Az alapvető mondattípusok

Eközben Thomas kiment a konyhába, és elővett egy merőkanalat a fiókból.

(…)

– És ez a merőkanál,… ez lesz… a merőkanalunk.” (PeeTers 1997⁷‑ből idézi de clercq 2007: 61)

4.4. Az alapvető mondattípusok

A 4.1. és a 4.2. alfejezetekben vizsgáltuk és szemléltettük a BDAI‑profilok felismerésének aka-dályozottságát vagy sikerességét. Arra a következtetésre jutottunk, hogy a saját BDAI felis-merése (a talált esetekben) problémamentes, az esetleges kommunikációs zavarok a kifejezés akadályozottságával vagy a tudás eltitkolásának lehetetlenségével (blöff, hazugság) kapcsola-tosak. A hallgató profiljának felismerése az elsőfokú mentalizáció sérülésének esetén termé-szetesen nem sikeres. Hallgatói oldalról nézve a szándék (I) felismerésének sikertelenségére azonban nem tudtunk példát hozni – azokat az eseteket vizsgálva, ahol a szándék kifejezése az alapvető mondattípusok intenzionális profiljának megfelelően történik. Azt ígértük azonban a 4. példánál, hogy kódolási problémaként megmagyarázzuk az ott idézett jelenséget.

Párhuzamot vonhatunk olyan példákkal, amikor felnőttektől megkérdezik például ál-lásinterjún, hogy Tud angolul? vagy Ért a táblázatkezelő programokhoz? Az ezekre adott adekvát válasz biztosan nem az, hogy az illető angolul kezd beszélni, vagy magához húz egy számítógépet, illusztrálandó a szakértelmét. De valószínűleg hiányérzetet keltene a kérde-zőben, ha a válasz egy egyszerű Igen lenne. Ilyen esetekben azt várjuk, hogy a kérdezett fél valamilyen módon bizonyítsa a szakértelmét. Egy adekvát válasz lehet például (természetesen

7 Lásd P^eeTers, T. (1997): From Theoretical Understanding To Educational Intervention, Whurr Publishers Ltd., Philadelphia, PA.

csak megfelelő kontextus esetén): Igen, van róla bizonyítványom (, elhozzam a másolatát?).

Ezzel a válaszadó eleget tesz a grice‑i „maximális információ” elvének.

A 4. példában szereplő gyermek ennek a maximális információra vonatkozó elvnek nem tesz eleget, azaz ebből a szempontból nem jól kódolja a mondanivalóját. A ℜeALIS rendsze-rében most kerül bevezetésre egy újabb modalitás, az E (evidencia), vagyis a bizonyíték, az információ hitelesítése (s^zeTeli 2017). Ennek az E komponensnek a figyelmen kívül hagyásá-val jellemezhető tehát a 4. példabeli kommunikációs probléma, vagyis a mi elemzésünkben ez nem mentalizációs zavar.

Szintén nem mentalizációs, azaz nem BDA‑azonosítási problémára példa az a szakiro-dalomban (howliN et al. 2007: 19) leírt eset, amikor egy 10 éves autizmussal élő lánynak nehézségeket okozott a barátkozás. A hivatkozott példában szereplő Szilvi pontosan ismeri a saját szándékát, felismeri a hallgató vágyát (vagyis hogy az nem akar vele barátkozni), viszont nem tudja érthetően és meggyőzően, azaz a bevett társalgási szabályoknak megfe-lelően kódolni (nyelvileg kifejezni) akár a szándékát, akár a visszautasítás miatti frusztrált-ságát. A barátkozás mint rítus kulturálisan meghatározott, az elsajátítása része a gyermek szocializációjának. A mi kultúránkban nem jellemző ennek a közvetlen tanítása, a gyerekek a szociális interakciók során sajátítják el, eleinte suta és sikertelen, később már gyakorlottabb próbálkozások során. Feltételezhető, hogy az elsajátítás megköveteli a társak interakcióinak alapos, kis részletekre is kiterjedő megfigyelését. Elképzelhető, hogy az elsajátítást nehezíti, ha a gyermek nem rendelkezik a lényegkiemelő képességgel, azaz nem tudja kiválasztani a megfigyelt folyamatokban a releváns elemeket. Így a szükséges kommunikációs panelek elsajátítása sem lesz zavartalan vagy sikeres, ami profilkódolási problémaként jelenik meg a kommunikációs szituációkban.

