KULCSSZAVAK
Életbiztosítás elemei Fogadás Dualitás
Az alábbiakban az életbiztosítások legáltalánosabb „építőelemeit” mutatjuk be, hogy az összes lehetséges (hagyományos és modern) életbiztosítást egységes keretbe tud-juk beilleszteni.
8.1. Az életbiztosítások legáltalánosabb elemei
Ha tárgyilagosan nézzük a dolgokat, akkor rájöhetünk, hogy a biztosítás végül is egy tágabb jelenségcsoport speciális esete, s ez nem más, mint a „fogadás”. Mivel a foga-dáshoz Magyarországon jellemzően negatív asszociációk társulnak, ezért nem csoda, ha a biztosítástan ezt a „rokonságot” nem szokta hirdetni, illetve ha egyáltalán szót ejtenek róla, akkor minden erővel tagadni igyekszenek azt.
Ennek ellenére az a helyzet, hogy a biztosítás egy speciális fogadás, ahol a fogadás tárgya egy egyértelműen negatív következményekkel járó esemény bekövetkezte, s ahol a biztosított – bizonyos értelemben – maga ellen fogad. Állítólag az első bizto-sítás, (amit már annak tekintenek), formálisan is egy fogadás volt, ahol a hajótulajdo-nos arra fogadott, hogy nem tér vissza a kikötőbe az áruval megrakodott hajója. Ha elvesztette a fogadást, akkor valójában nyert, mert megjött a hajó, ha pedig a hajót veszítette el, akkor meg a fogadást nyerte meg. (A tét a hajótulajdonos részéről termé-szetesen jóval kisebb volt, mint a hajó értéke. A másik félnél viszont pontosan a hajó értéke – a rakománnyal együtt – volt a tét.)
Az életbiztosítások esetében – a két lehetséges életbiztosítási biztosítási esemény min-tájára – két lehetséges fogadást tudunk definiálni. A biztosított vagy arra fogad, hogy:
• egy bizonyos időtartamon belül meghal, vagy hogy
• egy bizonyos időtartamon belül nem hal meg.
Ennek a két fogadásnak a valamelyikét, vagy mind a kettőt az összes lehetséges élet-biztosításban88 felleljük, ezért ezeket a biztosítások elemeinek is tekinthetjük, ame-lyekből az életbiztosítások felépülnek.
88 Ez ellen a kategorikus kijelentés ellen az élet (meg a biztosítás!) néha mintha rohamot intézne, mert időn-ként biztosítók piacra dobnak (szinte) tisztán megtakarítási termékeket is életbiztosításidőn-ként. Emiatt úgy módosíthatjuk az állításunkat, hogy ebből a két fogadásból és a pár sorral lejjebb tárgyalandó harmadik elemből valamelyiket, kettőt, vagy az összest minden életbiztosítás tartalmaz – más elemet viszont nem!
Ahogyan a fogadásban, a biztosításban is két fél van, s ennek a két félnek egymás-sal pontosan ellentétes a stratégiája. Amikor az ügyfél arra fogad, hogy egy bizonyos időn belül meghal, akkor a biztosító viszont, vele ellentétben arra fogad, hogy bizo-nyos időn belül nem hal meg, tehát a másik lehetséges kimenet lesz a stratégiája. A biztosító és az ügyfél helyzete így a fogadás szempontjából duális – a biztosító pont ellenkezőleg fogad, mint az ügyfél. Viszont fontos hozzátenni, hogy a biztosító és az ügyfél pénzügyi helyzete nem azonos, ezért a biztosításban csak a fogadásoknak azok a változatai lehetségesek, ahol a biztosító egyben a „bukméker” is, vagyis, ahol az ügyfél előre befizeti a biztosítóhoz a tétjét. Fordított eset, vagy harmadik szereplő (tényleges bukméker bevonása) nincs.
A két elemi fogadásból már két nagyon egyszerű életbiztosítást fel is lehet építeni:
• Rövid tartamú, egyszeri díjas haláleseti életbiztosítás: fogadok, hogy egy idősza-kon belül meghalok .
