részleges szabályozás
4. Gyakorlati nehézségek belföldi hagyatéki eljárásokban
4.3. Exkurzus: az állami öröklés formális megállapításának szükségessége a német jogban
Bizonyos külföldi jogok az örökség megszerzésének általános rendjétől eltérő különös szabályokat állapítanak meg az állam öröklésének beálltára nézve.
Utóbbira a legmarkánsabb – és a hazai joggyakorlatban eddig a legtöbb esteben előfordult – példaként a német BGB rendelkezései említhető.46
A német anyagi öröklési jog az ipso iure öröklés elvét követi ugyan; ez azonban az államkincstár öröklése tekintetében csak bizonyos megszorításokkal érvé-nyesül. A BGB 1964-1966. §-ai ui. az államkincstár öröklésének megállapítása
46 Ilyen, formális bírósági megállapítást ír elő az állam öröklése tekintetében a német jogon kívül pl. a spanyol jog is (Codigo civil 958. cikke).
S Tibor 172
tekintetében formális bírósági megállapítást ír elő. Az államkincstár törvényes örökösként csak akkor léphet fel – illetőleg vele szemben e minőségben is csak akkor érvényesíthető igény – ha a hagyatéki bíróság határozatával jogerősen megállapította az állam öröklését.47
Megjegyzendő, hogy a német jog törvényes öröklési rendszerének sajátos-sága, hogy rendkívül széles körben érvényesül a felmenő és oldalági rokonok törvényes öröklési jogát. A BGB 1929. §-a értelmében az ötödik és távolabbi parentélákban az örökhagyónak bármilyen távoli oldalági rokonai is jogosultak törvényes öröklésre; a német jog ui. korlátlanul távoli felmenők esetében is ér-vényesülni engedi a helyettesítés elvét. Így elméletileg az örökhagyó bármilyen távoli oldalági rokonának (pl. akár ükszüleinek vagy még távolabbi felme-nőinek leszármazói) megléte is kizárja az államkincstár törvényes öröklését.
Mindebből az következne, hogy az államkincstár szükségképpeni törvényes öröklésére csak rendkívül ritkán kerülhetne sor, hiszen aligha életszerű, hogy valamely örökhagyónak ne lenne valamilyen oldalági rokona, ha mégoly távoli is. Mindazonáltal a BGB 1964. §-a úgy rendelkezik, hogy amennyiben ésszerű időn belül – „a „körülményeknek megfelelő határidőn belül” – nem sikerül felkutatni az örökhagyó örökösét, az államkincstár törvényes öröklésének meg-állapítására kerül sor. Az államkincstár öröklésének megállapítása a FamFG48 szabályai szerinti perenkívüli eljárásban történik.
E bírói megállapítás nem konstitutív hatályú aktus; nem a bíróság határozata folytán válik az állam örökössé, hanem jogszerzése az ipso iure öröklés elvére fi gyelemmel már az örökhagyó halálakor beállott. A német hagyatéki bíróság végzése így a törvénynél fogva bekövetkezett hagyatékátszállás megállapításá-ra irányul49; a bírósági megállapítás megtörténte nem anyagi jogi természetű előfeltételét képezi az államkincstár öröklésének. Ebben a tekintetben e német megállapító végzés a magyar fogalmak szerinti hagyatékátadó végzéssel roko-nítható.
A hazai gyakorlat mindeddig – az EuÖR. hatálybalépését megelőzően elhunyt örökhagyók utáni öröklést érintő ügyekben – többnyire azt a gyakorlatot foly-tatta, hogy amennyiben a rendelkezésre álló adatok szerint a német örökhagyó után nem maradt végintézkedéses örökös, sem pedig ismert törvényes öröklésre jogosult hozzátartozó, az eljáró közjegyző az illetékes német hagyatéki
bíró-47 Ld. a BGB 1966. §-át.
48 Gesetz über das Verfahren in Familiensachen und in den Angelegenheiten der freiwilligen Gerichtsbarkeit vom 17. Dezember 2008 (BGBl. I S. 2586, 2587); a perenkívüli és családjogi eljárásokról szóló német törvény.
49 Karlheinz M : Erbrecht. Tübingen, Mohr Siebeck Verlag, 2010. Band I. 844.
Az örökség állam általi megszerzésének… 173
sághoz intézett megkeresést a német államkincstár öröklésének megállapítása iránt, majd a német bíróság által meghozott ilyen jogerős megállapító végzés nyomán adta át az abban megjelölt – valamely tartományi vagy a szövetségi – államkincstárnak a belföldi hagyatékot. E megoldásnak alapvetően gyakorlati indokai voltak. A német hagyatéki bíróságok ui. két okból is inkább jöhettek szóba, mint ‘alkalmasabb fórum’ (forum conveniens), a német államkincstár öröklésének megállapítására:
– Egyfelől az államkincstár öröklésének megállapítása iránti német nemperes eljárásnak szerves részét képezi a BGB 1965. §-a, illetőleg a FamFG 352d. §-a szerinti hirdetmény (öff entliche Auff orderung) kibo-csátása, amellyel a hagyatéki bíróság az ismeretlen örökösöket határidő tűzésével felhívja öröklési igényük bejelentésére. E Németországban közzétett hirdetményről nagyobb eséllyel szerezhetnek tudomást egy németországi származású örökhagyónak a – feltehetőleg szintén németországi – ismeretlen rokonai, mintsem a magyar közjegyző-nek az ugyanilyen eljárási cselekményéről,50 még akkor is, ha az itt kibocsátott hirdetmény immár elektronikusan is közzétételre kerül a MOKK honlapján.
