Az Európai Unió vonatkozó jogalkotási lépései

Az első komplex, egy jogforrásban a három területet – joghatóság, alkalma-zandó jog, elismerés és végrehajtás – együtt szabályozó rendelet a 2009-es

* Adjunktus, Eötvös Loránd Tudományegyetem, Állam- és Jogtudományi Kar.

1 Az érintett rendeletek az EUMSZ 81. cikkén (korábbi 65. cikk) alapulnak.

E István 128

tartási rendelet volt.² A rendelet a kollíziós szabályok kapcsán nem alkot új, saját kollíziós szabályokat: utal ugyanis a 2007. november 23-án elfogadott, a tartási kötelezettségekre alkalmazandó jogról szóló Hágai Jegyzőkönyvre, és kimondja, hogy a tartási kötelezettségekre alkalmazandó jogot a Hágai Jegyzőkönyvvel összhangban kell meghatározni azokban a tagállamokban, amelyekben ez a jogi eszköz kötelező erővel bír.³ A rendeletet a családi vagy rokoni kapcsolatból, házasságból vagy házassági rokonságból származó tartási kötelezettségekre kell alkalmazni.⁴ Azonban nagyon fontos, hogy a rendelet által felhívott kollíziós szabályok csak a tartási kötelezettségekre alkalmazandó jogot határozzák meg, a tartási kötelezettségek alapját képező családi kapcsola-tok megállapítására alkalmazandó jogot nem, így arra továbbra is a tagállamok nemzeti joga maradt az irányadó.

Még javában tartott a tartási rendelet előkészítése és tárgyalása, amikor már újabb javaslat jelent meg az uniós nemzetközi magánjogi jogalkotás ho-rizontján. 2006. július 17-én fogadta el és tette közzé ugyanis a Bizottság a házassági ügyekben alkalmazandó jogra vonatkozó szabályok bevezetéséről szóló rendeletről szóló javaslatát.⁵ Ez a javaslat jelentette az első alapját a később elfogadott úgynevezett Róma III rendeletnek⁶ (továbbiakban: Róma III R.). A Róma III R. tartalmazza a házasság felbontására és a különválásra alkalmazandó jog meghatározásának uniós szabályait. A Róma III R. végül megerősített együttműködés keretében született meg,⁷ így csak az abban részes tagállamokban teremt egységesen alkalmazandó egyetemes jogot.⁸ A rende-letet a Tanácsnak az Európai Parlamenttel folytatott konzultációját követően egyhangúlag kellett volna elfogadnia. Azonban 2008-ra nyilvánvalóvá vált, hogy a javasolt szabályok tekintetében egyhangúságot nem sikerül elérni, ezért

2 A Tanács 4/2009/EK rendelete (2008. december 18.) a tartással kapcsolatos ügyekben a jogha-tóságról, az alkalmazandó jogról, a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, valamint az e területen folytatott együttműködésről, HL L 7., 2009. 01. 10., 1–79. o.

3 Ld. 15. cikk.

4 Ld. 1. cikk (1) bek.

5 Proposal for a Council Regulation amending Regulation (EC) No 2201/2003 as regards juris-diction and introducing rules concerning applicable law in matrimonial matters [SEC(2006) 949] [SEC(2006) 950] (COM/2006/0399 fi nal – CNS 2006/0135).

6 A Tanács 1259/2010/EU rendelete (2010. december 20. ) a házasság felbontására és a különvá-lásra alkalmazandó jog területén létrehozandó megerősített együttműködés végrehajtásáról, HL L 343., 2010. 12. 29., 10–16. o.

7 Ld. preambulum 5–6. bekezdések.

8 A 4. cikk alapján loi uniforme: a rendelet szerint kijelölt jogot akkor is alkalmazni kell, ha az nem egy részt vevő tagállam joga.

