Ft. Thomas, rouen-i érsek a pápa jubileumi événele befejezése alkalmából pásztorlevelet intézett papságához, melynek a római helyzetre vonatkozó eme fölkiáitása:
„Inkább a számkivetés !" — nemcsak Francziaországban, de azon kivül az egész kath. világban visszahangzik.
A levél igy szól :
Szeretett kedves testvérek !
A letűnő esztendő a történelemben XIII. Leo arany-lakodalma évérek fog neveztetni. Kezdődvén amaz üdv-kiáltásokkal, melyek január 1-én megrázkódtaták sz. Péter bazilikájának bolthajtásait, ez esztendő minden nap meg-ujulni látta a csodálat, bizalom, szeretet tanúságait, melyeket az egyház minden gyermekében nagy pápánk lángszelleme s szive keltett. Innen a nagyszerű buzgalom s hév, mely Róma felé készteté a zarándokok sokaságát;
innen annyi kedves vagy gazdag adomány ; innen a föl-iratok, némelyek ékesenszólók, mások egyszerűek s nai-vok, de amelyek mind a gyermeki kegyelet e kiáltásába
l) Cf. S. Aug. in Ps. 32.
RELIGIO. 27 olvadnak össze : -,0h atyánk, szeretünk téged és ígérjük,
hogy gyöngédségünk még nagyobb s élénkebb, engedel-mességünk még odaadóbb, tiszteletünk még mélyebb lesz."
Milyen lesz e szép ünnepélyek következménye ? Milyen lesz a jövő ? A jövő egyedül Istennél van. Mi csak azt tudjuk, hogy az egyház meg fogja érni a vihar végét, hogy meg lesz mentve az események menetének ama hirtelen fordulatai egyike, ama csodálatos föltáma-dások egyike által, amelyek ama pillanatban, midőn min-den veszve látszik, megaláztatásainak minmin-denikéből dicső-ségét eredményezik, diadalt fonnak számára abból, amit végső vesztének hittek, megifjodást abból, amit túl-élésnek s halálának neveztek. Mi csak azt tudjuk, hogy alázatos s hő imánk siettethetik győzelmének óráját, és ha csodákra van szükség, az ima művelni szokta az igaz-ságosság csodáit és az irgalom csodáit.
Ugyan miért is csatlakoznánk azokhoz, akik kétség-beesnek? Miért is kételkedni az egyház erejében és ter-mékeny halhatatlanságában? A változó s mulékeny alak-zatok alatt ott vannak a mindig ifjú, mert örök elvek, ott vannak az isteni igazságok, amelyek, miután meg-világították atyáink életét, miután annyi dicsőséget értek,' elég hatalommal birnak a társadalmak újjászületését vég-hezvinni. Nem az egyház sajátos működése-e ez, a mely müveletet több izben végrehajtotta a múltban, kivált az V. s VI. században, amidőn a római birodalom a barbár beözönlések árjaitól romba dőlt ?
Voltak akkor is férfiak, kik a nagy csapás közepette azzal vigasztalódtak, sőt örvendeztek, hogy ez alkalom-mal el fog veszni egyúttal a kereszténység is, melyet a nagy ellenségnek hivnak vala. Az egyházban is találkoztak lángeszű és szent férfiak, akik a világ végét hirdeték.
Köztük a legnagyobb, sz. Jeromos, igy kiáltott föl : Mi marad épen, ha Róma bukik ? Ecquid salvum est, si Roma perit. V Es Ezekhiel prófétához irt kommentárjá-nak kezdetén: „Hihető-e, hogy az egész világon kivívott győzelmekre épített eme Róma ma romba dőljön és egy-időben a népek anyja és sirja legyen ? Oh ! ha a nagy világosság kialszik, ha a birodalom feje porba hull, ha egy szóval Róma haldoklik, az emberiség meghal."
