A következő elemzési lépés azt vizsgálta, hogy mi az egyes metapragmatikai reflexiók tárgya:
mire reflektáltak társalgásuk során, társalgásukkal kapcsolatban a gyermekek?
Ennek alapján a reflexióknak ezek a fő típusai jelentek meg:
a) a közvetlen nyelvi tevékenységre irányulók;
b) a megértésre, jelentéslétrehozás folyamatára vonatkozók;
c) a nyelvi produkció minőségére, a nyelvi megformáltságra irányulók (pl. kreatív, külö-nös szóválasztás vagy kiejtés);
d) a figyelem irányulására, működésére való reflektálás;
e) a diskurzus szervezésére, lefolyására utalók;
f) a diskurzushoz való attitűdre utalók;
g) az interakció nem nyelvi, de a közös figyelemben feldolgozott részeire vonatkozók;
h) mentális állapotokra (pl. tudás, vágy, szándék, érzelem) vonatkozók.
Ezek a típusok részben hasonlítanak, részben eltérnek a felnőttek narratíváiban talál-taktól (lAczKó–TáTrAi 2015): hasonló például a saját nyelvi tevékenységre vagy a partner befogadói tevékenységére való reflektálás, ugyanakkor a gyerekeknél saját jellegzetes típust alkot a nyelvi megformálással kapcsolatos tudatosság.
Néhány példa a gyermekeknél megfigyelt reflexiótípusokra:
a) A nyelvi tevékenységre (saját vagy a partner beszédére) visszautaló reflexió.
Másik fél beszédére:
(2a) Azt mondtad, hogy „mmm”?
Saját beszédre:
(2b) Azt mondtam, hogy igen.
Ez a típus önmagában ritka volt, mivel a beszédre legtöbbször a jelentéslétrehozás tevékeny-ségével egységben reflektáltak a gyermekek (l. következő pont).
b) A megértésre, a jelentéslétrehozás folyamatára vonatkozó reflexiók.
A másik gyermek beszédére és saját megértésükre vonatkozóan:
(3a) Ezt most mire mondja [a mókusod]?
Saját megértési folyamatra vonatkozóan, azt feltárva:
(3b) Ja… félreértettem.
Saját beszédére vonatkozóan (magyarázatként megnevezve a beszédaktust):
(3c) Kíváncsian kérdezi.
A metanyelvi és metapragmatikai tudatosság óvodáskorban: 6 éves gyermekek…
Saját beszédre, illetve egyben a partner megértésére is reflektálva (magyarázó ismétléssel):
(3d) Ez a ház, ez a ház. A házam.
A (3d) példa a pragmatikai tudatosság növekedését és a megértést segítő rugalmas adaptációt mutatja: a gyermek az ismétléssel és módosítással igyekszik partnere számára érthetőbbé tenni közlését, ami egyben a nyelvi reprezentációhoz való reflexív viszonyulás növekedését is eredményezi. Az ismétlés így a metapragmatikai tudatosság jelzéseként is szolgál.
c) Sok utalás a nyelvi produkció minőségére, a nyelvi megformáltság aspektusára vonat-kozott. Ennek kapcsán főleg a „viccesség”, kreativitás, különösség vagy unalom minőségére utaltak a gyermekek.
A partner nyelvhasználata kapcsán pl.:
(4a) [Azt mondtad, hogy] Anya, zárd el a napot?!
(4b) Fincsiséég?! Miért nem inkább „moncsi”?
Saját beszéd kapcsán (viccességre):
(4c) Azt mondtam, hogy „Csöcsö pupu palinta”!
Saját beszéd kapcsán (tréfára, ami nem sikerült):
(4d) Semmi, csak egy vicc volt.
A közös diskurzusra vonatkozóan:
(4e) Ez nekem unalmas.
Megfigyelhető, hogy a metapragmatikai tudatosságban az egyéni vagy a közös nyelvhasználat módja mint speciális társas értékű minőség (vicces, kreatív, szórakoztató) is megjelent.
d) Számos reflexió az interakción belüli figyelem működésére, figyelmi szempontra irá-nyult. Ilyenek például a megszólítások: Lackó!, Lili!, Hékás!, valamint a figyelemfelkeltő kifejezések: nézd!, Figyu!, Hú!. Ide sorolhatók továbbá az érdekességre, kognitív feltűnőségre való utalások, például beszédbeli érdekességre:
(5a) Mondjak valami vicceset?
Vagy a cselekvésbeli érdekességre:
(5b) Hadd mutassak valami vicceset!
(5c) Ezt nézd meg Lili, hogy van itt a párnám!
Bár csak (5a) tekinthető tisztán metapragmatikai reflexiónak, a partner figyelmének irányításá-ra való reflektálás aktusa (5b) és (5c) is tartalmaz bizonyos metapirányításá-ragmatikai tudatosságot.
e) A diskurzus és/vagy az azzal összefonódó tevékenység lefolyása számos reflexió tárgyát alkotta, pl.:
(6a) pillanat, várj (közbevet egy gondolatot) (6b) Mindjárt kezdődhet a játék!
f) A diskurzushoz való attitűdre vonatkozó reflexiók is megjelentek néhány helyen, pl.:
(7) Na jó, szerintem itt legyen a házam.
