn kereken kimondjuk, hogy készebbek vagyunk meghalni, mint Jézus Krisztus is-tenségét kétségbe vonni, megtagadni. De nem csak az egész világ előtt valljuk ezen hitünket, hanem csendes magá-nyainkban is. Ezen erős hitünket tanúsítja azon ünnepély is, melyet Jézus szent nevének ünnepén tartottunk. Ez tehát a miről tudósítani kívánjuk Jézus Krisztus, az igaz Istenem-ber imádóit, vitéz bajnokait, hogy lássák, győződjenek meg, miszerént mi belátjuk és tudjuk, mily szüksége van a kath.

egyháznak napjainkban jó papokra, és hogy mi semmit sem mulasztunk el, miszerént Isten szive szerénti papokká ké-pezzük magunkat. Ez miről tudósítani óhajtjuk elle-neinket is, hogy lássák, miszérént az ifjú nemzedék szivében erős, tántorithatlan hit él ; hogy lássák, miszerént nem he-verünk tétlenül, hanem készülünk a csatára, és készen va-gyunk a hit vezérharczosait a legveszélyesebb csatákba is követni, sőt ha szükséges, velők együtt elvérzeni. — Nagy, kétszeresen nagy és örömteljes nap volt január 17-ike, mint Jézus Krisztus, az igaz Istenember szent nevének ünnepe a pesti nevendékpapság magyar egyházirodalmi iskolájának tagjaira nézve. Nagy és örömteljesnek mondjuk azt, mert nyiltan hirdettük annak istenségét, kit az oltár előtt naponta imádunk, kinek szeretetét szivünk szentélyében hordozzuk.

A teremet, melyben öszszeültünk, nem ékesítik fényes, ra-gyogó csillárok, egyszerű itt minden, távol minden fény és pompa, de azért, ha egy idegen lépett volna közénk, azon-nal észrevette volna, hogy itt valami fog történni, mert el-árulták ezt a tagok örömtől sugárzó arczai. Igen kebleink az örömtől dagadtak, a vér sebesebben lüktetett ereinkben.

— Midőn már a tagok mind együtt voltak, a mély csendet az iskola elnökének „dicsértessék a Jézus Krisztus" köszön-tése szakitá félbe, mire a tagok „mindörökké"-t felelve el-foglalták helyeiket. Az utolsó gyűlés jegyzőkönyvének liite-lesitése után szívből fakadt szavakkal ecseteié elnökünk ko-runk hitetlenségét, melynél fogva nem irtózik magát az Is-tenembert, Jézus Krisztust, rágalmazni, káromolni, sőt is-tenségét kétségbe vonni. Ily körülmények között — folytatá tovább — nincs egyéb hátra, mint tiltakozásul Jézus Krisz-tus istenségét nyiltan hirdetni ; nincs egyéb hátra, mint, hogy mi is ezen hitünk bevallására a mai napon, Jézus szent nevének ünnepén az ő istenségét fönnen hirdessük. — Az ünnepélyt megnyitó szavakat követte egyik tagtársunk

„Gondolatok Jézus nevenapján" czimü értekezése, melyben szépen fejtegette Jézus istenségét ; ezután más tagtársunk

„Elmefuttatás Jézus nevenapján" értekezésében gunyoros czélzatokkal, természetes hasonlatokból merített csipős

mon-— . 6 1 t datokkal sújtotta napjaink hithideg, istentagadó fiait. Végre

két költemény zárta be az érdekes ünnepélyt. íme ! ennyiből állott az egész, de azért elég volt arra, hogy ifjú kebleinket fölvillanyozza, és mennyei örömmel töltse. Kimondhatatla-nul jól éreztük magunkat ; méltán is örülhettünk, hisz Jézus Krisztus, az igaz Istenember közöttünk volt. Ubi enim duo vei très congregati fuerint in nomine meo,'ibi sum in medio eorum. (Matth. 18, 20.) Az ünnepély elmúlt, mi eltávoz-tunk, de azért még folytonosan füleinkben oseng : „dicsér-tessék a Jézus Krisztus, az igaz Istenember !" még folyto-nosan látjuk, mint liivja magához azokat, kik a nap hevétől ellankadva nyugalomra készülnek : „Venite ad me omnes, qui laboratis et onerati estis, et ego reficiam v o s " ! M e g most is érezzük ezen szavak igazságát : „ J e s u s p e s poenitentibus,

