Religio, 1868. 1. félév

412  Download (0)

Full text

(1)

50250

KATH. EGYHÁZI S IRODALMI FOLYÓIRAT.

MDCOOLXVIII.

'WEZl

SZERKESZTI S KIADJA

ÉPCSI SZÉKESEGYHÁZI KANONOK, A SZENT-ISTVÁN-TÁRSüLAT AL-ELNÖKE, EGYETEMI TANÁR, AZ EGYETEMES MAGYAR ENCYCL0PAED1A SZERKESZTŐJE.

PEST, 1868.

NYOMATOTT KOCSI SÁNDOR- ÉS TÁRSAINÁL, ALDUNASOR 9. SZÁM.

(2)
(3)

T A R T A L O M - J E G Y Z É K a „Religio" 1868.1. félévi folyamához.

stb.

•bau

49 Czikkek.

A berlini nuntiatura . . . .

A bérmálás a n y a g a . . . .

A böjtről . . .

A civilházasság köréből . . . . A civilházasságra vonatkozó utasitás A cultus-szabadság Romában . Adrianopel : A bolgárok zaklattatásai

A független moral . . .

A házasság nem szerződés

A k a l a u z . . . .

A k á t é és katekizálás . . . . A katholicismus Angolországban

A Kath. önkormányzat tervezetéről . A k a t h . sajtó Némethonban

A keresztény és a polgári házasság elvei .

Alaprajz . . .

A legújabb m a g y a r szentírásról . 21, 22, A litthvaniai bevándorlás 1732-ben .

Allocutio . . .

A monumentális hittan . . . . A poitiersi püspök a császárnál

A polgári házasság behozatala teljesen jogtalan

A reformjavaslatok . . . .

A Szent-lstván-Társulat rendkívüli közgyűlése A tanügyről

A vallási egyenetlenség az egyesült Olaszorszá, A vallástanítás viszontagságai

Az angol államegyház I r l a n d b a n Az apostolatus Algírban

Az egyház szerkezete és a l k o t m á n y a Az egyházi szónoklatról

Az osztergomi kátébizottmány és az egri káték Az 1867-i események chronol. sorozatban

Az idő szózata . . .

Az orleansi ünnepélyhez . . . . Bon-ton a vallásosságban

Breve apostolicum a herczeg'-primáshoz

Corona d' Italia . . .

D ' Andrea bibornokról . . . . De libertate preli . . .

Dupanloupnak egy levele

E g y h á z és polgárosodás . . . . E g y h á z és tanoda . . . . Fogarassy Mihály megnyitó beszéde a kath. s t a t u s

gyűlésen . . .

Guizot egy u j a b b nyilatkozata .

Házassági törvény . . .

Hódolat az olasz trónörökös ínenyegzöjére Interconfessionalis törvény

iskola-törvény . . .

Iskolaügy Amerikában . . . .

I t t az óra az álomból fölkelnünk

L i t t e r a e apóst., quibus ordo equestris s. sepulchri stb Magyarország herczeg-primásának válaszai az auto

nomia kérdésében . . .

Mária-tisztelet a k a t a k o m b á k b a n Méltánylás

Mért ütnek a vallás-elleni iratok annyi zajt V . 45 Nyelvészeti tanulmány . . . 27—30, 32,

33, 44, 46, 47, 48, 49, 50, 51 Sanctissimi Domini Nostri litterae apostolicae, quibus

Hieronymus d ' A n d r é a stb. . . . . 5 Szám.

42 4 1 16, 17, 18

6 13 39 7 35, 36, 37

. 14, 15 35, 36, 37 27, 28, 29, 30 4 4 17 12 38, 39, 40, 4 1

, 2, 3, 4 23, 24, 25, 26 46, 47, 48 4 4 4 4 0 31 16

9

étí

45 19, 20

31 43 50, 51

31 42, 4 3 10, 11 34 42 13 40 41 43 22 32, 33 1—8, 10—16 8, 10, 11, 12 18 38, 39

47 41 49 48 50, 51

32 34 45 8. 9

Szám.

Szerény visz hang a k á t é ügyében . . . . 25 T á r k á n y i Béla székfoglalása a Kisfaludy társaság stb. 29, 30

E g y h á z i T u d ó s í t á s o k .

A l e x a n d r i a : húsvéti ünuepok, a pápa a j á n d é k a A1 g i r : Az érsek önvédelme 42. Az érsek és kor

m á n y közti vitára vonatkozó okmányok A m i e n s : Fensőbb tanfolyam hajadonok s z á m á r a A m s t e r d a 111 : Protestáns zsinat 2. A kath p á r t ma

g a t a r t á s a . . . . . .

A n g o l s z i g e t e k : Missio . . . . A u g s b u r g : A forradalom törekvései .

B é c s : Karácsonyi ünnep . . . . B e é 1 : P a n a s z o k . . . B e r l i n : Statisztikai adatok 1. E g y h á z i költségvetés

2. Prot, missio a kafferek k ö z t . B o r o s z l ó : Az orosz térítésről

B r u x e l l e s : Gyász-isteni tisztelet ; péterfillér B u d a ; Vegyesházassági eset

D u n a - m e l l é k : A k á t é k r ó l . . . . E j s z a k-a m e r i k a : Clevelande megye 28. U j-Me

xikó ; missio . . .

E s z t e r g o m : Kátébizottmány 8. A káté ügyébon F 1 o r e n c z : Világi és papi k o r m á n y 14. Morelli be

széde 16. Követek k a m a r á j a F r a n k f u r t : Áldozó-intézetek

F r e i b u r g : Tüntetések . . . . G e n f : A berni plébánia ; protestantismus 1. A szer

zetesek ügye ; péterfillér G ö r g e t e g : Egyház-kerületi gyűlés G y u l a f e h é r v á r : K a t h . statusgyülés . H a j d u - B ö s z ö r m é n y : Népgyűlés H á r s k ú t : Kereszt-szentelés .

J á s z ó : Préposti székfoglalás

•1 e r u z s a 1 e m : A sz. sír temploma 26. Téves f r a n czia politika

K a l o c s a : Aranymise . . . K ö l n : Kath. gyülekezet . . . . K o n s t a n t i n á p o l y : K o r m á n y n y i l a t k o z a t 1. Bol

g á r egyház-ügyek 3. H a b o zás .1 bolgár ügyben . L i s s a b o n : A telepitvények helyzete .

L o n d o n : Az irhoni kérdés 1. Anglikán zsinat 4 Zsinati p r o g r a m m 9. Remények 20. Ör- vendetes haladás az egyesülés felé 23 Megtérések 26. I r h o n ügye a parlament

ben 27 — 31. Manning érsek körlevele 34 U j a b b válság az államegyházban 35. E l e mi tanügy 38. U j templom, tanoda, ár vaház 44. Meeting

L y o n : Körlevél a szabadkőmivosekröl

M a r s e i l l e : Mária leányai 36. Pái'is és Róma kó

rodái . . .

M ü n c h e n : Egyházellenes iskolai reform 4. K a t h sajtó-egylet 10. A tanulók fölirata i pápához 14. D r . S i e g h a r t Joachim N a g y v á r a d : Plebánusi beigtatás

N a n g a s a k i : Missio . . .

O c e a n i a : Missiok . . .

O r l e a n s : A császár fogadtatása a püspök által O r o s z o r s z á g : Üldözés 7. G a g a r i n a t y a nézetei P a d u a : A triduum alatti botrányok

38 43 10 37 31, 32

6 5 23 3 32 4 44 32 35 22 18 7 9 5 43 17 33 39 11 37 20 24

23, 28 7

51 50 39

21 24

27 1, 3

41 16, 27 15, 17

(4)

P á r i s : Az apostoli iskolák 1. Évi szemle 8. A k a - tonai törvény 10. Jelentés a mentanai ü t k ö - zetről 12. Temetők kérdése 14. E g y h á z i

szónoklat 18. A romai császárság 19. Az érsek böjti körlevele 22. Szemelvények a böjti körlevelekből 24, 37. E g y eset a lel- kiismeret itélő széke előtt 25, 26. A keresz- t é n y és a franczia nő 26 Az algíri érsek levele 28. A közoktatás Angol- és Franczia- o r s z á g b a n 30. Le Hir abbé halála 33, 34, 36. Mermillod és a ker. nép 35. Válasz G r a - t r y székfoglalójára 40. A kerosztényelem pol. és bölcs, korszaka 41. L a i k u s politika 42. A fensőbb oktatás szabadsága 43. A bordeauxi érsek beszéde a senatnsban; az orleansi főpap ujabb levele 46, 47. A párisi érsek beszéde 48. Havet és a kereszténység Az orvoskari dekán levele

P e s t : Péterfillérek 1. A sz. I s t v á n - t á r s u l a t választ mányi ülése 4. A központi papnövelde 6 Első sz. mise 7. Alelnöki székfoglalás a sz István-társul. 13. A pannonhegyi főapát le vele a szentatyához és ennek válasza 25 Házassági törvényjavaslat a bécsi u r a k - h á - zában 26. Iskola-törvény a bécsi u r a k - h á z á -

ban . . .

P o i t i e r s : T a r t o m á n y i zsinat .

R o m a : Karácsonyi ünnepek 8. Bibornok-kinevezés 14. D ' A n d r e a ügye 14. Garibaldianusok ér- zelmei 15. Gyertya-szentelő 17. Sz. Kele- men és Ignácz ereklyéinek átvitele 18. A t r a p p i s t á k 20. A helyzet 21. Consistorium 29. Mgr. Millos és a chaldeai egyház 33.

