• Nem Talált Eredményt

I. A k ö z s é g és e g y h á z r ó l á l t a l á b a n . Keér- Semjén fekszik Szatmárban a Szamos jobb partján. 1427- ben Zsigmond király Kállay Jánosnak adományozta.

(Szirmai Szatmárvárm. e. II. k. 363. 1.) Legnagyobb részben ma is a Kállay család bírja. Viszontagságairól anynyit mondhatunk, hogy a Szamos kiáradásai s a had­

vészek többször látogatták; valamint a pestis is.

Reformáltatása időpontját meghatározni nem tudjuk ; de erős azon vélelmünk: hogy ez az egykor protestáns Kállay-család — mint földesúr — befolyásával s pártfogása alatt történt és hogy a reformáció kálvini iránya 1570 körül már teljesen megerősödött benne. Kezdettől óta anyaegyház volt s mint ilyen, filiájával, az átellenes parton levő Kéérrel együtt, a szatmári ref. egyházmegye kiegészítő része volt s az ma is. Pártfogója a Kállay-család róm. kathólikussá lévén, elmaradt az e család udvarából járt dézma is ; sőt üldözni kezdték ez egyházat. A szat- máre.-m. levéltárban levő 1718. ápr. 15. kelt okmány szerint, Kállay János a semjéni parókhiális telket elcseréli;

egy 1720. nov. 21-iki u.-o. levő s a budapesti vallásügyi bizottság elé terjesztendett okmányban panaszolja az es­

peres, hogy Kállay Ferenc a semjéni ref. templomot el­

foglalta. Ugyanez időben róm. kath. lelkész is volt Sem- jénben, ki nyomozásokat is tett a szomszédos ref. egyházak és lelkészeik ellen; de e nyájnélküli pásztor, a Kállayak- nak a szabolcsi jószágaikra lett elvonulásával, szintén elhagyta e tájat. Az újabb időben (1860—70.) a semjéniek új tégla templomot s tornyot építettek s miután Keér pap- jokat elvitte, 1873 bán a papi állomást újból szervezték és ismét anyaegyházzá lőnek, és a régi rozzant helyett, egy új paplakot építettek. Ezekben pedig Pető János gondnoknak volt nevezetes része, ki buzgó tevékenységet fejtett ki egyháza érdekében.

II. Az e g y e s l e l k é s z e k s h i v a t a l o s k o d á s u k a l a t t i e s e m é n y e k . A XVI. és XVII. századbeli k.- semjéni ref. lelkészek emlékezete fenn nem maradt. Az egyházmegyei levéltár a következőkről emlékezik: 1) 1704.

Ecsedi Márton. 2) 1720. Szentmártoni Mózes. 3) Az 1725-iki vizitáció a lelkészt nem nevezi meg, egyedül csak kihágó természetét említi. 4) 1726. vagy talán ré­

gebben is ott lakott Udvarhelyi György, egész 1728-ig.

Az 1726-iki vizitáció a lelkészi szolgálatról következőleg rendelkezik: „Die Solis duae conciones, una in ecclesia altera, scilicet filia; una etiam in ecclesia m atre; diebus gregariis singulis vicibus. “ 5) 1728. Solymosi József dislokáltatott ide, ki hivatalából letétetett. 6) 1729.

Kegyes Ferenc. 7) 1730-ban Gödöllei István. 8) 1731 — 1733. Sárai András lévita, kiért a kibocsátási dijat is megfizették hallgatói, csakhogy legalább 3 évig marad­

jon ott. Dicsérték és szívesen maraszták; de betegsége és a Szamoson járás miatt nem maradt. 9) 1733—36.

Szigeti Zsigmond, kit szintén szívesen marasztottak. 10) 1737— 39. Bodoki Mihály. 11) 1840—42. Gyalai Sámuel.

