Langó‑Tóth Ágnes
2.3. Anyag, módszertan
Kétféle tesztet állítottam össze a kétféle szórend alapján, így minden résztvevő találkozott mindkét szórenddel. A kétféle feladatlapra azért volt szükség, hogy minden mondat ugyan-annyiszor legyen megvizsgálva mindkét szórend esetén. Mivel az a mondat, amely az egyik feladatlapon úgy szerepelt, hogy a birtok megelőzte a birtokosokat, a másikon azzal a szó-renddel volt olvasható, amely esetén a birtok követte a birtokosokat. Minden tesztmondatot egy töltelékmondat követett, amelyek a két tesztlapot tekintve egységesnek számítottak. Az alanyok számítógép képernyőjén keresztül látták a képeket, a tesztmondatok pedig felolvasás-ra kerültek. Ezek után választaniuk kellett a két kép közül abból a szempontból, hogy melyik az közülük, amelyik a leginkább illik a mondathoz. Ha szükségesnek ítélték, még egyszer meghallgathatták az adott tesztmondatot. A képek közül az egyik a rekurzív (5. ábra), míg a másik a konjunktív (6. ábra) olvasatnak felelt meg.
(13) A bácsi feleségének a biciklije piros./A biciklije a bácsi feleségének piros.
A képek sorrendjét pszeudo‑randomizáltam, ami azt jelenti, hogy az egyik tesztmondatnál a rekurzív kép került a bal oldalra és a konjunktív a jobb oldalra, míg az azt követő teszt-képnél megfordult a sorrend, így a rekurzív kép állt a bal oldalon, míg a konjunktív a jobb oldalon. Összesen nyolc tesztmondat szerepelt a kísérletben, valamint nyolc töltelékmondat is. A résztvevőknek egyesével kellett meghallgatniuk a mondatokat, majd választaniuk kellett a képek közül. A feladat tíz percnél több időt nem vett igénybe, egyetlen résztvevő a kettő közül csupán az egyik tesztlappal találkozott.
5. ábra
Rekurzív olvasat (A bácsi feleségéhez tartozó bicikli piros.)
6. ábra
Konjunktív olvasat (A bácsinak és a feleségének [a közös] biciklije piros.)
3. Eredmények
Az eredmények kiértékelését az R nevű statisztikai szoftverrel tettem, valamint Khí‑négyzet próbát végeztem az adatokon. Az alábbi 3. táblázatból látható, hogy a különböző korcsopor-tok milyen arányban választottak a két kép közül.
3. táblázat
A rekurzív-konjunktív képek közül való választás korcsoportonként
5 évesek 6 évesek 8 évesek felnőttek
rekurzív 61% 40% 54% 91%
konjunktív 39% 60% 46% 9%
A magyar rekurzív birtokos szerkezet elsajátítása
Ebből látható, hogy az 5 évesek szignifikánsan több rekurzív választ adtak, mint konjunktívat [χ2(1) = 4,84, p < 0,05*]. A 6 éves korcsoportnál ez az arány megfordul, ugyanis ők szignifi-kánsan többször választották a konjunktív képet, mint a rekurzívat [χ2(1) = 4, p < 0,05*].
A 8 éves csoport választási aránya között nem találtam különbséget [χ2(1) = 0,64, p = 0,424 n.
sz.), a felnőttek pedig szinte csak a rekurzív képeket választották [χ2(1) = 67,24, p < 0,001***].
Összehasonlítva a négy korcsoport rekurzív választásainak arányát az látszik, hogy szignifi-káns különbség található az egyes életkorok választásainak aránya között, amit a felnőttek és a gyermekek válaszai közötti különbség határoz meg [χ2(3) = 22,585, p < 0,001***].
Ezek után a kétfajta szórend során kapott rekurzív választások arányát hasonlítottam össze egymással (4. táblázat).
4. táblázat
A kétfajta szórend összehasonlítása
rekurzív 5 évesek 6 évesek 8 évesek felnőttek
birtokos1‑birtokos2‑birtok 54% 44% 53% 50%
birtok‑birtokos1‑birtokos2 46% 56% 47% 50%
A 4. táblázatból az látszik, hogy egyik korcsoport esetén sem volt szignifikáns különbség a kétfajta szórend között a rekurzív válaszok tekintetében. Ezért nem találtam különbséget az 5 éveseknél [χ2(1) = 0,64, p = 0,424 n. sz.], a 6 éveseknél [χ2(1) = 1,44, p = 0,230 n. sz.], a 8 éveseknél [χ2(1) = 0,36, p = 0,549 n. sz.) és a felnőtteknél [χ2(1) = 0, p = 1 n. sz.] sem. Ennek alapján az állapítható meg, hogy nem létezett a két szórend között preferencia.