Szám. Szám.

R o m a : April 18-iki ünnopély 36. Agnus D e i ; Cri- velli gróf 4-2. Áldozó csütörtök ; nerei szent Fülöp ünnepe 47. Pünkösti ünnep ; emlék-

oszlop 49. Z u á v kör . . . 50

R o z s n y ó : Ádomány . . . 4 1

S a n c i a n - s z i g e t ; Sz. Ferencz sírja . . 28, 3 1 S z a m o s - U j v á r : A püspök működése . . 9 S z e n t p é t e r v á r : P e k i n g i orosz missio . . 48

T a r a n y : Helyreigazítás . . . 27

T i h a n y : Megtérések 29 T u r i n : A pápa-király hármas győzelme 6. A j á n d é k

ő szentségének 7. A pápa által megáldott

k a r d és főveg . . . 16 V e v e y : A berni k o r m á n y igazságtalan eljárása 2.

Az ünnepek önkényes megszüntetése, u j

iskolai törvény . . . 3 1

V i e n n e : Zsinati zárbeszéd . . . 14

49 V i 1 n a : A szakadárság terjesztése . . . . 2 I r o d a l o m .

„Das Recht ausserhalb der Volksabstimmung" . . 27

„Do P h i a l a cruenta indicio facti pro Christo martyrii" 4 4 , 4 5 , 4 8

„ D e r biblische Schöpfungsbericht und die Ergebnisse der neueren Naturforschung" . . . 28, 31, 33

„Die K u n s t des Glaubens" 14, 15, 19, 20, 21, 22, 23, 24, 25 30 „Geschichte der biblischen L i t t e r a t u r und des jüdisch-

13 hellenischen Schriftthums" . . 1 , 2 , 3, 5, 9, 10

„ L e Symbolisme" 36, 38, 39, 40

„Sanctorum P a t r u m opuscula" . . . . 13

„ S i r v i r á g o k " 34 K i n e v e z é s e k : 1, 7 , 1 2 , 1 4 , 1 6 , 1 8 , 1 9 , 29, 3 2 , 3 6 , 4 4 , 4 5 , 48

K e g y e s a d o m á n y o k : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 10, 11, 13, 16, 17, 20, 30, 40, 43, 45, 48.

29,

(5)

r J • ^

Megjelenik o lap h e t e n - kint k é t s z e r : szerdán és szombaton. — Az előfize- tési dij félévre, p o s t á n -

küldéssel 5 frt. 25 kr., j

helyben 4 frt. 90 k r .o. é.

RELIGIO.

KATH. EGYHÁZI S IRODALMI FOLYÓIRAT.

Pesten, január l-jén.

1 .

Előfizethetni minden cs.

k. p o s t a h i v a t a l n á l s P e s - ton & szerkesztőnél (Ka- laputcza 5. sz.) s Kocsi Sándor nyomdai irodájá- ban, (haltér és aldunasor

s a r k á n , 9. sz. a.)

!. Félév. 1868.

T A R T A L O M : Alap-rajz. — Az egyház és a polgáro- sodás. — Egyházi tudósítások. — Vegyesek.

Alap-rajz.

Négy évfolyama után, mely alatt t. szerkesztő- elődünk mély és terjedelmes tudományát, fáradhat- lari munkásságát, törlietlen erélyét megillető babért fűzött homlokára, ismét átveszszük szerkesztését a lapnak, melyet erőnk tudatában habár szerényen, de lelkünk egész hevével, hálás emlékű pártfogás mellett három éven át vezetni szerencsések valánk.

Azóta egyházunk sorsa, vallási viszonyaink nem csekély változáson mentek keresztül, és vajha szerencsésbnek mondhassuk a bekövetkezett fordu- latot! E g y h á z u n k sorsa akkoron, habár többször kénytelenek voltunk szivünk vérébe mártott tollal jelezni az ellene intézett megtámadásokat, a reá hal- mozott méltatlanságot, még csak dördülete volt a közelgő viharnak; és vezéri szerepünk i n k á b b a tá- borhegyi megdicsőülés fényözönében folyt le a szen- vedés azon útjához képest, melynek stadiumját a megalázás szégyenkövei mint szintannyi bánatos emlékoszlopok jelölik.

Nemzeti életünk alkotmányos alapot nyervén a felelős kormányzat valósulásával a magyar egyház viszonyai is átalakultak, és uralkodó czimét el- vesztve a többi vallásfelekezetek viz-szintes vonalára szállíttatott le. A még minszemeinkkel látott dicső- ségnek e hanyatlása méltó sajonnal töltheti el ugyan keblünket; de másrészt az isteni gondviselés- nek még a csapásokban is könyörületes intézkedése szerént üdvös tevékenységre, áldásos tömörülésre, és ekkép az egyházi életnek oly kifejlesztésére szolgál- hat alkalmul, mely ha a régi idők előnyeinek, kivált- ságainak külfényével nem is mérkőzhetik, de a tu- lajdonképeni hiterő intensiojának bámulandó ered- ményeit szülheti.

U g y látszik, hogy valamint a nemzetnek, szin- tén az egyháznak is sorea saját kezeinkbe leend le-

t ó / e ; meg kell próbálnunk, ha valljon az állam jár- szalaga nélkül képesek vagyunk-e életrevalólag mo- zogni ? A támasz jó volt, nem nehezedtünk-e kelle- ténél jobban reá ? eddig nemigen megszokhatott té- nyek által leszen bebizonyitandó. Helyzetünk olyan- n a k tekinthető, melyben kérdéseinkre az Urirn és T'numim hallgat, és mintegy saját bölcseségünkre h a g y irányzatunkban.

Megtört israel népének lelki ereje, ha a főpap kér- désére a szent sors néma koczkázata tünt föl, és ma- g á r a hagyatva g y a k r a n dőre határozatának szenvedé következményeit ; az u j szövetség malasztja bőségesb, és az egyházban élő septiformis kegyelem nem en- gedi, hogy a bölcseség az elhatározás pillanatában ingadozzék a czélszerü és czélszerübb közt, és vá- lusirtása akár komoly, a k á r a körülmények szerént.

legütiVösb ne legyen.

Az egyház hitének, szervezetének lényege sok- kal szentebb, sokkal magasztosb, hogysem azt meg- renditeni, vagy másitani hivő kebelhez férhetne ; de sokkal szilárdabb is, mert valóban isteni, hogysem emberi erő megdönthetné v a g y csak csorbithatná is.

Ezen a téren az egyház nem ismerhet engedékeny- séget, nem alkudozást; ez reá nézve depositum, me- lyet semmiféle tekintetért föláldoznia nem szabad, nem lehet; sőt melyért az üldözés rémei közt vérét is ontani szolgáinak és hithű hiveinek egyenlő kö- telme.

Az egyház e pontot illetőleg változatlanul is- teni; mondassanak dogmái túlélteknek; hirdettessék hite, szervezete az idő és korszellem köréből kiko- pottnak; gúnyoltassanak lényegében gyökerező in- tézményei a setét századok szülöttei gyanánt ; pelen- géreztessenek mindezek miatt szolgái mint a hala- dás, fölvilágosodás fényét k i nem állható, készakarva kerülő denevérek: mindegy, ezt az egyház öröksé- gének, osztályrészének tekintjük, és hozzá forrt lel- k ü n k e t tőle semmiféle bántalmazás, méltatlankodás sem leend képes elszakitani.

Mondják, hogy a hermelin kész inkább üldözői

1

(6)

2 H

által megöletni, mint liogy a mocsáron keresztül me- nekülve beszennyezné hó-mezét. E z az egyház jel- képe; kész áldozatul elhullani, kész vándorbotot venni kezébe és kiköltözni a földről, melynek fölvi- lágosodottsága az ő égi fényét ki a k a r j a oltani, hogy- sem igazságainak szűz tisztaságát, isteni kéz-szó'tte mennyei öltönyét az emberi vélemények, nézetek sa- lakjával megfertőztetné és ekkép váltaná meg létét, a halandók mulandó kegyeinek becsnélküli bérén.

Ezen az áron sem népszerűségre, sem türelemre nem lehet kilátása, szándoka az e g y h á z n a k ; szeplőtelen tanaival Krisztusnak áll vagy dől; nem mondhat,

nem vallhat mást, mint amit Isten tett ajkaira.

T a g a d h a t a t l a n azonban, h o g y mig egy részről az egyház ily kérlelhetlen, ily szikladaczu; más részről kül-életében, az idővel fölmerülő v a g y el- enyésző viszonyok közötti megjelenésében vannak érdekei, melyeknek szálai őt is a mulandóság, a vál- tozás Penelope-szövetéhez fűzik, és melyeknek ren- dezésére nézve Krisztus, ki ma is holnap is ugyanaz, azon isteni adományt hagyományozá egyházának, melyet ő „kigyó bölcseségnek" nevezett el.

Ez azon ajándék, melynek különfélekép ala- kuló bűvszárnyain viendő az emberiség óriási töme- gébe, mint az ég termékenyítő h a r m a t j á n a k b e f j ^ i - dásáraf megnyílt virígkehelybe, à változatlan isteni igazság himpora; ez azon fáradhatlanul szállongó égi méhecske, mely töprengő fürgeséggel tölti meg Isten igazságainak mézével a jobb lelkű világ sejt- jeit ; és h a b á r fu lá nk ja van is, avval annál óvatosab- b a n él, minél inkább tudja, hogy lövelgetésével ön- magát is sebzi vagy legalább idegenkedést szülhet, félelmet, tartózkodást idézhet elő benne rejlő kincsei- nek, édességének daczára.

