A szerintem diskurzusjelölő jellemzői a gyermeknyelvben *
2. Anyag, módszer, kísérleti személyek
A felhasznált saját gyűjtésű korpuszomat 2017 első félévében rögzítettem egy Csongrád me-gyei falusi óvodában, a Szegvári Kurca‑parti Óvodában, egy Csongrád meme-gyei városi óvoda két intézményében, a mindszenti Károly Óvodában és a mindszenti Móricz Óvodában, vala-mint egy határon túli magyarok lakta városi intézményben, a Kalimero Óvodában. A korpusz 167 felvételt tartalmaz, 167 különböző beszélővel. Az összes felvétel teljes időtartama 18 óra 26 perc. A felvételek átlagos hossza: 6 perc 58 másodperc. A gyerekek átlagéletkora 5,8 év.
A nemi megoszlásuk: 85 lány, 82 fiú. A szerintem diskurzusjelölőt produkáló nagycsoportos korosztály életkora 5,8–6,10 év közötti volt, a középsősöké 4,8 és 5,3 év közötti, míg a kiscso-portosok 3,11 és 4,1 évesek voltak. A korpuszra jellemző, hogy a hangfelvételeket egyesével, a kisgyerekekkel négyszemközt vettem föl egy külön helyiségben, mely nem volt zajszige-telt. A felvételeket diktafonnal és laptoppal rögzítettem, így hang‑ és videofelvétel is készült.
A szerintem diskurzusjelölő jellemzői a gyermeknyelvben
A hanganyagok diktafonnal kerültek rögzítésre .wav formátumban. A felvevő típusa: Olympus VN‑732PC. A mérhető frekvenciatartomány: 70 Hz‒19 kHz. A videófelvételt Samsung lap-topra telepített Debut Video Capture Software segítségével rögzítettem. A gyerekeket délelőt-tönként, mindig ugyanabból az óvodás csoportból vittem ki az anyagrögzítésre. A gyermekek beszédindulását az óvónők átlagban 2‑2,5 éves korra mondták. Az anyanyelv‑elsajátításukra jellemző volt, hogy a lányok hamarabb kezdtek el szavakat használni minden csoport esetén (16 hónapos kor után). A gyermekek általánosságban ép hallásúak, hallássérült 4 fő, akik nem produkálták a vizsgált hát elemet. Többségük egynyelvű, viszont a szerbiai magyar gyere-keknél erős kétnyelvű környezet van. Az óvónők szerint 12 gyerek lehet, aki szigorúan véve kétnyelvű a szülők nemzetiségét is figyelembe véve, de minden kisgyerekre jellemző, hogy több szót is értenek mindkét nyelven. A magyarországi városi intézményekben a roma gye-rekek esetén is szintén fennáll a kétnyelvűség lehetősége, de az óvónők tisztán kétnyelvűnek nem írtak be senkit. A szegvári óvodában egy kétnyelvű kisgyerek van. A produkált adatok tekintetében nem volt különbség az egy‑ és kétnyelvű gyerekek között.
A felhasznált módszer a bábmesék alapján való történetmesélés volt. A felvételek so-rán a gyerekek rövidebb‑hosszabb (10 s – 60 s) bábmeséket láttak, melyek rögzítésében egy Mészáros Vincéné‑díjas bábművész segített. A meséket különféle bábozási technikákkal rög-zítettük (kesztyűbáb, óriásbáb, síkbáb). A gyerekek kevés szereplős, állatos meséket láttak, az auditív és a vizuális ingerek együttesen jelentek meg, hiszen a két inger együttesen jobb meg-értést eredményez (zsáK 2016), és a mesék valamilyen tanulsággal zárultak. A kiscsoportosok 3‑4 mesét, a középsősök 5‑6 mesét, míg a nagycsoportosok 9‑et láttak. A gyerekek a mese megnézése előtt azt az instrukciót kapták, hogy figyeljenek arra, amit mutatni fogok nekik, és a mese megnézése után a következő kérdéseket hallották: Mit láttál? Mi történt a mesében?
A mesék végén, azokból kiindulva további beszédtémák is felmerültek: Mi a kedvenc állatod?
Mit szoktál otthon játszani? Milyen évszak van most? A mesék nézése közben végig fontos elv volt, hogy a gyerekek csak addig vegyenek részt a vizsgálatban, amíg kedvük van hozzá.