Összehasonlítva ezeket az adatokat liMBAch (roePer 2011) adataival, több fontos tényező is szembetűnik (5. táblázat).
5. táblázat
Limbach és a jelen kísérletben a rekurzív adatok összehasonlítása
3 évesek 4 évesek 5 évesek 6 évesek 8 évesek felnőtt egynyelvűek
liMBAch 56% 70% 59% – – 83%
lANgó-TóTh – – 61% 40% 54% 91%
Először is az látszik, hogy Limbach fiatalabb gyermekeket vizsgált, míg én az 5‑től 8 évesig terjedő korosztályt. Ezért a gyermekek közül egyedül az ötéves csoport esetén van lehetőség az adatok összevetésére, ami nagy hasonlóságot mutat egymással [χ2(1) = 0,033, p = 0,8551 n.
sz.]. A másik összehasonlítható csoport a felnőtt egynyelvűek csoportja lenne, amely szintén nem mutat szignifikáns különbséget [χ2(1) = 0,369, p = 0,544 n. sz.). Arról, hogy a három‑, illetve négyéves korcsoport miként értelmezi a magyar rekurzív birtokos szerkezeteket, to-vábbi kutatások adhatnak számot. Ami jól látszik ezeken az adatokon, az az, hogy a rekurzív
birtokos szerkezetek elsajátítása nem lépésről lépésre történik. Ugyan egyes életkorokban valóban magas a konjunktív válaszok aránya (a 3, 6, illetve 8 éves korcsoport esetén), mégsem beszélhetünk elsajátítási útvonalról, ugyanis nem azt látjuk az adatokon, hogy a négyévesek több rekurzív választ adnának, mint a háromévesek. Ahogyan a hatévesek sem választják többször a rekurzív képet az ötéveseknél. A két kísérletnek a módszertana nem egyezett meg teljességében, ahogyan a vizsgált szempontok sem, ezért sem lehetséges az adatok teljes körű összehasonlítása. A 4. táblázattal csupán azt szándékoztam megmutatni, hogy a külföldi szakirodalomban előtűnő eredmények sem feltétlenül bizonyítják azt, hogy a gyermekek lé-pésről lépésre sajátítanák el a rekurzív szerkezetek korrekt értelmezését. Ennek lehetséges okairól a Következtetések részben fogok beszámolni.
Összefoglalva a főbb eredményeket, láthatjuk, hogy a kétféle szórendnek nincs hatása a szerkezetek értelmezésére. Egyedül a nyolcéves korosztálynál nem találtunk különbséget a képválasztási feladat eredményei között. Ahogyan a felnőttek, úgy az 5 évesek is a rekurzív képeket preferálták inkább, a 6 éves korcsoport esetén mindez megfordult. Ők szignifikánsan több konjunktív választ adtak idősebb és fiatalabb társaiknál egyaránt. Ennek lehetséges ma-gyarázatára a következő részben térek majd ki.
4. Következtetések
Ebben a tanulmányban két fő kérdésre kerestem a választ: (i) arra, hogy a magyar gyerme-kek is direkt rekurzióként, azaz konjunktívan értelmezik‑e a rekurzív birtokos szerkezeteket.
A külföldi szakirodalom szerint a gyermekek számára először létezik egyfajta default, mel-lérendelő olvasata a rekurzív szerkezeteknek. Másrészt (ii) azt vizsgáltam meg közelebbről, hogy a kétféle tesztelt szórendnek; amikor a birtok a két birtokos előtt, illetve azok után áll, vajon lehet‑e befolyása arra, hogy a gyermekek miként értelmezik a rekurzív birtokos szer-kezeteket. Nem tettem arra nézve semmilyen jóslatot, hogy a gyermekek melyik szórendet preferálhatják, ha preferálják az egyiket egyáltalán.
A rekurzió elsajátításának menetével kapcsolatban két fő elmélet él a szakirodalomban.
