Tömöri.
Az egyház és a [»olgárosodás.
(Folyt.)
Az egyháznak az emberi-nem polgárosodására gyako-rolt befolyása eszerént üdvös és positiv vala, nem mint Buckle véli, negatio, mintegy hátráltató ;') — ki ugy látszik, egészen elfeledé, hogy a mely intézet oly erélyesen küzdhet a haladás ellen, mint ezt állitása szerént egyházunk tevé, az más kö-rülmények közt ugyané haladásnak ép oly erélyes előmozdí-tója is lehet, és ha az elfogult irányzatosság ol nem vakitja, minden bizonynyal az utóbbit kell vala elismernie. Fbbeli érvelésének jellemzésére elég legyen fölhoznunk, hogy
sze-') Ámb á r t á n épen eme kiilönczködö nézete okozza, liogy ezon író jelenleg n á l u n k , M a g y a r o r s z á g b a n fölötte nagy t e k i n t é l y n e k ismerte-tik el.
11*
— * 92 ,
rente a moral, az emberi-nem erkölcsi állapota, műveltség és polgárosodás dolgában, merőben közönyös szerepet játszik.
E z csak akkor volna megfejthető és elfogadható, ha az, amit mi erkölcsösségnek nevezünk, csak külső máz lenne, lia az emberi-nem csak külsőleg öltött volna szelidebb, tetszetősb szokásokat, anélkül, hogy a belső ember, ennek nézetei, vá-gyai, törekvései megváltoztatlak ; de ez nem áll; — fényes tanúság gyanánt szolgáljon ez érdemben a jogi tudomány korunkbeli kifejlettsége, mely eléggé bizonyítja, mennyire tisztultak — s csakis a keresztény eszmék befolyása alatt
— jogi fogalmaink : azon kezdetleges jogérzület, mely még csak szendergett a nemzetek keblében, mig ezek gyermek-éveiket élték — most hangosan szóló jogi öntudattá lőn; s ez mindenesetre belső változás, mely eléggé bizonyítja, hogy az emberi a k a r a t és törekvés belsőleges fegyelmezése való tény, nemcsak hiu ábránd, alaptalan illusio ; de ez egyszers-mind polgárosodási haladás is, mert a polgárosodás vélemé-nyünk szerént nemcsak a puszta tudás anyagi szaporodásá-ban áll, hanem egyszersmind, sőt főképen a sziv, az érzüle-t e k , vágyak és nézeérzüle-tek nemesíérzüle-tésében is. — Hogy ez igy
van, hogy ezen eredmény eléretett , csakis a keresz-tény eszmék üdvös, positiv működése által : azt a történet elfogulatlan tanulmányozása minden kétségen fölül bebizo-nyítja ; s Buckle ellenében bátran hivatkozhatunk Tocque-ville eme szavaira : a történeti tudomány helyreállítása azo-nos a katholika vallás nagyszerűségének elismerésével.
Buckle alapeszméje: hogy műveltség és polgárosodás nem a vallásosságnak szülöttjei, hanem hogy megfordítva, a vallás állapota a népek időszerénti műveltségétől f ü g g ; any-nyiban igaz, hogy a malaszt, az isteni elem mindenütt a ter-mészetet tételezi föl hatásos működésének alapjául ; azért iparkodnak a hitküldérek ama vad népekben, melyeknek az Isten igéjét hirdetik, mindenek előtt emberi érzést, emberi gondolkozásmódot költeni, mert régi igazság, hogy magasabb műveltség mellett a vallás lényege is könnyebb, helyesebb, fölfogásban részesül. De téved Buckle, midőn eme tételét akként érti, hogy a népek, aszerint, mint az általános mű-veltségben haladtak avvagy elmaradtak, vallásulcut is kifej-lesztők avvagy elhanyagolák. Az abyssiniaiak vallási álla-pota, melyre hivatkozik2) vallási elszigeteltségük által, mely-nél fogva vallásunk éltető központjától elszakadtak, eléggé megmagyarázható, csakúgy, mint műveltségi elhanyagolt ál-l a p o t u k , poál-litikai eál-lszigeál-ltségüál-lc áál-ltaál-l; — e kettős eál-lmaradás
tehát hasonló, de nem azonos okból ered, s épen csak irány-zatos önkényre mutatna, ha valaki még a k á r a pogány val-lásoknál is a műveltségi állapot és a vallás mibenléte közt az összefüggést ily módon be akarná vitatni, mint ezt Buckle teszi, kinek egyházunk ellen szórt vádjai utóvégre a r r a
ve-zethetők vissza, miszerint az nem tudá kieszközölni, hogy a népek már a 8. században érték volna el a műveltség és pol-gárosodás azon fokát, melyen a 18-ban állottak, mintha az egyház a következetes fejlődés törvényei ellen véthetne, anélkül, hogy épen ez által működését károssá, mert erősza-kossá ne tegye. Különben ezen vád is, amely igazságtalan, ép oly következetlen is, mert ha igaz, amit ugyanazon
Buck-2) Gesch. d. Civilisation in England ; a lipcsei 1860-i német ford, s Ber. I, 228.
