Eltérő nyelvi változatok egységes értelmezése

Az uniós jog egyik alapelve, hogy az abban lefektetett szabályokat egységesen kell értelmezni. Az egységes értelmezés követelményének következetes kép-viselete azonban gyakran igen nagy kihívás elé állítja az Európai Bíróságot, amely általában a szabályozás céljából és kontextusából igyekszik levezetni a rendelkezés tartalmát, eltávolodva esetenként a szavak egyes nyelvi változatok-ból következő elsődleges jelentésétől, más esetekben pedig a többségi nyelvi változatok dominanciájára utalva, az azok szerinti értelmet tekinti irányadó-nak.¹⁵ A Brüsszeli Egyezmény kapcsán többek között a perfüggőségre vonat-kozó 21. cikk mutatott rá a joggyakorlatban olyan eltérésre, ahol a Bíróságnak tartalmilag kellett kezelnie a nyelvi változatok különbözőségét. A kérdés egy német vonatkozású olasz, illetve egy angol ügyben merült fel. Mind a német, mind pedig az angol nyelvi változat különbözött a francia (és ennek alapján több másik, így az olasz, spanyol, dán, holland nyelvi) változattól. Az angol és német változat az azonos jogalapból származó (azonos igény érvényesítésére vonatkozó) keresetek (same cause of action, wegen desselben Anspruchs) vonatkozásában határozza meg a perfüggőséget, míg a francia olyan keresetek között, melyeknek azonos a tárgyuk és a jogalapjuk (ayant le même objet et la même cause). A tárgyra való utalás tehát a német és angol változatokból hiányzik.¹⁶

A Gubisch ügyben¹⁷ az olasz Semmítőszék azzal a kérdéssel fordult az Európai Bírósághoz, hogy perfüggőség áll-e fenn a Brüsszeli Egyezmény 21.

cikke értelmében akkor, amikor az egyik tagállami bíróság előtt egy adásvételi szerződés érvénytelenítése iránt indult eljárás (olasz bíróság), míg ugyanazon felek között, ugyanazon szerződés alapján teljesítés iránt indult egy másik eljárás egy másik tagállam bírósága (német bíróság) előtt.

14 HL L 82. sz., 2013. 03. 22., 63. o.

15 Mattias D : Multilingual Interpretation of European Union Law. Kluwer Law International, 2009. 418.

16 A Brüsszel I., illetve Ia. rendeletek magyar nyelvű változatának 27., illetve 29. cikkei is csupán jogalapra utalnak.

17 A Bíróság C-144/86. sz. Gubisch Machienenfabrik KG kontra Giulio Palumbo ügyben hozott 1987. december 8-i ítélete fECLI:EU:C:1987:528].

S Réka 58

A Bíróság ítéletének 14. pontjában utal rá, hogy ugyan a német változat nem különbözteti kifejezetten meg a kereset jogalapját és tárgyát, azt ugyanúgy kell értelmezni, mint a többi nyelvi változatot, amelyek ezt a megkülönböztetést megteszik. A Bíróság ezt követően külön vizsgálta, hogy az érintett ügyekben a jogalap (szerződéses jogviszony) és azok tárgya (a szerződés kötelező ereje, mint mindkét eljárás előkérdése) azonos-e. Vagyis valójában a német nyelvi változat feltételét kiegészítette egy abban nem szereplő követelmény meglétének vizsgálatával.¹⁸

Néhány évvel később a Tatry ügyben¹⁹ ugyanezen megközelítés alapján jut a Bíróság az egységes értelmezéshez. Ebben a szövevényes, fuvarozási szerződé-sek kapcsán indított eljárásokkal összefüggésben felmerült ügyben alapvetően az volt a kérdés, hogy az Egyezmény 21. cikke értelmében vett perfüggőségről van-e szó egy adott ügy alperesével szemben indított kártérítési eljárás, illetve egy másik tagállamban az előző ügy alperese által, mint felperes indított azon eljárás vonatkozásában, amelyben ezen károkért való felelősségének hiányát kéri megállapítani.

A Bíróság – miután utal az angol nyelvi változat eltérőségére – szó szerint idézi a Gubisch ügyben hozott ítélet 14. pontját és azt, hogy egy adott rendelkezést a többi (többségi) nyelvi változat fényében kell értelmezni, majd megvizsgálja, hogy mind a jogalap, mind pedig a tárgy tekintetében fennáll-e az azonosság.

A Bíróság azonban ebben az ügyben már mindkét fogalmat megpróbálja köze-lebbről defi niálni. Egy kereset jogalapját a hivatkozott tények és jogszabályok határolják be, míg a tárgyát a kereset célja.

