lekben 14 földből jár nona decima“ stb. 1645. febr. 16.
Nagy-Váradról meghagyja I. Rákóczi György fejedelem, hogy Rozgonyi Balázs erdődi papnak ágy a szatmári, mint más lakosoktól is , kiknek az erdődi hegyen szőlőik vannak, a dézina a múlt évekről is kiadassák. 1646. okt.
28. Ugyancsak Nagyváradról megparancsolja ugyanazon fejedelem Szatm ár vármegyének, hogy a szolgabiróval tar
tasson vizsgálatot az erdődi exempta szőlők ügyében, hogy a nevezett birtokosok „azután, hogy az exemptiót impet- ralták, nem adták-e ki azokból a negyedet az egyházi személyeknek, vagy pediglen többet vagy kevesebbet" s tegyen jelentést. A gf. Károlyi Sándor által 1729. jan.
16. kiállított cessionálisban is többféle egyházi birtokról — jelesen szántóföldek-, rétek- és szőlőkről — van szó s
1769. jan. 7. Makodi Mihály k.-szolnoki esperes és társai az erdődi ekkla szőlőjét Imre Andrásnak 50 vonás-forintért oly feltétellel eladják, „hogy ha az Isten, hatalmas és kegyelmes jóakaratja szerint ezen pusztulásra hanyatlott megmara8ztja vagy még ezután helyreállítja, tehát tartozik azon áron az erdődi ekkla tiszt, prédikátorának viszsza- adni.“ (Sárospataki füzetek 1862. foly. 823—24. stb. lap.)
VI. Né p e s s é g . 1763-ban az erdődi ref. egyház né
pessége 89 családot tett; 1870-ben pedig 74 lélekből állott.
Legrégibb birtokosa a gyarmati Massel nemzettség volt. 1363. I. Lajos Gyarmati Massel János jószágait Gilet Miklós nádorispán fiainak adományozza. 1380. Gyar- mathy Lőrinc; 1410. Báthori István és Benedek; 1420.
és 1436-ban pedig a Báthori, Mathuznay és Rozsályi Kun nemzetségek bírták. 1519. a Báthoriak megszakadás esetén Rozgonyi Istvánt gyarmati uradalmukban is örökösül fo
gadják. 1520. birtokában Rozsályi Kun Já n o s, Péter és Pál királyi adománynyal megerösittetnek. 1524. Drágffv János a gyarmati rész-jószágba beiktattatik. 1609. Gyar- mathy Pálnak nemes udvarhelyet; 1628. Jósa Mihálynak 1 telket; 1629. Gyarmathy Tamásnak szintén 1 telket;
1633. Bethlen Istvánnak és Péternek rész-jószágot adomá
nyoz benne a király. 1810-ben a Báthori-Rákóczi-féle jó szágokat a gf. Károlyiak bírták; egyéb birtokosai voltak:
Schulerné Kállay Erzsébet, Gulácsy, T a ta y , Ilosvay, Mándy, Bakó, Kardos, Kalydy, Fábián, Kézy, Bartha, Korponay, Becsky, Ajtay, Csoknyay és más nemesek, mely utóbbiak 254 házzal voltak, mig a város öszszes házainak száma 315-öt tett.*) Most is szintén e családok Gyarmat föbirtokosai a Jékeyek- és Gacsályiakkal együtt.
(Szirmay Szatmárvárm. Esm. II. k. 231. lap.)
Gyarmat Nagy-Gyarmat-, Kis-Gyarmat- és Tömös- várra oszlik, mely utóbbi a város délnyugoti részében van s egy hajdan erődített kastélyról vette nevét, melyet földdel tömött bástyáiról neveztek el „Tömött"-, aztán
„Tömösvámak." Ez hajdan A Báthoriaké volt s mintegy 5345 □ öl területet foglalt el és bár a földsáncok már le- húzvák, a környező vizárkok helye ma is látszik.