Egyrészt, ahogyan hAuser, choMsKy és fiTch (2002) állítja, a rekurzió az egyedüli kompo-nense a szűk értelemben vett nyelvi képességnek, ami pedig egyedül az emberi nyelvek saját-ja. Ebből az következik, hogy a rekurzió az a kulcsfontosságú tényező, amely képes kiemelni és ezzel megkülönböztetni az emberi nyelvet az állati kommunikációtól. Amennyiben ez így van, akkor már a gyermek nyelvi tudásának is valamilyen módon rekurzívnak kell lennie. Ez természetesen nem úgy értendő, hogy már a születés pillanatában tudnia kell komplex szerke-zeteket értelmezni, inkább úgy, hogy ebben az esetben a gyermekek nyelvi kompetenciájának a részét kell képeznie a rekurzió merge‑féle értelemben vett interpretációjának, vagyis az arra való képességnek, hogy kisebb nyelvi elemekből komplexebbeket építsünk.
A magyar rekurzív birtokos szerkezet elsajátítása
A másik hipotézis szerint a rekurzív nyelvi tudás (mind a megértést, mind a produkciót illetően) lépésről lépésre alakul ki a nyelvelsajátítás során. Ha ez így van, akkor ebből az következik, hogy minél nagyobb a gyermek, annál jobban tudja majd értelmezni, illetve elő-állítani is a rekurzív szerkezeteket. Ehhez két dologra van szükség; egyrészt arra, hogy létez-zen egy, a rekurzív szerkezetek értelmezésénél felmerülő default olvasat, ami roePer (2011) szerint egyfajta konjunkció. Ez az olvasat az, amely egy beágyazott struktúra értelmezésénél a fiatalabb gyermekek számára elérhetővé válik. Másrészt pedig arra is szükség lehet, hogy (nyelvektől függően) létezzen egy bizonyos kor, amelyben megtörténik ez a váltás, és amely-ben a default olvasat átalakul felnőttszerű, rekurzív, beágyazott értelmezéssé. Innentől kezdve (nem egyik pillanatról a másikra, hanem fokozatosan, lépésről lépésre) a gyermek képessé vá-lik arra, hogy korrekten értelmezze a többszörösen beágyazott szerkezeteket. Természetesen roePer (2011) és holleBrANdse–roePer (2014) nem szakadt el teljesen a choMsKy‑féle meg-közelítéstől, amikor a default, mellérendelő olvasatot a rekurzió egyik fajtájának, azaz direkt rekurziónak nevezte el. Az indirekt rekurzió ezzel szemben a többszörösen beágyazott szer-kezetek korrekt értelmezését jelenti.
A jelen tanulmány fő kérdése, hogy vajon a magyar gyermekek is konjunktívan értel-mezik‑e a rekurzív birtokos szerkezetet az elsajátítás korai szakaszában, vagy pedig már a kisiskolásnál fiatalabb korosztály is ad rekurzív értelmezést a többszörösen beágyazott mondatok esetén. Ezért egy képválasztós feladat segítségével vizsgáltam, hogy az öt‑, hat‑, illetve nyolcéves gyermekek, valamint a felnőtt kontrollcsoport miként értelmezi a kétfajta szórendet mutató rekurzív birtokos szerkezetet. Ennek során két kép közül kellett választa-niuk, amelyek közül az egyik a rekurzív, míg a másik a konjunktív olvasatnak felelt meg. Az eredmények azt mutatják, hogy a felnőttek szignifikánsan nagyobb arányban választották a rekurzív képet a konjunktívval szemben. Ez a gyermekek három korcsoportjáról már nem mondható el, ugyanis éppen a legfiatalabb korcsoport, azaz az ötévesek adták a kísérlet során a legtöbb rekurzív választ (a felnőtt kontrollt kivéve). A hatéveseknél már megfordult ennek aránya, ugyanis ők a rekurzívnál szignifikánsan többször választották a konjunktív képet.
