A pragmatika fogalma

A pragmatika fogalmának és tárgyának meghatározása hosszú múltra tekint vissza, mely-nek során nyelvészet és pragmatika viszonyán belül is különböző nézőpontok jelentek meg.

g^yuris (2013) megfogalmazza a jelenleg alkalmazott pragmatikafogalom kettős természetét,

ami a szociopragmatika és pragmanyelvészet fogalmakkal jellemezhető. E két terület mind tematikájában, mind módszertanában különbözik egymástól. Előbbi egy erőteljesen a nyelv, a nyelvhasználat szociális aspektusaihoz, a szociológiához és a szociolingvisztikához szoro-sabban kötődő, formális leíró eszköztárat kevéssé használó területet jelent. Ez jelenik meg inkább az oktatásban, például a grice‑i együttműködési maximák ismertetésekor. Ezzel szem-ben a pragmanyelvészet tárgyában és metodikájában szorosan a nyelvészeti követelmények-hez igazodó formális megközelítést képvisel, amelyben a pragmatikai jelentéseket létrehozó nyelvi eszközök képezik a vizsgálat tárgyát.

A Magyarországon is egyre népszerűbb pragmatikai kutatásokban a klasszikus témák mellett, mint például a beszédaktus‑elmélet, implikatúrák, kommunikatív szándékok, egyre inkább megjelennek olyan újszerű témák is, mint a neuropragmatika (IvAsKó 2013), amelyben mind a szerzett zavarok, mind a fejlődéses kérdések pragmatikai vizsgálata górcső alá kerül.

Kutatásunkban ehhez a megközelítéshez is kapcsolódva különböző fejlődési zavarokban ta-pasztalható pragmatikai nehézségek elemzését valósítjuk meg ℜeALIS‑keretben, azonban nem célunk az idegrendszer fiziológiájával és struktúrájával összefüggő okok és magyará-zatok megfogalmazása. A pragmatikai kompetencia modellezése során olyan atlaszt hozunk létre a ℜeALIS rendszerében, amely formális eszközökkel képes megragadni és ezen model-len belül lokalizálni a különböző fejlődési zavarok pragmatikai érintettségét, megkísérelve a tipikustól eltérő pragmatikai jelenségek széles körének feltérképezését.

Az elemzési keretül szolgáló ℜeALIS pragmatikafelfogása egyszerre pragmanyelvésze-ti és szociopragmapragmanyelvésze-tikai. A pragmapragmanyelvésze-tikai kompetencia leírása az egyének elméjén, mentális állapotain, az általuk birtokolt konvencionalizálódott nyelvi tudáson, képességeken alapul, de a társas kontextusnak, a reciprocitásnak mind a leírás, mind a kommunikáció sikeressége szempontjából kitüntetett szerepe van a modellben.

A gyógypedagógia pragmatikafogalmát sokkal inkább a gyakorlati munka alakította ki.

Alapvetően a fejlesztést és diagnosztikát támogató szempontrendszer mentén határozható meg, amelynek hangsúlyos eleme a mindenkori funkcionalitás. Mivel ennek központi eleme a társas jelleg, a reciprocitás, így a gyógypedagógiai pragmatikafogalom inkább a szocioprag-matikai megközelítéshez illeszthető. Központi tényező a szociális és kommunikációs interak-ciókat jellemző kölcsönösség, az ezekhez a helyzetekhez kapcsolódó nyelvi és nem nyelvi vi-selkedések értelmezésében is kitüntetett szerepű naiv tudatelmélet vagy mentalizáció, vagyis alapvetően társas‑szociális és kognitív szempontok jelennek meg benne. A ℜeALIS ugyan formális‑szemantikai gyökerű, így hát pragmanyelvészeti megközelítés, de kitüntetett célja éppen a tudatelméleti elemek bevonása a formális leírási körbe.

A fejlődési zavarok pragmatikai atlasza formális nyelvészeti keretben (ℜeALIS)

3. ℜeALIS

3.1. Újdonság

A ℜeALIS mozaikszó feloldása: Reciprocal and Lifelong Interpretation System, azaz Kölcsönös és Élethossziglani Interpretációs Rendszer. A megközelítés fő célja a nyelv prag-matikai moduljának formális megragadása, nem kiszakítva azt a többi nyelvi modul közül.

