• Nem Talált Eredményt

cellariae Apostolicae regula de iure quaesito non tollendo, nec non quibusvis etiam in Universalibus

In document Religio, 1868. 1. félév (Pldal 40-45)

Conciliis editis Gonstitutionibus aliisque Ordinatio-nibus etiam favore Cardinalium evulgatis, privilegiis quoque et indultis, quibuscumque personis quavis dignitate etiam Cardinalitia fulgentibus concessis, et pluries etiam coniirmatis et innovatis, ceterisque in contrariuni facientibus, quamvis specifica et indivi-dua mentione dignis, quibus omnibus illorum teno-res pro plene ac sufficienter expteno-ressis, atque verbo ad verbum insertis liabentes, illis tamen alias in suo robore permansuris ad praemissorum effectuux plene et expresse deroganius. Datum Romae apud S. Pe-t r u m s u b Annulo PiscaPe-toris die X X I X . sepPe-tembris

anno MDCCCLXVII. Pont. X X I I .

N. Card. Paracciani-Clarelli.

Az egyház és a polgárosodás.

_ [(Folyt.)

A haladás eszméje kizárólagosan keresztény katholi-kus eszme. A pogánykornak fogalma sem volt róla. Mark Aurel,1) Seneca,2) Juvenal,3) Plinius,4) mindannyi oly fér-fiak, kik idejök magaslatán állottak, k i k müveltségök- s

kö-') Táv TtQÓg íavxóv V, 33. 2) Qu. nat. III. in fin.

') S a t y r . X I I I , 19. *) H i s t . n a t . VII, 16 ; E p . VII, 20.

rülményeiknél fogva behatóbb pillantást tehettek nemzetük jövőjébe ; — mindnyájan kétségbe estek egy jobb jövő iránt, a haladás eszméje előttök ismeretlen. Az ó-kor látköro kez-dettől fogva korlátolt, mert nemzeti volt, ezért túlélte magát, önmagában fölemésztvén erejét szükkörü tespedésben ; —- a haladás eszméje a kereszténységgel egyidejűleg támadt, és az egyház hangoztatta és pengette szüntelenül, mert meg volt a czél, meg volt benne az eszménykép, melynek eléré-sére törekednie kellett — a véghetetlen tökélynek megköze-litése. Az ó-kor népei mindent megtettek, amit tehettek, mindent mit vallásuk és isteneik követeltek tőlök ; e népek gyakran jobbak valának, mint maguk isteneik. De épen ezért nélkülözték ama magasabb eszmét, mely lángoló szivök tüzének állandó tápot nyújthatott volna. Ez most másként van; azon tér, melyen a keresztény világ népei mozognak végtelenül megtágult és az egész teremtést, széltében, hosz-szában, mélyében magába foglalja; megmérhetlen pálya nyilt meg ezen népek előtt, s oly czél tüzetett ki nekik, mely felé haladni ugyan mindig, de melyet elérni soha sem lehet

— az istenség tökélye ; mely czél a király elé csak ugy van tiizve, mint a koldus elé ; de ezt csak az egyház tehette, csak az egyház érvényesítette a végnélküli haladás magasz-tos eszméjét, mert tekintete kihat századokra, kihat e földön till oda, ahol létünk többé nem lesz korlátozva idő és tér ál-tal, ahol megismerve a véghetetlent, az örök szépség élveze-tében azon eszménykép birtokában érezendjíik magunkat, mely után e földön esengtünk.

Ezen haladási e3zme alapvonásaiban ugyan vallás-erkölcsi volt, de épen ezen természete hozta magával, hogy, egyszer életre szólítva, befolyását a tudomány egyéb ágaiban is érvényesítenie, a közéletnek összes viszonyait áthatnia kellett. Akármily feltűnő, sőt paradoxnak is látszassék ezen állítás, de tény : hogy az erkölcsi haladás, és a népgazdászat-ban, továbbá az ipar- és kereskedelem-, és egyáltalán az anyagi közjólétbeni haladás közt szoros, fölbonthatlan ka-pocs létezik. — Példák reá Hellas és Róma. Mindketten buktak annak daczára, hogy népei szellemi képesség- és mű-veltségre nézve kitűnő helyet foglalnak el a történelemben, sokban mai napig vezetőkül szolgálnak a késő nemzedéknek;

