községta-nács által eszközöltetnék; semmi egyházi házassági akadályok sem ismertetnének el többé, s az egyházi esketés csupán a jegyesek hitére és lelkiismeretére"
bizatnék, végre a házasság érvénye kizárólag a pol-gári ténykedéstől lenne függővé. Sőt nemcsak keresz-tények, hanem akármint! más vallásfelekezetü sze-mélyek között ily polgári házasság érvényesen köt-hető lenne." Ezen törvényjavaslat az egyháznak befolyását a házasságkötésre egészen fölöslegessé teszi, mi magában Francziaországban sem történik többé, legalább 1816. óta a házasság fölbontása a polgári töivénykönyvből kitöröltetett, s a vallás-sal, s a kereszténye morál alapelveivel összhangzásba hozatott. S egy mély böleseségü lelkes franczia iró Margerie a „Család" czimü nevezetes müvében igen szépen bevallja, hogy a francziák soha sem fogják eléggé megbánhatni, hogy a világnak ily rosz példát adtak, s huszonöt évig a józan morál elveinek hátat fordítottak. Gyurikonics Mátyás.
Az egyház és a polgárosodás.
(Folyt.)
Valamint az oskolában ugy templomban is a szószékről hangoztatá szavát az egyház egyformán ur és szolga előtt.
Ott, a templomban neveié leginkább nemünk szellemét. Hatá-rozatlan zavaros mesék helyett, melyekkel addig táplálkozott, határozott, szabatos tant adott elébe, ekként kényszeritvén az embert, hogy térjen magához, kezdjen vigyázni, tanulja meg miként kelljen a fogalmakat megkülönböztetni, az egye-seket meghatározni és a hasonlókat rendezni : — szóval arra kényszeritvén az embert, hogy tanuljon gondolkozni, s igy
nem csak a hit világát gyujtá meg előtte, hanem egyszers-mind eszméinek menetébe is rendszert és következetességet hozott. — Rendhez szoktatva az addig fegyelmezetlen észt, megmutatá neki, miként kelljen a fölvetett kérdéseket meg-vizsgálni, mily szempontból tárgyalásukhoz fogni, miképen s mily módon alkalmazni a meggyőződés- és tapasztalás-szülte, már meglevő elveket, szóval — a gondolkozás nehéz mester-ségére tanitá eme barbárokat, ezáltal képesekké tevén őket — oly kérdések megvitatására és megfejtésére, melyeket az ó-korban csak a legkészültebb legbátrabb elmék mertek bú-várkodásaik körébe vonni r).
Mind ezt meg kelle tanulnia az emberi észnek, lia az
' ) O z a n a m i. h. 252.
isten igéjének hirdetését kellő eredménynyel hallgatni, ha az egyháztanitotta imákat átérteni és a teljes értelem benső hevével elmondani a k a r t a ; de viszont az isten igéjének hir-detése s egyházának imái kelték és ápolák benne ezen esz-méket ; — hit és tanitás, hit és ima kölcsönhatást gyakoroltak egymásra, mindkettőnek közös eredménye pedig a szellemi művelődés és erkölcsi megujulás volt, — s ekként mindkettő
