részleges szabályozás
3. Az állam hagyatékra vonatkozó igényének rendezése jogsegélyszerződésekben
A Magyarország által az elmúlt évtizedekben kötött kétoldalú jogsegélyszer-ződések közül azok, amelyek bizonyos polgári jogviszonyok (személyállapot, családjogi kérdések, öröklés) tekintetében különös joghatósági és kollíziós szabályokat állapítanak meg, többnyire kifejezett rendelkezéseket tartalmaznak az örökös nélküli hagyatéki vagyon állam általi megszerzéséről. E kérdésben a szerződések meglehetősen hasonlóan rendelkeznek; gyakorlatilag kivétel nélkül a hagyaték megosztásának elvén alapuló megoldást alkalmaznak: amennyiben az öröklésre irányadó jog szerint nem maradt örökös, az ingatlan hagyaték a fekvés helye szerinti szerződő fél államát illeti, az ingó hagyaték ezzelszemben az örökhagyó állampolgársága szerinti szerződő fél államát.24
A jogsegélyszerződések e rendelkezéseinek sajátos vonása, hogy azok nem kollíziós, hanem lényegében az öröklési jogviszonyt közvetlenül rendező – anyagi jogi – rendelkezések: felülírják a szerződő államok polgári anyagi jogának az állam öröklésére vonatkozó rendelkezéseit is, miután közvetlenül jelölik ki azt az államot, amelyik az örökös nélküli adott rész-hagyatékot megszerezheti. Ha pl. a hozzátartozók nélkül – és végrendelet hiányában – elhalálozott, magyar állampolgárságú örökhagyó után Szerbiában fekvő lakás-ingatlan maradt;
23 H i. m. 35. A new york-i jog (Estates, Powers and Trust Law, 4-1.5. §-a) kifejezetten is kizárja, idegen államok (ideértve mind a többi USA-tagállamot, mind pedig szuverén külföldi államokat) New York Államban fekvő vagyonnal kapcsolatos törvényes öröklési jogának érvényesíthetőségét. („No estate property, whether passing by intestacy or otherwise, which has its situs in this state, shall pass to any other state or territory of the United States, or to any foreign country or sovereignty in the event of the absence of an individual heir, distributee, legatee or owner of said property, but shall pass as abandoned property to the state of New York, and shall be held as such property pursuant to the abandoned property law.”)
24 Ilyen rendelkezéseket tartalmaz a magyar–szovjet jogsegélyszerződés (kihirdette az 1958. évi 38. tvr.; hatályban Oroszországgal, Belarusszal és Moldáviával) 38. cikke; a magyar–jugoszláv jogsegélyszerződés (kihirdette az 1961. évi 1. tvr.; valamennyi utódállammal alkalmazásban van; Szlovénia és Horvátország viszonylatában azonban rendelkezéseinek nagy része helyébe az uniós joganyag lépett) 42. cikke; a magyar–mongol jogsegélyszerződés (kihirdette az 1969.
évi 11. tvr.) 38. cikke; a magyar-KNDK jogsegélyszerződés (kihirdette az 1971. évi 12. tvr.) 38.
cikke, a magyar–kubai jogsegélyszerződés (kihirdette az 1984. évi 4. tvr.) 38. cikke; továbbá a korábbi magyar–vietnami jogsegélyszerződés (kihirdette az 1986. évi 8. tvr.; hatályban 2019.
március 5. napjáig) 44. cikke.
S Tibor 164
annak tekintetében a magyar-jugoszláv jogsegélyszerződés25 44. cikke értelmé-ben a szerb hagyatéki bíróság rendelkezik joghatósággal a hagyatéki eljárás lefolytatására; az öröklésre viszont a szerződés 41. cikkében a magyar jogot kell alkalmazni. A szerb hagyatéki bíróság azonban a magyar Ptk. rendelkezéseit az állam [ti. Magyar Állam] öröklését kimondó 7:74. §-ának mellőzésével kell, hogy alkalmazza, miután a kétoldalú szerződés 42. cikke értelmében a szerbiai ingatlant a szerb állam jogosult megszerezni.
A szóbanforgó jogsegélyszerződések egy része olyan államokkal van hatály-ban, amelyek ma már Magyarországgal együtt az Európai Unió tagállamai. E szerződések közül ilyen rendelkezéseket tartalmaz:
– a magyar–román jogsegélyszerződés26 37. cikke;
– a magyar–bolgár jogsegélyszerződés27 32. cikke;
– a magyar–lengyel jogsegélyszerződés28 48. cikke;
– a magyar–csehszlovák jogsegélyszerződés29 42. cikke; továbbá – Szlovénia és Horvátország viszonylatában a már említett
magyar–ju-goszláv jogsegélyszerződés 44. cikke.