A 4.2. alfejezet 6. lábjegyzetében utaltunk arra, hogy a 4. példa átfogalmazása esetén már nem az alapvető mondattípusok intenzionális profilját használjuk, hanem felülírjuk azt a felté-teles mód használatával: El tudnál számolni 10-ig? Ebben a megfogalmazásban a kérdés‑for-ma valójában felszólításként funkcionál, ahogy a következő mondatokban is: Ide tudnád adni a sót? Meg tudnád mondani, hogy mennyi az idő? Át kell váltani egy nem szó szerinti jelen-tésre. A nem szó szerinti nyelvhasználat megértése során sokszor nem elegendő a nyelvileg kódolt kifejezés dekódolása és a kontextuális ismeretek: a szándékolt jelentés megértésében kiemelt szerephez jutnak a különböző nem nyelvi információk is, mint az intonáció vagy az arckifejezés⁸, és elkerülhetetlenné válik a 3.2.‑ben (a hazugsággal, blöffel, udvariaskodással kapcsolatban) említett „profilkettőzés”: fel kell(ene) ismerni, hogy az üzenetből dekódolható információ – ha egyáltalán értelmezhető az adott kontextusban – a hallgató „józan paraszti eszével” valószínűsíthetőtől igen távol áll.

8 A nem szó szerinti nyelvhasználat esetében természetesen számos egyéb tényező is szerepet játszik, de ezek összefoglalása túlmutat a tanulmányunk keretein. Az általunk példaként felhozott intonáció és arckifejezés a jelenleg leginkább megjelenő példa a diagnosztizálásban és a fejlesztésben.

A fejlődési zavarok pragmatikai atlasza formális nyelvészeti keretben (ℜeALIS)

5. Összegzés

Azonkívül, hogy az atipikus fejlődés pragmatikai vizsgálata segít ellenőrizni, igazolni és javítani a ℜeALIS formális rendszerét, így többek között ezeken az elemzéseken keresztül találtunk bizonyítékot az E (bizonyíték, hitelesítés) komponens jelentőségére, egy nagyon fontos megkülönböztetésre is felfigyeltünk a konkrét elemzések kapcsán. Egyrészt egyértel-műen kidomborodik az I (szándék) központi, centrális jellege: mind a saját, mind az elsőfokú mentalizációban a beszélgetőpartner szándékának felismerése, úgy tűnik, annyira alapvető a kommunikáció során (centrális szándéktulajdonítás), hogy a szakirodalomból válogatott példákban nem találtunk ennek rossz működésével magyarázható jelenségeket. Másrészt megjelent az elemzésünkben az a kettősség, hogy bizonyos esetekben magyarázható menta-lizációs problémával a pragmatikai kommunikációs hiba, más esetekben azonban olyan dis-kurzusbeli zavarok, amelyeket a szakirodalom mentalizációs hibaként említ, sokkal inkább nyelvi kódolási problémaként elemezhetőek. Úgy gondoljuk, hogy éppen az ilyen finomabb megkülönböztetésekre nyújtana segédeszközt a ℜeALIS formális elemző rendszere.

A 2. táblázatban megismételtük az 1. táblázat tartalmát, kiegészítve a 4. fejezetben is-mertetett pragmatikai hibák színekkel való megjelenítésével: ezáltal szeretnénk a ℜeALIS rendszerében atlaszszerűen ábrázolni az egyes pragmatikai sikertelenségek okait. Nem a fej-lődési zavarokat helyezzük el a táblázatban, hanem azokat a kommunikációs jellegzetessé-geket, amelyek a fejlődési zavarok során előkerültek a feldolgozott szakirodalomban.

2. táblázat

A pragmatikai hibák atlasza a ℜeALIS-ban

Világocska Kijelentő Felszólító Eldöntendő kérdő

iB iBuB iB = +5; iBuB Ï {–5, +5} iB = −5 = iBuB iBÏ{−5, +5}; iBuBÎ{−5, +5}

iD iBuD Ʃ(δ_i×iDuB+, d_u×iBuDuB+) > … Ʃ(δ_i×iD, ƍ_u×iBuD) > … Ʃ(δ_i×iDiB+, δ_u×iBuDiB+) > … iA iBuA iA… Î {+1, …, +5}; iBuA… Î {+1, …, +5}; releváns faktor lehet: rE = +5

