2. AZ EGYÉNI ÉLETPÁLYA
2.5. Az életpálya cash-flow-ja
Az életpályát gazdaságilag az alábbi szakaszokra lehet felosztani:
22 Végül is az ábra eredetileg 1979-ben készült, s tükrözi ennek a korszaknak a szemléletét.
23 Fontos megszorítás! Csak akkor, ha azokat a gyermekeket nem csak megszülték, hanem megfelelő módon felnevelték, és megfelelő szocializációt kaptak, hogy a társadalom hasznos tagjai tudjanak lenni. Aki anélkül vállal gyereket, illetve több gyereket, hogy képes lenne ezeket a kritériumokat teljesíteni, az valójában nem törleszt a társadalomnak, hanem növeli az adósságát vele szemben!
24 Erre megoldás lehetne a gyermektelenségi adó, ami valójában a neveltetés és iskolázás költségeinek be-hajtása azokon, akik ennek visszafizetését meg akarják spórolni. Ennek mértéke személyenként kb. egy gyermek felnevelésének a költsége lehetne.
inaktív Aktív inaktív
születés 20-25 év 60-65 év
Az ember gazdaságilag aktív életszakaszában megkeresi az életvezetéséhez aktuáli-san szükséges pénzt, sőt általában ennél többet. Gazdaságilag inaktív életszakaszá-ban nincs aktuális munkajövedelme, ekkor vagy mások (szülők, rokonok, karitatív szervezetek, állam) anyagi támogatására szorul, vagy a saját (örökölt vagy felhalmo-zott) vagyonából, illetve annak hozadékaiból él. Mivel a szülők, rokonok és az álla-mot fenntartó adófizetők is mi vagyunk, ezért összességében egy ország pénzügyileg akkor van rendben, ha honpolgárai egyenként, aktív életpályájuk során megkeresik nem csak az aktuálisan, hanem az egész életpályájuk során felhasznált jövedelmet, illetve ennél valamivel többet. Ha néhányan ennél kevesebbet keresnek, akkor annak oka, illetve következménye:
• a mások nyakán való élősködés (régebbi szóval „kizsákmányolás”), vagy
• az örökölt vagyon felélése, vagy
• az olyan örökölt vagy szerzett testi vagy szellemi hátrány (rokkantság, csökkent szellemi képességek), amely esetében a társadalom szolidaritásból25 elismeri a mások munkája eredményének elfogyasztását a javak létrehozásához való hozzá-járulás nélkül (vagy csökkent mértékű hozzáhozzá-járulással), vagy
• korai halál, ami megakadályozza az aktív életkor elkezdését vagy azt, hogy ekkor teljes egészében fedezze az addigi fogyasztását.
Ha egy társadalomban rendszerré vált, hogy az aktívak kevesebb jövedelmet hoznak létre, mint amit életük során elfogyasztanak, akkor az a társadalom:
• éli fel az előző generációk által felhalmozott vagyont,26 vagy
• szisztematikusan kirabol más országokat,27 vagy
• olyan nagy vagyont halmozott fel,28 hogy annak hozadékából vagyonvesztés (és különösebb aktuális erőfeszítés) nélkül is meg lehet élni.
25 Nem soroljuk itt fel a szolidaritás esetei között az elvileg munkaképes, de társadalmi- (képzetlenség), gazdasági (az ipar és a munkaerő területi elhelyezkedésének különbsége, a meglévő és kívánt szakkép-zettségi struktúra meg nem felelése, általános gazdasági recesszió) okokból magukat aktuálisan eltartani képtelen emberek esetét. Ekkor ugyanis a szolidaritás szükségessége átmeneti, míg a munkaképes inaktív át nem képzi magát, illetve megfelelő helyre nem költözik. Ekkor rá továbbra is érvényes lesz az általá-nos megállapításunk. Ha az ilyen ember mégis tartósan munka nélkül van és a társadalmi szolidaritásra szorul, akkor valami baj van a társadalmi-gazdasági berendezkedéssel – de ennek boncolására itt nem vállalkozunk.
26 Talán Spanyolországot lehetne példaként felhozni az újkor elején. Igaz az a felhalmozott vagyon, rablás-ból (Amerika kirablásárablás-ból) származott.
27 A gyarmatok korára jellemző magatartás. Ld. pl. az Indiából Angliába irányuló egyoldalú jövedelemá-ramlást a XVIII. század közepétől a XX. század közepéig.
