(A légzés)
A gyermek többek között azért sem manó, miniatűr felnőtt, mert anyagcseréje kétszer-háromszor élénkebb, mint a na-gyoké. Az anyagcsere-folyamatok egyik részét, a táplálko-zást, bőségesen megtárgyaltuk. Leonardo da Vinci kísérleté-ből, a kisegér és a gyertya „viselkedéséből” tudjuk azonban, hogy az anyagcserébe beletartozik a gázcsere is, mert az élet égés, lassú égés.
„Harminchat fokos lázban égek mindig”.
A légzés a lassú égéshez szükséges oxigént juttatja tüdőnk-be, és az égés termékét, a szén-dioxidot távolítja el onnan.
Amikor az egészséges újszülött világra jön, hangosan felsír.
Ez a sírás az önálló légzés megindulása. Kilenc hónapig az anya lélegzik magzata helyett, de a születés pillanatától min-denki maga kénytelen szervezetét szellőztetni.
A gyerek nem úgy lélegzik, mint a felnőtt. A születéskor felszakadó sírás nyilvánvalóan másfajta lélegzés, mint a fel-nőtteké. Később a különbség nem ilyen feltűnő, de akkor is megvan.
Minthogy a gyerek kétszer-háromszor gyorsabban „ég”, mint a felnőtt, nyilván több levegőre, több oxigénre van szüksége. Pontos mérésekkel kimutatták, hogy a gyerekek viszonylag valóban sokkal több levegőt forgatnak meg tüde-jükben, mint a felnőttek. A 70 kg-os férfi percenként 10 liter levegőt szív be és fúj ki, a 35 kg-os serdülő pedig 8 litert. Ha a
serdülő felényi felnőttként lélegeznék, csak 5 liter len-ne a levegőadagja. Az első osztályba járó 20 kg-os kis-gyerek sem 2,8 liter leve-gőt használ el percenként, hanem több mint kétszer annyit: 5,8 litert. A 9 hóna-pos, 7 kg súlyú csecsemő levegőigénye sem 1 liter, hanem 2,5 liter.
Ha azt hinnénk, hogy a gyerekek tüdejének a ka-pacitása arányban áll ezzel
a nagy feladattal, nagyot tévednénk. Lombos tüdőnk szép cserjéin levelek helyett apró hólyagocskák vannak. E hólya-gocskák falát hajszálerek szövik át. Itt cserélődik ki az oxi-gén a szén-dioxiddal. A hólyagocskák összesített felületét az orvosok légzőfelületnek hívják. A felnőttek légzőfelülete közel tízszer akkora, mint testüké, tehát kb. 150 m2. Mi-vel a gyerekeknek több oxigénre van szükségük, viszony-lag nagyobb légzőfelület illetné őket. Ehelyett légzőfelületük viszonylag is lényegesen kisebb. Vajon hogyan oldják meg ezt a nehéz helyzetet a gyerekek? Szaporábban fújtat a kis tüdejük.
Egészséges, nyugodt körülmények között percenként 16-szor szoktunk lélegzetet venni. Ez a szám nem véletlen műve. 1953-ban rájött egy tudós (Christie), hogy akkor lég-zünk leggazdaságosabban, ha éppen ilyen szaporán veslég-zünk levegőt. Légzés közben ugyanis munkát végzünk, izmaink dolgoznak. Ha szaporábban kapkodjuk a levegőt, több mun-kával jutunk ugyanannyi oxigénhez. Ha ritkábban és mé-lyebben légzünk, akkor is pazaroljuk energiánkat, mert az erőltetett, mély légzés is fokozott izommunkát igényel.
(Mellékesen: az ostoba természettudományos önhittség ilyenkor szokta vállon veregetni a természetet: – Jól van, egész ügyesen eltaláltad a megfelelő arányt! Csak így tovább!)
A gyermek szaporábban lélegzik. Az újszülött percenként 37-szer vesz levegőt, az 1 éves 34-szer, a 6 éves 26-szor, a ka-masz 20-szor. Nekik „drágább” a levegő, mint nekünk, több munkájukba kerül. Ezért lesznek gyerekeink előbb rosszul a hosszú ünnepélyeken vagy a moziban, mint mi.
Gyerekeinknek sokkal inkább kell a jó levegő, mint nekünk!