A Gubisch és Tatry ügyek érdekessége, hogy a Bíróság más, nyelvi válto-zatok eltérőségével foglalkozó ítéleteihez képest nem a szabályozás céljából és kontextusából vezeti le az egységes értelmezést, hanem egyértelműen elismeri, hogy a többségi nyelvi változatok mintegy felülírhatják az eltérő értelmű, más nyelvű szöveget. Mindkét ügyben egy olyan kritérium érvényesülését vizsgálta, amely az érintett nyelvi változatokból teljes mértékben hiányzott. Különösen érdekes azonban a két ügy utóélete. Sem a Brüsszel I., sem pedig a Brüsszel Ia.

rendelet nem egészítették ki, módosították az angol vagy német nyelvi változa-tot, a szövegek változatlanok maradtak a rendeletekben is, tartalmuk azonban a Bíróság ítéleteinek fényében jóval tágabban értendő, mint ahogyan az a német vagy angol szöveg alapján következne.

18 Az ítélet 15–17. pontjai.

19 A Bíróság C-406/92. sz. Tatry kontra Maciej Rataj ügyben 1994. december 6-án hozott ítélete, [ECLI:EU:C:1994:400].

Nyelvi hatások, kölcsönhatások, eltérések és félreértések… 59

Nem a többségi nyelvi változatok egyértelmű tartalmából, hanem a szabályo-zás általános rendszeréből és céljából vezette le ugyanakkor a Bíróság a SOVAG ügyben²⁰ a Brüsszel I. rendelet 6. cikke (2) bekezdésének tartalmát. Az ügyben eljáró fi nn Legfelsőbb Bíróság arra a kérdésre várt választ, hogy a rendelet 6.

cikkének hatálya kiterjed-e egy harmadik személy által a nemzeti jog rendel-kezéseivel összhangban az eredeti eljárás alperesével szemben és ezen eredeti kérelemhez szorosan kapcsolódó kérelem tárgyában előterjesztett keresetre, amellyel e harmadik személy az általa az említett eredeti eljárás felperesének nyújtott kártérítés megtérítését kéri. A rendelet különböző nyelvi változatai közötti különbség abban mutatkozott meg, hogy míg a többségi nyelvi válto-zatok megfogalmazása nem zárta ki, hogy az eredeti eljárás bírósága bírálja el azt a keresetet is, amelyet egy harmadik személy az ezen eredeti eljárásban részt vevő felek egyikével szemben nyújtott be, az angol verzió a rendelkezés hatályát harmadik személlyel szemben benyújtott keresetre korlátozta, mivel tartalmazta azt a kitételt, hogy „sued […] as a third party”.²¹A Bíróság – a fent ismertetett Gubisch és Tatry ügyekkel ellentétben – nem utalt a megszorításnak többségi nyelvi változatokból egyértelműen következő hiányára, hanem a ren-delet általános rendszeréből és céljából vezette le, hogy az érintett személy nem csak harmadik személyként perelhető.

A redundáns szövegrészt a Brüsszel Ia. rendelet angol változata is tartalmaz-za és annak helytelen váltotartalmaz-zatai helyesbítésre sem kerültek.

Más eltérések korrekciója azonban megtörtént az egyezmények rendeletté alakításakor, amikor gyakorlatilag közösségi jogforrási formában kellett a szövegeket elfogadni. Az ilyen változtatások érdekessége, hogy a Dánia kívülmaradása okán az egyezmények továbbra is hatályban maradtak, így esetenként az egyezmények és a rendeletek szövege egyes nyelvi változatokban azonos, másokban eltérő.

Az egyik ilyen korrekció előzménye az Elefanten Schuh ügy²² volt. Ebben az ügyben a Brüsszeli Egyezmény 18. cikkének szövegében található eltérés értelmezése merült fel. Ez a rendelkezés a perbe bocsátkozásra vonatkozik és második mondatában azt mondja ki, hogy ez alapján joghatóság nem állapítható meg, ha az alperes a bíróság joghatósága hiányának kifogásolása végett jelent

20 A Bíróság C-521/14. sz. SOVAG kontra If Vahinkovakuutusyhtiö Oy ügyben 2016. január 21-i ítélete [ECLI:EU:C:2016:41].

21 Az ítélet 33–34. pontjai. Megjegyzendő, hogy a feltehetően az angol változatot követő magyar szöveg is tartalmazza ezt a megszorítást.

22 A Bíróság C-150/80. sz. Elefanten Schuh GmbH kontra Pierre Jacqmain ügyben 1981. június 24-én hozott ítélete. [ECLI:EU:C:1981:148].

