Hasonlóság a vegyes biztosítással – Definíciós viták

A BEK biztosítások a hagyományos biztosítások közül a legtöbb hasonlóságot a ve-gyes biztosításokkal (és azok speciális eseteivel, az egész életre szóló biztosításokkal) mutatják. Azt is mondhatjuk, hogy a vegyes biztosítások a BEK biztosítások ősei, vagy hogy a BEK biztosítások a vegyes biztosítások általánosításainak tekinthetők.

Ha megnézzük a (rendszeres díjas) vegyes biztosítás konstrukcióját, akkor azt kétfé-leképpen bonthatjuk egyszerűbb részekre.

1. Hagyományos felbontás: a vegyes biztosítás nem más, mint egy haláleseti és egy elérési biztosítás összege.

2. Modern és általánosított felbontás: a vegyes biztosítás nem más, mint egy az aktuális befizetések (díjak) nettó része, és a korábbi befizetések felhalmozott ré-sze után fix kamatot hozó instrumentum és egy olyan változó haláleseti ösré-szegű haláleseti biztosítás összege, ahol ez a haláleseti biztosítás az alábbi tulajdonsá-gokkal rendelkezik:

80 Meg kell jegyezni, hogy Magyarországon ez az eltolódás a nélkül következett be, hogy korábban igazán felfutottak volna a haláleseti életbiztosítások. Emiatt, ezen a területen nálunk jelentős alulbiztosítottság alakult ki, ami elvileg lehetővé teszi, hogy a fedezetek tekintetében a magyar piac a nemzetközi tendenci-ákhoz képest másképp fejlődjön a közeljövőben.

a. Biztosítási összege akkora, hogy a biztosított halálakor az instrumentumban lévő tőkét egy előre meghatározott szintre egészítse ki.

b. Ez az előre meghatározott szint nem tetszőleges, hanem akkora, hogy a tartam végére az instrumentumban lévő tőke pontosan erre a szintre növekszik fel.

c. A kockázati biztosítás díja nettó díj, s mindig egyenlő az adott időszaki tényle-ges kockázattal, vagyis időszakról-időszakra változik.

d. A kockázati biztosítás díját az instrumentumban felhalmozott tőkéből vonjuk le az időszak elején

Nagyon sokáig csak a hagyományos felbontást említették, de ezt nem lehet általáno-sítani. A modern felbontás magában rejti az általánosítás lehetőségét (ha a kamat fix jellegét és a 2.b) alatti szigorú meghatározottságot elhagyjuk (s ezzel együtt a 2.a)-t pontosítjuk úgy, hogy a biztosítási összeg nulla, ha az előre meghatározott szint ki-sebb, mint a tőke aktuális értéke).

Az első felbontás nem zavarja a biztosítás hagyományos, általános definícióját, amely a Bit-ben (2014. évi LXXXVIII. törvény – de a Bit. korábbi változatai is hason-ló – de nem teljesen azonos – definíciót tartalmaztak) így hangzik:

Biztosítási tevékenység: biztosítási szerződésen alapuló kötelezettségvállalás, amely során a tevékenységet végző megszervezi az azonos vagy hasonló kockázatok-nak kitett személyek közösségét (veszélyközösség), matematikai és statisztikai eszkö-zökkel felméri a biztosítható kockázatokat, megállapítja és beszedi a kötelezettség-vállalás ellenértékét (díját), meghatározott tartalékokat képez, a létrejött jogviszony alapján a kockázatot átvállalja és teljesíti a szolgáltatásokat, ideértve az üzletszerűen végzett járadékszolgáltatás nyújtására irányuló tevékenységet is, függetlenül attól, hogy a kötelezettségvállalás ellenértéke meghatározott pénz fizetése (díj) vagy egyéb ellenszolgáltatás formájában valósul meg;

A megfogalmazás nem tartalmazza lehetőségként, illetve részelemként az „egysze-rű” tőkefelhalmozást, amit a 2. változat megenged. Sőt a 2. változat nem csak része-lemként engedi meg ezt az egyszerű tőkefelhalmozást, hanem a konstrukció lényegé-vé is teheti azt, ha az „előre meghatározott szint”-et nullában határozzuk meg.