Mikor egyszer kevés volt a pénze Móra Ferencnek, az az abszurd ötlete támadt, hogy eladja a légjogát. Egyikünk sem mondhat le a levegőhöz való jogáról, gyerekeink légjogáról azonban még sokkal kevésbé.
A levegő még csak pénzbe sem kerül, nem úgy, mint a gyü-mölcs vagy a tej. Miért nem kap tehát minden gyerek eleget belőle? Csak azért, mert nem gondolunk rá. Arra szinte egy szülőt sem kell figyelmeztetni, hogy „Ójad fúvó széltül drága gyermekedet”! Arra viszont léptnyomon kéne, hogy: en-gedd már ki a szabadba, hadd hancúrozza ki magát!
Tersánszky J. Jenőnek volt egy nyomdászinas barátja, a kis Gudi. Az író Emlékezésében ma is gyönyörűséggel gon-dol vissza a nyomda rejtelmes birodalmára: „Minden érde-kes, különös, álmélkodtató volt nekem itt. Még a nyomdának erősen dohos, szellőzetlen, ólom és olajszagát is élvezettel szippantottam tüdőmre, az olcsó cigi füstjével együtt.”
Egy-egy vasárnap délutáni kalandon mélyet szippantani a dohos, ólomgőzös, olajpárás levegőből meg az olcsó cigiből valóban nagy élvezet egy kamasznak. De napról napra, évről évre itt élni és dolgozni egy kisinasnak – jogfosztott állapot.
Elrabolták a légjogát. Akárcsak az apjáét. „Az idősebb Gudi szakasztott úgy magyarázott [a szocializmusról] társának, akár a kis Gudi nekem… Csak éppen az idősebb Gudinak sűrűn ismétlődő száraz köhécselése maradt el fiánál. Amikor beszéd közben ez a köhögés megrohanta az idősebb Gudit,
akkor egy pillanatra az arca olyanná vált, mint a merev lár-va. Aztán húzott egy nagy lélegzetet a levegőből és folytatta, megélénkült arccal, ahol abbahagyta.”
Az idősebb Gudi és sok ezer szervezett munkás társának harca folytán a mai kis Gudi nem ilyen műhelyben dolgo-zik. De a gyerekek légjoga ma sem mindenütt biztosított. Az óvodásoknak napi 5 órát kellene tényáron jó levegőn len-ni, az iskolásoknak 4-et, a felsősöknek legalább 3-at. Biztosít-juk ezt minden gyereknek? Az a kamasz diák, aki nincs napi 3 órát a szabadban, még ma is „befalazott diák”. Ez egyszer ne azt firtassuk, hogy az iskola mennyiben ludas a diákok be-falazásában, hanem azt vegyük végre komolyan számba, ami rajtunk, szülőkön múlik. Óvjuk drága gyermekeinket a fúvó széltől, és éppen ezért állandóan megfáznak. Ahelyett, hogy edzenénk őket.
Edzés? Hogyan lehet a gyerek lélegzését edzeni? Friss le-vegővel. Ha orrán keresztül lélegzik a gyerek, akkor fagyban is nyugodtan kinn lehet. Az orrüreg felmelegíti a levegőt, a felső légutak nyálkahártyáinak erei jól tágulnak, s nem jön-nek gyulladásba. Ha a gyerek a száján keresztül lélegzik, könnyebben megfázik. Sokszor ez nem rossz szokás, hanem annak a következménye, hogy a garatmandulája túlságosan nagy. Ne nézzük tétlenül,
ha gyerekünk tátott szájjal alszik, s nappal is száján ke-resztül vesz levegőt, mert ez még szellemi fejlődését is hátráltatja.
A szabad levegőn vég-zett fizikai munka – lehet ez focizás is, csak ne por-ban, hanem füvön – a lég-zés legjobb edlég-zése. Az edlég-zés (értsd: játék, később
versen-gés, munka) hatását il-lusztrálja az alábbi pél-da. Az a felnőtt, aki nem szokott futni, és egyszer kénytelen 100 m-t teljes erejéből szaladni, alig győz levegő után kap-kodni. Percenkénti lég-zésszáma 16-ról 40-re ugrik. Edzésben levő társáé csak 30-ig emel-kedik. A tunya ember futás közben csak 100 cm3-rel tudja növelni az egy légvételre beszívott levegő mennnyiségét, az edzett 300 cm3-rel, tehát kevesebbszer, gazdaságosabban lélegzik. Ismerve a gyermek sajátos légzését (kisebb a légzőfelülete, nagyobb az oxigénigénye), beláthatjuk, hogy az edzés számára még fontosabb.