A nyolcéves csoport pedig találgatásszintű teljesítményt nyújtott. Maxi liMBAch 2010‑es ada-tai (holleBrANdse–roePer 2014) sem mutattak mást, ugyanis az ő esetében a négyévesek csoportja választotta a legtöbbször a rekurzív lehetőséget, ez az arány az ötéveseknél is magas maradt. Ez egyrészt magyarázható az életkorral is, ugyanis a hatéves csoport az, amelyik a legtöbb változáson esik át, hiszen ebben a korban kezdik az iskolát, ami talán kihatással lehet a feladatmegoldó képességükre is. Ez alapján az is lehetséges magyarázatnak tűnik, hogy az iskolás kor bizonyos szakaszaiban a gyermekek mintha egy feltételezett elvárás-nak próbálnáelvárás-nak megfelelni, és nem a tényleges intuíciójukra hallgatelvárás-nak. Ahogyan azzal is magyarázható lehet ez a fajta korcsoportok közötti ingadozás, ahogyan a gyermekek más nyelvi jelenségeket is elsajátítanak. Ilyen például az angol múlt idő elsajátítása (luKács et al. 2014), ami egyfajta U görbét ír le, ugyanis a gyermekek először helyesen kezdik alkal-mazni a gyakran használt rendhagyó alakokat, majd túláltalánosítanak, végül a szabályos alakokat a szabály szerint, a rendhagyókat pedig az adott séma szerint használják. Ennek
a kérdésnek a megválaszolására a módszertanban látom a megoldást. Ugyanis a színező fel-adatban (lANgó-TóTh 2018) már korábban is tesztelt háromfajta sorrend esetén jelentős kü-lönbség látható a képválasztós feladathoz képest. Igaz, ott csupán két korosztályt vontak be a kísérletbe, de ezek között ott volt az a hatéves korcsoport is, amely a jelen kísérlet keretin belül a legkevésbé tudta korrekten értelmezni a rekurzív szerkezeteket. A színezős kísérletben a 6 éves korosztály még valamennyivel jobban is teljesített 8 éves társainál. Tehát úgy gon-dolom, hogy ez esetben a módszertanban lelhető fel a válasz annak mikéntjére, hogy miért született jóval kevesebb rekurzív válasz a képválasztós feladatban, mint a színezősben. Ennél ugyanis nem a gyermeknek magának kellett kidolgoznia az adott választ, hanem már egy‑egy kép formájában készen kapta azt. Ezért lehetséges az, hogy a különböző korosztályok másként teljesítettek a két kísérlet során. Ennek az a tanulsága, hogy a későbbiekben a képválasztós feladat helyett inkább act-out‑típusú feladatokat kellene adni a gyermekeknek ahhoz, hogy pontosabb képet kapjunk egy‑egy nyelvi jelenség elsajátításáról. Emellett még az is megem-lítendő, hogy sem a képválasztós, sem pedig a színezős feladat során nem kaptunk bizonyíté-kot arra, hogy létezne egyfajta elsajátítási útvonala a magyar rekurzív szerkezeteknek. Ezért ennek a kérdésnek a legfőbb konklúziója az, hogy a gyermekek nagyobb eséllyel választják a képválasztós feladatokban a helytelennek vélt variációt szemben azzal, amikor maguknak kell megalkotniuk a választ különböző színező vagy act-out feladatokban. Ami pedig az elsa-játítási útvonalat illeti, felmerül annak a hipotézisnek a lehetősége, hogy már az óvodás korú gyermekek is képesek korrekt módon értelmezni a rekurzív szerkezeteket a módszertantól függetlenül, hiszen ők azok, akik a kísérlet során idősebb társaikhoz képest a legtöbb rekurzív választ adták. Az pedig, hogy miként működik az ötévesnél fiatalabb gyermekeknél a rekur-zív szerkezetek elsajátítása, további kutatások kérdése.
A második fő kísérleti kérdésem arra vonatkozott, hogy a két vizsgált szórendnek (bir-tokos1‑birtokos2‑birtok, avagy birtok‑birtokos1‑birtokos2) van‑e valamilyen hatása a rekur-zív birtokos szerkezetek értelmezésére nézve. Egyik korcsoportnál sem találtam különbsé-get a kétféle szórend értelmezését tekintve a rekurzív választások arányszáma között. Tehát a PP‑kkel ellentétben ennél a feladatnál nem mutatkozott egyik szórend preferenciája sem.