Még a hatalmak is, melyek határozataiknak va- lósításában a kényszer vaseszközével rendelkezhet- nek, kénytelenek sokszor meghajolni a tények nyo- mós követelései előtt, kénytelenek számitásuk körébe vonni a némelykor ellenökre kifejlett körülmények parancsszavát ; mennyivel i n k á b b merülhet föl ezen

szükség oly erkölcsi testületre, társadalomra nézve, mely az ige kétélű szellemi k a r d j á n kivül alig vet- het valamit óhajtott sikerrel tekintélyének mérlegé- b e ; mely tehát érdekei érvényesítésében jobban a bölcs alkalmazkodásra, mintsem az erőltető közegek alkalmazására van már természeténél fogva utalva.

Bár mennyire buzogjon valaki egyházának di- csőségeért, igazainak, jogainak megvédéséért, föntar- tásáért, sohasem hathat kellemesen a körülménye- ket komolyan fontolgató kedélyre, ha észreveszi,

h o g y a lelkesülés a lényeggel összekeveri az esetle- gest, a szorosan vett joggal a mellékes előnyt, és az e melletti küzdés által gyűlöletessé teszi amazt, és veszélyezteti a külső héjazat miatt az életet m a g á b a n rejtő magot is. Soha sem volt helyeselhető bármily apologetában oly irány, m e l y az egyházat azon szin- ben tüntette föl, mint mely áldásait csak e g y kor- mányforma alatt, még a lényegteleneket is tekintve, csak egyetlen alakban volna képes kifejteni, s a mint ez változik, veszélyeztetve van maga az egyház is. Szivós az egyház még mellékesebb érdekeinek is megvédésében, f u k a r az egyszer megszerzett előnyök k ö n n y e b b átengedésében, mert semmit sem hamar- kodik el, és tekintélyének szent bélyegét semmire sem nyomja meggondolatlanul ; ezt azonban egy

részt azon érzékenységből is lehet talán származtat- ni, mely mindenütt előnyökkel földiszitett eddigi helyzetéből szülemlett, és a méltán megszokott

„uralkodó" jellegnek czimerében eddig viselt jelké- peitől való megfosztatását mint életrevaló roppant testület közömbösen nem nézheti.

H o g y azonban az ily helyzet, természetével nem lényegesen egybeforrott kellék, érezte m a g a az egyház is, melynél bölcsebben alkalmazkodó, a kö- rülmények alakitó erejét okosabban számbavevő és főihasználó intézményt a n a p alatt alig" ismerünk.

Isteni mesterének, apostolainak szelleme vezérelte őt ebben is ; és mig hiteért, szervezetének lényegéért örömmel liajtá fejét a hóhér b á r d j a alá ; a többire nézve, netán gyanakodó v a g y az ősi szokásaira félté- k e n y népeknek ő nyújtotta a béke olajágát, az enge- dékenység baráti kezét, és ez által számtalanokat vont be a kereszténység varázskörébe, melyben a megtört nádszál soha sem zúzatott össze, a pislogó kanócz soha sem oltatott ki, hanem a p o g á n y rideg- ség helyébe az olvasztó előzékenység, a zsidó kizáró- lagosság helyébe a mindent megkeresztényesitő szere- tetteljes, habár óvatos mintegy alkudozás ültettetett.

Krisztus alkalmazkodott a törvényhez, habár

annak sallangjait kíméletlenül leszaggatta; Pál min-

denkinek mindenévé lőn, h o g y Krisztusnak ekkép

is mindenkit megnyerhessen; a pogány istenek tem-

plomai kereszttel diszesittettek, a népek szertartásai

a keresztény igazságok hordnokává választattak, és

igy inkább okos átszellemesités, mint sértő lerontás

lőn az egyház alkalmazkodásának hatásköre. Es ma-

gok a concordatumok is mik egyebek, mint szint-

annyi tanúságai az egyház bölcseségének, melynél-

fogva az általa mindenkor nem vezéreltethetett kö-

rülményekkel alkudozásba lépve a hitnek sértetlen-

(7)

3

sége mellett igazaiból, jogaiból is igyekezett a n n y i t megóvni, biztosítani, mennyit a reá nézve mindin- k á b b mostohábbá vált helyzetnél fogva megóvha- tott, biztosithatott, (Folyt, köv.)

Az egyház és a polgárosodás.

„Ha valaki a kereszténységet okszeriileg akarná meg- támadni" — Lavater szavait idézzük — „amennyiben, mondja ö, ily eljárásban okszerűségről szó lehet, csak egyet- len egy út áll nyitva ; és ez annak bebizonyítása, hogy oly kisérletek, melyek az evangeliom tanai- és szabályainak, nézetei- és elveinek életbe léptetése, gyakorlati alkalmazása iránt tétettek, hogy mondjuk ezek és ilyféle, szorosan az evangeliom tanitmányai szerint tett kisérletek valaha meg- hiúsultak ; — ellenkezőleg a kereszténységnek minden kifő gáson felőli igazolására az egyedüli helyes, okszerű lit a ki- sérletek, a próbák utja."

Azaz : fürkészni kell és napfényre hozni, valljon az evangeliomi tanok követése, az evangeliom szabályainak fo- ganatosítása képessé teszi-e az embert oly terhek elviselésére, melyeket az elviselni másként nem birna ? — valljon keltet-

nek-e benne oly erők, oly tehetségek, a melyeknek fejlesztése máshonnan nem remélhető ? — valljon a természetében gyö- keredző, méiyen érzett benső szükségleteire nézve föltalálja-e ezen az uton a majdani kielégittetés biztos reményét könnyeb- ben, mint akárhol máshol ? — szóval fürkészni kell és ha le- het bevitatni, hogy a Krisztusbani hit, és a hozzá való ra- gaszkodás magasztos, nemes javakat szerez és biztosit ne- künk. Ha ezt sikerül bebizonyítani, be van bizonyítva, iga- zolva egyszersmind a kereszténység is; de ellenkezőleg meg van az döntve, mihelyt ama tételek megczáfolása si-

került.

E kísérlet ezerszer megtörtént. A kath. egyház tizen- nyolcz százados fönállása,mindaz,amit magasztost s áldást hin- tót életbe hívott, világosan, félre nem érthető módon bizo- nyitja, hogy benne természetfölötti, isteni elem működik. Bizo- nyítja ezt az emberinem jelenlegi egész állapota, mely az egy- ház működésének legközvetlenebb eredménye. — Ugyanis azon átváltozás, melyen ezen állapot Krisztus megjelenése kö- vetkeztében keresztül ment, a létezés minden ágában oly gyökeres volt, oly általános, hogy méltán újjászületésnek mondhatjuk, legyen az közművelődés- és erkölcsösség-, avagy tudomány- és művészetre nézve ; az egyén szellemi életének korlátain belől nem kevésbbé, mint a világtörténet nagy szín- padán ; a család szük keretében csakúgy, mint a népek s nemzetek nyilvános életében, közjogi viszonyaiban.

Igaz ugyan, hogy az egyház, szüntelenül szem előtt tartva isteni mesterének ama szavait : ,,Keressétek először az Isten országát"1), először és mindenek előtt is ezt az egyet keresé ;

az Isten dicsőségét, és a lelkek üdvét; igaz, hogy a mulan- dókat csak annyiban tartá tekintetbe veendőknek mindig, amennyiben az örökévalókhoz viszonylanak ; — de Krisztus szava élő forrássá lön őbenne, melyből mennyei áldás cser- gedezett a mulandó dolgokra, csakúgy mint a patak, mely elárasztva a körülötte elterülő földeket termékenyíti azokat.

') Máté 6. 33.

Azon uj, eddig nem sejtett erők, melyeket Krisztus életre szó- lított, s melyek viszont a dolgok u j magasb, természetfölötti rendét megalapiták — ezen u j erők nem működhettek annél- kiil, hogy egyúttal befolyást ne gyakoroljanak a természet rendére, áthatva azt és magasabb, nemesebb ihletet, keretet kölcsönözve neki.2) — í g y legközvetlenebbül a mennyor- szágra irányozván tevékenységét, a többi mind hozzáadaték neki,3) és az egyház az újkor civilisatiójának főtényezőjévé, szülőanyjává lön oly nagy, beható mérvben, oly hatalmas maradandó eredménynyel,hogy Europa magasfoku műveltsége lényegileg kereszténynek mondható.4)

S ez nem is lehetett máskép. A kereszténység az isteni kinyilatkoztatásnak legutolsó, de ép azért is legmagasabb ki- fejlődési foka : a tökéletes, fogalmilag bevégzett vallás. — Csak így magyarázható meg, miként adhatott oly nagymérvű uj lendületet az emberi nem tehetségeinek, tevékenységeinek irányzatai- és szükségleteinek ; csak így okozhatá, teremtheté, addig nem sejtett erővel a dolgok és fönálló viszonyok azon uj alakzatát, melyhez hasonlót a régi korban távolról sem találunk.

Fejtsük ki jobban e tételt. Krisztusnak kinyilatkozta- tása az isteni észnek tökéletes kinyomata, amint ez magát nemünk élete- s történetében szóval és tettel érvényesiti ; nem nyomást gyakorolván a véges észre, hanem magasztositván azt, nem ellentétbe helyezvén magát vele, hanem saját maga fölé emelvén oly térre, hová eljutni saját véges erejére ha- gyatva, örökké lehetetlen neki. — Így lön azon intézet, mely- bon Krisztus kinyilatkoztatási igazságait letéteményezé, igy lön az egyház a legfőbb, legtisztább tudománynak őrévé, de egyszersmind kútforrásává is : tőle nyer útbaigazítást min- den valódi haladás a szellemi élet terén, ő vele szemben sem- miféle ellenmondás sem tarthatja fön magát állandóan, bár- mily ragyogó legyen is lopott fényének pillanatnyi tündök- lése ; mert az egyház minden időkre az észbeli műveltségnek legfőbb irányadója.