elbuktak annak daczára, hogy államférfiai az országiárok minden jeles és kitűnő tulajdonaiban bővelkedtek; annak daczára, hogy talajuk kimerithetlen termékenységünek lát-szott ; annak daczára, hogy mindkét országnak geographiai fekvése a lehető legkedvezőbb vala, azon tenger partjain, melynek birtoklásáért még mainap is küzdenek a világ leg-hatalmasabb népei, — de elbuktak, mert erkölcsi romlottság ásta alá állami lételük oszlopait, melyek összedőltükben ma-guk alá temeték az ó-kor hajdan oly tündöklő műveltségét, borzasztó, évezredekig szóló bizonyítékául azon tételnek : hogy minden, az erkölcsi-rend törvényein elkövetett sérelem gát egyszersmind, és akadály az anyagi jólétre vezető köz-gazdászati fejlődés utján ; mi nem is lehet egyébként, mert ez alája van rendelve amannak, és az emberiség léttörvényei egy nagy, egységes alaptervnek szintannyi nyilvánulásai, melyből származnak, s melyre ismét visszavezethetők, kell, hogy legyenek.

Tetszik ugyan a jelenkor fényes vívmányaira utalni, melyben ipar- és kereskedelem, s velők az anyagi jólét eddig

— f . 3 7 M — nem sejtett magas fokra emelkedtek annak daczára, hogy a

keresztény elvek mindinkább el-olhalaványulnak a népek lelkismeretében ; mi több, hogy sokfelöl m á r annyira va-gyunk, hogy ezen elvek egyenesen ama jólét akadályainak hirdettetnek.

De ez, véleményünk szerént korai, idő előtti diadal. A mi tapasztalataink erre nézve ínég igen is fiatalok, és, mi leginkább képes eme diadalérzetet tetemesen csökkenteni, az azon körülmény, hogy egész szellemi irányunk, egész szel-lemi létünk ez idő szerént még mindig, a k a r v a nem akarva, tudva nem tudva keresztény elveken alapszik, keresztény alapon nyugszik, innen nyerve tápot és életerőt. Csak az ó-kor civilisatioja, melyben tudomány és művészet nem ke-vésbbé, mint az anyagi élet egyaránt magas fokon állott és mely mégis elbukott ; csak ezen civilisatio az, melynek ez-redéves történelmében ezen általunk emiitett szoros összefüg-gést tanulmányozhatjuk, mely az anyagi és szellemi rend, az anyagi és szellemi haladás közt létezik ; de nem tanulmá-nyozhatjuk azt, légalább még most nem a jelenkor keresz-tény-ellenes irányain s elméletein ; mert mi ezekben jó, igaz és életrevaló találtatik, az az egyháztól v a n kölcsönözve, melynek évezredek erösitette befolyása nemünk

eszmemene-tére még korántsem enyészett el végkép.

A polgárosodás és a tudományok története igazolja ezen állítást. Legelőször is az egyház vala, mely a halandók szivébe a nemesebb tudvágyat csepegtette, s midőn ez életre ébredve a tudományok minden ágában nyilatkozni és gyö-nyörű gyümölcsöket hajtani kezdett, megint az egyház volt az, mely az emberiség emez általános törekvését ápolta, tá-mogatta, vezérelte. Már keresztény és még katholikus volt Europa, midőn a nyomdászatot, az iránytűt és a lőport föl-találta, mik által az ismert világ uralkodójává lett.

Már ezredéves léttel dicsekedett az egyház, midőn az u. n. tapasztalati természettudomány keletkezett, melynek vivmányai féltudósok által nem ritkán ugyan az egyház el-len hozatnak fel érvekül, de amelynek megalapítói egyházi férfiak, katholikusok voltak.

A legelső tárgy, moly a gondolkodó elméket foglalkod-tata, az Isten volt, aztán az ember, ennek természete és ren-deltetése. — E tekintetben az ó-kor bölcsészete és a sz. a t y á k szorgalma sok becses anyagot szolgáltatott, s ezt a középkori theologia és bölcsészet, szigorú dialectica és szabatos dofini-tiok által azon tiszteletre méltó mély értelmű rendszerekbe öntötte, melyek, hasonlók azon kor fölséges egyházi építmé-nyeihez, a későbbi nemzedékek satnya epigonjai által jó ideig ignoráltathattak ugyan, de a melyeket a jelenkor, az ész el-évüllietlen törvényeinek nyomása alatt, ismét kellő figyelem-ben kezdett részesíteni. Az ész működésének mindenek előtt biztos irányt kellett szerezni, az eddigi határozatlanság- és ingadozásnak véget kellett vetni ; — előbb az alapot mélyen és erősen kelle lerakni, hogy r a j t a az egyedül emberhez mél-tó, valóban keresztény tudomány csarnoka emelkedjék, mely aztán Europa polgárosodásának központjává, minden időkben változatlan irányadóvá lőn. — Ezen irány a szellemi j a v a k , az elvek és eszmék, az összes nemesebb törekvés ama közös-ségét eredményező, mely a keresztény Európának az egész világ fölötti uralmát amint mogalapitá u g y biztositá is ; —•

