Egy alternatív döntési javaslat és iránymutatás a jövőre nézve – a különvélemény nyomán

Álláspontom szerint a közrend alkotmányjogi jelentősége a fentiek alapulvételével az alábbiak szerint összegezhető. Miközben a közrend által védett értékek nem állandóak, tartalmuk folyamatosan változik, a társadalom alapvető értékrendjét az egyes államok alkotmányai rögzítik. Különösen igaz ez az alapvető jogokat rögzítő alkotmányos rendelkezések vonatkozásában, me-lyek kétséget kizáróan az alkotmányos értelemben vett közrend részét képezik.

Általánosan elfogadott megközelítés, hogy a közrend egyaránt magában foglal anyagi jogi és eljárásjogi rendelkezéseket, ekként a közrendi klauzula alkal-mazásakor a külföldi anyagi jogi és eljárásjogi rendelkezésekre is tekintettel kell lennie az eljáró bírónak, és azokat egyes elemeiben és összességében is értékelnie kell Magyarország Alaptörvényre visszavezethető közrendje szem-pontjából. Éppen ezért amikor a jogalkalmazó azt mérlegeli, hogy a külföldi jog valamely rendelkezése ellentétes-e a közrenddel, valójában az Alaptörvény 28. cikke szerinti mérlegelést és értelmezést kell elvégeznie. Ez az értelmezés pedig az eljáró bíróságnak nem csupán lehetősége, hanem közvetlenül az Alaptörvényből fakadó kötelezettsége.

A közrendre történő hivatkozás akkor fogadható el, és ekként a külföldi norma alkalmazása akkor mellőzendő, ha az konkrét eredményében nyilván-valóan sérti a jogrendszer lényeges alapelveit (ideértve a vonatkozó magyar szabály célját is). Azokban az esetekben, amikor a magyar és a külföldi szabály lényegi elemeit tekintve hasonló, álláspontom szerint nem merülhet fel a ma-gyar közrend nyilvánvaló sérelme. Hasonló a helyzet akkor, amikor a mama-gyar és a külföldi szabály ugyan jelentős mértékben eltér egymástól, ám ez az eltérés a felek jogi helyzetét azonos mértékben befolyásolja (tipikusan egyes eljárási kérdések vonatkozásában). Abban az esetben azonban, ha a magyar és a kül-földi szabály eltérése nyilvánvalóan jelentős mértékű, és láthatóan nem azonos módon befolyásolja a felek pozícióját, az eljáró bírói fórumnak az Alaptörvény 28. cikkéből következően vizsgálnia kell, hogy a külföldi szabály ellentétes-e Magyarország közrendjével.

S Marcel 84

A kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás célja (a 2009. évi LXII. törvény preambuluma szerint) mindenekelőtt „a károsultak fokozott védelme, a gép-járművel okozott károk következtében a biztosítottakkal szemben támasztott megalapozott kártérítési igények megfelelő mértékű kielégítése”. A törvény 13. § (2) bekezdése (szemben a baleset idején hatályos Korm. rendelettel) már kifejezetten tartalmazza, hogy „[h]a a biztosító szerződésben meghatározott helytállási kötelezettségének mértéke magasabb a káresemény helye szerinti országban előírt mértéknél, a biztosító helytállási kötelezettsége a biztosítási szerződésben vállalt összeghatárok mértékéig áll fenn.” Ennek oka, hogy miközben a biztosítónak számítania kell arra a lehetőségre, hogy az esetlege-sen külföldön bekövetkező károkozások miatt a helytállási kötelezettségének mértéke a magyar jogban meghatározott mértékhez képest magasabb is lehet, a károsultak védelmének kiemelt indoka nem teheti lehetővé a külföldi jog azon szabályának alkalmazását, mely a biztosítót a magyar jog szerinti helytállási kötelezettség maximumához képest a károsult kárára kedvezőbb helyzetbe hozza ahhoz képest, mint ha az általános szabályok alkalmazásával, a magyar jog szerint kellene eljárnia egy semmilyen nemzetközi elemet nem tartalmazó káresemény ügyében.

Önmagában a román jog szerinti, lényegesen alacsonyabb mértékű kártérítési maximumnak nincs jelentősége akkor, ha az okozott kár nem éri el ezt a maxi-mális összeghatárt, ekként a román jog vonatkozó szabályozása nem tekinthető ab ovo ellentétesnek Magyarország közrendjével. Jelen esetben azonban a román jog vonatkozó szabályának alkalmazása a biztosítót számottevően kedvezőbb (a károsultat pedig lényegesen kedvezőtlenebb) helyzetbe hozta ahhoz az esethez képest, mint ha ugyanez a baleset Magyarország területén következett volna be.