A Czézárok Rómája azonban összeroskadt, és rom-jai fölött fölemelkedék a keresztény Róma, a királyi s
papi város, amely mindennek daczára mindig a világ feje az apostolok fejedelmének megszentelt széke lesz az evangelium győzelmei által. Amint előrelátták s óhajtották sz. Ágoston, Oróz, Salvián s kivált Nagy sz. Leo, az egyház kiterjeszté karjait, kitágítá szivét és szeretetének leghőbb ölelésével magához vonzá a czivili-zált világban eladdig alig ismert népeket, amelyek azon-ban szintén a megváltás vérének örökösei valának. A dolgok régi rendjéből az egyház mindent eltűnni hagyott, aminek el kellett enyésznie, de a hajótörésből kimentette az emberi szellem emlékeit, az irodalmi s művészeti kin-cseket s hagyományokat, a törvényhozás s kormányzat elveit. E kincset a jövőnek megóvta mint a múltnak örökét. A római birodalom anyagi egysége helyet adott a világ vallásos egységének : és az ifjú s erőteljes népfájok kebeléből, amelyeket szelidíthetetleneknek hittek és
ame-') Epist, CXXI1I.
lyek csak azért látszottak az ó-világot egyik végétől a másikig befutni, hogy mély barázdát vájva ezt helyre-hozhatatlan romokkal s hiába kiöntött vérrel telítsék :
ebből került ki a népek ama szép családja, mely magát kereszténységnek nevezé, annyira, hogy ahol az emberek csak sírt láttak, a Gondviselés bölcsőt csinált.
Most az egyház újból erőszakos emberek fajával szemben látja magát, akik rideg s telhetetlen sóvárgások által el vannak ragadtatva, akik a zsákmány s élvek emberei, minden fék ellen türelmetlenkedők. Mint előd-jeik vad ösztönöknek hódolnak, akik igen sokszor vitték a fosztogatást, mészárlást és gyujtogatást, a nagy városok utczáiba. Szegény eltévelyedettek ! Megfosztották őket a szép égi hazától, amely a vagyonból s jólétből kitaga-dottaknak meg van Ígérve ; arra tanitották őket, hogy erény az élvezet, hogy a bűn a szenvedés. Hogyan le-hessen csodálkoznunk, ha kárpótlásképen a világ gazdag-ságaira s országaira akarják magukat rávetni ? És ime épp most készülnek a végső rohamra : minden pillanat-ban baljóslatú merényletek követtetnek el, amelyek mint a villámlások zivataros éjszakán tudatják a társadalommal, hogy az örvény felé közeleg.
E végső veszedelemben XIII. Leo nem szűnik meg emlékeztetni a világot, hogy az evangelium s a feszület mit sem veszített sem isteni vonzó erejéből, sem polgá-rosító hatalmából ; és hogy egyedül az egyház birja a titkot tanításával és főkép szeretete által megadásra, alá-vetésre birni a társadalmi rend ellen föllázadtakat, mint egykor a barbárokat, meghajlítani akaratukat, megbékí-teni szivüket és képezni oly embereket, akik tisztelik Istent, engedelmeskednek a törvényeknek, s önként szen-telik magukat családjuknak és hazájoknak.
Egy másik nem kevésbé megszivlelendő intelme XIII. Leónak századunkhoz, azon ismételt szózat, hogy
— mint az apostol mondja — a mi Urunk Jézus Krisztus a sarokkő, melyet Isten keze vet vala minden polgárosodás a l a p j á u l ; hogy ő az egyedüli Megváltója a népeknek, mint a lelkeknek ; és hogy az evangelium elvei amaz isteni összetartó ragaszték, mely nélkül a társadalom hasonlít a futó homokhoz, mely daczol az emberi munkával és elfoszlik alkotásai alatt. Tapasztal-tuk mi ezt már. Mi sem hiányzott nekünk, sem állam-férfiak ügyessége, sem a tudomány, sem a hazafias oda-adás, sem a nagylelkű buzgalom az igazságosság és szabadság tekintetében. És mégis, tekintsünk magunk körül : nézzük meg egész Európában a szétszakgatott chartákat (alkotmányleveleket), a megsértett alkotmá-nyokat, a koronaroncsokat, a tört kardokat, a minden nemű eredetű s keletű romokat, amelyeket maguk után hagynak ama rombolások és újjáalakulások, amelyek egymásra szomorú rohamossággal következnek. Mily tehetetlenség nyilvánul itt a legügyesebbek és legerő-sebbek részéről ! Mily gondviseléses guny ez, amely mindig meghiusitja előrelátásukat és kijátszsza számításaikat ! Oh vajha a kormányok s népek XIII. Leo tanításaira hall-gatva megértenék végre, hogy Jézus Krisztus vallása nélkül nem óvhatok s nem menthetők meg a házi
tüz-') L. I. Korint. III. 2.
