el-hárítása volt egyik czélja a fönebbi zsinati határo-zatnak, hogy p, régi fordításnak közhasználatban m á r m á r enyészni kezdő tekintélye helyébe az ujon-átdolgozandó m u n k á é állittassék.
(Folyt, kov.)
Az egyház és a polgárosodás.
(Folyt.)
Ily értelemben mondja az apostol : „ugyanazért élek éri, de már nem én, hanem Krisztuséi én bennem."1) A legtökéle-tesebb szentség példánya, a legmagasztosabb erkölcsösség eszményképe, Jézus, bevonul a hivő lélekbe, melyet a malaszt és szabadság csudásan összhangzó együttműködése az ő ké-pére és hasonlatosságára ujjáalkotott2) és megdicsőitett, s igy működvén az egyénekben szelleme áthatja egész egy házát,mely-ben a megváltás müvét napjainkban is folytatja és bevégzi.
— Igy frigyesül az emberi elem az istenivel, és a belső kenet a külső cselekedeteken nyilvánulván, imává lesz a keresz-ténynek minden cselekvése, maga az ima pedig a legfönsége-sebb erkölcsi cselekvéssé. — A tízparancsolatban, mely az erkölcsi törvénynek rövid kivonata, az Isten és ember iránti lényoges kötelmek összege és a vallási, társadalmi és családi, életnek alapköve,3) — ebben vevé az egyház törvényeinek alaprajzát, melyeket teljesít nem a szolgaság félelmében, ha-nem a fogadott fiak szeretetével.4) — Az Ur imájában az imádságnak példányképét látjuk, mely mindent magában foglal amire az embernek szüksége van, s amiért e földön csak könyöröghet ; — minden gondolatunkat, minden óha-junkat ki fejezhetjük általa, kezdve a legfönkeltobb szellemi vágyaktól, le a logsajgóbb anyagi nélkülözésig, és nincs oly állapot, nincs oly mozzanat, nincs oly körülmény ez életben, melyet föl nem említene. — Első kérései azon szent eszmékre vonatkoznak, melyeknek valósítása minden eszes teremtmé-nyek közös végczélja, és melyek, ámbár e valósitásukat csak a siron tul látandjuk tisztán, mégis már azon innen is törek-vésünknek irányát meghatározzák, többi kérései pedig azon utat jelzik, melyen az ember szellemi és anyagi szükségén, kisértoten és veszedelmen keresztül haladva, megközeliti, el-éri czélját, az Istennek végnélkül boldogitó látását.
Ily magasztos alakban tűnik föl előttünk a keresztény-ség, midőn az újszövetség törvényét hirdeti, egyúttal, arra tanítván minket, hogy annak teljesitliotéso nem egyedül csak magunktól függ, hanem hogy erre még a mennyei malaszt segélye is szükséges, melyet kérni, melyért esdeni kell. Kom hiában lön az Ur, élete és halála, tanítása és szenvedése,
vala-' ) Gal. 2, 20.
2) Gen. ] , IG.
3J A három első parancs I s t e n h e z i viszonyunkat rendezi, mint l é t ü n k általános v é g c z é l j á t , a n e g y e d i k által az állami és családi élet-n e k alapja v e t t e t i k m e g , az ötödik, h e t e d i k és élet-nyolczadilc az egyéélet-n jogait szabályozza, b i z t o s í t v a az életet, t u l a j d o n t és kölcsönös bizalmat ; a ha-todik minden életnek eredetét megszentesiti, mig a kilenczedik és tizedik a gonosz b i r v á g y a t i r t j a ki sziveinkből.
4) Rom. 8, 15.
23 *
——<' 1 8 0
mint végnélküli szeretete által példányképünkké, „hogy az ö nyomdokait k ö v e s s ü k / ' nem hiában tanított minket oly imára,melyből mennyei áldás származzék földi működésűnkre;
— az ő szava gyújtott, az ő példája magával r a g a d t a a hi-vők millióit, az ő megjelenése e földön hatalommá lőn, mely-nek ellentállhatlanul működő ereje az erkölcsi haladottság oly magas polczára helyezé nemünket, a minőről a magára hagyatott ó-kor legáldottabb elméi még álmodni sem mertek.
