származik. A traditio mindig azon hatással bir, hogy a tulajdont átszármaztatja, valahányszor ez igazsá-gos okból (justa causa) történik, és ez a justa causa azon tény, melyből az átadónak azon szán doka, hogy a tulajdont a dolognak átvevőjére akarja átruházni, kiderül ; eltekintve a czimnek értékétől és azon szer-ződés érvényétől, melynek alapján az átadás megtör-tént. E p u g y áll a dolog a házasságnál is ; itt is szük-séges, hogy a szerződés, vagy kölcsönös igéret között, melynek következtében házasságra lépnek, és az egy-bekelésnek cselekménye között, mely által a házas-sági jogok szereztetnek, megkülönböztessünk. — Mindenki tudja, hogy a házasság nem jő létre az által, hogy a felek egymásnak házasságot Ígérnek, vagy a házassági szerződés által ; hanem egyedül a kölcsönös átadás által, melyet igéretök beváltasára egymás irányában eszközölnek; és mihelyest ezen átadás megtörtént, minden ebből származó sajátságos eredményeivel, jogaival, és kötelmeivel fennáll, füg-getlenül azon szerződéstől, mely azt megelőzte.
(Vége köv.)
Az egyház és a polgárosodás.
(Folyt.)
Hasonlólag III. Sándor pápa (1159—81) egy papot, ki szegletmérő segítségével valami tolvajság elkövetőjét akarta fölfedezni, egy egész esztendőre eltiltott a misézéstől') és a cisterciták nagygyűlése súlyos büntetés alatt megtiltá a rend tagjainak jóslattal foglalkozni.2) Hogy ily esetek előfordul-hattak, hogy a rendkivüli, titokteljes és csudaszerü mindig és mindenütt hiszékeny elmékre talált, azt nem lehet az egyház-nak betudni, hanem az emberi ész gyarlóságáegyház-nak és a ter-mészettani ismeretek korlátolt voltának. Helyesen mondja Löbell3) a legügyesebb keresztény tanítónak legnehezebb föladatai közé tartozik a babona elleni harcz, még fölvilágo-sodott időben is ; mert ama kapcsolat, mely az érzéki és szel-lemi világ közt létezik, soha sincsen kellőleg kiderítve és átértve. H a ez igy van most, — midőn ismereteink és tapasz-talataink annyira bővek és rendezettek — minő mérveket nem kelle fölvennie a babonának akkor, midőn az antik
po->) D e c r . Greg. IX. 1. V. tit. 21. c. 2.
2) Holsten. Cod. regül. II, 402.
3) Gregor von Tours u. seine Zeit. Leipz 1839, 274. 1.
107
gányság fön maradt romjaival a germán pogányság tökéle-tesen ki nem irtott maradványai találkoztak. —
II. Gergely pápának 715-böl származó egyik határoza-ta szigorúan megtilt minden bübájosságot, jóslást és álomfej-tést. — Ugyanezt találjuk a 742. évi német nemzeti zsinat határozványainak 5. fejezetében. A 743-ban tartott lepti-nai zsinat, (concilium liptinense) melyen maga sz. Bonifácz elnökölt, 30 pontban elősorolja mind ama pogány babonás szokásokat, melyeknek utánzása keresztényeknek nehéz bün-tetések alatt tiltatik4). A 794-ben tartott frankfurti zsinat, melyen a második nicei concilium határozványainak elfoga-dása fölött folytak az alkudozások, II. fejezetében hasonlót rendelt a képek tiszteletére nézve5), mig a 813-dik évi cha-lons-i zsinat figyelmét a búcsújárások és az ereklyék tisztele-tére forditá. — Es az egyház későbben sem sziint meg a ba-bona ellen harczolni; mire nézve woi'msi Burkhard (+ 1025.)