Fehérgyarmat viszontagságairól keveset tudunk. Az 1565-ben a szomszédjában Kisarnál táborozó Schwendi Lázár és Haszszán basa sergei, az egész vármegyét el
pusztító Basta hordái s később a Szamosközre kicsapó szatmári német várőrség s végre a kuruc csatározások al
kalmasint Gyarmatot sem hagyták érintetlenül; mint szintén a pestis és más járványok, valamint a gyakori árvizek sem kímélték, úgy magát a várost, mint határait. Ez
*) 1810-ben még csak 10 zsidó volt Gyarmaton; most pedig nagy számmal vannak és zsinagógájok is van.
utóbbi közmondásossá is vált, p. szeretem, mint a gyar
matiak az árvizet stb.
II. Az e g y h á z r ó l á l t a l á b a n . A hitjavitás előtt Fehérgyarmat r. kathól. hely volt és parókhia. 1334-ben az ugocsai főesperességhez tartozik és Miklós nevű papja 6 garas- és 23 dénárt fizet pápai sexennalis dézma gyanánt.
A reformációval az egész népség áttérvén, megszűnt a róm. kathol. egyház s viszsza sem állt, dacára Báthori Zsófia erőszakos templomfoglalásának, egész 1750-ig, a midőn róm. kath. parókhia alapittatott, miben nagy része van Klobusiczky Ferenc, (legutóbb) kalocsai érseknek, ki a reform, iskola közelében fekvő kúriáját ajándékozta parókhiális helyül. A róm. kath. templom is a Klobu- siczky-család és a vallásalap költségén épült s 1816-ban szenteltetett fel. (Schematismus Cleri Szatmár. 1864. 49.
és 171. lap.)
A reformáció hihetőleg a Drágffy- és Ecsedi Báthori- család pártfogása alatt jutott el Gyarmatra. Előbb termé
szetesen a lutheri irány fogadtatott e l; majd a helv. hit
vallástételnek az 1567-iki debreceni zsinaton lett elfoga
dása s a C8engeri hitvallás keletkezése után a kálvin-féle vagy helvét irány lön itt uralkodóvá. A fehérgyarmati reform, egyháznak nagy pártfogói voltak a Drágffy Gáspár örökösi, az ecsedi Báthoriak s a fejedelmi Bethlenek.
Hogy menynyire virágzó volt a f.-gyarmati ref. egyház, megtetszik onnan, hogy az 1559-iki nagyváradi zsinaton, mely Blandrata és az unitárok ellen tartatott, négy pap jelenik meg Fehérgyarmatról, mely akkor Szamos Gyar
matnak hivatott. (Lampe E. P. 249. lap.) Ezután is az egyház részére tett adományozások a gyarmati ref. egyház virágzásáról tanúskodnak. 1668-ban egyházkerületi gyűlés is tartatott Gyarmaton, a midőn 19 lelkész avattatott föl; egyházmegyei gyűlések pedig igen sokszor voltak benne. Azonban reá is bekövetkeztek a megpróbáltatás nap
jai. Báthori Zsófia ugyanis férje — II. Rákóczi György — halála után kathólizálván, megkezdé jószágain a protes
tánsok üldözését s igy F.-Gyarmaton is. Világos ez onnan, hogy Szatmárvármegyének 1672. febr. 8. Orosziban kelt követi utasításában ez á l l : „a gyarmati templomot is el
foglalták és tovább megsértették a religiót. Mindezeket
követ atyánkfia — Rajky János — per sua dexteritate pro- moveálja stb.u (Szatmárvármegye levéltára act. pol. fascic.
18. nro. 60. 1672.) Hogy ez Báthori Zsófia műve volt, kit aztán viszont boszszantani a ref. lakosság sem átallott, megtetszik 1673. rnárc. 6. Munkácsvárában kelt levelének ezen szavaiból: „Az egyházi dolgokban mindenben az pá
tertől ő kimétől függjetek, mint igaz lelkipásztortól, s ebben a nemesek se álljanak keresztül: mert azok titeket az mi kezünkből ki nem mentenek, ti nektek nem is pa
rancsolnak. Azonban őket is meg tudjuk találni. Ezen levelünknek conscienti áj át jól a homlokotokra írjátok gyar
matiak." ígért fenyegetéseit B. Zs. be is váltotta. Ellene a gyarmatiak hihetőleg a megye útján a királyhoz is fo
lyamodtak , még pedig úgy látszik, kedvező eredmény
nyel; de a fejedelemnő a királyi végzésre mit sem adott;
mert 1675. máj. 5. az iránt esedeznek Szatmárvármegye előtt „Gyarmat város nemes és közönséges lakosi", hogy B. Zs. ellen nyujtasson fegyveres segélyt a szatmári vár- parancsnokkal ; minthogy B. Zs. a bíróhoz címzett páten
sében a prédikátort a városból kitakarodni parancsolja, a templom viszszaadatását megengedő királyi végzésnek is — fegyveres kézzel akarván menni a gyarmatiakra — ellenszegülését Ígéri. (Sz.-v.-m. levéltár fasc. 21. act. nro.
