király 1569-ben minden adózás- és közterhektől 6 évre fölmenté őket. Későbbi viszontagságaikról mit sem tudunk, azonban föl sem lehet tenni, hogy azon számtalan nyo
morból , mely Szatmármegyét, német, török, tatár s a kuruc és labanc dúlások közt érte, Erdődnek is része ne lett volna! A magyar és ref. jobbágyokkal nem lévén gf.
Károlyi Sándor megelégedve, ezeket úgy innen, mint más jószágairól kiiktatta s 1731-ben Szatmármegyétől telepit- hetési engedélyt k é rt, mit meg is nyert nemcsak: hanem a letelepülőket 3 évig minden tehertől s azután a katona
beszállásolástól, bizonyos dij mellett, felmenté a megye.
Ekkor gf. Károlyi Sándor külföldről svábokat telepitett Erdődre, kik máig sem magyarosodtak el teljesen.
Erdődről még csak anynyit jegyzünk meg, hogy itt született a hires Bakócz Tamás esztergomi érsek.
II. A z e g y h á z r ó l . Erdőd a hitjavitás előtt róm.
kathol. parókhia volt, 1216-ban a már fentebb említett Ábel esperes, 1332-ben pedig — a midőn a szatmári espe- rességliez tartozik — Miklós volt plébánusa, ki 70 dénárt íizet pápai dézma gyanánt. (Schemat. Cleri Szatmár. 1864.
44. lap.)
A reformációt Erdőd D r á g f f y G á s p á r alatt vette be azon reformátoroktól, kiket e jeles főúr, „nem gondolván János király s a püspökök megbántódásával, a maga várában tartott." Ezek között alkalmasint B a t i z i A n d r á s - és K o p á c s i I s t v á n n a k tulajdonítható legtöbb e tekintetben, kik Erdőd reformálását 1542. és 1545.
közt teljesen be is fejezték. Itt a szatmármegyei reformáció kiindulási pontján tartatott a legelső protestáns zsinat is Magyarországon, 1545. szept. 20; majd egy másik úgy
nevezett „partialis synodus", — de a mely alatt korántsem értendő a később e névvel jelelt egyházmegyei gyűlés, — 1555. febr. 24-ikén. (Lásd e mű 77— 79. lapjait.) E korban különösen virágzott itt a protestáns egyház, mely előbb természetesen a lutheri iránynak volt hive, mint ez az első erdődi zsinat végzeményeiből is kitetszik, (lásd e mű 84. lapját) s csak később tért át a kálvin-féle irány
zatra. Kopácsi nevezetes iskolát is nyitott i t t , melyben keleti nyelveket is tanított s e szerint lelkészeket is képzett.
De nemcsak a reformáció napjaiban virágzott az er- dödi ref. egyház, hanem később is; azonban nem tudjuk megmondani, hogy kezdetben melyik egyházmegyéhez tartozott. Lehet, hogy maga adott nevet egy traktusnak, lehet, hogy a szatmári, majd a középszolnoki vagy károlyi egyházmegyéhez csatlakozott: anynyi tény, hogy 1605- ben már a középszolnoki egyházmegye kiegészítő része;
mert ennek esperese lelkipásztorkodik benne. 1708-ban még virágzó egyháza volt a nevezett egyházmegyének;
mert Lampe-Ember P. legelsőnek teszi a középszolnoki traktus gyülekezetei között (622. lap); de néhány év múlva öszszetornyosultak a vészfelhők felette s gf. Károlyi Sándor alatt pusztulásra jutott. 1729. jan. 16-án ugyanis egy okmányt állított k i, melyben a vallásügynek a király által leendő végleges rendezéséig — minthogy a templom
mal egy fedél alatt levő kápolnát a reformátusok a be
költöző svábok részére átengedték — a nagyobb templo
mot , — melytől a kápolna elzárandó, — a kezöknél levő szántóföldek-, rétek- és szőlőkkel együtt birtokukban hagyta, úgy azonban, hogy a szintén birtokukban maradt harangokat a kathólikus fél is használhassa, hétköznap a kisebbet, ünnepnapokon pedig a nagyobbat is. (S.-pataki füzetek 1862. foly. 22. lap.)