Krisztus, midőn tana által oly czélt tüze ki az iparkodó ember elé, mely hozzá egyedül méltó, ezáltal egyszersmind törekvésének határozott irányt, összes tevékenységének, mint lendületet és szabályt, ugy féket is adott ; e tan az erkölcsi tökély oly magas, oly tiszta eszményképét ragyogtatá az ember előtt, hogy annak fényében a korábbi vallások vagy bölcsészeti rendszerek ködfoszlányokként oszoltak szét; és ha a véges elme, a véges törekvés elégtelenségének nyomasztó öntudatában hátrálni akart a fönséges feladat elől, akkor oröt és támogatást a mennyből nem csak igért, de szerzett is neki. í g y lőn az egyház, Krisztus szelleme által éltetve, s malasztja által vezéreltetve, az erkölcsnek tanítója- és őrévé ; s míg a pogány vallások minden morál nélkül szűkölködtek,5) a bölcsészeti elméletek pedig hatálytalanoknak bizonyultak be, ö ujjászülé Európát, ,,megújítva a föld színét."

Az ember fia ugyan első sorban „azt jött keresni és

2) E z értelemben már n a g y sz. Gergely mondja : (Past. I I I , 7.) Sie ergo pastores e r g a inferiora s t u d i a subditorum suorum f e r v e a n t , quate- nus in eis exterioris quoque vitao providentiam non r e l i n q u a n t .

3) I. h . ós L u k . 12, 31.

4) Fallinerayer, Ges. S c h r i f t . II. 202. — Guizot Cours d ' h i s t . mo- derne, IV. leg.

5) August, civ. Dei, I I . 6.

1*

(8)

• i l 4 fr

üdvözíteni, mi elveszett vala,"6) de egyszersmind magához szólitá mind azokat, „kik fáradoznak és terhelve vannak ;"7) s ezért itt alanti működésének egyik eredménye a földi ál- dás ; azon földi boldogitás, melynek tagadhatatlan, félre nem ismerhető jótékony nyilvánulása Montesquieu-t ezen vallo- másra készti:8) „Csodálatos dolog, a keresztény vallás, mely- nek első látszatra nincs más feladata, mint az ember e föl- dön túli üdvének, boldogságának biztositása, megszerzi és biztosítja azt még e világon is !"

És mivel minden igazságnak és minden életnek kiin- dulási pontja, végczélja és eredménye az egység, az egyesi- tés és egyesülés, azért jött Krisztus e földre, „hogy egybe- gyűjtse az elszéledetteket/'9) hogy egybe forraszsza ismét, mit a bűn és tévely ketté szakított. — Az egység azon biz- tos, ingatlan alap, melyen egyháza emelkedik, mint az újkor legerősebb társadalmi hatalma, mely mindenütt, hol törté- nelmi tényezőként lép föl, ,,épit" és társasit. A vallás az em- ber, az egyén rendeltetésének sarkpontja, azért is legbense- jében ragadva meg őt, áthatja minden erejét, összes tehetsé- geit ; így történt ez az emberi-nem közéletében is. É s vala- mint az egyénben a vallási életnek ezen ugy szólván létre- ébredése nem egyszerre és rögtön, mint a pillanat müve, tör- ténik, hanem lassú kimért egymásutánban, megfelelve eme melegítő s fölvilágosító elem fokonkinti terjedésének a belső élet minden rétegein át, ugy az emberi-nem közéletében is.

— I t t is csak fokonkint történt a kifejlődési haladás, amiért is az emberi-nem történelme azonos azon eszmék és erők ke- letkezésének, kifejlődése- és érvényesitésének történelmével, melyeket a kereszténység honosított meg e földön. Midőn tehát röviden egybefoglalnók mindazt, mit az egyház fönál- lása óta teremtett a tudomány, erkölcs, népjólét és socialis közművelődés terén, azon már fönebb említett czélból tesz- szük azt, hogy isteni küldetésének egy ujabb fényes bizonyí- tékát lássuk, s rajta épülve, védelmére megerősödjünk.

(Folyt, köv.)

EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK

Ő es. k . ap. Fölsége a vallás- és k ö z o k t a t á s i minister előterjesz- tése folytán V a g y o n I s t v á n cz. prépostot és nyitrai éneklő-kano- nokot novii ez. püspökké legkegyelmesebben kinevezni ; S 1 á b y F e - r e n c ! pécsi kanonok- és székesegyházi föesperesnek pedig a „B. M.

V . de B o l y " cz. apátságot, úgyszintén N a g y J á n o s d u n a f ö l d v á r i plé- b á n o s n a k a „S. Crucis in dioecesi Quinque-ecclesiensi" cz. apátságot

1867-ki decemberhó 13-án legkegyelmesebben adományozni méltóztatott-

P E S T , dec. 30-án. A „Péterfillér"-nek uri hölgyek ál- tal a mult napokban történt gyűjtése a vallásosságnak oly

emelő ténye, hogy annak fölém litése egyházi tudósításaink- n a k , vajha mindig ily örvendeteseknek, méltán képezheti

kezdetét. A nöi szívnek alaphangja a részvét ; és a szivérzel- meit megnemesitő keresztény religio e részvétre az emberi- ség azon három osztályát bizta, melyek iránt a pogányság legmostohábbnak mutatkozott. A gyermekek, a szegények és a betegek a ker. nők gyöngéd figyelmének lőnek tárgyai;

és az emberi méltóságába visszahelyzett nő részvétének első

«) L u k . 19, 10.

7) Máté 11, 28.

8) E s p r i t des lois ; X X I V , 3.

9) J á n . 11, 52.

könyei e parlagon hevert, pedig oly sok áldást teremhető me- zőre hullottak. A részvét találékony levén, mint anyja — a szeretet, fillérek gyűjtésére is ajánlkozott az annyira sze- gény, de szeretetben és szerettetésben leggazdagabb szent- atya számára ; és az önfeláldozás e megragadó müvét nem titokban, nem rejtegetve a nemes szándékot vivé véghez, ha- nem ünnepélyes alkalommal, a világ, a hasonlót még alig látott világ szemeláttára ; ekkép a részvét érdemét egyszers- mind az őt lelkesitő hit bevallásának nem csekély nehézségű erényével párosítván. Önfeláldozásnak neveztük e magasztos ténykedést, mert valóban hősies elszántság kellett ily válla- latra a kath. hitélet minden nyilvánulása iránt oly igen mos- toha, sőt ellenséges körülmények közt, minők, ha mindenütt, de bizonyára leginkább fővárosunkban rémületes mérvben mutatkoznak. A szándékzott gyűjtést már napok előtt meg- rohanták a lapok, a szentatyának szegénységéből gúnyt űzve, csak pazarlásának eredményeid hirdették a megérdemlett sorsot; fölemlítették a vért, mely világi fejedelemségének megmentésére a szabadság ellen ontatott, és a begyülendő pénzt, mint olyant tüntették föl, mely a szabadság hőseinek üldözésére, gyilkolására fog ismét fordíttatni, és e szerént minő szerep jutna a g y ű j t ő k n e k , eléggé hangsúlyozták ; mindez azonban nem lohasztá le a részvét, az elhatározás he- vét, és a különféle templomokban óránként egymást fölváltó gyűjtő-hölgyek oly sikernek örvendettek, mely a hivőket örömmel tölté el, az ellenfélben pedig méltán egy kis meg- hökkenést, de annál nagyobb elkeseredést is idézhetett elő.

Örvendetes tanuságul szolgálhat egyébiránt e kedves tapasz- talat, hogy nálunk is sok még a jó elem, csak kellő időben és nem tévesztett modorban kell a működésre moghívni ; a filléreket igen nagyra becsüljük, de ezeknél becsesebb előt- tünk az e k k é p is fölébresztett hitélet e mozzanata, mely t e r - mékenyítő hatását máskor is jótékonyan gyakorolandja a vallásos tevékenység minden irányzatában, melynek minél több jó lelket megnyerni az egyháznak u j a b b föladata lőn.