— Midőn egy Scipiónak erkölcsi tisztaságát egekig magasz-talták, öntudatlanul is meggyalázák nemünket, mert a mit az tőn, az a keresztény embernek egyszerű, úgyszólván min-dennapi kötelessége, és „Jézus szegény életének követése" oly hősöket támasztott — egyházunk szentéit értjük — kik előtt az ó-kor legtündöklőbb erényei ingadozó gyenge liderczekként eltünedeznek.
A világ néma bámulattal tekint paulai sz. Vinczére, ki ö n k é n y t cserébe a d j a magát, hogy egy rabszolgát megment-sen.5) — A felebaráti szeretet túláradása ez, melyet már a pogányok csudáltak,6) mely a világnak egy kifogyhatlan tő-k é t hagyott örötő-kségül, melynető-k tő-k a m a t j a i t még folyvást sze-di, — s e felebaráti szeretőt viszont az isteni szereteten alap-szik, mint egy termékeny talajnak leggyönyörűbb virága, mely csak egy eszmét ismer, csak egy czélját minden törek-vésének : Istenem, T e vagy az én mindenem ! — Ezen önzés-telen, áldozatkész szeretet, mint „a törvény teljesítése" egy-szersmind a valódi erkölcsösségnek is legmagasabb foka, melyen állva, nemcsak azt cselekszi a halandó a mit a szigo-r ú kötelesség követel töle, de ellenkezőleg nem nyugszik mig a legnagyobb tökélyt el nem érte, p á l y á j a e földön egy
foly-tonos önfeláldozás, egy szakadatlan önmegtagadás elannyira hogy még az anyagi élet legérezhetőbb szükségeit is haszonta-lan, elvetendő lomnak tekinti.7) — A lélek, a természetfölötti szeretet tüzében mintegy kigyuladva, egészen Istenének adja oda magát, — a földi dolgok iránt többé fogékonysága nincsen ; magasabb szempontból nézve e világot, a földi v á g y a k há-lyoga leesett szemeiről, tekintete tisztább lőn és élesebb, s egész élete mintegy előizlelése a földön túli örökkévaló bol-dogságnak
Nem pillanatnyi fölhevülés v a g y lelkesülés ez, hanem életterv, határozott szándék, melynek keresztülvitele keserű áldozatokat, nehéz viadalokat igényel, nem egyszer, hanem az évek során, egy hosszú életen át, folytonosan, szakadatlanul
-— és valamint a szél, ahol akarja ott fú,8) ugy hasonlólag a szentség eme szelleme ott működik, ahol akarja ; megszállja az ártatlan szüzet midőn az élet kapui még alig nyiltak meg előtte, és a gonoszságban megőszült gyilkost bünteljes élete alkonyán, — minden életkorban, minden nemen, minden rang-ban mutatkozik válogatás nélkül, n e k i köszöni egy sz. Pál lánglelkü buzgalmát, egy sz. János angyali szelidségü kedé-lyét ; tőle nyer ihletet s áldást a bátor tettvágyó hős, és a
5) Nem kell épen katholikusnak lenni, h o g y az ember p a u l a i sz_
Y i n e z e előtt meghajoljon. — A catholicismusnak legkiválóbb jellemvo-n á s a a tevékejellemvo-ny f e l e b a r á t i szeretet, m e l y jellemvo-n e k összes szétágazó sugarai m i n t e g y közös g y u p o n t b a n egyesültek ezen férfi szivében, m e l y egyedül csak a szellemi és a n y a g i nyomorban sinlődő emberiségért dobogott." — Merz, Armutli u. C h r i s t e n t h u m .
6) Tertullian. Ap. c. 39.
7) Rom. 13, 10.