47. 1675.) A megye erre ismét közbevetette magát, mire B. Zs. 1677. máj. 3. Munkácsról a következő fenyege
téssel felel: „A jus patronátusságot Gyarmaton senkinek nem engedjük . . . Ha a hívatlan vendégen — érti a prédi
kátort — valami azért esik, tulajdonítsa magának, kit okvetlen el sem kerül. Mi senkit nem erőltetünk, hogy vallását változtassa (?); más emberek jószágában sem dis- ponálunk olyan dolog felől, h a n e m a h o l o t t b i r o d a l m u n k v a g y o n , s z a b a d o k v a g y u n k ; mely dolgot a mi eleink is elkövettek a magok jószágiban, semmi újságot az iránt nem cselekszünk." (Sz.-v.-m. 1.-t. act. pol. fasc.
23. 1677.) Az 1681-iki országgyűlésen még ott van az evangélikus rendek sérelmei között a fehérgyarmati ref.
templom elfoglalása; később azonban — idejét nem tud
juk — csakugyan viszszaadatott az a reformátusoknak és ezen gyülekezet bírja máig. Különben magát a plebánust s a B. Zs. 1673. márc. 6. levele szerint azon „két
catho-lica l e á n y t — kiknek házára 4 legény fegyveres kézzel reá
ment, s kiket Munkács várába beküldeni a bírónak fej
vesztés terhe alatt parancsolta — és talán a gazdatisztet kivéve, hive a r. cath. egyháznak Gyarmaton úgy sem volt.
A Tarczali-féle egyházmegyei legrégibb jegyzőkönyv egyes házassági pereket sorol elő Gyarmatról. Jelesül 1670—1724-ig mátkasági elválást 16-ot; válópert 58-at.
Ezen 58 válóper egy nagy része azonban 3-szor s 4-szer is fordult meg az egyházmegyi tanács előtt. Az e.-m. jegy
zőkönyvek szerint a válás indokai leginkább „desertio, adulterium, impotentia" voltak; de fordul elő elmegyen
geség, „epilepsia" és „violentia" is válási indok gyanánt;
sőt oly eset is, midőn a férj a tatár által elrabolt neje ha
lálát jelentvén be, új házasság kötésre kér engedélyt,—
mire csak a halálesetet igazoló bizonylatok előállitása után nyer Ígéretet. E válóperek egyes indokait tekintve azon alapos gyanúnk van, hogy sokszor az illető válni szándékozó házasfelek az impotentiát, desertiot, violentiát mintegy kölcsönös megegyezés folytán jelentették be in
dokul; — legalább némely ügynek 4—5-ször való tár
gyalása ide mutat.
A f.-gyarmati egyház XVIII-ik századbeli élete a bé
kés fejlődés képét viseli. Papjai egyházmegyei ülnökök és esperesek s az egyházat mint nyugodalmas helyet Zová- nyi György püspök is megdicséri Jeremiás Istvánhoz Írott levelében. Mindazáltal hiányok itt is fordultak elő. Ez említett század utólsó éveiben pedig egy templomszék-per zavarja fel az egyház békéjét. Nevezetesen 1797. február 28-ikán Kardos György és Kardos Pál panaszol az egy
házmegye előtt, hogy noha eleik a gyarmati úrasztalára tovább egy századnál kenyeret adtak, szüleik ön költsé
gükön a templomhoz egy tágas portikust építtettek, ezen
kívül mind ő, mind háza népe az ekklához 8 a belső em
berekhez felette sok jóval voltak stb : a konzisztóriumban felszínre került „lézengő bitang csácsogó parasztság" sem neki, sem fiának a templomban széket és ülést nem ad, s a Kardos-széket is öszszetörte. (E.-m. levéltár II. r. I. o.
