(A mozgás)
Az örökmozgó gyerek szakadatlanul ellene mond a régi ke-leti bölcsességnek. Szerinte jobb futni, mint járni, jobb járni, mint állni, jobb állni, mint ülni, és jobb ülni, mint feküdni.
Ez a tűz a gyerek velejébe van rekesztve, és bizony még bottal sem lehet eloltani, bár „…bottal oltja / Fiúk tüzét a tanító” – írja Oláh Gábor a Gyermekek forradalma című életképében.
Utcatüze ez a három Vásott fickó télen, nyáron.
A szülők sem hevertetik a pálcát:
Vas Jankót az édes anyja Somfabottal helybenhagyta:
Három ablak üveg híján Tegnap óta tótot kíván…
Kovács Pista parittyája Kontyon lőtt egy vén libát, Ezért vert az apja rája, Mit csinál ily galibát?…
Szücs Peti a szivárványos Kútba macskát mit dobott, Ezért lett oly általános Három háznál most a bot.
A költő epikus szélességgel részletezi a kölykök hajmeresztő gaztetteit, míg végül megállapítja:
Egy szó mint száz: ily legerjedt Három fickót ördög ellett.
Mintha a három ördögfióka, Kurrah, Berreh és Duzzog rob-bant volna Vörösmarty szín-padáról Oláh Gábor békés fa-lujába. Jankót, Pistát és Petit olyan pokoltűz hajtja, mint az ördögfiakat.
(„Hah, minő hév!”) Az elva-dult kölykök heve megfékezhe-tetlen. Az atyai pofon és a haj-lós pálca csak olaj a tűzre:
Átok léptük, szavuk átok, És apjuk ha rájuk tátog:
Mindhiában!
Ilyen bajra, bárhogy fosszák, Bárhogy vesszék, nincs orvosság Semmiféle patikában.
Milyen elegáns gesztus lenne, ha most elővehetném a recept-papíromat, és felírhatnám az orvosságot! Olvasóim, kik ve-lem együtt úgy érzik, hogy valamilyen örökléstani véletlen folytán ördögfiakat szabadítottak a világra (és magukra), szé-pen elmehetnének a patikába, kiválthatnák a receptet, bead-hatnák gyerekeiknek az orvosságot, és éppúgy megoldódnék minden baj, mint a ricinusra a szorulás. Ilyen receptem azon-ban nincsen. Nem is annyira orvosi vagy tanári, mint leg-inkább atyai praxisom bizonyítja könyörtelenül, hogy ilyen
recept egyáltalán nincs. (A kritikus pedagógiai szituációban beadott – és mostanában egyre gyakrabban adagolt – Sevenalt ugyanis nem orvosságnak, hanem ostobaságnak tartom.)
A Kurrah-Jankók, Berreh-Pisták és Duzzog-Petik pokoltüzére nem lehet tehát jó receptet írni? Receptet nem, de mást igen! Igaz, hogy ez ki-csit hosszadalmasabb, és az alkalma-zása is körülményesebb.
Mikor imént azt írtam, hogy ez a tűz a gyerek velejébe van rekesztve, nem költői képnek szántam (ezt a költők jobban tudják), ha-nem a szó szoros értelmében gondoltam. A gyerek velejébe:
agyvelejébe, gerincvelejébe, idegeibe.
A gyerek idegrendszere ugyanis szintén nem miniatűr mása a felnőttekének.
Nem az, mert:
– A felnőtt agyvelejének a súlya testsúlyához viszonyítva sokkal kisebb, mint a gyereké (a 65 kg súlyú felnőtt agy-veleje 1,4 kg, a tizenöt éves, 42 kg-os kamaszé 1,35 kg, a hétéves, 22 kg-os kisgyereké 1,25 kg, a 3 kg-os újszülöt-té pedig 0,40 kg; az elsős kisgyerek agyvelejének a súlya testsúlyához viszonyítva tehát háromszor akkora, mint az apjáé).
– Az egyéves gyerek agyveleje 100-szor súlyosabb a ge-rincvelejénél, a kamaszé 55-ször, a felnőtté pedig csak 38-szor.
Ezekből az adatokból arra lehetne következtetni, hogy a gye-rekek agyi tevékenysége általában fejlettebb, mint a felnőtte-ké. Ennek azonban épp az ellenkezője igaz, mert:
– A születés után már egyetlen új idegsejt sem keletkezik.
Mivel az idegsejtek túlnyomó többsége a központban, az agyvelőben és a gerincvelőben van, az újszülött agyveleje viszonylag igen nagy, gerincveleje igen hosszú, de – és ez a lényeg! – a sejtek közötti kapcsolatok még alig alakul-tak ki. A fejlődő szervezet nagy tömegű központi ideg-rendszere tehát sokkal kevesebb funkciót végez, mint a felnőttszervezet viszonylag kis tömegű idegrendszere.