A biztosítás hagyományos definíciójával nem az a probléma, hogy még akkor al-kották meg, amikor még nem létezett BEK biztosítás, tehát amikor a vegyes biztosítás 1. típusú felbontása magától értetődő volt, s könnyűszerrel el lehetett tekinteni a 2.

típusú felbontás lehetőségétől, hanem az, hogy bár nem engedi meg a 2. típusú fel-bontást, ez a definíció máig is használatban van. Vagyis jelenleg az életbiztosítások tekintetében a biztosítás definíciója és gyakorlata között egyfajta meg nem felelés van.

Ez egy egyszerű definíciós problémának tűnik, azonban ha belegondolunk abba, hogy a pénzügyi területek szabályozása és szétválasztása intézményi alapú, akkor szinte biztosra vehetjük, hogy ezek az intézmények egymással változó intenzitású

„határharcot” folytattak/folytatnak. Ezek a harcok nagyrészt a múltban játszódtak le, s „békekötésekkel”, „tűzszüneti egyezményekkel” zárultak. Ezek eredményei a definíciók, amelyek pontosan körülhatárolják az egyes intézmények kizárólagos terri-tóriumát. Egészen addig, míg valami új fejlemény nem történik. Ekkor kiújul a harc.

A BEK biztosítások esetében a harc ilyetén kiújulása mindig lehetséges – és időről időre megtörténik – a definíciós tisztázatlanság miatt. Ilyenkor például a bankszakma egyes vérmes képviselői a biztosítókat a BEK biztosítások kapcsán „tiltott betétgyűj-téssel”⁸¹vádolhatják, arra alapozva, hogy a definíció szerint a BEK biztosítás nem is tekinthető biztosításnak.

Mi lehet ezekre a – némileg skolasztikus ízű – problémákra a megoldás?

1. Először is fontos leszögezni, hogy az önálló (a specifikus „biztosítási” kocká-zattól független) megtakarítási lehetőség („egyszerű tőkefelhalmozás”) látensen mindig is benne volt az életbiztosításban, de ez a látencia csak BEK biztosítások-kal lett nyilvánvalóvá (pontosan emiatt támadják ezeket). Maga a „lecsupaszí-tott” hosszú távú felhalmozás/megtakarítás eleve nem idegen a biztosítástól, sőt sokáig a biztosító volt az egyetlen olyan intézmény, amelyik széles rétegeknek ilyen szolgáltatást nyújtott. Emiatt, mikor a BEK biztosításokat támadják, akkor a biztosítókat saját területükön támadják.

2. Számot kell vetni azzal, hogy a biztonsági igények – fent vázolt – változása miatt a megtakarítási motívum mindinkább önállóvá válik, amire a biztosítási szak-mának reagálnia kell.

3. A definíciós vita is rámutat arra, hogy jelenleg már teljesen elavult és valójá-ban nagyrészt indokolatlan a hagyományos intézményi alapú szabályozás és a tevékenységek intézményi alapú elkülönítése. A gyakorlat állandóan feszegeti ezeket a „régi háborúkban” meghúzott határokat, s előbb-utóbb kikényszeríti a tevékenységi alapú szabályozást, amikor a kérdés definíciós alapú felvetésének nem lesz túl sok jelentősége. Ugyanakkor addig még nagyon sok idő eltelhet, hiszen a status quo-ra nagyon sok érdek épült rá, amelyek általában visszaverik az alapvető változtatási javaslatokat, mondván, hogy a gyakorlatnak elsőbbsége van az elmélettel szemben (értsd: elméleti szőrszálhasogatás miatt nem szabad a jól kialakult gyakorlatot felforgatni).

81 Ez a bankszakma „fegyverszüneti” definíciója!