„Volumen Decretorum" czirnü nagybecsű munkája sok ér-dekest és tanulságost tartalmaz ; ki érvelését leginkább a szent atyákból való idézetek által támogatja. — A trieri tartományi zsinat 1227-ben szigorúan elrendelé, hogy a sz.
olaj és a keresztviz mindig zár alatt tartassanak, nehogy ezekkel együgyü vagy gonosz emberek babonás czélokra vissza élhessenek 6). A 14. és 15-ik századból számtalan, ré-szint tartományi, réré-szint pedig nemzeti zsinatot tudnánk idézni, melyek szóval és tettel harczoltak a babona ellen ; igy p. a trieri (1310), mainczi (1310), utrechti (1310), würzburgi (1329 és 1446), kölni (1356), magdeburgi (1370), meiszeni (1413), lübecki (1420), eichstädti, (1447, 1453 és 1484), bo-roszlói (1475), bambergi (1491), sclrwerini (1492), barnemi (1497), bázeli (1504) . . . sat. sat.
Végül álljon itt pár szó az ordáliákról.
Nem szeretnők ezeket föltétlenül a „babona" rubrika alá hozni, minthogy tagadhatatlan, miszerént azok létüket leg-inkább a népek azon gyermekded hitének köszönik; hogy a mindentudó és mindenható Isten ott, a hol az ember korlátolt esze képtelen a valót kideríteni, maga személyesen fog köz-belépni, hogy az igazságot vagy a vádlott ártatlanságot nap-fényre hozza. — Nincs szándékunk, de még dolgozatunk ke-retébe sem férne talán, lia e helyütt az ordáliákról bővebben akarnánk értekezni, csak annyit jelzünk röviden : az egyház, mint ilyen, örökké ellensége volt az ordáliáknak, de azon magánosok is, kik ezen szokás mellett emeltek szót, menthe-tők, mint ezt könnyen beláthatja mindenki, akinek a közép-kori igazszolgáltatásról csak némi fogalma is van. E tekintet-ben figyelmet érdemel azon, főképen a régi germánoknál divó jogelv, miszerént nem a vádlónak kötelessége bebizonyitani a vádlott bünösvoltát, de ellenkezőleg a vádlotté kimutatni a maga ártatlanságát. A szabad, szeplőtelen hirü férfi, ezt az eskü által tevé vagy ha ez, péld. mivel nem szerezhetett ele-gendő számú eskütár.sat, nem történhetett, a k k o r a fegyverre
4) 1. F e h r : Der Aberglaube und die k a t h . Kirche im Mittelalter, Stuttg. 1857, 50. — S e i t e r s , Bonifaeius 1845, 352. Hartzheim, Con-cil. German. 1, 50, epp. Bonif. n. 112. Minők voltak eme szokások, erre nézve I. 1. G. a b E c k h a r d t , Commentai', de reb. F r a n c . Orient torn. I, 411 és 1. X X I I , 409 ; e zsinat irodalom-történeti tekintetben is nevezetes, mint a f r a n k nyelv legrégibb irodalmi emléke.
•'•) R i t t e r I, 366.
Bintorim, Deutsche Conciliongoschichte, I V . 484.
bizatott az ügy eldöntése, azon fönebb emiitett vallásos véle-ménynél fogva, hogy a legigazságosabb, mindentudó isten an-nak adandja meg a győzelmet, aki az igaz ügyet védi. De ezt, mint már mondók csak a szabad férfi teheté, — miként bizo-nyithatá be a szolga ártatlanságát, a kinek sem esküdni, sem megvívni nem volt szabad, a ki tehát épenséggel védtelenül, jogtalanul állott bírája előtt ! Midőn tehát egynémely k e -resztény hittanitó mint péld. rheimsi Hinkmár,7) az ordáliák
m e 11 e 11 harczoltak, akkor őket ebbeli törekvésükben fő-képen azon tekintet vezérelte, hogy ilyetén,az Isten közvetlen közbelépésérei vallásos hivatkozás által enyhítsenek a nem-szabad ember jogtalan állapotán, utolsó menedéket szerezve ártatlanságának. — Az egyház pedig az ordáliák e l l e n i törekvéseivel nem egyedül csak ezekkel állott szemben, ha-nem előbb az akkori emberiség egész világnézletét kelle megváltoztatnia, hogy azzal bukjanak egyszersmind ama ferde jognézetek, melyeknek léte és fonállása mint szükséges roszat tünteté fel ezen u. n. isten-itéleteket.