3*
hely és az oltár kövei, sem a városok erődítvényei, sem a haza határai !
A souverain pápa szava, mely egyszerre isteni s emberi bölcselettől sugárzik, határozott választ tud adni a nagy kérdésekre, amelyek a mostani nemzedékeket gyötrik. De ő mindenek fölött mindnyájunk közös atyja és az ö encziklikái, szózatai, legegyszerűbb beszédei, a béke üzenetei, ékesszóló kommentárjai Jézus szive eme végső óhajának : Sínt union, hogy az emberek egyek legyenek a hitben, reményben és szeretetben !
Sajnos, még messze vagyunk e szép egységtől ! Nem is szólva a vélemények s érdekek heves harczaitól, melyek oly mélyen zavarják a családot s társadalmat, tekintsétek a gyűlöletes versengéseket a különböző fajok, sőt az ugyan-azon eredetű nemzetek között is ! Mindenütt az erő neki támad a gyöngeségnek, mindenütt bitorlás és elnyomatás, mely fölemészti a népek vagyonát és békóba veri függet-lenségüket ; mindenütt látni a nemzeteket szorultságban, a hazát gyászban. Ha szövetségekről beszélnek, mily gyanús, sötét (ombrageux) szövetségek ezek ! Mily szerződések, a ravaszság által eredetüknél már kijátszott megállapo-dások ! Mily barátságok, egész állig fegyverben !
E fájdalmas látványnyal szemben XIII. Leo szive nagy részvéttel telt meg; és hogy kiragadja az
emberi-séget a zűrzavar s gyűlölet ez állapotából, korunk szük-ségleteinek teljes fölértésével újból fölvette a pápaság szép politikai s társadalmi szerepét, amelynek czélja nem az. hogy összezavarja a fajokat s nemzeteket, sem az, hogy egyiket a másiknak alárendelje, hanem az, hogy a hitnek közössége és jogaik kölcsönös tisztelete által egymáshoz közelebb hozza, hogy mindegyikük saját külön géniusza szerint kifejthesse önnönmagát és annál
bizto-sabban teljesíthesse a küldetést, melyet Istentől vett. A hódítók által az egyetemes monarkhiára nézve tett kísér-letekben az erőszak alkotja az uralmat és abszorbeál minden hatalmat. Az egyháznál ez nincs igy : ő ugy működik, mint a szikra, a szellem, az élet, a tüz, mely áthatja a tömegeket s csoportokat, és minden ponton külön életet ébreszt, megalkotván a mindenek s az Összes-ség nagy egyÖsszes-ségét.
Hogy e világosság és ez életszikra, az igazság és szeretet szabadon kisugározhassanak a világra és pedig teljes fényükben, „szükséges, hogy Európa közepén egy szentelt hely, egy fönséges s független szék legyen, ahonnan felváltva a fejedelmek s a népek számára nagy s hatalmas szózat emelkedjék, az igazságosság s szabad-ság szava, részrehajlatlan s különbséget nem tevő szó, melyet el ne nyomhasson a félelem, sem el ne hallgattat-hasson az ügyes furfang."