– Másrészt a német hagyatéki bíróság által lefolytatásra kerülő meg-állapítási eljárás során egyúttal tisztázásra kerülhet az is, hogy az adott örökhagyó tekintetében konkrétan melyik német államkincstár jogosult az öröklésre. Ennek kiderítése ui. csak az örökhagyó német-országi lakóhelyének ismeretében lehetséges, amelynek megállapítása viszont a német bíróságok számára érthető okból sokkal könnyebben lehetséges.
Ilyen esetekben tehát az eddigi gyakorlatban a belföldi hagyaték jogi sorsának rendezésével kapcsolatos eljárási cselekmények elvégzése mintegy megoszlott a német hagyatéki bíróság és a magyar közjegyző között: előbbi állapította meg a német jog szerinti öröklési rendet (azt, hogy az örökhagyó után egyéb örökös, mint a német államkincstár, nem maradt), míg utóbbi ennek alapján átadta a belföldi hagyatékot az öröklésre jogosultként megállapított német államkincstár részére.51
50 Hetv. 58. §.
51 Ilyen megoldás az EuÖR. joghatósági szabályrendszere alapján – amely szerint az öröklés jogi rendezésére irányuló valamennyi jogi eljárást egyetlen tagállamban lehet lefolytatni – már nem lenne követhető. Más kérdés, hogy miután a rendelet rendszerében forum és ius rendszerint egybeesik, a rendelet alkalmazása során immár rendkívül ritkán fordulhat elő, hogy a német államkincstár törvényes öröklését kell magyarországi hagyatéki eljárásban megállapítani (így pl., ha a belföldi joghatóság a 10. cikk (1) bekezdés a) pontja szerinti kiegészítő joghatósági
S Tibor 174
5. Záró gondolatok
Amint láttuk, a hazai szabályozás attól függően engedi érvényesülni a külföldi államoknak a belföldi hagyatékkal kapcsolatos igényét, hogy ez az igény – az EuÖR. által felhívott jog szerint – öröklési jogi jellegű-e. Az igény jogi jelle-gének tisztázása nem egy esetben nehézségekkel jár, nem is szólva a külföldi államok belföldi öröklésével kapcsolatos vázolt egyéb nehézségektől.
Véleményem szerint erre fi gyelemmel megfontolandó lenne idővel újra-gondolni az Nmtv. 65. §-ában legfektetett megoldási modellt. Érdemes lenne elgondolkodni az EuÖR. 33. cikkében említett – a lex successionis szerinti öröklési igénnyel szemben prioritást élvező – ‘okkupációs’ tulajdonbavételi jog meghonosítása a magyar jogban is, az olyan esetekre nézve, amikor az öröklésre irányadó jog valamely külföldi állam joga, és az örökhagyó után vég-intézkedéses örökös, vagy természetes személy törvényes örökös nem maradt.
Ebben az esetben így külföldi állam helyett minden esetben a magyar államot illethetné a belföldi hagyaték; kiküszöbölhetőek lennének tehát mindazon – a jelen tanulmány 4. pontjában vázolt – nehézségek, amelyek a külföldi államot a hagyatékkal kapcsolatban megillető igény jogi természetének tisztázásával, illetve a külföldi állam hazai hagyatéki eljárásba félként történő bevonásával kapcsolatban merülnek fel. E megoldás természetesen semmilyen tekintetben nem érintené a magyar államot a magyar Ptk. 7:74. § alapján megillető polgári jogi öröklési igényt; utóbbi kerülne továbbra is alkalmazásra minden olyan esetben, amikor az öröklési statútum a magyar jog.
Ez a szabályozási megoldás – miszerint valamely tagállam jogrendszerében párhuzamosan létezik az örökös nélküli hagyatékra vonatkozólag az okkupációs és a polgári öröklési jogi jogcím – egyáltalán nem lenne példa nélküli, amint azt a svéd szabályozás kapcsán a 4.1. pontban említettem. Emellett döntött a közel-múltban a német törvényhozó is: az EuÖR. 33. cikkének alkalmazási körében a Németországban fellelhető örökös nélküli hagyatékot immár minden esetben a német állam szerzi meg közhatalmi elsajátítási joga (Aneignungsrecht) alapján, kiszorítva ezzel a lex successionis alapján öröklésre hivatott külföldi állam törvényes öröklési igényét; ugyanakkor az olyan esetekben, amikor az öröklési statútum a német jog, a német államkincstár a külföldi hagyatékkal kapcsolat-ban is érvényesítheti a német BGB 1936. §-án alapuló törvényes öröklési jogát.52
szabályon alapul, és az örökhagyó szokásos tartózkodási helye olyan harmadik államban volt, amelynek kollíziós joga a német jogra, mint tagállami jogra utal vissza).
52 Ld. a 2015. évi német nemzetközi öröklési eljárási törvény (Internationales Erbrechts-verfahrensgesetz vom 29. Juni 2015; BGBl. I S. 1042) 32. §-át.
Az örökség állam általi megszerzésének… 175
Még szerencsésebbnek tartanám azonban az EuÖR. 33. cikkében lefektetett
‘féloldalas’ megoldás revízióját a rendelet majdani, 2025 után esedékessé váló53 felülvizsgálata során. Annak során olyan szabályozás megalkotására lenne majd célszerű törekedni, amely mind a pozitív, mind a negatív összeütközések felol-dása tekintetében valamennyi tagállamra kiterjedő egységes megoldást nyújt.
A szabályozás kialakításához akár az egyes kétoldalú nemzetközi szerződések bizonyos megoldási elemei is mintaként szolgálhatnak.
53 Ld. az EuÖR. 82. cikkét.