8) J á n . 3, 8.
világunt remete ; a népes városban és a pusztában, a csendes szentélyben, és a vérázott zajos csatatéren, a király palotája-és a koldus gunyhójában keresi palotája-és leli választottjait egyaránt.
— Ezren meg ezren vannak egyházunk szentjei, de ki ol-vassa meg azon milliók számát, k i k észre sem vétetve, isme-retlenül futják meg pályájukat, k i k n e k testei e földön vannak de sziveik a mennyben, „a kik élnek e világgal, mintha nem élnének,"9) kiknek érdemeit s erényeit csak a Mindenttudó ismeri, csak az utolsó Ítélet hozandja napfényre !
(Folyt.)
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK
r r
B E E L , mart. 3-án. Valamint méltóságos megyés püs-pököm ez évi febr. 29-én hozzám is elérkezett kegyes kör-leveléből, ugy szintén más lapokból arról értesülök; hogy mindakét felekezetű ev. egyház kerületek, panaszt emeltenek a romai és görög k a t h . papok ellen az iránt, hogy ők, az általuk teljesített háromszori kihirdetésről szóló bizonyítvá-nyok kiadását, a vegyes vallású házasulandóktól minden tör-vényes ok nélkül megtagadták volna ! Fájdalommal olvastam e megrovást, de hogy nem egyedül nálunk van a hiba, íme szolgálok néhány adattal.
Itten Bééi m. városkában,ahol 300 r. kath. 700 g. kath. és 456 g. orient, lélek, három parochiális templommal van, K — n J á n o s helybeli g. o. lelkész a fönállott m. k. helytartótanács-n a k az 1845-ik évi helytartótanács-nov. 11-éhelytartótanács-n 41723 sz. a. kelt körrehelytartótanács-ndelete ellenerő több vegyes házasulandókat megesketett minden hír-adás, és sokszor kihirdetés nélkül is ; igy p. o. — elmellőz-vén a régiebb áthágásokat — a mostani helybeli sz— bíró u r n á k g. o. vallású, és még a 20 évet el nem érő hajdúját, tavai noT~. 25-én g. kath leánynyal ; ez évi farsangban pedig három g. o. katonát három g. kath. nővel; és egy g. kath.
katonát, egy g. o. leánynyal eskettetett meg. — Ilyen áthá-gások K—n János lelkész által történtek a r. kath. részen is;
két év előtt az a k k o r i helybeli g. o. vallású sz— birót, r. kath.
nővel, a helybeli r. kath. plébános tudta nélkül megeskette, és nem sokára aztán a tőle született lány-gyermeket két hét múlva alattomosan meg is keresztelte. Továbbá a g. kath.
részen született mind a két nemen lévő gyermeket megke-resztelte, temetett, és más több egyházi functiókat nem csak végzett, hanem ami több, sokakat az én híveimből minden törvényes formalitások nélkül — némelyeket semmi tanuk és nyilatkozás nélkül, másokat egy nyilatkozással, többeket az ut-czán, vagy kint a templom ajtója előtt tett kiáltozással maga hí-veinek lenni tartotta és tartja. Igy távolról Lupp Máté volt g. o.
tanító háromszor uniált, és ugyanannyiszor disuniált minden törvényes formalitás nélkül; negyedszer is akart, de el nem fo-gadtam. Mihailalvon hí vem,tavaly jan. 28-án hozzám jött,hogy adnék fiának bizonyítványt arról,hogy fia nem unitus,mert más-ként nem veheti magának házastársul Kislakáról K — n János lelkésznek leány-rokonát ! J a n u á r 31-én ismét megjelenvén előttem két tanúval, nyilatkozott, hogy ő egész házi családjá-val többé nem unitus F e b r u á r 3-án pediglen Kislakán meg is történt fiának e.sküvése. íme ezen egy hét alatt történt for-malitással végződött az eltérés, melyet is K. J. lelkész
öröm-9) I . Kor. 7, 31.