—- hittanitás és ima, az új gyökeres, keresztény civilisatiora a leghathatósabb legüdvösebb befolyást gyakorolta. — Azon-ban nemünk szellemi neveltetése nem volt ment minden aka-dálytól ; számos nehézség volt leküzdendő, sok ellensége tá-madt az egyháznak minden időben, s nem egyszer kelle életre halálra megvívnia az irigy elemekkel. A régi irányt nem le-hetett egy csapással kiirtani, s a számtalanszor elűzött ellen-ség épannyiszor ujitá meg visszafoglalási késérleteit. A régi tévhit maradványai soká, igen soká nyilvánultak különféle babona alakjában, de mindenkor kérlelhetlen ellenségre talál-tak az egyházban. — Számtalan helyeket lehetne idézni ősrégi vezeklési szerkönyvek-, tartományi és nemzeti zsina-tok-, valamint a corpus iuris-ból, melyek valamennyien azt bi-zonyítanák, hogy a katholika egyház fönállása óta a babona minden neme ellen szakadatlan irtó-háborut viselt, végtelenül fölülhaladva minden más felekezetet, törekvéseinek korára és eredményeire nézve egyaránt. —- Az u. n. boszorkányságra nézve a „Decretum Grratiani" czimü egyházjogi tételek gyűjteményében, melynek szerzője minden bizonynyal 1181 előtt halt meg 2) a kővetkezőket találjuk 3). „Episcopi, eo-rumque ministri omnibus módis elaborare studeant, ut perniciosam et. a diabolo inventant sortilegam et. magi-cam ártom ex parochiis suispenitus eradicent. . . . lllud etiani non est omittendum quod, quaedam sceleratae mulieres . . . . credunt . . . so nocturnis horis cum Diana, dea paganorum, vel cum Herodiade et innumera multitudine mulierum equi-tare supra quasdam bestias . . . . et certis noctibus ad eius servitium evocari Quapropter sacerdotes per ecclesias sibi coinmissas populo Dei omni instantia praedicare debent, ut, noverint haec omnia falsa esse. . . . Quis enim non in som-liis, et nocturnis visionibus extra se educitur, et multa videt dormiendo, quae numquam viderat vigilando V Quis vero tam stultus, et liebes sit, qui haec omnia, quae in solo spiritu fiunt, etiam in corpore accidere arbitretur? . . . Quisquis aliquid credit, posse fieri aliquam creaturain in melius, aut in deto-rius immutari . . . . nisi ab ipso Creatore, qui omnia fecit, et per quem omnia facta sunt, procul dubio inhdelis est, et pa-gano deterior." — H a a népek eme szavakat mindig kellőleg szem előtt tartották volna, akkor nem tudnánk semmit a bo-szorkány-pörök borzasztó eseményeiről ; s mégis miután épen a jogászok, szem elől tévesztve a corpus juris utasítását, éve-ken át tűzzel-vassal dühöngtek ama szerencsétlenek ellen, ismét katholikus pap, a jézustársasági Spee Frigyes volt az első, aki saját személyének veszélyeztetése 've! szót emelt ezen divatos kegyetlenség ellen.4) (Folyt.)
2) Maassen, P a u c a P a l e a , Wien 1859, 32. 1. 80. a) C, 12. C. 26. 94. 5.
-4) „Cautio e r i m i n a l i s " stb. czimii k ü n y v o 1631-ben jelont meg ; előtte is más rendtársa T a n n e r Ad. ( f 1622) és Loos Cornél, inainzi pap ( f 1592) fölszólaltak volt e m e pordk ellen. — Tbomasius „Dissertatio de
13 *
1 0 0 t — ,Bon-ton' a vallásosságban.
