Religio, 1889. 1. félév

5 0 2 5 0

RELIGIO.

KATH. EGYHÁZI ÉS IRODALMI FOLYÓIRAT.

MDCCCLXXXIX.

E L S Ő F É L É V .

KIADÓ-TULAJDONOS ÉS FELELŐS SZERKESZTŐ:

B R E Z N A Y B É L A ,

^ S Z T E R G O M - F Ő M E G Y E I Á L D O Z Ó P A P , H I T T U D O R , K . M . T U D . E G Y E T E M I N Y . R . T A N Á R , P Á P A Ő S Z E N T S É G E T . K A M A R Á S A .

B U D A P E S T ,

R U D N Y Á N S Z K Y A. K Ö N Y V N Y O M D Á J Á B Ó L . 1889.

T A R T A L O M - J E G Y Z E K

a „Religio" 1889. I. felévi folyamához.

Vezéreszmék és tanulmányok.

Boldog újévet! Vox clamantis. X-től. 1.

A bölcsek hódolnak. Epiphania. Költ. Kálmán K.-tól. 2.

Ssi D. N. Leonis d. p. P. XIII. epistola ad orbem catho- licum de suo anno jubilaeo. 2, 3, 4.

Az egyház és korunk. Thomas roueni érsek levele a pápa papi jubileumának befejezése alkalmából. 4.

Orévi Konrád pannonhalmi apát. Fiissy Tamástól. 5.

A madridi püspök pásztorlevele a hypnotizmusról. 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11.

Levél Rómából a benczés Collegium fogadtatásáról a

u pápánál. 6.

Az emberiség hármas erkölcsi egysége Krisztusban. Jézus neve ünnepére. A szeri:. 7.

Magyar katli. irodalom-történeti unicum a bpesti kir. ma-

u gyar tud. egyetem hittud. karának kézi könyvtárában.

A szerk. 8, 9.

jf- Rudolf trónörökös. A szerk. 10.

A szabadkőművesség eredete. Kaltenecker Mártontól. 10, 12, 13, 14, 15, 17, 18, 23, 28, 27, 28, 29, 30, 33, 46.

jLevél a szerkesztőhöz. Dr Schopper Gy. rozsnyói püs- pöktől. 11.

vA gyászoló királyi sziv szózata népeihez, Rudolf trónörö- kös halála alkalmából. 12.

viisszetört remények. Két óda. A szerk. 12.

A budapesti páli sz. Vincze-egylet nagy napja. Titkári jelentés. Gabler L.-tól. 13.

Ssmi D. N. Leonis d. p. P. XIII. Allocutio habita in con- sistorio die XI. Februarii. 14.

Az isteni hagyomány mint hitforrás. Dr Bita Dezsőtől.

15, 16, 17, 18, 19, 20, 21, 22, 23, 25.

De quadragesimali observantia et de agenda poenitentia meditando super peccati gravitate ex mysteriis passionis D. N. J. Ch. elucente. Litt. past. em. ac revssimi D.

Joannis Card. Simor princ. Primatis Regni Hungáriáé.

19, 20, 22.

Főm. és főt Simor János bib. érsek, Magyarország hg- primásának fővédnöki beszéde, nielylyel a Sz.-István-T.

XXXVI. rendes nagygyűlését márczius 21-én megnyi- totta. 24.

A kultur-történetirás helyes iránya. Dr Kádár Ambrus- tól. 26.

A malinesi egyházmegyei kongresszus. A szer}:. 27.

Kísérletek a XVIII. században Pestnek a váczi püspök- ségbe való bekebelezése iránt. Némethy L.-tól. 28, 2y, 30- P. Csete István egyházi beszédei. Kisfaludy Z. Lajostól. 31.

Feltámadás a lelkeknek ! Húsvéti gondolatok. A szerk. 32- Nagypénteki szentbeszéd. Az egyetemi templomban mon-

dotta dr Való Simon. 32.

vérrokonság bontó akadályának fizikai, valláserkölcsi és társadalmi okai. Páder Rezsőtől. 33, 34, 35.

(Falusi levél a papnevelésről K. Gy.-tó\. 33.

Világszemle, a franczia forradalom százados évfordulója alkalmából. A szerk. 35.

Hinni és tudni. Egyházi beszéd a nagyváradi kir. jog- akadémia százéves jubileuma alkalmából. Mondotta dr Schlauch L. nagyváradi püspök. 36.

^ z akadémia gyásznapja. Birálat Keleti emlékbeszédéről

Trefort A. felett és arról a gyászbeszédről, melyet Rudolf trónörökösről Jókai Mór mondott. A szerk. 37.

Az anyakönyvek kezelése születési törvényesség szempont- jából. Irta Pozsyay József. 37, 38, 39, 40, 41.

A kath. tanuló ifjúság érdekeinek felkarolása a budapesti kath. kör által. Irta Kánter K. 38, 39, 41.

f Pauer János. A szerk. 40.

Nm. és ft. dr Schlauch L. püspök elnöki beszéde a poly- klinikai egylet közgyűlésén. 40.

Az emberi akarat természeti szabadságáról, szemben a deterministák tanával. Rektori beszéd, a kir. magyar tud. egyetem újjáalakításának emlékünnepén mondotta dr Kiinyer I. e. i. rektor. 42, 43.

A Szent-Imre-egylet ügyében szózat Magyarország pap- ságához. A szerk. 44.

„Humánum genus" visszhang a kalocsai Mária-kongre- gáczióból. Költ. Píosty K.-tól. 44.

Nemzetközi kongresszus a rabszolgaság ellen. Lavigerie bibornok levele. 45.

Adatok a papnevelés elméletéhez. Dr Mihály fi Ákostól.

46, 47.

Nm. és ft. dr Samassa József egri érsek beszéde a fő- rendiház jun. 12-iki ülésében. 48.

Nm. és ft. dr Schlauch LÖrincz nváradi püspök beszéde ugyanakkor, ugyanott. 49.

Gr. Zichy N. nyilatkozata a főrendiház említett ülésében. 49.

Gr. Csáky Albin beszéde ugyanott. 49.

A keresztség ismétlése az áttérőkre vonatkozólag. -(—

tői. 50.

Liechtenstein hg beszéde a hitvallásos iskolák ügyében.

50, 51, 52.

A franczia nemzet imája Jézus legszentebb szivéhez. A szerk. 51, 52.

A „Religio" Tárczája.

t&z örök városból futó levél. Dr Vass Albert. 1.

^.Össze-vissza ! A napisajtó karácsonyi számai a kritika rostáján. A szerk. 3.

Egyházi Tudósitások.

Nekrológok.

f Rudolf trónörökös. 10, 11, 12.

f Rómer F. Flóris nagyváradi kanonok. 23.

f Juhász Norbert czist. r. áld. nyűg. kir. ker. tanfel- ügyelő. 23.

f Rónay Jáczint János v. püspök. 32.

f Hercz József soproni kanonok. 33.

f Pauer János szfehérvári püspök. 40.

f Balogh Elek erdélyi kanonok. 41.

f Janikovits Alajos hatvani prépost-plehános. 43.

f Machay József szepesi kanonok. 45.

a) Belföld.

Budapest. A vasár- s ünnepnap megszentelésének kérdése.

1. — Crispi jegyzéke a hatalmakhoz a római kérdés- ben. 3. — A véderőtörvényjavaslat tárgyalása. 7. — A természettudományok és a társadalom. 8. — A vallás-

szabadság ügyében Windhorst határozati javaslata. 14.

— A zavargások Rómában. 15. — Simor János bib.

hg-primás főp. levele a rabszolgaság ügyében. 19. — Tanulság és okulás. 20. — Az uj kath. egyetem Wa- shingtonban. 23. — Közoktatásügyünk. 29, 30, 31.

Budapest. A magyar kath. sajtó félszázaddal ezelőtt és most. 2. — Magyarország felsőbb iskolái az 1887/8-iki tanévben. 4, 5. — A P. Lloyd a pápa igazi fejedelmi függetlenségének visszaállítása iránt világszerte folyó katholikus mozgalomról. 6. — Vallási és társadalmi állapotok Oroszországban. 9, 13. •—-A pápa fejedelmi és területi függetlenségének szükségessége. 16, 17, 18, 19. — Jézus „unum necessarium"-a monarchiánk had- seregében, névszerint a most folyó országos óriási vitá- ban a katonai tvjavaslat fölött. 21. — Márczius tizen- ötödikén. 22. — A Sz.-I. T. nagygyűlése. 24. — A hitvallásos iskoláért vivott küzdelem Ausztriában. 25, 26, 28. —- Papnevelő-intézeteink a képviselőház köz- oktatásügyi bizottsága előtt. 27. — Az áldozat szelleme, a feltámadás, az élet, a haladás és dicsőség szelleme.

32. — Az országnak festett piros tojásokról. 33. — A kormány húsvéti piros tojásai. 34. — Az osztrák ka- tholikusok II. nagygyűlése. 35. — Katholikus és pro- testáns államférfiaink nemzeti politikájának trilógiája századunkban. 36, 52. — Gazdátlan alapítványok ! 37. — Az országos kath. alapok kezelését ellenőrző bizottság legutóbbi üléséről. 38. — Nagy dolgok történnek, Föl- deákon jezsuiták mutatkoztak ! 39. — II. Vilmos császár rágalmaztatása a „P. Napló"-ban. 40. — Gr. Csáky Albin kultuszminiszter tüzpróbája. 41. — Az ország- házából. 42. — Gr. Csáky A. vallásügyi programmja.

43. — Nagyjelentőségű főpapi nyilatkozatok egyház- politikai és kulturális kérdésekről a főrendiházban. 48.