A házasság bizonyos kollíziós jogi kérdéseinek… 129

2008–2009 folyamán számos tagállam,⁹ többek között Magyarország, felkérte a Bizottságot, hogy készítsen el egy új, a házassági ügyekben alkalmazandó jog területén kialakítandó megerősített együttműködés létrehozására irányuló javaslatot. A javaslat 2010-re el is készült,¹⁰ és végül ez a javaslat¹¹ szolgált a 2010-ben elfogadott, most Róma III R. néven ismert rendelet alapjául. A javaslat alapvetően három célt határozott meg a kialakítandó szabályozás kapcsán: egy-részt a jogbiztonság és a kiszámíthatóság erősítése, másegy-részt a felek korlátozott autonómiájának bevezetésével a rugalmasság növelése, harmadrészt pedig az egyik házastárs „bíróságra rohanásának” megelőzése. Ez utóbbi annak a hely-zetnek a kivédését jelentette, amikor az egyik házastárs a másikat megelőzve a számára kedvező bíróság előtt kéri a házasság felbontását annak érdekében, hogy az eljárásra a saját érdekeinek védelme számára kedvezőbbnek vélt jogot alkalmazzák.¹² Míg az első kettő cél vonatkozásában különösen fontos szerepe van a felek jogválasztásának, addig a harmadik célkitűzés megvalósulását a tagállamokban harmonizált kollíziós szabályok bevezetése tudja szolgálni. A végül megszületett rendelet szabályainak rendszerét e célkitűzések fényében kettős követelmény alakította: egyrészt az uniós szabad mozgásból adódóan megnövekedett mobilitás, másrészt a jogbiztonság, kiszámíthatóság igénye.¹³

A rendeletet a házasság felbontására és a különválásra kell alkalmazni olyan esetekben, amelyek több állam jogához kapcsolódnak,¹⁴ azaz olyan helyzetekben, amikor azok egy vagy több nemzetközi elemet tartalmaznak, és több jogrendszert is érinthetnek. Ilyen nemzetközi elem lehet például, ha a házastársak állampolgársága különböző. A rendelet kizárólag a házasság felbontására és a különválásra alkalmazandó jog meghatározására vonatkozik, és így nem alkalmazandó olyan kérdésekben, mint a házastársak jogképessége, a házasság létezése, érvényessége vagy elismerése, a házasság érvénytelenítése, a házastársak neve, a házasság vagyonjogi következményei, a szülői felelősség,

9 Belgium, Bulgária, Németország, Görögország, Spanyolország, Franciaország, Olaszország, Lettország, Luxemburg, Magyarország, Málta, Ausztria, Portugália, Románia és Szlovénia.

2010. március 3-án Görögország visszavonta a kérését. Az elfogadást követően csatlakozott még Litvánia (2012), Görögország (2015), Észtország (2016).

10 Javaslat: a Tanács rendelete a házasság felbontására és a különválásra alkalmazandó jog te-rületén létrehozandó megerősített együttműködés végrehajtásáról [COM(2010) 104 végleges]

(COM/2010/0105 végleges – CNS 2010/0067).

11 A Bizottság eredeti javaslatától eltérően az új javaslat már nem vonatkozik a joghatóságra annak érdekében, hogy ne érintse az uniós jogot, konkrétan a 2201/2003/EK rendeletet, ame-lyet az eredeti javaslat még módosítani szándékozott.

12 COM(2010) 105 végleges, 3–4. o.

13 Ld. preambulum 15. bek.

14 Ld. 1. cikk (1) bek.

E István 130

a tartási kötelezettségek, célvagyon és az öröklés.¹⁵ E kérdésekre így a nemzeti jog, illetve adott esetben más uniós jogforrás vagy nemzetközi egyezmény sza-bályai lesznek megfelelően irányadóak. Továbbá, mivel a rendelet a házasság felbontására és a különválásra alkalmazandó kollíziós jogi szabályokat határoz-za meg, nem shatároz-zabályozhatároz-za a háhatároz-zasság felbontására vonatkozóan már meghozott határozatnak a valamely tagállamban való elismerését sem.¹⁶

Az Európai Unió Bírósága mindezidáig két előzetes döntéshozatali eljárás keretében foglalkozott a Róma III R. szabályainak az értelmezésével, alkalma-zásával. Igaz, mindkét kérelem ugyanattól a fórumról érkezett, és ugyanazon alapeljárással volt kapcsolatos. Az első ügyben¹⁷ Bíróság kimondta, hogy mivel a Róma III R. rendelkezései nem alkalmazhatók egy harmadik államban már meghozott, házasságot felbontó határozat elismerésére, nincs hatásköre a kérdés megválaszolására.¹⁸ A tagállami bíróság ekkor másodszor is előzetes döntéshozatal céljából három kérdéssel az Európai Unió Bíróságához fordult.¹⁹ Az első feltett kérdés arra vonatkozott, hogy a házasság nem állami felbontá-sának eseteire is kiterjed-e a Róma III rendelet hatálya. A kérdés fontosságát jelzi, hogy az eljárás során a német, a belga, a francia, a magyar és a portugál kormány, valamint az Európai Bizottság is terjesztett elő írásbeli észrevételeket.