(Folyt.)
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
O cs. k. a p . Fölsége a n y i t r a i székeskáptalannál V a g y o n Is' -ván, M i s k o 1 c z y J á n o s , N é c s e y Bálint, G y u r c s e k J á n o s , M á r c z y F e r e n c z , S z o r h o l c z József és L e m e s s György f o k o : zatos előléptetését j ó v á h a g y v á n , az idősb mesterkanonokságot Z e m a n i k András kohanoczi plébános és alesperesnek ; az i f j a b b m e s t e r k s nonokságot K l o b u c z k y Antal t u r n a i plébános és alesperesnek a d o -mányozni ; K r i s z t i a n o v i c s I g n á c z zágrábi o l v a s ó - k a n o n o k o t pedig almisi cz. püspökké, és P e r g e r J á n o s k a s s a i püspököt sz.
Jóbbi a p á t t á legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott.
ROMA, jan. 17-én. Legélénkebb tárgya az itteni tár-salkodási beszédeknek a martiusi consistoriumban várható bíbornoki kinevezés. Több nevet emiitettek, melyek viselői ugyan igen is méltók volnának a bíborra, de ez alkalommal még sem fognak kineveztetni. E z e k közé tartoznak a párisi érsek, a poitiersi, cambrai-i és orlcansi jeles főpapok. Ellen-ben hivatalosan értesíttettek várható kineveztetésök felől Lucián Bonaparte, Barili, madridi nuncius, Ferrieri lissaboni nuncius, Moreno valladolidi, Ledochovszky gneseni érsekek, Gonella egykori bruxellesi nuncius, most viterboi érsek, Ca-palti a propaganda titkára, Monaco la Valetta a szent offici-um ülnöke, és Borromeo ö szentsége háznagyja. Ide sorolják Ferrarit a pénziigyministert is, de ez meggondolási időt k é r t a szentatyától, mielőtt az ajánlatot elfogadja. — D'Andrea szo-morú ügye be van végezve. A hivatalos újság néhány nap előtt közölte a visszavonási okiratot, a pápától, bibornokok-tól és más általa megsértett s rágalmazott személyektől kért, alázatos hangon fogalmazott bocsánatot. A hét elején volt első kihallgatása a pápánál Patrizi és Antonelli bibornokok jelenlétében, mely három negyed óráig tartott. Azok, kik
közvetlenül utána bocsáttattak a pápához, arezán a megelé-gedés jeleit szemlélték. Minden katholikusnak örvendeni kell a botrány jóvátételén. D'Andrea visszavonulva fog itt élni, és csak nehezen fogja visszaszerezhetni egykori oly méltán nagy befolyását.— Ö szentsége által még a mult évben a jövő
7) De divortio L o t h a r i et T e l b e r g a e ; opp torn. 1 . 5 9 9 — 6 1 3 és epp 39 torn. I I . 676.
14 *
108
egyetemes zsinat elé terjesztendő tárgyak előkészítésére ki-küldött bizottmányok tagjai szorgalmasan munkálkodnak.
Több külföldi hittudós hivatott meg e tárgyalásokra, és még többen fognak meghivatni, miután a pápa szándéka és aka-rata, hogy az olyannyira fontos előkészítési munkálatokban a katholikus világ minden országaiból a leghirnevesebb hit-tudósok részt vegyenek.*) Jan. 17-én a szent Lajosról czim-zett franczia templomban az elhunyt Villecourt bibornok lelki nyugalmáért az évi gyász istenitisztelet tartatott meg.