181
mol fogadott el, kijelentvén egyszersmind, hogy ezen con-vertita Mihaila bééli biró fog lenni ; a mint csak ugyan ez évben azzá is lett ; — in remunerationem a . . . ae ! — mivel a g. o. sz— biróság ideje alatt, katholicus ember, még a can-didatioba se jöhetett ! Végtére egy hivem kérésére, hogy 6 éves katona fia Árkus-helységben az ottani g. o. lelkész által megesküdhessék, egy odavaló eljegyzett leánynyal, dimissiona-lis irást kért tőlem, a melyet meg is adtam : azonban a helybeli g. o. lelkész ez évi febr. 13-án, a midőn mind a k é t részen lévő lakadalmasok az eskü-letételre a templomba menendők va-lának, eskü-stolajáért négy frtot — holott az előtt csak 2 frt.
volt az alku szerint, kért a vőlegénytől : s mivel a vőlegény-k a t o n á n a vőlegény-k nem volt több mint 3 forintja, rimánvőlegény-kodott — va-lamint a lakadalmasok is mindnyáján kérték a papot — hogy három forintokért esketné meg ! de hiába, mert ő visszalök-vén a vőlegénynek a dimisiónális irást, semmit sem enyhített a dolgon azt felelvén „a leány szép, meg városba megyen férjhez s pedig unitushoz"; stb. Ezeket szólván a lakadalma-sokhoz, az u j házusulandók atyjok megegyezésével hozzám j á r u l t a k Bééibe, és én a két házasulandóknak — frigy kötését
megáldottam. Ezekről értesülvén az árkusi pap febr. 21-én gorombául fenyegetve ellenem támadt, s stoláját tőlem kö-vetelte. Igy bánnak vélünk a g. o. papok ezeken a helyeken,
— de főképen a bééli vidéken, a hol is csak egy g. kath. plé-bános találtatik ! —
Moys P a p p Sándor s. k., bééli g. k. plébános.
LONDON, febr. 9-én. Az anglikánok között az egye-sülés felé leginkább hajló közlöny megerősíti utolsó számá-ban, mit mi múltkor az egyesülés előrehaladására nézve ör-vendetest jeleztünk. Ujabb indokunk van az örömre olvasván azt, mit az „Union Review" az anglikánok érzelmeiről nyil-vánít, de nem hagyhatjuk megjegyzés nélkül azokat, miket ama közlöny a katholikusoknak e czélrai közreműködéséről mond. Nem kell egyébiránt bámulni azon, hogy oly nagy-szerű, gyökeres átalakulás müve egyszerre nem lesz töké-letes. A nehézségek lassan-lassan el fognak tűnni. Szerencsé-seknek érezzük magunkat már is jelezhetni, miszerént an-glikán irók véleménye az, hogy a katholicismusrai vissza-térés egyedüli orvossága Anglia társadalmi és politikai ba-j a i n a k , sőt, hogy e helyzetet már Anglia államférfiai is föl kezdik fogni. „Azoknak — mondja az idézett lap — kik az utolsó évtized alatt az egyesülési mű gyors haladását észlel-ték, semmi sem tűnt fel inkább, mint azon csendes, zajtalan hóditás, melyet az az államegyház méltóságai körében is eszközölt, mert nemcsak a fiatalabb papok, hanem a koruk-nál fogva is bővebb tapasztalatú, magas állású egyháziak is felfogták, hogy az egyházak egyesülése in corpore az egye-düli ir sebeinkre. Emberileg szólva az eddigi eredmény léte-sítésére semmi sem működött közre jobban, mint a „keresz-ténység egységesítésére" szervezett társulat, melynek kebe-lében folyton tartatott a szent áldozat, és mondattak imák a keresztény család látható egységének eszközlésére, mely czélra könyvek és értekezések is terjesztettek. Pugin, Wise-man, do Lisle Phillipps, Ffoulkes, és Oxenham a romai ka-tholika egyház részéről működtek közre a jó czél elérésére.