— Vita a budapesti kir. magyar tud. egyetem kath.

jellege fölött a főrendiházban. 48. — Feltűnő nyilatko- zatok a kath. autonomia s egyéb kath. kérdések ügyében, vagyis Samassa, Schlauch, Simor nyilatkozata és azok- nak összhangja a Religio évtizedes eszmetisztázásaival. 50.

— Zárszó a képviselőházi kultusz-budgetvita alkalmából felvetett vallásügyi kérdések szellőztetéséhez. 51.

Csanádi egyházmegye. Jó idők járnak a csanádi egy- házmegyére ! 32.

Eger. Főpasztori körlevél. 11. — Juhász Norbert halála és életének szelleme. 25.

Esztergom. Főpásztori körlevél Rudolf trónörökös halála alkalmából. 11.

FelSŐ-Lendva. Egy visszatérés az egyház kebelébe az élet végső perczeiben. 44. — Utóirat a fenti esetre vonatkozólag. 45.

Kalocsa. Főpásztori körlevél Rudolf trónörökös halála alkalmából. 12.

LiptÖ-RÓZSahegy. Szegletkő- és zászlószentelés. 46.

Liptó-Lykavka. Templomszentelés. 52.

Messzevidék. Vasvármegye árvaháza és egy — unicum. 3.

Nagyvárad. Főpásztori körlevél Rudolf trónörökös halála alkalmából. 12. — A kath. vallás és az 1848. XX.

t. cz. 39.

Onnan-ahonnan. Hattyúdal. 29.

Sopron. A szent-Gergely-rend ünnepélyes átadása dr Schwartz Miklós kath. konventi elnöknek. 30. — Néhai Hercz József emléke. 33.

Szatmár. Karácsonyi ünnepélyek és örömek. 1. — A í szatmári „Irodalmi Kör-1 keletkezése. 21. — Egy tisz- teletbeli kanonok. 26. — A hitélet köréből. 35.

Szatmári egyházmegye, urömhir. 26.

Szepeshely. Főpásztori körlevél Rudolf trónörökös halála alkalmából. 12.

Szepesi egyházmegye. Papok nyilvános ájtatossága, hi- vek buzdítása. 32.

Szombathelyi egyházmegye. Tanítók közgyűlése. 43. — Bérmaut. 47.

Ungvár. Főpásztori körlevél Rudolf trónörökös halála alkalmából. 11.

VáCZ. A püspöki residentia restaurálása. 34.

Veszprém. Tanítók egyházmegyei értekezlete. 44.

Vidékről. Ugrón Gábor és a kath. autonomia. 45, 46, 47.

b) Külföld.

Amerika. Egy keresztény köztársaság. (Columbia.) 27, 28.

Angolország. A nagybritanniai katholikusok nyilatkozata a pápaság helyzetéről Rómában, levélben a pápához. 32.

BéCS. Az osztrák püspöki kar felirata a pápához a római kérdés ügyében. 8. — A II. osztrák kath. nagygyűlés.

36, 37, 38. — A katholikus hitegységnek kedvező moz- galom a protestánsok közt Dániában. 48.

Berlin. A vallásoktatás az iskolában. 16. — Windhorst javaslatának elvetése. 26.

Bern. A svajczi püspöki kar közös pásztorlevele a rab- szolgaság teljes eltörlése ügyében. 14. — A munkás- kérdés nemzetközi szabályozása. 18. — Öröm és bú Svajczból. 28.

Brüsszel. Nagy jelentőségű társadalmi és erkölcsi reform- eszme. 35.

Christiania. A katholiczizmus Norvégiában. 15, 16.

Francziaország. A püspöki tekintélyről és hatalomról szemben a kath. lapirókkal, XIII. Leo pápa levele Meignan toursi érsekhez. 5. — A rabszolgaság eltörlése ügyében konferencziák. 26.

Genf. A katholiczizmus és a szocziális kérdés. 1.

Hága. A pápa világi hatalmának visszaállítása ügyében a hollandi katholikusok négy népgyülése. 2.

Karlsruhe. A Centrumpárt győzelme az offenburg-kehli képviselőválasztásnál. 9.

Liszabon. A portugáli kath. kongresszus. 42.

• London. Gladstone a Vatikánban. 10. — A pápa leg- utóbbi allocutiója az államok lefegyverkezéséről. 17. — Az anglikán episcopalis egyház szerencsés innovácziói. 35.

Madrid. A spanyol katholikusok kongresszusáról. 43.

Malines. Az itteni egyházmegyei kongresszusról. 44.

München. A bajor kulturharczról. 46.

Olaszország. Egy peticzió története. 17.

Palermo. Lavigerie bib. levele Celesia biboros, palermói érsekhez a rabszolgaság-elleni keresztes hadjárat ügyé- ben. 4.

Páris. Nemzetközi kongresszus a pápa kezdeményezésére a munkások viszonyainak szabályozása végett. 6. — A polgári házasság nevetség tárgya. 8. — Lavigerie bib., karthagói érsek levele apostolkodásának eddigi eredmé- nyeiről és a jövő teendőiről. 10. — A keresztény hivek kötelességei a szavazatjog gyakorlásában. 22, 23, 24, 25. — A rabszolgakereskedes ellen szervezett keresztes hadjárat első expeditiója Belgiumból. 41. — Az isten- nélküli iskola és eredményei. 47. — A pápa döntő bíráskodása és a háborúk. 52.

Róma. A szentszék és Oroszország tárgyalásai. 7. — A szentszék és Angolország. 11. — Az olasz trónbeszéd.

12. — XIII. Leo pápa allocutiója a febr. 11-iki titkos consistoriumban. 13. — A pápa legutóbbi allocutiója.

25. — A washingtoni kath. egyetem pápai alapító- levele és annak magyarázata. 31. — XIII. Leo pápa levele egy névtelen „olasz praelatus" röpirata alkalmá- ból. — Zarándoklatok a szentföldre. 37. — XIII. Leo pápa dicsérő levele Bonomelli cremonai püspökhöz, a ki az „egy olasz praelatus" név alatt irt röpiratát revokáita. 39. — A legújabb pápai allocutio. 44. — A katholikus kongresszusok és az olasz kormány. 44. — Giordano Bruno ünnepeltetése, az igazi rómaiak maga- tartása, a szabadkőművesek gyülésezése, és a kath. világ tiltakozása ez alkalomból. 49. — A pápa elutazása az örök városból. 50. — Tiltakozások Bruno Jordán szob- rának felállítása ellen. 51. — XIII. Leo pápa levele a lavali egyetemhez. 52.

Salzburg. Az osztrák benczések reformjáról. 3^.

Spanyolország. A római kérdés a spanyol nemzet előtt. 19.

Svájcz. Szomorú és örvendetes hírek. 49.

Würzburg. Kapuczinus misszió. 31.

Románia katholikus tanügye. 18.

Kath. nőnevelésünk két munkása : Nóvák L. és Molnár L. Schultz Imrétől. 19, 20.

Statuta almae Universitatis Washingtonensis. 32, 33.

A washingtoni tud. egyetem hittudományi karának s a vele egybekapcsolt fő papnevelő intézetnek alapszabá- lyai. 34.

Katholikus Egyleti Élet.

Meghívó a budapesti Sz.-Vincze-Egylet közgyűlésére. 3.

A Sz.-I.-Társulat vál. gyűlése. 8, 16, 21, 22, 30, 40.

A Sz.-I.-T. tud. és irod. osztályának gyűlése. 9,12,14, 32,34.

A Sz.-I.-T. Rudolf-gyásza. 10.

A bpesti Sz.-Vincze-egylet közgyűlésének jegyzőkönyve. 12.

A szatmári kath. legény-egylet. 18.

Dr Steiner F. pápai h. praelatus sz.-István-társulati alel- nöki beszéde. 24.

A Sz.-László-Társulat vál. gyűlése. 24, 25.

Gróf Károlyi Sándor lelépett elnök levele a Sz.-I.-Társu- lat közgyűléséhez. 25.

A budapesti közp. kath. legény egylet közgyűlésén jegy- zői jelentés. 27.

A Sz.-Imre-egylet u j tisztikarának megválasztása. 29.

Kath. Oktatótársaság. Ismertetés. Beküldetett Rómából. 30.

A felsőbányai kath. legény-egylet zászlószentelése. 32.

A Budapesti Kath. Kör alakuló közgyűlése. 37.

A Budapesti Kath. Kör tagjainak névsora. 37.

A Budapesti Kath. Kör igazg. választm. első ülése. 40.

A Szent-Imre-egylet záró közgyűlése. 40.

Az erdélyi r. kath. Irodalmi-Társulat e. i. rendes közgyü-.

lése. 42.

A Szent-Imre-önképző-egylet alapszabályai. 45.

A Szent-Imre-egylet elnökségének felhívása kath. közép- iskoláink igazgatóihoz és hittanáraihoz. 46.

A kalocsai kath. legény-egylet házának felszentelése. 46.

Katholikus Actio.

Beszámolás a szepes-csütörtökhelyi Zápolya-kápolna restau- rálására begyült kegyes adományokról. 4.

A III. zarándoklat Jeruzsálembe Ausztria-Magyarország- ból. 13.

A „Budapesti Katholikus Kör" alapszabályai. 21.

Irodalom.

A ,.collegialis jóindulat" és a kritika. Dr Karácson I.-től. 2.

A Sz.-István-Társulat Almanachja naptárral. 3.

Dr Kazaly I., A kath. egyházjogtan kézikönyve. 4. Madús. 3.

Válasz az incollegialis bírálatra. Dr Véner Páltól. 4.

A „Katholikus Szemlé'-ről. 5.