Kérdésként merül fel, vajon az EuÖR. időbeli hatálya alá tartozó öröklési ügyekben továbbra is alkalmazni kell-e a felsorolt szerződéseknek e rendelke-zéseit. Az EuÖR. alkalmazási körében is potenciálisan felmerülhetnek ui. olyan ügyek, amikor relevánsak lehetnek e szerződéseknek az örökség megszerzésére jogosult államot kijelölő anyagi jogi rendelkezései. Ez elsősorban olyan ügyek-ben fordul elő, amikor mind a joghatóságot, mind pedig az öröklésre alkalma-zandó jogot az elsődleges kapcsolóelv, illetve joghatósági ok – az örökhagyó halálakori szokásos tartózkodási helye30 – határozza meg, ám bizonyos más tényállási elemek, így az örökhagyó állampolgársága, illetve a hagyaték fekvési helye az érintett másik szerződő államhoz fűzik az ügyet.
Ha pl. a 2017-ben elhalt örökhagyó egy Magyarországon életvitelszerűen le-telepedett lengyel állampolgár volt, aki magyarországi bankszámla és lengyel-országi, valamint magyarországi ingatlanok hátrahagyásával (törvényes örökös természetes személyek és végintézkedés nélkül) halálozott el, a hagyatéki eljárásra az EuÖR. 4. cikke alapján a magyar közjegyzőnek van joghatósága a
25 Kihirdette az 1969. évi 1. tvr.
26 Kihirdette az 1959. évi 19. tvr.
27 Kihirdette az 1967. évi 6. tvr.
28 Kihirdette az 1960. évi 5. tvr.
29 Kihirdette az 1991. évi LXI. tv.; mindkét utódállam vonatkozásában hatályban van, az uniós aktusok prioritásának sérelme nélkül.
30 Ld. az EuÖR. 4. cikkét, illetve 21. cikkének (1) bekezdését.
Az örökség állam általi megszerzésének… 165
teljes hagyaték tekintetében, az öröklésre pedig a 21. cikk (1) bekezdése alapján a magyar anyagi jog lesz irányadó (szintén a teljes ingó és ingatlan hagyaték tekintetében). Kérdés, hogy melyik állam jogosult a Lengyelországban, illetve Magyarországon fellehető hagyatéki vagyontárgyak megszerzésére; alkalmaz-ható-e még etekintetben a lengyel-magyar jogsegélyszerződés 48. cikke?
A lengyel-magyar jogsegélyszerződés 50. illetve 47. cikke szerinti jogható-sági és kollíziós szabályokat az EuÖR. említett rendelkezései vitathatatlanul kiszorították a 2015. augusztus 17. napjától kezdődően elhalálozó örökhagyók tekintetében, fi gyelemmel az EuÖR. 75. cikkének (2) bekezdésére. Utóbbi rendelkezés kifejezetten kimondja, hogy „az e rendeletben szabályozott kér-dések vonatkozásában” a rendelet élvez elsőbbséget a kizárólag két vagy több tagállam között megkötött nemzetközi egyezményekkel szemben.
Véleményem szerint ugyanakkor a 75. cikk (2) bekezdésében szereplő, az „e rendeletben szabályozott kérdésekre” történő utalás nem terjed ki a kétoldalú szerződéseknek azon anyagi jogi rendelkezéseire, amelyek az örökös nélküli hagyaték megszerzésére jogosult államot a két szerződő állam egymás közötti viszonylatában közvetlenül kijelölik. A rendeletnek ui. nem tartozik a szabá-lyozási tárgykörébe egységes anyagi jogi szabályok felállítása az örökség állam általi megszerzésére nézve. A 33. cikk szerinti rendelkezés sem ilyen szabály.
Utóbbi – amint arra már utaltunk – egy jogösszeütközési normának tekinthető;
célja az örökhagyó hagyatékával kapcsolatos különböző jogi természetű állami tulajdonszerzési igények közötti koordináció a határon átnyúló öröklési ügyek-ben. Az, hogy némely tagállamok egymás közötti viszonylatában az örökséget megszerző állam kijelölése terén kétoldalú megállapodásokból eredő minimális partikularizmus érvényesül, nem ássa alá a rendeletben lefektetett kollíziós és joghatósági rezsim egységét.