385. sz.) Az elrendelt vizsgálat azonban nem a panaszlók javára ütött ki.
A jelen század a haladásnak még szebb képét nyújtja,
30
különösen ennek második fele. Az iskolaügyre kiváló gond fordittatik; új tanítói állomások állíttatnak. 1859-ben az egyház kaszárnya útcai telkén egy bérházat épitnek, mely az egyháztagok által teljesített munkákon kivül 800 írtba kerül. 1864-ben új iskola épül; 1867-ben a papiak és templom előtt létező térséget a közbirtokosság 1000 frtért megváltván, a szárazmalom, ócska iskola és egyéb ron
gyos épületek onnan elhordatnak; ugyan ez évben a pap
iakkal szemben egy új telek szereztetik; 1868-ban egy új papiak épül; 1869-ben orgona készíttetik, 1877-ben a tanítói parókhián melléképületek épülnek.
A presbitérium felállítását előzőleg úgy a nemes, mint a polgári elöljárók alkották a f.-gyarmati egyházi elöljáróságot; ezek jelentek meg a kanonika vizitáción, kivévén azon esetet, midőn esperes volt lelkészök, ki iránt való tiszteletből a f.-gyarmati egyház nem vizitáltatott. A rendes presbitérium felállításának idejét nem tudjuk.
Anynyi tény, hogy ez elsőben a polgári elöljárókból ala
kult s mindig önmaga egészítette ki magát, egész 1860-ig, a midőn népképviseleti alapon szerveztetett. Az egyháznak rendesen két gondnoka van, kik közííl az egyik a lelkész
szel együtt az egyházi gyűlések elnöke.
III. Az e g y e s l e l k é s z e k s h i v a t a l o s k o d á s u k a l a t t i e s e m é n y e k . A gyarmati ref. lelkészek közűi a következők emlékezete maradt fenn: 1569 táján 1) Megy- gyesi István, 2) Szoboszlai G yörgy, 3) Varsányi Niko- dém és 4) Nánási Gergely, kik 1569-ben a nagyváradi zsinaton jelen voltak. 5) 1646. Mezőlaki Miklós, a sz.-né
meti nemzeti zsinat tagja. 6) 1690. Kismarjai Veszelin Pál.
(Lásd az esperesek között.) 7) 1717. Baróthi Kelemen.
Ennek idejében adta gf. Bethleu Ádám géberjéni vízi
malma szabbatháléjának felét a f.-gyarmati papoknak.
Ugyanezen gf. gyarmati udvarából járt a papnak 1) 6 köböl búzája; 2) 10 magy. ftja; 1 hordó bora; 1 ölő ser
tése. 8) 1722. tavaszán, vagy talán előbb is Kállai János, akadémikus pap, e.-m. jegyző. 1724-ben baja volt egy
házával s azt az e.-m. tanács dec. 6. eligazítja Szatmári;
mindazáltal 1725-ben elhagyja Gyarmatot s Óváriba megy, a midőn a vizitáció ezeket jegyzi fel Gyarmatról:
„Infra pagos etiam minores haec Ecclesia est ingratissima,
mercedem ministrorum hactenus etiam retinet, multa pro
mittens, pauca praestans; nisi exolverint restantias claris
simi notarii et rectorum duorum: maneant sine ministris."
Vásárok alkalmával nem szokván lenni reggel templomi istenitisztelet, a nevezett vizitáció annak tartását elrendeli.
9) 1725—37. Rimaszombati Vitéz István. (Lásd az espe
resek közt.) Jött Surányból; meghalt Gyarmaton s csonka évét a szomszéd papok szolgálták ki. 10) 1738—59. Je- rémiás István esperes. Jött Sz.-Németiből. Alatta valamint előde alatt sem volt Gyarmaton a Zoványi 13-ik káno
nára való tekintetből vizitáció, mivel esperesi parókhia volt benne. 11) 1759—1774. Vasvári Ódor István akadémikus pap, kinek idejében hoszszabbittatott meg a templom 1766-ban. Gyarmatról Porcsalmára ment lakni. 12) 1775— 1783. Bosvai István, ki a sárospataki főiskolából jött egyenesen s igen tanult ember volt. Az e.-ra. ügyben 1776. július 6. Gyarmaton munkált egy
házkerületi küldöttség e.-m. ülnökké tette; a környéken megjelenő s vizitáló egri püspök pedig maga elé rendelvén, tudományosságáért különösen megdicsérte. Végre ns. F á
bián Istvánnal kellemetlen viszonya lévén, noha azt egy egyházker. küldöttség elintézte: mindazáltal Porcsalmára ment innen és ott halt meg 1787-ben. 13) 1783— 1804.