Egy-két úrhölgynek a neve véletlenül a g y ű j t ő k diszes név- sorában szintén föl említtetett, siettek azonban helyreigazit- tatni a tévedést, nehogy nevöket homály é r j e ; pedig épen ezen hölgyek igen sokszor igénybe veszik a papság szívessé- gét az általok gyakorlott jótékonyság terén ; nem szemrehá- nyásból mondjuk, csak egy kis fölvilágositásul. A gyűjtött fillérek összege mintegy 18 ezer frank. A hölgykoszorú öröm- mel tekinthet e sikerre ; ezen érez fényesebb, ragyogóbb a részvét- és szeretettől, mely gyüjté és adományozta, mint az arany és ezüst, mely becsét és értékét képezi. A delnők név- sorát történelmi szempontból is helyén találjuk ide igtatni : gr. C z i r á k y Jánosné, gr. C z i r á k y Luiza, gr. H u n y a - d y Sarolta, gr. W e n c k h e i m Christina, Inkey-B a 11 y á- n y i Antonia grófnő, gr. C z i r á k y Constance, gr. G y ő r y Felicia ; gr. K ö n i g s e g g Gizela ; gr. K o m i s Alice és A n n a ; b. S e n n y e i Pálné, b. R é v a y Sarolta; b. M a j - t h é n y i I r m a ; Engerth Constance, Lactis Vilma, Mann-Lu- czenbacher Johanna, Balogh Anna, Simigh Jozefa, Brana Mária, Dulánszky Mária, Luczenbacher Matild, Schoser F r a n c i s k a , Babbnig J o h a n n a , Jankovics Róza, Szemere Mária, Bona Rozália, Koczián Mária, Király Mária, Be- szédes M á r i a , Szemerédy Mária, Gálik A n n a , Kappen- stein Zsuzsánna, Juvencius Franciska, Müller Katalin, Máté

(9)

-—'H 5 Mária, Kopp Paulina, L o n k a y Antalnc sz. Tóth Jolánta, Inkey Ella, Elek Antonia, Weisz Juliánná, Huber Mária, Müller Katalin, Kubinák Erzsébet, Kovács Anna, Elek Antonia, Neubauer Klára, Sturm Franciska, Sturm Karolina, Stoffer Anna, Krausz Mária, Kissel Franciska, Eil Anna, Gercsál Teréz, Mayer Betti, Kún Jozefa, Kopp Jozefa, Fellner Má- ria, Mészner Mária, Mészner Mari k. a., Gasparin Ilona, Feli.

ner Mária, Kopp Anna, Buck Franciska, Andredes Teréz;

Hirsch Antonia, Kissel Franciska, Mészner Mária, Schlick Klára, Thill Mária, Hörrcher Mária, Weimer Mária, Bona Rozália, Baumann Klára, Schenk Teréz, gróf Kornis Alice, gróf Kornis A n n a , Schenk Teréz, Schlick Klára, Sturm Anna. „Multae filiae congregaverunt divitias, vos supergres- sae estis universas !"

P A R I S . (Az apostoli iskolák intézménye.) Ezen intéz ménynek czélja szaporitani a küldérek számát a két világ- ban, külön iskolák által az apostoli hivatás elömozditásán dolgozván. Világos, hogy az apostolokat növeszteni annyi, mint szaporitani a választottak számát, annyi, mint leghat- hatósabb módon működni Isten országának terjesztésére, egy- szóval teljesiteni azon müvet, melyet Dénes az areopagita szerint az egyház legistenibbnek tekintett a lelkek üdvét elő- mozditani, de hogyan történjék az ily müvesok sokasitása ? Az által, ha az apostoli hivatás két legnagyobb a k a d á l y á t :

„a túlságosan világi, és az igen drága nevelést" lehetőleg el- távolítjuk. Az iskolagyermekek között hány nemes hivatás magja fojtatik el a világias szellemben nevelt társakkali köz- lekedés által ! de még többet elbátortalanít a szegénység.

Hányszor sóhajtanak fel Jézus Krisztus szolgái a lelkészek szegény földmivesek lakaiban tehetségdús, nemes lelkületű gyermekekre akadván, kiknek kiképezését a szegénység aka- dályozza ? Mily nagy érdemet szerezne Isten előtt az, ki jö- vedelme egy részét ily gyermekek neveltetésére fordítaná.

Ezen czélt tűzte ki magának a nevezett társulat. Felkeresvén oly gyermekeket, kikben a jó hivatás csirájával a lélek és sziv, kivételes jó tulajdonai egyesitvék, elhárítja előlök az anyagi akadályokat, és kettős jótéteményt nyújt nekik, in- gyenoktatást, és a legszebb hivatásra előkészítő nevelést.

Hathatósan mozdítja elő a hitterjesztő, és más hasonló czélu intézményeket, Kezdetét vévén Avignonban a j e z s u i t a a t y á k collcgiumában 1865. oct. havában, a szentatya által a követ- kező évben áldása, és búcsúk által gazdagittatván, a világi és szerzetes papság rokonszenvét kinyervén, keletkezése má- sodik évében már ötvennél több növendéket számított, Az apostoli iskola a jézustársaságabeli a t y á k collegiumának egy melléképületében helyeztetett el, ugy hogy a növendékek az osztályokat látogathassák, de igazgatása egészen külön vált, az osztályok bevégzése után a növendékek szabad választás szerint világi vagy szerzetes missióházba lépnek. Belépésünk alkalmával velők és szüleikkel megegyezés történik arra nézve, hogy ez a czél, és hogy az intézet nem t a r t h a t j a őket, hogy lia a bennök helyezett reménynek meg nem felelnek.

Hogy ily érdemteljes mübeni részvét könnyittessék, a tagok három osztályba soroztainak : ezek alapitó, aláíró, és társta- gok. Alapító tag, aki öt éven át évenkint 200, vagy egyszer

mindenkorra 1000 frankot fizet. Aláiró, ki évenkint 20 fran- kot ád. Társtag, ki évenkint legalább 2 frankot n y ú j t . Szí-

vesen fogad el a társulat fehérnemüeket, élelmi szereket, ru- h á k a t , könyveket. Az adományok a társulat igazgatójához (Directeur de l'école apostolique, Rue de Lices. 62 sz. Avig- non) küldendők.

LONDON. Rüssel lord j u n . 24-cn a felsőházban az irhoni egyházról mondott beszédét röpirat alakjában közzé tette egy előszóval, melyben elleneinek támadásaira válaszol.

A z t mondja, hogy ha a katholikusok az angol papság által bálványimádóknak tekintetnek, kiktől minden segélyt meg kell tagadni ; a k k o r ki kellene egyúttal nyilatkoztatni, hogy az angol kormány el van határozva Irlionban csak erőszak- k a l kormányozni. Áttérvén D e r b y lord okoskodására, ki azt állította, hogy az irhoni anglikán egyháznak épen annyi joga v a n javaira, mint p. o. a bedfordi berezegnek Convent-Gar- deure, Russel egy perezre a tényt nem tagadja, miután mind- két oldalon a vagyon egyházi községek javainak elkobzásá- ból szereztetett ; de, folytatja Russel, azon javak, melyeket a dublini anglikán érsek egy, a bedfordi herczeg másrészről birnak és élveznek, ezek halála után az örökösökre szállnak, azonban a törvény kijelölte Bedford herczeg örökösét (fiait, rokonait) míg az államegyház főpapjainak halála után a va- gyon örököse az állam, mely arról szabadon rendelkezik.

Felel Cairus lord azon ellenvetésére is, hogy lia az állam a katholikusokat segelyzi, segélyezni kell a többi felekezeteket is ; mire Russel azt feleli, hogy ötödfél millió katholikus elha- nyagolása nagy igazságtalanság, míg 10,000 anabaptista, v a g y 20 ezer q u a k e r irányábani ily mulasztás csak követ- kezménye a jövedelmek bölcs elosztásának, összhangzatban az ország szükségeivel. Azon kinyilatkoztatással végzi Rus- sel, hogy az irhoni népnek joga van az 1868-iki ülésszak folytán a parlementtöl több igazságosságot várni. — Bizo- nyosan igaza van Russelnek, sajnos, hogy ily későn jött jobb belátásra. Russel a hatalom polczán nem ugy gondolkodott.

Lelépvén a kormányról reményiette, hogy a reformkérdésbon meg fogja buktathatni a mostani torykormányt ; ez nem sike- rülven, más ügyet kellett keresni, és Russel nem vélt jobbat találhatni, mint az irhoni vallási kérdést, hogy a whig párt- hoz édesgetvén az összes irhoni képviselőket, esetleg egy ca- bineti kérdésben többséget szerezzen. Bármiként legyen is egyébiránt, Russel a k á r meggyőződésből, a k á r számításból cselekedett, örülni fogunk jövő diadalának ezen ügyben a legközelebbi ülésszak alatt. Miért is ne követné ily fontos ügyben a parlement a middlesexi grófság hatóságának példá- ját ? Ettől ugyanis azt kérték, hogy a Coldbatli-Fieldsi fog- házban levő katholikus hitű fogyenczek misét hallgathassa- nak, mely kérelem megtagadtatott. Néhányan azonban a ta- gadólag szavazókból furdalást erezvén efölött, a sollicitor general és attorney-gencrál véleménye kéretett ki ujolag, kik azt felelék, hogy a fogházakróli 1865-iki törvény vilá- gosan mutatja a törvényhozás szándékát : megengedni a ka- tholikus f o g l y o k n a k , hogy saját isteni-tiszteletükön részt vehessenek. Ezen válasz folytán u j a b b ülésben 60 szavazat- tal 48 ellenében az engedelem megadatott. — Fájdalom ezen ujabb lépések a türelem felé, nem mindenütt találnak köve- tőkre. — Nem rég a dublini városi tanács egybegyűlt afölött tanácskozandó, hogy az irhoni katholikusok számára kell-e egyotemet követelni ? A tanács protestáns tagjai közöl egye-

(10)

-M 6 »••

dül a lord-mayor, Gray János, jelent meg, és első volt, ki pártolta az ügyet, kijelentvén, mikint szégyen a parlementre nézve, hogy valamely kath. collegiumnak Irhonban eddig is meg nem adta eme előjogot, és ö ezen kivánatot a követek házában is támogatni fogja. Gray J á n o s nemes szive, magas lelke annyira felülemelkedett hitsorsosai előitéletein, hogy erősen volt róla szó, ötet újra megválasztani a jövő évre vá- rosbírónak, és így eltérni a bevett szokástól és törvénytől, felváltva egy évben katholikust, más évben protestánst vá- lasztani. E szabálytóli eltérés Gray j a v á r a nem sikerült, da- czára a katholikus jelölt Carrol ur visszalépésének, mivel az orangisták mind ellene szavaztak. Most elég szemtelenek voltak utóbbiak közvetlenül egyet a m a g o k embereiből aján- lani, de eme szemtelenségét megsokallották a jobblelkü pro- testánsok is, és igy lett nagy többséggel Carrol a kath. jelölt megválasztva. Különben az orangisták nem csak Irhonban, hanem Britannia központján, Londonban is űzik mestorségö- ket. Nem rég Londonban hirdettek tüntetést „a dicső és hal- hatatlan emlékű III-ik Vilmos alatti nagy protestáns diada- lok emlékére, a jezsuiták összeesküvése ellen, mely az egy- ház és állam pápasitására irányul." Londonban okosabbak voltak, mint Birminghamban, hagyták őket magokra.