Továbbra is alkalmazhatónak tekinthetőek tehát álláspontom szerint a kétol-dalú jogsegélyszerződéseknek az örökség megszerzésére jogosult államot kije-lölő normái. Így a fent említett lengyel vonatkozású esetben a lengyel-magyar jogsegélyszerződés 48. cikkére fi gyelemmel az érintett lengyel állampolgár lengyelországi bankszámlájának öröklésére (az állampolgárságra fi gyelemmel) a lengyel állam, a két ingatlan öröklésére pedig azok fekvésétől függően a lengyel, illetve a magyar állam lesz jogosult.
Hangsúlyozni kell természetesen, hogy az uniós tagállamokkal fennálló jogsegélyszerződések szóbanforgó rendelkezései csakis az EuÖR. kollíziós szabályaival összhangban kerülhetnek alkalmazásra. Annak megállapítására tehát, hogy a hagyatéki vagyonnak valóban nincsenek örökösei (az államon kívül), mindenképpen az EuÖR. alapján felhívott lex successionis alapján kell
S Tibor 166
sort keríteni, és semmiképpen sem az adott uniós tagállammal kötött kétoldalú szerződés alapján. Ebben a tekintetben némi korrekciókkal kell alkalmazni a jogsegélyszerződések állami öröklésre vonatkozó szabályait. A Szlovénia, illetve Horvátország viszonylatában is hatályos jugoszláv-magyar jogsegély-szerződés 42. cikkének normahipotézise pl. így hangzik: „ha e Szerződés 41.
cikke alapján alkalmazott jog szerint az állam az örökös, […].”. A szerződés 41.
cikkére utaló fordulat eképpen meghaladottnak tekintendő, és annak helyébe e két állam viszonylatában az EuÖR. III. Fejezete szerinti szabályozás lépett.
A kétoldalú jogsegélyszerződések kérdéses szabályai – jóllehet a hagyaték megszerzésére jogosult szerződő állam kijelölése tekintetében ugyanazt a szabályozási megoldást követik – a megfogalmazásuk terén eltérőek. Van ame-lyik a „hagyaték átszállása az államra” viszonylag semleges szövegfordulatot használja,31 amelynek tág megfogalmazása felölelheti mind az állam polgári jogi öröklését, mind pedig a közjogi jogcímen történő állami tulajdonszerzést.
Némelyik szerződés ezzel szemben „az állam öröklési jogát” említi a kérdéses rendelkezésekben, ami elvileg azt feltételezné, hogy mindkét szerződő állam joga azonos megközelítést követvén polgári jogi értelemben vett öröklési jogcímnek tekinti a hagyaték állam általi megszerzését. Valójában azonban a szerződésekben használt megfogalmazások nemegyszer következetlenségről árulkodnak. Példaként említhető a magyar-csehszlovák jogsegélyszerződés 42.
cikke, amely „az állam öröklési joga” cím alatt szabályozza annak kérdését, hogy a hagyatéki vagyon örökösök hiányában melyik szerződő fél államára száll; annak ellenére is, hogy a két szerződő állam közül csak a magyar az, amelyik polgári jogi értelemben vett öröklésként kezeli (illetőleg kezelte a jogsegélyszerződés megkötésekor)32 az állam ilyen vagyonszerzését. A kora-beli csehszlovák jog ui. (valamint ma az utódállamok közül Szlovákia joga)33 öröklési jogon kívüli, közhatalmi természetű elsajátítási igénynek tekintette ezt a jogszerzést. Véleményem szerint a jogsegélyszerződések szóbanforgó szabályait a szerződések szövegében használt – nem mindig kellően átgondolt – megfogalmazások ellenére is attól függetlenül kell alkalmazni, hogy az érintett szerződő államok belső joga milyen jogcímen történő tulajdonszerzésnek tekinti a hagyaték állam általi megszerzését. Az örökös nélküli hagyatéki vagyon
31 Pl. a magyar magyar–bolgár jogsegélyszerződés 32. cikke.
32 Ld. a régi Ptk. (1959. évi IV. tv.) 599. §-ának (3) bekezdését.
33 Ld. Margareta S – Michal B : Slowakei. In: Rembert S : Erbrecht in Europa. Bonn, Zerb Verlag, 32015. 27.; Petr B : Slowakische Republik. In: Murad F – Karl F – Heinrich D – Rainer H : Internationales Erbrecht.
(Ergänzungslieferung XCI) München, Verlag C. H. Beck, 1092019. 50.
Az örökség állam általi megszerzésének… 167
tulajdonbavételére jogosult államot közvetlenül kijelölő ezen rendelkezések így mintegy ‘átívelnek’ a közjogi eredetű okkupációs és a polgári jogi öröklési jogcímek felett.