iIuI+ iIuI+uB+ = +5 iIuI+ = +5 iIuI+iB+ = Î {−5, +5}

A vizsgált példák alapján a saját vélekedés, vágy, szándék felfogásának zavarával nem ma-gyarázhatóak a jelenségek, ugyanakkor az autoritás határainak kijelölése nem mindig prob-lémamentes – ezt jelzi a rózsaszín szín. A saját vágy és vélekedés közötti váltások viszont nehézséget okozhatnak: narratív váltás, ezt jelöltük sárga színnel. Az elsőfokú mentalizációra visszavezethető pragmatikai hibákat jelzi a kék szín. Úgy találtuk, hogy a beszélő szándéká-nak feldolgozása nem okoz nehézséget akkor, ha szó szerint használja a nyelvi kifejezéseket és szigorúan követi az alap mondattípusok intenzionális profiljait. Ezért nincs kékre színezett … uI‑cella. Ugyanakkor ha akár intonációval, akár diskurzusjelölővel vagy más módon eltérünk

a szószerintiségtől a kommunikációban, akkor gyakran előfordulnak értelmezési problémák hallgatóként, illetve ezek az eszközök sokszor nem elérhetőek beszélőként. Jövőbeli kutatása-ink témáját fogják szolgáltatni a diskurzusjelölői finomhangolás eszközei.

Az egyik legfontosabb célkitűzésünk a továbbiakra ezután az első, alapozó témafeldol-gozás után a saját célzott adatfelvétel mind a gyermeki nyelvfejlődéssel, mind az atipikus fejlődéssel kapcsolatban. Hasznos lenne megvizsgálni, hogy vajon az egyes fejlődési zavarok-ban megjelenő pragmatikai problémákra jellemző lehet‑e a különböző diskurzusjelölők által megváltoztatott intenzionális profil vagy intenzitás különböző mértékű értése, illetve hasz-nálata úgy, ahogy például sviNdT és suráNyi (2018) összefüggést találtak a preszuppozíciók és implikatúrák hibás értése és az SCD között. Másik érdekes feladat annak felmérése, hogy a ℜeALIS‑ban definiált minor mondattípusok (felkiáltó, óhajtó, vajon‑kérdőszavas) használa-ta okoz‑e problémát a pragmatikai zavart muhasznála-tató személyeknél, ugyanis a ℜeALIS elemzése szerint ezeknek a mondattípusoknak az intenzionális profiljából hiányzik a mentalizáció, így elvileg a minor és major mondattípusokra vonatkozó eltérő teljesítmény akár diagnosztikus értékű is lehetne megfelelőn felépített vizsgálat esetén.

IRODALOM

A^lBerTi Gábor 2011. ℜeALIS. Interpretálók a világban, világok az interpretálóban. Aka dé miai, Budapest.

AlBerTi, Gábor – KleiBer, Judit – schNell, Zsuzsanna – szABó, Veronika 2016. Intensional profiles and different kinds of human minds: “ Case studies” about Hungarian impera-tive‑like sentence types. Linguistics Beyond and Within 2. 6–26.

A^MericAN P^sychiATric AssociAciTioN 2013. DSM-5 referencia-kézikönyv a DSM-5 diagnosz-tikai kritériumaihoz. Oriold és Társa Kiadó és Szolgáltató Kft., Budapest.

A^TTwood, Tony 2007. The Complete Guide to Asperger’s Syndrome. Jessica Kingsley Publisher, London.

ATTwood, Tony 2008. Különös gyerekek. Kalauz az Asperger szindrómáról szülőknek és ne-velőknek. Animus, Budapest.

A^TTwood, Tony 2015. Az Asperger-szindróma kézikönyve. Szülőknek, pedagógusoknak, szak-embereknek. Animus, Budapest.

c^uMMiNgs, Louise 2014. Pragmatic disorders. Perspectives in pragmatics, philosophy & psy-chology 3. Springer, London.

csePregi András – sTefANiK Krisztina 2012. Autizmus spektrum zavarral élő gyermekek, ta-nulók komplex vizsgálatának diagnosztikus protokollja. Educatio Társadalmi Szolgáltató Nonprofit Kft., Budapest.

d^e c^lercq, Hilde 2007. Mama, ez itt ember vagy állat? Kapocs, Budapest.

Egészségügyi szakmai irányelv – Az Autizmusról/Autizmus spektrum zavarokról 2017.

https://kollegium.aeek.hu/Iranyelvek/ (Letöltés ideje: 2018. május 22.)

fAucoNNier, Gilles 1994. Mental spaces: Aspects of meaning construction in natural lan-guage. Cambridge University Press, Cambridge.