de igy keletkezett egyszersmind ama szellemi egység is, mely

a természettudomány biztos és rendes haladására oly annyira szükséges volt ; inert ezen szellemi egység a búvár szemét élesité, hogy a tünemények gyors változása közt tisztán lás-son, nehogy a természeti erők működésének titkos varázsa által elkábitva, elcsábítva pantheisticus anyag-imádásra ve-temedjék.

A keresztény műveltség egyik alapeszméje az, hogy a tudományok összesen egy nagy egészet képeznek ; ez követ-kezik azon már fönebb emiitett szintén tisztán keresztény nézet, vagy jobban mondva meggyőződésből, hogy az összes tudományok ugyanazon egy közös czéllal bírnak : moly az isteni tökélynek minél kimerítőbb megismerése, mi egyszers-mind a tudománynak vallásos szint kölcsönöz, soha meg nem engedvén, hogy e kettő ellenkezésbe jöjjön egymással. Innen következik a keresztény műveltségnek ama véghetetlen fej-lődési képessége; mert a már meglevő soha sem jöhet ellen-kezésbe az újonnan fölmerülő mozzanatokkal, ezek amannak mindig kiegészitő, habár csak későbben is fölismert alkatré-szei levén.

Ezen könnyüség pedig, melylyel a keresztény művelt-ség az u j mozzanatokat szellemileg földolgozva a már meg-levőbe beleilleszté — ezen könnyüség könnyűvé teszi egy-szersmind az általános haladást is, sőt ez teszi egyedül le-hetővé.

Nézzük már most péld. az arab műveltség kifejlödési menetét.

Az arab cultura Siciliában és Spanyolhonban korra nézve megelőzte nyugot keresztény civilísatioját,és a normán és ho-henstaufi királyokban hatalmas védőket b í r t ; s mégis — annyira eltűnt Europa földéről, hogy hajdani fényéről egy-pár romban heverő építménynél egyéb emlék aligha tanús-kodik. Nem a spanyol lovagok vitézsége, vagy a német ki-rályok hatalma dönté porba, hanem a keresztény szellem túlsúlya, melynek műveltsége mint a vallás szülöttje az egy-ség és eredetiegy-ség jellegét hordá magán. A mór műveltegy-ség Mohammed vallásán kivül, sőt sokban ellentétben azzal fej-lődött ; építkezése nem képez önálló korszakot az építészet történetében, államrendszere, irodalma és művészete önkény-, motivnélküliség- és szervezethiányban sinlődnok; a polgári és vallási viszonyok egymásbafonodása, a szellemi tekintély és anyagi hatalom ugyanazonossága érlelé és siotteté korai vesztét, mert minden pillanatnyi fény mellett csak külső máz volt, ellentétben levén a nép vallási meggyőződésével és tár-sadalmi létének alapelveivel. (Folyt.)

EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.

B E C S jau. 2-án. Nagykarácsony és szent-István ünne-pén az isteni tisztelet alatt templomainkat beláthatlanul sok ember látogatta. Dec. 25-én szent-István temploma nem volt képes befogadni az egymást fölváltó emberárt. Soha sem lát-tunk még hason alkalmakkor is ennyi fiatal és öreg embert a polgári és néposztályból, kik a symbolikus három mise hall-gatása után is még a szűz Mária csodatevő képét rejtő ká-polnába sietvén itt ú j r a imádkoztak. Nem tudjuk ugyan mit kért a sok j ó lélek Isten anyjától, de látván az arczokról le-sugárzó ajtatosságot gyanitani lehetett, hogy sem a

concorda-«-> 38

tum eltörléseért, sem a liberálisok diadaláért nem könyö-rögtek.