A főtanácsnoki indítvány²⁰ konklúziója, hogy a Róma III R. hatálya nem terjed ki az olyan házasságfelbontásra, amely bíróság vagy más közjogi hatóság kons-titutív hatályú határozatának hiányában jött létre, például az egyik házastárs egyoldalú nyilatkozatának vallási bíróság általi nyilvántartásba vétele útján.²¹ Ezt több körülményből vezeti le a főtanácsnok. Egyrészt, bár a házasságbon-tásának e típusa nincs kifejezetten kizárva a rendelet hatálya alól, a rendelet számos rendelkezésében központi helyet foglal el a bíróság beavatkozása, va-lamint valamely „eljárás” fennállása, amelyből az a következtetés vonható le a főtanácsnok szerint, hogy az uniós jogalkotó csak az olyan „házasságfelbontást”

kívánta szabályozni, amelyre közjogi hatóság által hozott határozat formájában kerül sor.²² Másrészt, mivel a Róma III R. tárgyi hatályának összhangban kell

15 Ld. 1. cikk (2) bek.

16 Ld. C-281/15. sz. Soha Sahyouni kontra Raja Mamisch ügy, ECLI:EU:C:2016:343, 19. pont.

17 C-281/15. sz. Soha Sahyouni kontra Raja Mamisch ügy, ECLI:EU:C:2016:343.

18 Ld. C-281/15. sz. Soha Sahyouni kontra Raja Mamisch ügy, ECLI:EU:C:2016:343, 19. pont.

19 C-372/16. sz. Soha Sahyouni kontra Raja Mamisch ügy, 2016. július 6-án benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem.

20 C-372/16. sz. Soha Sahyouni kontra Raja Mamisch ügy, ECLI:EU:C:2017:686.

21 Uo. 105. pont 1) bek.

22 60. pont.

A házasság bizonyos kollíziós jogi kérdéseinek… 131

lennie a 2201/2003. rendelet tárgyi hatályával, és ez utóbbi nem foglalja magába a házasság nem állami felbontását, így a Róma III R. sem terjedhet ki rá.²³ Harmadrészt, a Róma III R. elfogadásához vezető előkészítő munkálatokban részt vevő tagállamok jogrendszereiben egyedül a közjogi hatóság jellegű szervek hozhattak ilyen határozatokat, így az, hogy az előkészítő iratok nem szólnak e kérdésről, arra utal, hogy az uniós jogalkotó azokat az eseteket tartotta szem előtt, amelyekben a házasság felbontását bíróság vagy más köz-jogi hatóság mondja ki.²⁴ Megjegyzi a főtanácsnok, hogy tekintettel a kérdés érzékeny voltára, különösen a részes tagállamok jogrendszereire gyakorolt hatására, „[a Róma III R. hatályának a nem állami házasságfelbontásra történő kiterjesztésére] vonatkozóan döntést kizárólag az uniós jogalkotó hozhat, hi-vatalos vitát és […] konkrét hatások alapos elemzését követően”.²⁵ A Bíróság egyetértve a főtanácsnok konklúziójával ítéletében kimondta, hogy „az egyik házastárs által egy vallási bíróság előtt tett, olyan egyoldalú nyilatkozat útján történő házasságfelbontás, mint amely az alapügy tárgyát képezi, nem tartozik e rendelet tárgyi hatálya alá.”²⁶

Visszatérve az uniós jogalkotás vonatkozó eredményeinek a tárgyalására, már mind a Róma III R. elfogadása, mind pedig az előbb hivatkozott ügy is jelzi, hogy az uniós nemzetközi magánjogi jogalkotás mély, és adott esetben viharos vizek irányába indult el e területen. A tény, hogy e rendeletet, eltérően a korábbi nemzetközi magánjogi vonatkozású, tárgyú rendeletektől, „már csak”

megerősített együttműködés keretében sikerült elfogadni, jelzi azt, hogy a korábbi közös, uniós jogalkotási lendület megtorpanni látszik. Természetesen a rendelet elfogadása azt is jelzi, hogy sikerült lépni egyet az egységes uniós nemzetközi magánjogi szabályok kialakítása irányában. Még akkor is, ha e lépés nem is történt meg minden tagállam vonatkozásában.