Álláspontom szerint ezért kétséget kizáróan megállapítható, hogy a román jog vonatkozó szabályának alkalmazása a vonatkozó magyar jogszabály céljával ellentétes eredményre vezetett. Amíg azonban a kártérítési összeghatárok kismértékű különbsége az ügy érdemét nem befolyásolja, addig a jelen esetben a két jogrendszer szerinti kártérítési összeghatár-maximum 75-szörös különb-sége a konkrét esetben már teljesen nyilvánvalóan Magyarország közrendjével ellentétes eredményre vezetett.

Mind a baleset bekövetkezésének idején hatályos korábbi Alkotmány és az azon alapuló alkotmánybírósági gyakorlat, mind pedig az azzal tartalmilag azonos Alaptörvény II. cikke alapján megállapítható, hogy az emberi méltóság védelme legalább annyiban kétségtelenül Magyarország közrendje részének tekinthető, amennyiben az államnak tartózkodnia kell olyan intézkedések törvénybe foglalásától, amelyek alkalmazása a jogszabályi környezetből

felis-A közrendi záradék alkotmányjogi jelentősége… 85

merhetően súlyosan veszélyeztetné a magánszemély és a vele együtt élő közeli hozzátartozók megélhetését.³⁰ Hasonlóan, adott esetben valamely alapvető jog (akár az Alaptörvény II. cikke szerinti emberi méltósághoz való jog) sérelmére vezethet egy olyan szabályozás, mely nyilvánvalóan az egyik fél számára teszi jelentősen, az ügy végeredményére oly módon kihatóan kedvezőbbé a valamely jogviszonyból származó jogokat és kötelezettségeket, hogy az a másik fél hely-zetét oly módon elnehezíti, amely már akár az életkörülményeinek fenntartását is veszélyeztetheti, és ekként az Alaptörvényben biztosított jogait is sértheti.

Ebből következően a bíróságnak értékelnie kell azt, hogy amikor a külföldi jog valamely szabálya az adott ügyben az egyik peres fél számára számottevően kedvezőtlenebbül határozza meg a kártérítés összegének lehetséges maximumát, ezen összeghatár alkalmazása a konkrét ügyben vezethet-e valamely alapjog sérelmére, és ezáltal sértheti-e Magyarország közrendjét. Ezen értékelés során a bíróság ugyanakkor azt sem hagyhatja fi gyelmen kívül, hogy a külföldi jog szabályának alkalmazása mennyiben változtatja meg a másik peres fél helyze-tét ahhoz képest, mintha a külföldi jog alkalmazására bármely okból (például ha a baleset egyebekben változatlan körülményekkel nem Románia területén, hanem Magyarországon következett volna be) egyébként sem kerülne sor.

Jelen esetben a támadott bírói döntés meggyőződésem szerint nem azért alaptörvény-ellenes, mert az eljáró bíróság úgy ítélte meg, hogy a vonatkozó román szabályozás nem ellentétes Magyarország közrendjével. Egy ilyen, kellő indokolással ellátott bírói döntés esetében az Alkotmánybíróságnak egyébként is csak rendkívül szűk mozgástere lehet egy bírói döntés alaptörvény-ellenessé-gének megállapítására,³¹ elsősorban az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes bírósági eljáráshoz való jog részét képező indokolt bírói döntéshez való jog alapján. Önmagában egy téves jogi következtetésen alapuló bírói döntés még aligha tekinthető alaptörvény-ellenesnek, különös tekintettel arra, hogy az Alkotmánybíróság saját következetes gyakorlata szerint sem tekinthető negyedfokú bírói fórumnak.³² Az alaptörvény-ellenességet sokkal inkább az okozza, hogy az eljáró bíróság evidensnek tekintette, hogy a konkrét esetben automatikusan, minden további feltétel vagy szempont vizsgálatától függetlenül a román jog vonatkozó szabályát kell alkalmaznia, miközben az

30 A korábbi Alkotmány alapján hasonlóan: 73/2009. (VII. 10.) AB határozat, ABH 2009, 735, 741.

31 20/2017. (VII. 20.) AB határozat, Indokolás [29].

32 Legutóbb például: 3204/2019. (VII. 16.) AB végzés, Indokolás [15].

S Marcel 86

indítványozó kifejezetten hivatkozott arra, hogy a magyar jogszabályok szerinti kártérítési maximum alkalmazását tartja indokoltnak.

Az ügy külön érdekessége a közrendi klauzula alkalmazhatósága szem-pontjából, hogy az eljáró bíróságok a pernyertességhez igazodó illetékfi zetési kötelezettség szempontjából kifejezetten értékelték a magyar és a román jog eltérését, és úgy ítélték meg, hogy a román jogon alapuló döntésből következő, a károsultra nézve terhesebb illetékfi zetési kötelezettség már a magyar közrendbe ütközik.