Szigeti István. Tanult Debrecenben s külföldi akadémiá
kon; 1777. pappá lett Óváriban s onnan jött Gyarmatra, hol 1788-ban e.-m. ülnökké lett; 1791-ben fizetését meg
javították és 1804. szept. 6-án meghalt. 1787-ben azt jegyzi meg a vizitáció, hogy karácsony 3-ik napján a lelkészszel egyházi beszédet tartattak s igy azon napot ünneppé tet
ték. 14) 1804—30. Domián György. Tanult Sárospatakon, onnan előbb káplánnak hozatott, majd rendes lelkészszé is megválasztatott. Az ő idejében ns. Kézy László 100 frtot hagyományozott a papi fizetés javítására oly formán, hogy ezt minden lelkész hivataloskodásának tartama alatt használhassa, aztán utódjának adja át. Ez öszszeg a devalvációval 77 frt. 44 krajcárra szállt alá váltóban.
1830. febr. 2-ikán elhalálozván Dómján György, az egy
ház H. Kiss Áron kisnaményi papot kérte oda rendeltetni, ellenesetben szabad lelkészhivásra generális consensust kért; egyszersmind a csonka évet az özvegy javára a
30*
szomszéd lelkészek által kiszolgáltatni kérte. H. Kiss Áront meg nem nyerhetvén: 15) Illyés Istvánt hívta meg, Keér-Semjénből. „Illyés I. hivatali eldődének széles tu
dományát, tiszta becsületességü jellemét tekintve, méltó utóda, született Gacsályban 1796.; tanult 1807—1825.
Sárospatakon, hol 1823. a héber nyelv elemeinek, majd az alsóbb 8zintaxi8ták tanításával, késeibb a pedagogika nyil
vános előadásával bízatott meg. 1825. kölesei segédlel
kész, 1828. nagy-szekeresi, 1829-ik semlyéni rendes lel- készszé lett, aztán Gyarmaton 32 és '/2 évig lelkipásztor
kodott. 1837-ben e.-m. lelkész-gyámintézeti pénztárnokká, 1838. e.-m. tanácsbiróvá választatott; de ezen tisztet testi gyengesége miatt 1860-ban letette, azonban az egyház
megye érdemeinek köröztetése után, holtáig tartó tiszte
letbeli ülnöki címmel ruházta fel. Végre miután saját sirversét megírta, meghalt 1862. nov. 24. reg. 5 órakor, fölkéretvén előre barátja Berey Károly soukádi lelkészt, hogy mondja el felette, a mit az egész egyházmegye aláír: „Bizony ez ember igaz vala!“ 16) Az elhunytat követte fia: Illyés István, ki már 1856 óta mint káplán- tanitó szolgált. Egy egyházi közgyűlés még 1860. febr.
13-ikán elválasztá őt atyja halála esetén rendes lelkészszé;
de ezen választást a szatmári egyházmegye — kötve lévén az egyházker. lelkészválasztási szabályok által, — meg nem erősíthette. Éhez mindazáltal ragaszkodott Gyarmat, az esperes pedig a választási határnapot kitűzte s azon a .segédgondnokkal megjelenvén s az egyháztagokat fel
világosítván , a nevezett I. I. közfelkiáltással rendes lel
készül megválasztatott; mit az egyházmegye készséggel erősített meg. I. I. jelenleg e.-m. főjegyző és ülnök.