Karsch L.. A tékozló fiu. Nagyböjti beszédek. 6.

Érdekes régi kódex a nyulakszigeti dömés apáczák 1474-ik évi magyar reguláiról. 6.

Regesta Pontificium Romanorum. stb. Lipsiae 2. kiad. 7.

Les Registres d'Innocent IY. 7.

Dr Walter Gy., dr Zádori János élete. 2. kiad. 7.

Jelentés a Horváth-féle alapítvány jutalmairól. 9.

Szabad F., Ünnepi és alkalmi szentbeszédek. 9.

Kereszty G. Az ó-szövetségi szent könyvek kánoni tört. 9.

Vercruy&se-Tóth M., s. J . Ú j és? gyakorlati elmélkedések. 9.

Hausherr-Baile k. s. J.. Berchmans sz. János. 9.

Monumenta A'aticana Hungáriáé. Ser. 1. T. 3. Bullae Bonifacii IX. P. M. 11.

Dr Laurán A., Egyházpolitikai helyzetünk. 11.

Dr Ambrus I., A socialismus. Pályany. mű. 11.

Müller-Vueskics Gy., Hogyan terjeszszük és emeljük a kath. sajtót! 12.

Bougaud-Ruschek A., Szent Monika élete. 13.

Baunard-Macher-Szányi, A kétely és áldozatai századunk- ban. 15, 32.

Simor János bib. hg-primás, Az afrikai rabszolgakeres- kedésről. Főp. körlevél. 17.

Babik J.. A szenvedő Jézus győzelemjelvényei. Nagyböjti beszédsorc7of 17.

Zimándy I., i j e s z t ő hangok műveltebb kath. körök szá- mára. XI. könyv 1. és 2. r. 22.

Szabad F., Ünnepi és alkalmi szentbeszédek. 2 kötet Paszlavszky S-tói. 26. 27, 28.

Brunner S.. Kreuz- und Querfahrten in Italien, dr Purt Ivántól. 31.

A Máriára vonatkozó irodalom könyvesháza, vagyis : Kolb G. s. J.. Wegweiser in die marianische Literatur stb. 32.

Dorn-Erhardt V., A gyónószék. 32.

Horváth C.. Temesvári Pelbárt és beszédei. 32.

Ember I., A magyar néptanító anyagi helyzete. 32.

Grosz-Gebé A., Bevezetés az uj-szövetségi sz. könyvekbe. 32.

Müllendorf, Methode zur Auffindung der Ehehindernisse stb. 34.

Babik J., Názáreti gyöngyvirág. 34.

Kanter K., A budapesti kath. kör czélja és társadalmi jelentősége. Dr Burt Ivántól. 36.

Dr Walter Gy.. Üdvözlégy Mária ! Imakönyv. 36.

Páder R., A vérrokonság mint házassági akadály. 39.

Deharbe-Tóthfalussy D., Római kath. káté. 39.

Paszlavszky S., Három Zemplénvármegyei költőről. 39.

Sulykos J., A mathematikai alap-fa és az ujabb mértani fölfedezések. 39.

Dr Kiss J.. Bölcseleti Folyóirat. Dr Maróthi-tói. 41.

Jelentés a Horváth-féle alapitvány pályázatai ügyében. 41.

Hohoff-Makra-Rózsa, A forradalom a XVI. század óta. 43.

Manning bib., Religio viatoris. Thirdedit. 44.

Emléklapok. Congr. Major Kalocsán. 44.

Tóth M. s. J „ A vasárnap. 44.

Jézus szent szivének tiszteletére szolgáló néhány rövid elmélkedés. 46.

Katholikus költök. Mutatvány dr Kőrösy L. sajtó alatt levő művéből. 47, 48, 49.

Szalay P., Gyakorlati ethnologia vagyis a nemzetek egy- máshozi viszonya nyelvi tekintetben és annak megol- dása. — cs.-tői. 50, 51.

Hivatalosok, v e g y e s e k , k e g y e l e t e s adakozások, szer- kesztőségi telefon.

Megjelenik e lap heten- ként kétszet : szerdán és szombaton.

Előfizetési dij : félévre helyben s posta-

küldéssel 5 írt.

Szerkesztő lakása .-Buda- pest, VIII., Pál-utcza 2., hova a lap szellemi részét illető minden kül-

demény czimzendő.

RELIGIO.

KATH. EGYHÁZI S IRODALMI F0LY0IRAT.

NEGYYENNYOLCZADIK ÉVFOLYAM.

Előfizethetni : minden : kir. postahivatalnál ; í Budapesten a szerkesz- í tőnél, és Rndnyánszky : A. könyvnyomdájában, : IV., Papnövelde-utcza : 8. sz. alatt, hova a ne- i taláni reclamatiók is, i bérmentes nyitott levél- I ben, intézendők.

B u d a p e s t e n , j a n u á r 2. 1. I. F é l é v . 1 8 8 9 .

TARTALOM. Vezéreszmék és Tanulmányok: Boldog ú j é v e t ! — A „ R e l i g i o T á r c z á j a : Az örök városból f u t ó levél. — Egyházi Tudó- sítások . " B u d a p e s t : A vasár- s ünnepnap megszentelésének kérdése. — S z a t m á r : Karácsonyi ünnepélyek és örömek. — G e n f :

A katholiezizmus és a szocziális kérdés. — Irodalom : Vívat sequens ! — Vegyesek. — Felhívás előfizetésre.

B o l d o g ú j é v e t !

Az isteni Gondviselés, midőn az emberi nem üdve körül nagy dolgok véghezvitelére m a g á t elhatározza, mielőtt azokat létesitené, véghetetlen bölcseségében s határtalan kegyelmével egyengeti előbb a talajt, küldi az alkalmas időt, alakitja, csoportosítja a kedvező körülményeket ama nagy dolgok véghezvitelére; előkésziti, megvilágositja az elméket, megpnhitja s megnyitja a sziveket az üdvös igazságoknak és intézményeknek kész- séges el- és befogadására. Szóval Isten az em- beri természetnek megfelelőleg bánik el az em- beri nemmel s a szerint munkálja kegyelmével a világnak üdvét. Az ember dolga: cognoscere tempus visitationis suae; elfogadni, megragadni a feléje n y ú j t o t t mentő kart, közreműködni az adott kegyelemmel. Kétségkivül boldog az em- ber, boldog az a nemzet, mely az égnek eme jeleit fölismeri, meglátja vezércsillagát, s utána

indul, követi azt.

így t ö r t é n t ez Krisztus születésekor is, meg- váltatásunk hajnalán. Quando venit plenitudo temporis . . . így ismétlődik az a világ s az em- beri nem történetében az idők folyamán, a kor s a századok összes eseményei s az emberi nem egész történelme nem levén egyéb, mint a té- vedés és megtérés, a lázadás és engesztelődés, a bűnbeesés- és megváltásnak folytatólagos pro- cessusa: per ignem et aquam. Minden lelki s erkölcsi bajnak, betegségnek a világon megvan a megtestesült Üdvözitő egyházában az ő meg- felelő hathatós ellenszere s a kiáltónak szava meg-megujul alkalmatos időben, ismétlődik évente.

S e hivó szózat átharsog alkonyatárói az ó esz- tendőnek az újév küszöbéig: hogy az újév haj- nalhasadtával mi is megujuljunk, a világra szü- letett Üdvözitővel mi is újjászülessünk, egyen- getve elménkben és sziveinkben az Urnák útjait, lehordva az öntelt felfuvalkodásnak halmait és hegyeit, betöltve az érzékiség förtelmeinek posványos mélyedéseit, völgyeit; a bűnnek s a gonoszságnak akadékos, tövises, göröngyös ós tekervényes ú t j a i t egyenesekké, simákká ala- kítva át, hogy minden emberi lény lássa és tapasztalja Istennek megváltó s üdvözitő ke- gyelmét.

E szózatot hallva s az időket és jeleket megfigyelve, mindig fogjuk m a g u n k a t arra nézve tájékozhatni, hogy mit tevők legyünk.

S vájjon mi most nekünk a mi teendőnk ? Nézzünk kissé körül.

Honnan jő s minő természetű a fenyegető veszély ?

Ugy látjuk, hogy Isten földi országának, a kinyilatkoztatott szent igazságnak, a Jézus ala- p í t o t t a anyaszentegyháznak legádázabb ellenei jelenben a titokban működő istentelen szövet-

kezetek s a hazug, gonosz sajtó, a hamis libe- ralizmus szolgálatában.

S a jelek?

Az Ur már készíti elő a t a l a j t , egyengeti, tisztogatja szérűjét. A liberalizmus legazdálkodó félben van m á r ; helylyel-helyel le is gazdál- k o d o t t : Belgiumban, Hollandiában, sőt némileg magában Németországban is. Francziaországban az utóját járja. Legszemérmetlenebbül bujál- kodik, dühöng Olaszországban. Nálunk is díszlik

l

és virágzik csendben s nem csekély hódításokat t e t t már.

Az emberiség azonban általában t u d a t á r a kezd ébredni annak, hogy nem jó uton halad, hogy őt félrevezették, hogy a végkimerülés stá- diumához eljutott s katasztrófa fenyeget.

A hatalmasak szövetkeznek, fegyverkeznek, évek óta készülődnek, t e t ő t ő l - t a l p i g fegyverben készen állanak ismeretlen ellenség ellen, — a béke kedveért. De ez a béke csakis fegyveres béke, drága béke. iszonyúan terhes béke, alig elviselhető béke, nyomasztóbb a háborúnál. A

„v

lág békéje" ez, amelyről irva van, hogy: béke, béke és még sincsen béke. Hajh, az istenteleneknek nincs békéjök! Magok, akik e békét f e n t a r t j á k s dédelgetik és élvezik (!), kénytelenek bevallani, hogy ez az állapot t a r t h a t a t l a n !