— Quam pius es petentibus, — Quam bonus te quaerenti-bus ! — Sed quid invenientiquaerenti-bus ? " Valóban boldogok és szerencséseknek tarthatjuk magunkat, hogy a Mindenható véghetetlen kegyelméből ezen iskola tagjai lehetünk. Adja az Isten, hogy igen sokáig virágozzék a kedves egylet, mely már eddig is sok jelét adta hasznosságának. Ez azon egylet) hol minden tag csak a vallásos, erkölcsös életre serkente-tik ; ez azon egylet, melyben a kath. egyház és haza iránti szeretet, fiúi tisztelet kitűnő példaképei állíttatnak a tagok szemei elé, hogy azok követésére buzdittassanak !

Hrabovszky István.

ROMA, jan. 11-én. A ,Correspondance de Rome' kö-vetkező statistikai érdekes adatokat közöl Roma városának lakóiról a legutóbbi év hivatalos népöszszeirása után. Roma lakosainak száma felmegy 201,161 lélekre. Van ezek között bibornok 34, püspök 36, áldozár 1457, papnevendék 367, férfiszerzetes 2569, nőiszerzetes 2031, collegiumbeli neven-dék 660, nőineveineven-dékben és tápintézetekben 1674, jótékony-ság intézeteiben férfiak 947, nők 1180, család 40,827, férfi 92,024, nő 87,819, nős 30,235, férjezett 28,201, >) özvegy 4301, özvegynő 9447, nőtlen 59,015, férjnélküli 50,171, ka-tona 5175, fogoly 387, nem-katholikus 311, zsidó 4490. — Az 1862 népöszszeirás szerént volt 197,078 lakó, és így 1863-ban a szaporodás 4083 lelket mutat föl. — Van 6 pap-nevelde, és pedig a romaiban 94 nevendék, a Piusról czim-zettbén 76, a vaticaniban 41, a francziában 58, a délameri-kaiban 45, az éjszakameridélameri-kaiban 53. Ide sorolandó a 19 col-legium. A propagandában van 128 nevendék, a német-ma-gyar collegiumban 59, az angolban 34, a Piusról nevezett angolban 15, scotiaiban 12, görög-ruthenben 22, irhoniban 50, belgiumiban 6, capranicában 54, pamphilyben 10, dei Nobili czimüben 48, lombardiaiban 11, nazarenusiban 49, clementinoban 42, ghislieriben 42, az academia ecclesiasticá-ban 13, a laterani káptalan intézetében 10, a benedekiekében

15, a keresztény iskolatestvérekében 40. A szerzetesek 56 különféle rendhez és egyesületekhez tartoznak, és egy vagy több házat bírnak Romában. A laterani kanonokok számsze-rént 39, theatinusok 17, barnabiták 31 , somaschusok 33, Jézus-társaságabeliek 344, irgalmasok 52, a szűz Anyáról czimzett clerici reguläres 23, kegyesrendiek 42, oratorianusok 24, jeromosiak 12, della dottrina czimüek 44, a keresztről

' ) M e g j e g y z e n d ő , h o g y n ő s lakhatik R o m á b a n , n e j e p e d i g bárhol m á s u t t ; u g y s z i n t e a f e l e s é g Komában, a férj p e d i g m á s u t t ; ez a s z á t n -k ü l ö n b s é g n e -k a -k u l c s a .

nevezettek 21, iskolatestvérek 54, passionisták 90, r e d e m -ptoristák 39, missiotársulatbeliek 22, a feltámadásról neve-zett papok 22, camaldulensisek közül a remeték rendjéből csak 1, basilita 1, benedekiek 47, camald. szerzetesek 17^; vallumbrosianusok 9, czisztercziták 37, olivetanusok 11, sil-vestrinusok 20, karthausiak 19, ruthenszerzetes 1, antonia-nusok 16, örmény 1, domonkosiak 137, ferencziek az obser-vansokból 201, reformátusok 126, conventualisok 84, capu-czinusok 193, szent Ferencz harmadik rendjéből 20, ágosto-niak 85, ugyanazok, de sarutlanok 82, serviták 52, de mér-cédé 6, trinitarius 11, sarutlan trinitarius 53, minimusok 40, a vezeklésről czimzett atyák 31, Fate-bene-fratelli 44.