le, más helyen állit, hogy ha a népek műveltségi haladása, de még álladalmi alkotmánya is, azon éghajlat termeszetétöl
függ, mely alatt az illető nép lakik, akkor is talán a fönebbi jelenség okát abban kellene keresni, hogy a 8-dik században alkalmasint más klíma uralkodott Európában, mint a 18-ban, nem pedig az egyház valamely mulasztásában, — hanem „tel
est notre plaisir," mindennek oka a szegény egyház !
Ellenben tény az, hogy a protestantismus behozatala a müveit világ tudományos fejlődését századokra kihatólag akadályozta. Ugyanis G r i m m H. szerint3) „a protestantis-musnak legközvetlenebb következménye épen azon népek-nél, melyeknek javát állítólagosán első sorban czélozta, álta-lános pangás és a művelődési haladásban való fönakadáa volt."
A ki a történelmet ismeri, tudja, mily állapotban ta-lálta a kath. egyház Europa összes népeit ; de tudja továbbá azt is, hogy e népek az egyház üdvös működésének követ-keztében, mily gyökeres átalakuláson mentek keresztül, oly annyira, hogy a tizenhatodik század elején a tudomány min-den ága kivétel nélkül gondosan és szorgalmasan ápoltatott, és ama közöny a tudományok iránt, melylyel az egyház pá-lyája elején mindenütt találkozott, az idők folytában épen az egyház ernyedetlen nógatása s fényes példaadása által a tu-dományok iránti azon magas fokú lelkesedéssé változott át, mely az egyetemi tanulók ezreiben numericus, a népek tu-dományos versenyében pedig szellemi kifejezését lelte.
A reformatio mind ennek útját állotta, „pangás és fön-akadás" jelzé fölléptét. „ A könyvárusok azt mondják — igy Erasmus4) — „hogy a reformatio kitörése előtt hamarább tudtak eladni háromezer kötetet, mint most h a t s z á z a t ; " -—
és Melanchthon ekként panaszkodik : „a vaskorban élünk, és a tudományok tönkre mennek, hacsak a fejedelmek (!) nem veszik pártfogásuk alá."5) A'marburgi egyetem 1529-ben ki-adott alapítási okmánya elismeri, miszerént a tudományok sajnálatos hanyatlásnak indultak ;6) Luther maga, Bucer és Sarcerius hasonlólag nyilatkoznak.7) — Az oskolák romok-ban hevertek, a tudomány elveszté azon tekintélyt, melyet a reformatio előtt élvezett, a művelődési haladás nem caak ide-iglenesen félbeszakitva, hanem véglegesen meg lön gátolva.9)
Az eddigiekben főképen arra fordítottuk figyelmünket:
mit tett az egyház a magasabb műveltség érdekében ; de ez-zel működésének csak egyik oldalát szemléltük, és fogalma-ink nagyon is hézagosok lennének, ha azt gondolnók, hogy az egyház ily részletes eredménynyel beérte. Az egyház soha sem elégedett meg azzal, hogy a társadalom magasabb réte-geiben működjék, hogy a kiváló szellemek elég szűkre sza-bott körét válaszsza tevékenységének teréül, — koránt sem
— az egyház katholikus voltának, tiszta, határozott öntuda-tát soha sem veszté el, egyetlenegy pillanatra sem ; és ezért
3) L o b o n Michael Angelo's, I I . kiad H a n n . 1864, 671. 1.