A korpuszomban szereplő hanganyagok olyan félintézményes szövegek (schirM 2017: 335), amelyekben az adatrögzítő–gyermek szerepek meghatározzák a beszédaktusokat, a fordulók elosztását, valamint a szóátadást is. Az adatrögzítő felnőtt a beszélgetés irányítójaként és a kérdések feltevőjeként van jelen, ezzel szemben a gyermek a válaszadó szerepet tölti be. Az elhangzott válaszokat a narratívák és a kérdés‑válasz párbeszédek alkotják.
A rögzített 167 felvételt meghallgatva, egyesével kerestem ki a szerintem elemeket. A fel-vételeket lejegyeztem, majd ezután főleg a kontextus és a forduló figyelembevételével elemez-tem a felvételekben megjelent diskurzusjelölők funkciót.
3. Eredmények
A 167 adatközlőből mindössze 18‑nál, vagyis 10,7%‑nál jelent meg a vizsgált szerintem elem összesen 33 előfordulással. A beszélők jelölése során az N: nagycsoportos, a Kö: középsős, míg a Ki: kiscsoportos korosztályú adatközlőt jelöl. A gyermekek életkori megoszlását vizs-gáltam meg elsőként. Megállapítottam, hogy a szerintem diskurzusjelölőt a nagycsoportos korosztály használja több mint 50%‑ban, ugyanis 10 nagycsoportos (5,8–6,10 év) korúnál volt megfigyelhető, míg a középsősök (4,8–5,3 év) közül 6‑an, vagyis 33%‑uknál volt adatolható, a kiscsoportosok (3,11–4,1 év) közül pedig 2‑en, vagyis 11%‑uk használta.
A vélekedés szerepén belül kezeltem a következtető funkciót, például F: Hát mindjárt meglátjuk. | Gy: Ott egy cica. Nem fogja elkapni. Szerintem szereti. Valaki ott fogja. (NF29) és az értékelő szerepet is, például: F: És szerinted mit csinálhattak utána együtt? | Gy: Hát játszottak szerintem (NF19). Azonban a vélekedés szerepkörén belüli két alfunkció (követ-keztető és értékelő) nem különül el minden példában élesen egymástól, hiszen az értékelés sokszor következtetés eredménye (dér 2018), mint ahogyan egy következtetés is kiindulhat értékelésből (dér 2018). Például: Gy: Találtunk a kannába egy rohadt békát. Csak azért nem hozta föl tesóm, mert egy béka kellett neki. | F: <Ahan> | Gy: <Odaadnám> neki annak a dög-nek, csak hogy nem akar, hogy nem ak amíg nincs béka, nem hoz tesót. | F: Hát igen. | Gy:
Csak most már visszavitte, mert nem kapott büdös békát. | F: Jaj, de jó. | Gy: És hogyha halott volna, a halott békát megkapta volna, aminek már egy lába hiányzott, akkor hozta volna.
Szerintem ez volt a baj (NF31).
A szerintem fordulóbeli helyzetét is megvizsgáltam. Feltételeztem, hogy leggyakrabban forduló eleji pozícióban jelenik meg, ahogyan a felnőtt nyelvhasználók rögzített anyagaiban is megfigyelhető volt (dér 2018).
Forduló elején adatoltam a legtöbb esetben, 27‑szer a diskurzusjelölőt, vagyis 82%‑ban, például: F: Na, újraindítjuk. Megpróbáljuk. | Gy: Szerintem az elromlott (KöF3); vagy F:
Nagyon ügyes vagy. És szerinted megette az egeret a cica? | Gy: Hát szerintem igen, mert mert a macskánk Mari állandóan elkapja (KöF3). 3‑szor forduló belsejében (9%‑ban) volt megfigyelhető, például: F: Na, de jó. Na, jön az utolsó előtti mese, erre is figyelj ilyen ügyesen.
(…) Na, mi történt? | Gy: A róka elkapta a nyuszit, jött a medve, és azt szerintem elkapta aa rő a medve. (NV11), és szintén 3 alkalommal (9%) a forduló végén jelent meg, például: F: És mit mondhatott mondjuk ott a végén, a mese végén a macinak a nyuszi? Vagy a nyuszinak a maci?
| Gy: Miért kapsz el? Meg valami ilyesmit szerintem (NF19). Egy nagycsoportos gyermek vála-szában egy fordulón belül mindhárom pozícióban megjelent a szerintem elem: F: Nagyon ügyes vagy. És szerinted a pók hova vihette el őket, vagy hova sétálhattak el vele? | Gy: Szerintem elmentek vásárolni, meg szerintem elmentek a játékboltba, és a Tescóba szerintem (NV2).