Tudós értekezéseik, helyes észrevételeik ezerek sziveibe
ha-t o ha-t ha-t a k be, és igy legérha-telmesebb s legbefolyásosabb hiha-tsorso- hitsorso-saik körében biztos és alapos módon szerveztek egész isko-lát. — Más részről az anglikánok sem maradtak tétlenül.
Azok, kik bennünket kormányoznak, kezdik belátni, mit követel a helyzet, és az angolok a hit és félelom érzelmei között hová n y ú j t j á k kezeiket. Amint a hivek nagy testü-lete eléggé elő leend késaitve, a testületi egyesülés megleend, még mielőtt az emberek megtudták volna, hogy megtörtént."
A czikkiró által fönebb idézett társulat Angliában kétségen kivül imái és könyvei által csodás átalakulást eszközölt, ez tagadhatatlan, hanem mégis, azon katholikusok, kik az egye-sülés müvén leghathatósabban lendítettek, a társulat körén kivül maradtak. Pugin, Wiseman müvei a társulat alakítása előtti korból valók. Ami de Lisle Phillipps urat illeti, habár jelen illusiói semmit sem vonnak le érdemeiből, ezen érdemek mégis szintén megelőzték a nevezett társulat alakítását. Ffoul-kes urnák, ki már 20 éve, hogy visszatért egyházunk ke-belébe, bármily jelesek legyenek müvei tudományos szem-pontból, orthodoxia tekintetében nem kifogástalanok, s azért Patrizzi bibornok és Manning által történt megrovatásuk igazságos, és nem ok nélkül kárhoztattak a szentszék által.
Az egyház mindig imádkozott az eretnekek megtéritéseért, és a franczia egyház különösen 27 év előtt Anglia megtéré-seért rendezett nyilvános imákat. Meg vagyunk győződve, hogy ezen imák, melyeknek gyümölcseit ma szemléljük, nem voltak kevésbbé hathatósak. Nincs szebb és vigasztalóbb látvány, mint a kath. egyháztól elvált, de ismét közeledő, és az egységért imádkozó egyházak szemlélete, hanem az angolhoni katholikusok ezen eredményt még inkább segítet-ték volna elő, távol tartván magokat a greco-anglic á n
rsulattól, mert ezen uton hamarább oszlottak volna el az anglikánok illusiói. A katholikusok mindent veszthettek, és semmit sem nyerhettek e szövetségből, melyet Roma kárhoz-tatott. Mint tisztán anglikán — vagy göröganglikán szö , etség ellen semmi mondani valónk nincsen nevezett társulat ellen, sőt inkább örvendünk törekvésein, hanem tiltakozunk azon pretensio ellen, hogy katholikusokat is fogadjon kebelébe, k i k azon tekintély fölé vagy kivül helyezzék magokat, mely-nek engedelmességgel tartozik minden katholikus. Az ,Union Review' czikke, mely ezen megjegyzésekre adott n e k ü n k a l k a l m a t , visszavezet bennünket azon könyvre, melyben Pusey bevezetése után Phillipps (de Lisle) értekezése foglal-tatik az anglikán egyháznak testületi ismét egyesüléséről, és néhány részlet az angol-görög-latin associatio keletkezéséről.