Ez időtől kezdve folytonos tengődés s mondhatni ül
döztetés közt folyt itt a reform, hívek élete. Szirmay (Szatmármegye esm. II. k. 167. lap.) azt mondja, hogy gf. Károlyi Sándor 1736-bau a templomot a reformátusok
tól elvette; 1763-ban pedig gf. Károlyi Antal újítani kezdte, mit 1777-ben végzett el. Úgy látszik azonban, hogy a templom tőlök teljesen csak 1763-ban vétetett e l ; ugyanis 1768-ban Mária Theréziához az iránt folyamod
nak, hogy a földesúr által 1763. elvett templomukat adassa viszsza, vagy pedig hasonló anyagból építtessen az uradalom által számukra másat. Panaszolják egyszers
mind azt is, hogy már egyszer folyamodtak e végből s panaszuk igaz voltának kiderítésére ki is neveztetett egy csupán r. kathólikusokból álló bizottság; de a mely kés
lekedvén a vizsgálatról szóló jelentés beadásával, ők isteni tiszteleti helyiségül egy szint építettek, melyet a róm. kathol. parókhus az egri püspök parancsából
elfog-la.lt: kérik tehát ennek is megbüntetését. Ugyanekkor 89 ref. vallású magyar családfő nevét terjesztik fel egy mel
lékleten. A helytartótanács erre 1768. juni. 13. infor
mációt kér e tárgyban Szatmárvármegyétől s az iratokat is leküldi; egyszersmind a pápista papot a vallászavarás
tól eltiltani rendeli. Mivel pedig a megye az információval késett: 1768. júli. 4-én azt ismét megsürgeti. Szabó Márton uradalmi ügyvéd erre tagadja, hogy a régi tem
plomot a reformátusok építették volna, — mit a reformátu
sok állítottak, — s e szerint ahoz joguk sincs; egyszersmind azt állitja, hogy ezek az új templom építésére már nem is gondolnak; mert mindöszsze 16 ref. magyar család kommorál ott még, kiknek nevét közli; ezek is a földesúr által beszállított 50 német családnak miuden kényszerítés nélkül (?!!) eladták házaikat s most már szabadságukban áll a szomszéd református és magyar községekbe elszé- ledniök, a hol szabadvallásgyakorlatukban háborgattatni nem fognak. Az uradalmi ügyvéd ezen állításait Szatmár- megye is megerősité a sz.-németi gyűléséből a helytartó- tanácshoz intézett jelentésében, 1768. juli. 31-én. Ezen állítás pedig aligha lehetett igaz; sőt úgy látszik, hogy az erdődi reform, jobbágyok még ezután is folyamodtak a helytartótanácshoz, megcáfolván a róluk felterjesztett valótlan állításokat s talán épeu ennek következtében erő
szakkal verette ki őket az uradalom Erdődről; mert az erdődi kriminális székről jelentés tétetik a helytartótanács
hoz 1768. októb. 5-ikéről, hogy a reformált jobbágyok innen Dobrára és Géresre költöztek el s a prédikátor és a mester telkeit a svábok már üresen találták. Ugyanez év októb. 18-áról örömét fejezi ki gf. Eszterházy Károly egri püspök Szatmárvármegyének, hogy a reformált val- lásgyakorlat Erdődön megszűnt. (Szatmárvármegyei le
véltár. Fascic. 45. Nro. 240., 241., 242., 349., 1768.) Hogy menynyiben lehet alapos az erőszakos kiűzetést illető vélelmünk, igazolja egy egykorú ira t, mely előttünk fel volt ugyan olvasva, de melyet fájdalom! felhasználás végett kérésünk dacára sem kaptunk meg, mely szerint a gróf (talán Károlyi Antal) kocsijával inegállván a ref.
parókhia előtt, inasát a templom kulcsáért beküldötte; a pap azonban maga át uem a d ta, hanem azt mondotta:
„ott van a szegen; vegye le kend!" Ezzel az inas le is vette s elvitte és ettől fogva a templomot soha sem hasz
nálták többé a reformátusok, hanem egy udvaron tar
tották istenitiszteletöket, mignem a svábok fölállváu körös-körül az .udvar kerítésére, az istenitiszteletbe bele- nyeritettek s az egybegyült hiveket behajigált kövekkel szétüzték!
A türelmi parancs megjelenése után ismét gyülekezni kezdtek itt is az elszéledt reformátusok. Szatmárvármegye levéltárában van egy irat, (1787—8—9—90. fascic. 8.
uro. 34.) mely szerint az erdődi-hegyi lakosok a pap fen- tartására 28 irt. 54; a kántoréra 9 frt. 38; az egyházi épületekre 51 frt. 22 krt ajánlottak. Erdőd ekkor a szat- márbegyi leányegyházhoz kapcsoltatott, mely ismét a hiripi anyaegyház ül iája volt. Szatmárhegy 1797-ben anya
egyházzá lett s az egykori erdődi egyház úrasztali készletei is oda vitettek s ottan használtatnak ma is. Minthogy pedig Szatmárhegy az 1821/2. egyházi rendezés (coordinatio) alkalmával a nagybányai ref. egyházmegyébe kebeleztetek át: az erdődi leány gyülekezet ezóta megszűnt a szatmári ref. egyházmegye kiegészítő része lenni.
III. A l e l k é s z e k n é v s o r a . Az erdődi ref. lelké
szek névsorát csak hézagosán tudjuk öszszeállitani; jelesül:
1542. B a t i z y A n d r á s ; 1543—47. K o p á c s y I s t v á n reformátorok./^1605. Csorba István középszolnoki esperes.
1612. Megyeri János, ki onnan Szatmárra ment papnak.
(Lampe p. 615.) 1636. Buddaeus, Lampe szerint Buday János. 1637. Rozgonyi Balázs, ki jelen volt a tokaji zsi
naton, majd az 1646 iki sz.-németi nemzeti zsinatnak is tagja volt. 1657-ben Romocsaházy András. 1665-ben Tatay Mihály. 1667-ben Körmendy Péter tiszántúli püs
pök. 1691-ben Losonczy András, ki még 1706-ban is ott lakott. Ezek Buday óta mind középszolnoki vagy károlyi ref. esperesek is voltak. (L. E. P. 623. lap.) 1729-ben Bartha Pál. 1752-ben Pesti Mihály. 1769. Bartza György.