Nevezett egyház papsága és az itt tartózkodó francziák ked-ves kötelességüknek ismerték megjelenni a gyászmisén, hogy
megemlékezzenek a kitűnő bibornokról, ki oly kitünö tulaj-donokkal vala fölékesítve, s nyájassága és jósága miatt soká maradand felejthetetlen. Ugyanazon templomban a böjti idő-szak alatt a jeles karmelita Jáczint atya fog szónokolni. Be-szédeinek hallgatására bizonyosan össze fognak seregelni Roma összes idevaló és idegen, itt tartózkodó nevezetességei, kik a franczia nyelvben jártasak. Ugy látszik, hogy a kö-zelgő böjti időben különös buzgóság fog fordíttatni a szónok-latokra. E czélból a bibornok-vicarius külön köriratot bocsá-tand közre. — Jézus szent neve ünnepének alkalmából a jezsu-itáknál (Al Gesu templomában) háromnapi ajtatosság tarta-tik, mintegy megkérlelésére Üdvözítőnknek azon sok ká-romlásért, gyaláztatásért, melylyel legszentebb neve az isten-telenek részéről illettetik. Egy külön társulat is nyittatik meg ez alkalommal, melynek czélja minden lehető módon ellene működni, a káromkodás, és tisztátalan beszéd gonosz szokásának.
A katonák, kik Civitá-Veccliia körül sátrakban ta-nyáztak a változó időben, és épen azért betegségeknek vol-tak kitéve, két hét óta Viterbóban helyeztettek el, mire csak-hamar kedvezőbb lett az egészségi állapot. Bizony kár is volt az amúgy is hálátlan olasz kormány iránti tekintetből a vitéz franczia katonákat oly bajoknak kitenni, melyektől könnyen lettek volna megóvhatok.
Ismeretes, hogy a franczia romai legio egy vitéz tiszte Eschemann ur a nerolai ütközetnél megsebesülvén, kocsin vitetett Romába, és ez alkalommal a hegyes vidékeken egye-dül járható országutat választván nohány méternyi téren a tulsó-olasz-határokon, kellett kocsiznia. A coresei passust őriző olasz katonák gyáva módon gúnyolták a védetlen se-besültet, összetörték kardját, elrabolták óráját, tárczáját, és több értékes tárgyat — tiszteik szemeláttára. Most, hogy némi vigasztaló kárpótlást nyújtsanak a hős hadnagynak, a párisi katholikus hivek diszkardot küldöttek számára. A hadnagy, kinek testébe több golyó fúródott, még nem gyó-gyult föl, hanem a napokban vitetett a quirinali palotába, hol kényelmesebben és nyugodtabban tölthetendi a hosszan tartó felüdülés napjait. — Egyébbiránt örömmel jelenthet-j ü k , hogy a Mentanánál és más helyeken megsebesült vité-zek jobbára mind meggyógyultak már, és vagy családjaik körébe térnek vissza egy időre, vagy ismét elfoglalták helyei-ket a csapatoknál, melyekhez beosztattak.
*) Az eddig m e g h í v o t t a k közt v a n n a k : Kovács József kalocsai, D a n k ó József esztergomi kanonok ; H e t t i n g e r , H e r g e n r ö t h e r tanárok,
Molitor spirai kanonok. Szerk.