Ezt tette a Gondviselés és az ő első minisztere, az idő, amidőn a pápai fejedelemséget megalkották, amely az emberi dolgok jelen állapotában még sokkal
szüksége-sebb, mint a megelőzött századokban. Ha a pápa nem volna fejedelem, hanem alattvaló, hol volna függetlensé-gének biztosítéka? hol volna szabadsága? Inkább a szám-kivetés ! De akkor látván távozni Krisztus helytartóját a Capitolium, a Colosseum, a Pantheon, sz. Péter, sz. Pál,
laterani sz. János bazilikái, a diadalivek, az obeliszkek, az örök város összes emlékei, egymással versenyezve mondanák neki: „Üdv neked, fenséges pápa! Nemsokára vissza fogsz térni, mert az Üdvözítő veled van; és te egyedül vagy elég nagy, hogy uralkodjál körünkben. A te trónod sokkal szilárdabb mint az évszázados alapok, melyeken mi állunk ; egykor majd mi mind a porban leszünk, összeroskadunk, de te még állani fogsz !"
XIII. Leo csodálatra méltó jellem ! Ö feledi szomorú-ságait és szorongattatásait, hogy elmondja a Megváltóval :
„Emeljétek fel szemeteket és nézzétek e mezőket, melyek megértek az aratásra."1) Es ismét: „Szóljatok a mező urának, küldjön aratókat."2)
Egyúttal mily erőteljes ösztönzést ád ő az apostol-kodásra a világ minden részében! Az evangeliumi állo-mások szaporodnak, az egyház határai egész a bálvány-imádás. a schizma és eretnekség videkeire terjednek ki.
E munkában s e küzdelmekben az összes katholikus nemzetek versenyeznek egymással bátorságban s buzga-lomban; de „a frankok igen nemes nemzetének" előjoga az elsőnek lenni az önfeláldozásban, a nagylelkűségben, aranya s vére odaadásában. Innen származik túlnyomó szerepe, befolyása s méltósága, melyet mindig gyakorolt és melyet a féltékeny fondorlatok hiába akarnának tőle elragadni. Legyetek meggyőződve, hogy a pápa, az egye-düli sourerain, aki szerencsétlenségeink óta állandóan hű maradt hozzánk, soha sem fogja tűrni, hogy évszázados jogaink félreismertessenek.
Igen, XIII. Leo szereti hazánkat, és u j dicsőséggel koronázza most, amidőn a rabszolgaság elleni keresztes hadjárat élére ama kiváló érseket (Lavigerie, karthagói biboros érseket) helyezi, akiről el kell mondani: „Isten megszentelte, hogy hirdesse a szabadonbocsátást az elfo-gottaknak és szabadságot a rabszolgáknak.3)
Fölemelkedék fájdalma fölségében és a méltatlan-kodás szózatát veté a világba az afrikai kontinens el-nyomatása ellen, a leggyalázatosabb emberkereskedés ellen, és a mérhetetlen irgalom kiáltását hallatá annyi szeren-csétlenek fölött, akik a vad rabszolgavadászok s keres-kedők részéről minden kínzatást tapasztalnak : nők, gyer-mekek, aggok kimondhatatlan szendvedések áldozatai ama karavánok között, amelyek őket a sivatagon át hajtják, akik éhségtől és szorongattatásoktól meghalnak ama hajókon, amelyeken élelem, levegő s világosság nélkül egymásra halmozva a hajó aljában szállíttatnak ama helyekre, hol testük-lelkűk eladatik a legdurvább bánás-módnak, a legszégyenletesebb kicsapongásoknak.
Ismerjük jó sziveteket, szeretett testvéreink : ti csat-lakozni fogtok mindnyájan az irgalom s könyörület eme keresztes hadjáratához. Alamizsnáitok bőségesen fognak Afrika nagy apostolához indulni, mint azt a körülmények és a souverain pápa példája igényli, ki e czélra királyi adományt nyújtott. Es imáitok buzgók lesznek, amidőn ami Urunk Jézus Krisztus lábainál lesztek egybegyűlve híveitekkel, aki előtt nincs se szabad ember, se rabszolga, csakis általa megváltott és az ég számára hivatott lelkek.
(Következnek a részletes intézkedések.) ') Kétszáz püspök fölirata, mely az 1862. junius 9-diki
consitoriumban olvastatott föl.
') Máté XI.. 38.
3) Izai. L. X., 6.
5) János IV., 35.
'29 RELIGIO.