Magokra az egyház legelkeseredettebb, legelhatározot-tabb elleneire nézve is meg van, ugy látszik, a vallásnak jó oldala. Gueroult, franczia képviselő, és az egyházellenes
„Opinion nationale" czimü lapnak vezére a törvényhozó tes-tületben a múltkor azt mondá, hogy ő is katholikus, valamint barátjai is. Figyelmeztetvén ezen ellenmondásra legnagyobb, legnyugodtabb meggyőződéssel feleié : Igen, katholikusok vagyunk nőnk és gyermekeink miatt. Politikai tekintetben tehát üldözik az egyházat, otthon pedig a családi körben egé-szen máskép cselekesznek ; a nő eljár a templomba, a Gue-roult-féle férjek elkísérik őket és ott ugy viselik magokat, mint keresztényhez illik. A gyermekek vallási oktatásban részesittetnek és a szent áldozáshoz j á r u l n a k . Es valóban ily ellenmondás nem csak Parisban, de máshol is található ezer-nyi családoknál. Több, az egyház iránt legellenségesebb új-ságírót meg lehet nevezni, kiknek nejeik és gyermekeik igen vallásosak. Épen Gueroult is egyike az ilyeneknek; leszá-mítva az ő házonkivüli nyilvános életét, családja igen példás és valóban keresztény, mi egyedül n e j é n e k köszönhető. Egyik munkatársa, Sauvestre, könyvet adott ki a szerzetes testüle-tek ellen, melyben azokat az állam elleneinek festi, és erő-szakos kiirtásukra lázítja az olvasót. Égre-földre kényszeríti a szülőket, hogy gyermekeiket ki ne tegyék a veszélynek, mely a szerzetesekkel való érintkezésből okvetlenül szárma-zik. Mindamellett ő maga egyetlen kedves leányát kolostor-ban nevelteté és igen háladatosnak tanúsította m a g á t a jó nénikék iránt ; ekként ő is azt vallja : ne hallgassatok szava-imra, hanem kövessétek tetteimet. E g y másik dúsgazdag el-lensége az egyháznak, vezére és kiadótulajdonosa a liirhedt Siècle-nek, Havin ur, Thorignyben, hol ő birtokos, vallásos embernek tartatik, minthogy rendesen eljár a templomba, és egy második plébániát is alapított e kis városban. Ily érzü-lete miatt a kerülettől tanácsnoknak is megválasztatott.
Egyetlen leányát szintén kolostorban nevelteté. Végtelenül szeretvén a jólelkű leánykát, semmitsem tagadhatott meg tőle, és igy történt, hogy ezreket ajándékozott egyházi czé-lokra. Dolgozótársainak egyike, Louis Jourdan, hasonlókép eljár a templomba családjával, apáczáknál, iskolatestvérek-nél nevelteti gyermekeit, neje igen vallásos és az egész csa-ládi élet ennek megfelelő. A házon kivül azonban ö egészen az ellenkező. Épen igy áll a dolog a hires ügyvédre, Favre Gyulára nézve, kinek családja buzgóan vallásos, és egyik leánya az ő helyeslésével zárdába lépett. Ily példát még so-kat lehetne fölhozni. Ez pedig bizonyítványa annak, hogy még azok is, kik politikai szempontból vagy inkább előíté-letekből a vallást ostromolják, a n n a k értékét a családi és társadalmi életre nézve beismerik és kellőleg becsülik is. A világ minden kincseért sem engedné egyik is családját vallás-talanná lenni és mégis üldözik az egyházat, a hitet ki
akar-crimine M a g i a e " czimü könyveeskéjo csak 1701-ben, a másik „De ori-gine et p r o g r e s s u processus inquisitorii contra S a g a s " c s a k 1 ï 12-ben jelent meg. Söt m o n d j á k , bogy maga T h o m a s i u s még 1698-ban egy
bo-szorkány-pörben halálos b ü n t e t é s t j a v a s o l t a vádlott ellen, — amint egy-á l t a l egy-á n a protestegy-ánsok a boszorkegy-ányok elleni eljegy-áregy-ásban s o k k a l véreng-zőbbek voltak, mint a katholikusok, mire L u t h e r n e k örökös ördög-via-dalai s egész lényegének gnostico-manichaeicus iránya nem csekély len-dületet adott.
n á k küszöbölni a nyilvános életből, és csak a sekrestyére, a magányba szorítani ; pedig miért no volna ugyanazon erköl-csi törvény érvényes a férjre nézve, melyet ö családja
szá-m á r a elfogad és érvényesíteni a k a r ? Pllk.
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
P E S T , febr. 7-én. Mindég örvendetes jel, lia a tanács-kozótermek szűkké kezdenek válni ; a Szent-István-Társulat termét tegnap teljesen megtöltötte a szives részvét, mely v a j h a ne csak ne lankadjon, hanem inkább fokozódjék. — A tegnap délután tartott választmányi ülést a ura. elnökség a lelkes éljenekkel fogadott u j társ. alelnök, ft. P o 11 á k János kanonok ur bemutatásával nyitotta meg, ki is a követ-kező beszéddel foglalta el alelnöki székét:
Mélyen tisztelt gróf Elnökök ! Nagytekintetü Választmány !