És nem csak országok, nemzetek és államok között fennáll ez általános bizonytalanság, meg- hasonlás, bizalmatlanság és félelem, de észlelhető az az embernek kedélyében is. Az ember meg- hasonlott önmagával is, önnönmagával sem tud kibékülni, önnönmaga ellen is kegyetlenkedik.

Naponkénti sikkasztások, legfortélyosabb nemei a csalásnak és az uzsoráskodásnak. emberölések, öngyilkosságok, a gondolkodásnak s az erköl- csöknek nagymérvű corruptiója jelöli a libera- lismus ú t j a i t . Signa temporum : a kornak szo- morú. csaknem kétségbeejtő jelenségei, Abomi- natio desolationis. Erkölcsi és anyagi jólét pusztulása. A rettenetes önzés kiölt csaknem minden szeretetet az emberek lelkéből.

De ami mind ennél még sajnosabb: beol- t o t t a mérgét az álliberálismus a jövő nemzedék testébe-lelkébe is ; frivol, bomlasztó szelleme meg- mételyezte intézményeinket, a közoktatás és ne- velés és a vallás ügyét s a közerkölcsiséget, a jogérzetet, sőt m a g á t az alkotmányos kormány-

zatot is adulterálta már.

Türelem dolgában nem volt soha hiány a mi részünkről ! t ű r n i t ű r t ü n k s tűrünk foly- vást eleget, többet tán. mint kellett, vagy sza- bad lett volna; és ez bűnössé teszi a türelmet, mely különben a keresztény szeretetnek édes leá- nya, a katholiczizmus erény-specialitása. Charitas patiens est. Tisztán keresztény egyházi fogalom ez. Ezt mi sem a politikától, sem a liberalis- mustól nem vettük, se nem t a n u l t u k . A libera- lismus politikájának annyit köszönhetünk csu- pán, s ez az ő kizárólagos érdeme, hogy nekünk

t é r t n y i t o t t s alkalmat szolgáltatott a türe- lemnek heroikus fokban való gyakorlására.

A mi példányképünk a keresztény szere- tet sugallta türelem gyakorlásában XIII. Leo, szentséges a t y á n k s vele együtt biztosak va- gyunk azon reményünkben, hogy eljő az idő, még pedig nem is oly nagyon sokára, midőn az olasz népnek e l á m i t o t t és megvesztegetett része észre tér és kibékül Rómának s a pápai ál- lamnak egyedül jogosult és törvényes uralko- dójával, egyszersmind a világegyház fejedelmével, önjava iránti ösztönéből.

Ugyanaz a mi reményünk a nevelés és o k t a t á s ügyét, szóval a közművelődést, polgárosodást illetőleg is. Majd rájönnek az oktatás és nevelés ügyét vezető államférfiak is annak belátására, hogy sem a tövisbokorról szőlőt, sem a bojtor- j á n r r ó l fügét szedni nem lehet. Ez állapotot, e

gyümölcsöket azonban sem az ujabbkori bölcsé- szeti eszményiségtől. idealismustól, sem az élet költőiségére való törekvéstől nem várjuk. Egyike sem fogja a jelenkort a durva materializmustól s a m a m m o n bálványimádásától megmenteni;

vagy azt abból, amennyiben abba már belesü- lyedt. kiszabadítani. A haladást, a művelődést a szó valódi és magasztos értelmében egyedül a keresztény tan s az erre alapított keresztény morál képes eszközölni, biztosítani, mely a csal- h a t a t l a n igaznak és a valódi jónak lévén töké- letes és teljes foglalatja, nem veti meg az esz- tétikus szépnek külformáit sem, az igaznak és jónak fogalmában az esztetikus szépnek fogalma úgyis benne foglaltatván. Egyedül a kinyilat- k o zt at o t t keresztény tan a maga teljében képes a haladásnak szellemi és erkölcsi belértékét köl- csönözni s a természeti (emberi) életbe egész- séges m o r á l t ültetni. Enélkül nem képzelhető sem egészséges fejlődés, sem haladás. Mennél inkább távolodott el az emberiség az ó korban az eredeti, az u j korban a tényleges kinyilat- koztatás eszméjétől, törvényeitől, annál mélyebbre sülyedt a tudatlanságban s az erkölcstelenségben.

Ezt a történelem s a tapasztalás untig igazolja.

A hanyatlástól s az elvadulástól csakis a ke- resztény civilisatio menti meg a nemzeteket.

Ily körülmények közt mit tevők legyünk t e h á t ?

A katholikus szellem és önérzet terjesztése

és megszilárdítása s a katholikus-ellenes libe-

rális sajtó ellensúlyozása végett jó lenne talán,

'3 RELIGIO.

országszerte minél több egyházi és világi katho- likusokból alakuló kath. irodalmi t á r s u l a t o t lé- tesíteni, teszem, minden püspöki székhelyen, a m i n t már egyik-másik helyen keletkeztek;

ugyanezen czélra az egyházmegyei k ö n y v t á r a k a t közhasználatra megnyitni, gyarapítani s az ol- vasni és dolgozni vágyó műveltebb közönség számára berendezni, m i n t ezt Rómában szent- atyánk is teszi. Ezen vidéki irodalmi társulatok a már létező középponti tudományos irodalmi társulat körül csoportosulnának, egymásnak köl- csönözve életnedveiket, mint a fának apróbb gyökérszálai a törzsnek, az ágaknak. Ez utón talán idővel csak összeverődnék egy tiszta katho- likus szellemtől lelkesülő kisded csoport minden egyházmegyében, amely szükség esetében egy tekintélyes katholikus congressusnak megalaku- lását lehetővé tenné. Ez ügynek azonban bővebb fejtegetésébe nem bocsátkozom, amúgy is hosz- szura nyúlván már értekezésem. ')

A másik teendő lenne a kath. ifjúságnak vallásos oktatására és nevelésére országszerte a legnagyobb gondot és szorgalmat fordítani. E tekintetben maga az ország fővárosa j á r elül jó példával. Régebben csak egy, most m á r két órája van ugyan a vallástanitásnak középtano- dáinkban. Mi ez mégis a pogány klassikusoknak tanulmányozására fordított tanórákhoz képest, csupán az esztetikus formáknak, a classicitásnak elsajátítása végett ! A külalak kedveért v a j m i nagy időáldozat! Több, m i n t elég, arra nézve, hogy a tanuló szintúgy, m i n t t a n á r a ne csak a klassziczismust tegye sajátjává, hanem magába a pogány klasszikusok szellemébe is bele-élje magát, mig ellenben a katholikus vallástannak szánt idő édes kevés a r r a nézve, hogy abba a h i t t a n á r csak bele is melegedjék, a tanuló meg annak velejét csak megkóstolja.

Hogyan lehetne ily intézkedés és eljárás mellett a kath. hit ágazatai s az erkölcsi tör- vények ismeretében j á r t a s , buzgó, hithű nem- zedéket nevelni, reményleni? Ily szűk körre szo- r í t o t t tevékenység még alapvetésnek sem elég.

Ahol pedig az alap hiányzik, o t t hiába építünk tovább utóbb.

) Ezért üresek is aztán a mi pad- jaink a műveltebb osztályoktól az isteni ige hirdetése alkalmával. Ezért oly csekély az egyház és a katholiczizmus ügye i r á n t i érdeklődés a mi

Kérjük tüzetes kifejtését egy jövő czikkben.

2) Nagy súlyt, nagy gondot kell fordítani a vasár- és ünnepnapi exhortácziókra. A szerk.

tanultjainkban. Ignoti enim nulla cupido. E bajnak orvoslása, ez anomaliának megszüntetése kissé nehezebben fog ugyan sikerülni közép és fensőbb tanintézeteinkben; ámde könnyebben az elemiekben ; s ki mondhatná, hogy e téren is m á r semmi tenni való nincs. Nagy fontosságú feladat s áldozatkészség vár i t t reánk. Ha az első benyomások a gyermek fogékony lelkébe nem vallásosak, nincs többé erő és alkalom, mely e hiányt pótolhatná, helyrehozhatná e mulasztást.

Mind ez üdvös czéloknak elérhetése nagy és fáradságos m u n k á b a kerül. Hic labor, hoc opus ! Ez azonban ne csüggeszszen. Nagy dolgokat csakis nagy erőfeszítéssel lehet kivívni. De minél nagyobb a küzdelem, annál dicsőbb a győzelem.

„Confortate manus dissolutas et genua de- bilia roborate. Dicite pusillanimis : Confortamini et nolite t i m e r e : ecce Deus vester ultionem adducet retributionis. Deus ipse veniet et sal- vabit nos. Tunc aperientur oculi coecorum et aures surdorum p a t e b u n t "

) . . . „Et ibunt po- puli multi et dicent: Venite et ascendamus ad montem Domini; et docebit nos vias suas et ambulabimus in semitis ejus . . . et conflabunt gladios suos in vomeres et lanceas suas in falces : non levabit gens contra gentem gladium, nec exercebuntur u l t r a ad praelium . . . Venite et ambulemus in lumine Domini!"

] X.

)

A „RELIGIO" TÁRCZÁJA. *

Az örök városból futó levél.

Collegio Germanico-Ung.

Roma Roma li 26 Dicembre 1888 Via S. Nicola da Tolentino 8.

Nagyságos Tudós Tanár U r !