– Az újszülöttnek csak a belső szerveit, a táplálkozását, légzését, vérkeringését, kiválasztását irányító zsigeri (ve-getatív) idegrendszere működik tökéletesen. E működé-sek irányító központja a koponyaagy legalsó részében, a nyúltagyban és szomszédságában van. Az ösztönök tehát már zavartalanul működnek.
– A rendezett testmozgásokat irányító pályák (az ún. pi-ramidális és extrapipi-ramidális pályák) sejtjei ugyan már szintén megvannak a születéskor, de a közöttük levő kapcsolatok még nem működnek. A sejteket összekötő rostok szigetelőrétege (myelinhüvelye) három hónapos kortól hároméves korig fejlődik ki. Addig az ingerüle-tek úgy terjednek egyik rostról a másikra, mint a rosszul szigetelt vezetékekben a kóboráram. A mozgások tehát csak rendezetlenek lehetnek. Ezért nem érdemes a cse-csemőt állni tanítani! Az „áll a baba, áll” játéknak nem az az eredménye, hogy a kicsi előbb megtanul állni, ha-nem az, hogy görbe lesz a lába. Az álláshoz, üléshez, já-ráshoz ugyanis nem szoktatásra, hanem myelinhüvelyre van szükség;
Az ember legbonyolultabb idegi működésének a székhelye az agykéreg (kortex). Ennek minden sejtje megvan ugyan már az újszülöttben is, de szinte egyáltalán nem funkcionál még közöttük a kapcsolat, sőt az idegrendszer alsóbb központ-jai is alig vannak összekötettetésben a kéreg sejtjeivel. Az
újszülött tehát szinte teljesen dekortikált, vagyis agykérgi működésétől megfosztott lény. A kortex vezérlése csak évek alatt fejlődik ki. A kérgi kapcsolatok lényegükben a hatodik életévre alakulnak ki, de még a negyvenedikben is bonyo-lódhatnak.
Ha ezeket a bonyolult viszonyokat világosan akarjuk ér-telmezni, akkor az derül ki, hogy a gyerek ösztönös (kéreg alatti, szubkortikális) tevékenysége sokkal erősebb, mint a tu-datos (agykérgi, kortikális). A fejlődés folyamata ebből a né-zőpontból tehát „csupán” annyi, hogy a kérgi idegtevékenység folyamatosan fölébe kerekedik a kéreg alattiaknak. A kéreg irányító, szabályozó működésének igen jelentős része abban nyilvánul meg, hogy a kéreg alatti (mozgásszerveket és zsige-reket irányító) központok állandó ingerületei közül csak azo-kat engedi szabadjára, amelyekre épp szükség van. A többi, minden pillanatban hatni kész ingerületet a kéreg féken tart-ja, gátolja. A fejlődés lényege tehát az, hogy az ingerületi és gátlási folyamatok egyensúlyba kerülnek. Az eszeveszett rúg-kapálás, hancúrozás lassan keleti életelvvé kényelmesedik:
jobb feküdni, mint ülni, jobb járni (ha muszáj), mint futni vagy rohanni.
A gyerek hihetetlen aktivitása nem betegség, rendellenes-ség vagy rosszaság, hanem szükrendellenes-ségszerű, normális fejlődé-si jelenség. A naphosszat mélán üldögélő gyerek aggasztóbb látvány, mint az a kölyök, amelyikbe ezer ördög bújt. Az egészséges gyerek tüzét nem lehet pofonnal, pálcával vagy szobafogsággal oltani. Ezekkel a „pedagógiai ráhatások”-kal csak igába szoktatott, gátlásos, agyonnyomorított lényeket lehet formálni. Ha lehet… Legtöbbször azonban kitörnek a gyerekek egészséges ösztönei, és elszabadult ördögök képé-ben rajcsúroznak, sőt latorkodnak. Gátlástalanok lesznek.
Jókai riasztóan foglalta versbe a hajdani népnevelést:
Mester uram pedig, tudós Ostyepka Pál, Odakinn a kertben kukoricát kapál.
Préceptor a mezőn bíbictojást keres;
Tanítja népet kaloda és deres.
A kaloda és a deres természetellenes gátlások. A Sevenal is az. A szülőt és a tanítót sem ezek, sem más csodaszerek nem pótolják. Mert csak ők adhatják meg a kéreg fejlődéséhez szükséges változatos ingereket (amelyek legalább úgy kelle-nek a gyerekekkelle-nek, mint a teljes értékű fehérjék, hiszen „in-gerszegény” környezetben „kisöreg” válik belőlük), és csak az ő bölcs jelenlétük óvhatja meg a gyerekeket attól, hogy
„rebellis gyerekek”, „szabad züllők” legyenek.