12) 1742—45. Bodoki Sámuel. 1743-ban — midőn Gyar­

matra mentek a vizitációra az elöljárók — marasztják ; 1744.

panaszolnak ellene, hogy nem katekhizál s hétköznap nem olvas bibliát. Ugyanekkor igy ir a vizitáció: „Illustrissima domina terrestris Mária Perényi (talán valamelyik Kál- layné) petit ministrum, qui literas scribere et perlegere dextere sciat. uA semjéniek más papot kérvén, ezt felelte nekik a vizitáció: „Kevés most a pap, — hihetőleg a pestis

miatt; — jobb ezzel maradónk, mint semmivel.“ 1745-re ismét nem marasztják. Ugyanekkor vizsgálatot rendel az egyházmegye a parókhián 3 ciuteremben verekedők ellen ; a kik azonban nem a pap cselédeihez tartoztak. 13) 1745—48. Szilágyi Miklós. 1748-ban nem akart maradni, azzal mentvén magát, hogy a földesúrtól sokat szenved, a ki békóval és tömlöccel fenyegeti. Keér ellen panaszol, hogy nincs nálok egyházi fenyíték; a k . . . át, károm- kodót 4 poltrára büntetik. Innen Simába ígérkezett. 14) 1748. Harasztkereki Gergely, beteges ember. 15) 1749.

Szatmári M. János. 16) 1750—58. Radnóti János. 17) 1758. Mogyorósi András. 18) 1759. Tótfalusi Miklós.

19) 1762—64. Vásárhelyi Kelemen. 1763. és 1764-ben panaszolnak ellene, hogy Keéren mindig későn végzi a vasárnap reggeli lelkészi szolgálatot. Mocsi Istvánt hívták helyette ugyanekkor; de ebbe a vizitáció bele nem egye­

zett. 20) 1765—71. Mogyorósi András, mindvégig kedvelt pap. 21) 1771—77-ig nem szól a vizitáció Semjénről.

22) 1776—88. Debreceni Ferenc. 1776 tavaszán, ha előbb nem, már Semjénben lakott s mindvégig kedvelt papja volt. 1783-ban Keér el akart válni; ugyanekkor állíttatott fel ott a külön tanítóság, a melylyel a papi jövedelem csonkulást szenvedett. 23) 1788—89. Gáti József. 24) 1790. Illyési József. 25) 1791. Pesti József. 26) 1792—

95. Kovács Márton. Hasztalan maraszták, maradni nem akart. 27) 1795-re dislokáltatott Kassai Sámuel. 28) 1797.

Szabó János. 29) 1798. Ketzeli Ferenc. 30) 1800— 1806.

Csepelyi Mihály. 1802-ben a parókhia rongyos. 31) 1806.

Kiss Mihály. Ennek halála után még ez évben 32) Tardi Mózes. 33) 1807— 11. Szél György. 34) 1811— 15. Pel- sőczi Mihály. Kedvellik; de mivel a fizetést szorosan meg­

kívánja: változik. 35) 1815—18. Őri József. 36) 1818—

22. Dobos András. 37) 1822—28. Kuróvszki György.

Alatta Semjén nem akarja az iskolát megcsinálni; a tani- tást pedig megkívánja, holott a papiakon a tanításra alkalmas helyiség nincsen; Keér pedig azt követeli, hogy estvére kereszteljen nálok, ne reggel midőn az isteni­

tisztelet végzésére átm egy: mindezeknél fogva változik.

38) 1828. Füsiis Dániel. Mind a papiak, mind a templom siralmas állapotban van. 39) 1829—30. Illyés István,

később f.-gyarmati pap. 40) 1830. Gáthy István. 41) 1831—40. Dobos András, ki másodízben lakott itt. 42) 1840—42. Somodi Molnár Ferenc, jelenleg cz.-dányádi lelkész. 43) 1842—65. Kiss Péter, ki itt halt meg. 44) 1865— 74. Varga Menyhért, az előbbinek segéde, ki Keérre ment át. 45) 1874 óta Balogh Áron, előbb bor- zovai lelkész.

III. I s k o l a ü g y és t a n i t ó k . Semjénben kezdettől fogva a lelkészek tanították az iskolát; ámbár koronként külön tanítókra is akadunk; igy p. 1852. Szegedi István.

1863. Kolumbán Bálint. 1865—66. Székely János. 1867 — 71. Tömöri Pál. 1872—74. Szombati János. 1875. Ko­

lumbán Bálint. 1877. Bornemiszsza Imre.