Kíváncsiak levén, lia valljon Bécs egyéb templomai is ép oly süriin látogatottak-e, útnak indultunk a főváros legné-pesebb külvárosaiban levő szentélyek megtekintésére. A je-zsuiták és dömések egyházaiba majdnem lehetetlen volt be-jutni, élő fal zárta el utunkat. A Praterstrasse-n szent János temploma szint igy el volt torlaszolva. Innét sietve mentünk a Maria-hilf külvárosba, oda felé csak néhány perezre álla-podván meg a wieedeni Károlytemplomnál, melyet a szó tel-jes értelmében tömve, de egyersmind áhitattal telve talál-tunk. A mariahilfi uton sz. József- és a jó segélyről nevezett Szüz-anya templomai annyira el voltak néppel árasztva, hogy lemondtunk a bejuthatás reményéről. Miután a belvárosba visszatérvén még a kapuezinusok, ligurianusok, sz. Ágoston, és az angyalokról nevezett egyházaknál szemlét tartottunk volna meggyőződtünk arról, hogy Bécs valódi népe valláso-sabb, mint gondolják. De lia megnéztük az érem előképét nézzük meg hátlapját is.

A főranguak kedvelt egyháza, a sz. Mihályról czimzett udvari plébánia templomban egyházi zene vonzotta a kíván-csiak, a műélvezet után sóvárgók sokaságát. Igy volt ez az udvari kápolnában is, hol az igazán ajtatoskodók a kisebb-séget képezik. Az előadandó zenemüvek szombaton rendesen a színházi hirdetések közt jelentetnek. Végre fél 12-kor be-t é r be-t ü n k az olasz be-templomba, hol legalább 2000-en volbe-tak. A bécsi keresztény és zsidó dilettánsok fölét láthattad itt, höl-gyeket minden, még a félvilágnak mondott osztályból is, a n y á k a t kik leányaikat kiállitásra vezették. Körüljártunk a templomban, és nem találtunk tiz embert, ki imakönyvből imádkozott volna, igaz színházba nem szoktak ilyennel járni.

10 perczczel dél előtt a karmester az előadás végét jeleztet-vén az uri tömeg elszéledt, és midőn a pap áldását adta, alig volt már 300 ember a templomban, ezek is csak azért, mert még ki nem juthattak. A mise végeztével ráadásul még a norma-indulót játszották, csak még ez hiányzott Isten házá-nak megszentségtelenitéséhez. Hiszszük, hogy eljövend ismét az idő, midőn templomainkban az egyszerű és mégis magasz-tos s megható Gergelyféle ének ú j r a régi jogaiba lépend.

G E N F , 1867-i decz. 15. A freiburgi kormány nehéz és ké-nyes ügyet végzett be a napokban egy oly igazságtalanság jóvátétele által, melyet az előbbeni közigazgatás követett el.

Tudvalevő dolog, hogy nálunk a radicalisok 1847-ik évben a szövetségi szuronyok segedelmével kormányra juttatván, és a hatalom polczán a berniek és vallisiek beavatkozása által t a r t a t v á n fön, első és legsürgősebb teendőik közé számították a szerzetes testületek elnyomását. Néhányan ezek közöl azonnal eltöröltettek, mások lassú halálra ítéltettek. Midőn tiz évi zsarnokság után végre Cantonunk túlnyomóan katho-likus lakosságának sikerült az igát lerázni, az u j hatóságok azon voltak, hogy az okozott b a j t lehetőleg orvosolják. Azon z á r d á k n a k , melyek az ujonezok fölvételétől eltiltattak,

azon-nal fölszabadittattak eme tilalom alól, a többiekre nézve ba-josabb volt segíteni. A jezsuiták és ligurianusok szövetségi

törvény által űzetvén ki, ezeknek legalább javaik egy részét kelle viszatériteni.

A karthausiak szivesen jöttek volna vissza elhagyatott

czelláikba, a népség hangosan követelte visszaállításukat, és most a cantonalis kormánytól megtérített pénzen ú j r a épitik ugyan ,Valsainte' düledező falait, de a „Part-Dieu"-i ma-gányt el nem foglalhatták, mivel a radikalisok vésztőkét érez-vén siettek annak olcsó ároni eladásával; a mostani tulajdo-nos pedig semmi áron sem hajlandó Bruno fiainak ajánlatát elfogadni.