A forduló eleji pozícióban több mint 80%‑ban volt megfigyelhető a szerintem elem, míg forduló belseji és ‑végi pozícióban 9–9%‑ban volt adatolható. Feltételeztem, hogy a félin-tézményes anyagokat tartalmazó korpuszomban megjelenő szerintem pozíciójának arányai
A szerintem diskurzusjelölő jellemzői a gyermeknyelvben
a BEA beszélt nyelvi korpusz anyagaihoz hasonlítananak. A félintézményes szövegtípusból származó adatok azonban (82%–9%–9%) inkább a dér (2018) által megállapított MNSz2 adataihoz hasonlítanak (65%–18%–16%), mint a BEA arányaihoz (57%–27%–17%).
Megvizsgáltam azt is, hogy a szerintem a korpuszomban a vélemény kifejezésére legy-gyakrabban használt jelölő‑e. Megállapítható, hogy se az azt/úgy gondolom, úgy hiszem, úgy vélekedem, vélekedésem szerint jelölők nem fordultak elő, az azt hiszem véleményjelölő is csak kétszer volt adatolható az egész korpuszban, tehát a leggyakoribb vélekedésjelölő tényleg a szerintem volt.
Megfigyelhető volt még, hogy a szerintem‑előfordulások 51,51%‑a esetén, vagyis 17 esetben a szerintem diskurzusjelölőt tartalmazó fordulót közvetlenül megelőző fordulóban az adatrögzítő kérdésében szerepelt a vizsgált szó ragozott alakja. Például: F: És szerinted a végén mi történhet ezekkel az állatokkal? Megfőzi a boszorkány ezt a sok állatot, akkor mi lehet a főzettel? Mit csinál vele? | Gy: Hát szerintem valamire használja (KiF5); vagy F:
Nagyon ügyes vagy. És szerinted a pók hova vihette el őket, vagy hova sétálhattak el vele?
| Gy: Szerintem elmentek vásárolni, meg szerintem elmentek a játékboltba, és a Tescóba szerintem (NV2).
4. Következtetések
Kutatásom a szerintem diskurzusjelölő fordulóbeli helyzetére és funkcióira irányult. Az első hipotézisemben feltételeztem, hogy a felnőtteknél datált összes funkció (vélekedés, ellenvetés, mondás aktusa) megjelenik a gyermekek nyelvhasználatában is. A 33 előfordulást megvizs-gálva viszont az látszik, hogy csak a vélekedést kifejező funkciója jelent meg az óvodások anyagaiban. Ennek oka az lehet, hogy a felnőtt olyan kérdéseket tett föl a gyerekeknek, ahol az óvodások saját véleményüket akarták elmondani, hangsúlyozni.
A második hipotézisem kapcsán a szerintem elem fordulóbeli helyzetét elemeztem. Az eredmények alátámasztották a feltételezésemet, ugyanis fordulókezdő helyzetben fordult elő a vizsgált elem a leggyakrabban, 82%‑ban. Ha a BEA spontán beszélt nyelvi korpusz szerin-tem pozícióját, illetve a Magyar Nemzeti Szövegtár 2 különféle műfajokat (pl. szépirodalmi, sajtó, beszélt, hivatalos) tartalmazó korpuszának adatait (dér 2018) vetjük össze az általam kapott eredményekkel, akkor azt láthatjuk, hogy a BEA korpuszban 57%‑ban a megnyilatko-zás elején jelent meg a szerintem elem, míg az MNSz2 korpuszban 67%‑ban a kezdő pozíció dominált. A fordulókezdő pozíció dominanciájának oka lehet az is, hogy a gyerekek a minta-követés miatt produkálnak a felnőttekéhez hasonló eredményeket. Habár a BEA korpusszal nagyobb egyezést feltételeztem a szerintem pozícióját illetően a műfaji azonosságok miatt (pl. narratív szövegtípus), mégis az MNSz2 adatai hasonlítanak jobban a gyermeknyelvi kor-puszom eredményeihez.