<) E p . ad f r . Germ., Döllinger, Reformation I , 348.
5) E p . ad Duc. Megalopol. W i t t e n b . 15.56, 169. 1. és ad. H e n r . Angi. R e g . 71. 1. — Különös felfogása az a tudományos autonómiának, de k ö v e t k e z e t e s követkozményo azon hires elvnek „cuius regio, illius religio."
s) D ö l l i n g e r 1. h. 492. 1.
') Historisch-politische Blätter XIX, 260.
s) Döllinger és hist.-pol. Bl. az i. hli. H u b e r Gesch. d. engl. Uni-versitäten I I , 2. Tholuck, Vorgeschichte des Rationalismus I, 168. 1.
«i 9 3 e » - —
a keresztény műveltség jótéteményeiben a szegényt, az elha-gyottat, a megvetettet csak ugy részesité, mint a gazdagot, az előkelőt, az uralkodót. — S ez is egyik megkülönböztető jellege az egyháznak ; mert mig Plato azt javasolja, hogy a
tigyermekek nevelése fizetéses idegenekre bizassék,9) s mig a római apa fiát ugyanő czélból egyik rabszolgájára bízta, — addig az egyház az anyai szívhez fordult, hogy ez tegye le legelsőbben is a gyermek fogékony szivébe a vallásos nevel-tetésnek magvait,10) melynek későbbi ápolását fölszentelt papj.tinak rendelé életföladatául, működési térül kijelelvén nekik az oskolát, hogy igy biztos, ingatlan alapot nyervén a leendő világpolgár, határozott léptekkel haladhasson további kiképeztetésének ösvényén. — S itt az egyház nem ismert rangfokozati különbséget; székesegyházi s zárdai oskolák egyaránt álltak nyitva a fejedelem, mint a koldus gyermeke előtt,11) s mindketten egyformán oktattattak azon fontos élet-bevágó kérdések iránt, melyek kellő fölfogásától függ ideig-lenes és örökké való boldogságunk ; — „ha kérdezed a ke-resztény gyermeket : honnan származik ? — tudja ; hova megy? — t u d j a ; mily uton akar e czélhoz eljutni'? — tudja!
Kérdezd meg e gyermeket : valljon miért van ő itt e világon, és mivé leszen halála u t á n ? — és eme gyermek, kinek éle-tében még nem volt sem ideje, sem alkalma e fölött gondol-kozni, mégis magasztos, kielégitö feleletet adand neked. Kér-dezd meg e gyermeket : hogy keletkezett e világ ? ki népe-sítette be e földöt ? honnan származik a nyelvek különféle-sége ? honnan fogyatkozásaink és szenvedéseink ? — és e gyermek mindenre fog felelni, mindent tud. A világnak lét-oka, nemünk honnan-származása, az embernek rendeltetése ezen és a tűi-világon, viszonya Isten- és felebarátjaihoz — mind ezek oly kérdések, amelyekre nézve már a gyermek is tökéletesen tájékoztatva van. S mire érett emberré lesz, is-meri a természeti és népjog alaptételeit, mint a melyek ön-kényt következnek vallása elveiből. Valóban nagyszerű, ma-gasztos vallás ez, mely mind azon kérdésekre képes vála-szolni, melyek az emberi elmét ősidőktől fogva
foglalkod-tatják."»2) (Folyt.)
A katholikus sajtó Németországban.
r
MÜNCHEN, jan. végén. En részemről nem tartom va-lami nagy szerencsének az irodalomra nézve, ha a napi sajtó túlságosan s aránytalanul terjed, — mert mint a tapasztalás csak nagyon is szomorúan bizonyitja, többnyire a komolyabb tudományos irodalom rovására szokott az történni.
Különösen az egyházi irodalom terén, melynek kiváló-lag komolyabb, emelkedettebb- s magasztosabbnak kell lenni, mindig némi sajnálkozással látom, ha egy egy komolyabb tehetség legszebb erejét, már a dolog természete szerént a
u) De Rep. V ; de L e g g . II- és VII. Aristoteles Eth. X, 9.
I0) Chrysost. Honi. I X . in Col., Horn, de Viduis ; Ozanani, die Be-gründung dos Christentli. in Deutschland, a müncheni 1845. német,, ford, szer. 5. fej.
