5. Az életbiztosítások csoportosítása
5.2. Az életbiztosítások különböző szempontok szerinti praktikus csoportosításapraktikus csoportosítása
Az alábbiakban – főleg Csabay nyomán haladva, de sok helyen el is térve attól – egy több szempontú, praktikus csoportosítás ismertetünk. A figyelembe vett szempontok:
1. a kialakulás történeti sorrendje,
2. a belső felépítés logikája, illetve a szolgáltatás jellege, 3. adminisztratív és jogi megfontolások,
4. a szerződő és a biztosított státuszának kapcsolata, 5. a biztosítottak száma,
6. a díjfizetés tartama és gyakorisága.
5.2.1. A kialakulás történeti sorrendje szempontjából – hagyomá-nyos és modern életbiztosítások
Az életbiztosításoknak a XIX. század során kialakult egy klasszikus formája, ami nagyon keveset változott a XX. század során. A XX. század kihívásai (pl. infláció, más pénzügyi termékek versenye) és lehetőségei (elsősorban az információ-technológia – IT) azonban fokozatosan kikezdték a jól átgondolt és jól felépített hagyományos termékdesignt és újfaj-ta, a korábbiaktól jellegzetesen különböző termékek jöttek létre. Emiatt ma már érdemes megkülönböztetni a klasszikus jellegű biztosításokat az újaktól, s ezért széltében-hosszá-ban használatos a „hagyományos” és a „modern” életbiztosítások elnevezés.75
Hagyományos biztosítások alatt lényegében a haláleseti és elérési biztosításokból felépíthető konstrukciókat, tehát magát a haláleseti biztosítást, a vegyes, az à terme fix, díjvisszatérítéses elérési, whole life és járadékbiztosításokat értik. Jellegzetes vonásuk a rögzített technikai kamatláb, s az, hogy főbb paramétereik a tartam különböző pontjaira jól előre láthatóak.
A modern életbiztosítások két szempontból térnek el a hagyományos biztosítások koncepciójától:
1. A termékdesign és
2. A biztosítási esemény oldaláról
A termékdesign oldaláról alapvetően a Befektetési Egységekhez Kötött biztosítások jelentettek újdonságot a befektetési alapok főbb vonásainak életbiztosításokba integ-rálásával, s azzal, hogy az előre határozatlan nagyságúvá vált tartalék miatt gyakorla-tilag megszűnt az elérési biztosítás, mint építőelem.
75 Pl. a 2003-as (2016-tól már nem hatályos) magyar biztosítási törvény tartalmazta a „hagyományos éle-biztosítások” kifejezést (mint ami az életbiztosítási ág I. ágazatát jelöli), igaz a modern életbiztosítások kifejezést nem. A helyébe lépő új Bit. már egyiket sem.
A biztosítási esemény oldaláról pedig az élet- és a betegségbiztosítások határt-erületén jelentkező új kockázatok tágították a hagyományos biztosítások körét (s egyben tették elmosódottá a két biztosítási ág, illetve ágazat határát). Az életbizto-sítási konstrukciókba bevezetésre kerültek, mint biztoéletbizto-sítási események bizonyos jól definiált súlyos („rettegett”) betegségek (Dread Diseases vagy Critical Illnesses), illetve a gondozás szükségessége. Az ennek megfelelő új biztosítások, vagy kie-gészítő biztosításokként (alapvetően a Critical Illness), vagy önálló biztosításként (jellemzően a Hosszú tartamú ápolási biztosítás = Long Term Care Insurance) je-lentek meg.
A modern életbiztosítások az 50-es években jelentek meg először, de világméretű elterjedésük a 80-as-90-es évekre esik.
5.2.2. A belső felépítés logikája és a szolgáltatás jellege szerint A hagyományos biztosítások egy jól felépített rendszert alkotnak, amelyek bizonyos építőkockákból felépíthetők – mint ahogyan arra már utaltunk is. Alapvetően két épí-tőkockából építhetőek fel, ezért ezeket elemi életbiztosításoknak is nevezhetjük. A két elemi életbiztosítás a
• Haláleseti és az
• Elérési életbiztosítás.