Romából jelentik, hogy a szentatya beleegyezett a skó- cziai hierarchia visszaállításába, a skót egyháznak lenne egy érseki széke Glasgow-ban és hat püspöki megyéje, u. m.

Edimbourg, Perth, Alberdeen, Inverness, Stirling, és Kil- murnoch.

G E N F . Bern városa mult m á j u s havában vesztette katholikus lelkészét, azóta, árván v a n , és nem t u d j u k , mi- kor lesz pásztora ismct ? Midőn liarmincz év előtt a gyászos emlékezetű Baud neveztetett ide plébánosnak, a lausannei és genfi ajtatos főpap Jenny, hogy a lényegeseket megmentse, némely kérdésekben engedett. Azóta a berniek a város katholikusait ami megyénktől elválasztatni, és a baseli me- gyébe bekebeleztetni óhajták, félvén a mi papságunktól, me- lyet türelmetlennek, és romanisticus (azaz pápai) eszmékkel elteltnek mondott. A pápa három év előtt engedett a sürge- tésnek, és a pápai okmányban, moly a cantonalis hatóságok által elfogadtatott, ki lön kötve, hogy a berni plébánia be- töltésében ugyanazon mód fog követtetni, mint a canton többi plébániáiban. E z t azon urak megígérték, de most nem a k a r j á k megtartani. A m a mód szerént a püspök nevezi a lel- készt. Nem rég, igaz, a jobbára protestánsokból alakult ta- nács a k a t h . hívekre a k a r t a ruházni a lelkész választását, ma pedig ismét maga kivánja gyakorolni a kinevezési jogot, és hogy egészen nevetségesekké legyenek ezen urak, most az általok annyira gyűlölt genfi egyházmegyéből keresték a lel- készt, ki azonban méltóságteljesen és megleczkézve az ura- kat, utasitá vissza ezen jogtalan kinevezést. — Pedig ezen protestánsoknak, kik annyira a v a t k o z n a k ami ügyeinkbe, jobb volna a magok egyházával foglalkozni, mely nagyon rosz állapotban van saját igohirdetőinek vallomása szerént.

E g y i k közülök a „Chretien évangélique" czimü laphoz igy ir : „A pastorok meg vannak oszolva nemcsak a másodrendű, hanem a leglényegesebb kérdésekben. A biblia, és a divatos nézpont (vue moderne) egymással m e g nem férhetnek, mert az egyik t a g a d j a a másikat. Itt a biblia a tekintély, ott az em-

beri ész ; itt Isten személyes és szabad szellem, ott a termé- szet erejének és törvényeinek foglalata, — az egyik oldalon kinyilatkoztatás és csudák, a másikon az Isten közbenjötté- nok, az isteni gondviselésnek t a g a d á s a ; itt ima és kihallgat - tatás, ott azt mondják, bármit k é r s z , a természet menetét fel nem tartóztathatod ; itt Jézus Krisztus Istennek ismerte- tik, ki érettünk eleget tett, minket megváltott, ott csak em- bernek, habár legtökéletesebb, legjobbnak is tartatik." A A szabad iránynak, és modern nézpontnak közlönyei : „Zeit- stimmen" és „Reformblätter" azon dolgoznak, hogy az evan- géliumot a hitregéktöl (!) megtisztítsák. Ezen t a n n a k és a független morálnak ha gyümölcseit kutatjuk, fönidézett igehirdető ily képét nyújtja : „Cantonunkban a szeszes italok mérge pusztít. Számtalan öngyilkosság, véres verekedések, szemtelen magaviselet, gyilkosságok, erkölcsi és testi elsat- nyulás következményei. A bajt fölismerték, bevallják létezé- s é t ; bizottmányokat a l a k i t a n a k , röpiratokat terjesztenek, gyülekezeteket t a r t a n a k , — de én kételkedem az eredmé- nyen." Ezek után imígy végzi : „Nehéz megmondani, mi lesz nemzeti egyházunkból oly kormány befolyása alatt, mely az egyetemet és t a n o d á k a t evangelium ellenes tanárokkal tölti meg. H a még tiz évig a hittani k a r csak a kétely iskolája lesz és oly pastorokat nevel, k i k a biblicus protestantísmus- n a k többé kevésbbé ellenségei, ha szemben egy virágzó ka- tholicismussal egyházunk a caesai'o-papismus által megront- va foszlányokba szakad, csekély fog nyájunk lenni nem so- k á r a . " Őszinte vallomás a katholicismus életerejére nézve, mely a berni u r a k üldözései ellenére is virágzónak ismerte- tik, míg a pi'otestantismus elsatnyul.

r

BERLIN. November 20. Érdekesnek t a r t j u k Porosz- országról a következő statisztikai adatokat közleni. Az evan- gélikusok hitét a népség 64/64 száztolija vallja, a kath. hitet 3 2 / 7 1 szt., a többi felekezetet 2/65. A régi tartományokban 1864-ben 11,736,734 ágostai vallású, 7,201,911 katholikus, 1,524 görög hitű, 13,786 mennonita, 38,652 dissidens, 262,001 zsidó, és 31 máshitü. Az annectált tartományok idecsatolása ezen arányt a protestantismus j a v á r a megváltoztatta. Hanno- ver adott 1,682,777 protestánst, 225,009 katholikust; Schles- wig-Holstein és Lauenburg : 990,085 protestánst, 1952 ka- tholikust; Hessen, Nassau, H a m b u r g és majnai F r a n c f u r t 985,605 protestánst, és 336,075 katholikust. Poroszhon kö- vetkező tartományaiban túlnyomó számban vannak a protes- tánsok : Porosz tartomány 2,137,397 protestáns mellett csak 815,144 kath. (ez utóbbiak különösen Ermlandban) ; Pomera- nia 1,401,985 pr. 15,131 k a t h . ; Brandenburg, 2,509,107 pr., 56,168 kath. Porosz-Szászország 1,903,119 pr., 130,176 kath.

Ellenben tulnyomóak a katholikusok következő tartomá- nyokban : Posen 949,952 kath. és csak 501,578 pr. Szilézia 1,755,507 kath., 1,704,949 pr. ; Westphália 907,450 kath., 470,932 prot. ; a tulajdonképeni rajnai tartományokban : 2,487,246 kath., és 819,057 protestáns. 1864-ik évben az ős- tartományokban 8,401 templomot és 1,113 más, protestáns isteni-tiszteletre szánt épületet számítottak 6,531 pastorral, és igy 1,234 hivőre egy templom, és 1,707 lélekre egy lelkész esik.

A katholikusok birtak 5,548 templommal 2567 kápolnával, és volt 6,706 áldozáruk, ide járul 245 zárda. Az utóbbiakat ide nem számítva 887 hivőre egy templom

(11)

vagy kápolna, és 1,074-re egy áldozár esett. A men- noniták leginkább a porosz, és a rajnai tartományokban ta- lálhatók, az Oroszországbai kivándorlás megkevesbítette szá- mukat. A zsidók (73 lakosra 1 esik) leginkább Posenhen vannak, számszerint 70,000, Poineraniában 13,000, Porosz- Saxoniában alig 6,000, Berlinben 25,000 zsidó lakik. 1864- ben volt összesen 1,029 zsinagógájuk. Az annectált tartomá- nyokban zsidók vannak : Hessenben 18,390, Hannoverában 12,424, F r a n k f u r t b a n 7,157, Nassauban 7,035, Schleswíg- Holsteinban 4,350.

K O N S T A N T I N Á P O L Y , nov. Kormányunk az európai hatalmasságokhoz köriratot intézett, melynek czélja bevi- tatni, hogy az 1856. febr. 18-án kelt fermán végrehajtatott.

Válaszol a tett szemrehányásokra, és megmutatni igyekszik, hogy a keresztények sorsa a török birodalomban jobb, mint a katholikusoké több ker. államban. Atveszszük belőle kü- lönösen ama jiontokat, melyek az egyházi ügyekre vonat- k o z n a k .