28 Bizonyos „olaj-országok” közel kerültek ehhez a helyzethez. Pl. Kuvait (főleg az iraki invázió előtt), de Norvégia is tisztességgel felhalmozott bizonyos tartalékokat. Ugyanakkor egy passzivitásra, a vagyon hozadékából való élésre berendezkedett társadalom tagjai előbb-utóbb kimaradnak az „események fő sodrából” és lemaradnak, vagyonuk elértéktelenedik.
A fenti esetek egyike sem tipikus, ezért az eredeti állítás fenntartható – kicsit ponto-sítva:
egy társadalom pénzügyileg akkor van rendben, ha munkaképes, átlagos hosszúságú életpályát befutó tagjai aktív életpályájuk során megkeresik az egész életpályájuk során felhasznált jövedelmet, s ezen felül annyit, hogy (rájuk eső mértékben) hozzá tudjanak járulni a társadalom munkaképtelen tagjainak
ellátásához.
További pontosítás: a fentiekben egy implicit feltételezés, hogy az aktív korszakuk vé-gén elhalálozók által megtermelt, de még el nem fogyasztott, így felszabaduló tartalék kompenzálja a korábban elhunytak után keletkező hiányt. Ha mégsem, tehát többen haláloznának el idő előtt, akkor ez a hiány is növeli az átlagos hosszúságú életpályát befutottakra nehezedő szolidaritási terhet. Ha pedig az aktív kor végén elhalálozottak után több tartalék szabadul fel, mint amennyi a fenti kompenzáláshoz szükséges, akkor a társadalom következő nemzedéke jobb vagyoni helyzetből indulhat, mint az előző.29 A fenti összefüggéseket tartalmazzák az alábbi ábrák:
Forrás: saját szerkesztés 2.3. Ábra: A jövedelem és a fogyasztás kapcsolata
29 Célszerű tehát elkerülni azt, hogy az így felszabaduló többletforrást kompenzálja a munka nélküli fo-gyasztás, pl. valamely hibás állami szolidaritási politika révén (pl. hosszú munkanélküliségi segély, megfelelő átképzési programok nélkül). – Fontos! Itt most nem a magyar helyzetre utalunk, illetve nem értékeljük azt, hanem általános összefüggésekről beszélünk!
0 5 000 000 10 000 000 15 000 000 20 000 000 25 000 000
1 6 11 16 21 26 31 36 41 46 51 56 61 66 71 76
Életkor
Fogyasztás Munkajövedelem
Forrás: saját szerkesztés 2.4. Ábra: Az életpálya cash-flow-ja
A 2.3. ábra a jövedelem és a fogyasztás közti általános kapcsolatot mutatja egy átlagos hosszúságú életpálya esetében. Láthatóak rajta a fentebb említett főbb összefüggések, tehát, hogy aktív korban a munkajövedelem meghaladja a fogyasztást30, inaktív kor-ban pedig vagy nincs is munkajövedelem, vagy mélyen alatta marad a fogyasztásnak.
A kumulált nagyságokat tartalmazó 2.4. ábra a jövedelem és a fogyasztás hosszú távú egyensúlyát mutatja.
Az ábra szerint gyermekkorunkban (első inaktív korszakunkban) hatalmas, egyre növekvő adósságunk keletkezik a „társadalommal”31 szemben, amit aktív korunkban kezdünk törleszteni, s ami kb. középkorú éveink végére tűnik el, s adja át helyét egy növekvő többletnek, amit második inaktív korszakunkban élünk fel fokozatosan. (A jövedelem és fogyasztás kapcsolatát mutató ábrán nyugdíjas korban is feltételezünk egy ugyan erősen csökkenő, de jelentős munkajövedelmet, ami megfelel annak a ten-denciának, hogy a mai nyugdíjasok egyre jobb egészségi állapotúak, s ezért egyre
„aktívabbak”32 lesznek.)
A gyermekkorunkban keletkezett adósság törlesztésének szokásos formája a nyug-díjjárulék fizetése, a magunk (állami) nyugdíjának megteremtését pedig gyermekek
30 Nem számolva a hosszú távú „beruházások” (elsősorban a lakásvásárlás) miatti eladósodottságot!
31 Mondhatjuk azt is, hogy a szüleinkkel szemben. Ezt lényegében a nyugdíjjárulék fizetésével törlesztjük, amiből ők nyugdíjat kapnak. A gyermekeink felnevelését igazából tekinthetnénk befektetésnek is (vagyis az ábrát úgy is korrigálhatnánk, hogy a felhalmozás előbb elkezdődött), hiszen a nyugdíjunk jelentős része az ő általuk fizetendő nyugdíjjárulékból származik. A mai nyugdíjrendszer ezt az összefüggést teljesen elfedi – ld. Banyár [2014].