Utóbbiak többnyire diskurzusjelölőkkel valósultak meg.
A (6a‑b) és (7) példák azt jelzik, hogy a diskurzustevékenység mint közös „projekt” kivitelezé‑
sét is kíséri reflexív tudatosság, és ennek jelzéseiben a beszélő attitűdjei is megjelenhetnek.
g) Az interakció nem nyelvi, de közösen feldolgozott részei a reflexiókban.
A gyermekeknek számos olyan reflexív utalása volt, amelyek nem kifejezetten metaprag-matikai jellegűek, de határesetként itt is említhetők: ezek a közös játék részleteinek a kö-zös figyelemben való feldolgozásához kapcsolódtak. A kökö-zös tevékenységekben (mint joint project‑ben, vö. clArK 1996) a nem nyelvi cselekvések is a mentális interakció részét alkotják, és a tudatelméleti műveletek azokra is kiterjedhetnek (ToMAsello et al. 2015), így a nem nyel-vi cselekvésre vonatkozó, de a partnernek azzal kapcsolatos értelmezésére, feldolgozására utaló reflexióknak is lehet bizonyos metapragmatikai jellege. Ilyenek például:
(8a) Lili! Mutassak egy jót?
(8b) Ez tudod, hogy mire lenne jó?
Vagy a saját cselekvésre való reflektálás:
(8c) Mmmmm. Építek egy mókus-csúszdát.
(5d) Nekem is kész lett, na végre.
Valamint a közös játéktevékenységre való reflektálások:
(8e) Mindjárt kezdődhet a játék!
Az adott cselekvés megnevezése egyrészt behelyezi a cselekvést a közös figyelmi jelenetbe, ezzel az aktussal impliciten a közös figyelem működésére is reflektálva. Másrészt a megneve-zéssel a beszélő a cselekvést egyben a közös jelentéslétrehozás fogalmi terébe is beemeli, és egy keretet, fogalmi sémát is előhív (a fenti példákban: „játék”, „építkezés”). Ez nemcsak fon-tos kontextualizációs aktus, hanem koordináló és diskurzusszervező eszköz is lehet (l. alább), mivel a tevékenységek fogalmi sémájában megjelenő szerepek és cselekvésminták a másik fél viselkedését és a közös tevékenység következő lépéseit is érintik. Mindebben a közös tevé-kenység nyelvi és nem nyelvi részletei sokszor teljesen összefonódnak egymással.
Fontos és speciális esetei ennek a szerepjátékok, amelyekben egyszerre cselekvés‑ és diskurzustevékenység is történik: a metapragmatikai reflexiók ezekre együttesen, egységként
A metanyelvi és metapragmatikai tudatosság óvodáskorban: 6 éves gyermekek…
vonatkoznak. Egyes metapragmatikai kifejezéseknek kulcsszerepe van a szerepjátékokban, pl.:
(9) mondjuk…; játsszuk azt, hogy…
A szerepjátékokra jelentőségük miatt a következő fejezetben részletesebben kitérünk.
h) Mentális állapotokra (pl. tudás, vágy, szándék, félelem) való reflektálás.
Végül a reflexióknak fontos és sajátos csoportját alkották azok, amelyek a megértés és menta-lizáció folyamatára vagy ezen belül a résztvevők belső mentális állapotaira vonatkoztak. Ezek között a beszélő saját belső állapotára és a partnerére irányulók is voltak. Pl.:
Tudásra:
(10a) Tudod?, Igen tudom.
(10b) Nem tudom, hogy ez micsoda.
Vágyra, szándékra:
(10c) Nem kérek.
(10d) Szeretnél…?
Érzelmekre:
(10e) Én utálom ezt a dolgot.
(10f) Én is félek.
Az elemzések alapján megállapítható, hogy – ahogy a példák is mutatják – a 6 év körüli gyer-mekek képesek voltak a diskurzusok mint komplex interakciók összetett metapragmatikai feldolgozására (értékelésére, értelmezésére). A nyelvi reflexiók átfogó, intenzív és árnyalt metapragmatikai munkát jeleznek. A diskurzusban számos különböző típusú dologra re-flektáltak a gyerekek, ami azt mutatja, hogy a nyelvi és mentális interakció számos külön-böző aspektusát követték figyelemmel, azt egyszerre több szempontból is monitorozták és feldolgozták (pl. megértés, érdekesség, megformáltság/kreativitás szempontja, saját és társuk mentális műveletei stb.), és társuk számára metapragmatikai jelzésekkel is ellátták. Mindez szintén a diskurzust folyamatosan kísérő nyelvi‑kognitív tevékenységet jelez.