Szegedi Gergely nyilvánvalóan örökölte ezt a csúnya beszé-det, mert ugyan kitől tanulhatta volna? Az egész kerületben senki sem mondta a kisfiú nevét Szögedi Gergölynek, csak ő maga. Amikor Apabácsika kifogta a kis porontyot a meg-áradt Tiszából, még csak gőgicsélni tudott. Aztán fölhozta a fővárosba és rábízta egy Zöldfa utcai házmesternére a neve-lést. Midőn néhány év múlva meglátogatta Apabácsika a kis Gergőt, akkor hallotta, hogy milyen furcsán beszél. Mert a jámbor házmesterné tarthatta csúnyának a gyerek beszédét, de Mikszáth csak furcsállhatta, hiszen ő tudta, hogy a gye-rek ejtésén a jellegzetes Szeged környéki ö-ző nyelvjárás ér-ződik.
Hát még a tájszólást is lehet örökölni? Mikszáth jól tud-ta, hogy ez teljesen valószínűtlen, hiszen Az én pohárom-ban vagy más hasonló elbeszéléseiben oly részletesen leírta, mi-ként tanulnak meg a gyerekek beszélni. Nem is fűzött egy szót sem a történtekhez, rábízta az olvasóra, döntse el, ugyan mit jelképez e szokatlan eset.
Régi feljegyzések tanúskodnak róla, hogy már az ókori egyiptomiak is megkísérelték eldönteni: örökölhető-e a be-széd képessége? Pszametik király utasítására elkülönítettek egy újszülöttet, gondosan ügyeltek rá, hogy egy szót se hall-jon, és figyelték, vajon megtanul-e magától beszélni? A kí-sérlet tudományos értéke éppoly csekély volt, mint II. Frigyes
szicíliai királyé 1200 táján vagy IV. Jakab skót királyé 1500 körül. Mióta az élettani kísérletezés módszerei kikristályo-sodtak, ilyen embertelen próbálkozásra nem is gondolt sen-ki. Más úton keresik a választ.
Az emberi faj abban különbözik leginkább az állatoktól, hogy tagjai emberi nyelven beszélnek egymással. A nyelv be-szédjelek rendszere, mely feltételes reflexekre épül. A felté-teles reflexek nem emberi kiváltságok. Valamennyi gerinces állat idegrendszere alkalmas ilyen reflexek kialakítására, sőt még a legfejletlenebb laposférgeké is. Kérdésünk tehát így módosul: örökölhetők-e a feltételes reflexek?
1923-ban Pavlov az edinburghi élettani kongresszuson bejelentette, hogy sikerült a feltételes reflexek örökölhető-ségét bizonyítani. „A legutolsó (be nem fejezett) kísérletek azt mutatják, hogy a feltételes reflexek (azaz a magasabb ren-dű idegműködés) örökölhetők. Jelenleg befejeztünk néhány fehér egéren végzett kísérletet. Ezeknél elektromos csengő-re építettünk ki feltételes csengő-reflexet, az állatoknak csengetéscsengő-re kellett az etetés helyére futniuk. A következő eredményeket kaptuk:
A fehér egerek első generációjának 300 lecke kellett.
300-szor kellett kombinálni az egerek etetését a csengetéssel ahhoz, hogy megtanuljanak csengetésre az etetés helyére sza-ladni. A második nemzedéknek ugyanennek az eredménynek az eléréséhez csak 100 lecke kellett. A harmadik generáció ugyanazt már 30 lecke után tanulta meg. A negyedik generá-ciónak már 10 lecke is elég volt. Az utolsó generáció, amelyet Petrográdból való elutazásom előtt láttam, ezt a leckét már 5 ismétlés után tanulta meg. A hatodik generáció visszatérésem után lesz próbára téve. Nagyon valószínűnek tartom, hogy bi-zonyos idő múlva az új nemzedék minden megelőző lecke nél-kül is a csengetésre az etetés helyére fut majd.”
Később azonban vissza kellett vonnia állítását. Igazi nagy tudóshoz méltóan, szigorúan ellenőrzött körülmények
kö-zött többször is megismételte a kísérletet, és be kellett lát-ni, hogy munkatársai jóhiszemű tévedésének esett áldozatul.
Azóta sokan állították már, hogy a feltételes reflexek valóban öröklődnek, természettudományos értékű igazolást azonban senki sem tudott produkálni.
Legutóbb ismét úgy tűnt, hogy sikerült eldönteni a kérdést:
a feltételes reflexek igenis örökölhetők, sőt tanítás nélkül, vegyi úton átvihetők egyik állatról a másikra. Kiépítettek egy feltéte-les reflexet, majd kivontak az állat agydúcából egy anyagot, azt befecskendezték egy másik állatba, és ez tüstént úgy viselke-dett, mintha ő is tanulta volna a reflexet. A vegyi elemzés be-bizonyította, hogy az állat agyából kivont anyag tulajdonkép-pen nukleinsav. Nem más, mint az öröklés vegyi titkosírásából ismert ribonukleinsav. Az a „matrica”, amely szerint a fehérjék felépülnek. A kezdeti sikerek után ismét kétségek merültek fel.
Gerinces állatokon cáfolták ezt az elméletet.
Ott tartunk tehát, hogy a feltételes reflexek örökölhetősé-gét nem tekinthetjük természettudományosan igazolt lehető-ségnek. Márpedig az emberi nyelv és minden egyéb pszichi-kus tevékenység feltételes reflexekre épül. Ebből következik, hogy az öröklést nem tarthatjuk olyan tényezőnek, amely a szellemi képességeket egyszer s mindenkorra meghatározná.
Más oldalról közelítve meg a kérdést, arra az álláspontra kell jutnunk, hogy a szellemi képességek fejlődésében az emberi közösség formáló hatásának, a nevelésnek van a legfontosabb szerepe.
Mikszáth azt jelképezi művészi erővel a szegedi árvíz ide-jéből származó Apabácsika című novellájában, hogy milyen nagy ereje van az emberi közösségnek. Gergely még csak a „ló” szót tudja kimondani, aztán más környezetbe kerül, mégis ö-ző nyelvjárásban beszél. Nem csoda, ha a belvárosi házmesterné azt hiszi, hogy „a vérében hozta magával”. Nem csoda, ha ő azt hitte, de mi tudjuk, hogy senki sem hoz a vé-rében magával semmiféle lelki tulajdonságot.
Próbáltak összefüggést keresni a kisebb-nagyobb emberi közösségek testi bélyegei és lelki alkata között, ezek a törek-vések azonban sohasem vezettek tudományos értékű meg-állapításokhoz, annál többször gyűlölködéshez, emberirtás-hoz, háborúhoz. Próbálták a testi alkat megváltoztatásával az egész emberi személyiséget formálni. Hajdan a flegmatikus vérmérsékletű embert porral szárították, a kolerikust meg olajjal kenték, de hiába várták, hogy megváltozzék tempera-mentuma. Ma is hiába várjuk a valóban lenyűgöző tempóban fejlődő természettudománytól, hogy valamilyen biológiai el-járással vagy vegyi befolyásolással helyettesítse azt a szerepet, amelyet gyerekeink tanításában, nevelésében napról napra nekünk kell betölteni. És azt is hiába várjuk, hogy ilyen ter-mészetű mulasztásainkra az örökléstanban felmentést ta-lálunk.