V I E N N E . A „Courrier de Vienne" j a u . 20-ki számá-ból kővetkező tudósítását vesszük át : „A tegnapi ünnep, melynek kettős czélja volt, a bordeauxi ötödik tartományi zsinat befejezését, és sz. Hilárius halálának 15 százados em-léknapját megülni, fényben és nagyszerűségben minden kép-zeletet és várakozást meghaladott. A város és egész környék népessége, sőt több idegen is részt vett benne. A fényes isteni-tiszteletet a bordeauxi bibornok-érsek tartotta, kinek zárbe-szédét alább egész terjedelmében közöljük. A reggeli órákban mutatkozó felhőket eloszlató nap fénye lehetővé tette, hogy a zsinati atyák körmenetileg térhettek vissza a székesegyház-ból a papneveldébe. A bibornok-érsek zárbeszéde iniigy
hangzik :
„Isten sziveinket kimondhatatlan vigasztalásokkal tölti el. Kilencz évi elkülönített munka és harezok után, püspö-keink ötöd izben egyesíthették törekvéseiket urunk országá-nak a lelkekbeni terjesztésére. Tartományunkban ugyan ez alatt nem egy ür támadt részint halál, részint szeretve-tisztelt püspöktársaink más székekre történt áthelyeztetése folytán, mindamellett ezek méltó utódaival mi ismét fölvehettük zsinati munkálatainkat,telve azon gondolattal,melynek a jeles Gerson adott kifejezést, midőn mondá : Nulla fuit hactenus, nec erit ulla in posterum perniciosior pestis in Ecclesia, quam omissio eanciliorum. Ha néhány napra bucsuznuk kellett is szeretett megyéseinktől, ha távoli szigetbeli társaink is legjelesebb munkatársaik által akarák képviseltetni magokat közöttünk, ki nem örülne, szeretett testvéreim, azon szabadságnak, mely-nek drága előnyeiben részesültek,mint részesültek ezelőtt Bor-deaux, L a Rochelle, Périgueux és Agen városok. Ti Poitiers lakói közelről szemlélhettétek azon szellemet, mely főpászto-raitokat lelkesiti,ti a jelen időben,midőn annyira megoszlanak az emberek, összehasolithattátok tanácskozásaink jellegét és ábrázatát más gyülekezetekével, melyekben egyéb érde-kek forognak szóban. — A béke, mely folyton uralkodó volt munkás hajlékunkban, úgy tűnhetett föl előttetek, mint az égből a jóakaratú embereknek hozott béke, és fölfoghattátok, hogy ha a népek oly gyakran hányattatnak mozgalmak által, oz onnét van, mert a zsinatainkban hangoztatott tanok félreismertetnek. — Az egyház szabadsága nem hasonlit sem-miféle más szabadsághoz, a kibékítő szellem levén sajátsága nem a medréből kilépő folyam, mely vészt hoz és pusztít, ha-nem a csendes folyó, mely áldást hoz és bőséget. Az egyházi történelem hirdeti, hogy az 1100-ik év november havában tartott poitiorsi zsinaton a tartománybeli és más egyházak püspökei rendithetlenül teljesítvén kötelességeiket a tévútra vezetett sokaság által kövekkel dobáltattak. A helyett, hogy megfutamodnának, bátran megülték helyeiket, és lovevén püspöksüvegeiket homlokaikat n y u j t á k a kövezöknek. Mi nem félhetünk hasonlóktól, ellenkezőleg ti veszitek le utai-tokon lövegeiteket tiszteletteljesen,hogy áldásunkat vegyétek.
Mielőtt távoznánk körötökből, mielőtt bucsut vennénk a bennünket oly vendégszeretőleg fogadó püspöktől,oly példás papságától, és a vallásos néptől, nem kellene-e szólanunk hozzátok azokról, miket müveitünk ? Atyai bizalom folytán tudjátok, hogy a jeruzsálemi első zsinattól fogva egész a Poitiersben az 1868-ik év folytán tartott zsinatig az erkölcs tekintetében kérlelhetlen,a hitben változhatatlan egyház min-dig figyelemmel kisérte liivei szükségeit, és a veszélyeket,
melyek az idők szerencsétlenségéből , és a tanok gonosz-ságából származnak. Mit tettünk tehát atyai gondosságunk-ban, melylyel titeket átkarolunk ? Iparkodtunk szorosabbra fűzni a szeretet, buzgalom kötelékeit, melyek egybefüznek bennünket. Mély tiszteletünknek és fiúi hódolatunknak az egyház feje iránt adtunk kifejezést. Mennél inkább ragasz-kodunk az egyházhoz, annál inkább szeretjük Francziaorszá-got első szülött leányát. Az egyház és Franeziaország meg-értik egymást, és nem mi leendünk azok, kik annak szét-választását keresendik, mit Isten kötött össze. Kárhoztatván némely ellenséges indulatu müveket, melyek előbbi zsinataink
tanai ollen irányozvák, határt akartunk szabni azon rendetlen-ségeknek, melyek a népeket szerencsétlenekké teszik, és
különösen küzdöttünk ama nagy apostazia ellen, mely az ünnepek megszentségtelenitésében rejlik. Iparkodtunk virág-zóvá tenni az ájtatatosságot és tudományt a gondjainkra bizott intézetekben. Bátorítottuk mindazon vállalatokat, melyek czélja fölvilágositani a tévelygőket, vigasztalni a szenvedőket, és terjeszteni a tüzet, melyet Üdvözítőnk meg-gyújtatni akar.