" ) Basilius, R e g u l a fusius tract, interr. 15, 2 3 ; Hefelo, Boitriige zur Kirclicngesch. Archaeol. u. Liturgik I, ] 8 0 , Braunmüller, Beiträge 2. Gesch. d. Bild, in den drei erste» J a h r h . 1855. Zczschwitz, System der Kateclietik, Lcipz. 18(53-1.
, 2) Jouffroy, Mélanges pliilos. 124. 1.
felületesebb irány felé csábitó napi sajtó terén, kénytelen ma-radandóbb értékű müvektől elvonni.
Csakhogy magasabbra ható kötelességeink is van-nak, — s az egyház s vele az emberiség legdrágább érdekét minden áron meg kell védelmeznünk, s ha a viszonyok kö-vetelik, még legszebb irodalmi tehetségeink legdrágább idejét is föl kell áldoznunk.
Hiába ! A hirlap-irodalom az egész világot elárasztotta a nagy közönség alig olvas egyebet. S aki tudja, hogy minő műhelyből kerülnek ki a hírlapok legnagyobb része, lcgke-vésbbé sem fog csudálkozni, sőt nagyon is természetesnek fogja tartani, hogy a mai journalistika nom lehet barátja oly komoly institutiónak mint az egyház, oly magasztos eszmé-nek mint a vallás, melyeszmé-nek egyedül létezése már, ő reá nézve, az ö eszméi- s törekvéseire folytonos szemrehányás.
A baj okát minden komolyabban és érettebben gondol-kozó fő rég belátta, — csakhogy most már midőn e veszede-lem napról napra fenyegetőbb irányt vesz, annyira hogy már a társadalom jobb rétegeit is kezdi megmérgezni, nem elég magát a betegséget fölismerni, — orvoslására pedig, fájda-lom, alig van egyéb mód, mint az ellenséget saját terén ke-resni föl.
Ezen meggyőződés hatotta át a németegyházi irodalom legkitűnőbb tehetségeit, azon irodalmi s tudományos köröket, melyek eddigelé daczára sokoldalú képzettségüknek s rop-pant munkásságuknak, a napi irodalomtól meglehetősen tá-vol tartották magukat ; — de ezen meggyőződés hatotta át az olvasó közönség józanabb gondolkozású és jobb érzésű ré-szét is, s igy született meg „a katholikus sajtót pártoló egye-sületek" eszméje itt Németországban.
Az egésznek tulajdonképeni terve s hatásköre még jó-formán a születés vajúdásai között van, még minden forr, — de az első jelenségekből láthatjuk, hogy nem ephemer jelen-séggel, hanem nagyra s messszire kiható vállalattal van dolgunk.
Ezen egyesületek eszméje először a kath. egyletek legu-tóbbi nagy gyűlésén lnsbruckban lett megpenditve és megvi-tatva. Az összes német püspöki kar, m. é. october havában Fuldában levén összegyűlve, az ily egyletek alakitását nem-csak hogy helyeselte, hanem egész ünnepélyességgel az egy-házi engedélyt is megadta.
Ennek alapján egy-nehány dioecesisben már meg is kezdték az ily egyletek alakitását, igy különösen a München-freisingeni egyházmegyében, egyiko a legjobb s legnépsze-rűbb neveknek, Arco Zinneberg lépett mint elnök a vállalat élére, a szomszéd Augsburgban Dreer kanonok mint elnök, Svratory mint titoknok, s chez hasonlóul Speyerben, Bam-bergben s több más egyházmegyében.
Az eddigi terv szerént, egyelőre ezen egyletek csak Bajorország, vagy legfőlebb dél Németország még néhány dioecesiseire volnának kiterjesztendök, de lassanként min-dig tovább és tovább, annyira, hogy végül egész Németorszá-got, ahol csak katholikusok vannak, volna átkarolandó.
Ezen egyletek alapeszméje s fő czélja, hogy a mennyire csak lehet a jobb érzésű s józanabban gondolkozó világiak is a küzdtérre hivassanak, mert nagyon igaz, mit az augs-burgi püspök ezen egyleteket ajánló pásztori körlevélben mond : Wenn wir uns von den subversiven Tendenzen der