Az államegyháznak a kath. romai egyházzali testületi (egész-beni) egyesülése igenis óhajtandó, de ezen ugy kell munkál-kodni, hogy semmi elvet ne sértsünk, ezen egyesülési tö-rekvés azonban megszűnnék lenni törvényes, ha akadályát képezné az egyesek megtérésének, kiket az igazság már előbb megvilágosított. A testületi újraegyesülés föltételezi a testületi megtérést, tehát csodát, mely által a Szentlélek egy időben, tömegesen világosítaná meg a test minden tag-jait. Semmi sem lehetetlen Isten előtt, hanem a mód, mely-lyel az isteni mü végrehajtatik, s mely szemünk láttára esz-közöltetik, sokakat azon véleményre vezet, hogy az egye-sülés inkább egyedi, és töredékes megtérések által fog tör-ténni, mint tömeges megtérés által. Philiipps ur azt beszéli el, hogy 1857-ben, midőn az ismételten idézett társulat
alapitta1 8 2 t á -tott, ö sietett ezen szerencsés eseményről értesíteni Barnabo
bibornokot, a propaganda elnökét, és kérdést intézett hozzá, valljon a társulat számithatna-e ö szentsége helybenhagyá-sára ? Ezen levélre, mely máj. 18-án kelt, Barnabo jun. 8-án válaszolt, irván, hogy a Phillipps tudósításában foglaltak leg-nagyobb vigasztalására szolgáltak, mert előtte, mint a hitter-jesztő egyesület főnöke előtt semmi sem lehetne kedvesebb, mint Isten jósága általi eszközöltetése annak, mit Phillipps kilátásba helyez. — P h . kevéssel utóbb a „kereszténység jövendő egysége" czimü müvét bocsátotta közre, és azt a pápának, és B. bibornoknak megktildötte. De ugyanazon időben — mint P. irja — és még mielőtt könyve Romába jutott, a reunio egy ellensége a congregationak öt föladta, müvéről hamis, annak értelmét megmásitó tudósítást küld-vén. B. egy második levélben Phillippsnek tudtára adta ezt, és hogy biztosabb ítéletet hozhasson, angolra fordíttatta mü-vét, hozzá tevén, hogy ha a mii ellen tett megjegyzések ala-posak, semmi sem lehet távolabb tőle, mint fölbátorítani a reuniora törekvő tervet, mely ily alapokon nyugszik ; ha el-lenben a vett tudósítás alaptalan, ha az anglikánok egyesü-lése oly módon szándékoltatik, hogy ezek minden tévelyt és szakadást félretevén, őszintén elfogadják a kath. tanokat, és a romai pápa fensőbbségét, ő számithat a szentszék j ó a k a r a -tára, mely semmit sem óhajt inkább, mint mindazokat, kik-ért Krisztus meghalt, s különösen a keresztény nevet viselőket, befogadni a kath. egyház kebelébe, mely egyedül n y ú j t -hatja az üdvösség biztos révpartját. Phillipps, mint mondja, most Romába küldé a szükséges fölvilágositásokat, melyeket szükségesnek vélt arra, hogy senki se kételkedhessél? szán-déka tisztaságában. Roma vizsgált, tanulmányozott, várt : Phillipps pedig azt következteti, hogy az általa közzétett le-velezésekből világos, hogy Roma helybenhagyta a testületi újraegyesülés elvét. Igen, „orthodox és egészséges elveken"
alapuló ily reuniot Roma helyesel, de kárhoztatta a Phillipps és társai által használt eszközöket. Amiről dolgozatában Ph.
hallgat, arról Patrizi és Manning felvilágosítanak bennünket.