IV. I s k o l a ü g y és n a g y o b b t a n í t ó k v a g y i s ú g y n e v e z e t t r e k t o r o k . Mindjárt a reformáció kezdetén virágzó ref. egyház képződvén Gyarmaton, iskolájának is virágzónak kelle lennie, habár annak emlékezete fen nem tartatott. Legelsőben 1690-ben emlékezik az e.-m.
levéltár a gyarmati iskoláról. 1707-ben az iskolások követ
kező osztályozással emlittetnek: „Etymologistae, Conju- gistae, Synopsistae.“ 1724-ben igy ir a vizitáció: „Közel 60 gyermek volt ezelőtt egy esztendővel az oskolába, most pedig harmadrésznyi sincs; de a melynek nem a rektor
az oka, hanem a romlásba levő oskolaház és a rektori fizetéssel nem gondolás." 1725-ben a declinisták-, 1726- ban pedig a szintaxistákért való fizetést is előszámlálja a vizitáció. Ugyanekkor a kinek csak vetése volt, adott a rektornak egy kereszt búzát, a kinek vetése nem volt, 40 kis pénzt. A három nagy vásárkor a vásárvám fele szintén a rektoré volt, a heti vásárok alkalmával minden szekértől négy pénzt kapott. Volt három kerülő sörfőzése is. 1731-ben oly fenyegetéssel parancsolja Gyarmatnak az iskolaépítést a vizitáció, hogy ha nem épitnek, nem fog tanítót adni a traktus. Mindamellett 1761-ben építte
tett új iskola és tanítói lak. 1764 ben segédtanitóság szer- veztetett. 1779-ben a gyarmati rektornak 110 tanítványa volt. A mi a tanrendszert illeti, arról valamint az eddigi, úgy az ezutáni időkből sincs részletes tudomásunk; de alig csalódunk, ha azt ál Htjuk, hogy a kor szokása szerint a gyarmati ref. népiskolák, a latin középiskolák alsóbb osztályait utánozták, kivéve a lányokat, kik az irá s, olvasás, vallás és némi számvetési ismereteken kívül, egyéb ismeretben nem részesültek. E képzésnél pedig irányadó volt legtöbbnyire azon gyakorlat, melyet az akadémika promociókra kiszállott rektorok azon főiskolá
ban láttak , a melyből kijöttek. Minthogy pedig a gyar
mati nagyobb tanítók leginkább a sárospataki főiskolából jöttek: tehát a sárospataki népiskolák s a főiskola alsóbb gymnáziumi osztályai tanítási gyakorlata. Az 1795. tiszán
túli egyházker. tanterv nyomán készült, szatmáregyház
megyei tanterv a gyarmati iskolát azok közé sorolja, a hol kivételesen megengedi a latin nyelv tanítását, de csak az első magyar iskola végeztével 8 a tanfolyamot öszszesen 4 évre szabja. 1801-ben a rektornak 40 tanítványa volt s a szintaxisig tanított; a preceptornak pedig 100, kiket olvasásra tanított. Az 1813-iki „Tanitásrendi" cimíí kér.
vezérfonalat, az 1817-iki, 1819 iki, 1821 iki és 1837-iki egyházmegyei utasításokat s illetőleg tantervet a gyarmati ref. tanítók mennyiben követték, nem tudjuk. A forrada
lom óta a sárospataki és illetőleg a tiszántúli egyházker.
által kiadott tantervek voltak az irányadók.
A f . - g y a r m a t i t a n í t ó k k ö z űi az e.-m. levéltár kö
vetkezőkre emlékezik: 1) 1690. Dálnoki György. 2) 1705.
Fehérgyarmati János, született Gyarmaton. 3) 1707. Ma- tolcsi Őri István, matolcsi születésű. 4) 1724. Tunyogi Mihály. 5) 1726. Vári János. 6) 1729. Ungváry István.
7) 1732— 1735. Csengeri Pál. Ez időben mint esperesi lakhely, nem vizitáltatván F.-Gyarmat: igy nincs szó tanítóiról sem egész 1760-ig. Ekkor jött (ha előbb nem) 8) Demjén István. 9) 1761. Szatmári András, kinek is
kolája nagyon virágzó volt, s ki később a beregi trak
tusban asz8zeszszor lett, s 1810 körül még életben volt.