Másod ízben történik, hogy a körülmények gondvise-lésszerű alakulása folytán azon férfiú helyére emelkedem vagy emeltetem, ki az alelnöki széket a Társulat fájdalmára
— vajha ne elkerülhetlen h á t r á n y á r a is — imént elhagyta ; ki valamint az összes irodalmi téren roppant tudománya, ugy különösen ezen Társulat ügyeinek bölcs vezérlete, érdekei iránt kifejtett buzgalma által nevét szívünkben s a Társulat évkönyveiben egyaránt megörökítette, s kinek emlékét mind-ezért elenyészhetlen tiszteletünk hervadhatlan repkénynyel, fáradalmainak majdnem egyetlen, mert társulatunktól más alig telik, de az ő nagylelkűségénél fogva előtte mégis elég becses jutalmával, környezte.
Évek előtt egyházi lapunk szerkesztését vettom át ál-dásos kezeiből ; jelenleg pedig a nem érdemlett, épen azért nem is sejtett, nagybecsű bizalom az alelnöki széken utód-jául választott meg. Benne a Társulat egéről csillag tüut le, csekélységemben halványon rezgő pont tüzetett oda,hol ő tün-döklött; kétségtelenül, inkább hogy a letűntnek helyét je-lezzem, mint azt pótolhatnám, betölthetném.
Ehhez járul, hogy a kegyes kijelölés alkalmával oly férfiúval állíttattam a verseny-térre, kinek neve hazaszerte nem kevésbbé lön tiszteltté, mint tudománya elismertté, mél-tányolttá. A bizalom majdnem egyenlő mértékben fordult és méltán feléje, és én dicsőségemnek tartom, hogy rokonszenv-ben, elismerésben osztályosává lehettem; mig azonban ő a megtiszteltetés borostyánjában csekélységemmel osztozott, a reám gördült teher tövisei nem nyomulnak babérövedzte, hir-koszoruzta fejére.
De megnyugszom, és a körülmények ily találkozását intő jelül tartom, hogy látva, ki ült itt előttem, és ki ülhetne most helyettem, a reám halmozott bizalom el ne szédítsen, hanem tisztkedésem minden ágában, minden irányában üdvös fékül szolgáljon az olbizakodás, öntulbecslés lcisértetei ellen, és lépten-nyomon parányiságomra emlékeztetvén, hiven föl-keressem mások segélyét, kikérjem mások támogatását és egyesült erővel törekedjem a czél felé, mely a Társulat elébe amily bölcsen, ép oly üdvösen v a n kitűzve.
És én ezt megteendem ; teendem nem csak gyöngesé-gem érzetében, hanem érdekében a szent ügynek is, melyet szolgálni akarok, nem fölötte uralgni. A Társulat ügye mind-n y á j u mind-n k mind-n a k szemind-nt ügye; érdekei mimind-ndamind-nmind-nyiumind-nkmind-nak közös
— U 1 0 1 t+"
érdekei ; legyen nyilvánosság mindenben, mások elől elrej-tendö mysteriumaink nincsenek ; határozzon mindenben a többség, nincs ügy, melyre nézve egyik a másik fölött előnyt vagy több jogot igényelhetne m a g á n a k . Közügy, érdekegy-ség és mindkettőre nézve szabad, minden melléktekintettől független nyilatkozat, ez az, mi a többi közt gyors lükte-tésbe hozhatja a Társulat ereiben még mindig elég gazdagon keringő vért, és határozatainak tekintélyesb alakot, vállala-tainak nagyobb értéket, de praestigiumot is kölcsönözhet.