S Réka 60

meg a bíróságon. A francia nyelvi változathoz képest azonban a német, holland, olasz és a később keletkezett angol és dán változatok tartalmaztak egy olyan megszorítást (nur, uitsluitend, solo, solely, kun), ami arra enged következtetni, hogy a perbe bocsátkozás alóli kivétel csak akkor érvényesül, ha az alperes ki-zárólag a joghatóság vitatása okán jelent meg a bíróságon és érdemi védekezést egyáltalán nem terjeszt elő.²³ Az ügyben érdekes módon az Egyesült Királyság érvelt az Egyezmény rugalmas, inkább a francia változaton alapuló értelmezése mellett. A Bíróság ezúttal nem utalt a nyelvi változatok többségi értelmére, hanem a rendelkezés céljából vezette le, hogy nem lenne életszerű és méltá-nyos, ha az alperes a joghatóság vitatása mellett ne terjeszthetne elő érdemi védekezést, elsősorban arra az esetre nézve, ha a joghatósági kifogás elutasí-tásra kerülne. A megszorító kifejezések az Egyezmény rendeletté alakításakor eltűntek, a jelenleg hatályos Brüsszel Ia. rendelet 26. cikkében sem szerepelnek.

Érdekes ugyanakkor, hogy a Dánia vonatkozásában továbbra is alkalmazandó Egyezmény 18. cikkének dán változata nem lett helyesbítve, továbbra is megje-leníti a joghatóság vitatására vonatkozó kizárólagos szándékot.

Bár bírósági ügy nem lett belőle, komoly vitákhoz vezetett a Római Egyezmény²⁴ rendeletté alakításakor a jogválasztás szabadságát rendező 3.

cikk (1) bekezdésének a hallgatólagos jogválasztásra vonatkozó előírása. Az Egyezmény angol nyelvű változata szerint a jogválasztásnak kifejezettnek kell lennie vagy annak a szerződés rendelkezéseiből vagy az eset körülményeiből ésszerű bizonyossággal (with reasonable certainty) megállapíthatónak kell len-nie. A német változat kellő bizonyosságot (mit hinreichender Sicherheit) követel meg, míg a francia szöveg bizonyossággal (de façon certaine) megállapítható jogválasztást vár el. Több szerző is felvetette, hogy a jogválasztásra vonatkozó rendelkezések többféle értelmezésnek is helyt adhatnak,²⁵ így például az angol változat alapján nem csak a hallgatólagos, de a hipotetikus jogválasztás is elviekben elképzelhető lenne, bár Bonomi azt is hangsúlyozza, hogy a 3. cikk árnyalatnyi terminológiai eltéréseit semmiképpen nem szabad túlértékelni.²⁶ Mindenesetre a Római Egyezmény rendeletté alakítására irányuló bizottsági

23 Az ügy elemzésére nézve ld. G. van Claster: European Private International Law. Oxford, Hart, 2016.

24 Egyezmény a szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról. HL L 266. szám, 1980.10.09., 1–19.

25 Johan M – Marta P – Gert S (eds.): Enforcement of International Contracts in the European Union: Convergence and Divergence Between Brussel I and Rome I. Antwerp–Oxford–New York, Intersentia, 2004. 12.; B i. m. 57.

26 Andrea B : Conversion of the Rome Convention of Contracts into an EC Instrument:

Some Remarks on the Greenpaper of the EC Commission. In: Petar Šarčević – Peter V

Nyelvi hatások, kölcsönhatások, eltérések és félreértések… 61

zöld könyv²⁷ mégis kezelni kívánta ezt a helyzetet, amikor kiemelte a nyelvi változatok összehangolásának szükségességét. Érdekes módon ugyanakkor a rendelet keletkezéstörténetének dokumentumaiból kiderül, hogy az angol delegáció kifejezetten ellenezte a szövegből az „ésszerűen” fordulat elhagyását, mert nem csak a hipotetikus jogválasztás kizárását látta benne, hanem a hallga-tólagos jogválasztásét is általában.²⁸

Végül a rendelet angol és német nyelvű szövege átfogalmazásra került és az „egyértelműen (clearly, ausdrücklich) ki kell tűnnie” fordulat lépett az Egyezmény szövegének helyébe. Sajnálatos módon azonban – ahogyan Burián László megjegyzi – a magyar szöveg nem követte le ezt az érdemi változást és továbbra is az Egyezmény angol, német változatából következő „kellő bizo-nyossággal megállapíthatónak kell lennie” megfogalmazást használja.²⁹