„Az élethosszanra választott, a porta által kinevezett patriarchák soha sem mozdittattak el székeikről, hacsak a papság és hivek összesége ezt nem kivánta, vagy önkényt le nem mondottak, és elmozdithatlan ságok biztositéka mege- rősítési fermánjukba mindig beigtattatott. A nyert kiváltságo- kat a porta szigorúan megtartotta, ami részben oka is volt annak, hogy bolgár alattvalóinak, kik a görög papságot nem- zeti egyházuk köréből végkép elmozdítani követelték, kíván- ságát nem teljesíthette, miután a görög patriarcha előjogai közé tartozik a bolgároknak püspököket adni. — Az egyházi adókat illetőleg is a kormány oda törekedett, hogy a zsaro- lások és visszaélések minden nemei megszüntessenek, hanem legjobb szándéka sokszor hajótörést szenvedett a különböző vallási községek papjainak ellenkezésén. Azon ajánlat, hogy a különböző felekezetek papjai az államtól kapjanak fizetést visszautasittatott, az egyháziak nem akarván lemondani szo- kott dijaikról. A visszaélések ez irányban bizonyosan nem a fényes portát terhelik. — Az egyházi vagyon a köztörvény oltalma alá helyeztetett, és a keresztényeknél ugy mikint a musulmanoknál adómentes, szintúgy a jó czélra tett ajtatos hagyományok. — U j templomok építése vagy a régiek kija- vitliatása ellen semmi akadály nem gördittetik, ellenkező- leg a kormány a templomok építését előmozdította több eset- ben ingyen telkek adományozásával, vagy pénzbeli ajánla- tokkal. Nyíltan és a megezáfoltatás félelme nélkül hirdethet- j ü k , hogy a különféle felekezetek sehol sem bírnak nagyobb

vallásgyakorlati szabadsággal, sehol nem részesülnek nagyobb türelemben, mint Törökországban. Tanúskodhatnak erről mindazok, kik a birodalmat bejárták, és a kormány a büszke- ség egy nemével mondhatja, miszerint e tekintetben 20 év alatt annyit tett, mint mások századok folytán. Ami a meg- téréseket illeti, ugyanazon tanukra merünk hivatkozni, hogy nálunk egy keresztény vagy egyéb nem-musulman alattva- lót sem kény szeritettek hitehagyásra, a musulman prosely- táskodásnak még eszméje is ismeretlen az ottomán biroda- lomban. Lehet mondani, hogy nálunk csak a keresztény fe- lekezetek gyakorolják a térítést, és pedig majdnem korlátlan

szabadsággal. Azon elv, hogy a sultán alattvalói, minden valláskülönbség nélkül alkalmaztassanak államhivatalokra,

azóta a legszélesebb mérvben nyert alkalmazást. Jelentékeny hivatalok mind a belföldön, mind pedig a külföldi követsé- geknél, keresztényoknak adattak, és a kormány el is van határozva az egyenlőség elvét lehető legszélesebb alapon ki- fejteni. Tanodák szervezésére, igazgatására nézve az egyes községekben korlátlan szabadságot n y ú j t az állam, csak azon egy feltétel teljesítését óhajtván, miszerint a tanodák igazga- tása ne bizassék oly férfiakra, kik köztudomásúlag a biroda- lom kormánya ellen ellenséges indulattal viseltetnek, vagy a közrenddel meg nem egyeztethető elvüek. Oly perek, melyek vallási, egyházi törvényekre vonatkoznak, és természetük- nél fogva csak az illető vallásbeliekct érintik, a musulmanok- nál a chérif hatóságához tartoznak, a keresztényeknél pedig a községi egyházi bizottmány j o g k ö r é h e z ; ezen törvény- székeknek meglővén s a j á t szabályaik és eljárási modoruk.

Az igyazságügyi nagy tanácsban, a birodalom legfőbb testü- letében, nemcsak musulmanok, hanem keresztények is, és pedig nem ideiglenes, hanem állandó minőségben alkalmaz- tattak."

OCEANIA. Közép-Oceania apostoli helynöksc'ge. 1863.

mart. 27-én a szentszék K. Oceania ap. helyettnökségből egy részt (Viti) kihasítván apostoli főnökséget (praefectorat) al- kotott. Ugyanazon időben Bataillon, 23 évi munkásság után kimerittetvén segédpüspököt nyert Elloy Lajos személyében a sz. Máriáról czimzett társulatból, ki tipasai püspöknek in part. szenteltetett föl 1864-ki nov. 30-án. Utóbbi Apiában 1866 ki febr. 10-én kelt levelében az általa nevezett missio állását következőleg írja le. „Samoának hivatik ocean nyel- ven a Boguainville által (1768) föltalált szigetcsoport, melyet hajósok fokának nevezett, bizonyosan az ott látott sok j á r - műtől. A samoaiak igen szeretik látogatni a különféle szigete- ket, hajlandók levén az így meglátogatottaknak is vendég- szeretetet nyújtani. É l t ü k nagyobbrésze járáskelésben, és vendégekfogadásában folyik le 200—300 főnyi csapatokban férfiak, nők, gyermekek 2 — 3 hónapra is távoznak. Samoa körülbelül 1000 mfnyiro van Sidncytöl és a 13—14 szél, és 172—175 hosz. fok alatt terül el. Eme szigetcsoport három nagyobb (Savai, Upulu és Tutuila) két kisebb (Manono, Apo- lima) és Manna szigetéből áll. Mind e szigetek vulcanicus eredetitek, és a három nagyobb magas hegyekkel, bő virány- nyal bír. Savai 55 mf. körzettel, Upolu 44, Tutuila 30. Az összes népesség 33,000, de a föld 200,000-t is táplálhatna.

Samvaban bőven van banan, kenyérfa és mindaz, a m i a p o l y - nesiaiak élelmét képezi és habár e szigetcsoport tropicus vidék, az égalj nem egészségtelen. Igaz folytonos a transspi- ratio, hanem jó élelemmel, és mérsékelt életmód mellett soká tarthatni meg az erőket. Apia, honnét írok, leglátogatottabb, és fekszik Upolu északi részének közepe táján, és hajókkal könnyen megközelíthető; a hajók biztosságban vannak a sze- lek elől april végétől november közepéig, az év többi hónap- jaiban kevésbbé. Apiában van a kereskedelem itteni központja,

honnét Polynesia ezen egész részét könnyen be lehet j á r n i egész a Gilbcrcsoportig, hol még 60,000 pogány találtatik.

Két franczia matróz miután ott tiz cvig laktak, Samoaba jöttek nejeikkel, kiket megkereszteltünk. Gilbertben tartóz-

kodásuk alatt ajánlottak bennünket, és e népség bennünket óhajtana látni. Samoa évenkint 500,000 f r a n k n y i cocosolajat

(12)

- - « î 8 **•—

ád el. Samoában a küldérek ajánlatára európaiak es benszii- löttek gyapottermesztést kezdettek, ami még bővebb jövedel- met nyujtand. A munka által, hiszszük a jólét, de az erköl- csiség is gyarapodni fog úgymint a családok állandósága.

Mondják, hogy e termesztmény itt jobban diszlik még, mint Amerikában. Mi azt hisszük, hogy általa iskoláinkat tarthat- j u k fönn. 33,000 frankon egy 600 liectarnyi területű földet

szereztünk, mely igen termékeny, és félkörben az európaiak itteni lakásaikat övedzi. A hegy oldalán, melynek egy része a mienk, egy bő forrás több csatornának szolgáltat vizet az egész földrész öntözésére. Egy másik folyócska távolabbról jőve kelet felől határt képez, és ott, hol a tengerbe szakad, áll templomunk és missiói lakunk. Templomunk köböl épült 80 lábnyi magas toronynyal. Házunk bizony csak czukornád- szárakkal és levelekkel fedett kunyhó ; hanem van a szom- széd hegyekben kő saját területünkön, van egy lovunk és egy öszvérünk, egy taligánk. Hiveink a tengerből nyert co- ralféle kövekből meszet csinálnak. A fa többe kerül de majd lassan lassan haladunk. Központi házat akarunk épiteni, mely szükség esetében az egész szigetcsoport papjait befogadhassa.

A kivitel jövő évre lialasztatott, mivel a föld vétele, könyvek nyomatása, két állomás alapítása az adott segélyt fölemész- tette, sőt még adósságot is kelle csinálnunk. (Folyt.)

VEGYESEK,

— „ H a y n a 1 d Lajos kalocsai érsek ő nagyméltósága ismert jótevőségének ismét szép jelét adá, a mennyiben a pesti oltáregylet czéljaira 100 frtot, a pesti jótékony nőegy- let javára pedig 50 frtot adományozott ; a részesített egyletek ezen kegyes adományokért a nagy hazafinak legmélyebb há-

lájukat ezennel nyilvános uton kifejezik." (Hon.)

— A zsidók emancipatioja iránti törvényjavaslat tár- gyalásakor a fölsőház 4 tagja, tudnillik b. Barkóczy Zsig- mond, Pallavicini Zs. őrgróf, b. Podmaniczky László, gr. Zi- chy Bódog a törvényjavaslat ellen nyilatkoztak. Ezért meg- támadja őket egyik zsidó lap, négy-levelü lóhernek nevezi a türelmetlenség e lovagjait, mint ritkaságot, és mondja, hogy szörnyű gyalázatot hoztak a hazára, szintúgy mint nevökre.

— A négy levelű lóher nemcsak ritkaságot, de szerencsét is jelent. A zsidók különösen a napisajtóban oly módon bántal- mazták már egy idő óta a kereszténységet általában, hogy épen nem csuda, ha találkoztak, kik egyenjogositásuk ellen szavaztak. Egyébiránt jó, hogy protestáns részről is volt ily szavazat, máskép ugyancsak meghurczoltak volna bennün- ket, pedig az eperjesi méltatlankodó jogászok sem voltak katholikusok ; hallgatnak is vele a lapok ; csak menekült volna ismét egy zsidó lány kolostorba, lenne z a j ; de ha agyon- vernek ott tul egy zsidót, indiscretio volna ezt kikürtölni.