Az ekkép keltett élénkség kicsapongásaitól no tart-sunk ; a czél tisztán áll mindenki előtt, a Társulat szabályai pedig kimérik a keretet, melyben mozognia szabad és kell még a pezsgőbb élénkségnek is ; és aki netán amazon tul vagy ezeken kivül kalandozna : az ügyszeretetnél fogva, mely kétségtelenül az ő keblét is heviti, könnyen vélemény-változtatásra vagy legalább megnyugvásra leszen bírható.
Hiányosság, tévedés levén egyik szomorú osztályrésze az embernek, ennek tudatában érzékenykedő legkevésbbé lehet az, ki a Társulat eléggé szövevényes életének őrévé, vagy kik elágazó szervezetének, működésének lettek keze-lőivé. Részemről az ellenkező véleményből, melynek kendő-zetlen nyilvánításáért előre is könyörgök, sohasem fogom ki-zártnak gondolni a legjobb akaratot ; és azért valamint ré-szemről működésemben könnyen megengedhetem a hibát, a tévedést, ugy másoknak fölszólalásában czélzatos ellenkezést egykönnyen sejteni nem fogok, sejteni nem a k a r o k , egyedül azért esedezvén, hogy a fogyatkozás minden esetében inkább tehetségem, mint akaratom vétessék a hiány forrásául, biz-tosítván a t. Társulatot, hogy tehetségemnek szintúgy, mint akaratomnak a Társulat javára való érvényesítésében egye-dül a lehetetlenség szabhat csak határt.
H a azonban ily szent föltétem daczára le találnék térni az ösvényről, mely a Társulat érdekeire nézve legczélszorübb, ne vétessék színlelésnek abbeli könyörgésem, hogy ne a gyü-mölcstelen passivitásbau, ne a meddő visszavonulásban nyi-latkozzék az alapos elégedetlenség ; hanem i n k á b b férfias fölszólalás, a tévedésnek kiméletlen fölfedezése által keres-tessék gyógyszer a sebre, mely bűnöm által a Társulat ügyén netalán ejtetett ; sújtson inkább a méltó indignatio ismét vissza a semmiségbe, melyből most a bizalom kiemelt, de a Társulatnak amúgy is annyi viharon, annyi tűzpróbán ke-resztülment ügye egy perezre se m a r a d j o n a legjobbak tá mogatása, részvétteljes gyámolitása nélkül, legkevésbbé pe-dig azért, hogy az alelnök személye kiméltessék, tévedései palástoltassanak; szivünkliez e tekintetben semmi se legyen bensőbben forrva, mint a Társulat ügye, és csak a k k o r vérez-zék, ha ennek hanyatlását kellene siratnunk ; minden egyéb vonuljon háttérbe egyletünk szent czélja, nemes érdekei, jól-léte és emelkedése elől.
A boldogságos Szűz, apostoli első szeut k i r á l y u n k , hall-j á k o szavaimat, ezen ünnepélyes fogadalmamat, és szószólói
kegyükben ne legyen többé részem azon pereztöl fogva, mely-ben elég szerencsétlen volnék Társulatunk szent-ügyén, ma-gas érdekein tudva és készakarva csorbát ejteni.
Több garantiát jó szándékomról, akaratom lehető oré-lyéről nem nyújthatok ; szabadjon reményiem, hogy nem is szükséges ; és azért méltóztassanak megengedni, hogy — esedezvén a 11111. védnöki kar kegyességeért, könyörögvén a
mélyen tisztelt grófelnökök eléggé soha meg nem hálálható ügybuzgalmuknak nagylelkű folytatásáért ; kikérvén a t. vá-lasztmány mély belátásu tanácsát, lelkes közreműködését, tiszttársaifntól pedig megkívánván a Társulatnak szem elöl soha nem téveszthető czélja és szentül megőrzendő szabályai, rendelkezése értelmébeni ernyedetlen munkálkodásukat —
alelnöki székemet Isten nevében elfoglalhassam.
A gyűlés folyamát és a tanácskozmány eredményét a következőkben vonom össze :
1) A jegyzökönyvek hitelesíttettek.