Nemde ritka vendég1) kopog be nagyságodhoz, még mielőtt az emlékezet sírjába temetnők el ezt az öreg esztendőt. Fogadja nagyságod ez évben csekélységemmel éreztetett szives jóságáért őszinte köszönetem. Adja az Eg, hogy még igen sokszor léphesse át nagyságod az újév küszöbét, elhalmozva a fölülről jövő kegyelem és áldás bőségével, melynek jótékony befolyása alatt egyházunk és hazánk javára és fölvirágoztatására sokáig munkál- kodhassék. Részemről nem fogom feledni nagyságodat

') Izai. 35.

') Izai. 2.

3) E szerény jel a l a t t egy nagynevű dignitarius rejlik.

A szerk.

4) Omne rarum carum. Az u j kor journalizmusa azonban ezen is változtatott. Annál becsesebb most minálunk az ily vendég, minél gyakrabban jő. Fogadja el ezt az u j álláspontot s irjon men- nél többször. A. szerk.

imáimban itt az örök városban ;*) mindig, de különösen az újév első napján, midőn ez évben is szerencsés leszek jelen lehetni a szt. Péter templomban ő szentsége szt. ' miséjén,2) — fogok megemlékezni nagyságodról. Ter- mészetesen ez úttal nem fogunk együtt törni elé a nép-.

sokaság között, de lélekben most sem lesz messze tőlem a Religio nagyságos szerkesztője.

Ami csekély személyemet illeti, jól vagyok, dolgozom Sámson erejével, telnek napjaim váltakozva öröm s üröm között. Vénülök, öregedem : éppen pár nap előtt énekel-

hettem volna én is el Petőfinkkel „Hogy vállamon 25 év van már, cserebogár, sárga cserebogár;" pedig hát ugyszólva mint kis gyermek jöttem én is el a szép Erdélyországból, s már is a 6-dik újévet érem meg Ró- mában. Hiába, „Rómában lenni szép és nagy gondolat mondá egy valaki, s én még megjegyzem, hogy biz' az sokkal szebb és nagyobb lenne, ha az a régi jó szellem lengené át, mely át kellene hogy lengje a kereszténység szivét, centrumát. Ez azonban tényleg nem igy van ; szivig sebez itt az, aminek az ember nolens-volens tanuja.

Sokszor elgondolom, váljon mit érezne Dante, ha jelen- legi állapotában látná Rómát, mely fölött éneklé :

La quale, e il quale (a voler dir lo vero) F u r stabiliti per lo loco santo

U'siede il successor del maggior Piero.

(II. inf. 22—24) Mit érezhet az ember látva, hogy az annyi szent hamvai fölött ma itt az erkölcstelenség grasszál, a fes- lettség dominál elannyira, hogy ma már az uton minden- hol a legfertelmesebb falragaszok, kirakatok között kell járni ? Crisjji csöcselékének szabad „le a papokkal" kia- bálni, sőt egy-egy, a szentegyházat gúnyoló lap szét- szórói Crispi-érmet kapnak, — a papságnak pedig ma már be kell hunynia szemét a gálád eljárások elől, annak nem szabad szót emelni az égbe kiáltó igazságtalanság ellen. Szomorú jelenségek ! Még ha nem egyéb, bebizo-

nyul a már illetékes helyeken is beszéd tárgyát képező vérengzés, megvalósul a háború, s talán igy lesz vége a jelen tarthatatlan állapotoknak. Hanem nekünk csüggedni nem szabad, nekünk, kik szentséges atyánkért élünk- halunk, mindenre készen kell lennünk. Egy gondolat fog mindenkor vigasztalni s ez az, hogy az ősz szt. atya fehér, tehát az ártatlanság zászlója alatt küzdünk az örök igazság érdekében, melyért egy isten-ember vérét ontotta.

A Crispi-féle politikát már az iskola falai közé is bevitték. Crispi politikájának főczélja : „irtsuk ki gyöke- restől a kath. szellem szabadságát !" Igy történt, hogy a mult isk. évben az érettségi vizsgálatnál ily olasz Írásbeli dolgozatot kaptak: „Per quali mezzi si arrivé all' unione del regno italico ?" s egy másik : „Quali sentimenti deve avere il cuore di un giovane italiano al vedere deli Italia unita?" Természetesen voltak szép számmal, akik nem a Crispi emberei inyje szerint oldották meg az indriskét feladatot, hanem igen is határozottan ez volt többnek végconclusiója az elsőre: „per mezzo dell ingiu- stitia," s a másodikra: „il vero dolore e profondo."

') Isten áldja meg érte ! A szerk.

2) Ugy hallám egy bibornok szájából, hogy csak ünnepélyes Te Deum lesz, melyet ő szentsége intonáland.

Ennek ugyanaz lett a következménye, hogy felénél több elbukott, amint ezt annak idején a M. A. tárogatójában olvasni lehetett; de hisz csakugyan inkább kell engedel- meskedni Istennek, mint az embereknek. Si fractus illaba^

tur orbis . . . !

Folyó hó 23-án, mint erről már értesült is talán nagyságod, Lavigerie biboros karthagói érsek ur itt a zsúfolásig telt rGesù" templomban 31/»—43/4-ig beszédet tartott francziául. Minthogy épp az nap rajtam volt a sor czeremoniáriusi minőségben segédkezni az istentiszte- letnél, volt szerencsém beszélhetni a magas hirü főpappal a templom sekrestyéjében. Ritka benyomást tett reám e derék alak. Magas termete, tiszta fehér szakálla az ó- szövetség Ábrahámjait vezette szemeim elé. S hát még mikor a szószékre ment ; az élőhit beszélt ajkairól, minden egyes szava a benső meggyőződéinek volt apostola. Szónoki hév, erőteljes előadás, sajátos tulajdonai a rabszolgaság elleni keresztes hadjárat eme biboros vezérének. Nem csodálkozom, ha — mint mondják — Nápolyban San Felice bibornokot a rabszolgaság megszüntetése ügyében fára- dozó bibornok beszéde annyira meghatotta, hogy saját mellkeresztjét adta át e nemes czélra (e mellkeresztet Nápoly vette volt San Felice bibornoknak, s igy most a város ismét megvette, nagy összegen, szeretett főpapja számára).

Még sok írni valóm volna, de nem fárasztom tovább nagyságodat.1) Csak arról tudósítom még, hogy Guatemala érsekét, mint hallom, a szabadkőművesek székhelyéről elűzték. Az érsek most itt van, a Coll. pio-latino Ame- ricanumban tartózkodik ; dél előtt, délután, eljön a Coll.

Romanumba az előadásokat hallgatni ; természetesen átöltözik, ugy hogy teljességgel nem ismerhetni reá. Az ily-féle is csak a szabadkőművesektől telik ki !

Ezek után még egyszer köszönve nagyságod jóságát s boldog újévet kívánva, vagyok legalázatosabb szolgája s őszinte híve Dr Vass Albert.

EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.

Budapest, deczember hó 26. A vasárnapi munka- szünet vagy helyesebben a vasár- s ünnepnap megszen- telésének kérdése végre annyi huzás-halasztás után napi- rendre került a képviselőházban a munkások országszerte tartott gyűléseinek ama kérvénye alkalmából, melyet e lapok hasábjain már a nyár elején ismertettünk s a fönebbi kér- désre vonatkozó részében a legmelegebben ajánlottunk.

A „Religio" az összes magyar lapok között legtöb- bet s legtüzetesebben foglalkozott e kérdéssel, és e sorok irója, bár ismeretlenül vagy talán félre is ismerve, hosz- szú évek során át igyekezett Isten tízparancsolatának e kérdésben foglalt egyik legfontosbikát napirenden tartani és más keresztény államok példájára pozitív törvény által biztosíttatni már akkor, midőn a magyar munkások még alig foglalkoztak vele.

Némi megelégedéssel tekinthetünk tehát a képvise- lőház idevonatkozó tárgyalásaira, habár ezek érdemlege- sen senkit sem elégítenek ki épp azért, mert mindenkit akarnak kielégíteni, mint alább látni fogjuk.

l) Fogadjunk, hogy ki nem fáraszt ! A szerk.

'5 RELIGIO.

Már az is öreg hiba volt, hogy a munkások a va- sárnap megtartásának ügyét összeboronálták az általános szavazatjog behozatalának követelésével, pedig ez utób- biról eleve tudták, hogy kivihetetlen, nem a munkások miatt, hanem ama hátramaradottakra való tekintetből, akik különösen a nemzetiségek lakta vidékek számos zugaiban valóban a szó szoros értelmében nem értek még meg az állampolgári jogok észszerű élvezetére, még ha az általános szavazatjog elvben az államra s polgárságra nézve előnyösnek volna képzelhető.

A munkásoknak a vasárnapi munkaszünetet kellett volna egyes-egyedül kérelmezniök, és pedig a gyári tör- vényhozásnak csak másodsorban való említésével, — nem pedig ennek előtérbe állításával; minthogy — amint ez a képviselőház tárgyalása közben kitűnt — ezzel csak kibúvót nyitottak ők maguk e nagyfontosságú kérdés megoldásának elnapolására és alárendelésére; holott ez önmagában álló egészet képez, legfölebb az anyagi jólét kérdésével áll szoros kapcsolatban, amennyiben a mun- kásoknak — és pedig nemcsak a gyáriaknak — elévül- hetlen joga a vasárnapi munkaszünetre a kielégítő hétköznapi díjazással, mint feltétellel, elválaszthatatlan okozati szoros összefüggésben áll.

Ha a munkások ezt tették volna — mint a „Reli- gio" annak idején röviden érinté — a kérdés egész általánosságában s elhalaszthatatlan voltában került volna az országgyűlés elé és a képviselőház pártjai kénytelenek lettek volna határozott állást foglalni a munka jogai mellett vagy ellen.