Mit cselekedtünk m é g ? Azt hittük, hogy e korban, melybon az érzékiség és anyagiság uralkodnak, kétszeres kötelességünk az ima és önfeláldozás példáját nyujtanunk.
Megragadjuk az alkalmat, hogy emlékezetetekbe idézzük, mi-szerint a bordeauxi egyházi tartomány a tengeren túl marti-niquei, gvadeloupei és reunioni franczia telepitvények, hála Liebermann fáradozásainak, ma már három püspöki megyét képeznek. Mi ezeket üdvözöltük bölcsőikben, és a larochellei zsinaton k é r t ü k a franczia püspököket, küldenének
munkáso-kat az úr szőlő jébe. Szavunk, kérésünk meghallgattatott. Re-ményljünk a kormányban, hogy müvét befejezendi itt káp-talanok alapításával. Szép tartományunk lakói nem maradtak érzéketlenek tengerentúli testvéreik nyomora irányában, mert midőn a guadeloupeiak érdekében nemes érzelmeikre hivatkoztunk, nagylelkixeknek mutatták magokat.
A viharok fokán túl az indiai tengeren van egy honfi-társaink által gyakran látogatott sziget : Reunion szigete.
Kedvesen esett volna körünkben szemlélhetni püspökét, al-kalmunk nyilt volna tőle hallani, hogy miután méltó elődje müveit folytatta, terjesztette volna, azon vidékek segélyére is sietett, hová eddig még a hit, az evangélium világossága el nem hatott. Ilála apostoli buzgalmának Afrika keleti részein ma áldozárok és szerzetesnők terjesztik a kereszténység ál-dásait. Szerencsésebbek vagytok ti poitiersi testvéreim, kik-nek az átalunk méltó tisztelettel ünnepelt sz. Hilárius már
15 évszázadok előtt meghozta a hit szövétnekét. Egyesítsétek velünk szavatokat, hogy jussanak föl az égig a dicséret, hála és elismerés hangjai. Üdvkiáltás (acclamatio) a mindenható Atyaistennek, egyszülött Fiának, a Szentléleknek, az egész Szentháromságnak. Imádás, és dicsőség mindörökkön örökké.
A szeplőtelen Szűz Máriának, az irgalom anyjának, éltünk-nek, édességünkéltünk-nek, reményünknek. Szent Józseféltünk-nek, a szü-zek Királynéja dicsőséges jegyesének. Teljosüljön a zsinat ama óhajtása, hogy az ö tisztelete mindinkább terjedjen.
Nagy szent Hiláriusnak, a hit védőjének, szeretett Aquita-niánk pártfogójának, barátjának, atyjának. Szent Mártonnak, Hilárius dicsőséges tanítványának, Gallia apostolának, kora nagy csodatevőjének. Sz. Radagondának, e város hatalmas
védnökének. I X . Piusnak, kinek nagy lelke annyi nyugodt-sággal viseli e szomorú időkben ez összes egyházak gondjait.