B A S T I D E - D E S⁷J O U R D A N S , (déli Francziaország, Vaucluse kerület) dec. 30-án. „Az én templomom, igy ir a plébános, barlang, hova 20 lépcsőn kell lemenni ; nedves, úgyhogy a ruházatot hetenként kellett a napon száritanom, az Oltáriszentséget minden hatodik napon megujitanom. Hiába szóltam a községi tanácsnak, hiveimnek, a kerületi elnöknek, mindenütt „nincs pénz" kiáltották felém. Mit tegyek ? Imád-koztam, hogy az Isten sugaljon lelkemnek üdvös gondolatot e czélra, hogy az ő nevének lehetőleg megfelelő házat épít-hessek. — A kormány eperfatenyésztésre kényszeritett min-ket. Ez nem adta meg a várt nyereséget. D e a mandolafa vadon nőtt, csak nemesítő kézre várt. Arnya nem sürü, gyö-kereit mélyre feszíti, a gabnát növésben nem akadályozza.

Ez nyújtott nekem reményt, hogy talán sikeriilend templo-momat fölépíteni. Öszszeszedtem tehát a vad mandola fács-kákat, senki sem háborgatott benne, s megkezdettem az ül-tetvényest. Három év alatt fáimat 50,000 darabra vittem szántóföldeimen, a nélkül, hogy gabnám kevesebb lett volna.

Ez tehát tiszta nyereség. Ez idén kezdő fáim gyümölcsét 4000 frankért eladtam. Hiveim kedvet kaptak, ültetvény e-semből fácskákat kértek. Adtam 30,000 darabot, de u g y hogy az első tiz év jövedelme templomomé leend. Hiveim rááltak. Jövő évre remélek nekik ismét 50,000 darabot ad-hatni. Van már 4000 frankom, templomom tervét elkészítet-tem, jövő 1864-ik évben az épitést elkezdem, mivel, ha az Isten megáldja fáimat, 10,000 frankot remélek saját fáimból;

három év múlva pedig hiveim is évenként legalább 10,000 frankót adni fognak. Lesz tehát templomom, lesz templo-momnak legalább 100,000 franknyi tőkéje. Püspököm min-dent jóváhagyott, én a plébánia földjein elültetett mandola fákat ad fabricam ecclesiae átírtam. Ez a tőke. Legyen ál-dott az Urnák n e v e . " — A szeretet találékony ; a lelkipász-tor buzgóságának szép példája ; a ki imádkozik, elmélkedik, kap tanácsot az Istentől.

M E C H E L N , jan. 1-én. Montalembertnek kettős be-szédje fájdalmas benyomást tett sok katholikusnál, s az u j kath. belga egyletnek igazgatósága, tekintettel levén az élethasznosságra az egylet teendőiben, igen czélszerü vál-tozásokat tett a nagygyűlések esetére, hogy a nagygyűlés minden hasonló kedvetlen közbeesésektől menten üdvös gyümölcsöket teremjen az életben. Korunk betegsége a sok szó ; szóval pedig nem lehet gyógyítani a társadalom vérző sebeit, elvül tehát kimondatott, hogy a nagygyűlés fény-pontja, és sulyja nem a szónoklatok, hanem a választmányi osztályok tanácskozásai és előadásai leendenek. Lesz nyil-vános gyűlés, de a megnyitó és bezáró beszéden kivül más

—»h 6 2 « * szónoklat nem lesz ; a gyűlés öt órakor v é g e t ér, az estveli

idő barátságos társalgásokra, melyek a jólelküek között any-nyira üdvösek, s vigasztalók, fognak fordíttatni.