2) A januári nagygyűlés azon határozatára nézve, hogy a beálló u j tagok és előfizetők az encyclopoediának eddig megjelent öt kötetét ingyen k a p j á k , némi kételyek támad-ván, a közgyűlés intentiójának magyarázatául kimondatott, hogy az eddig már megjelent öt kötetet — természetesen a fönlevö, egyébiránt tetemes készlet erejéig — fogják ingyen k a p n i ; azonban azon köteteket, melyek az encyclopaediából a jelen folyó évtől fogva jelennek meg, az 1869-ben és utóbb beálló u j tagok, ha ezeket megszerezni óhajtják, csak fizetés mellett fogják kapni ; valamint elvárja a Társulat azt is, hogy az ujabb tagok és előfizetők, kik ily rendkívüli kedvez-ményben részesittetnek, becsület kérdésének fogják tekin-teni, rendkívüli körülmények kivételével az encyclopoedia befejeztéig a pártolástól el nem állani. — Az encyclopoedia egy-egy 50 ives kötetének előfizetési ára 3 for. 15 kr.
3) A társ. alelnök ur az encyclopoedia szerkesztését másra óhajtotta volna ugyan ruháztatni ; de minthogy több, erre alkalmasnak ítélt fővárosi kath. tudósunk egyéb teen-dőik miatt erre nem vállalkoznak, nehogy nevezett műnek folytatása a folyó évben fönakadást szenvedjen, a 11m. elnök-ség előterjesztése és ajánlata folytán a szerkesztést mégis a társ. alelnök ur szíveskedett m a g á r a vállalni.
4) A pénzsegélyért beérkezett folyamodványok — az anyagi segélyzés nem tartozván a Társulatnak alapszabályi-lag is kitűzött feladatához, — mellőztettek.
5) A bukovinai szegény magyar iskolás-gyermekek számára ingyen a társulat kiadásában megjelent tankönyvek fognak küldetni.
6) U j alapító tagokká lettek : ft. K u b i n s z k y Mi-hály, L i c h t e n s t e i g e r Ferencz, K r a j c s i k János ka-nonokok és F o r s t e r Ernő pápai kamarás és pálfai plébá-nos urak.
7) Dr. Z á d o r y János ily ezimü m u n k á j a : „A r o -m a i k a t a k o -m b a k " kiadásra elfogadtatott, azonnali ki-nyomatása elrendeltetett, s 1867-ki tagilletményben a társ.
tagoknak meg fog küldetni.
8) A már korábban kinevezett népirodalmi bizottmány a társ. alelnök ur elnöklete alatt ismét megkezdi működését, s figyelme különösen a népiratok elterjesztésének eszközeire hivatik fol.
Logyen szabad itt mellesleg, közlőnek a közfigyelmet fölhívni arra, mi legújabban B a j o r o r s z á g b a n a kath.
sajtó terjesztésére történik. Minden püspöki megyében ala.
k u l n a k egyletek, melyeknek különösen föladata a kath. sajtó emelése és terjesztése. Az ottani rendszabályok elfogadása és alkalmazása által a kath. irodalmi müvek elterjedése ne-vezetes lendületet nyerne.
9) A társulat magyar föliratokkal ellátandó díszes
szont-— « 102 «
képek kiadatása végett S a r t o r i Károly buzgó primási könyvkereskedővel összeköttetésbe lép.
10) Az olvasóterem használatára egy erre alakitott bi-zottmány által házszabályok fognak kidolgoztatni.
11) Pénztárnoki és ügynöki bimutatás. F.