Részben nyelvtechnológiai indíttatásra mára a nyelv legtöbb moduljához készültek formális, számítógép számára is kódolható elemzési modellek, úgymint a fonológiai, a morfológiai, a szintaktikai és a szemantikai modulokhoz. A pragmatika területével kapcsolatban azonban a legutóbbi időkig tartotta magát az az elképzelés, hogy az nem formalizálható, mivel jelentős szerepet játszanak benne például a világismerettel kapcsolatos információk, stílusbeli sajátos-ságok (n^őthiG és s^zeTeli [2018] e területen kíván újat hozni).

AlBerTi (2011, és azóta számtalan tanulmány) ezt igyekszik cáfolni, egy működő formális pragmaszemantikai modell kidolgozásával. A ℜeALIS egy folyamatosan, élethosszig épülő információhalmaz‑struktúrát definiál (szimultán rekurziós technikával), amelyről azt feltéte-lezzük, hogy a születéskor nulla elemet tartalmaz, tartalmazza viszont az információgyűjtésre és az információs rendszer építésére vonatkozó ismereteket, és ezután születésünktől kezdve a körülöttünk lévő világ megtapasztalásából, és nyilvánvalóan a körülöttünk elhangzó meg-nyilatkozásokból épül folyamatosan az elménkben az információrendszer. Ettől élethosszig-lani a modell.

A kölcsönösség abban rejlik, hogy az információknak csak egy része vonatkozik a világ állapotára és eseményeire, egy jelentős részük a többi környezetkonceptualizáló, kommuni-káló ágenssel kapcsolatos. Az elmetudományi szakirodalomból ismert (K^iss 2005) BDI‑k, azaz beliefs, desires és intentions (vélekedések, vágyak és szándékok) rendszerbe illesztése mellett a kommunikáló felek egymás BDI‑jeiről is információt tárolnak. Sőt, ahhoz igazítják a mondanivalójuk tartalmát és formai megoldását, hogy mit feltételeznek a hallgató vélekedé-seiről, vágyairól, szándékairól, és hogyan vélekednek arról, hogy a hallgató mit feltételez az ő (a beszélő) vélekedéseiről, vágyairól, szándékairól, további kölcsönös információtükrözést feltételezve. A korábbi pragmaszemantikai rendszerekhez képest tehát a ℜeALIS fontos inno-vációja, hogy a világmodell részét képezik a mentális állapotok is mint rekurzívan épülő egy-ségek, környezettükröző „prizmák”. A ℜeALIS ezáltal lehetővé teszi (AlBerTi és mtsai 2016) az elmetudományban mentalizációként tárgyalt fogalom formális‑szemantikai megragadását.

A szerzők azzal is tisztában vannak azonban, hogy ez nemcsak lehetőség, de kötelezettség is:

aki a kommunikációt működtető elméről állításokat tesz, annak felelősséget is kell vállalni ezért mint koherens elmemodellért.

A mozaikszó tartalmazza még az interpretációs rendszer fogalmat is. A ℜeALIS‑ban fontos szerepe van annak az interpretációs módszernek, hogy a megnyilatkozásokban szerep-lő mondatok jelentésének kiszámításakor nem egyszerűen a mondat igazságértéke a releváns,

hanem az is, hogy az interpretálandó mondatot tartalmazó kijelentés mely világocskákban értékelendő ki: az aktuális diskurzusban ugyanis több, egymással párhuzamos vagy éppen egymásból építkező világocskát nyitunk, definiálunk, és a diskurzus során váltogathatjuk őket.² Ezekben a világocskákban nem ugyanazok az események zajlanak, hiszen az egyik az én hiedelemvilágom, a másik a beszélgetőtársamé, a harmadik mondjuk az éppen megvitatott könyv cselekménye. Az egyes kijelentések igazságát mindig azokban a világocskákban érté-keljük ki a kommunikáció során, amelybe a mondatban használt grammatikai és egyéb nyelvi eszközök elhelyezik, beillesztik az adott kijelentést.