SPOLETO, jan. 3-án. Az erkölcsi rend valóban fölállit-tatott a szentszéktől elrabolt tartományokban, hogy szinteresz-kedünk ezen rendtől. A papok napról napra kíméletlenebben zaklattatnak a kisebb hivatalnokoktól. Az érsek a váracs tömlöczében s z e n v e d , egészsége töredezik, szívfájdalma, hogy hiveitől, kiknek főpásztorra a sok ragadozó farkasok között legnagyobb szüksége volna, elszakittatott, az ,Auxi-lium Christianorum' templom épitésétől megakadályozta-tik. A tömlöcz káplánja hivatalától megfosztatott, mivel az érsek lábaihoz sirva leborult. Ez botrány volt ; a kormány-nak, hogy az erkölcsi rendet ily botrány után, mely az ér-sek lábáihoz sirva boruló papnak viseletéből történt, visz-szaállitsa, a papot hivatalvesztéssel kellett büntetni, mivel Victor kormányának oly pap riem kel, ki püspökét mint atyját, tiszteli. A tömlöczőr durva ember, az érseknek ellenére tesz mindent. A királyi ,exequatur' miatt, a kápta-lani székek, plébániái, s más javadalmak üresedésben állanak,

ezeket az economato hivatal lefoglalva t a r t j a , a jövedelmet szedi, s fizeti az államhivatalnokokat, a mint Turinból jön a parancsolat. A püspökök már nem tudják, hogyan lehes-sen a templomokat ellátni, vagy az alapitványos szentmisé-ket végeztetni. A spoletoi megyében van 12,000 alapitvá-nyos szentmise, melyek tőkéje , a lefoglalt javadalmakkal együtt 3,027,801 frank ; azon misékből 1863-ban egy sem végeztetett, mivel a királyi gazdatiszt, lupus inter oves, ca-pra inter caules, az alapítványok jövedelmeit beveszi, de az alapítvány szerént ki nem adja. A mi még égbekiáltóbb, az egyes adósok kényszeríttetnek megfizetni az alapítványi kamatjait, habár a misék el nem végeztetnek, az alapitványo-zók utódjai pedig a katonai laktanyákká alakított kolosto-rokra fölajánlott pénzeket. Sok templom kormányczélokra fordíttatott, de mit az egyesek évenként az istenitisztelet tartására, s fényére Ígértek, az rajtok megvétetik. Ez a rend-szeresített szemtelenség. Mi történik a papokkal, kiknek tem-ploma katonai raktárrá fordíttatott ? Ep az, a mi az elkobo-zott zárdák lakóival ; mehetnek hova akarnak, kereshetnek magoknak élelmet, a hol tudnak. A közjótékonysági intéze-tek, úgymint az árvaház, a kóroda, a szegények háza stb.

vallástalan, istentelen igazgatókra van bizva, ki ha az inté-zetbe belép, Isten, Szűz Mária, a pápa, az egyház ellen szentségtörő beszédeket szór. Ezek az ajtatos alapítványok-ból fizettetnek, képzelhetni, mily vallásos a cselédség, mely ily igazgatótól ide fölvétetik ? ! Hogyan szóljak a testi bün fényes barlangjairól? Hogyan a lábra kapott vad házassá-gokról ? Az olvasó érzelmeit sérteném. A szerzetesek ellen dühöng az irtó háború. Ezek nagyobb részt elszéledtek, s nem tudni hova. IIa valami eltartást először kérnek, meg-igértetik nekik ; ha három hónap múlva ismét kérnek, a bé-ketűrés ajánltatik nekik, ugy is hozzá szoktak; ha ismét három hónap múlva kérnek, elűzetnek a hivatalból, s kere-ken kimondatik, hogy a kormány egy szerzetest sem tűr, e g y szerzetest sem fizet. Erre már készen vagyunk. Mit há-rom év előtt a szemesek gyanitottak, ma a vakok is látják, hogy itt az Isten országa ellen vitetik a háború. A teme-téseknél való botrányok végnélküliek. Botrányos életűek

meghalnak, a pap, ha el nem temeti, tömlöczre vettetik, u g y hogy azon papok, kik még különös gondviselés mellett hi-vatalukban vannak, csak azt kívánhatják, hogy a gonosz em-ber sokáig éljen, mivel halála tömlöczöt hoz a lelkismere-tes papra.