• Rövid tartamú, egyszeri díjas elérési biztosítás: fogadok, hogy egy pontosan defi-niált időszakon belül nem halok meg.
A fentiekben azért fontos a „rövid tartamú” kitétel, mert a letétbe tett pénz kamato-zásától csak rövid távon lehet elvonatkoztatni. Ha viszont hosszabb távra akarunk fogadni, vagyis biztosítást kötni, akkor a kamatozást biztosítani kell. Emiatt az élet-biztosítások konstrukciójához a fenti két elem mellett szükség van egy harmadikra, amit az egyszerűség kedvéért nevezzünk „számlának”. Ebből a három elemből már maradéktalanul felépíthető az összes életbiztosítás.
A számla bevezetésével nagyon jelentősen kibővülnek a fogadási lehetőségeink.
Például az ügyfél eleve szerződhet úgy a biztosítóval, hogy nem egy fogadást tesz, hanem eleve egy fogadás-sorozatot ígér meg a jövőre nézve. Ezeket a fogadás-soro-zatokat standardizálhatjuk úgy, hogy a hagyományos, rendszeres díjas kockázati és elérési biztosítások jöjjenek ki belőlük:
• Rendszeres díjas kockázati életbiztosítás: az ügyfél azt ígéri meg, hogy pontos idő-szakonként (például évente), egy bizonyos tartam lejártáig megjátssza ugyanazt a pénzösszeget, s az ehhez szükséges – az életkora miatt változó nagyságú tétet (a díjat) pedig a számlára történő rendszeres befizetésekből és azok kamataiból gazdálkodja ki.
• Rendszeres díjas elérési életbiztosítás: az ügyfél azt ígéri meg, hogy rend-szeres időszakonként, ugyanolyan lejárattal újabb és újabb fogadásokat köt, s ezzel folyamatosan emeli a megjátszott összeget (az egyszerűség kedvéért azonban mindig csak a remélt végső összeget tüntetik fel, a folyamatos emel-kedést nem mutatják).
8.1. Ábra: A rendszeres díjas kockázati biztosítás sémája
Természetesen az ügyfél nem csak egy fogadás-sorozatot ígérhet, hanem egyszerre több különböző fogadást is köthet, pl. elérési fogadást különböző lejáratokra, vagy egyszerre többfajtát is. Ezzel már a legváltozatosabb életbiztosítási konstrukciókhoz jutunk.
Ezekkel a fenti elemekkel közvetlenül nem találkozunk a piacon, de ezekből fel lehet építeni az általunk ismert összes biztosítást. Azt tapasztaljuk azonban, hogy Magyarországon 1997-ig szisztematikusan máshogy építették fel ezekből az elemek-ből a biztosításokat, mint ez után a dátum után (amikor megjelent a magyar piacon az első BEK biztosítás).
Érdemes még egy kicsit eljátszani a fogadás-hasonlattal! Említettük, hogy az el-érési és a kockázati fogadás duális, vagyis egymás ellentét-párjai, az egyik fogadó fél az egyiket játssza, a másik a másikat. Ugyanakkor a két fogadás, vagy két fogadási stratégia mégsem teljesen felcserélhető a potenciális fogadók közt. Az egyiknek in-kább az egyiket, a másiknak inin-kább a másikat érdemes játszania (azzal, hogy persze mindegyiknek lehet indoka mindkét stratégia alkalmazására). Az ügyfélnek inkább a kockázati fogadás, a biztosítónak inkább ennek duálisa a jó stratégia. A különbség ab-ban van, hogy az ügyfél egy fogadást köt, a biztosító pedig egyszerre sok ügyféllel köt fogadást. Az ügyfél az elérési fogadással viszonylag nagy tétet tesz fel, egy alig na-gyobb összegért. Ezt a játékot általában nem érdemes játszania. A biztosító viszont a sok kis fogadási nyereséggel is észrevehető mértékű haszonra tud szert tenni az eléré-si fogadáson. Ez persze szorosan összefügg a két partner eltérő pénzügyi helyzetével.