A legjobb edzés az úszás, mert a gyerek ilyenkor szükség-szerűen jó levegőn van, és mozgása is elősegíti a ritmikus, mély légzést.
Imént szóba került a cigarettázás is. Nemcsak hivatal-ból, hanem meggyőződésből is helyeslem az ipari tanulók és az iskolások rendtartásának dohányzást tiltó intézke-dését, de azért nem esem kétségbe, ha egy kamasz leszívja az első slukkot. (Ha kétségbeesem, akkor is leszívja, hisz a felnőtt-társadalom nagyobb fele dohányzik, hát ő is ki akar-ja próbálni.) Sokkal inkább bánt, hogy egyre több kamasz dohányzik rendszeresen. A nikotin – bölcsen tudjuk – a fel-nőttnek sem használ, de a fejlődő szervezetnek sokszorosan méreg.
Az élettani adatok mindenkit meggyőzhetnek róla, hogy milyen veszélyes méreg. És ha kamasz gyerekeinket nem tudjuk érvekkel meggyőzni, hívjuk tanúul József Attilát:
Már bimbós gyermek-testemet szem-maró füstön száritottam.
Bánat szedi szét eszemet, ha megtudom, mire jutottam.
Piroska száz nyírfája
(A vérkeringés)
Az élet lassú égés, mely a sejtekben megy végbe. Az oxigén-nek tehát el kell jutnia valamennyi sejthez. A gázokat (az oxi-gént a tüdőből a sejtekhez, a szén-dioxidot pedig a sejtektől a tüdőig) a vér szállítja. Minthogy a gyerek másképp lélegzik, mint a felnőtt, feltehető, hogy vére és vérkeringése sem egé-szen ugyanolyan, mint a nagyoké.
Mivel gyermekeink gyorsabban égnek mint a felnőttek, nyilván több vérre van szükségük, hiszen a vér szállítja az oxigént és a szén-dioxidot. Az újszülöttnek testsúlyához viszonyítva valóban kétszer annyi vére van, mint a felnőtt-nek. A különbség a kamaszkorban már kisebb, de még ott is számottevő. Ezért az egészséges gyerekek általában pirosab-bak az egészséges felnőtteknél. Ha a gyerek arca majd kicsattan a pirosságtól, biztosan egészséges. Az idősebb ember pirossága viszont nem feltétlen az egészség jele. Lehet, hogy csak pillanatnyi dühe kergette fejébe a vért, miként Judit asszonynak a Jóka ördögében:
Nyomban összeröffent Júdit asszony vére.
A felzaklatott vér mind képébe futa, Környékezte is már egy nagy ménkő guta.
Az is lehet, hogy nyári melegségnek vérduzzasztó erejétől pi-ros valaki. A felnőttek állandó, feltűnő pipi-rossága azonban le-het betegség jele is.
Az egészséges kisgyerek nemcsak azért feltűnően piros, mert sok a vére, hanem azért is, mert vékonyabb a bőre, és abban áramlik vérének nagy része. A mi keringő vérmennyi-ségünknek kb. egyharmada jut a bőrünkbe, a kisgyermeké-nek a fele, az újszülöttkisgyermeké-nek a kétharmada.
Akinek kevés a vére, vagy nem elég a vérében levő piros fes-ték (a hemoglobin), az vérszegénységben szenved. Ez az állapot különösen a gyermekkorban veszélyes, mert megreked tőle a szervezet fejlődése. Pontosan úgy, ahogy Mikszáth írja a Külö-nös házasságban: a fejlődésben „kezdett visszamaradni… Fe-hér lett a Piroska. A fülein keresztül lehetett látni, arcán az ere-ket meg lehetett számlálni. A szemei alatt patkók keletkeztek”.
A goromba Medve doktor szokatlan orvosságot rendelt a kis bakfisnak: „…a kisasszony mindennap kimegy abba az erdőbe száz napon
ke-resztül. Ön vesz neki egy kis fejszét, s azzal a fejszével mindennap kivág egy akkora nyír-fát, mint a karom, az így kivágott nyírfákat mind egy rakásra hord-ja a tisztáson, s mikor a századikat is oda von-szolta már a többi közé, akkorra olyan piros lesz, mint a legszebb rózsa.”