A harmadik hipotézisemben feltételeztem, hogy a szerintem elem a leggyakoribb véle-ményjelölő a gyermeknyelvi anyagokat tartalmazó korpuszomban. Az eredmények alapján ez bizonyult a leggyakoribbnak, csupán két adatot találtam más véleményjelölőre, vagyis az azt hiszem diskurzusjelölőre. Ennek oka lehet, hogy amikor az adatközlő véleménynyilvánítást kívánt a gyerek részéről, akkor a szerinted elemet tartalmazó kérdést használta, a mit hiszel/
gondolsz kérdések helyett, vagyis biztosan ez is befolyásolhatta a szerintem elem magas elő-fordulási arányát vélekedést kifejező funkcióban.
A szerintem diskurzusjelölő használatát kis‑, középső‑ és nagycsoportos életkorra le-bontva is megvizsgáltam. Az eredmények alapján elmondható, hogy az életkor előrehaladtá-val a vélekedésjelölő használata fokozatosan gyakoribb. A 18 szerintem‑et használó gyermek közül a kiscsoportosok mindössze 11%‑ánál, a középsősök 33%‑ánál, míg a nagycsoportosok 56%‑a esetén volt jellemző a diskurzusjelölő használata. Megfigyeltem, hogy a korpuszban 17 olyan előfordulás volt, ahol a felvételvezető szerinted‑et tartalmazó kérdést tett fel. Ezekben az esetekben a szerintem elemet a nagycsoportosok által feltett kérdések 8 alkalommal, a kö-zépsősöké 7 esetben, míg a kiscsoportosoké 2‑szer tartalmazták. Ennek a jelenségnek oka lehet az erős kényszer arra, hogy elmondja a saját véleményét az ige megfelelő ragozott alak-jával kifejezve, amelyet erősít az is, hogy egy nagycsoportos óvodás (NV2) egy fordulón belül 3‑szor is használta az elemet.
A szerintem társalgásszervező elemről elmondható, hogy nyelvtörténeti szempontból első diskurzusjelölői használatában vélekedést jelölő funkcióban szerepelt. Közel 200 év alatt további szerepekkel bővült a használata (ellentétet, mondást kifejező funkciók), illetve a jelölő használatának gyakorisága is megnőtt a 20. század elejére. A gyermeknyelvi megjelenésének jellemzője, hogy gyakran ismételt elemként, a pragmatikailag legerősebb, leginkább elvárt kezdő pozícióban jelenik meg.
IRODALOM
AiJMer, Karin 1997. I think – an English modal particle. In swAN, Toril – wesTviK, Olaf Jansen (eds): Modality in Germanic languages. Historical and comparative perspectives. Mouton de Gruyter, Berlin. 1–47.
Bell, David M. 1998. Cancellative discourse markers: a core/periphery approach. Pragmatics 8/4. 515–541. https://benjamins.com/catalog/prag.8.4.03bel/fulltext/prag.8.4.03bel.pdf (Letöltés ideje: 2018. május 28.)
dér Csilla Ilona 2013. Grammaticalization: A specific type of semantic, categorical, and pro-sodic change. Berliner Beiträge zur Hungarologie 18. 160–179.
dér Csilla Ilona 2016. A szerintem diskurzusjelölő szinkrón és diakrón vizsgálata. In reMéNyi
Andrea Ágnes – sárdi Csilla – TóTh Zsuzsa (szerk.): Távlatok a mai magyar alkalmazott nyelvészetben. Tinta Könyvkiadó, Budapest. 474–485.
dér Csilla Ilona 2018. A véleményjelölők udvariassági szerepéről. Elhangzott: Újdonságok a szemantikai és pragmatikai kutatásokban. Szeged, 2018. április 27.