Ez azzal is magyarázható, hogy a PP‑kkel ellentétben, ebben az esetben nem elhelyezkedést, hanem birtokviszonyt jelenítenek meg a képek, ahogyan a birtokosok és a PP‑k szintaktikai szerkezete sem vethető össze teljességében. Emellett az is szembetűnő, hogy a birtokosok esetén nem volt annyira egyértelmű az elemek sorrendisége, mint a PP‑knél. Más szóval nem lehetett annyira könnyen elhatárolni egymástól a bácsit, a nénit és a biciklit, ahogyan a rekurzív PP‑k esetében a majmot, a medvét és az oroszlánt. A rekurzív birtokosok esetén a két szórend értelmezése közötti hasonlóság a további kísérletek szempontjából azért fontos, mivel ezzel bizonyítást nyert, hogy mindkét szórendet hasonlóképp értelmezik a különböző korcsoportok, ezért ennek vizsgálata már nem képezi részét további kutatásaimnak. A re-kurzív PP‑k esetén is kérdésessé vált mindaz, hogy valóban a rekurzivitás lehet‑e az, ami a nehézséget okozta az alany–PP–ige szórendnél, avagy maguk a képek jelentették a kihívást a gyermekek számára.
A magyar rekurzív birtokos szerkezet elsajátítása
Összefoglalva: a jelen tanulmány arról ad számot, hogy a rekurzív birtokosokat a külön-böző korcsoportok egymástól eltérően értelmezik. A nemzetközi szakirodalom által támasztott elvárásokhoz képest az 5 éves korcsoport volt az, amely a gyermekek közül a legtöbbször vá-lasztotta a rekurzív olvasatot mutató képet, a 6 évesek ehhez képest szignifikánsan a konjunktív értelmezést mutató képet preferálták, a 8 éves korcsoport pedig mintegy nem tudott választani a két kép között, ezért esetükben nem mutatkozott különbség a rekurzív és konjunktív képek közötti választásban. Ebből pedig az feltételezhető, hogy a gyermekek már óvodáskorban is értik a rekurzív szerkezeteket. Mindez természetesen további kutatásokat igényel. Emellett két szórendet is teszteltem attól függően, hogy a birtok a két birtokos előtt vagy a két birtokos után áll‑e. A szórendeknek nem mutatkozott hatása a gyermekek preferenciáját illetően. Ez a kísér-let egyfajta módszertani problémát is felvetett, ugyanis a színezős feladat során a gyermekek minden korcsoportban jobban teljesítettek, mint a képválasztós feladat esetén. Ebből pedig az következik, hogy a rekurzív birtokos szerkezetek tesztelésére inkább az act-out-típusú felada-tok, illetve az olyan tesztek lennének alkalmasak, amelyek során a gyermekek nem kapják készen a lehetséges olvasatokat, hanem maguknak kell kidolgozniuk a választ.
IRODALOM
BáNréTi Zoltán – Mészáros Éva 2011. A szinktaktikai rekurzivitás afáziában. Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXIII. 191–227.
É. Kiss Katalin 2003. A birtokos szerkezet. In É. Kiss Katalin – siPTár Péter – Kiefer Ferenc (szerk.): Új magyar nyelvtan. Osiris kiadó, Budapest. 49–54.
hAuser, Mark D. – choMsKy, Noam – fiTch, Tecumseh 2002. The faculty of language: What is it, Who has it, and How did it evolve? Science 298. 1569–1579.
holleBrANdse, Bart – roePer, Tom 2014. Empirical results and formal approaches to recur-sion in acquisition. In roePer, Tom – sPeArs, Margaret (eds): Recursion: Complexity in cognition. Springer, Berlin. 179–220.
lANgó-TóTh Ágnes 2018. A magyar rekurzív birtokos szerkezetek elsajátítása a nemzetközi kutatások tükrében. Lingdok 17. Nyelvészdoktoranduszok dolgozatai. 211–231.
lANgó-TóTh Ágnes 2019. A magyar PP‑rekurzió elsajátítása. Lingdok 18. Nyelvész dok to ran-du szok dolgozatai. 61–79.
luKács Ágnes – gáBor Bálint – KeMéNy Ferenc – BABArczy Anna 2014. Nyelvtani kategóriák és szabályok elsajátítása. Megfigyelési és kísérletes adatok. In Pléh Csaba – luKács Ágnes (szerk.): Pszicholingvisztika 1. Akadémia kiadó, Budapest. 483–521.
PiNTo, Manuela – zucKerMAN, Shalom: Ecological validity in testing language comprehen-sion: A new coloring task (fejlesztés alatt).
roePer, Tom 2011. The acquisition of recursion: How formalism articulates the child’s path.
Biolinguistics 5/1–2. 57–86.
szABolcsi Anna – lAczKó Tibor 2015. A kétféle névutós szerkezet egybevetése. In Kiefer
Ferenc (szerk.): Strukturális magyar nyelvtan I. Mondattan. Akadémia Kiadó, Budapest.
167–174.