IV. B e l h i v a t a l n o k i f i z e t é s e k , a) Lelkészi fizetés 1705: 1) Minden ágytól adnak 1 frtot, ha 3-an vannak is egy háznál. 2) Minden frt. után 1 — 1 véka búzát. 3) 1 boglya szénát minden háztartók. 4) 1 szekér fa minden udvartól azon mód szerint. 5) A Kállay uraktól ezelőtt tizedrészt adtattak. 6) Esztendős zsellér dénár 24. Azontúl dr. 51, '/, véka búza. Azontúl úgy fizessen mint a lakos.

7) Keresztelés dr. 24; esketés frt. 1; halotti prédikáció frt. 1; hal. éneklés dr. 24. (Bélteki Matric. Us. 85. lap.) 1801: 29 v.-frt., 7 köböl rostált búza, 20 szekér széna, 27 szekér fa, 3 v.-frt. stoláre, 2 fordulón 3 köblös föld, melyet az ekkla szánt, 1 ford. 2 boglyás kaszáló. (Bel-hiv. fizet, öszszeg. kim. 1801.) 1877: 20 köböl kétszeres élet; 72 frt. széna-váltság; 7 öl kemény tűzifa, udvarára szállitva; 13 hold szántóföld; 20 hold rét, mely csak száraz időkben használható s a lelkészi állomás újból állítása alkalmával bocsáttatott az egyház közvetlen bir­

tokától ; a stolárék.

b) Tanítói fizetés 1877: 7 köböl kétszeres, 2 öl kemény tűzifa udvarára szállitva, 7 katasztralis hold és 1000 □ öl föld, de a mit az iskola teljes elkészültéig az egyház használ; tandíjul m.-e. 16 frt., minden tanítvány­

tól 40 krt számítván, m.-e. 40 véka szemes tengeri s ugyananynyi csirke.

V. T e m p l o m , t o r o n y s h a r a n g o k . U r a s z t a l i k é s z l e t e k . E g y h á z i és i s k o l a i é p ü l e t e k ; i n g ó és i n g a t l a n j a v a k . A régi t e m p l o m fából volt s

helyette szilárd anyagból egy újabb ízlésű díszes templomot épített a semlyéni hívek buzgalma, mely 1867-ben készült el. Bádogos tornyában 2 harang függ, az egyik mintegy 1 % mázsást 1799-ben öntötte Cserépi Ferenc Rettegen, Erdélyben, az egyház költségén; a kisebb 1 mázsást 1846-ban Kovács Mihály egyháztag ajándékozta.

U r a s z t a l i e s z k ö z ö k : 9 darab részint fehér pa­

tyolat, részint selyem és másnemű terítő. Ezek közül 1 fehér patyolaton ezen körirat olvasható: „Én vagyok az életnek ama kenyere stb.“ ; 1 kis rózsaszín selyemkendő Jezik Simon izráelita; 1 nagyobb selyemteritő pedig Pe- tőh Pál gondnok ajándoka 1870-ből. Ezen térítők legna­

gyobb részt aranyfonal- és vörös selyemmel vannak hímezve. Továbbá: 2 db. cin-tányér 1641-, 1 db. aranyos szélű ezüst pohár 1644 és 1 cin kanna 1644-ből s 1 boros korsó.

Az e g y h á z i és i s k o l a i é p ü l e t e k közül a mostani papiak (lásd I. cikk) igen kényelmes új épület; az iskola- épület pedig a régi papiak, de a mely maholnap teljesen alkalmatlanná lesz. Ezek a templommal együtt a tűz ellen biztositvák.

I n g a t l a n o k : közvetlen egyházi birtok: 41 hold s 77 □ öl rét és 23 hold s 100 CD® szántóföld; továbbá 3 h. szántóföld végrendeleti hagyomány. Lelkészi állomány:

13 hold s 100 D° szántóföld. Tanítói állomány: 7 hold s 1000 □ * sz.-f. A holdak 1600 □ ölével számítva.

Az egyház i n g ó s á g a i t az anyakönyvek (1777 óta) s különböző jegyzőkönyveké s az 1833. készült parókhiális pecsét, teszik.

VI. Né p e s s é g . 1801: Lelkek száma 96. 1877:

Lelkek sz. 386, újházas. sz. 2 , szülött, sz. 20, konfir­

mált. 8, halott, sz. 13. Iskolások. 1877: tanköt. 6—12-ig 56, iskolába jár 44, részben járt 6, nem járt 6.