A szerintem diskurzusjelölő jellemzői a gyermeknyelvben
gósy Mária – gráczi Tekla Etelka – gyArMAThy Dorottya – horváTh Viktória – NiKléczy Péter – BeKe András 2008. Magyar Spontán Beszéd Adatbázis – BEA. http://www.nytud.
hu/adatb/bea/ (Letöltés ideje: 2018. szeptember 24.)
iváNyi Zsuzsanna 2001. A nyelvészeti konverzációelemzés. Magyar Nyelvőr 125. 74–93.
http://www.c3.hu/~nyelvor/period/1251/125106.htm (Letöltés ideje: 2018. május 28.) Koczogh Helga Vanda 2012. The effects of gender and social distance on the expression
of verbal disagreement employed by hungarian undergraduate students. PhD‑ érteke‑
zés. Debreceni Egyetem, Debrecen. https://dea.lib.unideb.hu/dea/bitstream/handle/2437/
152161/disszert%C3%A1ci%C3%B3_Koczogh_Helga_titkositott.pdf? sequence=11&is Allowed=y (Letöltés ideje: 2018. május 28.)
Kugler Nóra 2015. Az evidencialitás jelölői a magyarban, különös tekintetettel az inferen-ciális evidenciatípusra. http://real.mtak.hu/32928/2/Kugler_Megfigyeles_es_kovetkezte-tes_nyomdai_u.pdf (Letöltés ideje: 2018. május 28.)
leviNsoN, Stephen C. 2013. Action formation and a scription. In sidNell, Jack – sTivers, Tanya (eds): The handbook of conversation analysis. Wiley–Blackwell, Oxford. 101–130.
MTA MAgyAr NyelvTudoMáNyi iNTézeT 1998. Magyar Nemzeti Szövegtár 2. http://mnsz.
nytud.hu/ (Letöltés ideje: 2018. szeptember 24.)
MullAN, Kerry 2010. Expressing opinions in French and Australian English discourse. A se-mantic and interactional analysis. John Benjamins, Amsterdam – Philadelphia.
NéMeTh Zsuzsanna 2014. Javítási műveletek jelöltségi hipotézise. Jelentés és Nyelvhasználat I. 29–54. http://www.jeny.szte.hu/images/issues/2014/JENY‑2014‑NemethZs.pdf (Letöltés ideje: 2018. május 28.)
sAcKs, Harvey – schegloff, Emanuel Abraham – JeffersoN, Gail 1974. A simplest sys-tematics for the organization of turn‑taking for conversation. Language 50/4. 696–735.
http://pubman.mpdl.mpg.de/pubman/item/escidoc:2376846/component/escidoc:2376845/
Sacks_1974_simplest_systematics.pdf (Letöltés ideje: 2018. május 28.)
schegloff, Emanuel Abraham 2007. Sequence organization in interaction: A primer in con-versation analysis. Language 50/4. 696–735.
schirM Anita 2011a. A diskurzusjelölők funkciói a számok tükrében. Alkalmazott Nyelvészeti Közlemények 6/1. 185–197.
schirM Anita 2011b. A diskurzusjelölők funkciói: a hát, az -e és a vajon elemek története és szinkrón státusa alapján. PhD‑értekezés. Szegedi Tudományegyetem, Szeged. http://
doktori.bibl.u‑szeged.hu/759/1/schirm_anita_doktori_disszertacio.pdf (Letöltés ideje:
2018. május 28.)
schirM Anita 2017. A diskurzusjelölők és a szövegtípusok. Magyar Nyelv 113/3. 330–341.
http://www.c3.hu/~magyarnyelv/17‑3/SchirmA_MNy_17‑3.pdf (Letöltés ideje: 2018. má-jus 28.)
TrAugoTT, Elizabeth Closs 1995. The role of the development of discourse markers in a theory of grammaticalization. Elhangzott: The 12th International Conference on Historical Linguistics, Manchester, 1995. 08. 13–18.
TrAugoTT, Elizabeth Closs 2010. (Inter)subjectivity and (inter)subjectification: A reassessment.
In dAvidse, Kristin – vANdelANoTTe, Lieven – cuycKeNs, Hubert (eds): Subjectification, inter sub jectification and grammaticalization. De Gruyter, Berlin – Boston. 29–71.
TrAugoTT, Elizabeth Closs – heiNe, Berndt 1991. Approach to grammaticalization. (2 vols).
John Benjamin, Amsterdam – Philadelphia.
TáNcsics Mihály 1873. Gyöngesék. In TáNcsics Mihály (szerk.): Tordai Endre és azok levelek.
Buschmann, Pest.
zsáK Éva Indira 2016. A verbalitás és a vizualitás hatása gyermekek szövegértésére.
Elhangzott: Új utak a gyermeknyelvi kutatásokban. Budapest, ELTE, 2016. december 1.