Utána 1763. 9) Balázsi István, kinek igen sok tanítványa volt. Ez 1765-ben marasztatott; de a Nyírbe ment papnak, hol a szélhüdés érvén, Gyarmatra viszszatért és ott halt meg. 10) 1765. Petróczi Ferenc, ki 1768-ban papságot kért. Annak, ki 1768—70-ig volt gyarmati tanító, neve nincs feljegyezve. 11) 1770—72-ig Erdélyi István emlittetik, mint dicséretes tanító. 1775. tavaszán s talán előbb is Gyarmaton lakott 12) Szegő István, ki 1777-ben Kömörőbe hivatott; de a Nyírbe ment, hol mint gebei pap halt meg. 13) 1777— 79. Csécsi Nagy János, ki mint hérmánszegi pap halt meg. 14) 1779.
Bakó Miklós, kinek 110 tanítványa volt, később pap lett.
Utána jött 1781. 15) Kubinyi N. N., ki Gyarmaton halt el. 16) 1782—85. Gáti Mihály 85-ig, ki mikolai pap korában halt el 1809-ben. 17) 1785. Ványai Mihály, ki 87-ben Almásra ment papnak. 18) 1787—89. Dómján Mihály, 1810-ben madai pap. 19) 1790. Csonka János.
20) 1791—94. Etédi József, ki Nagyarba ment papnak.
21) 1794. Rozgonyi Ferenc három évig. 22) 1797. Ma
gyar István; pap lett a Duna körül. 23) 1800. Márk Ferenc; lett darai pap. 24) 1803. Kis Mihály, később nábrádi, majd méhteleki rektor. 25) 1805. Szaplonczai Pál; almási rektor lett Ugocsában. 26) 1808. Orbán György. 27) 1710. Szaplonczai János. 28) 1814. Gyalai Pál, épületes tanító 1817-ig. Ez év tavaszán 29) Varga István szorgalmas tanító; 1820-ban papságra készül. 30) 1821—23. Erdélyi József; dicsérik, de ideje kitelvén, elbocsátják. Utóda 31) Melegh Zsigmond egyszersmind káplán; 1825-ben jó szintaxistái is voltak: mint jó tanító Németibe hivatott tanító káplánul. 32) 1826—30. Kövér Ferenc, ki dicsérettel szolgált; s szolgálata végeztével
predikátorság- vagy káplánságra előléptetésért esedezvén, Kölesébe rendeltetett káplánul. 33) 1830. jött Győry Ist
ván, ki 1832. t.-vári káplánná lett. 34) 1832. Baktai Mihály, ki 1835. t.-becsi káplánná lett. 35) 1835—38.
Szikszai József, ki m.-szalkai káplán lett. 36) 1838—41.
Nyiry László, ki később ügyvéd lett Szabolcsmegyében.
37) 1841—44. Szabó Endre, ki mint nábrádi lelkész halt meg. 38) 1844—45. Nagy József, ki innen Pestre ment nevelőnek. 39) 1845. szept.—50. april 21-ig Nagy Máté Ferenc kedves tanitó; jelenleg kis varsányi lelkész. 40) 1850—54. Bartha Zsigmond, 1853 óta segédlelkész is;
jelenleg ököritai lelkész. 41) 1854—57. Liszkay János.
1857. márc. a két tanítóság egyenlősittetett, fizetésük egyenlővé tétetvén. 42) 1857—59. tavaszáig Fejes István jelenleg s.-újhelyi pap. 43) 1859—63. az 1856 óta káp- lánkodó ifj. Illyés István, ki alatt igen jó volt az iskola.
44) 1863—65. Szabó Sámuel. 45) 1865— 71. Szutor Endre, jó tanitó, egyszersmind 1866 óta segédlelkész, jelenleg kölesei pap. 1870. máj. 8-ikán a két fitanitói állomás ismét egyenlősittetett. 46) 1871 — 73. Széles Károly tan.-kép.
int. növ. S.-patakról, ki 1873. tavaszán Tisza-Szőllősre ment. 47) 1873— 75. Szalay László, ki innen Szatmárra ment. 1875. tavaszán Papp Gerzson t.-k. int. növ. Nagy- Kőrösről , ki betegsége miatt 3 hó múlva távozott. Ennek távozása után 48) Szalay László állandó tanítóul válasz
tatván meg, vÍ8zszajött s jelenleg is működik.