A legkényesebb ügy azonban a freiburgi ágostoniak, és a hauterinei cziszterek ügye volt. 1847-iki gyászos esemé-nyek előtt már e két, régisége és sok hasznos szolgálatok ál-tal tisztes zárda hanyatlásnak indult. Nem lévén semmi vi-szonyban szerzetes családjaikkal s ujonezokat nem kapván, csak kevés tagja volt azon időben, midőn a föloszlatás érte.

A megmaradóit atyák nem látszottak többé alkalmasoknak a szerzetesi élet fegyelmének megtartására. Tényleg a szer-zetesházak nem léteztek többé. Mi történjék ezek javaival ?

íme ezek valanák tiz év óta a szentszék és a cantoni kormány között folyt tanácskozások tárgyai. Az utóbbi jóvá akart tenni sokat, de mégis engedményeket követelt. A szent-atya jóakaratunak, engedékenynek m u t a t t a magát, de az igazságnak és egyház jogainak őre levén, utat, módot k e r e -sett a méltányos kiegyenlítésre. E g y darabig reményünk volt a hauterinei cziszterczi zárdát szent Bernárd más fiai, a trappisták által megnépesittetve láthatni. A terv ki nem vi-hetőnek mutatkozott, és m a már a magas szerződő felek egyezményének eredménye előttünk fekszik. Elismerjük a nálunk ritka loyalitást, melylyel a freiburgi kormány eljárt.

A szentatya tekintetbe vévén a canton pénzügyi helyzetét 550,000 frankot elengedett, a k o r m á n y püspökünknek 435,000 f r a n k o t fizetend, mely összeg a freiburgi Canton katholikusainak érdekében, és egyházi czélokra fog for-díttatni.

Freiburgi szövetségeseink még más elégtételt is nyúj-tottak. Ugyanis a „Chronique" és „l'Ami du Peuple" czimü lapok Krisztus helytartója számára már 15,000 frankot g y ű j -töttek ; jelentékeny összeg, ha a nép számát, és jövedelmét veszszük számba.

Egyébiránt szabadonczaink nem szűnnek meg z a k l a t n i egyházunkat. Bernben a tanítással foglalkozó nénikék ellen indított ismét háborút a nagytanács. Gueroult az „Opinion Nationale" szerkesztője ujjong örömében. Ezen arak, kik az olvasás és irás tanítására is képtelennek Ítélnek mindenkit amint a szerzetesi fogadalmakat letette, egészen természetes-nek találjak, ha a laikusok a hitelvek, egyházi fegyelem ren-dezésével foglalkoznak. I g y a baseli egyházi megyét képező kantonok követeket küldöttek, úgynevezett püspökmegyei értekezletre, hogy avval foglalkozzanak : mily ismereteket szükség a papnövendékektől követelni, és hogy lehetne a

ká-tét modositani ? Ezen nevetséges conciliabulum tagjai (talán protestánsok is) laicusok voltak, iparosok, gyárosok, lócsiszá-rok stb. József császár (a sekrestyést értjük) nem multak e felül ezek tégedet ?

Q U E B E C . Városunk ismét egyszer tanuja volt egy nagyszerű látványnak, melyet egy egész nemzetnek gyásza nyújt, midőn fiai egyik legkitűnőbbjét a halál ragadja ki kö-réből. Ersekünk Turgeon Péter Flavian aug. 28-án történt temetése a canadai egyháznak diadala volt, mert megmutatta

39

fiainak ragaszkodását főpásztora iránt, és még azonkívül a inásvallásuak általi megbecsültetésünket. Quebec, mely büszke lehetett már is arra, hogy négy püspököt adott a canadai egyháznak, érsekünk szülőhelye is volt, ki itt 1787-dik nov. 12-én látta először a napvilágot. Szüléi Turgeon Lajos tekintélyes kereskedő és anyja Dumont Louise a vallás és becsületesség által kitűnvén, fiokat is istenfélően nevelték, és a ker. élet példáival mintaképül állottak a szelíd fiu előtt.

P a p n a k szenteltetvén 1810-ki aug. 29-én a következő évben a papnöveldében nyert alkalmazást, melynek 22 éven át disze volt, többféle hivatalt viselvén. Különösen mint procu-rator nagy érdemeket szerzett magának a ház körül, mely kormányzása alatt ritka virágzásnak indult. 1834-ben reá-vétethetett sok ellenkezés után, hogy a már 8 év előtt neki ajánlott segédpüspöki terhet elfogadja, és ekkor a papság és nép nagy örömére fölszenteltetett sydimai püspöknek in par-tibus. Buzgósága fokozódott mindinkább, végre 1849-ki nov.