Csak példaként: a vegyes ezek kombinációja, a whole life a haláleseti határesete, a járadékbiztosítások alapvetően elérési biztosítások sorozatai stb.
Összességében tehát azt mondhatjuk, hogy a hagyományos életbiztosítások az ele-mi életbiztosítások kombinációi. A leggyakoribb kombinációkat szoktuk alap élet-biztosításoknak is nevezni. Országról-országra változik, hogy mik az alap életbizto-sítások. Magyarországon elsősorban a(z):
• vegyes,
• à terme fix,
• haláleseti
• azonnal induló, egyszeri díjas életjáradék biztosítás nevezhető alap életbiztosításnak.
5.2.3. Adminisztratív és jogi szempontból – fő- és kiegészítő biztosítások
Az életbiztosítók a fenti életbiztosításokból „kereskedelmi csomag”-okat képeznek, s azokat értékesítik. Mikor a szerződő megköt egy életbiztosítási szerződést, akkor tulajdonképpen egy ilyen kereskedelmi csomagot vásárol meg. Ez a kereskedelmi cso-mag kétféleképpen épülhet fel:
1. a biztosító egyetlen konstrukcióba, ún. „módozatba” beleépít a fenti életbiztosí-tási fajták közül egyet, vagy néhányat, s esetleg ezekhez még hozzátesz, a módo-zatba beleépítve néhány nem-élet (baleset- vagy betegségbiztosítási) elemet is.
2. Egy szerződés több választható részelemből épül fel. Ekkor az egyik elem, ami mindenképpen életbiztosítás, dominál, s ezt nevezzük főbiztosításnak, a többi elem pedig, amelyek lehetnek nem-életbiztosítások is, kiegészítő jellegűek; eze-ket nevezzük kiegészítő biztosításoknak.
Az élet- és a nem-életbiztosítások kapcsolatáról azt kell elmondani, hogy az Európai Uniós irányelvek szerint (amit természetesen a magyar biztosítási törvény is átvett) egy életbiztosító csak életbiztosításokat értékesíthet, ami alól kivétel a baleset- és a betegségbiztosítás, amit „kiegészítő kockázatként” tartalmazhat életbiztosítás is.
(Ilyenkor az ilyen nem-élet biztosításokat az élet ágban veszik számba.) Az irányelv és a magyar biztosítási törvény sem mondja meg pontosan, hogy meddig számít egy kockázat „kiegészítőnek”, egy azonban biztos: életbiztosító baleset- és betegségbizto-sításokat önállóan nem értékesíthet.
Magyarországon a biztosítási monopólium idején (vagyis 1986-ig) nem értékesí-tettek külön kiegészítő biztosításokat, ezek csak a versenypiac kiépülésével kerültek bele a biztosítási eszköztárba. Beépített nem-élet kockázatok azonban akkoriban is megjelentek az életbiztosításokban, elsősorban egy betegségi kockázat, ahol a szol-gáltatás az volt, hogy a biztosított rokkantsága76 esetén a biztosítás díjmentessé vált.
A kiegészítő biztosításoknak két fajtáját különböztetjük meg:
1. az önálló szolgáltatást nyújtókat, illetve 2. az opciókat.
Az önálló szolgáltatást nyújtó kiegészítő biztosításoknak két fajtája van, amelyek szolgáltatása:
• a főbiztosítástól független, s
• a főbiztosítás szolgáltatásától függő.
Az előbbiek lehetnek élet-, baleset-, vagy betegségbiztosítások. Tipikus példák: koc-kázati kiegészítő (élet) biztosítás, baleseti halál-, vagy baleseti rokkantság kiegészítő (baleset) biztosítások, illetve a kórházi ápolás esetén napidíjat nyújtó kiegészítő (be-tegség) biztosítás.
Az utóbbira példa a díjmentesítés rokkantság esetén kiegészítő (betegség) biztosí-tás.
76 Ld. a 4.3.9. alfejezetet!
Az opciókra példa a választható díjnövelés kiegészítő biztosítás, ami lehetővé te-szi, hogy bizonyos időszakonként a szerződő új kockázat-elbírálás nélkül emelje a biztosítás díját és összegét.