Ha az életbiztosításokat a biztosító és az ügyfél közötti pénzáramként fogjuk fel, s időnként ezt a cash-flow-t megfordítjuk, akkor egy ismert, másik biztosítást kapunk (ebben az értelemben ezek is duálisai egymásnak). Az egyszeri díjas egész életre szóló járadékbiztosítás cash-flow-jának fordítottja például a rendszeres díjas whole life biz-tosítás. Az egyszeri díjas, időleges járadékbiztosításé pedig a rendszeres díjas vegyes életbiztosítás.
0,00 0,07
0,00 0,07
Tartalék Éves kockázati díjak
Számla Kamat
Általános alap - költségfedezet Éves
díj
Nettó díj
Költség-rész
Éves kocká-zati díjak az aktuális haláleseti kifizetésekre
8.2. A hagyományos és a modern életbiztosítások megkonstruálása
A hagyományos életbiztosítások esetében az előbb bevezetett elemi fogadásokra és a számlára további tulajdonságokat kell ráraknunk, hogy le tudjuk vezetni belőlük az összes hagyományos életbiztosítást.
A karakterisztikáknak egy jellegzetes csoportja alakult ki a hagyományos életbiz-tosítások esetében a XIX. században. Ha ezek okát, gyökerét keressük, akkor azt az akkori nyilvántartási és számítási lehetőségekben találjuk. Mivel mindent kézzel kel-lett kiszámítani és nyilvántartani, ezért a legteljesebb standardizálásra törekedtek, arra, hogy minél inkább előre lejátszanak mindent, s utána ügyeltek arra, hogy a fo-lyamatok az előre kiszámított pályán haladjanak.
Ennek megfelelően rögzítették:
• a kamat nagyságát (nem okozott gondot, mert az jellemzően hosszú távon stabil, mintegy adottság volt)
• rögzítették a rendszeres fogadások időpontjait (a díjfizetések idejét) – s az ettől való eltéréseket a rendszeren kívül próbálták kezelni pl. büntető kamatokkal, hogy késedelmes fizetés esetén is úgy tehessenek, mintha rendesen bejött volna a díj
• a biztosító vállalta, hogy az új fogadásoknál nem vetik alá új procedúrának (nem alkalmaznak kockázat-elbírálást díjfizetés előtt) a biztosítottakat (ezzel vállalta az antiszelekció veszélyét is), cserébe viszont az ügyféltől stabil elkötelezettséget várt, vagyis korlátozta a biztosításból való kilépés lehetőségét.
• néhány ritka eset kivételével a legcsekélyebb átdolgozást sem engedték meg – pl.
a díj csökkentését-növelését, vagy menet közben egyszeri alkalmi befizetéseket.
• a bizonyos biztosításoknál a díjat úgy állapították meg, hogy a tartam végére a számlán lévő összeg nullára fusson ki (kockázati biztosítás), másoknál pedig úgy, hogy az eredetileg fogadott összegre (vegyes biztosítás)
• megígérték az ügyfélnek, hogy tartam végéig az eredeti kihalási rendet használ-ják, még ha a halandóság jelentősen változik is menet közben.
Összességében a két elemi fogadást úgy kombinálták a számlával, hogy két elemi biztosítás, a kockázati és az elérési keletkezett belőlük, s az összes hagyományos élet-biztosítást fel lehet építeni ebből a két elemből.
A modern életbiztosítások felépítése még könnyebb ebből a három elemből. Itt a számla egy viszonylag tág határok között kamatozó, befizetéseket rugalmasan fo-gadó, kifizetéseket rugalmasan kezelő instrumentum. A fogadások közül – az eddig kifejlesztett modern termékeknél – valójában csak a halálesetire van szükség. Ez per-sze nem zárja ki, hogy a későbbiekben mondjuk a járadékbiztosításokat is moder-nizálják, s egységekben meghatározott szolgáltatású járadékbiztosításokat dobjanak a biztosítók piacra. Ekkor az elérési fogadás is fontos építőelemévé válik a modern életbiztosításoknak.