Ez nem történvén meg, a képviselőház kérvényi bi- zottságának valamint a kormánynak és a szónokok leg- nagyobb részének vajmi könnyű volt a vasárnapi mun- kaszünet s a vele szorosan egybefüggő jogok fölött amúgy sebtiben elsuhanni és az általános szavazatjog kérdését, mely sehol sem népszerűtlenebb, mint nálunk, szélesre taposni. Az eredmény az vala, hogy elfogadtatott a bizottság javaslata, mely szerint a- munkások kérvénye tanulmányozás végett a földmüvelés-, ipar- s kereskede- lemügyi minisztériumnak adatik ki. a titkos szavazásra és a választási jog kiszélesítésének behozatalára vonat- kozó rész mellőzésével. És ez az eredmény abban maradt volna, ha Apponyi Albert gróf föl nem említi, hogy a kérdés tanulmányozására már a mult országgyűlés egy határozata hívta föl a kormányt, — amely erkölcsileg mégis csak kötelező erejű — és ha hozzá nem teszi, hogy a vasárnapi munkaszünet törvényesítése, felfogása szerint, a gyári törvény behozatalára vonatkozó kérelem- ben ajánltatik. Tisza K. miniszterelnök hozzájárult e föl- fogáshoz, kijelentvén, hogy a vasárnapi munkaszünet kérdését a gyári törvényhozásnál kell rendezni, de csakis a vasárnapi munkaszünet szabályozásáról lehet szó ott.

Ez a sovány eredmény, mint már eleve megjegyez- tük, mindenkit ki akarván elégíteni, senkit sem elégíthet ki : ez tranzakczió, megalkuvás akar lenni a keresztény- ség alapkövetelménye, mely egyedül bir humanitárius becscsel s jelentőséggel, és a manchesteri „munkaszabad- ság," helyesen gyári rabszolgaság között; — másfelől pedig csak a gyári munkára fogván szorítkozni, teljes- séggel képtelen egyfelől a munkával gyárakon kivül is

foglalkozó munkás és iparos osztály jogos igényeinek ki- elégítésére. másfelől a vasárnap megszentelésének ma- gának a nyilvános életben nem szerez érvényt.

Vagyis a szándékba vett tanulmányozás a gyári törvényhozással kapcsolatban még annyira sem fog ki-

terjedni, mint az osztrák törvény, amely nemcsak a gyárakra, de általában minden nyilvános üzletre vonat- kozólag határozott intézkedéseket tartalmaz a vasár- napi nyugalom megtartására nézve. A miniszterelnök által kifejezett kormányi álláspont tehát még odáig sem fog menni, mint a németországi vadászati törvény, mely a vadászat bizonyos nemeit legalább vasárnapi napon szigorú tilalom alá helyezi. A kormánynak tehát nincs szándékában még a svájczi példát sem követni, mely a vasúti alkalmazottak vasárnapi nyugalmának határozott engedményeket teszen.

A magyar liberalizmus csökönyössége s felületes- sége ismét nyilvánvalóvá lőn, és pedig nemcsak a kor- mány, hanem az összes képviselőházi pártok részéről:

minthogy senki sem szólalt föl a vasárnap megszente- lésének, mint legnagyobb fontosságú valláserkölcsi, nem- zetgazdasági és közegészségügyi tényezőnek általános elvéről s ennek egyetemes érvényesítéséről.

Pedig már állami tanfelügyelők, megyei szolgabirák fölszólalnak s rendszabályokat foganatosítanak a közer- kölcsök hanyatlása ellen ; az ország közgazdasági viszo- nyainak hanyatlásáról csak azok nem panaszkodnak, akik azokat nem ismerik ; a lakosság testi elsatnyulásáról ékesszólón beszélnek a sorozások ki nem elégítő eredményéi, de még inkább a lakosság szaporodásának roppant csekély volta és a nagy halandóság. Ez mind a vasárnapi mun- kaszünet kérdésével van összefüggésben ; még az iszákosság terjedése is : mivel a vasárnapi nyugalmat nem, vagy csak ritkán élvezhető munkás, a rövid pihenő perczek alatt terhes munkája közben, hozzászokik a korcsmálkodáshoz s általa a korhelykedéshez.

Az emberiesség s munka nevében s érdekében tehát méltán óvást emelhetünk a képviselőház ki nem elégítő magatartása ellen.

Ez egyébiránt ellentmondást s igaztalanságot is foglal magában. A midőn ugyanis a vasárnapi munka- szünetet csak a gyári munkáról hozandó törvény kere- tében kívánja szabályozni, méltatlanságot követ el azon munkások iránt, akik nem dolgoznak gyárakban vagy gyárilag kezelt üzemekben, akiket tehát szabad lesz munkaadóiknak vasárnap is dolgoztatni. Ilyer.ek pl. a kereskedősegédek, a postakocsisok, a matrózok, az utcza- seprők, az iparosok stb.; de főképp a zsidók szolgálatában álló cselédek, akiknek száma több százezerre vagy talán már millióra is felemelkedett a közel egy milliónyi zsidó lakossághoz képest, akikhez nagyobbára már ugy kell beszegődni, hogy vasárnap épp ugy, sőt még többet dolgozzék a keresztény mint hétköznap.

Ez nemcsak sérelem a keresztényekre, hanem jog- talanság s igaztalanság, embertelenség az illetőkre nézve.

Ha a gyári munkások vasárnapi munkaizünete jogosult, akkor az állam nem tagadhatja meg e jog élvezetét a többi munkásoktól sem, akik csak félelemből s kénysze-

rüségből dolgoznak vasárnaponként lelkük s testi épségük, egészségük nagy hátrányára.

A képviselőház határozatának álláspontja tartha- tatlan. A vasár- s ünnepnap megszenteléséről általános törvényt Icell hozni.

Jól tudom, hogy liberálisaink mosolyognak ez apo- diktikus „Quos ego" fölött. így mosolyogtak ők a hetve- nes évek elején, midőn a vasárnapi munkaszünetet hangoz- tattuk, mi katholikus irók. íme liberálisaink azóta megtették a fél utat hozzánk, közeledtek álláspontunkhoz ; — majd megérjük még, hogy a vasárnap s ünnepnap általános meg- szentelésére is ráfanyalodik még a liberalismus — ha nem tűnik el ugyan addig, mint eltűnt a manchesteri iskolától kölcsönzött s immár megtagadott elve, hogy ugyanis a kereslet s kinálat szabja meg a munka idejét s árát, amely elv homlokegyenest ellenkezik a vasárnapi munkaszünettel s az emberiességgel ! -j-

Szatmár, decz. 25. 1888. Az ész, a tudomány, a böl- cseség, e véghetetlen becsű adományai a Teremtőnek, melyekkel minden teremtett lények fölött az embert ki- tünteté s csaknem az angyalokig emelé, — sok mindent képes megismerni és véghezvinni. Megismeri — hogy bölcs Salamon szavaival éljek — „a föld kerekségén levő rendet és az elemek erejét, az idők kezdetét, közepét és végét, az idők viszontagságainak változásait és az idő- szakok váltakozását, az esztendők forgását és a csillagok rendét, a szelek erejét, sőt az emberek gondolatait is és sok mindent, ami el van rejtve és nem látható *) elő- varázsolja a fold gyomrából az óriási gőzerőt, lecsalja az égből a villám vakitó világát és hatalmát : csak az időnek, az idő járásának nem mestere. A meteorologia észleletei és jegyzetei sok érdekes és talán némi hasznos dolgot derítettek már eddig ki és fognak ezentúl is föl- deríteni, de magának az időnek viszontagságait, változá- sait sem ezek, sem a száz, vagy legyen bár ezer éves kalendárium, nem fogja soha sem megjövendölni, sem meghatározni. Ezt a jogot, ezt a hatalmat magának tar- totta fenn az idők s az örökkévalóság Ura, Istene.

Tempora in manu Ejus sunt. Ignis, grando, nix, glacies, spiritus procellarum faciunt verbum Ejus. Mi látjuk, szemléljük ugyan egynémelyikét azon közelebbi okoknak, melyek az időjárásra befolyással vannak, de a főinditó ok és tényező működése, mely az alsóbb rendű ténye- zőket befolyásolja, rejtély marad előttünk, amilyen maga a teremtésnek a munkája. Quis consiliarius Ejus ? — Es ha az üdvözítő Jézus istensége mellett semmi egyéb bizonyítékunk nem volna is, ez egy elég lenne, hogy születésével az emberi nem egy uj korszakot, egy u j időszámlálást kezdett. Az első időszak a világ teremtésé- vel, a másik annak megváltásával veszi kezdetét. Ugyan- azon egy ténynek, a teremtés tényének két külön cselek- ménye ez: fiz első — létet, a másik uj életet adott az emberi nemnek ; egyenértékű mindkettő, sőt utóbbit érté- kesebbnek, jelentősebbnek mondja az anyaszentegyház : Quid enim nasci profuisset homini, nisi renatus fuisset homo, per Christum opere redemptionis in novam renatus creaturam. Már pedig teremteni, újból teremteni isteni

») Bölcs. 7.

jog, isteni hatalom ténye. Jézus tehát ennélfogva is Istennek imádandó szent Fia.

Ily gondolatok s érzelmek hatása alatt ünnepeltük meg megváltatásunk, újjászületésünk hajnalát, az édes üdvözítő Jézus drága születése napját. Volt is elég tü- nemény, fény, ünnepélyesség, mely arra bennünket hat- hatósan emlékeztessen.