Bár a népek a hit által tudományra, a rend által a szabad-ságra, az evangelium által a testvériességre vezettetve nyu-godnának meg atyai keblén a fejedelemnek, ki csak áldásra terjeszti ki kezeit. A francziák dicsőséges császárának, legyőz-hetetlen hadseregünknek, Francziaországnak az egyház idő-sebb leányának. A megvédett és megmentett Roma legtartó-sabb és legfényesebb dicsőségeink egyike leend. Üdv nektek, zsinati atyák, áldozárok, szerzetesek, hittudósok, kik sza-vunkra egybegyűltek, és tengerentúli testvéreinknek. Sz.
Hilárius méltó utódjának a poitiersi püspöknek, előde hagyo-mányai, erényei,és tudománya örökösének. A toursi tartomány főpapjainak, kik ide jöttek, hogy velünk együtt üljék meg sz. Hilárius és sz. Márton örömünnepét. Béke és örök nyuga-lom elhunyt testvéreinknek. Üdv Poitiers városának, mun-katársainknak, a világi elöljáróknak, a városi és vidéki buzgó munkásoknak, mindannyitoknak, kik keresztények és test-véreink vagytok, igen üdv mindnyájatoknak. Ügy legyen, Amen, Amen
F L O R E N C Z , j a n . 8-án. (A világi kormányok és a pa-pok kormánya). Papi kormánynak nevezik szent Atyánk IX-ik Pius pápáét azt akarván mondani, hogy ez leghátrább-maradott, ügyetlen, és megvetésre leginkább méltó minden kormányok között. Europa világi kormányai azért 1831-től fogva nem szűnnek megkövetelni a pápától, hogy világiasitsa Kormányát, és a saecularisatió kötelménye kifejezést nyert azon levélben, melyet Napoleon Lajos 1849-ki augustus 18-án intézett Ney Edgárhoz, mely mintegy kivonata a k a r t lenni a pápai állam szükségeinek. Tekintsük meg tehát 1868. kezde-tén a világi kormányokat, valljon mit voltak képesek véghez vinni ? A saecularisált Austria nagyrészt a demagogok hatal-mában van, kik tehetségök szerént szabják azt, és használ ják föl czéljaikra. Anglia a féniek által megfélemlitve él, kik rabolnak, gyújtogatnak, pusztítanak. A secularizált Fran-cziaországban minden nap uj titkos társulatok támadnak, az állam kényszerítve van népteleniteni a családokat, hogy a kaszárnyákat megtöltse. A secularisált Poroszország bitorlás-ból él, erőhatalommal és álnokság által terjeszkedik. Orosz-ország kifosztja LengyelOrosz-országot, hogy zsarnokait gazdagitsa.
Belgium a kömivesek kezeiben van, kik kormányát viszik.
Olaszország ministeriális és parlamentaris válságok által föl -dulatva terhes adók, adósságok, és anarchia között forog.
Egy sincs e világi kormányok között, mely no remegne jövője miatt, moly nem félne kid- vagy belbonyodalmaktól, nem gondolna a foglyok számának növesztésére, és zászlóaljainak szaporítására. Ellenben a papok kormánya csendesen és nyu-galommal van, semmit sem tesz népe ellen, de nem is fél tőle.
A papok kormánya, melyet a , T i m e s ' n e m szűnik meg átkozni, Európában az egyedüli, mely nyolez év óta az adót föl nem emelte, az egyedüli kormány, mely nem fedezi az állam szük-ségeit népétől kicsikart fillérekből, az egyedüli kormány, mely a múlt évi betörések alkalmával városaiból kivonhatta egészen a katonaságot anélkül, hogy félni kellett volna a
A papok kormánya, melyet a , T i m e s ' n e m szűnik meg átkozni, Európában az egyedüli, mely nyolez év óta az adót föl nem emelte, az egyedüli kormány, mely nem fedezi az állam szük-ségeit népétől kicsikart fillérekből, az egyedüli kormány, mely a múlt évi betörések alkalmával városaiból kivonhatta egészen a katonaságot anélkül, hogy félni kellett volna a