Az uniós nemzetközi magánjogi jogalkotás következő fontos lépésére nem kellett sokat várni. Pár hónappal a Róma III R. megszületését követően, 2011 tavaszán a Bizottság két újabb rendeletjavaslatot helyezett az uniós jogalkotás asztalára. Az újabb javaslatok, melyek természetesen nem minden előzmény nélkül születtek meg,²⁷ újabb vitorlákat bontottak: az egyik egy, a házassági

23 63–64. pontok.

24 65. pont.

25 66. pont.

26 C-372/16. sz. Soha Sahyouni kontra Raja Mamisch ügy, ECLI:EU:C:2017:988., 51. pont.

27 Ld. például: Zöld könyv a házassági vagyonjogi rendszerekre vonatkozó kollíziós szabá-lyokról, különös tekintettel a joghatóságra és a kölcsönös elismerésre [SEC(2006) 952], (COM/2006/0400 végleges).

E István 132

vagyonjogi rendszerekkel kapcsolatos ügyekben a joghatóságról, az alkalma-zandó jogról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló tanácsi rendelet,²⁸ míg a másik a bejegyzett élettársi kapcsolatok vagyonjogi vonatkozásait érintő ügyekben a joghatóságról, az alkalmazandó jogról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló tanácsi rendelet megalkotására vonatkozott.²⁹ A javaslatok tárgyalása során itt is nyilvánvaló-vá nyilvánvaló-vált, hogy a megerősített együttműködés jelentheti a tonyilvánvaló-vábblépés irányát.

Összesen tizenhét tagállam kérte a Bizottságot, hogy a megerősített együttmű-ködés létrehozatala érdekében készítse el a szükséges javaslatokat, melyeket 2016. március 2-án mutattak be.³⁰ Ezt követően felgyorsultak az események, és 2016 júniusában már meg is születhetett a két legújabb családjogi vonatkozású uniós rendelet: az egyik a házassági vagyonjogi rendszerekkel,³¹ a másik a bejegyzett élettársi kapcsolatok vagyonjogi hatásaival kapcsolatos ügyekben³² a joghatóság, az alkalmazandó jog, valamint a határozatok elismerése és vég-rehajtása területén létrehozandó megerősített együttműködés³³ végrehajtásáról rendelkezik. Magyarország ezekben a megerősített együttműködésekben nem vesz részt. Mindkét rendelet alkalmazása szempontjából különösen lényeges kérdés annak tárgyi hatályának a meghatározása, azaz egyrészt mi minősül házasságnak és/illetve házassági vagyonjogi rendszernek, másrészt miként

28 Javaslat: A Tanács rendelete a házassági vagyonjogi rendszerekkel kapcsolatos ügyekben a joghatóságról, az alkalmazandó jogról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásá-ról (COM/2011/0126 végleges – CNS 2011/0059).

29 Javaslat: A Tanács rendelete a bejegyzett élettársi közösségek vagyonjogi hatásaival kapcso-latos ügyekben a joghatóságról, az alkalmazandó jogról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról (COM/2011/0127 végleges – CNS 2011/0060).

30 Ld. Javaslat A Tanács rendelete a házassági vagyonjogi rendszerekkel kapcsolatos ügyekben a joghatóságról, az alkalmazandó jogról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehaj-tásáról, COM/2016/0106 fi nal – 2016/059 (CNS), Javaslat A Tanács rendelete a bejegyzett élettársi kapcsolatok vagyonjogi hatásaival kapcsolatos ügyekben a joghatóságról, az alkal-mazandó jogról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, COM/2016/0107 fi nal – 2016/060 (CNS).

31 A Tanács (EU) 2016/1103 rendelete (2016. június 24.) a házassági vagyonjogi rendszerekkel kapcsolatos ügyekben a joghatóság, az alkalmazandó jog, valamint a határozatok elismerése és végrehajtása területén létrehozandó megerősített együttműködés végrehajtásáról, HL L 183., 2016.07.08., 1–29. o.

32 A Tanács (EU) 2016/1104 rendelete (2016. június 24.) a bejegyzett élettársi kapcsolatok vagyonjogi hatásaival kapcsolatos ügyekben a joghatóság, az alkalmazandó jog, valamint a határozatok elismerése és végrehajtása területén létrehozandó megerősített együttműködés végrehajtásáról, HL L 183., 2016.07.08., 30–56. o.