Az erdődi ref. papok közül többnek a nevét nem tudjuk;
a tanítók névsorából pedig egyedül a Kopácsy Istvánét ismerjük.
IV. T e m p l o m . Az erdődi templomról Henszlman (Archaeologiai köziem. IV. köt. 3. fűz. 144. lap) ezeket
mondja: „a régi templom maradványai már csak egyes faragott kövekből állanak, de ezen kövek oly mesterileg vannak készítve, hogy e munkával az épület nevezetesen felülmúlta környéke templomainak munkálatait. Keletke
zési idejére vonatkozólag az erdődi vár termében a követ
kező felirat tesz említést: „Anno 1482. Drágífy Bertalan erdélyi vajda a hatalmas Mátyás király idejében, nagy boldogaszszony oktávájára Istennek dicséretére és az nagy- aszszonyuak tiszteletére végeztette el a nagy-erdődi egy
házat is." Ezen felirat hitelességét magok az említett fa- ragványok is igazolják. Azonban megjegyzendő, hogy ezen fennmaradt faragott kövek nem egykorúak, sem anyagra, sem alakra nézve: vannak köztük olyanok i s , melyek régibb idomzással finom homokkőbe vannak fa
ragva és olyanok, a miknek anyaga sikárkő-porfir és alakzása későbbi korra mutat ügy, hogy Drágffy alkalma
sint a régibb templomot csak megújittatá. Nevezetesen a parókhia udvarán találtunk az említett finomabb kőbe faragott, csaknem románstilíí emberfőt, mely valaha gyámkő gyanánt szolgált." E templom sírboltjába voltak temetve a Drágffyak, kiknek sirjait az 1565-iki ostrom alkalmával két német katona ki akarván fosztani: ezek egyikét a templomba lépő Schwendi tábornok leszúrta, a másik pedig általa megsebesítve elmenekült. (Szirmay Sz.-vm.
esm. II. k. 169. lap.) E templom, mint a II. c. a. említve volt, egy nagyobb templomból s egy kisebb kápolnából állott, mindkettő egy fedél alatt s hozzájuk 2 harang is tartozott. A jelenlegi alakját a gf. Károlyiaknak köszöni.
V. E g y h á z i és b e l h i v a t a l n o k i f e k v ő j a v a k és j a v a d a l m a k . Hogy az erdődi ref. egyháznak úgy közvetlen egyházi birtoka, mint a belhivatalnokok — papok és tanítók — javadalmát képező birtokai s járan
dóságai voltak, az kétségtelen. így 1634. októb. 20. a szatmárvárosi tanács bizonylatot állít k i, hogy az erdődi egyházat illető kilenced ki nem adatott. A szepesi kir.
kamara egy 1644. kelt okmánya szerint bizonyos „irtvá- nyoktól az erdődi prédikátornak nona decima járt", jelesül az egyik „papteleknek", a másik „papholgiának" vagy
„tatárjárásnak" is neveztetik. Abban a földekben mutattak a városbeliek 25 holdot hitük szerint. . . . Az kis papte
lekben 14 földből jár nona decima“ stb. 1645. febr. 16.
Nagy-Váradról meghagyja I. Rákóczi György fejedelem, hogy Rozgonyi Balázs erdődi papnak ágy a szatmári, mint más lakosoktól is , kiknek az erdődi hegyen szőlőik vannak, a dézina a múlt évekről is kiadassák. 1646. okt.
28. Ugyancsak Nagyváradról megparancsolja ugyanazon fejedelem Szatm ár vármegyének, hogy a szolgabiróval tar
tasson vizsgálatot az erdődi exempta szőlők ügyében, hogy a nevezett birtokosok „azután, hogy az exemptiót impet- ralták, nem adták-e ki azokból a negyedet az egyházi személyeknek, vagy pediglen többet vagy kevesebbet" s tegyen jelentést. A gf. Károlyi Sándor által 1729. jan.
16. kiállított cessionálisban is többféle egyházi birtokról — jelesen szántóföldek-, rétek- és szőlőkről — van szó s
1769. jan. 7. Makodi Mihály k.-szolnoki esperes és társai az erdődi ekkla szőlőjét Imre Andrásnak 50 vonás-forintért oly feltétellel eladják, „hogy ha az Isten, hatalmas és kegyelmes jóakaratja szerint ezen pusztulásra hanyatlott megmara8ztja vagy még ezután helyreállítja, tehát tartozik azon áron az erdődi ekkla tiszt, prédikátorának viszsza- adni.“ (Sárospataki füzetek 1862. foly. 823—24. stb. lap.)
VI. Né p e s s é g . 1763-ban az erdődi ref. egyház né
pessége 89 családot tett; 1870-ben pedig 74 lélekből állott.