A fejlődési zavarok pragmatikai atlasza formális nyelvészeti keretben (ℜeALIS)

G^yőri Miklós 2005. Az autizmus kognitív hátterének változó kauzális modelljei. In g^ervAi Judit – K^ovács Kristóf – l^uKács Ágnes – r^AcsMáNy. Mihály (szerk.): Az ezerarcú elme.

Tanulmányok Pléh Csaba 60. születésnapjára. Akadémiai Kiadó, Budapest. 378–389.

Győri Miklós 2013. Az irónia megértése autizmusban: egy kognitív pragmatikai modellhely-zet. In Pléh Csaba (szerk.): Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXV: A kognitív szempont a nyelv pszichológiájában. Akadémiai Kiadó, Budapest. 285–312.

g^yuris Beáta 2013. Megjegyzések a pragmatika tárgyáról és hasznáról. Magyar Nyelv 109/2.

162–170.

howliN, Patricia – BAroN-coheN, Simon – hAdwiN, Julie 2007. Miként tanítsuk az elme olva-sását autizmussal élő gyermekeknek. Kapocs, Budapest.

ivAsKó Lívia 2013. Lehetőségek a pragmatikai képességek tanulmányozására a pragmatika, a nyelvészet és a kognitív idegtudomány határán. Magyar Nyelv 109/2. 170–177.

K^árPáTi Eszter 2018. Kérdések és válaszok. Előadás, elhangzott: 20. Élőnyelvi Konferencia, Budapest. 2018. 08. 31.

Kiss Szabolcs 2005. Elmeolvasás. Új Mandátum Kiadó, Budapest.

MAier, Emar 2016. Attitudes and Mental Files in Discourse Representation Theory. Review of Philosophy and Psychology 7/2. 473–490.

n^őthiG László – s^zeTeli Anna 2018. Nagyfelbontású pragmaszemantikai igazságértékelés egy játékprogramban. In v^iNcze Veronika (szerk.): XIV. Magyar Számítógépes Nyel vé-szeti Konferencia. SzTE Informatikai Tanszékcsoport, Szeged. 456–465.

PeeTers, Theo 2007. Autizmus. Kapocs, Budapest.

PellicANo, Elizabeth 2011. Psychological models of autism: An overwiev. In roTh, Ilona – r^ezAie, Payam (eds): Researching the autism Spectrum. Cambridge University Press, Cambridge.

s^chNell Zsuzsanna 2016. Az elme nyelve. Társalgás és nyelvfejlődés. Akadémiai Kiadó, Budapest.

sviNdT Veronika – suráNyi Balázs 2018. Fő állításon kívüli propozíciók feldolgozása szoci-á lis kommunikszoci-ációs zavarral élő és HFA gyermekek mondatmegértésében. Elhangzott:

Pragmatika Kerekasztal, Pécs. 2018. 09. 07.

s^zeTeli Anna 2017. Szerint(em). A kifejezés funkcióinak vizsgálata formális interpretációs rendszerben. In B^öhM Gábor – c^zeferNer Dóra – f^edeles Tamás (szerk.): Szemelvények 4. Válogatás a PTE BTK XXXIII. OTDK-n (2017) I–III. helyezést elért hallgatóinak pá-lyaműveiből. PTE BTK TDKT, Pécs. 88–107.

Szücs Márta Zita 2016. A célzás, a metafora és az irónia megértésének kognitív, nyelvi és metapragmatikai összefüggései óvodáskorban. PhD‑értekezés. PPKE BTK NYDI, Buda‑

pest. http://real‑phd.mtak.hu/388/ (Letöltés ideje: 2018. 09. 13.)

volKMAr, Fred R. – rogers, Sally J. – PAul, Rhea – PelPhrey, Kevin A. (eds) 2014. Handbook of autism and pervasive developmental disorders. Wiley, New Jersey.

wellMAN, Henry M. – liu, David 2004. Scaling of theory‑of‑mind tasks. Child Development 75/2. 523–541.

w^orld h^eAlTh orgANizATioN 1992. International Statistical Classification of Diseases 10th Re vision. Genova.

world heAlTh orgANizATioN 2018. International Statistical Classification of Diseases 11th Re vision. https://icd.who.int (Letöltés ideje: 2018. augusztus 28.)

A ℜeALIS szakirodalma

http://nyelvtud.btk.pte.hu/content/realis_bibliography

A fonológiai tudatosság és a mondatismétlés