32 Ez ugyan kicsit megbontja az aktív-inaktív szakasz fogalmi szétbontásának elvi alapját, de hát ilyen az élet: csak többé-kevésbé beszélhetünk aktív és inaktív szakaszokról, nem pedig tisztán!
-40 000 000 -30 000 000 -20 000 000 -10 000 000 0 10 000 000 20 000 000 30 000 000
1 6 11 16 21 26 31 36 41 46 51 56 61 66 71 76 81
Életkor
Jövedelem-fogyasztás különbsége A különbség kumulálva
vállalása és felnevelése révén érhetjük el (bár a mai nyugdíjrendszer ezt nem tükrözi, ennek ellenére ez a lényege). Páronként két gyermek megfelelő felnevelésével lehet megfelelő szintű „emberi tőke beruházást” tenni, ami biztosítja a nyugdíjunkat.
Az ábra szerint körülbelül a gyermekeink aktív életszakaszának megkezdésére törlesztődik az életpálya elején felhalmozott adósság, s kezdődik el egy nettó felhal-mozási szakasz. Fontos, „nettó”-nak nevezni ezt a felhalmozást, mert a fenti ábrán nem tükröződött az adósság és felhalmozás szerkezete. Tehát már a gyermeknevelés közben elkezdődik a tartalék képzése a második aktív életszakaszra, de az ekkor a fennálló nagy adósság miatt az ábrán látható halmozott eredmény még negatív, illetve az adósság törlesztése még akkor is tart (tehát a gyermekek fiatal felnőtt életszakaszá-ban – pl. egyetemi éveik alatt, illetve után), amikor már összességében a tartalékok meghaladják az adósságokat.
Az ábra szerint „életvagyonunk” 0-ról indul életünk elején, és 0-ra csökken életünk végére. Ez – és maga a háromfázisú33 életpálya feltételezése – azonban egy egyszerű-sítés, ami mögött van néhány feltételezés, illetve amitől van néhány eltérés.
Feltételezések:
• Mivel az életpálya hossza egyénenként nem látható előre, csak egy csoport szint-jén átlagosan, ezért feltételezünk egy társadalmi kiegyenlítő mechanizmust, amely az átlagos hosszúságú életpályához szükséges pénzeket az igények szerint újra elosztja (Ilyen mechanizmusokkal foglalkozik ez a könyv az életbiztosítások és a TB tárgyalása kapcsán)
• Az emberek vagyon nélkül születnek és vagyon hátrahagyása nélkül halnak meg
• Az életpálya háromfázisú és a fázisok normál hosszúságúak, tehát – legfonto-sabbként – senki sem hal meg aktív életszakaszában, s nem is veszíti el tartósan a munkaképességét (vagyis nem lesz az aktív szakasz túlságosan rövid).
Lehetséges eltérések:
• Van olyan, aki nem nulláról, hanem jelentős mértékű öröklött vagyonnal indul, s ezt életpályája során vagy gyarapítja, vagy feléli, tehát ennél többet vagy keveseb-bet örökít tovább34 (sőt: esetleg adósságot hagy hátra)
• Lehetséges – sőt nagyon is elképzelhető – hogy életpálya során a fogyasztás sok-kal inkább hullámzik, mint ahogy a 2.3. ábra sugallja. A gyermekek vállalására is nagyon különböző életszakaszainkban kerülhet sor.
33 Tehát inaktív – aktív – inaktív szakasz egymás után!
34 Meg kell jegyezni, hogy az örökhagyás nem feltétlenül önkéntes döntés révén születik. Ha például az állam jelentősen megadóztatta a polgárait, s abból utakat stb. épített, akkor valaki akkor is hagyhat hátra jelentős örökséget a következő nemzedékre, ha látszólag egy fillér nélkül hal meg.
• Az életpálya csak egy csonka inaktív, vagy egy teljes fiatalkorú inaktív és egy csonka aktív szakaszból áll.
A lehetséges eltérések közül jelen könyv szempontjából az utolsó a leglényegesebb.
Ezzel az eltéréssel, illetve következményeivel vázlatosan foglalkozik a következő fe-jezet, illetve részletesen a különböző személybiztosításokat kifejtő részek. Ezekről egyelőre csak annyit, hogy az életpálya aktív szakaszában az egész élet fogyasztá-sának a fedezetét úgy kell megtermelni, hogy bizonyos váratlanul bekövetkező ese-mények megrövidíthetik ezt az aktív periódust az eredetileg képzelthez képest, ami a továbbiakban akadályozza az egyént adóssága visszafizetésében (tehát gyermekei felnevelésében), a saját maga fenntartásához aktuálisan szükséges anyagi javak meg-termelésében, illetve a szükséges felhalmozások végrehajtásában.