P A L E R M O , jan. 13-án. Mazzini e városban ,Apostolato' czimü u j hírlapot alapított. Az egyház ellenségei szabad-sággal birnak az apostolkodásra, h a szabad e nevet al-kalmaznom, az egyház híveinek ez nem szabad. — Miután a kormány minden héten néhány kolostort elkoboz, nem csoda, ha a községi birák is vetekednek ezen dühös kiirtásban.

Nardoból a carmeliták, a domonkosok kiűzettek, s egy gyer-mek ápolda eltörültetett a bölcs tanács által. Most üresen állnak a házak jövő rendelkezésre. Volt tehát szükség az elko-bozásra ? A gonosznak szüksége vagyon, hogy az erény képe ne létezzen. Kiirtani a szerzetest, bár mi szint viseljen. Tör-vény szerént a kobozási javaslatnak a városi tanácsnál 24 óráig kellett volna nyugodni, hogy kiki jól megfontolja az ügyet. De mikor szerzetesekről van szó, vakon is lehet sza-vazni kiirtásra. — A nápolyi község is csak 24 zár-dának eltörlését kérvényezte a királytól. Ez öszszeesküvés.

— Az alapítványok kezelői körlevélben kérdeztettek, van-nak-e javaik Romában ? — Az olasz szabadság egy genuai nyomorultnak megengedte, hogy Renant utánozza, s irt : ,Maria és Jézusnak élete' czimü könyvet, melyről ,Strega' modenai s forradalmi lap irja : ,,E könyv nyomorult pamphlet, s ördögöt sem ér. A szerző megbocsát nyiltságunknak ; ő ta-g a d j a a történeti tényeket, melyek 18 századon át elismer-tettek, s megenged oly csudákat, melyek csak az ő agyában lehetségesek. Nem tudjuk, de ő se t u d j a , román-e az ő könyve, vagy történelem, ő magát novella-irónak mondja s nem tesz mást, mint hogy csak a papirt beirja." — ,Cam-pana di san Martino' irja : „Törökös igazság ! A káptalani helyettes 14 kispapnak neveit beküldte az ujonczozási vá-lasztmánynak, kik a katonaságtól mentesek. A hadügyér e számot nagynak találta, s csak az első tizet fogadta el. Mind-nyájuknak egyenlő joga volt a mentességre, tehát legalább sorsolást tétetett volna a 14 között." — A bolognai ,Eco' elnyomatása előtti számában gyászos színekkel festi a pie-monti szabadság alatt terjedő erkölcstelenséget. „Hova fo-gunk mi jutni? A szüzesség, a szemérem a szinpadon megsér-tetik, a piaczon ki gúnyoltatik, az erre szabadalmazott há-zakban legázoltatik. A pogányok között Socrates és Plato irtózott eme helyektől ; s mit minden kormánynak köteles-ségből kellene elnyomni, a mi kormányunk azt elősegíti."

Econak igaza van, de egyszersmind a hívekben sem lehetett nagyobb buzgóságot észrevenni, mint napjainkban. A ve-szély nagy, kiki szent malaszttal igyekszik magát erősíteni.

Az ördögnek országa terjed, kell, hogy az Isten országa ta-núságot tegyen az igazságról, s ajtatosságával tiltakozzék a gonoszság ellen. Jézus szent neve tagadtatik, kell hogy vall-juk, áldvall-juk, dicsérjük ezt. A kéjhölgyek számát fölülmúlja azon nők száma, kiknek szüzessége, szemérme példás ; a go-nosz fiatalsággal vetélkednek mások, kik az egyház szolgá-latjára magokat fölajánlják ; s néhány szerencsétlen papnak botrányait túlságosan egyensúlyozzák azon papok, kik a szentatya és a püspökök iránti engedelmességüket szóval-tettel minden alkalommal tanusitják. A gyászosak keresik

az alkalmat, h o g y botrányt tegyenek, örömmel kell megval-lani, hogy a jók is lesik az alkalmat, h o g y j ó példát adjanak.