10-én Signay érsek halála után az érseki megye teljes kor-mányzása az ő vállaira nehezült. Az ő kormánya alatt emel-kedett oly nagyra a Ijavaiféle egyetem, mely saját nyilatko-zata szerént véghetetlen sok jó eszközlésére van hivatva Ca-nadában a rend, az erkölcs, és szent tudományok érdekében.

Tartománya püspökeit szerencsés volt 1851-ben zsinaton egybegyűjteni, hogy itt az egyházi nevelés és más fontos kér-désekben testvérei tanácsát kikérje, és velők üdvösen hatá-rozzon, mit három év múlván ismételt. 1855-ben február ha-vában hirtelen súlyos betegségbe esett, mely őt szent hivatása ténykedésében érte. Isten meghallgatta hivei kérését, és meg-tartotta öt még, de élte utolsó 7 évében szobáját el nem hagy-hatta, míg végre 80 éves korában magához szólította hü szolgáját. Az állam és egyház legfőbb méltóságai, 4 püspök, számos áldozár, szegény és gazdag, a nép beláthatlan soka-sága kisérte a föpásztort és nagy hazafit sírjához ; nyugodjék békében a boldog föltámadásig !

IRODALOM.

„Geschichte der biblischen Literatur und des jüdisch-helle-nistischen Schriftthums." Historisch und kritisch behandelt von Ur. Julius F ü r s t , Prof. an der Universität zu Leipzig.

E r s t e r Band. 1867.

(Folyt.)

Az ős történelemnek mese a forrása, mondja a szerző.

Igaz a népek tudatlanságból nem kevesbbé, mint öndicsőitési viszketegből vagy mes és ősöket alkottak magoknak, vagy valódi őseiket regeszerü nimbusba burkolták. Ámde a Genesis első fejezeteiben följegyzett előadás még épen nem foglal-kozik a zsidó népnek specialis hazai történelmével, hogy a szerző az ősök iránti előszeretetből mesék koholására veteme-dett volna ; és mig más népeknél az ős történelem homályá-ban gazdagon folynak a mondák, a szentírás évezredek le-folyását rövid néhány lapra szorítja ebben is végkép külön-bözvén a többi népek hagyományaitól, molyek a meseszerü-ségét nyiltan és homlokukon viselik. Némi igazságot szolgál-tat szerző maga is e tekintetben a szentirónak, midőn mondja :

„Jedes der uralten Völker hat die in grossen Umrissen über-kommenen Beriehtenachseiner eigenthümlicher nationaler An-lage, nach seinem mehr odor weniger ausgebildeten

Göttor-systeme gestaltet. D e r Hebräer der Erzväterzeit h a t diese Ursagen der ganzen Menschheit in seiner eigensten Weise, in seiner geläuterten religiösen Anschauung beherrscht, schriftlich gefasst uud Ausführliches auch mündlich weiter überliofert. Diese Eigenlnimlichkeit erstreckte sich auch auf die F o r m . Das von den semithischen oder ihren benachbar-ten Völkern in Bezug auf die Kosmogonie mündlich oder schriftlich Überliferte legte sich der hebräische Vorfasser, der Erzähler, so eigenthümlich und wunderbar zurecht, er schilderte die Schöpfungen in schlichter und fast epischer Weise, ohne alle prophetische oder priesterliche Einkleidung und Einrahmung, ohne alle religösen Einflüsse, (csak néhány sorral előbb mondá : in seiner geläuterten religiösen

Göttor-systeme gestaltet. D e r Hebräer der Erzväterzeit h a t diese Ursagen der ganzen Menschheit in seiner eigensten Weise, in seiner geläuterten religiösen Anschauung beherrscht, schriftlich gefasst uud Ausführliches auch mündlich weiter überliofert. Diese Eigenlnimlichkeit erstreckte sich auch auf die F o r m . Das von den semithischen oder ihren benachbar-ten Völkern in Bezug auf die Kosmogonie mündlich oder schriftlich Überliferte legte sich der hebräische Vorfasser, der Erzähler, so eigenthümlich und wunderbar zurecht, er schilderte die Schöpfungen in schlichter und fast epischer Weise, ohne alle prophetische oder priesterliche Einkleidung und Einrahmung, ohne alle religösen Einflüsse, (csak néhány sorral előbb mondá : in seiner geläuterten religiösen

In document Religio, 1868. 1. félév (Pldal 40-45)