— H o r v á t h Mihálynak, a haza történet-írójának számára, ő cs. k. ap. Fölsége 5 ezer forintnyi évidijt méltóz- tatott legkegyelmesebben rendelni. Clio letette gyászfátyolát, látván, hogy sokat hányatott fölkentje megnyugtatólag biz- tosítva van.

— A franczia kabinet tudatta Florenczben, hogy az egyház-állam kellő biztosítása végett egymaga elégséges vé- delemről fog gondoskodni, ha az olasz kormány gyorsan nem lép föl azon köztudomásu előkészületek ellen, melyek az egyház-állam ujabb megtámadására czéloznak. Az elővigyá-

zat nem fölösleges, minthogy Terni, Orvieto körül u j szabad- csapatok mutatkoznak.

— Floronczböl jelentik a kölni lapnak, hogy a ministe- rium beleegyezik Romának, mint Olaszország fővárosának újbóli kikiáltásába, azonban törvényt kiván alkottatni a ga- ribaldismus ellen. Ez uj bizonyítványa volna, hogy Olaszor- szágnak soha sem volt szándokában a septemberi conventiót megtartani, hogy helyesli a rablást, csak az eszközt változ- tatja.

— A szomorú nevü Andrea bibornok visszatért Romá- ba, és hir szerént alávetette magát a teljes kibékülést szük- ségkép megelőző vezeklésnek. Közölni fogjuk az apostoli le- velet, melyben a bibornoknak sajnos tévedése és a szentszék- nek canonicus eljárása foglaltatik. Ez utóbbi igen tanulságos, mint kell a canonok szelleme szerént eljárni a tévedők irá- nyában.

— Kajsewics Jeromos atya, a föltámadásról czimzett congregatio tagja, az Univershez egy munkácskát küldött be Josaphat polocski érseknek vértanuságáról. Ezen érde- kes iratkában előadván szerző a rutheneknek egyesülése tör- ténelmét a szentszékkel, állitja, hogy ezen egyességet az orosz kormány már majdnem teljesen lerontotta, egyszersmind jelzi a szomorú de nagy sikerű működést az orosz emissari-

usok részéről az osztrák ruthenek közt.

— A velenczei clerus egyletet alakítván a szeplőtelen Sziiz pártfogása alatt czélul tűzte ki, mindennap fölváltva a bold. Szűznek szentelt oltáron misét mondani az egyház mi- előbbi győzelmeért.

— A florenczi várostanács ki akarja venni a szerzete- sek kezéből a tanitást és fölvilágosodott világiakra bizni. Mi- vel azonban a lakosság igen ragaszkodik a szerzetes taná- rokhoz, a kivitel módozata iránt haboz a nemes tanács és még nem meri szándokát valósi tani.

— Lavrianoban, a turini megyében, rablók törtek a templomba ; az oltárokat megfosztották minden ékességüktől, a szent edényeket elvitték, az elszórt szent ostyákat a kö- zellévő kertben találták meg a hivek.

— Nápolyban egy naptár jelent m e g 1868-ik évre, melyben a 3zentek nevei helyett mindennap egy-egy olasz politikai martyr neve fordul elő. Nálunk a szentek tisztelete bálványozásnak mondatik, a cultusnak minő neme ez ?

— Gori régiségbuvárt, ki Roma és környékének topo;

grapliiáját adja ki, legújabb, a Palatin-hegyről szóló művéért Ö szentsége a szép művészetek nagyobb érmével ajándé- kozta meg.

Kérelem.

A t. cz. egyházi hivatalokat bizalommal kérjük, mél- tóztassanak a főpásztori körlevelek és rendeletek egy példá- nyával szerkesztőségünket megtisztelni.

Értesítés.

T. elődünktől a ki nem adott irományokat átvettük és lehetőség szerént föl fogjuk használni.

Kegyes adakozás.

Vidákovics Miklóstól : Ázsiai missiókra A m e r i k a i „ A f r i k a i „ A s z e n t a t y á n a k

Összesen 3 f r . 1 f r . o. é.

1 fr. o. é.

50 k r . ŐO k r .

Felelős szerkesztő s kiadó-tulajdonos P0LLÁK JÁNOS.

Nyomatott Pesten 1868. K o c s i Sándor á l t a l (Érkövy, Galgóczy és Kocsi n y o m d á j á b a n . ) H a l p i a c z és aldunasor s a r k á n 9. sz. a.

(13)

Megjelenik e lap heten- kint kétszer : szerdán és szombaton. — Az előfize- tési dij félévre, postán- küldéssel 5 frt. 25 kr.,

h elyben 4 f r t . 90 kr .o. é.

RELIGIO.

KATH. EGYHÁZI S IRODALMI FOLYÓIRAT.

Előfizethetni minden cs k. postahivatalnál s P e s - ten a szerkesztőnél (Ka- l a p n t c z a 5. sz.) s Kocsi Sándor nyomdai irodájá- ban, (haltér és aldunasor

s a r k á n , 9. sz. a.)

n

Pesten, január 4-én.

2 .

I. Félév. 1868.

T A R T A L O M : Alap-rajz. — Az egyház es a polgáro- sodás. — Egyházi tudósitások. — Irodalom. — Vegyesek.

Alap-rajz.

(Folytatás.)

A ki az életre hatni akar, és^_sii«onyokra be- folyást óhajt gyakorolni : az életet, a viszonyokat ngy kell tekintenie, mint vannak; különben az ideált kellő alap nélkül keresi és minden fáradalmainak daczára, a levegőt verdesi inkább, mint a valónak tesz szolgálatot. A kereszténység a bűn szomorú ha- tása alatt görnyedező életet vette újjáteremtő' erejé- nek működési alapjaul, megmutatta, minőnek kell lennie az életnek és ezen minőség lehető valósításán fáradozik ; de ezen fönséges föladata mellett is az élet összes viszonyait u g y veszi, mint vannak, és óv- vagy gyógyszereit azok szerént n y ú j t j a , kezeli. Az egyháznak is tehát, mint a kereszténység őrének ez rendeltetése, ez czélja; és azért a mindig tökéletesí- tendő, mert még nem tökéletes élet tarka viszonyait, érdekeit okvetlenül szem előtt kell tartania, ha ugyan élesztő kiván lenni, mire hivatva is van, az emberiség nagy tömegére nézve.

H a ez a tér, melyen az egyház áldásait ter- jeszti; ha ilyen a czél, melyért küzd és működik; a

kath. sajtónak, és minden közegeinek, kétségkívül szintén ezen a téren kell mozognia, ezen czél megkö- zelítéséért, kell lelkesülnie, A mi föladatunk is tehát ez, és el is fogadjuk összes egyházi, társadalmi vi- szonyainkat ugy mint vannak, s azokra alapítjuk épen ezen viszonyok által eléggé megnehezített, de egyszersmind elég világosan kijelelt működésünket, mely a mily nyílt ép oly tiszteletteljes kiván lenni ; a sikert mély alázattal, teljes resignatióval onnan fölülről várandó.

Széttekintve a téren, a küzdhomokon, melyen eddig e folyóirat áldásdusan működött, harczolt, mindenkor az egyház összes érdekeit l á t j u k fölvétet- teknek munkakörébe; habár létének elég hosszú év- sora alatt különféle korszakok különböztethetők meg,

melyek élesebben kinyomott jelleget viselnek homlo- kukon, és ismérvéül szolgálnak a hitéletnek vagy társadalmi viszonyoknak, melyek koronként jobban kidomborodtak. E szempontból jellemezve két kor- szak volt, mely inkább a szelídség, n a g y o b b kimélet és csendes működés czimével diszitendő. Az egyik az áldott lelkű alapitónak vezetése alatt folyt le, a másik azon időre esik, melyben hazánk politikai körülményei a sajtóban is oly mérsékletet paran- csoltak, mely minden élenkebb mozzanatot majdnem az aléltságig fékezett; n a g y körültekintés volt ekkor szükséges és bizonyára n a g y érdemül rovandó föl, hogy a lap föntartatott. A többi izgatottabb volt, mely jelleg nem annyira a vezetők, mint inkább a viszonyok természetéből magyarázandó meg, és azon merész megtámadásoknak tulajdonitandó, melyek az

**

0-

yház ellen intéztettek és megtorlást okvetlenül kö- veteltek ; ekkép a dialectica, a polémia nyert fölényt, és a folyóirat békés virányát a lándzsatörés győzel- mes, de egyszersmind zajosabb kiizdhomokjává vál- toztatta.

A dogmaticai és történelmi tér volt kiválólag az érdekes, és az okulni akaróra mindig tanulságos csatározásnak mezeje. A protestantismus a polemicus korszakok egynémelyikében még dogmákat vallott, azokhoz hivebb ragaszkodást tanusitott; kérkedett azokkal, mint alapelveivel, habár a symbolumok te- kintélyét már akkor elkezdé megingatni. Örömmel emlékezünk vissza e vitákra ; ész ész ellen, meggyő- ződés meggyőződéssel harczolt, a küzdó'k személyei a vitatkozás körén kiviil hagyattak, csak objectiv tárgyalás képezte a csata momentumát; mindkét fél még positiv alapon állva egymásnak elég pontot szolgáltattak a nemes küzdelem föntartására, élesz- tősére.

Napjainkban ily vitatkozás alig lehetséges m á r ; mi talán ha békésb működésre nyit egyrészt kilá- tást, más részről a hitélet szomorú hanyatlásának jeléül szolgálhat. A protestantismus elérte a méhében hordozott nihilismus fokát, megszaggatta a positi- vumnak összetartó kapcsait ; egyedüli kutforrását a

2

Figure

Updating...

References

Related subjects :