Az é g és a pokol vetélkedik itt egymással. — Romano F e -lix, ischiai püspök, ki lázitási kísérletekről vádoltatva, h a t h ó n a p i g a napolyi tömlöczökben volt, a törvényszéktől föl-m e n t e t e t t . A t é n y az volt, h o g y a teföl-mploföl-m a j t a j á r ó l letörül-t e letörül-t letörül-t e az ,éljen Vicletörül-tor Emmanuel ! éljen Garibaldi !' szavakaletörül-t.

— Az olasz városok v e r s e n y b e n három n a p o s szentségimá-dást tartanak R e n a n istenkáromlásai ellen. — Passaglia D e Boni-tól p e r t kapott. Passaglia czáfolást irt R e n a n ellen, de u g y , h o g y az egész R e n a n t utánnyomta, sőt czáfolását is u g y hirdette, h o g y az egész R e n a n benne lesz. D e Boni maga fordította R e n a n t s j o g á b a n Passaglia által s é r t e t e t t Egyik is másik is kereskedést üz a gonoszság gyümölcseivel.

K R A K O , dec. 23-án. A lengyel nemzeti kormány nyi-latkozatjából, melyben a gyászos t ö r t é n e t ü mivel véres moz-galmat a muszka k o r m á n y és ennek lapjai által terjesz-t e terjesz-t terjesz-t hamis beterjesz-tudások ellen védi, a katerjesz-th. h i terjesz-t r e vonaterjesz-tkozó p o n t o t közöljük. „ H a nekünk a kath. világ és a s z e n t a t y a kedvez, ki f o g j a ezt különösnek t a l á l n i ? Azon kegyetlen ül-dözés után, melyet a muszka egy századon át kath. vallá-sunk ellen folytatott, lehet-e c s u d á l n i , h a a katholikusok rokonszenve az elnyomatottak felé h a j l i k ? A szentatya által L e n g y e l o r s z á g é r t megrendelt imádság minket örömmel töl-t ö töl-t töl-t el, s hálára kötöl-telezetöl-ttöl-t minden vallás különbség nélkül.

Ezen minden nem-katholikus vallásnak szolgái örültek, s hozzá csatlakoztak, mivel a muszka üldözés nem t u d t a ki-irtani a lengyelek szivéből a vallást, sőt az üldözött lengyel nemzet egyedül k a t h religiojában találta vigasztalását szen-vedései között, s ép ezen közös szenvedés közös vallásos t ü r e l m e t szült a keblekben, mely türelem m é g is távol van a hitközönyösségtől, mivel kiki tiszteli a m a g a vallását, s n e m b á n t j a a másikét. A nemzeti kormány kikiáltván a lel-kismereti szabadságot, csak a nemzetnek mindég nyilvání-t o nyilvání-t nyilvání-t érzelmeinyilvání-t fejezi ki, ide é r nyilvání-t v e minden vallás papjainyilvání-t. A külön vallásúak szolgái az áldozatok sírjain t e s t v é r i kezet szorítottak, s egyiránt daczolnak az üldöző muszkával, mely különbség nélkül u g y a n a z o n tömlöczbe veti a kath. papot, a prot. lehtészt. és a rabbit. Seregeinkben minden vallásúak

Ezen minden nem-katholikus vallásnak szolgái örültek, s hozzá csatlakoztak, mivel a muszka üldözés nem t u d t a ki-irtani a lengyelek szivéből a vallást, sőt az üldözött lengyel nemzet egyedül k a t h religiojában találta vigasztalását szen-vedései között, s ép ezen közös szenvedés közös vallásos t ü r e l m e t szült a keblekben, mely türelem m é g is távol van a hitközönyösségtől, mivel kiki tiszteli a m a g a vallását, s n e m b á n t j a a másikét. A nemzeti kormány kikiáltván a lel-kismereti szabadságot, csak a nemzetnek mindég nyilvání-t o nyilvání-t nyilvání-t érzelmeinyilvání-t fejezi ki, ide é r nyilvání-t v e minden vallás papjainyilvání-t. A külön vallásúak szolgái az áldozatok sírjain t e s t v é r i kezet szorítottak, s egyiránt daczolnak az üldöző muszkával, mely különbség nélkül u g y a n a z o n tömlöczbe veti a kath. papot, a prot. lehtészt. és a rabbit. Seregeinkben minden vallásúak