Legelsőben is az óvoda kisded seregének, tehát a legkisebbeknek, minimis, hozott szent karácsonyi örömet a kis Jézuska. Ártatlan kedves élvezet vala a fárad- hatatlan s ügyes Sarolta nővér vezetése alatt levő piczi jószágok által oly bátran és érthetően elszavalt versecskéket s mondókákat hallani. Imposans látványt nyújtott azonban a tableau : a pólyákban fekvő kisded Jézus a szárnyas

anygyalkák egész seregétől körülvéve. Mintha mind az égből szálltak volna alá s kívánkoznának vissza oda fel 1

A második ünnepély a tanítóképző intézetben folyt le, hol a növendékek tudományukat s szerzett ügyességü- ket az ujonszületett isteni kisdednek a tiszteletére és dicséretére a következő müsorozatban mutatták b e : 1.

Pásztorok keljünk fel, karácsonyi ének. 2. Üdvözlő be- széd. 3. Sonatine, Schmidttől. 4. Praeludium Hessetől. 5.

Dal szöveg nélkül Mendelssohntól. 6. In dulci jubilo, ka- rácsonyi ének a XV. századból. 7. Mignon, Spindler- től. 8. Karácsonyi románcz Biehltől. 9. Praeludium Rennertől. 10. Induló Straebbogtól. 11. Paraphrase Athen romjairól, Beethowentől. 12. Mennyből az an- gyal, karácsonyi ének. Végül értékes és hasznos em- lékek kiosztása. — Püspök ur ő mltga kegyesen meg- dicsérte a tanulók igyekezetét, méltányolta Nitsch J . karmester fáradozásait s buzdításul három öt-öt forintos jutalomdijat méltóztatott nagylelkűen azok számára ki-

tűzni, kik az orgona kezelésében s az éneklésben legna- gyobb ügyességet fognak tanúsítani.

A harmadik, negyedik, ötödik még nagyobb kará- csonyi ünnepélyek az irgalmas nénék zárdájában folytak le ; legelőször is a bold. Leonhart volt tábori püspök által katona-leánykák nevelése végett alapított osztályban, hol és egyebek közt egy hiú és daczos leány magavise- letét rajzoló érdekes kis jelenet játszódott le.

Innen átmentünk az árvák kis termébe, hol egy az árva osztálynak mikénti létesültére vonatkozó s azt meg- fejtő többes beszéd vonta magára a jelenvoltak figyelmét s hatotta meg lelkületöket : egy ifjúról, ki úgyszólván még gyermek korát élvén, tett a bolds. Szűz képe előtt fogadást, melylyel magát a szűz szent Anya s isteni Fia szolgálatára felajánlá s pártfogásaért esedezék. S a szűz Anya meghallgatá az ifjú könyörgését s kieszközlé annak teljesültét szent Fiánál. Az ifjúból pap s idővel püspök lett s folépítteté e helyen a nagy zárdaépületet s benne az árvák menhelyét. Egyik árvaleánykának, ki égett a vágytól nagylelkű jóltevőjüknek nevét megtudhatni s öt ismerhetni, — azon kérdésére : hogy vájjon él-e és ugyan hol az a nagy jóltevő, azt adá feleletül másik árvatársa : hogy igenis, él, ott fenn az égben és gondja van még I mindig a szegény árvákra ; mert a kath. anyaszentegy-

házban a püspök nem hal ki, csak nevét változtatja.

Végre a bennlakó serdültebb növendékek karácsony- : esti ünnepélye fejezte be a zárdában az ünnepélyességek

'7 RELIGIO.

sorát a következő sorrenddel: 1. Magyar népdalok, Them K.-tól. 2. Megnyitó beszéd. 3. A „Megváltó születése"

színdarab. 4. Gruss an den Rhein, Hennes A.-tói. 5. Ör- vendjetek, ének. G. Téli rege, daljáték. 7. Előkép. 8.

Grande Valse Brillante, Wollenhaupt H.-tói. 9. Zárszó.

A 3. szám alatti részletben fölötte érdekes vala a jó és gonosz angyalok harcza és vitája az emberi nem meg- váltása fölött. — Amit egyedül sajnálni lehetett, az azon körülmény vala, hogy a különben meglehetősen tágas termek szűkeknek bizonyultak a válogatott s belépti je- gyekkel megkülönböztetett közönség befogadására.

A mi pedig legfőbb, az, hogy mindeme felsorolt ünnepélyek fényét, magasztosságát püspök ur ő méltósága kegyes megjelése s részvétele fokozá magasra, alkalomszerű szent emlékképecskékkel tetézvén a kisded Jézuska által hozott szent karácsonyi ajándékokat, melyeknek halma- zától a terített hosszú asztalok csaknem ropogtak. Az örömtől eltelt túlboldog növendék leányseregnek, köze- lébe törekedett minden egyedéhez volt a leereszkedő főpásztornak egy-egy nyájas szava, kedves észrevétele, atyai intelme.

Ezzel azonban még nem szakadt vége a karácsony- esti ünnepélyességeknek. Hátra volt még a kispapok ka- rácsonyestéje, melyet szintén püspök ur ő méltga, mint a papnövendékek valódi atyja tett nemcsak kegyes megje- lenése által felejthetetlenné, üdvösen oktató szavaival áldásossá, de egy egész kis könyvtárt képező különféle

müveknek, könyveknek a növendékek közötti kiosztásával becsessé, értékessé ; ugyanaz ő kegyes bőkezűségéből

másként élvezhető csemege sem hiányozván.

A legnagyobb kegyelemnek azonban a szent éjfélen s a szent karácsony ünnepén levénk részeseivé, mind az éjféli, mind a karácsonynapi szent misét, a népszerű s kenetes szent beszéddel együtt, valamint a délesti isteni- tiszteletet is ő méltósága végezvén.

Ily lelki örömek s vigasság között töltöttük el az idén a magasztos karácsony-ünnepét, melynek állandóan boldogító emléke megmarad kebelünkben. A^ajha az istálló jászola s a durva szalma, mely az isteni kisdednek fek-

vőhelyül, bölcsőül szolgált, részvétre, könyörületre, sze- retetre indítana mindnyájunkat, hogy Neki szivünkben méltóbb helyet készítsünk. Ez lenne a szép karácsonyfá- nak legszebb gyümölcse !

Genf, deczember hó 19. A katholiczizmus és a szo- czialis kérdés. —

Ez a czime s tárgya ama figyelemre méltó fölolva- sásnak, melyet Decourtin, a svájczi kath. párt franczia ajkú részének egyik fiatal, de nem kevésbé derék vezér- tagja tartott itt, a kálvinizmus ez „erős várában." Mint a világot átölelő kath. szellem egyik kiváló nyilvánulását, ez értekezést annál is inkább kötelességemnek ismerem bővebb kivonatban közölni, mivel az általános érdek- kel bír.

Szónok a múltból kiindulva, a jelent jellemzi, hogy a jövőt megvilágítsa.

A katholiczizmusé a dicsőség, hogy mindig föl- értette s megoldásra vezette a társadalmi vajúdásokat.

Első izben akkor oldotta meg e kérdést — itt át- adom a szót Decourtin gondolatmenetének — amidőn sz.

Pál apostol proklamálta magna chartáját az emberi szabadságnak, a kereszt tövében, tizennyolcz századdal

előbb, mint az úgynevezett emberi jogok kikiáltattak Parisban. De amig sz. Pál megvalósítani igyekezett apostol- társaival Krisztus eme parancsát : szeressed felebarátodat, mint tenmagadat, — addig a franczia forradalom ember- vérbe fojtott elve csak az egyik embernek a másik fö- lötti uralmát hozta létre mindama testvérietlen követ- kezményekkel, melyek élő s kiáltó gúnyt képeznek az

„egyenlőség, testvériség, szabadsági fogalma ellenében.

A kath. egyház másodízben meg tudta oldani a szocziális kérdést, midőn az ifjú germán népeket össz- hangzásba hozta a czivilizáczióval és velük megállapit- tatá az uj politikai szervezetet keresztény alapon. A kath.

középkorban a rabszolgaság merőben eltűnt, és ha a földbirtokot számos megszorítás terhelte is, a személyiség szabad vala. Ellenben a remek római jog korában a tulajdon volt szabad, az egyén pedig nem. A katholi- czizmus azonban nem szorítkozott arra, hogy fölszaba- dítsa a munkát, hanem meg is nemesitette azt annyira, hogy „minden nyereség, mely nem volt a munka gyü- mölcse, igaztalannak és tisztességtelennek tekintetett."

Szónok ezt bővebben kifejté.

A munka szervezete a czéhekkel, ipartestületekkel, mesterjogokkal, esküdt czéhhatósággal, keresztény esz- mékkel telitette meg a munkás lelkét, áthatotta lényének összes erecskéit. Ebből ered a művészet mindama remeke, melyek az idealizmus s költészet fölséges egységével, az imádat vagy kegyelet gyöngéd lehelletével messze túl- szárnyalták az ókor művészetét és a mai napig utol- érhetetlenek vagy legalább fölül nem múlhatok. Az em- ber szabad volt az ipar, kereskedelem, földmüvelés terén, mely utóbbiak azonban határozott formákba voltak öntve, hogy ne gátolják a munka szabadságát, ellenkezőleg

ennek biztos alapul szolgáljanak. Ma az ipar, kereske- delem, földművelés szabad ; de az ember, a munkás, az iparos, keresdő, földmüvelés rabja a folyton változó közgazdasági viszonyoknak. Az emberi munka ama szabadságának ama fejlődése fokozatosan előre haladt, mignem az úgynevezett reformáczió, a vallásujitás hadat üzent neki s csak a legszükségesebbre szorította, az iparost, a parasztot zsarnoki szolgaságra hajtván.