A kiegészítő biztosítások technikai megoldásaikban (inflációkövetés, díjfizetés gyakorisága stb.) általában igazodnak a főbiztosításhoz, s annak megszűntével általá-ban ezek is automatikusan megszűnnek.
5.2.4. A szerződő és a biztosított státuszának kapcsolata szerint – egyéni és csoportos biztosítások
Csoportosíthatjuk a biztosításokat egyéni és csoportos biztosításokként is.
Egyéni életbiztosítást általában egyének, mint szerződők, egyénekre, mint bizto-sítottakra kötnek. A csoportos életbiztosítások esetében a szerződő vagy egy egész kollektívára (például egyesületek tagjai, vállalat dolgozói stb.) egyszerre köt életbiz-tosítást, vagy pedig egy csoportba (például egy bank hitelfelvevői közé) való belépés feltétele a biztosítás megkötése.
Szokták csoportos biztosításoknak tekinteni az olyan egyéni biztosításokat is, ame-lyeket egy szerződő egyszerre köt, és ezért a biztosító díjkedvezményt ad. Az „igazi”
csoportos biztosítások azonban technikailag is különböznek az egyéni biztosítások-tól, mégpedig általában hasonlóak a nem életbiztosításokhoz, vagyis egy évre kötik őket meghosszabbítási lehetőséggel. Ezek szinte kizárólag haláleseti típusúak esetleg baleseti vagy betegségi kiegészítőkkel. Az ilyen csoportos biztosítások olcsóbbak ami az egyik fő oka a művelésüknek. Ekkor ugyanis a biztosító számára egyszerűbbé válik a kockázat-elbírálás és esetleg az adminisztráció is, ami költségmegtakarítást eredményez, s ez a megtakarítás a díjengedmény alapja. Lehetséges azonban úgyne-vezett „csoportos díjkalkuláció” is (amit a CSÉB-nél alkalmaztak), ami azt jelenti, hogy a csoport tagjai egységes díjat fizetnek egységnyi biztosítási szolgáltatásért, függetlenül saját kockázataik (például koruk) eltérő mértékétől. A díjkalkuláció során ilyenkor a csoport bizonyos „átlag”-jellemzői szolgálnak alapul.
A csoportos biztosítás művelésének, a veszélyközösségbe való egyszerűsített belé-pésnek és az egységes díjnak az az alapja, hogy a csoport nem a biztosítás kötésére szerveződött, hanem valamilyen más cél érdekében, de a csoporttagoknak automati-kusan van biztosításuk. Csak ezzel a módszerrel lehet elkerülni az egyébként feltétle-nül fellépő antiszelekciót.
A csoportos biztosításokkal kapcsolatosan mindenképpen meg kell említeni a ma-gyar biztosítástörténet egyik legfontosabb csoportos biztosítását, a Csoportos Élet- és Balesetbiztosítást (CSÉB). Ezt a 60-as évek elején indított, és a 90-es évek elejéig árusított módozat-csoportot fénykorában (a 70-es-80-as években) több mint 4 millió magyar birtokolta. Lényegét tekintve egy egyszerű, standardizált, minden fontosabb személybiztosítási kockázat ellen (alacsony) védelmet nyújtó biztosítás volt, amit
a díjkalkuláció és az értékesítés jellege miatt hívtak csoportosnak (mert egyébként egyéni jellegű volt). A díjkalkuláció során nem tettek különbséget kor és nem szerint a biztosítottak között, így azt különösen előnyös volt megkötni az idősebb férfiaknak és különösen előnytelen a fiatal nőknek. Mivel az, hogy csak az idős férfiak kötik meg a CSÉB-et, problémát okozott volna a biztosítónak is, ezért speciális értékesítési technikát alkalmaztak. Kizárólag munkahelyeken kötötték. Az ebben az időszakban jellemző szocialista nagyvállalatokat felosztották az ügynökök között, s egy ügynök csak akkor mehetett tovább CSÉB-et kötni egy másik vállalathoz, ha egy vállalatnál – a dolgozói létszámra vetítve – egy bizonyos telítettséget már elért (tehát ha már nem csak az öreg férfiakkal kötötte meg a biztosítást, vagyis nem „fölözte le” a veszély-közösséget). Nyilvánvaló, hogy ez a módozat a speciális, monopolbiztosítós időszak terméke, s versenykörülmények között nem lehetséges ilyen elvű csoportos biztosítá-sokat értékesíteni.