Az angolhoni kath. püspökség, miután a társulat működését, nyomtatványait figyelemmel kisérte volna, a kérdést 1864-ki april havában eldöntésre együttesen a szentszékhez fölter-jesztette, mire válaszképen a sz. officium kárhoztató Ítélete következett, és 1864-ki sept. 16-án Patrizzi bibornok
leve-lében közzé is tétetett. Mindezeket hallgatással mellőzi Phil-lipps ur a ,testületi újraegyesülés' czimü dolgozatában, mely 1867-ben jelent meg Londonban. Még szomorúbb, hogy Phil-lipps ezen határozatban az égi kedvezés jelét véli felismer-hetni. „A mysticusok véleménye — úgymond Ph. — hogy biztos jele az isteni tetszésnek, ha valamely mü ellenzésre talál, s különösen, lia az ellenzék jó, ajtatos emberek, sőt, ha még tekintélylyel is bírnak az egyházban. E n n e k oka természetes, lia Isten szolgáit ihleti valamely dicsőségére irányzandó mü vállalatára, az ördög azonnal fölkel, és hogy annak hitelét vegye a j ó k előtt, más jó embereket, sőt az egyházban tekintélylyel felruházottakat indít ellene. Nem kell tehát csodálkoznunk azon, hogy a nagy mü, melyre vál-lalkoztunk, — a keresztények egyesítése — más isteni mü-vek sorsában részesül. Hamisan mutattatott be, gyaláztatott, megvettetett, kárhoztatva lőn. De mi ebben csak ujabb bizo-nyítékát szemléljük aDnak, hogy e mü Isten müve." E
téte-lek oly módon fogalmasvák, hogy fölmentenek minden czá-folattól. A püspökök egyértelműek Romával, mely érett megvizsgálás után kijelenté, hogy a Phillipps által védett tár-sulat „az egyház isteni alkotmányát gyökeresen felforgató"
elveken alapul, és azért kárhoztatta. Hiában idézik ezek elle-nében P. és csekély számú kath. társai sz. Terézia és paulai sz. Vinczét. Azon egy tény, hogy az angol-görög asgociatio egy oly érdemteljes férfiút, minő Phillipps, oly messze ragad-hatott, mutatja, hogy veszélyes a katholikusok társulása az eretnekekkel és szakadárokkal, mert ezen uton ők magok is elválasztatnak azon egységtől, melynek megingatliatlan alap-köve Péter, és annak utódja. De lia Phillipps beszéde szomo-rúsággal tölt el, megvigasztal dr. P u s e y már múltkor megis-mertetett könyve. L á t n i fogunk nem sokára anglikánokat, kik igazhitüebbek, mint bizonyos katholikusok, k i k az egy-háznál is okosabbak a k a r n a k lenni. E z utóbbiak m a j d akkor észreveendik, hogy az eretnekekkeli társulásuk csak hátrál-tatta a mozgalmat, melyet siettetni kívántak, és hogy minden az egységre irányzott munka hasztalan, ha nem azon elvekre vitetik vissza, melyekre Üdvözítőnk egyházát alapitá. Azon következtetést vonjuk tehát Phillipps munkájából, hogy né-hány katholikus merész magaviselete által hátráltatja az egység müvét.
K O N S T A N T I N Á P O L Y , febr. lo-én. A fényes porta még mindig haboz, és nem tudja, mily módon és terjedelem-ben szolgáltasson igazságot a bolgároknak, kik a görög pap-ság általi elnyomatás fölött panaszkodnak. Kezeit kötve érezi a photius-féle egyháznak ab antiquo adott kiváltságai által, és nem mer határozottan föllépni. Az orosz követség által sugalmazott ügynökök a bolgárokat a r r a a k a r n á k r á venni, hogy elégedjenek meg egy időre a görög patriarchatus ré-széről nekik ajánlott (csekély jelentőségű) concessiokkal, majd később elérendik a tökéletesb függetlenséget. Azonban a bolgárok nem hallgatnak az oroszok sugalmazására, mert tudják, hogy az ajánlat elfogadása által az eddig is viselt
K O N S T A N T I N Á P O L Y , febr. lo-én. A fényes porta még mindig haboz, és nem tudja, mily módon és terjedelem-ben szolgáltasson igazságot a bolgároknak, kik a görög pap-ság általi elnyomatás fölött panaszkodnak. Kezeit kötve érezi a photius-féle egyháznak ab antiquo adott kiváltságai által, és nem mer határozottan föllépni. Az orosz követség által sugalmazott ügynökök a bolgárokat a r r a a k a r n á k r á venni, hogy elégedjenek meg egy időre a görög patriarchatus ré-széről nekik ajánlott (csekély jelentőségű) concessiokkal, majd később elérendik a tökéletesb függetlenséget. Azonban a bolgárok nem hallgatnak az oroszok sugalmazására, mert tudják, hogy az ajánlat elfogadása által az eddig is viselt