P O I T I E R S , jan. A bordeauxi egyház tartomány püs-pökei sz. Hilárius halálának 15. százados emléke alkalmából tartott zsinatot befejezték. A mult v a s á r n a p tartott utolsó ülés a legfényesebb látványt nyújtotta. A zsinat atyáin kivül az ünnep elöestvéjen megérkezett vendégekből fölemiitjük a toursi érseket Guibertet, Amanthont theodosiopolisi érseket in part., Angebault angersi, Filliont mansi és Fruchaud-t li-mogei püspököket. — Reggeli fél kilenczkor a papság sorai kiindulván a sekrestyéből sz. Péter tágas basilikájában sora-kozván a főoltár felé indultak. A megyéből és szomszéd me-gyékből érkezett áldozárok nyitották meg a menetet, ezek után következtek sorban a zsinat tagjai, a székesegyházi káptalan, végre a főpapok püspöksiiveggel és pásztori bottal, áldást osztogatván a tömegre. 0 eminentiája a bordeauxi érsek és bibornok, palliumot viselvén és főpapi öltönyét, fe-jezte be a fényes körmenetet. Kiki t u d j a és ismeri a főpapi mise szertartásainak nagyszerűségét, nekünk úgy tetszett, hogy a mult vasárnapi szertartások fönsége leirhatlan. A szentélyben sorakozott püspökök, a trónján ülő ténykedő bibornok környezve Aquitánia összes főpapjaitól, a régibb és ujabb szerzetes családok sz. Benedek, Domonkos, Ferencz, Ignácz fiai, a papság rendkivüli nagy száma, a templom ha-jóit betölté, a megszámithatlan sokaságú nép oly látványt nyújtott, mely emlékűnkbe idézte vissza a centenárium ünne-pélyességét.
A szertartások alatt székesegyházunkban minden, nagy püspökünkre sz. Hilariusra emlékeztetett. Az oltár mögött trónra helyeztetett szobra szemben állott a főhajóval; a fa-lakra függesztett képekésmondatok az arianismus legyőzőjének dicsőségét hirdették, minők : „Katholikus vagyok, nem aka-rok lenni eretnek ; keresztény vagyok, nem arianus. — Püs-pök vagyok, nem bűntények küldenek engem számkivetésbe, hanem Isten ellenségeinek pártja. — Félelmem tárgya a világ veszélye : mihi metus est de mundi periculo. — I n k á b b aka-rok meghalni, mint gyáva alkalmazkodás által hitem szűzies tisztaságát beszennyezni. — Menjünk a vértanuságra, és hal-j u n k meg Krisztussal, hogy vele örökké uralkodhassunk."
Hiláriusnak saját szavaiból választott ezen mondatokon kivül mások is hirdeték a kitűnő hittudor és a niceai vallomás hős védőjének érdemeit mint : „Hilárius a világ zivatarai között az egyház hatalmas támasza volt —• magnus Ecclesiae sus-tentator, — a katholikus harsona nyugoton az ariánusok ellen. — Hilárius az irás mélységeit k u t a t j a , és a tan mélysé -gei lángeszének sugarai által világittattak meg. — Hilárius püspök a latinok világosság-hordozója, az egyház fénylő, ra-gyogó szövétneke, arany szája, melyről az egész igazság fakadt. — Ezen hittudor ékesszólása dörgésként hangzott, mint Krisztus vitéze sújtotta e világ hatalmasait, és diadallal ment a mennyekbe. — A tagadók hallgassanak. A katholikus, az egyházi kitünö tudor, Hilárius beszél."
Hiláriusnak saját szavaiból választott ezen mondatokon kivül mások is hirdeték a kitűnő hittudor és a niceai vallomás hős védőjének érdemeit mint : „Hilárius a világ zivatarai között az egyház hatalmas támasza volt —• magnus Ecclesiae sus-tentator, — a katholikus harsona nyugoton az ariánusok ellen. — Hilárius az irás mélységeit k u t a t j a , és a tan mélysé -gei lángeszének sugarai által világittattak meg. — Hilárius püspök a latinok világosság-hordozója, az egyház fénylő, ra-gyogó szövétneke, arany szája, melyről az egész igazság fakadt. — Ezen hittudor ékesszólása dörgésként hangzott, mint Krisztus vitéze sújtotta e világ hatalmasait, és diadallal ment a mennyekbe. — A tagadók hallgassanak. A katholikus, az egyházi kitünö tudor, Hilárius beszél."