A mai csoportos biztosításokat általában rövid távra kötik, s ezeknek nincs is díjtar-talékuk, tehát ebből a szempontból nem életbiztosításként viselkednek.
5.2.5. A biztosítottak száma szerint – egy és több életre szóló életbiztosítások
Az egyéni biztosítások szólhatnak egy vagy több életre is, vagyis a szerződésben lehet egy vagy több biztosított is. Az alapértelmezés az egy biztosított, ezért minden fenti esetben ezzel az implicit feltételezéssel éltünk. Ugyanakkor viszonylag gyakoriak a két életre szóló életbiztosítások is. Ezt tipikusan házastársak szokták kötni, s ez ma-gyarázattal szolgál arra is, hogy pillanatnyilag Magyarországon miért csak elvétve kínálnak ilyen biztosításokat. Hiszen a magas válási arány miatt az ilyen biztosítások nagy részét visszavásárolnák, még ha az általa kielégített igény továbbra is él.
Nyilvánvalóan egy két életre szóló életbiztosítás nem azonos két egy életre szóló – egyébként hasonló – életbiztosítással. A különbség a biztosítási esemény definiálá-sában van. A két életre szóló biztosítások esetében halál alatt az első halált szoktuk érteni, vagy pedig (mint bizonyos típusú járadékbiztosításoknál) a szolgáltatás szem-pontjából különbséget teszünk aszerint, hogy melyik biztosított hal meg. Gyakorlati-lag minden hagyományos biztosítást el tudunk képzelni két életre szólóként is. Pl. a kétszemélyes haláleseti biztosítás akkor fizet, ha valamelyik biztosított a tartam alatt meghal (s ezzel meg is szűnik, tehát a másik biztosított esetleges halálának a bizto-sítás szempontjából már nincs jelentősége), s ha mindkettő életben megéri a tartam lejártát, akkor kifizetés nélkül megszűnik stb.
Viszonylag logikus igényként merül fel a kétszemélyes à terme fix életbiztosítás igénye, ha a családban két, nagyjából kiegyenlített helyzetű kereső van. Ilyenkor bár-melyikük kiesése problémát okozhat a gyermek későbbi iskoláztatása, illetve általá-ban az életkezdése szempontjából.
A több életre szóló életbiztosításnak egy másik, Magyarországon egyelőre ismeret-len változata az ún. üzlettárs biztosítás. Ezt általában kisebb vállalkozások tulajdo-nosai kötik, hogy ha valamelyikük meghalna, akkor a biztosítási összegből ki tudják elégíteni az örökösöket, s emiatt ne kelljen átszervezni, esetleg megszüntetni a vál-lalkozást.
5.2.6. A díjfizetés tartama és gyakorisága szerint
Az életbiztosításokat a díjfizetés gyakorisága szerint is csoportosíthatjuk. Az életbiz-tosítások díját leggyakrabban rendszeresen (havonta, negyedévente, félévente vagy évente) az egész tartam alatt szokták fizetni. De előfordulhatnak olyan konstrukciók, hogy a díjfizetési tartam rövidebb a teljes tartamnál. Ilyenkor korlátozott díjfizeté-si tartamú biztosításokról beszélünk. Ennek egyik szélső esete, amit külön szoktak megemlíteni, ha a díjfizetés egyszer, a tartam elején történik. Ez az ún. egyszeri díjas biztosítás.
A korlátozott díjfizetési tartamú biztosítás a díjfizetési periódusban leginkább rend-szeres díjas biztosításként, utána viszont – a tartam végéig – alapvetően egyszeri díjas biztosításként viselkedik.
A modern életbiztosításoknál – alapvetően a BEK biztosításoknál – előfordulhat előre nem deklarált rendszerességű díjfizetés is, illetve a rendszeres díjfizetést kiegé-szítő, ún. eseti díjak fizetése is. A hagyományos életbiztosításoknál az eseti díj fize-tése kizárt.