33 A következő tagállamok vesznek részt benne: Belgium, Bulgária, a Cseh Köztársaság, Németország, Görögország, Spanyolország, Franciaország, Horvátország, Olaszország, Luxemburg, Málta, Hollandia, Ausztria, Portugália, Szlovénia, Finnország, Svédország és Ciprus.

A házasság bizonyos kollíziós jogi kérdéseinek… 133

értelmezendő a bejegyzett élettársi kapcsolat, illetve annak vagyonjogi hatása.

Bár a házassági vagyonjogi rendelet meghatározza, hogy miként értelmezendő a „házassági vagyonjogi rendszer”,³⁴ illetve a „házassági vagyonjogi megálla-podás”³⁵ fogalma, fontos, hogy a házasság fogalmát már nem a rendelet, hanem a tagállamok joga alapján kell meghatározni.³⁶ Így azt is, hogy a házasság intézménye csak a különböző nemű párok esetében érhető el, vagy az kiterjed az azonos nemű párokra is. A „házasság” fogalmától eltérően, a vonatkozó rendelet a „bejegyzett élettársi kapcsolat” fogalmát meghatározza. Igaz, e kapcsolat fogalmát a rendelet csak saját maga alkalmazásában határozza meg, a fogalom pontos tartalmát a tagállamok nemzeti jogának kell meghatároznia.³⁷ A rendelet szerint „bejegyzett élettársi kapcsolat”³⁸ két személy jogilag elismert életközössége, amelyet az adott jog értelmében kötelező bejegyeztetni, és amely megfelel az ilyen életközösségek létrehozására vonatkozó jogszabályban előírt jogi alaki követelményeknek.³⁹ E meghatározásnak a célja, hogy kizárja ezzel a de facto, de külön bejegyzés nélkül létrejött élettársi kapcsolatokat, azaz amikor a párok csak pusztán együtt élnek. A rendelet rendszerében a bejegyzett élet-társi kapcsolat azonban eltérően egyes nemzeti jogoktól, nemcsak kizárólag az azonos nemű párokra vonatkozik, hanem ugyanúgy alkalmazandó a különböző nemű párok esetében is. Mindkét rendelet egyetemesen alkalmazandó, azaz a rendelet szerint alkalmazandóként meghatározott jogot arra való tekintet nélkül alkalmazni kell, hogy az egy tagállam joga-e vagy sem.⁴⁰ Az alkalmazandó jog egysége kapcsán szintén mindkét rendelet kimondja, hogy a vonatkozó rendelet alapján kijelölt alkalmazandó jog az érintett rendelet hatálya alá tartozó valamennyi vagyontárgyra alkalmazandó, függetlenül a vagyontárgyak fekvési helyétől.⁴¹

34 Ld. 3. cikk (1) bekezdés a) pont: „házassági vagyonjogi rendszer”: a házastársak egymás kö-zötti, illetve harmadik személyekkel fennálló, házasság vagy annak felbontása következtében létrejött vagyonjogi viszonyaival kapcsolatos szabályok összessége.

35 Ld. 3. cikk (1) bekezdés b) pont: „házassági vagyonjogi megállapodás”: a házastársak vagy a házasulandók között létrejött olyan megállapodás, amelyben azok házassági vagyonjogi rendszerükről rendelkeznek.

36 Preambulum 17. bek.

37 Preambulum 17. bek.

38 Ld. 3. cikk (1) bek. a) pont.

39 A rendelet nem kötelezi a tagállamokat arra, hogy ha nem ismeri a nemzeti joguk, bevezessék a bejegyzett élettársi kapcsolat intézményét.

40 Ld. 20. cikk mindkét rendeletben.

41 Ld. 21. cikk mindkét rendeletben.

E István 134

E bemutatott rendeletek, kiegészítve a családi kapcsolatokat érintő egyéb uniós jogforrásokkal és az Európai Unió Bíróságának a vonatkozó joggya-korlatával, jelentik az érintett családjogi kapcsolatok uniós szintű nemzetközi magánjogi szabályozásának kereteit. A megerősített együttműködés keretében elfogadott rendeletek jelzik, hogy határvonalhoz közelít, vagy akár már talán ahhoz meg is érkezett az uniós nemzetközi magánjogi jogalkotás.