A katholikus középkorban ismeretlen volt a .keres- let s kinálat" embertelen elve ; ismeretlen a gyilkos ver- seny féltékenykedése, ismeretlen a létért való küzdelem.

Az életről való fölfogás sokkal emelkedettebb vala : keresztény fogalom volt az, mely az összes embereket ugy tekinti, mint egy nagy családnak a tagjait, amely naponként közösen könyörgött mindnyájunk örök Atyjá- hoz, adja meg neki a mindennapi kenyeret. A munka meg volt szentelve; a munkás védve volt; a munkaadó, aki nem volt vállalkozó, hanem maga is munkás, teljes garancziával bírt és ugy tekinté magát, mint aki Istentől megbízatást nyert saját s embertársai javának előmozdítására.

A munkaadó egy nagy munkás-családnak, összes munká- sainak atyja volt, aki érezte felelősségét Isten előtt; a munkás pedig ugy tekinté a munkát mint erkölcsi köte- lezettséget, Isten nagyobb dicsőségére teljesítendőt. Az élet jókedvű volt. A szív emelkedettsége és megelégedése azoknak az előjoga, akik azzal kezdik a napot, hogy Isten- hez emelik tekintetüket, és hálaadással végzik a jóságos Eg iránt!

Vessünk már most egy tekintetet a munkás életére napjainkban: mily óriási a különbség!

A gép s a tőke, ez minden ; — a munkás semmi ;

— a munkás csak mint a gépnek egy része jő számba, ama különbséggel, hogy a gép jó karban tartására kellő gondot fordít a gyáros, a munkás jólétével pedig mit sem gondol. Az emberi munkát ma áruczikknek tekintik, me- lyet a szükséghez képest megvásárolnak vagy bérbe vesz- nek, a konkurrenczia szerint drágán vagy olcsón ; de inkább hitvány áron, minthogy sok az éhes munkás!

Hogyan versenyezhessen a munkás a géppel, ha a

RELIGIO.

'8

méltányosság s jogérzelem közbe nem lép, amidőn ellene a tőke a gépet alkalmazza ? Minél inkább ráveti magát a tőke a gépekre, annál inkább kénytelen lesz a munkás leszállítani kézi munkájának árát.

A munkafölosztás, mely most alkalmazásban van, a munkást elszigeteli és elmorzsolja, miközben a munkás elveszti értelmiségét, amely a géppel szemben nem is jő számitásba. Az atheus ipar azonfelül, bogy kizsákmá- nyolja a munkást anyagilag, megrontja, korrumpálja lelkét, nemcsak az övét, hanem íeleségeét s gyermekeiét is.

Irgalom s kegyelem számára, a nő s gyermek számára ! Egyedül az egyház képes orvoslást találni e ret- tenetes helyzet számára. Amint az egyház erélyesen tiltakozott többb zsinaton az uzsora ellen, ugy ma is találni fog hitczikkelyeiben s keresztény felebaráti sze- retetében eszközöket, melyekkel a munkás ki lesz ra- gadható az elviselhetetlen helyzetből, melybe az anyagias s forradalmi társadalom juttatta.

A vasárnapi munka betiltása, ez amaz aranygyűrű mely szét fogja törni az élet vaslánczát. Az összes álla- moknak egyet kell érteniök e tekintetben, s a női s gyermeki gyári munka megszorításában, valamint a mun- kadíj minimumának meghatározásában, a normális munka- nap (napi munka tartamának) megállapításában, kapcso- latban a munkások s családjaik kötelező biztosításával baleset ellen és aggkor esetére: és erre nézve szónok utal arra, hogy Genf dicső számüzöttje, Mermillod (most lausanne-i püspök) nem félt a második franczia császárság hatalma teljének idejében, a fényűzés és nagyvilági élet kellő közepében (Parisban), inteni a vezérlő osztályokat szocziális kötelmeikre.

A mostani társadalmi állapot hasonlít a templom- hoz Nagypénteken. Az oltárok meg vannak fosztva ékes- ségeiktől ; a harangok némák, kék lepel boritja a feszü- letet. És mégis épp a szomorúság és e mély gyász kö- zepette zengi az egyház eme diadaléneket :

„ Vexilla Regis prodeunt . .

Igy lesz ez nemsokára a szocziális kérdéssel. Eltelve hittel s bizalommal a végső diadal iránt, megindítjuk annak megoldását, s harczolni fogjuk a kereszténység döntő csatáját az anyagelviség ellen. A harczba, a győze- lemre indulván, jelszónk s csatadalunk legyen :

, Vexilla Regis prodeunt /"

IRODALOM.

V i v a t s e q u e n s !

Mikor 25-ik évét megérte, akkor is megtettük ; most, hogy három keresztes, XXX-as évébe lép a „Magyar Állam," most is megteszszük tiszteletére és nagy érde- meinek elismeréseül, hogy mint a kath. sajtó doyenja — meggratuláljuk.

Nagy szó ez : harmincz évet megélni politikai napi- lapnak, hozzá még katholikusnak — Magyarországban, a sürü félreértések, kenyéririgységek, és handa-bandás iro- dalmi verekedések — hazájában !

Mikor 25-ik évébe lépvén a „Magyar Állam11, mi gratuláltunk, avval a czélzattal t. i., hogy a kath. sajtó munkásainak egy ünnepi találkozására alkalmat szolgál- tassunk. A kath. sajtó testvéries — néma hallgatással fo- gadta szózatunkat.

A viszály két kath. napi lapunk között éppen ja- vában dühöngött.

A katholikus tábor, a helyett, hogy vállvetve az ellenségre vetette volna magát, két táborra szakadva egymás ellen, egymás szemébe ontotta a fekete — téntát.

• Talán a mostani „ Vivat sequens /" szerencsésebb körülményeket találand.

Adja Isten !

De ha nem is lenne szerencsésebb : a , M a g y a r Állam" folytassa útját, a mint tette Lonkayval, ugy most Lonkay nélkül, abban a tudatban, hogy nagy köteles- séget teljesít Istenünk és egyházunk, hazánk és nemze-

tünk érdekében. ***

VEGYESEK.

*** A „Moniteur de Rome" decz. 30-iki száma meghozta szentséges atyánk XIII, Leo pápa legújabb, világraszóló, Exeunte jam anno kezdetű levelének ere- deti, gyönyörű latin szövegét. Szól korunk bajairól, és arról, hogy e bajokból nincs más menekvés, mint az em- berek, a népek és nemzetek újjászületése Krisztusban, visszatérése Krisztushoz, visszatérése a keresztény élet útjára, a kath. egyház segitő jobbjának megragadása által. „In hoc posita malorum sanatio est, úgymond, ut, mutatis consiliis, et privatim et publice remigretur ad Jesum Christum, christianamque vivendi viam." Ez azután programm : nagy is, világos is. Nagy mint a föld ke- reksége, világos mint az égen ragyogó nap fénye!

= 0 emja Simor János bibornok Magyarország hgprimásának 1888-iki adományairól a „M. A."-ban ki- mutatás jelent meg. E szerint a köztudomásra jutott adományok összege meghaladja a 84,000 f t o t ; az eszter- gomi bazilika belső restaurácziójára ő emja, szintén a lefolyt évben, 100,000 ftnál többet fordított. Adjuk hozzá a köztudomásra nem jutott számtalan százakat és ezre • ket, és fogalmunk lesz Magyarország biboros hgprimásá- nak nagy lelkéről — a gazdálkodás és a jótékonyság fejedelmi gyakorlása közti egyensúly fentartásában.

4 - Örömmel jelentjük, hogy a budapesti „".Katho- likiis kör" legközelebb megalakul. Alapszabályait a bel- ügyminisztérium megerősítette . . . Imádkozzunk, hogy sikerüljön !

— A pápai diplomaczia előjogai közé tartozik, hogy ott, a hol a szentszék képviselve van, a diplomá- cziai testület tisztelgésénél s fölvonulásánál a nuncziust illeti az elsőség. Ahol ez a szokás nincs életben, ott folytonos súrlódások vannak. Igy nemrég Londonban egy kath. monarchia nagykövete kénytelen volt magát taná- csosa által egy ünnepélyen képviseltetni, mert egy szek- tárius birodalom nagykövete nem akarta az ő elsőbb- ségét elismerni. Washingtonban még komikusabb jele- netek szoktak előfordulni. Ott ugyanis nunczius nem lé- tében az a szokás kapott lábra, hogy diplomácziai föl- vonulásnál ama hatalom képviselőjéé az elsőség, aki legrégebben van az Egyesült-Államok kormányánál meghi- telesitve : ilyen most a kis Costarica köztársaság képvi- selője, aki megelőz minden nagyhatalmat, melyek egyi- kének, Angliának képviselője lesz ezentúl az utolsó, mert csak most fog odajönni.

Felhívás előfizetésre.

Forró köszönetet mondva i t t is t. olvasóinknak és munka- társainknak a végéhez közeledő év folytán t a n u s i t o t t szives tá- mogatásukért, és számítva e támogatás folytonosságára jövőben is, k é r j ü k t. olvasóinkat, hogy a kik még nem tették volna, az előfi- zetést a jövő évre a szent ünnepek alatt tömegesen megújítani szí- veskedjenek.

Előfizethetni a lap élén olvasható módon.

Bpest, 1888. decz. 15. A szerkesztő.

Kiadótulajdonos és felelős szerkesztő : Breznay Béla, h i t t u d o r , k . m. t u d . egyetemi ny. r. t a n á r . Budapest 1888. R u d n y á n s z k y A. könyvnyomdájából. (Papnövelde-utcza 8. sz.)