Medve doktor gyógymódja nemcsak a vérképződést ser-kentette, hanem a vérkeringést is élénkítette. A gyerekek szíve egy összehúzódással sokkal kevesebb vért lök ki magá-ból (kisebb a verőtérfogatuk) mint a felnőtteké, vérük mégis gyorsabban kering. Ez csak úgy lehetséges, ha szívük szapo-rábban ver.
A szaporán dobogó szív könnyebben betegszik meg, mint a tempósabban működő. Bebizonyosodott, hogy a felnőttek szívbetegsége a legtöbb esetben gyermekkorukból szárma-zik, tehát abból az időből, amikor szívük gyorsabban vert.
Ráadásul a gyermek vére kisebb védelmet nyújt, mint a felnőt-té. Vajon miért? A fertőző baktériumokat a vérben levő faló-sejtek teszik ártalmatlanná. A fejlődő szervezetben azonban nem ezek a falósejtek, hanem a nyiroksejtek vannak többség-ben! A felnőttek vérében majdnem négyszer több a falósejt a nyiroksejtnél, az újszülöttekében viszont épp fordított az arány. Ez a magyarázata az ún. gyerekbetegségek keletkezé-sének. Nem a skarlát, a kanyaró vagy a mumpsz kórokozóin múlik, hogy többnyire a gyerekekben okoznak betegséget, hanem a gyerekek vérén, amely nem tud kellő védelmet
biz-tosítani. Néha a felnőttek is megkapják a gyerek-betegségeket, tehát nem a kórokozók a különle-gesek, hanem a gyere-kek. Emlékszünk Fillen-tő szomorú végére: „Jött egy irtózatos hideg tél, s a senki gyermekének át-járta ringy-rongy ruhá-ját. Beteg lett, gyulladást kapott s kilenc napra már az angyalok között keltett nevetést
bizonyo-san, mikor betoppant füllentésre kész pisze orrocskájával.”
Gyulladást kapott, bizonyára tüdőgyulladást. Ezt nem tart-juk gyerekbetegségnek, pedig sokkal több gyerek kapja meg, mint felnőtt, s rájuk nézve veszélyesebb is, mert még kevés a falósejtjük, s nehezebben tudják legyőzni a kórokozókat.
Mi következik a gyerekek vérének és vérkeringésének sa-játosságaiból? Elsősorban az, hogy a gyerekeket edzeni kell.
Mikszáth ír a mostoha körülmények között nevelt Marciká-ról, aki minden betegséget megkap, de nem hal meg – bár apja nem bánná –, mert a betegségek csak a pátyolt betegeket szeretik (A gyermekhalálozás meg Marcika). A helyes edzés fejleszti a szív izomzatát, növeli a verőtérfogatot, serkenti a vérsejtek képződését. Szaporodnak a falósejtek is, meg a pi-ros vértestek is. (Igaz ugyan, hogy az orvosok vörösvértes-tekről szoktak beszélni, de Mórának van igaza: a vér piros;
vörös a naplemente.) Az edzésnek azonban határt kell szab-nunk, mert a túlerőltetés igen ártalmas. A versenyszerű edzés a serdülőkor előtt: merénylet gyermekeink ellen. A serdülő-korban gyorsan fejlődik a szív, akkor már nemcsak megenge-dett, hanem szükséges is a versenyszerű edzés.
Mit jelent ez a fogalom: versenyszerű edzés? Sportágaktól és évszakoktól függően hosszabb-rövidebb ideig (de min-denesetre naponta órákig) tartó speciális gyakorlatozást va-lamilyen különleges teljesítmény érdekében. A súlyemelés, a rúdugrás, az ökölvívás vagy a kajakozás különleges, töb-bé-kevésbé egyoldalú igénybevétellel jár. Az ilyen sportágak-ban valósportágak-ban csak szakszerű, speciális edzésrendszerrel lehet eredményt elérni. De mi szükség van arra, hogy a serdülés előtt álló gyermek ilyen különleges irányokba fejlessze ma-gát? Semmi. A Testnevelési Tudományos Tanács bölcsen fog-lal állást, amikor a versenyzést és a vele járó szakszerű edzést – az úszás és a műkorcsolyázás kivételével – a serdülőkorra hagyja.