V. a) A p r e c e p t o r o k vagy k i s e b b t a n í t ó k , mint az első vagyis akadémikus rektorok, rendesen valamelyik főiskolából — leginkább a sárospataki kollégiumból, — hozattak, s többnyire oda is tértek viszsza. 1) 1764-ben Ikafalvi Ferencet említi az egyházmegyei levéltár. 2) 1776-ban szintén volt valaki, kiről csak anynyi jegyez
tetett fel, hogy viszszamegy a kollégiumba^. 3) 1777. jött Buzik Gábor, ki kisari rektor leve. 4) 1778. Ónody György.
5) 1779. Kocsis György; 6) 1780. Tályai Márton, mind
kettő viszszament Patakra. 7) 1781. Árkai Sámuel. 8) 1782. Aszalai István, ki más évre nagyari rektornak aján
lotta magát. 9) 1783. Nyilas Sámuel. 1784— 86-ig nincs szó a preceptorról. 10) 1787. Bihary János; 11) 1788.
Haudsovszky János, mindkettő viszszatért Patakra. 12)
1789. Vitányi György. 13) 1790. Balla János. 1790—94.
a segédtanítóról nincs szó. 14) 1795. Tarczali József; egy év múlva viszszament Patakra. 15) 1795— 1801. nincs szó a preceptorról. 16) 1801. Mikola Ábrahám elment Kisarba. 17) 1802. Fűzi János. 18) 1803. Orsi Pál. 19) 1804. Bartók Imre; 20) 1806. Lábas István; 21) 1808.
Szabó Ferenc, dicsérettel térnek viszsza a pataki főisko
lába. 22) 1809. Dobos István; 23) 1810. Szarvas József;
24) 1812. Beregszászy József, dicsérve emlittetnek. 25) 1813. Kovács János, kinek a következő évben gyenge iskolája lévén, maga is tanulásra serkentetik. 26) 1817.
Toronyai Ferenc. 27) 1818. Szőke János. 28) 1819. Sza
kács Ábrahám, ki Patakra viszszatér. 29) 1821. Gönczi Sámuel. 30) 1823. Szakái György — szintén viszszatér.
31) 1824. Kassai György, kedveltetik. 32) 1825. Ráski Jánost sajnálva bocsátják viszsza. 33) 1826. Ferenczi Istvánt dicsérik. 34) 1827. Prágai István szintén viszsza- megy. 35) 1829. Széles Béniám, ki 1831-ben Porcsalmára ment rektornak. 36) 1831. Széles András, az előbbi test
vére, ki innen Patakra viszszament; jelenleg szinyérvár- aljai lelkész. 37) 1832. Jósa Dániel, aztán v.-oroszi rektor.
38) 1833. Bartók Gábor jeles preceptor, ki Patakra ismét viszszament; mint nyug. szatmári tanár halt meg. 39) 1834. Szabó József; jött Patakról, hova szintén viszsza
ment. 40) 1835. Balogh István; 41) Gönczi Károly; 42) 1837. Simon Sámuel dicséretes tanítók szintén viszsza- tértek Patakra. Ez utóbbit mint kitűnő szorgalmú tanítót, az egyház fizetésén felül 2 köböl búzával ajándékozta meg.
43) 1838. Botka György. 44) 1839. Lázár Imre mint kitűnő tanitó szintén megkapja a 2 köböl búzát. 45) 1840.
Rác Lajos. 46) 1841. Mester István. 47) 1842. Kovács Pál. 48) 1843. Plánicz Pál. 49) 1844. Balajthy Károly.
50) 1845. Gál Lajos. Ezek mindanynyian 5—5 pfrttal megajándékoztatván, viszszatértek Patakra. 51) 1846. Tas- nády József, ki szorgalmas tanitó lett volna; de csaknem egész idejét betegeskedéssel töltötte, — majd hazájába térvén, Tiszaladányban atyja helyett lett tanítóvá. 52) 1847. ismét Gál Lajos. 53) 1848—50. Tornallyai Sámuel.
54) 1850—51. Mándy Lajos. 55) 1851— 52. Fejes Sámuel.
56) 1852 — 53. Jakab Antal jelenleg penyigei lelkész. 57)